|
Lost in the stars - 48.
2007.02.28. 20:31
"You have seen better days..."
48.
Capri a díványon hason feküdve fél kézzel Selia-t simogatva és zenét hallgatva olvasott a nappaliban. Tudta, hogy párja a mai nap folyamán jön haza valamikor. Majd alaposan kifaggatja, hogy milyen volt a turné. Martin vegyes érzelmekkel parkolt le a ház előtt. Pár percig még a kocsiban ült. Elgondolkodott rajta, hogy vajon helyesen cselekszik-e. Lehet-e ennyire önző? "Naná! Mégis mit várnak? A DM-ben fogok nagypapakorba lépni?" Megerősítve magát igazában lépett be a házba. Tudta, hogy kedvesének még el kell mondania. Amint belépett meghallotta, hogy párja megint üvöltet valami magyar zenét, de legalább most nem DM-et. Viszont nem is érzékelte, hogy Martin belépett a házba. Megállt egy pillanatra a nappali bejáratánál. Próbálta felismerni a zenét, de mikor nem ment, inkább lerakta két bőröndjét. A többi cuccáért majd holnap kimegy az autóhoz. Most már késő volt, és rettenetesen fáradt meg éhes. Selia vette észre őt először, mikor hívni kezdte magához. Nem akarta megijeszteni Caprit a hirtelen zenelekapcsolással, ezért inkább az általa simogatott állattal hívta fel magára a figyelmet.
A lány felnézett - Szia - mosolyodott el. Felült és lehalkította a zenét, majd odasétált a férfihoz, átölelte és megcsókolta.
- Szia. Hiányoztál - szorította kétségbeesetten magához - Azt hittem, már itt se leszel, mert megunod a várakozást.
- Dehogynem leszek! Mindig megéri várni, ha rád kell - mosolyogott rá - Mesélj, milyen volt?
- Fárasztó - mosolyodott el.
- De megjöttél - bújt hozzá még jobban.
- Igen, végre - simogatta meg fehér arcát - Most viszont szeretnék valamit enni, mert menten éhen halok.
- Gyere, nézzünk neked valamit - mondta, majd kézen fogva a konyhába húzta.
Vacsora közben azért kicsit bővebben mesélt a koncertekről. A lánynak volt tapasztalata, így könnyen el tudta képzelni a történteket. Néha elgondolkodva nézett rá. Nagyon hiányzott neki. "Vajon hogyan fogja fogadni, ha elmondom neki?"
- Mart... miért érzem azt, hogy valamit még mondani akarsz? - kérdezett rá, látva párja elgondolkodott tekintetét.
- Mert tényleg akarok - tette le az evőeszközt a kezéből - Sokat gondolkodtam a turné alatt, és arra jutottam, hogy itt az ideje kiszállnom a Depeche Mode-ból.
A lány arcán látható volt a döbbenet - Miért?
- Mert betelt a pohár. Elegem lett. Belefáradtam. Meguntam. Ennyi.
- De biztos, hogy jól érzed? Úgy értem: el tudod képzelni az életed nélküle?
- Eleinte nehéz lesz, de el. Nem csinálhatom egész életemben ezt.
- Ez igaz. De... nem tudom. Nem érzem, azt amit te, ez tény, ezáltal nem tudom úgy megítélni a helyzetet, mint te, de figyelembe véve, hogy a legutóbbi albumotok is siker lett, nem is kicsi, a turnékra meg hónapokkal korábban elfogynak a jegyek... Szerintem ez egy elhamarkodott döntés lenne. De ismétlem: én nem tudom, nem csinálom azt, amit te.
Mart elgondolkodva nézett rá.
- Azt javasolnám, hogy iktass be egy hosszabb szünetet, ne gondolj a bandára, a zeneírásra, semmire. Lazíts egy kicsit, de a bandából még ne válj ki. Miután úgy érzed, kipihented magad, térj vissza a kérdésre. Ha továbbra is ugyanaz a véleményed, akkor hagyd ott, de ha nem, akkor ne.
Nem mondhatta el a lánynak az egyik fő okot, nevezetesen az énekest. De talán tényleg megpróbálja. Megfogadja a tanácsát.
- Ez jó ötlet. Meglátom, mire megyek az alkalmazásával - rándult mosolyra a szája.
- Tudtam, hogy pszichológusnak kellett volna mennem - mosolygott vissza.
- Nagy sikered lenne - válaszolta miközben felállt és elpakolta maga után az edényeket - De most másban kérném a segítségedet.
- Hallgatlak - nézett rá.
- Meg kellene állapítani odafönt, hogy tényleg olyan kényelmes-e az ágyunk, mint az emlékeimben... - lépett oda hozzá átölelve a derekát.
- Gondolatolvasó is lehetnék.
- Igazán? Akkor most mire gondolhatok? - nézte igézőn a nő dekoltázsát.
- Mart, a szemeim följebb vannak - nevetett a lány.
- Tisztában vagyok vele - vigyorgott rá - De eleve nem a szemeid voltak a cél...
- Oh, így már világos. Nos? Megmozdulsz? Mert felőlem állhatunk itt is.
A férfi válaszul csak szenvedélyesen megcsókolta, majd a lány lábait hagyta a dereka köré kulcsolódni. Egymás száját egy pillanatra sem eresztve vitte fel a hálóba.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés