|
17 - The Line Begins To Blur
2007.04.09. 17:33
"Standing there in all your grand naivety..."
17.
Martin percek óta figyelte alvó kedvesét. Annyira gyönyörűnek találta, főleg most, hogy az ő gyermekét hordja a szíve alatt a már egész erőteljesen gömbölyödő pocakban, amit éppen gyengéden simogatott. A lánya van odabent. "Még egy kislány..." - mosolyodott el. Nem hitte volna, hogy idáig eljutnak Caprival, hogy mégis születni fog egy közös kisember kettejükből. És mégis! Még ha nem is tervezték, ő nagyon boldog volt. Most már több ideje lesz a kicsire, mint Viváéknál volt, mivel most már nem kötötte őt a DM. A kezdeti kétségek elpárologtak belőle, ahogy felfogta, hogy újra átélheti azt a csodát, amit korábban már háromszor is. És ahogy elnézte, Capri is jobban bírja, mint elsőre hitte. A terhességének majdnem az 5. hónapjában volt. Sokszor csak elnézte őt, ahogy pakolászik, vagy a kanapén elnyúlva cikket ír, vagy csak lopva simogatta a hasát, mint most is. Annyira szerette őt, és ez csak erősödött a tudattól, hogy hamarosan bővül a család. család lesznek. Ettől a gondolattól el kellett mosolyodnia, majd közel hajolva a nő lemeztelenített hasához, egy finom csókot nyomott rá. Eltöltötte újra az érzés, hogy szereti őket. Mindennél jobban.
A lány álmában közelebb húzódott párjához. Lassan felébred, ezt tudta a férfi is. És valóban, lassan mocorogni kezdett, ahogy a tudata ébredezni kezdett. Martin nem húzódott el, fülét a nő hasra téve nézett az ébredező arcra.
Kinyitotta barna szemeit és nagyot nyújtózkodott. Végül lenézett párjára. - Mintha nem így aludtam volna el... - mosolyodott el.
- Nem tudtam ellenállni nektek - mosolygott vissza rá még egy puszit lehelve a pocakra, majd kedveséhez csúszott, hogy gyengéden megcsókolhassa.
- Olyan vagy, mint egy nagy gyerek - dorgálta meg kedvesen.
- Most miért mondod ezt? - nézett rá kiskutyaszemekkel.
- Mert az vagy! - nevetett fel. Ekkor szólalt meg a telefonja.
- Szia! Remélem, nem zavarok - hallatszott Sophie hangja.
- Nos, hát, nem. Mi az? - kérdezett bele jó kedélyűen.
- Gondoltam, megint összehívom a bandát. Mit szóltok hozzá? Rég láttuk egymást együtt. Most végre már Eric is itthon van egy ideje, Dave-ről meg nem hallottam...
A lány felnevetett - Komolyan gondoltad Gahant? Szerinted eljönne? Mindenesetre megérné meghívni!
- Szerintem lehetséges. Egy próbát megér - nevetett.
- Még tartogatok a számára egy kéjes arcba vigyorgást.
- Igen, nem felejtettem el. De azért örülnék, ha utána nyugi lenne mindannyiunk között.
- Én nyugis vagyok vele. Főleg most, amíg nem látom - mosolyodott el.
- Na jól van. Csak ezért hívtalak. A jövő hét végére terveztem, ha az jó nektek.
- Várj, felmérek. Figyelj, Zsó jövő hét végére szervez egy találkozót. Ugye nincs semmi dolgod? - nézett Martra.
- Nincs. Jó ötlet.
- Jó nekünk. Mi szóljunk Gahannek, vagy te szeretnél?
Sophie felnevetett - Szerintem szóljon Martin. Azok után, ahogy otthagytam anno... Bár lehet, hogy mégiscsak nekem kéne. Hagyd csak, majd én felhívom. Kíváncsi vagyok, hogy mint fog szólni, ha észreveszi, hogy én keresem.
- De lehetőleg hozd el. Nekem még van egy kis elszámolnivalóm vele.
- Rendben. Na akkor jövő hétvégén.
- Meg van beszélve.
Zsó elgondolkodva rakta le a telefont. Azon agyalt, hogy felhívja-e avagy sem. Végül a tárcsázás mellett döntött. Kíváncsi volt, hogy hogyan fog viselkedni vele.
- Igen? - szólt bele a férfi.
- Szia, Zsó vagyok.
- Tudok róla. Miért hívtál?
A lány vágott egy fintort, amit a férfi szerencsére nem látott - Meg szeretnélek hívni hozzánk egy kis összeröffenésre.
- Évforduló van? - kérdezte értetlenül.
- Nem, ez csak úgy.
- Mikorra tennéd?
- Jövő hétvége.
- Jól van, még meglátom. Most mennem kell. Szia - majd le is rakta. Nem sok kedve volt Zsóval beszélgetni. A lány elvigyorodott a telefonra nézve. Valahogy sejtette, hogy így fog viselkedni vele, de nem zavartatta magát. Bement a házba a gyerekekhez és Erichez.
Eric élvezte végre az otthon tölthetett időt. Visszaérkezése után megünnepelték a fia szülinapját. 3 hónap után viszonylag egész gyorsan illeszkedett újra be a család életébe. Rengeteget játszott a gyerekivel és Zsót is kitüntette a figyelmével. Örült, hogy végre a barátait is láthatja. Halotta hírét Capri terhességének, de még egyszer sem látta a lányt, mostanra már biztos látszik rajta. A találkozó napján segített Zsónak a konyhában, majd elment, hogy lefoglalja a gyerekeket.
A lány is várta már a többieket. Kíváncsi volt mekkorát nőtt barátnője pocakja. Még mindig alig tudta elhinni, hogy gyerekük lesz. Körülbelül mostanra várta őket. Gahan nem telefonált, de még nem mondott le róla. Bár kicsit úgy érezte, hogy mindegy, hogy jön-e avagy sem, ők mindenképp jól fogják érezni magukat. Ezen gondolatait szakította félbe a csengő hangja. Kiment üdvözölni a vendégeket. Csak Mart állt az ajtóban, a lányt elcsábította a kutya, akit jelen pillanatban a kertben térdelve dögönyözött.
- Hát Capri? - nézett körül a lány, majd kérdésére a hangos és örömteli csaholás meg is adta a választ. - Látom Mavericknek megint jól megy a sora. Az előbb játszottak vele a gyerekek, meg Eric is - mosolygott Martra miközben üdvözölte, aztán beljebb is invitálta.
- Zsó! - kiáltott fel a lány, amint észrevette, hogy kint akarják hagyni.
- Gyere csak! Fuss, ha utol akarsz érni! - ugratta az egyre nagyobb hasú lányt.
- Dehogy futok, nem vagyok én mazochista! - mondta, de azért odasietett az ajtóhoz.
- Szia! Szépen fejlődtök - mérte végig miután átölelte és adott neki puszit is - Gyere, a többiek már bent vannak. Csak Dave hibádzik.
- Martiiiiiiiiin! - kiáltott fel Lilian, amint meglátta a férfit és már futott is felé.
- Szia, prücsök! - kapta fel - Na mi a helyzet? - nézett rá mosolyogva.
- Képzeld, rajzoltam neked, mikor anyu mondta, hogy jöttök, és hallottam, hogy gyereketek is lesz, és úgy éreztem, hogy muszáj rajzolnom, és remélem, hogy tetszeni fog nektek, és elviszitek, és majd megmutatjátok a babának! - hadarta el egy szuszra.
A szőke férfi felnevetett - Jól van, jól van! Mutasd azt a rajzot! - vigyorgott, miközben lerakta a kislányt, hogy elszaladhasson a szobájába érte.
- Zsó, hazaviszem a lányod! - nézett a nőre - De esetleg cserélhetünk is.
- Nem, nem, Lilian a miénk, megszenvedtem vele! - nevetett, miközben lehuppant Eric és Ewan mellé - Járd csak végig te is az utat a lányoddal! Tényleg, névötlet van már?
- Nem tudom, Martin a fantáziadúsabb - mosolyodott el.
- Perszeee, mindenkinek én adjak nevet?? - "háborodott fel" átkarolva a nőt miután leültek.
- Nos részemről két lehetőségre szűkítettem: az egyik a Zoé a másik a Mia. Nem tudom, egyik sem átlagos név, én ritkán találkoztam vele. De innentől fogva nem tudok dönteni.
- Igen, ez a két név nekem is tetszik - bólintott Mart elgondolkodva - Mindkettő jól megy a Gore-hoz - vigyorgott kedvesére.
- Nah szép, a te nevedet akarod a gyerekre tukmálni? Nem is vagyunk házasok! - 'háborodott fel'.
- Azt hittem logikus, hogy az én nevemet kapja a gyerek, ha már én vagyok az apa. Meg gondolj csak bele mennyivel jobban hangzik, hogy Mia vagy Zoé Gore ezt meg ezt örökölte.
- Már halni akarsz? Nem sieted el?
- Csak gondolok a jövőre - kacsintott.
- A jövőd épp bennem mocorog - felelte grimaszolva a lány.
A férfi kedvese mondatára gyorsan le is ellenőrizte lánya mocorgását a hasára csúsztatva balját. Zsó közben elküldte Ewant húga után, hogy megnézze, mit csinál ennyi ideig a fruska.
- Szerintem a Zoé jobban illene a kicsire. Az vagányabb, és ahogy én sejtem, inkább az anyjára fog ütni a temperamentum szempontjából - mondta Zsó.
- Szegény Mart, én kezdem sajnálni - nevetett fel barátnője.
- Én is magamat - sóhajtott fel színpadiasan, miközben mosolyogva nézte a nő hasát, amin keze nyugodott. Imádta érezni, ha életjelet ad magáról a pici.
- Én is sajnáltam magam, főleg, mikor Zsónak hangulatváltozásai voltak! És kétszer csináltam végig! - 'sopánkodott' Eric.
- Kellett neked két gyereket csinálni! - kapta fel megjátszva a vizet felesége, és finoman meglegyintette a karját.
- Azért élveztem - mosolygott rá a férfi.
- Sejtettem - kacsintott rá a nő, majd a visszaérkező gyerekek felé fordult - Na, mit csináltál Lilian?
- Javítottam kicsit a rajzon - mosolygott rá a lány, majd Capri és Mart elé lépett kezében tartva a remekművet - Tessék, ezt nektek csináltam.
A szőke férfi mosolyogva vette át a színes rajzot, ami Caprit, őt, és valószínűleg a kicsit ábrázolta, ahogy egymás kezét fogva sétálnak egy parkszerűségben, legalábbis a sok fáról meg egy szökőkútról erre lehetett következni. Az égen pedig madarak röpködtek egy szivárvány alatt. Ahhoz képest, hogy a kislány még csak 6 éves volt, egész ügyesen használta a ceruzákat.
- Hát ez nagyon szép, köszönjük! - nézett rá meghatódva és mosolyogva Martin, majd magához húzta a kislányt és egy cuppanós puszit nyomott az arcára.
- Azt hiszem, örökölted Zsó rajztehetségét. Jól használod a színeket - mondta a lány, miközben tanulmányozta a rajzot.
- Apa is mindig ezt mondja - küldött felé egy 100 wattos vigyort a kislány, miközben a nő nagy hasát tanulmányozta.
- Nah, ez is bizonyítja, hogy igazam van! Mint mindig.
A kislány meg volt zavarodva, nem értett pár dolgot. - Miért ilyen nagy a hasad? Sokat ettél?
- Görögdinnye - nyögte be Eric, mire Capri hozzávágott egy párnát.
Zsó felnevetett, majd lányához fordult - Tudod, kicsim, odabent növekszik Capriék kisbabája. Aztán ha majd elég erős és nagy lesz, akkor kijön onnan.
A lány halkan felnyögött, mikor arra a bizonyos kijövetelre gondolt.
- De... én azt hittem, hogy a gólyák hozzák a babát. Nekünk az oviban azt mondták - nézett rá nagy szemekkel.
- Buta vagy! Ez nem is így van! - korholta le a bátyja.
- Te vagy a buta! És nem is tudsz olyan szépen rajzolni, mint én! - durcult be a kislány összefont karokkal állva a kanapé mellett.
- Kis pisis! - csúfolta a fiú - Nem tudsz semmit!
- Elég volt! - hangzott Eric erélyes hangja - Ewan ne bántsd a húgodat! - 'szidta le' a fiát.
A kislány szája mintha egy pillanatra sírásra görbült volna, de utána nyelvet nyújtva fordított hátat Ewannak, és mászott fel Capri és Mart közé, aki jókat szórakozott magában a két gyerek vitáján.
- Ne hallgass a bátyádra - húzta magához Capri a kislányt.
- Apádnak igaza van, Ewan - nézett rá Zsó is a durcás kisfiúra - Ne élj vissza vele, hogy idősebb vagy nála.
- De anya... - kezdte a fiú.
- Nincs de! - nézett rá Zsó.
- Ő a butább, mert olyan okosnak érzi magát - súgta a kislány Capri fülébe, és egy kicsit megijedt, mikor a hasára tévedt keze alatt megmozdult a pici.
A lány hangosan felnevetett.
- Tényleg van bent valaki! - sikkantotta mosolyogva a kislány - Meghallgathatom? - nézett újra a vörös hajú nőre.
- Hallgatni? Nah azt még nem próbáltam, hátha neked sikerül - mosolygott rá.
- Nekem fog! - biccentett a kislány, majd Capri hasára hajtotta a fülét, miközben kezei is a hasán nyugodtak.
Zsó majdnem elolvadt a látványtól.
Lilian erősen koncentrálva fülelt, majd mikor egy újabb moccanás következett, diadalittasan emelte fel a fejét. - Hallottam!
- Ilyet én is szoktam játszani, megsúgom - mondta Martin kicsit összeborzolva a lányka copfba fogott barna haját.
- Ügyes vagy - mosolyogott rá Capri. Ewan közben duzzogva elvonult a szobájába.
- Mindig ezt csinálja - sóhajtott Zsó Ericre nézve.
- Hagyd csak, majd lenyugszik - legyintett a férfi.
- Remélem - bólintott - Nah, éhesek vagytok? - dobta be a mindig sikeres kérdést.
- Ilyet tőlem nem kell kérdezned - nézett fel rá barátnője.
- Tőlem se - kuncogott Mart - Együtt hízom Caprival - paskolta meg saját pici pocakját.
- Szóval kövér vagyok? - hangzott el a baljóslatú kérdés baljóslatú hangszínen.
- Nem, dehogy. Én vagyok az - vigyorgott rá a férfi.
- Majd ledolgozzuk - mosolygott rá, majd felállt.
A kis társaság átvonult a konyhába, ahol Eric vette át pár percre a házigazda szerepét, míg Zsó elment kiengesztelni Ewant. A fiú hamarosan megjelent az anyjával együtt és a társaság ebédhez látott.
Egy fekete kocsi állt meg a ház előtt. Dave belenézett a visszapillantó tükörbe. Nyúzott volt, de jobban nézett ki, mint pár napja. Kiszállt. Elég rég nem látta a barátait, bár emlékezett még a lányok legutóbbi látogatására. Aznap este dühös volt Zsóra, de utólag átgondolva megérdemelte, amit kapott. Beletúrt barna hajába és az ajtóhoz sétált, hogy becsöngessen.
A barna nő ment ajtót nyitni. Fogalma se volt róla, ki lehet az, mert az igazat megvallva el is felejtkezett Dave-ről. Egy percig csak meglepetten nézte a férfit a nyitott ajtóban. Mikor közelebb lépett, ledöbbenve vette észre, hogy mennyire nyúzott az arca, ráadásul fogyott is. - Szia - nyögte.
- Szia. Bocs, hogy nem szóltam, de sok volt a dolgom.
- Semmi gond, gyere csak - lépett arrébb, hogy bemehessen mellette az ajtón. Érezte a feszültséget a férfiban, ahogy egy puszit adott az arcára, de ez a feszültség nem neki szólt. - Épp ebédelünk. Kérsz te is?
- Elfogadnám - mosolygott rá halványan. Elég rég nem evett. Rendes ennivalót meg még régebben. Követte a nőt a konyhába, ahol meglátta a többieket. – Sziasztok.
- Szevasz! Ezer éve nem láttalak - vigyorodott el Martin a belépő felé nyújtva kezét, aki rendezte arcvonásait, és jókedvet erőltetve magára üdvözölte őket.
Dave sorban végigüdvözölt mindenkit. Caprinál egy pillanatra megakadt, ahogy a lány felállt, hogy felérje a férfit - Capri! Te mióta vagy terhes? - majd tekintete a szőke férfira siklott.
- Mintegy lassan 5 hónapja - felelte a kérdezett.
- Huh, jócskán el vagyok maradva - mosolyodott el a férfi - Nem is mondtad! - 'vádolta meg' barátját.
- El voltunk foglalva, meg téged se lehetett sose elérni - vigyorgott rá.
- Akkor most mesélj - ült le közben - Fiú? Lány? Mindkettő?
- Úgy néz ki, hogy lány, és "csak" egy - vigyorgott Martin.
- Még egy lány?! Jól el vagy látva. És a legénybúcsúd mikor lesz?
- Hát ez van. Úgy tűnik egyedül Calonál jött be az XY kromoszóma - kacsintott - Amúgy nem tervezünk esküvőt, úgyhogy ha be akarsz rúgni velünk, akkor más indokot kell keresned.
- A fenébe - mosolyodott el - És mi a program?
- Mármint mára? - kérdezett közbe Zsó miután lenyelte a krumplipüréjét.
- Játszuuuunk! - nyögte be Ewan.
- Felőlem... - mondta Martin.
- Igeeeen! - sikkantotta Lilian is összecsapva tenyerét.
- És mit? - kérdezte Eric a porontyaitól.
- Bújócskát! - vetette fel a kislány.
- Lilian, próbáltál már egy dinnyével elbújni? - kérdezte Capri, miközben Ericre sandított. Ezért a beszólásért még elvágja a tokát. A férfi csak hátradőlt a székében és elégedetten vigyorgott.
A kislány egy percig csak értetlenül nézett rá, majd megvilágosodott. - Jó, akkor neked nem kell, elég ha bíráskodsz, hogy becsületes-e a játék - mosolygott rá.
- Jól van - ment bele a lány - Mart ebéd után mehetsz is hunyni.
- Nem, nem, én bújócskázni akarok velük - kacsintott.
- Akkor Eric.
Zsó mosolyogva figyelte őket, majd tekintete Dave-re vetődött, és mosolya kicsit halványabb lett.
- Apa is jön velünk! - jelentette ki határozottan Lilian.
- Csitt! Én vagyok a bíró!
Dave csak kívülállóként figyelte az eseményeket. Belülről sokkal nagyobb gondok emésztették.
- Én azt hiszem, ez a kört kihagyom, és elpakolok, meg elmosogatok - mondta Zsó jelezvén Dave-nek, hogy ha akar, akkor beszélhet valakivel, amennyiben itt marad a konyhában.
- De anyaaaa! - nézett rá bociszemekkel Lilian.
- Én is kihagynám. Sosem szerettem a bújócskát - mondta Dave.
- Hát jó - biccentett Mart - Mikor akarjátok elkezdeni? - nézett Ewanékra.
- Most! - vágta le a villáját Ewan és már rohant is.
- Micsoda ördögfiókáitok vannak - jegyezte meg a szőke férfi Ericre nézve.
- Az én gyerekeim, mit vársz? Kíváncsi vagyok, hogy a tiéd milyen lesz - sandított rá vissza.
- Na arra én is! - vigyorodott el, majd Eric-kel Caprit előreengedve léptek ki a konyhából, miután Zsó egy pillantással jelezte barátnőjének, hogy menjen csak.
A barna hajú nő ténylegesen elkezdett pakolászni.
- Segítsek? - kérdezte Dave.
- Ha akarsz... Csak a pultra kéne pakolászni a cuccokat, meg az edényeket a mosogatógépbe - mondta.
A férfi bólintott majd némán kezdett pakolni.
- Dave... lehet, hogy semmi közöm hozzá... de látom, hogy valamitől nagyon kikészültél, hiába próbálod elrejteni. Elmondanád, hogy mi az, vagy fogjam be? - nézett a pakolászóra kezében egy tányérral.
A férfi ránézett - Nyugodtan megkérdezheted, hamarosan úgysem lesz titok. Válunk.
- MI?? Ti váltok?? - meglepettségében majdnem elejtette a tányért – De hát hogy-hogy?
- Nem tudom, minden olyan gyorsan történt. Egyszer csak megromlott a viszonyunk és úgy döntöttünk, hogy nem akarjuk Stellát kitenni egy rossz házasságnak és magunkat se. Inkább elválunk.
- De... Jen nem tudott meg semmit, ami a háttérben zajlott? – kérdezte az igencsak kusza szálakra utalva, amik a kis társaságon belül kialakultak az évek során.
- Nem. Belső ügyek miatt történik - nézett rá a férfi.
- Értem - válaszolta lehajtva a fejét, majd berakta a tányért a gépbe - És, mit fogsz csinálni ezek után? Rosie?
- Az anyjával marad, jobb neki úgy, nyugodtabb élete lesz és egyébként is az anyja mellett a helye. Jennel kiegyezzünk majd a láthatóságról. Annyira még nem acsarkodunk a másikra, hogy ez ne legyen lehetséges, de ez is csak Rosie miatt. Én meg aztán dolgozom tovább.
Zsó bólintott - Igen, talán így lesz a legjobb neki. Hát... bocs ha ezt mondom, de én nem hittem volna, hogy egyszer megélem, hogy Jentől is elválsz.
A férfi arca grimaszba torzult - Igen, talán nem nekem való a házasság.
Zsó erre nem mondott semmit, csak sajnálkozva a szemébe nézett, noha sejtette, hogy Jen nem nyomós indokok miatt akar elválni, azért valahol sajnálta Dave-et azoktól függetlenül, amiket művelt velük.
- MEGVAAAAAAAAGY! - szakította meg Ewan diadalittas ordítása a csendet, majd meg is jelent, ahogy rohant át a konyhán.
- Vigyázz, nehogy eless - kiáltott utána Zsó. Vajon hallotta őket valaki?
- Anya - jelent meg újra a fiú - Mikor eszünk desszertet?
- 10 perc, és kaptok. Addig játsszatok még pár kört.
- De már unom - grimaszolt - Persze Lilian ezt akarja játszani, de csak mert az ő ötlete – duzzogott.
- Miért? Te mit szerettél volna játszani? - tudakolta, miközben elvette Dave-től a húsos tálat.
- Valami mást - vont vállat a fiú.
- Jól van, értem. Akkor ülj le - lépett a hűtőhöz és elővett egy adag tejszínnel díszített csokipudingot. - De a húgodnak pszt, hogy hamarabb kaptál! - adta a kezébe egy kiskanállal.
A fiú elmosolyodott, majd nekiesett az ételnek. Ekkor lépett be a vörös hajú lány - Oh, már édességosztás van?
- Nem bírta kivárni a szőke kisherceg - simogatta meg röviden fia fejét.
- Hát a nagyherceg is toporog már - nézett hátra a válla fölött.
- Pontosan - kacsintott rá, miközben belépett a konyhába Liliannel a karján - Itt hozom a győztest.
- Anya, anya! Nyertem! Én bújtam el a legtöbbször úgy, hogy nem találtak meg! - húzta ki magát büszkén a férfi kezében.
- Nagyon ügyes vagy, kincsem - mosolygott rá.
- Éééén iiiiiissss! - kiáltott, mikor látta, hogy bátyja már lassan egész adagját behabzsolta.
Zsó mindenkinek osztott az édességből, majd meghallgatta a többiek beszámolóját a bújócskáról.
A társaság egész jól elbeszélgetett. Lassan mindenki elszállingózott. Dave lépett le elsőként, volt egy kis dolga még, de kifejtette, hogy örült, hogy látott végre mindenkit. Zsó még sokáig gondolkodott a Dave-től megtudottakon. Nem mondta el senkinek, úgyis megtudják, ő meg nem akart pletykafészek lenni. Tényleg meglepte a hír, nem hitte volna, hogy ők valaha is szét fognak menni, hisz annyira összeillettek. De hát ez nem az ő dolga, Jenék felnőtt emberek, ez rájuk tartozik. Csak szegény Stellát sajnálta, amiért neki is, mint Jacknek, az idősebb féltestvérének csonka családban kell felnőnie.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés