A zenész gondolt egyet, és megragadta a nőt a csípőjénél fogva, s felnézett rá, ahogy saját maga feltérdelve hátrafele kezdett araszolni. Mikor látta, hogy szemei le vannak csukva, megszólította: - Gyere, segíts egy kicsit... - súgta, majd az ágy lába felé kezdte húzni.

     Összeráncolt szemöldökkel nézett rá - Mit szeretnél...?      

- Csússz lejjebb. Az ágy széléhez.

     Eleget tett a kérdésnek. Az ágy szélén ülve nézett párjára.      

A férfi letérdelt a vastag szőnyegre, és kajánul vigyorgott a kezein támaszkodó nőre. Kezei széjjelebb nyitották hosszú lábait.

     - Mit tervezel? - kérdezte, de már szinte tudta a választ.      

- Szerinted? - emelte meg csábítón egyik szemöldökét.

      - Kis telhetetlen - nézett le rá somolyogva.      

- Az vagyok... Mivel eléggé csalódott voltál, amiért elszakadtam tőled, gondoltam... - hagyta nyitva a mondatot. - De ha nem akarod, csak szólj, és abbahagyom... - súgta, miközben jobb kezének ujjai simogatni kezdték Caprit.

     - Ne, ne, nem vagyok semmi jónak az elrontója.  

- Valahogy sejtettem, hogy ilyen választ kapok... - erősített a simogatásán, majd a nő melleit, illetve pár perc múlva a hasát kezdte csókolgatni egyre lejjebb haladva.

     - És előttem térdel a világ egyik legszexisebb pasija...hogy miket nem tudok…      

- Te hízelegsz... hogy magadnak, vagy nekem.... hát ez kérdéses... - vigyorgott fel rá egy csók és egy harapás közt.

     - Is-is.      

     - Ha már te nem ismered el a képességeim – sóhajtotta.      

Csak hümmögött valami választ, mert lejjebb helyezkedve szájával már szinte elérte a célját. Erre a mondatra azonban újra felpillantott miután egy másodpercre megnyalta a lány legérzékenyebb pontját. Nyelvét visszahúzva ördögien mosolyodott el. - Ki nem ismeri el kinek a képességeit?

     - Kínozni én is tudok - nyögte, miközben a plafont bámulta.      

- Ezzel nem vitatkozom. Ennyire unalmas lennék egyébként? - utalt rá, hogy a lány több figyelmet szentel a plafonnak látszólag, mint az ügyködéseinek.

     - Dehogy - nézett le rá, sötétlő tekintettel.      

- Na azért mutatnék pár bizonyítékot is... - súgta, majd miután ujjait végigfuttatta kedvese nőiességén, az imént ingerelni készült pontra siklott a szája, és lendületesen munkához fogott széjjelebb nyitva a lábakat.

     Hátraejtette a fejét és kiszakadtak belőle a sóhajai. Ujjai ismételten eltűntek a szőke fürtökben.      

Martin a végletekig akarta izgatni kedvesét. Újra és újra belelendült. Időnként rálehelt a kényeztetett területre, csak hogy még tovább ingerelje, s bevetette fogait is pár alkalommal. Imádta, ha kedvese a hajába túr, főleg ha ilyen szenvedélyesen és ilyesmi helyzetben.

     Néha megtépte Mart tincseit, ahogy keményített a fogásán, majd engedett rajta. A lepedőt ugyanekkora hévvel markotla és gyűrte. Sóhajait, ha akarta volna, se tudta volna visszafogni. Gerince megfeszült, csak, hogy pár pillanat múlva felengedjen.      

Kicsit hátrébb nyomta a nő csípőjét, hogy nyelvével még több területet hódíthasson meg. Érzékien hatolt párszor belé időnként, majd visszatért a jól ismert ponthoz.

     Mikor megérezte, hogy a férfi nyelve incselkedőn nyomul mélyebbre, erőteljesen nyögött fel.            Nagyokat nyelt a levegőből.      

Mart magában elmosolyodott, majd egy percre kegyetlenül abbahagyta.

     Értetlenül nézett le rá, pillantásával akaratlanul is meg tudta volna ölni a férfit.      

Mart ördögien elmosolyodott. - Gyere ide!

     Lassan hajolt le a férfihoz, és mikor egy szinte került vele, elmélyedt a tekintetében.      

Mart ajkán egy kis mosollyal nézett vissza rá, miután megnyalta a szája szélét.

     Továbbra is figyelte a férfit.      

Mivel semmi aktivitást nem tapasztalt ködös tekintetű vörös démonától, kénytelen volt önállósítania magát. A nő tarkója mögé csúsztatva bal kezét húzta közelebb magához, hogy szájuk találkozhasson. Egy mélyreható csók után vált csak el tőle, és újra a szemébe nézett, majd sokatmondóan a szájába vette két ujját, hogy megnedvesítse a fülledt szobában.

     Miután elvált a férfitól, szinte itta minden mozdulatát. Mikor látta, ahogy párja megnyalta az ujjait, önkénytelenül nyelt egy hangosat. Teste őrjítően kezdte újra kívánni Martot, érezte, hogy ágyéka iszonyatos hővel kezd égni.      

Mart mosolya szélesebb lett, mikor látta, hogy Capri felfogta, mire is készül. Újra lehajolt érzékeny pontjához, és előbb újra azt kezdte nyelvével ingerelni...

     Szinte beleőrült az érzéki kínba. Nagyon melegnek érezte a szobát, a szoba levegőjét, minden légvétele kiszakadt a tüdejéből.      

A férfi hogy tovább fokozza párja kínjait, benedvesített ujjaival először csak nőiessége szélén kezdett "táncolni". Párszor éppen hogy csak belé hatolt volna, de aztán mindig visszahúzta a kezét.

     - Mire vársz még? - nyögte kétségbeesetten a kérdést      .

- Erre - vigyorodott el pár centire elszakadva párjától, majd kettős támadást indított ellene szájával, illetve ujjaival.

     Érezte, hogy érzékei szétesnek a kettős érzékeléstől. Mart akadály nélkül tudott elmélyülni benne. Vadul esett a férfinek, falta a másik száját pár pillanat múlva felhúzva fejét magához. Teljesen felkorbácsolta az érzékeit, ki kellett élnie őket, egyszerűen muszáj volt. Csak az előtte lévőnek szentelte minden figyelmét, minden érzékét rá összpontosította, minden mozdulatát, általa keltett érzést elraktározott az emlékeiben. Annyira egymás köré vonódtak, hogy már nem tudta volna megmondani, hogy hol ér véget a tulajdon teste és hol kezdődik a férfié.      

Martin elmosolyodott a hevességen, majd kegyetlenül elszakította magát a szomjazó szájtól, hogy újra elmerülhessen a lábai között, miközben keze sem pihent. Magával ragadó ritmust diktált ujjai mozgásával. Hallani akarta, ahogy a nevét sikítozza, ahogy hangosan nyög. Addig akarta csigázni, amíg ez be nem következik. Minden fantáziáját beleadta a kényeztetésébe. Fogaival nagyon finoman harapdálta, majd újra visszatért nyelvének használatához.

     Nem kellett sokáig várnia, az amúgy is kész lánytól. Magával ragadták az érzelmei, és önkontrollját vesztve sikoltotta párja nevét.      

A férfi fülének szinte muzsika volt ez a kis koncert, amit párja művelt. Ujjaival pár trükk után még gyorsabb tempót vett fel, hiszen érezte, hogy párja pillanatokon belül másodszorra is el fogja veszíteni a kapcsolatot a külvilággal.

     És Mart nem is tévedett. Párja pár pillanat múlva erőteljesen húzta meg tincseit, ahogy az egész teste görcsbe állt és ő elemi erővel rekedten felordított. Ahogy végigpezsgett testén a gyönyör, kiszállt tagjaiból az élet és hátrahanyatlott. Vadul zihált, mellkasa egyenetlenül emelkedett és süllyedt. Háta, tarkója és homloka csillogott a nedvességtől.      

A férfi kéjesen felnyögve vált meg jó pár hajszálától. Ujjaival még párszor finoman mozgott a nőben, majd kihúzta őket, min ahogy egy utolsó csók után legérzékenyebb pontját is otthagyta, és a nő combjaira könyökölve, illetve állát a lapos hasra támasztva figyelte párja ziháló mellkasát.

     Kellett neki néhány perc, mire visszanyerte a tudatát. Jobb kezével beletúrt a saját hajába, hogy tincseit elirányítsa az arcából.      

Mart elégedetten mosolyogva figyelte. - Elég bizonyíték volt?

     - Igen - mondta rekedten, majd felemelte a fejét és a férfira nézett - Te tudsz valamit. Határozottan.      

A férfi vigyora szélesebb lett, és lelógó ujjaival finoman megsimogatta párja belső combját. - Na ugye...

     - Én egy percig sem kételkedtem ugyan benned, de ezután sem fogok.      

- Nagyon helyes - mászott fölé elgémberedett térdeivel pár csókért, majd kisimított még egy csapzott tincset a homlokából.

     Csak nézte párját, megfigyelt az arcán minden apró részletet. Ha nem ő lenne Martin Gore, akkor is imádná.      

Mart szusszanva mosolygott rá. - Mi az?

     - Csak gyönyörködöm benned - felelte mosolyogva.      

- Jó, azt szabad - hagyta rá megsimogatva az arcát, majd a könyökére támaszkodva szorosan mellé feküdt. Bal kezének ujjaival finoman simogatta a nő mellei közti részt, és elmélázva nézte a fehér bőrt.

     - Mi az? - kérdezte halkan.      

- Azon gondolkodom, hogy vajon a nyelvem megéli-e a holnapot... - nézett rá komolyan.

     Nem bírta visszafojtani kitörni készülő nevetőgörcsét.      

De a férfi sem bírta tovább, ő is felnevetett a hátára fordulva, majd mikor sikerült abbahagynia, újra felkönyökölt. Ezúttal megint sikerült közelebb kerülnie a nőhöz.

     Párja felé fordult, nullára csökkentve ezzel köztük a távolságot. Sokatmondóan elmosolyodott.      

Mart a nő csókoktól duzzadt ajkait kezdte mustrálni. Tudta, hogy megérezte őt.

     Lassan kezdte becsúsztatni kettejük közé a kezét.      

Martin mosolya szélesebb lett. Sejtette, hogy Capri nem lesz képes kihagyni az alkalmat. A nő iménti sikolyai és nyögései azért kicsit őt is felpiszkálták testileg.

     Egyre lejjebb araszolt      .      Direkt lassan.      

Mart próbált csalni egy kicsit pár centit följebb araszolva.

     Somolyogva hagyta. Végül ujjhegyei megtalálták céljuk csúcsát. Onnan kiindulva, alig érintve a bőrt kezdte lassan cirógatni.      

Mart kellemesen megborzongott a nedves lepedőn feküdve ezektől a leheletnyi érintésektől.

     Nem vált erélyesebbé, ráérősen folytatta a mozdulatsort.      

Lehunyta a szemét az élvezettől. Csípője néha egy picit bemozdult, de jó kisfiúként várta, hogy párja mit akar kezdeni legnemesebbik testrészével.

     Végül határozottan markolta meg. Szerette hallani párja reakcióit.      

Fejét lehajtva nyögött fel az érzéstől. Szemeit még mindig csukva tartotta.

     Érintései határozottabbá váltak.      

Érezte, hogy alsótestét újra elönti a forróság. Férfiassága határozottan kezdett duzzadni kedvese érintései alatt.

     - Nocsak, mennyi energiád van - mondta halkan, nem megtörve mozdulatait.      

- Talán a meleg hozza ki belőlem... - súgta még mindig lehunyt szemekkel mosolyogva.

     - Inkább tikkasztania kéne, nem?      

- Lehetséges. De lehet a ludas a jég is... - sóhajtott fel egy erősebb szorításnál.

     Kezei egyre merészebbek lettek.            Végül lassan elhagyták a terepet, hogy újra a nyelve váltsa fel őket      .

Mart a hátára fordult, hogy kedvese könnyebben hozzáférhessen. Megőrült a tudattól, hogy megint itt tartanak. Újra a hajába túrt gyorsabb mozdulatokra ösztökélve őt.

     Eleget tett a kérésnek, de kiszámíthatatlan időközönként nyújtotta el a mozdulatait.      

Mart nem hitte volna, hogy ilyen rövid időn belül újra képes lesz erre, de nem panaszkodhatott, élvezte, amit párja csinált vele. Szájának meleg nedvességétől legszívesebben megőrült volna. És tudta, hogy nem sokára ezt is fogja tenni. Most valahogy a kevesebb is elég volt neki. Legalábbis érezte, hogy tagjai egyre inkább feszülni kezdenek.

     Érezte párja apró rezdüléseit, hisz már teljesen rá volt hangolódva. Még egy kicsit csigázta.            Éppen hogy csak az őrületbe akarta kergetni.      

Mart egyre sűrűbben sóhajtozott ismételten. Légvételei közé nem egy nyögést beiktatott. Ujjai megfeszültek a vörös hajzuhatagban, míg másik kezével megint szerencsétlen lepedőt morzsolgatta.

     Egy szemtelenül incselkedő mozdulattal szakadt el párjától, és ártatlanul mosolygott le rá, miután felült.      

- Mit csinálsz? - nyögte szinte teljesen elvesztve a fejét.

     - Kegyetlenkedem - váltott ördögivé az a bizonyos mosoly.      

- Ne csináld! Vagyis csináld... akarom mondani kérlek folytasd... - próbálta összeszedni gondolatait. - Nem hagyhatsz így itt... - utalt jelenlegi állapotára.

     - Oh, dehogynem - hasalt el párján.      

A férfi panaszosan felnyögött. Alteste már igencsak fájdalmasan feszült a megkönnyebbülés utáni vágyakozástól.  Fejét ide-oda mozdítva próbált úrrá lenni a helyzeten, ami nem nagyon ment még neki. Kérdőn-kérőn nézett párjára.

     A lány újra felegyenesedett. Minden mozdulata a kijelentését igazolta.      

Martin hitetlenkedve, és egy kicsit megütközve pillantott rá, és mikor látta, hogy tényleg nem fog segíteni szorult helyzetén, tudta, hogy egy lehetősége volt. Saját kezével volt kénytelen elkezdeni mozogni kőkemény férfiasságán. De nem sok kellett neki hozzá, hogy újra visszataláljon a ritmusba. Fejét hátravetette a párnának, és összeszorított szemmel nyögött.

     A lány egy kicsit meglepődött. Nem hitte volna, hogy párja tényleg megteszi, azt hitte könyörögni fog neki.      

De Martin már túl volt azon a határon, hogy könyörögjön. Sejtései szerint Capri még sosem látta, mikor ezt csinálja. Bár az esetek nagytöbbségében nincs is szüksége erre a módszerre. Teljesen elfelejtkezett a nőről, és a gonoszságáról. Keze gyakorlottan járt fel és le tagján.

Martinnak nem kellett sok. Pár perc múlva elégedetten és hosszan nyögött fel. Érezte, hogy nyaki ütőere őrült tempóban ver. Nem szégyellte magát Capri előtt emiatt a kis közjáték miatt. Csak megoldotta a problémáját. Viszont ezt a kis gonoszságot feljegyezte magának. Még mindig próbálva lenyelni a meleg levegőt nézett pár perc múlva az ágy közepén ülő meztelen párjára.

     - Hát...ez valahogy nem tűnt az igazinak, hogy úgy mondjam.      

- Adtál más lehetőséget? - nézett rá egy kicsit szemrehányón.

     - Nem - mondta miközben leheveredett mellé, egy csöppet sem zavartatva magát - Csak nem hittem volna, hogy megteszed. Ennyi.      

- Pedig ha nagyon muszáj, kénytelen vagyok így csinálni - húzta száját egy kis mosolyra. Fáradt testében még mindig érezte a gyönyör által vetett hullámokat. - És miért nem hitted? Azt hitted, szégyellem magam előtted? Vagy negatív érzésekkel töltött el, hogy láttad?

     - Nem. Nem is tudom - gondolkodott el, miközben elnyomott egy ásítást.      

     Hasra fordult és két karját a párnája alá dugta. Fejét oldalra fordítva nézett párjára, hosszú vörös haja szétterült meztelen hátán.      

Mart a plafonra meredve próbálta lecsitítani a testét. - Határozott válasz...

     - Nem tudhatok mindent. Kísérlet volt.      

- És mit vont le a diák a kísérlet végén? - pillantott rá egy másodpercre, majd újra a plafont kezdte szuggerálni.

     - Hogy drasztikus tudok lenni, hogy mit csinálhatok meg legközelebb és mit nem, hogy mire vagy képes...soroljam még? - mosolyodott el.      

- Akkor eredményes volt a mai tananyag. Jövő órán gyakorlati bemutató lesz ismételten. Kérem készülni rá! - fordította felé az arcát mosolyogva, majd finoman meg is csókolta.

Mélyreható csókot váltott párjával, mintegy kiengesztelésképp, majd a karjaiba kéredzkedett, hogy ott aludhasson el.

By: Capricornus & Useless-girl

2007/04/04

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés