|
06 - The Line Begins To Blur
2007.04.07. 22:49
"As far as I have gone
I knew what side I'm on"
6.
Capri levágta a táskáját. Végre hazaért. Újabb cikkért kellett utaznia, de a sok munka határozottan jót tett neki. Kezdett talpra állni. Fáradtan gyömködte fájó vállait, miközben a lemenő nap fényében mászkált a nappaliban, majd húzta le magáról a pólóját és ment a fürdőbe, hogy egy jó meleg zuhanyt vegyen.
A csendet a telefon csörgése szakította meg. Capri grimaszolva fordult vissza a fürdő ajtajából és vette fel a telefont - Nem vagyok elérhető, a cikket holnap küldöm, hagyjatok békén! - szólt bele meg sem várva a hívó fél bemutatkozását.
- Nyugi kiscsaj, csak én vagyok - mondta magyarul jókedvvel Sophie.
- Zsó! Szia! - könnyebbült meg a lány - Mi a helyzet?
- Csak azért hívtalak, hogy megérdeklődjem, hogy vagy, és mit szólnál hozzá, ha meglátogatnálak?
- Épp elkaptál - mondta vidáman. Lehetett hallani a hangján, hogy kedélyállapota javult - Kb. 20 perce értem haza. Én benne vagyok, még úgyse láttad a lakásom.
- De jóóó! - kiáltott a telefonba - Mikor érsz rá? Mert akkor úgy ütemezem a dolgokat idehaza.
- Holnaptól egy hétre biztos nyugtot hagynak nekem, úgyhogy amikor gondolod.
- Remek. Akkor holnap után megyek.
- Az jó! Addigra kialszom magam.
- Okés. Akkor még hívlak, hogy mikor érkezem, rendben?
- Rendben. Jól van Zsóm, most viszont megyek. Összeesem.
- Semmi gond. Pihend csak ki magad. Szia!
- Szia - majd lerakta. Örült neki, hogy Zsó meglátogatja. Hogy nem felejtette el.
Másnap rendbe rakta a lakást, hogy ne Zsó érkezése előtt kelljen kapkodnia.
Barátnője izgatottan készülődött. Eric nem akadékoskodott, örült neki, hogy párját újra jókedvűnek látja. A nő felhívta Jeanine-t, aki elvállalta a gyerekek felügyeletét, amíg távol lesz. Már nagyon kíváncsi volt Capri jelenlegi környezetére. Miami is vonzotta, de barátnője lakására is kíváncsi volt. Elbúcsúzott a kicsiktől és Erictől mielőtt férje munkába ment volna, adott pár instrukciót a befutó Jeanine-nak, majd kiment a reptérre. Izgatottan szállt le a gépről. Már most érezte, hogy odakint tombol a hőség, de ez most nem zavarta. A lényeg Capri volt.
Barátnője egy vékony farmernadrágban és egy lila nyakbaakasztós felsőben valamint napszemüvegben várta. Hosszú haja kiengedve hullott a vállaira. Széles mosoly terült szét az arcán, mikor meglátta Zsót.
A másik nő szinte a nyakába vetette magát, és szorosan átölelte.
- Zsóóó, nemrég váltunk eeeel - nyögte még mindig mosolyogva, miközben magához vonta barátnőjét.
- Akkor is! Hiányoztál! - adott egy cuppanós puszit az arcára, majd végre eleresztette, és csomagjáért nyúlt - Már annyira kíváncsi vagyok, hogy hogyan élsz!
- Semmi extra - legyintett a lány, majd elvezette barátnőjét tűzpiros sportos beütésű kocsijához, amin látszott, hogy nem a méregdrága kategóriába tartozott, de kényeleme szempontjából legalább olyan jó volt.
A 15 perces autóutat végigbeszélgették, míg elértek majdnem a város széléig, majd a lány leparkolt és felterelte Sophie-t a lakásba. Tágas nappali fogadta őket, hatalmas tengerre és a városra néző ablakokkal. Maga a berendezés mediterrán beütésű volt, a falak színvilága szintúgy. Látszott a lakáson, hogy tulajdonosa nem keres rosszul, de messze nem fényűző életmódot folytat.
A barna hullámos hajú lány elismerően füttyentett az otthonos lakást szemlélve, ami valahogy emlékeztette Martin házára. Nem tudta, hogy ez most tudatos-e, vagy sem, mindenesetre mosolyogva nyugtázta.
- Jó kis kégli! - fordult barátnőjéhez - Megmutatod, hol tudok majd aludni? Lepakolnék.
- Persze. Van egy plusz szoba, amit nem nagyon használok, de szereztem be oda egy kinyitható ágyat. Gyere utánam, bár nem tudsz eltévedni.
Zsó felnevetett, majd birtokba vette a hangulatos kis szobát. Valahogy az egész lakást úgy érezte, hogy belengi az otthonosság. Az évek során ő is próbált apránként némi melegséget csempészni Eric modern építésű házába, de még mindig nem tudta elérni ezt a mértékű barátságos hatást. Legalábbis ő úgy érezte.
Miután lecuccolt, és felvett egy fehér rövidgatyát és egy fekete női atlétát, kikocogott Caprihoz, akitől hálásan fogadta el a hűsítőt a rekkenő melegben. Aztán leültek beszélgetni a tágas nappaliban, de Zsó tekintetét sokszor magával ragadták a különféle keleties tárgyak, amiket Capri egy-egy útja során hazahozott, és a panoráma.
Capri ezután összedobott valami könnyű vacsit, majd a nappaliba ültek le, hogy behozzák az elmúlt 1 évüket.
- Egyébként mi van a kicsikkel? Eric hogy van? - váltott témát Capri.
- Ewan és Lilian jól vannak, köszi. Angyali kis rosszcsontok. Úgy nőnek, mint a gomba! - mosolygott, majd kicsit komolyabb kifejezés ült ki lebarnult arcára. - Eric? Hát, úgy tűnik, sikerült megbeszélnünk a problémákat, most legalább már figyel rám is, meg ha nagy ritkán otthon van, akkor a kicsikkel van leginkább, de a munkája sajnos még így is túlságosan lefoglalja. Kötik azok az átkozott szerződések még legalább fél évig. Legalábbis a többség addig....
- Addig?
- Igen. Tudod, hogy a forgatások hónapokig eltarthatnak, és van, amikor ráadásul ki is csúsznak a határidőből - sóhajtott megforgatva szemeit.
- Oh, értem. És a többiek?
- Milyen többiek? - nézett rá egy pillanatra értetlenül, miközben a poharáért nyúlt.
- Dave-ék - fújtatta a lány.
- Jah - mosolyodott el - Még mindig koncerteznek - mondta szűkszavúan, hiszen eszébe jutott a magában csak "Martin-ügynek" hívott dolog is. - Biztos jól vannak.
- Nem voltál náluk? Mintha említetted volna, hogy jártál arrafelé.
- Ja igen, pár hete, mikor Eric-kel összevesztünk az évforduló után. - Érezte, hogy kezd forrósodni a talaj. Kicsit idegesen pillantott félre. Tudta magáról, hogy sosem tudott jól hazudni. Lelkiismerete újra előtört. Nem is értette, hogy eddig hogyan tudott ilyen "simán" barátnője szemébe nézni azok után...
- Zsó. Mi az, amit nem mondasz el? - kérdezte a lány. Hangsúlyán lehetett érezni a komolyságot.
- Miről beszélsz? - kérdezte megkavarva az italt a szívószálával - Nincs semmi.
Capri mélyen a szemébe nézett. Tudta, hogy hazudik.
Zsó érezte, hogy kiveri a veríték. Érzése szerint kezdett nagyon meleg lenni a szobában. Nem tudta, hogy mit tegyen. Mondja el? Hallgassa el? Térjen ki? Vezesse félre? Zavartan pillantott a lányra, majd visszatért poharához. Úgy tervezte, hogy a Martinnal történteket senkinek sem fogja elmondani, főleg nem Caprinak. De most hazudjon a szemébe? Úgyis kiszúrja. Túl jól ismeri... Érezte, hogy a csend egyre kínosabbra kezd nyúlni.
A lány tovább fixírozta Zsót. A tekintetével támadta.
Nem bírta tovább ezt a szótlan kínzást.
- Jól van, jól van - bukott ki belőle - Nyertél. Bár lehet, hogy jobb lett volna, ha nem... Szóval tudod, hogy Eric-kel csúnyán összevesztünk, és én eljöttem. Elmentem az egyik koncertjükre, meg velük buliztam az afteron, aztán... hát... Martin és én... - hajtotta le a fejét zavartan. Nem lett volna képes Capri szemébe nézni, mikor kiböki. Félt tőle, hogy mit látna benne.
- Martin és te? Hallgatlak - öntudatlanul keményedtek meg a vonásai.
- Hát... hát... összemelegedtünk - dadogott, mint valami óvodás. Rettentően zavarban volt, és szégyellte magát. Olyan érzése volt, mintha újra kisgyerek lenne, és az anyjának mondaná el félve valami rosszat, amit tett.
A lány jobb keze ökölbe szorult. Csalódott, dühös volt és fájt neki. Kimondhatatlanul. Már épp valami cinikus válaszon gondolkodott, mikor eszébe jutott, hogy neki már nem számít, nem kellene, hogy számítson, elvégre már nem él együtt a férfival, semmilyen kapcsolata sincs vele. Az egy dolog, hogy szereti, de a férfi nyilvánvalóan túllépett rajta. Hát persze, miért is tett volna másképp?
- Hát, legalább kiadtad a feszültséget - hiába igyekezett a hangja keményebb volt, mint tervezte.
Zsó összerándult a fagyos hangtól, és Caprira kapta a tekintetét. - Én annyira sajnálom! Ki voltam borulva, elszállt az agyam, vagy én nem tudom mi volt velem. Nem gondolkodtam. Mint mikor Dave-vel a szigeten... Bocsáss meg, tudom, hogy ez most nagyon rosszul esett! - nézett rá kétségbeesetten - Ne utálj meg érte, kérlek!
- Hagyd a francba, már nem számít! Már egy éve nem! - a hangja ostorként csattant a csendben.
- Tényleg? - kérdezte halkan, de kétkedéssel.
A lány habozott. Nem, a fenét nem számított, de ezt csak magának vallotta be. Zsó látta rajta, hogy nem egészen van úgy, mint ahogy Capri azt állítja. Ha ez lenne, akkor nem látná a szemében az igazat, és nem fordulna el idegesen, hogy ő is a poharáért nyúljon.
- Eric gondolom, nem tudja - terelt a lány.
- Nem - rándult össze a gyomra, mert egy pillanatra átfutott a fején, hogy talán Capri elmondaná neki, de lehurrogta saját magát. - És szeretném, ha nem is tudná meg sose. Bár talán sejti, hogy hogyan adtam ki a gőzt magamból. Nem tudom.
- Tőlem nem fogja - villant a lány tekintete. Nem hitte el, hogy Zsó ezt feltételezi róla.
- Bocs - mondta gyorsan - Össze vagyok zavarodva. Nem tudom, hogyan kezeljem a helyzetet. Érzem, hogy sok volt ez az egy év nélküled, és most olyan furcsa újra itt lenni. Félek kimondani... de nem tudom, hogy mennyit változtál.
- Ennyire sokat azért nem változtam - vetette oda. Dühös volt. Zsó azt se tudja, hogy min ment keresztül, és úgy vádolja meg.
- Tényleg sajnálom, nem akartalak megsérteni... - hajtotta le a fejét. "Hogy miért nem tudok egyszer helyesen reagálni a dolgokra?!" - kiáltott fel magában.
- Majd kérdezd meg Gahant, biztosra veszem, hogy szívesen beszámol mindenről.
- Mire gondolsz? - ráncolta össze a szemöldökét.
Elege volt már abból, hogy magába fojtsa az emlékeit, amik mindig kínozták. - Biztos vagyok benne, hogy szívesen mesél róla, hogy milyen éjszakái voltak Martinnal, hogy hogyan alázott meg engem, mind szóban, mind pedig az ágyban! Kérdezném tőle, hogy élvezte-e, hogy ezt művelte velem? Büszke lehet magára! Győzött! Elérte a célját: otthagytam mindent, nem bírtam tovább. Megszégyenülve kullogtam el, abszolúte lealázott. Gratulálok neki! - tört ki.
Zsó kerekre tágult szemekkel, döbbenten hallgatta barátnőjét. Hirtelen meg se tudott szólalni. Ezt tette volna Dave a barátnőjével? Ilyen szemét volt vele éveken keresztül?! Ezt nem tudta elhinni! Hogy lehet Dave ilyen aljas, miközben a szemükbe mosolyog? - Ezt... ezt nem tudtam... Hogy lehet...? És te... vele? És Mart mit szólt? - nyögte.
- Semmit. Meg sem próbált tenni semmit! Lehet, hogy sokat elmélkedett, de tenni nem tett semmit!
- Értem - húzta fel a lábát. Még mindig az információk hatása alatt állt. Sokkolta a tény, hogy Capri és Dave is...
- Úgy megkérdezném tőle, hogy miért hagyta, hogy idáig fajuljanak a dolgok - hunyta le a szemét. Érezte, hogy a sírógörcs kerülgeti.
- Talán... Áh, nem tudom. Nem látok a fejébe. És te és Dave... lefeküdtetek? Ez nekem új és felettébb sokkoló. Főleg, hogy utáltátok, vagy utáljátok egymást... - mondta halkan. Nem tudta, hogy barátnője hogyan reagál a témára.
- Igen, megtettük. Szeretkeztél már úgy valaha, hogy legszívesebben szíven szúrtad volna a másikat és egymással küzdöttetek a dominanciáért?
- Nem - nyögte - És ti így...? Jézus! Meg sem merem kérdezni, hogy hogyan néztetek ki utána...
- Nem kellett volna beleugranom ebbe az egészbe. Talán meg se tenném, de olyan fiatalon... Nézz rám. Mit értem el vele? Elszakadtam az otthonomtól, a barátaimtól, tőled. Elveszítettem mindent.
- Mindketten túl fiatalok voltunk, mikor ebbe az egészbe belekeveredtünk - bólogatott Zsó is - Nem voltunk erre felkészülve, bár szerintem nem is lehettünk volna. Nem tudtuk, hogy hogy megy ez a "nagyok" világában.... - sóhajtott letéve a poharát, majd átölelte térdeit - Engem nem veszítettél el. Én mindig itt leszek neked, bármi is történjék. Úgy érzem, ez a barátság már sok pofont túlélt, és ha te is úgy érzed, még túlélhet legalább ennyit. Én nem akarlak elveszíteni. Tényleg nem. És sajnálom, ha a tetteimmel megsebeztelek. Nem akartalak. Én szeretlek még mindig, és nem számít ez az egy év. Képesek vagyunk áthidalni, ha összetartunk.
- De én ebbe belehalok Zsó! Már egy éve, hogy vége, de én... - elakadt a hangja. Gyenge volt még ahhoz is, hogy kimondja.
- Még mindig szereted, igaz? - nézett rá együtt érzőn, és megszorította a kezét, ahogy közelebb ült hozzá.
- Igen - nyögte ki - De nem is azzal volt a gond. Egyszerűen hagyta, hogy Dave-vel ezt tegyük egymással. Pedig tudott róla.
- Nem mondod?? Hogy tehette ezt veled?! - érezte, hogy Martin hatalmasat zuhan a szemében, mint ahogy Dave is - Ezt nem hittem volna egyikőjükről sem.
- Most már édes mindegy. Ez van. Gondolom, jól elvannak hol egymással, hol valami másik nővel.
- Ööö... hát Martin mikor... szóval ő és én másnap... na szóval hirtelen abbahagyta, mikor mondtam valamit. Szerintem beugorhatott neki valami, vagy "valaki" - célzott Caprira - róla, és onnantól tök furcsán viselkedett. Én úgy láttam, hogy nem boldog, hogy... emészti magát. De ezt csak halkan jegyezném meg.
- És mit kéne tennem? A karjaiba vetni magam? Nem hinném, hogy valaha is meg tudnék bízni benne újra. Vagyis... nem is tudom. Másrészt ő sem törte magát, hogy bármit is kezdjünk egymással, akkor én minek, ha ő nem akarja? Mint ahogy látod veled is nagyon jól elvolt.
- Igazad van. Nem is azért mondtam, hogy csinálj valamit, csak megjegyeztem, hogy talán mégsem olyan happy az élete neki se. Mindegy. Ami igaz, az igaz - utalt az utolsó mondatra, de nem akarta túlságosan firtatni a témát barátnője előtt, hiszen mégiscsak szereti a férfit, az előbb vallotta be.
- Jól van, ennyi elég volt az emlékekből - zárta le a dolgot - Meddig maradsz?
- Ameddig elviselsz - nézett kicsit félve rá.
- Akkor ideköltözhetsz - mosolygott rá Capri.
A lány röviden felnevetett. - Nem, azt hiszem annyi időm azért nincs. Igazából holnap után vissza kell mennem egy kiállítás miatt.
A lányok ezek után inkább a vidám dolgokra koncentráltak és elég sokáig beszélgettek. Egyre inkább visszahangolódtak a másikra. Zsó felajánlotta a lánynak, hogy menjen el vele a kiállításra, amit Capri boldogan fogadott el, így két nap múlva együtt indultak el.
- ... És végezetül: köszönöm az itt kiállító fiatal művészek nevében is, hogy mind eljöttek! - fejezte be az elegáns Zsó a kiállítás megnyitóját, amire felkérték, majd a gratulációk és a taps közepette barátnőjéhez sétált két pohár pezsgőt leemelve egy tálcáról. - Tessék - nyújtotta oda barátnőjének az egyiket - Na, hogy tetszik?
- Köszönöm. Fantasztikus vagy! Egyre fejlődsz! - mutatott a rajzokra a lány, majd belekortyolt a pezsgőbe.
- Köszi, bár most csak pár képem van kint, ez a kiállítás a feltörekvő fiatalság munkáira fókuszál - kacsintott jókedvűen.
- Akkor is!
- Jól van na - kortyolt egy nagyot pezsgőjéből, mert kiszáradt a torka a megnyitóbeszéd közben. Elégedetten nézett szét. Látta, hogy minden a helyén, a kiállítók máris a kapcsolataikat építik ki. Remek. - Azt hiszem, itt már nincs is szükség rám. Te, mi lenne, ha elruccannánk valami buliba?
- Ez jóóól hangzik - kacsintott rá barátnője.
- De csak így. Be a kocsiba, aztán meg se állunk valami buliig. Semmi átöltözés, semmi készülődés, csak spontán buli!
- Jóóó - mosolyodott el szélesen a lány.
- Hmm... lássuk csak milyen bulik is vannak ma... - kotort elő egy újságot valahonnan, amiben a környező városok által szervezett rendezvények is fel voltak tűntetve.
Zsó kapásból kizárt pár helyet, azért az évek során Eric-kel volt jó pár buliban. - Ajj, úgy látszik, hogy a hét közepén csak egy buli van...
- És mi az?
- Egy koncert - mosolyodott el.
- Milyen?
- A jelszó: Depeche Mode...
Capri egy pillanatra ledöbbent, majd elmosolyodott - Hol parkol a kocsi?
- Most komolyan? Azt hittem, le fogod húzni az ötletet! - nevetett fel letéve a poharat az egyik asztalra.
- Dehogy! Menjünk!
Miután Zsó beszélt pár illetékessel, és visszaszerezte a táskáját az irodából, mindketten bepattantak a kocsiba, és elindultak. Tudták, ha sietnek, csak az első 1-2 számról fognak lemaradni. A kocsiban végig hangosan szólt a DM, és együtt énekelték a szövegeket. Ez a vezető lánynak nagyon jól esett. Ezer éve nem érezhette magát ilyen jól Caprival. Rég voltak ilyen közel egymáshoz.
A fiatalabbik lány úgy érezte éveket repült vissza az időben, egész a kezdetekre. Régi szenvedélye a banda iránt fellángolni látszott, ugyanazzal a gyermeki szenvedéllyel imádta őket, mint 10 évvel ezelőtt. És Zsóval volt, mint a barátságuk legelején. Mintha, csak most kezdődött volna el a kalandjuk.
Mikor a nő leállította a fekete autót a parkolóban, és meghallották odabentről a tömeget, és a dübörgő zenét, egy pillanatra vigyorogva összepillantottak, aztán kiszálltak, és beverekedték magukat az arénába.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés