|
16 - The Line Begins To Blur
2007.04.09. 17:05
16.
Eric miután befejezte a filmet kíváncsian várta a bemutatóját. Megérte: a film hatalmas siker lett. Nem kellett sokáig várnia a szerepajánlatokra. Sokat visszadobott - nem tetszett neki a film, a karakter vagy mindkettő - de egy esetében kivételt tett. Ahogy olvasta a forgatókönyvet, úgy keltette fel egyre inkább az érdeklődését. Tudta, hogy mivel járna a film, látva, hogy mennyi idő alatt akarják leforgatni. Megdöbbentően kevés idő állt a rendelkezésükre, vagyis megint éjjel-nappal bent kéne lennie... De megígérte Zsónak! És a gyerekeknek is! Viszont.... ha nem szerepel egy filmben sem, akkor a végén nem lesz miből megélniük. Nem utasíthat vissza egy ilyen ajánlatot! Végül felhívta a rendezőt, hogy jelezze: elvállalja a szerepet. El is ment, hogy aláírja a szerződést. Csak este ért haza.
Sophie ezalatt épp festéket kevert odahaza. Hosszas győzködés után, és bevetve minden praktikáját vette rá a férjét, hogy hadd fessen át pár szobát, hogy barátságosabbá és melegebbé varázsolja a modern és kicsit rideg házat. Már kész volt a hálóval, ami narancs és bordó színekben pompázott, most pedig a nappalinak állt neki. Már félig ki is festette zöldre. A gyerekek már aludtak pár órája. Ericet várta. Már haza kellett volna érnie, de szerencsére felhívta és szólt, hogy késni fog. Nagyot sóhajtva törölte meg gyöngyöző homlokát, mikor kész lett a festék felhígításával. Tetőtől talpig maszatos volt, de nem bánta. Mindig is szeretett szobát festeni, épp ezért nem engedte, hogy Eric szakembert hívjon. Minek, ha neki úgyis megy és ideje is van most rá? Újult erővel mártotta a hengert a festékbe, szedte le a rácson a felesleget, és lépett a falhoz a halk zenét hallgatva.
A férfi hangtalanul lépett be a nappaliba és settenkedett neje mögé. - Szia! - karolta hirtelen át.
Zsó hallatott egy rövid sikolyt, ami visszhangot vert az üres nappaliban, és ki is ejtette a kezéből a hengert, ami nagy toccsanással landolt a festékben beterítve vele a nő cipőjét. - Eric, a frászt hozod rám! - fordult meg egy kis mosollyal az ajkán.
- Szóval nem örülsz nekem? - nézett szomorúan.
- Dehogynem - fonta festékes karjait a férfi nyakába próbálva vigyázni rá, hogy ne kenje túlzottan össze - De nézd meg, most micsoda disznóól lett itt...
- Tetszik a színe.
- Örülök neki! - nézett szét a félkész szobán. Tényleg kellemesen erős zöld volt. - Amúgy merre jártál? - nézett vissza rá maszatos arcán még mindig egy kis mosollyal.
- Munka után. Kaptam egy szerepet.
- Na! Ez jó hír. Hallottam, hogy az előző is nagy siker lett.
- Igen, jó hír - mondat a férfi, de kerülte Zsó pillantását - Az a helyzet, hogy nagyon szűkös a forgatási idő. És a helyszín.... nos a helyszín Brazíliában van.
- Mi? - kérdezte majdnem félrenyelve, és érezte, hogy felszaladnak a szemöldökei.
- 12 hét Brazíliában.
A nő eleresztette párját, és lépett egyet hátra, miközben elkomoruló tekintettel nézte a férfit - Eric, azt hiszem, nem ezt beszéltük meg.
- Nézd, egy forgatás nem úgy néz ki, hogy odamegyek reggel 8-ra és hazajövök 6-ra, ezt meg kell értened. A filmezés magába foglalja a napi 10-12 óra munkát, a hosszas távolléteket, minden ilyesmit! Ezt meg kell értened, hisz hozzám jöttél!
Csak pár percig némán nézett rá, majd bizonytalanul bólintott. Három hónap Eric nélkül? Három hónapig azt se fogja tudni, hogy merre jár? Ezt nehezen akarta bevenni a gyomra. - És adnak szabadnapot, amikor haza tudsz jönni, vagy legalább a gyerekeidet meg tudod nézni?
- Nem. Maximum ti tudtok utánam jönni, ha olyan a rendező, hogy beenged titeket.
- Fantasztikus - jegyezte meg halkan, miközben felvette a földről a hengert, és belemártotta a festékbe.
A férfi sóhajtott egyet. Sejtette, hogy a nő nem fogja megérteni. Tudta, hogy nehéz így élnie, de ő figyelmeztette, hogy ez lesz és Zsó elfogadta. Nem kötheti helyhez, mikor a munkája máshová szólítja! Szótlanul fordult meg, hogy kimenjen.
- Én megértem, ne aggódj, csak nehéz elfogadnom. Főleg a gyerekek miatt. De meg fogok békélni vele - szólt utána felegyenesedve.
- Én sem szívesen hagylak itt titeket, de muszáj. Ez a munkám. De utána hosszabb szünet szokott jönni, míg jön a következő ajánlat.
- Tudom. Tisztában vagyok vele. Csak mindig olyan nehéz elfogadnom. De ha ülepszik bennem, akkor menni fog. Nem először csinálom ezt - mosolygott rá halványan - Csak hát Brazília... Ilyen messze még nem voltál tőlünk - lépett oda hozzá letéve a hengert, és felnézett rá.
- Itt van alattunk, nincs olyan messze - mosolygott rá.
Zsó halványan elmosolyodott, és megcsókolta. Előre tudta, hogy nehezen fogja viselni ezt a pár hónapot.
- Mikor kell kezdened?
- Holnap megyek.
- HOLNAP??? Ez egy kicsit gyors, nem? Legalább is nekem... - kapaszkodott erősen a férfi pólójába.
- A filmszakmában soha semmi nem elég gyors.
A nő bólintott - Hogy fogom én bírni ennyi ideig nélküled? - húzta hamiskás mosolyra az ajkát - Harcold ki azt az engedélyt, hogy néha meglátogassunk... - futtatta végig festékes mutatóujját a mellkasán.
- Jól van, kiharcolom - majd megcsókolta párját - De most megyek aludni. Hulla vagyok.
- Rendben - válaszolta, majd még egyszer megcsókolta, és hagyta elmenni. Keserű tekintettel nézett utána, majd visszatért munkájához. Tudta, hogy most még legalább egy órát dolgoznia kell, hogy lenyugodjon. Csak utána bújhat be mellé az ágyba. Tudta, hogy nem sokat fog aludni az éjjel, leginkább csak nézni fogja, ahogy alszik.
Eric távozása óta majdnem egy hónap telt el. Zsó érezte a hiányát, de próbált erős maradni. A gyerekek azért telefonon többször is beszéltek apjukkal, és ő is csak így tudta tartani vele a kapcsolatot. Most azonban elégedett volt pillanatnyilag, ugyanis épp az imént fejezte be a bútorok helyrerakását és a nagytakarítást a festés után. Kész lett a szobákkal, és el is helyezte az újonnan vásárolt kiegészítőket, az új színes függönyöket, pár fabútort és dísztárgyat. Vett pár növényt is, hogy ne legyenek olyan kopárak a helyiségek. Elégedetten nézett végig művén. Kíváncsi volt rá, Eric mit fog szólni, ha hazaér. Sok dolgot azért meghagyott úgy, ahogy a férje szerette, de mindenképp vidámabb és otthonosabb képet mutatott a ház. Most már igazán az övének is érezte az épületet. Úgy döntött, meg is osztja örömét barátnőjével, és telefonon meg is invitálta magához miután a tőle kapott sárkányos szobrot elhelyezte a nappali legelőnyösebb polcán.
Capri örömmel fogadta el a meghívást barátnőjétől. Miután lerakta, Martin elé tárta, hogy Zsó szívesen látná a házban őket pár napra. A férfi is belement így hamarosan a kocsiban ültek, a lány ugyanis addig nem nyugodott, amíg el nem indultak még aznap. A terhesség furán hatott rá, néha hiperaktív volt, egyes napokon meg fel sem kelt volna az ágyból. Most épp a hiperaktív éne jutott ki a férfinek. Alig 2 óra múlva már a ház előtt álltak meg.
- Máris ideértetek? Ez gyors volt! - mosolygott rájuk a barna hajú nő, miközben üdvözölte és beljebb is invitálta őket. Az előtérben ugyan még nem lehetett sok változást látni, de már alig várta, hogy körbevezethesse őket.
- Itt vagyunk és ez a lényeg nem? - pattogott a lány - Na, mintha említettél volna valami újítást.
- Na akkor gyertek csak! - intett a nappali felé, majd megvárta míg utána indulnak.
A lány, mikor meglátta a zöld nappalit elámult. Tetszett neki nagyon. Imádta a zöldet, bár falszíneknél a narancshoz jobban húzott, de illett ide a zöld - De csak azért lett zöld, mert a Mardekár... - kezdte mosolyogva Zsóra nézve.
- ... a legjobb ház a Roxfortban! - kacsintott rá.
- Mit festettél még át? – kérdezte.
- A hálót, a vendégszobákat és a konyhát. A gyerekek szobái már eleve újonnan lettek festve anno, mikor berendeztük őket.
- Mi a hálót tervezzük átfesteni. Én legalább is biztosan. Olyan pirosasbordósnemtudommilyenszínűdeleginkábbegyarabsártorraemlékeztetó lesz - mosolyodott el.
- Ejha! Ezt jólmegaszontad - nevetett fel.
- Hát igen, az emlékek... - mélázott el Martin közben.
Párja csak sokat sejtetően mosolygott rá, miközben leült a kanapén - A gyerekek? Olyan csend van.
- Nagyszülőknél - adta meg a választ - Próbálom minél jobban lefoglalni őket, hogy ne érezzék az apjuk hiányát - ült le ő is, miután hozott frissítőt nekik.
- Szóval egyedül vagy ebben a nagy házban? - bújt párjához.
- Igen. De a rajzoláshoz egyelőre élvezem a csendet. Ha Ewanék itthon vannak, akkor nincs sok nyugtom - mosolygott - Na nem mintha bánnám. És ti hogy vagytok? - húzódott még szélesebbre a mosolya. Emlékezett még mennyire örült, mikor Capri a döntésük után felhívta és tájékoztatta.
- Én egész jól, leszámítva a néha rám törő rosszulléteket. Martról nem nyilatkozom, tőle kérdezd, hogy hogyan bír elviselni.
- Hát nem mindig leányálom a dolog, az biztos - vigyorgott rá - De volt már szerencsém ilyen cipőben járni. Bár Capri külön műfaj - szorította meg kedveskedőn a vállát, amit átkarolva tartott - Alapból csinál néha kiszámíthatatlan dolgokat, de most... Hajaj... - kacsintott.
- Igen, emlékszem, én is viselkedtem párszor furcsán a terhességeim alatt. Eric tudna mesélni - vigyorgott vissza Zsó.
- És éééén? Ki ment utánad? Ki hozott vissza? Kiknél szállásoltak el? - 'sértődött meg' a lány.
- Jól van, jól van, igazad van! - nevetett - Azokért az időkért is örökké hálás leszek - nézett melegen rájuk.
- Ugyan, nem tesz semmit. Bármikor jöhetsz - legyintett Mart.
- Egyetértek. Unalmas lenne az életünk.
- Hát hamarosan egyáltalán nem lesz az - nézett rá barátnője.
- Ne is mondd. Olyan szívesen beküldeném magam helyett Martot a szülőszobába...
- Na köszi szépen! Azt hiszem, ezt inkább meghagyom nektek, lányok. De ne izgulj, én tudom, hogy minden rendben lesz - paskolta meg a kezét.
- Persze, hogy rendben lesz - értett egyet barátnője is.
- Örülök, hogy így hisztek benne.
A békés csöndet a lány hangosan felmorduló gyomra törte meg - Öhm, azt hiszem, hogy éhes vagyok.
- Remek. Van kaja dögivel! Gyertek! - invitálta őket a konyhába.
Zsó örült Capri és Mart látogatásának, noha azóta eltelt megint egy hónap. Mosolyogva gondolt vissza arra a délutánra, mikor nála voltak, és nem volt egyedül. Jól érezték magukat. Most viszont már kezdett elege lenni. A gyerekek egyre gyakrabban faggatták az apjukról őt ezzel megnehezítve anyjuk dolgát is. Kicsit kezdett neheztelni férjére, amiért már vagy egy hete fel se hívta, életjelet se adott magáról, de nem zaklatta. Gondolta, biztosan hajtanak a filmmel. De pár nap múlva torkán akadt a reggeli narancsleve, ahogy belelapozott az újságba. Eric volt benne, amint egy formás brazil színésznővel kettesben vacsorázik. Próbálta eltussolni azzal a magyarázattal, hogy a filmben szereplő nővel csak beszélgetnek, de az újság nem éppen erre célozgatott. És ez volt az a pont, amikor idegességében felhívta férjét, majd mikor nem érte el, üzenetet hagyott a hangpostájára, hogy igazán "örül" a cikknek, meg annak, hogy a saját fia születésnapját is elfelejtette. Úgy érezte, hogy megőrül, ha nem mozdulhat ki, így úgy döntött szülei legnagyobb örömére, hogy hazamegy Magyarországra kikapcsolódni egy kicsit, hisz hetek óta folyamatosan dolgozott is a gyerekek mellett. Miután elmondta ezt a felcsillanó szemű gyerkőcöknek, el is kezdte az utazáshoz való összepakolást, aztán hamar leléptek miután szólt Eric apjáéknak, hogy hova mennek.
Mindig furcsa érzéssel tért vissza hazájába, az ismerős városokba és utcákba. Kellemes és egyben furcsa érzéssel. Tudta előre, hogy a gyerekekről pár napig biztosan le se lehet majd vakarni a szüleit, de nem bánta. A kicsiknek is jót tett a nyelvtanulás szempontjából az itthoni tartózkodás. Ő általában csak akkor beszélt velük magyarul, ha Eric nem volt otthon - és ez ugyebár az utóbbi időben elég sokszor így volt. De nem akart Ericre gondolni, mert csak felidegesítette magát. Azóta se jelentkezett. Ez fájt neki, de nem tehetett semmit ellene. Inkább elment találkozni régi barátnőivel, akikkel éveken át e-mailben tartották a kapcsolatot. Nem akart Amerikáról hallani.
Capri nem sokkal a cikk megjelenése után ment Magyarhonra. Sejtette, hogy Zsó ki fog bukni. Mikor nem érte el telefonon már csomagolt is. A lány nem tévedett: túl jól ismerték már egymást Sophie-val. A szülei házának ajtaján kopogtatott be.
- Szia. Te is olvastad, igaz? - nyitott ajtót egy sápadt és egy-két kilóval kevesebb barna hajú nő. Már szinte meg se lepődött, hogy Caprit látja.
- Természetesen - lépett beljebb, hogy leülve egy csendes sarokba órákig elbeszélgessen Zsóval. Megpróbált rávilágítani a reális tényekre, hogy mindezt el kell viselnie és, hogy Ericre se nehezteljen annyira, nyilván rengeteget dolgozik. Persze a férfi sem volt szent, megérte a pénzét, de az életstílusához képest nem volt annyira vészes. Nem értette, hogy barátnője miért kapja fel minden kis cikken a vizet, miért nem várja meg inkább Ericet és beszéli meg vele? Egy ideje ebben a környezetben él. Persze, őt is el szokta néha kapni a hév, ha épp olyat írnak párjáról, ami épp a hűségét kérdőjelezik meg, hisz ismerte már a férfit, de ilyenkor mindig megpróbált lenyugodni és békésen állni a párja elé, hogy megbeszéljék a dolgot.
Barátnője megpróbált rávilágítani, hogy az évek során ő is tanult a médiáról egyet s mást, és ő se hisz el általában ilyeneket, de most egy kicsit más a helyzet. Elmondta, hogy már lassan két hete nem éri el a férfit, aki ráadásul Ewan szülinapjára se küldött semmit. Neki kellett egy ajándékért elszaladnia másnap és azt mondania a fiúnak, hogy késett a posta, és az apja küldte. Igazából sok apró dolog miatt borult ki. Még mindig nehezebben viselte a sztárok világát, mint barátnője. De biztosította róla, hogy beszélni fog Eric-kel, türelmesen meghallgatja az indokait. Nem volt energiája egy újabb veszekedésre.
Miután áttértek a lányra és a terhességére, Zsó meg is jegyezte, hogy belülről sugárzik a lány, még ha nem is veszi észre. A vörös hajú nő csak halványan elmosolyodott. Zsótól az anyjához ment, hogy elmondja a családnak a 'nagy hírt'. Miután túl volt a családlátogatáson, ment is haza. Honvágya volt a másik országbeli otthona iránt, hiányzott neki a párja, a ház, Selia... egyszerűen minden.
A barna hajú nő sem maradt olyan sokáig. Lassan a végéhez közeledett a három hónap, ideje volt visszatérnie a gyerekekkel. Két kicsit szomorkás, ugyanakkor alaposan „kiunokázott" szülőt hátrahagyva.
Capri békésen olvasott a kanapén heverve, mikor megszólalt a mobilja. Felvette. - Igen? Szia. Elküldtem. Kapok új anyagot? Menjek? Afrikába? Jó. Jól van, oké. Rendben, még beszélünk - majd letette.
- Jól hallottam, hogy Afrikába akarnak küldeni? - kérdezte Martin, ahogy belépett a nappaliba egy bögre kakaóval, amit Caprinak nyújtott.
- Köszönöm - fogadta el - Igen, kaptam egy munkát.
- Felteszem, el akarsz menni.
- Elvállalom, elvégre ez a munkám - szögezte le. Egyszer már megbeszélték a dolgot.
- Már szerettem volna beszélni veled erről, mivel a helyzet megváltozott. Elfelejtesz valamit. A kicsire nem gondolsz? Mi lesz, ha megint olyan helyzetbe keveredtek, mint Japánban? Mi lesz, ha megsérülsz? Vagy a kicsi? Gondoltál már erre? - kérdezte nyugodt hangon.
- Tudok vigyázni magamra. És rá is - utalt a harmadik tagra.
- Capri, ez most már nem játék. Nem szeretném, ha ilyen veszélyes helyekre mennél, amíg terhes vagy. Most már a kicsire is figyelned kell. És ha elkapsz valamilyen fertőzést, vagy betegséget odaát, az rá fokozottan hat. Nem beszélve az orvvadászokról... Szeretném ha, váltanál. Nem azt mondom, hogy add fel a munkád, de szeretném, ha belátnád, hogy ezek az utazások nem ajánlatosak egyikőtök számára se. A főnököd biztosan találna neked más anyagokat is.
- Szóval, azt akarod, hogy fejezzem be? Miért most? Miért csak most? Eddig nem volt veszélyes? Eddig nem állt fent a lehetősége, hogy elkapok valamit, csapdába esek vagy lelőnek? - hangja kezdett beremegni a dühtől.
- Nem. Most mondtam, hogy nem azt akarom, hogy befejezd. Csak az utazásra gondoltam. És azt is csak addig, amíg meg nincs a kicsi, és kicsit idősebb nem lesz. Tudom, hogy szereted az újságírást. Nem akarlak lebeszélni róla. De most már a kicsi biztonsága a legfontosabb. Vagy szerinted nem?
- Dehogynem. De...- látszott rajta, hogy vacillál. Tudta, hogy párjának igaza van, de úgy menne! Viszont tény, hogy Afrika szavannáit járni nem épp a legbiztonságosabb tett... Meggondolatlanság lenne, ha menne. De ismét fellobbant benne a tűz, hogy menjen. A kaland, a veszély, az ország, mind-mind hívta, csábította. És a gondolat, hogy minimum 1 évre lemondjon róla, elborzasztotta.
- Szeretném, ha ezt átgondolnád. Nem akarlak elengedni titeket - mondta komolyan. Tekintetében látszott a határozottság, és egy kicsit talán a sértődöttség is - Ne legyél önfejű - fűzte még hozzá, és otthagyta a lányt.
Mielőtt azonban kilépett volna, Capri megszólalt - Igazad van - sóhajtott - Akkor marad, hogy átdolgozom a kezdők munkáját - grimaszolt egyet, de nem volt más választása - De cserébe le kell foglalnod.
Mart egy mosollyal az arcán fordult vissza. Örült, hogy elérte célját. Most mindennél jobban. - Remek. És mit kellene tennem ahhoz, hogy lefoglaljalak?
- A fantáziádra bízom. Ügyes fiú vagy te, ne mindent én mondjak meg.
- És most elfoglalt vagy, vagy szeretnéd, hogy foglalkoztassalak? - guggolt le mellé a kanapéhoz.
- Hát, szeretek olvasni, de azt hiszem mára elég volt belőle.
- Micsoda remek hír - válaszolta, majd közelebb hajolt, hogy megcsókolhassa.
- Szóval, már ötleted is van, hogy mivel akarsz lefoglalni? - kérdezett vissza.
- Lenne egy ajánlatom, igen - simított végig az arcán fél kézzel.
- Mondd csak.
- Á-á, azt nem mondani, hanem mutatni kell. A hálóban.
- Erről jut eszembe: át kell alakítani - csillant fel a szeme.
- Igen, tudom. Mondtad már párszor, én meg rábólintottam már párszor - kapott az ajkai után.
- Tudom, de valamikor neki is kéne kezdeni. Megyek is! - állt fel.
Martin lemondóan felnyögött előre ejtve a fejét - Ilyen nincs.
- Huh, de lelombozódott valaki...
- Mert valaki lelombozott - állt fel ő is, és karjaival az oldalához szorította Capri karjait, ahogy átölelte úgy, hogy moccanni se bírt.
- Nocsak Mr. Gore 'betámadna' egy terhes nőt? - mosolyodott el.
- Hogy a viharba ne? - nézett rá "gonoszan", és hirtelen megcsókolta.
- Hát ellenkezhetek ekkora horderejű támadással szemben?
- Nem hinném - válaszolta, majd több szó sokáig nem is esett köztük.
Zsó elgondolkodva ült a rajza felett. Már vagy fél órája hozzá se nyúlt, csak nézett kifele az ablakon. Vajon melyik géppel jön haza Eric? Haza jön egyáltalán? Lejárt a 3 hónap. Nem hiába várt ennyit rá. Készen lettek a filmmel. A gyerekek pedig 3 hónappal kevesebbet láthatták az apjukat. "De a lényeg, hogy haza jön!" - sóhajtott - "Csak jönne már!" Elgondolkodott azon a tényen, hogy a nőknek ezer meg ezer éve az a sorsuk, hogy várják haza a férfiakat. Ezen a gondolaton elmosolyodott és újra a távoli épületeket kezdte nézni az ablakon keresztül.
Végül feltűnt Eric kocsija. Sophie azonnal felpattant, amint meghallotta a motort, és őrült iramban kezdett lefele rohanni a galériáról. A férfi már beért az előtérbe, ahol épp lerakta a bőröndjeit. A nő se szó, se beszéd a nyakába vetette magát.
- Eric! Annyira hiányoztál! - kiáltotta szinte fájdalmasan szorítva magához a férfit. Fuldoklóként szívta magába ismerős illatát.
- Jól van Zsó. Megfojtasz - mosolyodott el, ahogy átölelte párját.
- Nem érdekel! Most egy darabig nem engedlek el! - dacoskodott arcát a nyakába temetve.
- Egy darabig nem is kell - mosolygott rá, mikor sikerült finoman eltolnia magától.
- Ennek nagyon örülök! - válaszolta, majd mohón megcsókolta. Annyira hiányzott már neki! Az íze, az illata, az érintései. Azt hitte, megbolondul. A férfi viszonozta a csókjait. 3 hónap hosszú idő, alig bírta ki a nő nélkül. Szorosan vonta magához.
- Most. Kérlek! - nyögte a nő letolva férjéről a vékony zakót, ami így a földre esett, de nem érdekelte, hanem már gombolta is kifele az inget.
- Meg sem tudnál állítani - mosolygott rá vissza a férfi.
- Nem is akarlak! - súgta sürgetően, majd újra az ajkai után kapott. Ott simogatta, ahol érte. Keze bejárt minden pontot a testén, mintha csak fel akarná mérni, hogy jól emlékezett-e rá. Türelmetlenül segített neki lerángatni magáról vékony topját. A férfi magához rántotta kedvesét a nadrágjánál fogva, miközben a nyakának esett és a bőrt harapdálta. Egyik keze Zsó hátát cirógatta.
Reszketegen sóhajtott fel az övcsat után nyúlva. Pillanatok alatt oldotta meg a nadrágot, és tapintott rá a lényegre. A férfi felkapta a fejét és felszisszent. Teste fájón feszült meg a sürgető vágy uralma alatt. Pillanatok alatt szegezte a falnak Zsót, és ellentmondást nem tűrőn tépte le róla a nadrágját. Nem szakította meg vele a szemkontaktust. Belemarkolt párja fenekébe. A nő elmerült a jól ismert tekintetben, miközben felnyögött, ahogy háta durván a falnak ütődött. Keze alatt Eric férfiassága nagyon hamar tettre késszé vált. - Gyere már! - kérte súgva a vállaiba kapaszkodva, miközben lábait szorosabbra fonta a dereka körül.
Ericet nem kellett kétszer kérni. Nem finomkodott, határozottan tette magáévá kedvesét. Mélyreható lökései alatt Zsó háta a durva falnak dörzsölődött.
De ő nem törődött vele, hátrahajtott fejjel, hangosan nyögött. Olyan rég várt erre. Férjét gyorsabb mozgásra ösztökélte. Azt akarta, hogy minél hamarabb vége legyen a testében sajgó feszültségnek. Eric egyre intenzívebb lett, ahogy úgymond rákapott az ízére a dolognak. Zsó nyakába nyögött, néha a bőréhez kapott. A nő hangos nyögései közepette hol durván a férfi hajába túrt, hol a hátát karmolta, combjaival pedig egyre erősebben szorította a derekát. Látása elhomályosult. Testét Eric mozdulatai úgy itatták, mint szomjazó a vizet. A férfi ágyéka tüzelt, sajgott a megkönnyebbülés után. Teste beremegett, mikor megérezte azt, amire 3 hónapja várt már. Egy mélyreható és durva mozdulattal jutatta magját a nőbe. Zsó szinte felsikított az élvezettől, teste megfeszült, megemelkedett Eric ölében, ahogy lehunyt szemmel, a férfi vállát érő szorítástól elfehéredett ujjaival elemi erővel robbant szét a kéjes feloldozás a testében.
Pár pillanat múlva öntudatlanul hajolt a férfihoz és kezdte csókolni nem törődve zihálásukkal.
- Végre! - súgta a barna szemekbe nézve.
- Örülök, hogy hazaértem - mosolygott rá.
- Én is! - simogatta meg egyik kezével az arcát, és csak itta és itta magába a látványt, amit annyira hiányolt már.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés