|
04 - The Line Begins To Blur
2007.04.07. 00:00
4.
A buli olyan jó volt, mint amilyennek ígérkezett. A nő feledve a helyzetét úgy tombolt a jól ismert számokra, mint tizenéves korában. Jót tett azért a lelkének ez a két óra, noha most kicsit jobban megkönnyezte a lassú számokat. A fellépés végén várt egy kicsit, míg a fiúk rendbe hozták magukat, majd benyitott az öltözőbe.
- Sziasztok! Ezer éve nem voltam ilyen jó koncerten! - adott puszit nekik könnyed hangnemben, de napszemüvegét nem vette le.
- Szia - üdvözölte Martin - Jössz a bulira?
- Naná! - lelkesült fel újra - Mikor megyünk? Lesz lehetőségem előtte átöltözni? Mert egész nap vezettem.
- Persze, ha nálad van a cuccod és szégyenlős is vagy, akkor a szomszéd szobát használhatod. Ha nem, akkor öltözhetsz velünk is - nézett rá a szőkeség.
A nő felnevetett - Szeretnétek mi? - kacsintott, bár tisztában volt vele, hogy Dave-nek nem mutatott volna sok újat.
- Szerinted? - nézett rá vissza Mart. Dave csak mosolygott.
A nő megcsóválta a fejét, majd átment a másik szobába felkapva az ajtó mellé lerakott cuccát. A zuhany után első dolga volt egy kis alapozóval elfedni a nagy karikákat a szeme alatt. Egész emberi külsőt varázsolt magának, és a figurát is kicsit dögösebbre vette. Ahogy végignézett magán a tükörben, meg kellett állapítania, hogy senki meg nem mondhatná, hogy már kétszer is szült. Elégedetten simította le sötét miniszoknyáját, majd megigazította fekete pánt nélküli fűzőjét. Ma dögös akart lenni. Bulizni akart, elfeledve minden gondját. Elégedetten ment vissza a fiúkhoz, hogy végre elindulhassanak.
A nő mosollyal az ajkán zsebelte be a srácok elismerő pillantásait, majd hagyta magát sodródni az árral. Ahogy megérkeztek, rendelt magának egy Martinit, és azt kezdte kortyolgatni a karcsú pohárból.
Martin figyelmét nem kerülte el a csinos nő. Nem egyszer mustrálta végig az este folyamán, miközben egyre többet és többet ittak.
Sophie hosszú idő után először érezte magát igazán jól. Gondjait maga mögött hagyta, és próbált csak a pillanatnak élni. Dave-ékkel kellemesen elbeszélgetett, miközben jó pár pohár itókát elfogyasztottak, de végig tudatánál maradt. Az Eric hollétét firtató kérdéseket ügyesen szerelte le, miközben nem kerülte el a figyelmét Martin néhány pillantása sem, amik hosszasan elidőztek keresztbe tett lábain, amin ültében a szoknya feljebb csúszva csak még többet mutatott. De Dave-től is észlelt pár mozzanatot. Élvezte, hogy most ő van a középpontban végre! Jó pár számnál vonult a tánctérre felszabadultan táncolni.
Halk puffanás, majd egy alig hallható nyögés. Zsó a falnak szegezve találta magát, de nem érdekelte. Vadul falta az előtte álló férfi ajkait, kezeit mohón futatta végig a testén.
A férfi csókjait csak annyi időre szakította meg, hogy reszketegen felsóhajtson, majd újra elmerült az előtte álló nőben. Testével szorosan hozzásimult, az egész felületével érezte Zsó izgatott remegését és hevességét.
A lány ujjai a másik tarkójára csúsztak, ahogy finoman beletúrt a szőke tincsekbe a férfi nyakába fonván karjait. Érezte, hogy a testük szorosan összesimul. Kimondhatatlanul élvezte a heves csókokat! Gátlásait már rég maga mögött hagyta a tánctéren. Érezte, hogy felszabadult, és hogy ez az este csak az övé. Nem gondolt következményekre, csak élvezte a történéseket. Önző mód élvezte ki, és merült el a csókokban. Martin a lánynak feszült. Érezte, hogy ágyéka fájdalmasan nyomódik Zsóhoz. Felszisszent az érzéstől. El fog veszni benne, pedig még oly messze a szobája! Zsó belenyögött a csókba, ahogy megérezte Martint az ágyékánál, és kicsit előrébb mozdította saját csípőjét. Kellemesen megborzongott, mikor érezte a férfi egyik kezét a fenekén keresztül a combjára csúszni, ahol megkereste rövid szoknyája szegélyét. A férfi ujjai ellenkezést nem tűrve tűntek el a szoknya alatt és futottak fel a comb belső felületén, miközben édesen mosolyogva harapdálta Zsó alsóajkát. A másik visszamosolygott vágytól sötétlő tekintettel, miközben Mart szemeibe nézett, és érezte, hogy teste szinte fellángol. Mohón futtatta végig a száját Martin állkapcsán egészen az áll és a fül találkozásáig, ahol finoman beszívta a bőrt, majd egy pici csókot adott rá, hogy aztán a fülcimpájára is rátaláljon. Mindez alatt minden idegszála a férfi kezére összpontosított, ami egyre följebb simogatta. Egy óvatlan pillanatban az ujjak eltűntek a lány alsóneműjében és ingerelni kezdték Zsót. Ugyanabban a pillanatban Martin a hosszú nyakhoz kapott.
Nem bírta megállni, hogy ne nyögjön fel hangosan. Szemei automatikusan lecsukódtak, miközben a falnak döntötte a fejét. Élvezte Martin érintéseit, és csókjait, melyek egyidejűleg kényeztették, és úgy érezte, ettől eszét veszti. Érezte, hogy egyre szaporábban kapkodja a levegőt. Kezeivel eleinte az érzéstől semmit se tudott csinálni, legfeljebb erősen belemarkolt Martin pólójába, aztán simogatni kezdte a hátát. Egy óvatlan pillanatban pedig benyúlva a felső alá a derekát kezdte gyengéden karmolászni fekete körmeivel. Mart beleremegett az érzésbe. Vadul rántotta maga felé a lányt, miközben ő hátralépett és elindult, hogy eltűnjenek a szobája ajtaja mögött.
A város reggeli forgalmának zajára ébredt a hotelszobában. Egy percig azt se tudta, hogy mit keres itt. Sűrűn pislogva próbálta befókuszálni, hogy hol is van. Tekintete először a nyitott ablakra tévedt, ahol a szellő finoman mozgatta a fehér függönyöket. Már most melegedett az idő. Aztán lassan tudatosult benne, ahogy az oldalán fekszik, hogy valaki a tarkójára szuszog, és hogy egy férfi keze nyugszik lazán a hasán. Hirtelen tudatosult benne, hogy meztelen, és ugrott be neki, hogy ki alszik mögötte. Először minden zavaros volt, aztán kezdtek beugrani a képek az éjszakáról. A kezdeti ijedség után elégedetten nyújtózott egyet. Nem bánta, hogy megtették. MÉG nem bánta.
Martin a nő mozgolódására kelt fel. Finoman simított végig a hasán.
Sophie kellemesen megborzongott a gyengéd érintéstől, és elmosolyodott - Jó reggelt! - súgta. Valahogy élvezte, ahogy a férfi lehelete a tarkóját csiklandozza.
- Jó reggelt - lehelt egy puszit a tarkójára és közelebb vonta magához - Hány óra?
- Nem tudom, de nem is érdekel - válaszolta belesimulva a férfi ölelésébe, és kezeit az őt átfogó karra helyezte.
- Azért jó lenne tudni. 11-re lent kell lennem.
Sophie fújt egyet, majd felsőtestével eltávolodott Martintól, hogy végighasalva az ágyon megnézhesse az éjjeliszekrényen álló órát. - Jajjj de jó, még csak 7 óra...
- Mennyi?! Nem igaz, hogy fent vagyok - rántotta vissza magához Zsót.
A lány halkan felkuncogott - Pedig annyi...
- Nem ér kiröhögni! – csókolt a gerince vonalára.
A lányt váratlanul érte ez a kis inger, így hátát kicsit megfeszítette. - Micsoda orv támadás ez, kérem szépen?
- Hát, ha még tudnád...
- Talán... megmutathatnád... - fordult felé arcával halkan suttogva, és szorosan hozzá simult egyik kezét a férfi fenekére csúsztatva, amit ujjbegyeivel finoman simogatni is kezdett.
- Most ki ingerel kit? - harapott finoman háta bőrébe.
- Én téged - súgta vissza, miközben egész testével a férfi felé fordult, és orrával megbökte Mart állát.
- Engem mindenki csak ingerelni akar - súgta, majd Zsó fölé kerekedett.
- Mert olyan ingerelni való fajta vagy... - kacsintott rá, majd mosolyogva az ajkai után kapott.
- De jó nekem - súgta, majd csókjaival kényeztette a lány testét, miközben egy óvatlan pillanatban érzékien hatolt belé.
Zsó hátrafeszítette a fejét pár másodpercig a hirtelen mozdulattól, miközben hangosan felnyögött. - Mutass egy kicsit többet! - nézett rá perzselő tekintettel. Érezte, hogy teste újra őrült erővel kívánja meg a felette támaszkodót. Mart erélyesebben lendítette előre a csípőjét. Mélyreható csókot váltott az alatta nyögő nővel, miközben érzékien körözött benne. A másik finoman karmolászta a férfi hátát, majd kezei lejjebb siklottak Mart fenekére, hogy maga felé húzza megszorítva azt mélyebb lökésekre ösztökélve őt. Kéjesen sóhajtozott elszakadva Mart szájától. Teste készségesen feszült a másikénak. A férfi vette Zsó jeleit és mélyebbre nyomult. Igazán mélyreható volt. Sophie érezte, hogy kiszárad a szája a sóhajtozástól, de ezt egyáltalán nem bánta, az érzés teljes mértékben kárpótolta őt. Kéjtől csillogó tekintettel nézett fel a szőke férfira, miközben ujjai erőteljesebben feszültek meg a hátsóján. - Egész jó eddig - mosolyodott el kajánul.
- Egész jó? - nyögte - Lebecsmérelsz? - mosolygott rá, miközben kizökkenve a kényelmes tempóból, hirtelen lökött egyet a nőn.
Zsó teste megfeszült a mozdulattól, és egy pillanatra elakadt a lélegzete. - Le hát - nézett rá, mialatt két tenyerét a férfi arcára fektette, és közelebb húzta magához.
- Ez nem volt szép - mondta, miközben végérvényesebben erőteljesebb lett a mozdulatsora.
- Tudom. Rossz vagyok, nagyon rossz kislány... Azt hiszem, büntetést érdemlek - kacérkodott vele hirtelen végigfuttatva nyelvét a férfi alsóajkán, miközben csípőjével körözött egyet. Kíváncsi volt Mart reakciójára.
Martin arca elkomorult. Zsó érzékeny pontjára tapintott és felhozta az emlékeit. Elszállt a hangulata és leállt. Finoman kicsúszott Zsóból.
- Mi a baj? - nézett rá értetlenül összeráncolva szemöldökét.
A férfi nagyot sóhajtott, és megpróbálta elfojtani emlékáradatát - Ez nem volt helyes. Amit tettünk. Egyikünk részéről sem.
- Tudom - hanyatlott vissza sóhajtva a párnára a plafonra meredve. Bal kezének ujjaival végigsimított párszor a homlokán, majd Mart karja mellé ejtette kezét a gyűrött lepedőre.
A férfi felállt és elindult a fürdő felé. A nő éledő bűntudattal nézett utána, majd az oldalára fordulva összehúzta magát. Teste sajgott a kielégülés után, de nem törődött vele. Martinon és az érzésein gondolkodott. Csöndben hallgatta, ahogy a férfi zuhanyozik. Eszébe jutott az éjszaka, hogy hogyan keveredtek ide. Nem is tudta, hogy miért és hogyan csattant el az a csók közöttük, ami egyenesen ide vezetett. Furcsa volt, hogy Martin simul hozzá, hogy ő csókolja, de valahogy mégis természetes volt. Vagy csak önző lett volna, és ez az érzés elnyomott minden kétséget benne? De... talán most kellett beérnie annak, ami évekkel ezelőtt a repülőn és a sziget nagyon korai szakaszában történt köztük? Elvégre eredetileg egymást nézték ki maguknak, aztán fordult a kocka, és más párt választottak.
Teste megborzongott, ahogy a folyosói jelenetre, és az az utáni forró percekre gondolt. Vitathatatlanul profi volt Martin is az ágyban. Volt ideje tapasztalatot szerezni, ezt tudta jól. Mikor végre maga alá gyűrte, minden porcikájában reszketett már utána. Tudta, hogyan csigázza fel, bár amúgy is őrülten vágyott már az ilyesfajta érintésekre, úgyhogy nem volt nehéz dolga. Tudta, hogy hiányzott neki a szex, de azt nem sejtette, hogy ennyire! Szinte fuldoklóként kapaszkodott a férfiba együttlétük során, és az ájulás határára sodródott az extázis pillanatában. Teste végre jóllakott, de a kétségeket és a negatív érzéseket egészen mostanáig kizárta magából. Mikor az előbb felébredt, még nem érzett semmi bűntudatot. Nem engedte meg magának. Örült, hogy Marttal lehetett, hogy még vonzónak érezhette magát. Maga a tudat is jól esett neki, hogy kívánják. Nem volt benne biztos, hogy ha nem Martin jön oda hozzá, akkor mással nem ment volna el.
Ettől egy pillanatra megijedt kizökkenve gondolataiból. Nem sejtette, hogy ennyire képes az ösztöneire hagyni az irányítást, hogy ennyire meg tud feledkezni önmagáról, a kötelezettségeiről, és a környezetéről. Hiszen... feleség volt, és most pontosan azt tette meg, amit Ericen kért számon. Házasságtörés... Mióta Eric felesége volt, ügyelt rá, hogy hűséges tudjon maradni hozzá, pedig párszor lett volna alkalma hagyni magát elcsábulni, de túl szerelmes volt. Most is szerette a férfit, de a problémáik éles tőrként fúródtak egyre mélyebbre a szívében. Furcsa volt érezni, ahogy össze-vissza csapongnak az érzései. Az egyik pillanatban még lelkiismerete kínozta, a másikban már úgy nézte a tettét, mint valami elégtételt, hisz sejtette, hogy a színész szeretőt tart. Aztán eszébe jutott Capri. Úgy érezte, mintha egy hatalmas követ dobtak volna a lelkére. Teste elnehezedett, és érezte, hogy összeszorul a torka. Összébb húzta magát az ágyon.
- Mit tettem? - suttogta.
"Ezt sosem fogja megérteni, ha megtudja. Hogy lehettem ennyire önző?? Hogy okozhattam ekkora fájdalmat neki és Martnak? Miért kellett tovább bonyolítanom a helyzetet?! Ha... ha ezt megtudja... örökre elveszítem! El fog fordulni tőlem, hisz látom, hogy még mindig szereti Martot... És ő viszont! Úristen! Miért kellett még jobban belerondítanom a helyzetbe?" - húzta össze kétségbeesetten a szemét megpróbálva visszafogni könnyeit, amik fittyet hányva rá lefolytak sápadt arcán.
Nem tudta, hogy milyen volt a helyzet Martin és Capri között, de hogy most az esély arra, hogy minden rendbe jön köztük, visszaesett szinte a nullára az is biztos volt. Érezte. "De... de már egy éve nincsenek együtt. Nem is találkoztak..." - vetette ellen - "Bár talán ez nem is számít. Megint én vagyok a hibás..." - sóhajtott reszketegen - "Miért nem tudok normálisan viselkedni? Miért kell fájdalmat és galibákat okoznom más embereknek? Miért nem tűrtem tovább otthon? Miért nem vigasztalódtam Liliannal és Ewannal ahelyett, hogy másokat traktáltam volna a problémáimmal? Miért kellett Ericnek esnem? Miért nem tudtam csöndben maradni? Miért vagyok ilyen önző és gyenge? És ha belegondolok, hogy talán mindent elrontottam... Hogy talán már nem is akarja többé, hogy a felesége legyek... Ha elveszítem őt is..."
Egészen kicsire húzta össze magát. Zsó arra eszmélt fel, hogy egy meleg kéz fordítja felfelé az arcát. Martin kérdőn nézett rá. Egy percig még nem nézett a szemébe, majd halkan megszólalt: - Bocsáss meg, Martin! Sajnálom, hogy önző voltam, és nem gondoltam a te érzéseidre.
- Mire gondolsz? - kérdezett vissza.
- Hát hogy talán, hogy is mondjam, belerondítok a képbe. Nem tudom, hogy te hogy érzel Capri iránt, de miután jobban belegondoltam, úgy érzem, ehhez nem volt jogom.
- Talán igazad van. De... - sóhajtott, elengedte a lány arcát és félrenézett - Már lassan több mint egy év telt el. Emiatt ne emészd magad.
- Akkor miért hagytad abba? - követte a tekintetével egy kétkedő pillantás után - Valaki az eszedbe jutott, igaz?
- Azért kérded, mert sajnálod, hogy abbahagytam?
- Mellékesen. De nem ez a lényeg. Ha azt mondanám, hogy igen, az megint önzőn hangzana. Én... áhh, nem is tudom, mit vártam - ült fel homlokát egyik tenyerébe fogva. Kicsit fájt a feje a tegnap elfogyasztott piától.
- Nézd, én nem vetlek meg miatta. Feltűnt, hogy nincs minden rendben nálatok. Tudom, milyen érzés, és néha kell egy ilyen éjszaka is. Menj vissza és rendezd a dolgaidat Eric-kel. Az, hogy beszélsz-e róla neki vagy a barátnődnek rád bízom.
A nő hálásan ránézett. Örült neki, hogy nem firtatja a dolgot, és meghagyja neki a döntéseket. - Köszönöm, Mart. Igazad van, megpróbálom rendezni a problémáimat. De szeretném, ha nem változna rólam negatív irányba a véleményed. Én nem szoktam ilyen éjszakákat tartani, de azért köszönök minden. Jól éreztem magam veled – rándult mosolyra ajka a végére.
Martin csak halványan elmosolyodott, majd kilépett az ajtón. Sophie nagyot sóhajtva nyúlt végig az ágyon. Tudta, hogy össze kell szednie magát, és visszamenni Los Angelesbe. Fáradtan ment ő is, hogy lezuhanyozzon, aztán összekészülődjön.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés