|
00 - Guilty Pleasures
2007.03.08. 00:05
Íme Zsóval közös új művűnk, a 3. nagynovellánk bemutató trailere! Remélem, tetszik! :D Jogok: The DM group Kategória: Slash! 18 éven felülieknek!
Megjegyzés by Capri: Íme Zsóval közös új művűnk, a 3. nagynovellánk bemutató trailere! Remélem, tetszik! :D Véleményt a vendégkönyvbe kérnénk ;)
Jogok: The DM group
Kategória: Slash! 18 éven felülieknek
Nyugodtan ült a tükör előtt. Épp befejezte az alapozást, és a szemét kezdte kihúzni. Már annyira hozzászokott ezekhez a rituálékhoz, hogy egy koncertet se tudott volna elképzelni nélkülük. Elgondolkodva nézte magát a tükörben. Nem volt egy hiú típus, de úgy érezte, hogy most igazán eltalálta a stílust. Ugyan most otthon hagyta fekete szárnyait és tarajos sapkáját, de a szűk, kicsit csillogó anyagból készült sötét felső kellemes kontrasztban volt szőke hajával, amin kicsit hagyta lenőni a festéket. A sötét szemceruza lassan landolt az asztalon. Kiropogtatta ujjait, és az éppen aktuális turnéra gondolt, amiből már lement két hónap. Kezdett hiányozni neki Capri, noha csak pár napja volt, hogy meglátogatta. Ujjaival beletúrt szőke tincseibe, hogy megigazítsa őket, és újra gondolataiba merült, hisz volt még egy kis idő a koncert kezdete előtt.
Az ajtó csukódása ugrasztotta ki a férfit a gondolataiból. Egy karcsú alak állt a sötétben, arcán félmosoly trónolt, hogy sikerült Martot összerezzentenie. Martin a tükörből nézett át a félhomályos öltözőn az ajtó irányába. Rögtön felismerte ki az.
- Hát te? - nézett rá kérdőn.
- Csak beugrottam - mondta Dave, de nem lépett ki a fényre. A félhomályban inkább hasonlított egy kecses párduchoz. - Megnézem, hogy hol tartasz.
- És mi olyan érdekes abban, ahogy nézed, hogy sminkelek? - pillantott rá, majd lazán igazított egyik ujjával a szemfestékén.
- Nem tudom - majd a férfihoz sétált, jobb kezével közvetlen Martin válla mellett támaszkodott az asztalra. A füléhez hajolt és a tükörbe nézett - Egész jól sikerült.
- Kösz - vigyorgott rá a tükörből, és egy mélyet szippantott a levegőből, ahogy megérezte Dave édeskés parfümjét.
Dave keze finoman ért Mart vállához - Kíváncsi leszek a koncertre.
- Miért lenne más, mint a többi? - fordult kicsit balra, hogy ténylegesen felnézhessen a férfi szemébe, és kellemesen vette tudomásul, hogy a mozdulattól válla kicsit erősebben simul Dave jobb karjához. Esze ágában sem volt elhúzódni.
- Nos, az a tény, hogy élőben nyomjuk elég sok mindent, befolyásol – mondta, és elmosolyodott, mikor megérezte a közelebbi testi kontaktust a szőkeséggel - Te is tudod... odakint tízezrek... ez eléggé felkorbácsolja a kedélyemet.
- Dave... bökd ki, hogy miért jöttél. Ne kerülgesd a forró kását - húzta egy kis félmosolyra száját.
- Épp most mondtam, hogy felkorbácsolja a kedélyemet - villantott rá egy sokatmondó mosolyt.
- Igaz. És... ezt hogy kéne most értelmeznem? - húzta fel kérdőn egyik szemöldökét, de zöld szemeiben mindent értő fény csillant.
Gahan lehajolt hozzá - Pontosan tudod, hogy hogyan - suttogta egész közelről.
- Felfrissítenéd az emlékezetemet? Azt hiszem, az izgalom elvette az eszemet... - pillantott le a telt szájra, majd újra a sötéten csillogó tekintetbe kapcsolódott sajátjával.
Dave elmosolyodott - Kéreted magad, mi?
- Naná. Dolgozz csak meg értem... - hajolt egészen közel a másik szájához, majd újra hátrébb húzta fejét.
- Rohadt dög - nyögte, majd a szája után kapott és magának követelte csókjaival.
Mart néha egy-egy mosollyal szakította meg a csókokat, miközben bal keze felfutott Dave combján, és megállapodott a formás fenéken. Dave, ha lehetséges még közelebb húzódott Martinhoz. Csókjai egyre intenzívebbek lettek, egyre szenvedélyesebben ingerelte társa nyelvét a sajátjával, egyre vadítóbban harapdálta alsóajkait.
- Dave... Dave, ezt most komolyan gondolod? - próbált elszakadni a követelőző száj tulajdonosától, noha tagadhatatlanul élvezte, amit művel a nyelvével - Mindjárt kezdünk!
- Tudok róla - tolta hátra elsötétülő tekintettel Martot. Pillantásából a férfi kiolvashatta: komolyan gondolja.
- Őrült vagy! - mosolyodott el két csók között.
Dave a kijelentés hatására vadul Martin nyaka felé kapott. Szinte az ölében ült már. Martin megpróbálta eltolni magától, de azért még hagyta, hogy a nyakát harapdálja. - Bármikor benyithat valaki... - jegyezte meg elhalón felsóhajtva a finom szívogatástól nyaki ütőerénél.
- És, téged nem izgat fel? - sóhajtotta a nyakába. Csípőjével finoman ingerelte Mart ágyékát.
- Mondhatni, de inkább aggodalommal tölt el - súgta vissza elakadó lélegzettel, mikor megérezte Dave gátlástalan kis játékát a csípőjével, majd kicsit erélyesebben kezdte felfelé tolni a ránehezedő testet.
Gahan ellenállt, nem akart elszakadni a másiktól. Fel akarta korbácsolni a vágyait. Martin belátta, hogy más taktikát kell alkalmaznia, hogy eltávolítsa magáról csábítóját. Kezeit Dave oldala mellett megtámasztotta az asztal lapján, pontosabban szinte belekapaszkodott, miután kigombolta a fekete mellényt, ami alatt csupán Dave puha bőre volt. A zakóját még nem vette fel, de az most amúgy is csak útban lett volna. Egy kis mosollyal a száján tekintett rá, majd finoman csókolni kezdte az édeskés illatú bőrt. Érezte, hogy érzékei beleborzongnak Dave intenzív kisugárzásába. Néha nyelve is előbukkant szájából. Egyre feljebb kényeztette ajkai gyengéd csókjaival a mellkasát, ezzel kényszerítve, hogy hátrafele kezdjen dőlni a férfi. Egy kicsit később a kezeit is a mellkasára helyzete, és finoman újra tolni kezdte. Dave-ből kiszakadtak kéjes sóhajai. Combjaival egyre jobban szorította Martin csípőjét. Jobb kezét a férfi lapockái közé csúsztatta, ezzel támasztva ki magát.
- Dave, eressz! - veszítette türelmét Mart beleharapva az állába.
- Mi okom lenne rá? - mosolygott rá vissza ártatlanul.
- Fel akarok állni, ha nem vetted volna észre...
- Azt könnyen elintézhetjük - markolta meg alulról társát. Gonosz vigyorral a képén figyelte Mart reakcióját.
Mart mielőtt válaszolhatott volna, hangosan felnyögött kicsit hátraejtve a fejét, ahogy lecsukódtak szemei az élvezettől - Nem... nem így gondoltam - nyögte egy nyelés után.
- Talán nem tetszik? - szorította meg jobban.
A másik újra kétségbeesett nyögést hallatott egész testében megfeszülve - Hogy kérdezhetsz ilyet?! Nem érzed? - nyitotta ki vágytól csillogó szemét.
Dave elmélyedt abban a zöld tekintetben. Elmosolyodott, miközben újra keményített fogásán, majd hirtelen elengedte. Kiélvezte, hogy kínozhatja a férfit, elégedetten vette tudomásul a reakcióit, amiket Ő keltett benne.
- Zsarnok - fújta ki reszketegen a levegőt társa, majd határozottan álló helyzetbe tolta őt, miközben ő is elhagyta a széket. Bal kezének ujjai finoman cirógatták a férfi hasát közel bal oldalához.
Dave-et kirázta a hideg a finom érintésektől, izmai önkénytelenül rándultak meg. Magához rántotta Martint, így a férfi megérezhette ágaskodó vágyát. Kezét közben a pólója alá csúsztatta, és ujjhegyeivel cirógatta a gerincét.
- Ennyire izgulsz a koncert miatt? - mosolygott rá hamiskásan a szőke férfi, miközben jobb keze Dave ágyékára siklott.
- Mondhatjuk - nyögte, ahogy elmerült a Mart által keltett érzésekben. Nem bírta visszafogni magát, majdnem letépte a pólót róla, hogy a bőrének eshessen.
- Csak finoman - nevetett fel a férfi, miközben hagyta, hogy áthúzza a fején a fellépőruhát - Ne feledd, hogy mindjárt koncert - húzta az agyát.
- Ne kekeckedj velem! - jelentette ki Dave. Hangján érződött, hogy előtört belőle az uralkodó éne. Beleharapott Martin kulcscsontjába és nem fogta vissza magát.
Martin kéjesen megborzongott, és halkan felnyögött az egyszerre izgató és fájdalmas kis akciótól. Kezeivel pedig Dave öve után kapott.
- De türelmetlen valaki - nevetett fel az énekes miközben kezei eltűntek Mart nadrágjában.
- Szorít az idő - jött a gyors válasz, és újra vadul a szája után kapott.
Dave belé akarta szorítani a szuszt. Egy váratlan pillanatban hosszú ujjai Martin hímtagjára kulcsolódtak, és munkához láttak. A másik nem tudott elnyomni egy szinte kétségbeesett nyögést. Egyik kezével megkapaszkodott Dave csípőjében, nehogy megroggyanó térdei felmondják a szolgálatot, míg a másikkal vágytól reszketve oldotta meg a csatot. Dave elégedetten konstatálta, hogy enged az öve, és feszülő ágyéka több térhez jut, ahogy lehullott róla a nadrágja. Közben ő is durván húzta meg Martin övét és vadul gombolta ki a nadrágját. Tudta, hogy már csak percek vannak hátra a koncertig. Sietniük kellett. Reszketegen csókolta újra meg társát.
Mart nem sokat teketóriázott, egy vad és hirtelen mozdulattal lökte fel Dave-et az asztalra, hogy háta a hideg tükörnek is ütközött, majd egy kaján vigyor után szája egyre lejjebb kalandozott a férfi testén kezeivel széjjelebb húzva a mellényt, majd a meztelen ágyékon simítottak végig. Jobb kezének ujjai váratlanul kulcsolódtak rá az ágaskodó hímtagra, és kezdték meg az őrült tempójú mozgást, miközben óvatosan harapott a lágy bőrbe. Tudta, hogy óvatosnak kell lennie, hogy semelyik harapása vagy szívogatása ne látszódjon meg a másik bőrén, amit ma közszemlére fog tenni. Dave elhalón nyögött fel, fejét a tükörnek vetette. Jobb kezének ujjait elmélyesztette a szőke tincsekben és beléjük markolt. Martin nem kegyelmezett neki. Egy váratlan mozdulattal ajkai is rátaláltak Dave lényegére. Nyelvével mohón izgatta őt, és nem törődött a haját húzó ujjakkal.
A férfiből kiszakadt egy hangos nyögés és érezte, hogy kitépte Mart néhány hajszálát. A teste megfeszült majd elernyedt, ágyéka egy idő után önálló életre kelt és előrelendült. A szőke férfi magában elmosolyodott ettől a mozdulattól, majd gonoszul csillogó szemekkel hagyta abba a kényeztetést, és nézett felegyenesedve a szinte extázisban lévő énekesre. Dave szinte gyilkos pillantással mérte végig, amiért otthagyta. Mart azonban nem szólt semmit, csak megragadta a karjánál fogva, és tőle nem várt erélyességgel rántotta le az asztalról megfordítva őt, és rögtön durván neki is lökte a bútordarabnak. Testét mágnesként vonzotta a másiké. Párizs óta nem nagyon volt ebben a helyzetben. Mindig Dave volt a domináns fél, de most túlságosan felizgatta őt. Miután lerángatta a feleslegessé vált mellényt a férfi hátáról, mohón nyalt végig a gerince vonalán, miközben a feneke után az oldalán futtatta végig kezeit.
Dave-et ledöbbentette Martin hevessége, de hagyta magát leigázni. Imádta, mikor ezt csinálta vele. Somolyogva élvezte ki, ahogy a szőkeség nyelve a gerince mentén fut. Görcsösen kapaszkodott az asztallapba. Mart elégedetten futtatta végig tekintetét, majd száját is a terebélyes tetováláson az előtte feszülő háton, miközben mellőzve a finomkodást mindenféle figyelmeztetés nélkül lendítette előre a csípőjét. Dave felnyögött. Hangja vegyítve volt a fájdalommal, a meglepődéssel és az élvezettel. Belefeszült a mozdulatba, majd, amint megszokta az érzést, felengedett, hogy mindkettőjüket segítse. Megérezte, amint érzékei elszabadulnak és megkezdik az útjukat. Kaparta az asztal lapját, a tükör bepárásodott a leheletétől és a testéből áradó hőtől, amin kezdtek felbukkanni a csillogó izzadtságcseppek. Mart megkezdte őrjítő ostromát csípőjével időnként vadítóan körözve. Időnként le kellett hunynia a szemét a rég tapasztalt élvezettől. Érezte, hogy homlokán végigfolyik egy izzadtságcsepp egészen az orra hegyéig, ahonnan Dave hátára csöppen. Ágyéka tüzelt, és menthetetlenül követelte a feloldozást. Dave elérte célját. Felizgatta, de olyan szinten, hogy nem bírt már tovább magával. Egyre vadabbul lendült előre. Hallotta, ahogy a tárgyak összekoccantak az asztalon, miközben ő finoman Dave vállát harapta. Perzselő tekintete időnként találkozott a másikéval a tükörben.
Dave teste beleremegett a hajszába. Élvezte, hogy ismét Martint érezheti magában, pont úgy, mint legelőször. Teste hangosan kiáltott már a feloldozásért. Szeretője értette a dolgát. Tudta, emlékezett rá, hogy Dave teste mikor kezd őrült tempóban sodródni a kritikus pont felé. Tudta, hogy nincs sok idejük, és érezte, hogy ő maga már igencsak elindult a végső ösvényen, amely végén a régóta áhított megfoghatatlan várja, és nem akarta Dave-et itt hagyni, magával akarta vinni. Épp ezért az eddig az asztalon a férfi mellett támaszkodó kezeiből az egyik elhagyta az asztal lapját, és egy óvatlan pillanatban előre nyúlt, hogy megragadhassa az énekes kőkemény büszkeségét. Dave majdnem megfejelte a tükröt, olyan hirtelen kapta fel a fejét és nyögött fel ismét. Fennakadtak a szemei, forgott vele a világ. Kicsúszott a lába alól a talaj és zuhanni kezdett. Érzéseire most joggal mondhatná, hogy bűnösek, ettől egy pap szívrohamban halna meg, ha meggyónná őket. Ujjai Martin csuklójába mélyedtek, ahogy rákulcsolódtak az őt tartó kezére. A szőkeség arcán átfutott egy fölényes és egyben buja mosoly, ahogy észlelte ezt a mozdulatot. Miközben csípője kíméletlenül járt, hagyta, hogy Dave rásegítsen keze munkájára is. A tükörből figyelte izzadságban fürdő kipirult arcát, ahogy teljesen önkontrollját vesztve nyög és sóhajtozik felváltva. Gyönyörűnek találta, nem tehetett róla.
Dave úgy érezte, hogy kettéroppant a csontszerkezete, amikor elérte a határt és tudatosult benne, hogy mindjárt átlépi azt. Mikor ez bekövetkezett nem fogta vissza hangerejét, nem volt rá képes. Rekedten ordított fel. Martin elégedetten hallgatta az alatta reszketőt. Érezte, hogy az egész test vadul megvonaglik. Ez volt a célja, először Dave-et eljuttatni a csúcsra. Most már foglalkozhatott saját magával is, bár már neki se kellett sok. Pár erőteljes csípőlökés után elégedetten nyögött a férfi hátába, homlokát a lapockái közé támasztva. Nyelvével öntudatlanul lenyalt pár izzadságcseppet, majd mikor már meg tudott mozdulni, gyengéden simított végig egyik kezével az arca melletti síkossá vált bőrfelületen. Csípője még finoman mozgott Dave-ben, mintegy levezetésképp. Kicsit még zihálva vette a levegőt.
Pár pillanatig némán és összehangoltan nyelték az oxigént, majd Dave lassan megmozdult - Sietnünk kell - mondta. A hangja még mindig rekedt volt. Mart helyeslően nyögött, miközben kicsúszott belőle. Még szívesen nyugtatta volna fejét a férfi hátán, de tudta, hogy bármelyik pillanatban jöhetnek értük, ezért a gyönyör utórezgéseitől, na meg persze Dave harapásaitól sajgó testtel rángatta fel magára nadrágját. Dave is a ruháira irányította a figyelmét, majd miután megvolt velük a tükör felé fordult és nagyjából rendbe hozta magát. Pár pillanat múlva megfordult és parázslón mérte végig Martint. Tekintetével megigézte a férfit, és a szemeivel hívta közelebb magához. Mivel Mart már szintén felöltözött elrejtve felsőtestén az árulkodó nyomokat, készségesen lépett közelebb, de nem ért Dave-hez, aki némán emelte fel bal kezét és egy finom mozdulattal törölte le az elkenődött fekete szemfestéket Martin arcáról.
A férfi elmosolyodott, miközben forrón ránézett.
- Mehetünk? - törte meg a csendet Fletch hangja. Dave úgy rántotta vissza a kezét, mintha tűzbe nyúlt volna, de arca nem árult el sokat. Pedig magában teljesen ledöbbent. Martin zavarodottan pillantott rá egy pillanatnyi ledermedés után. - Persze - mondta némi nyugodtságot erőltetve az arcára, noha belül úgy érezte, hogy a torkában dobog a szíve.
Dave némán indult meg kifelé. A színpadon gondtalannak tűnt, viszont belül az érzései vad háborút dúltak. Vajon Fletch mióta állt ott? Hallott valamit? Látott valamit? Az aggódáson kívül új érzést kezdett eluralkodni benne: a félelem. Mi lesz, ha kiderül? Bele se mert gondolni, nem akart belegondolni. Hiba volt ezt tennie! Miért kísérti mindig a Sorsot? Miért nem tud tanulni a hibáiból???
Martin néha idegesen pillantott Dave-re mikor a szinti mögött állt egy-egy számnál. Tekintetével párszor Andyt is végigmérte. Folyton az zakatolt a fejében, hogy mennyit láthatott, hogy mióta állhatott ott... és... miért nem kérdezett semmit? Tudta, hogy ez lesz! Tudta, hogy nem szabadott volna engednie Dave-nek. Legalábbis nem a koncert előtti rizikós fél órában... Miért nem tudták kibírni a buli utánig? Miért tudja mindig levenni a lábáról ez a gazember? És ha Andy látott is valamit, hogyan viszonyul hozzá? Elmondja másoknak is? Elmondja Jennynek, vagy akár Suzanne-nak? Képes lenne rá? Vagy látott egyáltalán valamit? Lehet, hogy csak az utolsó pillanatban toppant be... Annyira szerette volna, ha az utolsó állítása bizonyulna igaznak! De hát az a kép is, ami a szeme elé tárult, szokatlannak tűnhetett. Dave, amint egy bizalmas mozdulattal letörli a szemfestékét, miközben alig van pár centi a testük között... Átkozta magukat, amiért nem vigyáztak jobban, amiért hagyták magukat a lebukás szélére sodorni.
A koncert végén Dave gondterhelten ült az öltözőjében. Idegesen dohányzott, látszott rajta, hogy teljesen máshol jár. Semmi kedve nem volt elmenni az afterpartyra. Nem, nem fog kimozdulni a szállodaszobájából. És Andynek sem fogja felhozni a dolgot, magától biztos nem. Azért jó lenne tudni, hogy Andy mennyit látott, de ha nem muszáj, akkor inkább nem kérdez rá.
A koncert óta durván 24 óra telt el. A csapat már a következő helyszínre tartott. Hullafáradtan estek be a hotelbe. Martin agya a fáradsága ellenére újra rápörgött a témára miután Andytől elcsípett egy furcsa pillantást. Talán beszélnie kéne vele? Magában tanakodott, hogy mit tegyen. Dave-vel azt beszélték, ha társuk nem hozza fel, akkor ne erőltessék a dolgot, hadd simuljon el magától. De Mart nem volt az ilyesfajta problémamegoldásnak a híve. Őt érdekelte, hogy mennyire terhelő pillanatokat csíphetett el a vörös szintis. Miután lecuccoltak a szállodában, Mart úgy döntött, hogy bemegy Fletch-hez, és puhatolózik egy kicsit. Hiába, foglalkoztatták a történtek…
Andy fáradtan terült el az ágyán. Gondolatai a két társa körül jártak. Látta azt a furcsa mozdulatot Dave-től, a kettejük közti perszelő pillantást, érzékelte az izzó levegőt. Milyen is lehet a kapcsolatuk? Baráti? Nem, az semmiképp sem. Akkor? Esetleg szeretők? Beleborzongott a gondolatba. Nem, ezt nem akarta elképzelni. Mindkettejüknek van családja, az igaz, hogy Martin elvált, de ott vannak a gyerekei és Capri. Ha igaz ez, akkor nagyon sokat kockáztatnak! Remélte, hogy nem ennyire őrültek a barátai. Gondolataiból kopogtatás szakította ki. Kelletlenül nyögött fel és lépett az ajtóhoz, hogy kinyissa.
- Szevasz - lépett be Mart - Zavarok?
- Szia. Nem, gyere csak be - állt félre az útból. Mikor szőke társa beljebb került felé fordult - Mit szeretnél?
- Csak egy kicsit beszélgetni - nézett körbe a szobában.
- Ilyenkor? Martin, miről akarsz csevegni? - fakadt ki fáradtan társa.
- A tegnap estéről lenne szó - sandított rá.
- Hallgatlak - ült le Fletch egy közeli székre.
- Csak az érdekelne, hogy mióta álltál ott - nézett rá nyugodtan, miközben leült az egyik fotelba.
- Nem rég. Nem tudom mit csináltatok, de... megvannak az elképzeléseim - pillantott fel sokatmondóan barátjára.
- És... milyen elképzelések, ha megkérdezhetem?
- Mit műveltetek? - kérdezett rá a válaszadás helyett.
Mart érezte, hogy egy kicsit kiveri a víz. Erre mi a fenét válaszolhatna? Tagadja le? Adjon kitérő választ? Vallja be? Őrülten zakatoló fejjel nézett társára. Andy felhúzott szemöldökkel kérdőn nézett vissza rá. Várta a választ.
- Nos, semmi újdonságot - mondta óvatosan.
- Újdonságot? - kérdezett vissza hitetlenkedve a férfi. Tudta, hogy itt többről van szó és ez kiérződött a hangsúlyából is.
- Mit akarsz hallani? Az igazat, ami esetleg nem lenne kedvedre való, vagy olyat, ami megnyugtat?
- Szeretném tudni, hogy mi zajlik a hátam mögött a bandán belül - felelte kicsit ingerülten.
Mart érezte, hogy egy pillanatra fellángol a dühe a hangsúly hallatán, de visszafogta magát. Tudta, hogy óvatosnak kell lennie, hiszen nem tudta, hogy Andy hogyan is viszonyulna a viszony híréhez.
- Ez érthető - bólintott - Dave-vel közel kerültünk egymáshoz.
- Mennyire?
- Nagyon - nézett mélyen a szemébe, és keresni kezdte a felmerülő undor jeleit.
- Szóval mégis... - mondta és lehorgasztotta a fejét - Teljesen megőrültetek? Tudjátok, hogy mit kockáztattok? Martin, nem hiszem el, hogy mindent képes vagy kockára tenni!
- Tudom - sóhajtott lehajtva fejét - Én ezt nem akartam igazából. Fogalmad sincs róla, hogy milyen harcok mentek itt a háttérben az évek során - húzta végig kezeit fáradt arcán.
- Épp ez az! Hogy fogalmam sincs! - csattant fel - A hátam mögött veszélyeztettek mindent! Mart, a barátod vagyok, és mégis komolyan képes voltál erre? Elgondolkodtál rajta egyáltalán? Ha kiderül... te is tudod, hogy mivel járna! És a családod? A szerelmed? Ennyire önző vagy?
- Tudom, hogy minden egyes szavad jogos! - nézett fel rá kétségbeesetten csillogó szemekkel. Nem hitte volna, hogy Andy ennyire dühös lesz, bár nem is tudta mit várt tőle. Most tudta meg ténylegesen, hogy a két barátja évek óta viszonyt folytat egymással egy sokak által abnormálisnak tartott kapcsolatban. - De mit segített volna a helyzeten az, ha elmondom neked? Van fogalmad róla, hogy mennyit gyötörtem már magam emiatt az egész miatt?! Majdnem ráment a kapcsolatom Caprival! Fogalmad sincs róla, hogy mennyit őrlődtem, hogy mennyit próbáltam magamban elnyomni ezt a késztetést, de NEM MENT! Nem tudok ellene mit tenni... - sóhajtott egy nagyot a végén.
- Őrült - ismételte meg kevesebb hévvel Andy. Ahogy nézte Martint, hogy látta, hogy miket állt ki, megsajnálta. Nem tudta, hogy mit mondhatna. - És mit akarsz csinálni? Folytatod?
- Igazán nem tudom - támasztotta állát kezeibe, ahogy előre dőlve a térdeire könyökölt.
- Capri ezek szerint tudja. Suzanne gondolom nem. És Dave? Ő hogy viszonyul ehhez?
- Igen, Capri tudja, bár nem hiszem, hogy lenyelte volna, hiába beszéltük már meg párszor. Suzanne nem, és nem is szeretnénk, ha bármit is megsejtene belőle. Az katasztrofális lenne. Tuti eltiltana a gyerekektől, ahogy én ismerem. Azt is nehezen vette be a gyomra, hogy Capri ilyen fiatal. Dave... hát ez jó kérdés. Őt szerintem csak az élvezetek érdeklik. De nem tudom hibáztatni, tudod, milyen a természete. Természetesen nem akarja, hogy Jenny bármit is megsejtsen. Számíthatunk rád?
- Persze. De nem szeretném, ha erre rámennétek lelkileg. Se ti, se a banda.
- Kösz, hogy megértesz. Vagy legalábbis megpróbálsz... - sóhajtott, és egy halvány mosoly futott át az arcán. - Elhiheted, hogy próbáljuk minél inkább visszafogni magunkat, de... néha elszakad a cérna - vonta meg a vállát szomorkásan. Ő se szerette ezt a helyzetet, gyakran marcangolta magát saját gyengeségén, de nem tudott szabadulni Dave bűvköréből.
- De nincs megoldva a probléma. Meg lesz valaha?
- Talán ha majd impotensek leszünk - nevetett fel Mart kesernyés szájízzel.
- Szóval, csak a vágyaitok hajtanak? Ez nekem elvont - ráncolta a szemöldökét. Látszott rajta, hogy próbálja megérteni a dolgot, de mivel nem érezte át a helyzetet nem tudta felfogni a súlyát sem.
- Néha nekem is, hidd el! Néha nekem is... - merengett el Mart.
Useless-girl and Capricornus™ 2007-03-07
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés