|
19 - The Line Begins To Blur
2007.04.10. 07:51
19.
Capri alig várta, hogy végre kijusson a kórházból. Párja minden nap bejött hozzá és a kicsihez, de az nem volt ugyanaz, mintha otthon is lennének. Mikor végre hazamehetett fájó szívvel gondolt rá, hogy a lányát még egy hétig bent kell hagynia. Érdeklődött az orvosnál, hogy nem lehetséges-e, hogy előbb hazaengedjék, hisz Zoé szemmel láthatólag egy hét alatt is sokat erősödött. Az orvos pár nap türelmet kért, de így is kevesebb, mint egy hét múlva elvihették Zoét új otthonába. Martinnal madarat lehetett volna fogatni. Szinte körülrajongta a csöppséget. Minden pillanatnál ott akart lenni, de persze ez lehetetlen volt. Capri alig győzte visszafogni. A lány elhelyezte a gyerekszobában a csöppséget, amit akkor csináltak meg párjával, mikor a hálót is átalakították.
- Tudod, hogy mi jutott eszembe? - kérdezte Marttól.
- Na mi? - kérdezett vissza le sem véve a szemét lányáról.
- Még a jó múltkorában utánaszámoltam, hogy mikor foganhatott meg. Emlékszel még a sátorbéli esténkre?
- Igen. Arra gondolsz, hogy akkor? - mosolygott rá kérdőn.
- Tudom. Csak el akartam mondani.
- És bánod? - vigyorgott rá átölelve párját.
- Nem, miért bánnám?
- Ezt akartam hallani - csókolta meg finoman.
- Szerintem hagyjuk aludni Zoét. Ami azt jelenti, hogy nem járkálunk be hozzá percenként.
- Jól van na, csak nem tudok betelni a látványával. Annyira gyönyörű, mint te!
- Szerintem szebb - könyökölt a kiságy szélére - Tetszik nagyon a zöld szeme. Irigykedem.
- Na legalább valami, ami tuti tőlem származik - karolta át hátulról.
- Miért tőlem mit örököljön szegény? A fakó bőrömet, vagy a semmilyen színű eredetileg barna hajamat?
- A gyönyörű fehér bőrödet - javította ki - Meg a csodás alakodat, meg a céltudatosságodat, és még sorolhatnám...
- Vagyis, ha barna lennék és teltebb, akkor rám se néznél. Megjegyeztem... Bár az is ízlés dolga, hogy a zombiszínű nőket kedveled...
- Sosem a szokványos ízlésemről voltam híres... Amúgy meg akkor is szeretnélek, ha tök máshogy néznél ki.
- És mégis én vagyok a csodabogár! - nevetett fel a lány - Na, de most már tűnés, kifelé - fordult meg.
- Rendben, menjünk. Amúgy nekem is eszembe jutott valami.
- Hallgatlak.
- Majd szeretném, ha megmutatnánk Zoét Viváéknak - folytatta, miközben átmentek a hálóba, hogy nekikészüljenek a lefekvéshez - Már tudják, hogy megszületett. Hívtam őket a kórházból. Na meg persze az újságok is cikkeztek róla, mint anno Ewanról és Lilianről.
- Semmi akadálya elvégre a féltestvérük. Jó népes családod van - mosolygott a férfira, majd bebújt a helyére és elnyújtózkodott.
- Hát igen. Eleve két testvérrel nőttem fel, úgyhogy nálam nem újdonság - vette le a pólóját, és bújt bele pizsamanadrágjába.
Capri hamarosan belejött az anyaszerepbe. Ösztönösen jött rá dolgokra, de főleg párjától tanult. Általában elsőnek Martin csinált mindent, onnantól kezdve viszont már a lány is megcsinálta. Nem kellett sosem kérnie erre a férfit, egyszerűen csak figyelt. Átestek azon is, hogy a három idősebb gyereknek bemutassák Zoét. Calo és Ava egyből elfogadták Viva azonban tartózkodó volt eleinte, de végül ő is megpuhult. Mart ragaszkodott hozzá, hogy Suzanne is lássa a kicsit, hogy tudjon róla. Capri először hallani sem akart a dologról, de végül beadta a derekát. A nő igyekezett éreztetni Caprival, hogy egyáltalán nem repes az örömtől. Még mindig riválisként kezelte a lányt, főleg most, hogy már anya is lett Mart által. Capri feltételezte, hogy idősebb sorstársa még mindig reménykedett, hogy Martin visszatér hozzá, hisz, mikor egy évre szétmentek maga a férfi mondta, hogy megpróbálták helyrehozni a dolgokat. A lány nem törődött az idősebb nő szúrós megjegyzéseivel, cserébe a magabiztosságával igyekezett kinyilvánítani neki, hogy különbnek tartja magát Suzanne-nál.
Martin ugyan észrevette a két nő közti feszültséget, de nem tudott mint tenni ellene. Suzanne talán megbékél. Nem tudta, hogy mit vár tőle, hisz másodszorra se sikerült vele, mert mindig Capri járt a fejében. Most viszont inkább félrerakta ezeket a gondolatokat, és három idősebb gyerekét figyelte, ahogy a kicsivel foglalkoznak. Érezte, hogy a szíve ellágyul a látványtól. Együtt a négy testvér. Nem hitte volna.
A nap végére Zoé anyja mellkasán aludt el, miközben lent voltak a többiekkel a parton. Ez is jelezte, hogy lassan indulniuk kéne.
- Na jól van, gyerekek, mi lassan megyünk. A kicsi elfáradt - mondta a férfi miután párjával váltott egy pillantást.
- Ugye elhozzátok még Zoét? - kérdezte Calo.
- Persze - mosolyodott el Capri - Sőt, ha édesanyád engedi te is eljöhetnél meglátogatni.
Ava az anyjára nézett. Suzanne pillantása kínhalált ígért Caprinak ezért a megjegyzésért.
- Anyu, én úúúgy szeretném! - kérlelte a már nagyobb Calo.
A nő ránézett a fiára. Elvégre nem tilthatja meg a gyerekeinek, hogy az apjához menjenek. Pedig szíve szerint ezt tette volna - Jól van - ment bele kelletlenül, ami kifejezte, hogy mennyire „örül” az ötletnek.
- Szuper! Akkor apa, majd felhívlak, ha a lányokkal tudunk egyeztetni időpontot valamikor.
- Rendben - bólintott a férfi, majd mindenkitől egyenként elbúcsúzott. Suzanne-nál megtorpant kicsit a nő tekintetétől. Rosszallást és sértettséget olvasott ki belőle.
A nő pár rövid szóval mondott búcsút a férfinak, Caprit csak egy pillantásra méltatta. De nem baj, a lány se viszonozta sokkal többel a dolgot. Martin tartott tőle, hogy Suzanne sosem fog megbékélni. Ez valahol zavarta, de már sokkal fontosabb volt neki Zoé és Capri. Kényelmes tempóban hajtottak haza az alvó csöppséggel.
- Mart, hogyha sikerül rávenni Suzanne-t, hogy elengedje a srácokat, akkor ne hívjuk Zsóékat is?
- Felőlem. Össznépi gyerektalálkozóra gondoltál? - vigyorgott rá.
- Valami olyasmi, bár a te példányaid, kicsit már kiesnek a korhatárból, de a nyüzsit még ugyanúgy szeretik. Az én példányom meg még csendes az ilyenekhez. De nem lenne rossz.
- Hát jó, akkor hívjuk meg Zsóék "példányait" is, és rendezzünk egy jó kis kerti partit - egyezett bele vigyorogva.
- Csak a példányaikat? Én örülnék Zsóéknak is - nevetett fel.
- Tudod, hogy hogyan értettem - vetett rá egy rosszalló oldalpillantást.
- Tudom - mosolyodott el.
Amint hazaértek fel is hívta Zsót, hogy mit szólna egy ilyen lehetőséghez. A nő boldogan belement, de kérte, hogy a munkái miatt halasszák a találkát három hét múlvára, addig úgyis erősödik Zoé és jobban fogja bírni a tortúrát. Capri rábólintott arra gondolva, hogy legalább lesz idejük Suzanne-t győzködni. A barna hajú nő magában elképzelte, hogy milyen is lesz annyi gyerekkel egy fedél alatt, és ajkára egy kis mosoly kúszott. Az ötletet meg is osztotta Eric-kel és a kicsikkel, majd miután beleegyeztek, lefeküdtek aludni.
Másnap reggel kávéját kortyolgatva ült le a konyhaasztalhoz, és maga elé húzta az aznapi újságot. Fél szemöldöke felszaladt a címlapot látva. Dave válásáról írtak. Ugyan az okokat nem tudták kideríteni, de a találgatások természetesen mentek. Még őt is elővették, hogy talán a "Szigeten történtek" hatása is benne volt a dologban. Megvetően lökte arrébb az újságot, pont mikor párja belépett.
- Mi az? - kérdezte mikor látta Zsó arcán a grimaszt.
- Dave-ről írnak - kortyolt.
- Megint mit csinált? - kérdezte, miközben tejért turkált a hűtőben.
- Kiderítették a válását.
- Csak idő kérdése volt. Megint lenyúltad a tejet, szívem?
- Én nem hittem volna, hogy eljutnak idáig. Dave rendesen kikészült. Láttam, mikor mondta - nézett rá - Amúgy a legalsó polcon van hátul a tej. Bontatlan.
- Áh, látom! - hallatszott párja diadalittas hangja - Nézd - mondta mikor előtűnt a frigóból - Gondolom nyomós okuk volt rá, hogy szétmenjenek.
- Biztosan - hagyta rá - Bár nekem csak annyit mondott, hogy valamiért gyorsan megromlott köztük a viszony.
- Nem akarta az orrodra kötni. Érthető.
- Igaz - keverte meg a kávéját - Kíváncsi leszek, hogyan reagálnak a rajongók világszerte - mélázott el főként a nőkre gondolva.
A három hét gyorsan letelt. Suzanne-t elég sűrűn bombázhatták a gyerekei a könyörgéseikkel, mert csakhamar Calo hívta az apját, hogy mikor lenne jó, ha átmennének. Megadták a megbeszélt dátumot. Mart ragaszkodott hozzá, hogy elhozza a gyerekeit és Suzanne is, így Capri egyedül maradt Zoéval. Rájött, hogy szeret kettesben lenni a lányával, folyton beszélt hozzá, nem zavarta, hogy a lány nem válaszol, a jelzéseiből tudta, hogy mit szeretne. Még csak 20 perce volt egyedül, mikor csengetést hallott. Csakis Zsóék lehettek a gyerekekkel. Elment és kinyitotta az ajtót.
- Na vééégre, hogy ideértünk! - köszöntötte egy puszival barátnője - Azt hittem, sosem keveredünk ki a dugóból.
- Szia Capri! - kiáltotta Lilian izgatottan - Hol van? Hol van?
- Sziasztok - üdvözölte barátait a lány - Ki? Zoé vagy Martin? - guggolt le a lányhoz közben beljebb is terelte az érkezőket.
- Mindkettő!
- Nos Mart hozza a gyerekeit, ha minden igaz, de valószínűleg ők is bedugulhattak. Zoé meg a szobájában. Látni szeretnéd?
- Naná! Azért jöttünk! - lelkesült fel a leányzó - Igaz, Ewan?
- Igen! Meg anya mondott még valami kerti partit is... - nézett fel a nőre.
- Pontosan - kapcsolódott be Zsó is - Na gyerünk, nézzük meg a legkisebb leányzót!
- Igeen! - bokszolt a levegőbe Lilian.
- De csak csöndben! – tette egyik kezét a fejére anyja.
- Zoé örülhet, hogy ilyen sok rajongója van - mosolyodott el a vörös nő, majd elindult a gyerekszoba felé.
- Na igen. Mindenki őrá kíváncsi.
A két gyerek érdeklődve szemlélte a mocorgó babát, akinek feje tetején világosbarna hullámos pihehhaj göndörödött.
Amint meglátta anyját hanghatásokkal jelezte neki, hogy igazán kivehetné.
- Ajaj nyűgös a szentem - hajolt a gyerekágy fölé a lány, hogy eleget tegyen a kérésnek - Gyertek, menjünk le. Odalent kellemesebben tudjuk várni a többieket.
A két gyerek előreszaladt, miközben felmérte a barátságos házat.
- Hogy boldogulsz? - kérdezte a kislányt a karjában tartó barátnőjétől.
- Egész jól. Szerencsére van a családban nálam tapasztaltabb személy is, szóval van kitől tanulni - mosolyodott el, miközben lefoglalta a lányát.
- Annyira furcsa babával látni téged. Változunk, Capri, változunk. Furcsa, hogy felnőttünk. Pedig én még mindig olyan tisztán emlékszem a közös bulijainkra. Hol gondoltunk mi gyerekekre, meg családra?
- Hát igen - mélázott el Zoé arcán a tekintete - Bár a legnagyobb döbbenet számomra akkor is az volt, mikor meghívtál az esküvődre. És gondolnád, hogy, több mint 10 éve ültünk azon a repülőn?
- Hát igen, az se volt semmi. Nem hittem volna, sőt néha még most is alig hiszem el, hogy Eric felesége vagyok. Nagyon durván elszaladt az idő. De nekem még mindig közelinek tűnnek az események. Emlékszem a sziget minden percére. Na jó, majdnem mindegyikére.
- Én is. Szinte érzem a tenger illatát. Szerettem.
- Így utólag én is. Bár pár bonyodalmat kihagytam volna - mosolygott rá, miközben leértek a nappaliba, ahol a gyerekek már valami mesecsatornát néztek.
- Azta! De ügyesen kezelik a tévét! - nevetett fel a lány.
- Ezek a rosszcsontok? - fújtatott Zsó - Pedig nem engedem nekik, hogy túl sokat nézzék, de a mai kölkök már mindenhez értenek - kacsintott.
- Mert okosak vagyunk - jegyezte meg Lilian öntudatosan.
- Visszatérve a nosztalgiához - ült le a lány - Emlékszem én még rád, mikor azon a repülőn ültünk és vártunk a fiúkra. Milyen idegesek voltunk! Meg sem bírtam szólalni!
- Igen, nekem kellett először megszólalnom, emlékszem. Fuh, mennyi minden történt azóta!
- Mennyi minden? - kérdezett közbe hátrafordulva Ewan, mikor rájött, hogy a kedvenc 'meséjéről' beszélgetnek.
- Nagyon sok minden. Például megszülettél te, aztán apáddal összeházasodtunk, majd Lilian is jött, voltak szép és rossz napok, jó kis bulik meg koncertek, aztán most itt van Zoé is.
- Láttad volna anyádat 18-19 évesen... huh, hát nem volt semmi - mosolyodott el Capri az emlékek hatása alatt.
- Milyen volt?
Zsó felnevetett.
- Hát...tudott élni. 'Ilyenek voltunk, vadak és jók, bűnösök közt is ártatlanok' – idézte.
- "És marad egy jel, amit itt hagyunk... ha indulni kell..." - fejezte be mosolyogva a másik nő, s érezte, hogy könny szökik a szemébe, de gyorsan visszanyelte. Most már biztos, hogy hagy maga után jelet. Kettőt is. Ott ülnek a kanapén.
- Hát, nem hittem volna, hogy egyszer ennyire illeni fog ránk Ákos dalszövege.
- Én se - bólintott, majd belépő férjére nézett - Hát te? Hol voltál?
- Pakoltam a kocsiban. Biztos engem beszéltetek ki, mi?
- Naná! - kacsintott a nő, és egy csókot nyomott a szájára, amint leült mellé.
- Szia Zoé! - üdvözölte a kislányt, aki épp most volt abban a korban, hogy kezdi tudatosan használni, felfedezni a kezeit, így minden érdekelte, ami megfogható volt. Épp az anyja nyakláncát próbálta a szájába gyömködni, de Capri nem hagyta neki. - Hol vannak a többiek? - kérdezte a férfi.
- Remélhetőleg hamarosan befutnak, mert kezdek éhes lenni - jegyezte meg Zsó párja combjára téve kezét.
- Ha öt percen belül nem futnak be, felhívom őket - nézett az órára a ház úrnője.
Pár perc múlva azonban megállt a várva várt autó a ház előtt, és be is masírozott a kis csapat.
- Sziasztok. Rémes ez a dugó! Ti megúsztátok? - lépett be Martin nyomában a három gyerekkel.
- Szia. Nem, belefutottunk - felelte felállva Eric, hogy üdvözölhesse az érkezőket.
Capri is felállt, majd Marthoz sétált. Zoé a tudtára adta, hogy át akar menni az apjához. Amint a férfi mellé ért a kislány nyúlkálni kezdett felé.
A férfi mosolyogva vette át. - Na mi a helyzet nagylány? - kérdezte a kicsit megtartva a fejét – Elvarázsoltad a két rosszcsontot?
- Vigyázz, már intenzíven nyúlkál. A nyakláncom már megpróbálta megenni - mosolygott a férfire, majd a gyerekekhez lépett és bemutatta a többieknek őket.
Lilian nagy szemekkel nézett az idősebb gyerekekre, de a kezdeti tartózkodását hamar levetette, és élénk beszélgetésbe elegyedett Caloval.
Zsó egy ideig mosolyogva figyelte őket, majd párját kezdte nézni.
- Mi az? - nézett rá a férfi.
- Semmi, csak nézlek - mosolygott rá megsimogatva az arcát. Nem tudta miért, de rátört az érzés, hogy mennyire szereti még mindig a férjét.
Eric elmosolyodott.
- Szeretlek – formázta ajkaival hangtalanul.
Eric magához húzta, és a fülébe súgta: - Én is téged.
- Nah, menjünk ki a kertbe! - kezdte terelni a társaságot Capri.
Adott neki egy gyors csókot, majd kézen fogva magával húzta a férjét a meginduló csapat után indulva.
Odakint már elő volt készítve minden a sütögetéshez. Martin miután visszaadta Zoét az anyjának, át is vette a szakács szerepét felkötve egy kötényt magára. - Ki mit rendel?
- Gyerekek? - tette fel a kérdést Capri a fiatalságnak.
- Hamburger! - hallatszott Liliantől és Calotól szinte egyszerre.
Zsó lányára kacsintott.
- Én csirkemellet - mondta Ava.
- Én szintén - csatlakozott Viva.
- Én nem tudom. Mit lehet? - kérdezte Ewan.
- Hot-dog, hamburger, oldalas, hal, csirkemell, sertésszelet - sorolta Mart az előkészített húsokat - Meg persze zöldséget is tudok pirítani.
- Pfuj - nézett össze Ewan és Capri.
- Miért? Az fincsi - szólt közbe Zsó - Én azt kérek csirkemellel.
- Én majd később mondom, mert úgyis elfelejted - mosolygott rá párja.
- Kösz a bizalmat. Nem vagyok még annyira feledékeny - válaszolta kedvesének.
- Én megrögzött telepes amerikai vagyok! Hot-dog! - mondta Eric nagy hévvel.
- Jól van. Akkor mindenki megvolt, kivéve a vörös démon.
Azzal neki is kezdett a sütögetésnek.
- Én csak meg akarlak kímélni a túlterheltségtől - mondta, miközben finoman megdobta az ölében lányát, aki a sok mocorgástól kezdett egyre lejjebb csúszni.
- Igazán kedves - mosolygott az orra alatt a férfi.
- Jó, akkor halat - felelte Capri, majd Zsó felé fordult. A gyerekek jókat beszélgettek, bár Viva inkább a felnőttekkel volt el, de ha a testvérei akartak tőle valamit, akkor becsülettel beállt közéjük.
A délután igazán kellemesen telt. A három legkisebb gyerek halálra dögönyözte a vakkantgató Seilát. Időközben Capri eltűnt megetetni és lefektetni a kicsit.
- Anya - lehetett hallani Ewan hangját - mesélj nekünk!
- Mit meséljek? - nézett rá abbahagyva a beszélgetést Martinnal és Eric-kel.
Közben a másik két kisebb gyerek is a nő köré gyűlt.
- Hát a kedvencünket!
- Tisztára úgy érzem magam, mint egy táborban - mosolyodott el Capri.
- Én is - válaszolta Zsó - Na és melyik részét? - fordult vissza a gyerekekhez.
- A repülőt! Olyan izgalmas! - kérték a fiúk.
- Inkább azt, ahogy fogócskáztatok! Vagy mikor egymásba szerettetek! - mondta kicsit álmodozó arckifejezéssel Lilian.
- Pfuuuuuuj - húzta el bátyja.
- Most mééért??
- Hát, pedig valami olyasmi is volt - nevetett fel a vörös hajú nő.
- Az olyan undorító - grimaszolt a fiú.
- Ewan, ha anyuék akkor nem lesznek szerelmesek, mi se lennénk itt! - látta át a helyzetet okosan a lány, és megbökte bátyját.
- De akkor iiiiiiiis!
- De neeeem!
- Nah jó - ment bele - De ha elmesélik, a nyálas részeket, meghallgathatjuk a repülőt?
Zsó nem bírta ki, percekig nevetnie kellett amolyan "zsófisan".
- Szemfüles fiam van - húzta ki magát büszkén Eric.
- De akkor hallgassuk meg előbb a repülőt! - kérte Ewan.
- Inkább csak simán fiú - törölte meg a szemét Zsó, mert a nagy nevetésben még a könnye is kicsordult. Néha rájött az öt perc - Na jó gyerkőcök, akkor kezdjük a repülővel...
- Nem ér! Ők többen vannak - duzzogott karba tett kézzel Lilian a fiúkra nézve.
- Figyelj csak - hajolt hozzá Capri - elviseled a repülős részt, aztán kiélvezheted az általad kért részeket, hisz az már úgysem érdekli a srácokat. Nem jobb úgy, hogy nincsenek itt? - mosolyodott el féloldalasan.
A kislány egy ragyogó mosolyt küldött a vörös hajú nőnek. - De, igazad van - kuncogott - Halljuk azt a repülős részt! - mondta hangosabban, hogy a többiek is hallhassák.
- Hallelúja - nyögte be Martin.
- Mi az? - nézett rá párja - Csak nem te is az izgisebb részek híve vagy?
- Csak arra mondtam, hogy végre mindenki elégedett lesz. Amúgy nekem mindegy, mit meséltek, én is bennfentes vagyok.
- Na jól van, szeretném elkezdeni! - mondta Zsó.
- Halljuk.
- Hát az egész úgy kezdődött, hogy Caprival megnyertünk egy játékot... - fogott bele, majd szépen sorjában elmesélte a történteket - persze finomítva. A két fiú tátott szájjal hallgatta a beszámolót a gép lezuhanásáról, de Lilian se tagadhatta volna le, hogy élvezi a mesét. Néha a házigazdák is hozzátettek egy-egy mondatot.
Miután lement a mese Lilian diadalittasan nézte végig, ahogy a fiúk elsomfordálnak. Övé volt a terep.
- Na kincsem, honnan szeretnéd hallani? - utalt rá, hogy a lányka már vagy százszor hallotta a történteket. Közben egy nagyot kortyolt a narancsléjéből, mert kiszáradt a torka a meséléstől.
- Mindent elmeséltél neki? - kérdezte Capri, persze olyan értelemben, amit egy kislánynak el lehet.
- Amit egy kislánynak lehet, azt igen - kacsintott rá.
- Mi az, amit nem lehet? - érkezett a kérdés Liliantől.
- Amihez még kicsi vagy drágám - mosolygott rá az anyja.
- De miért? Csak egyet mondj el! Kérleeeeek!
Zsó segélykérőn nézett férjére.
Eric visszanézett rá. Gondolkodott egy kielégítő válaszon a folyton tudálékos lány számára.
Capri eközben alig bírta elrejteni kéjes mosolyát.
A nő várakozón nézett párjára.
- Az van, amit anyád mond. Ha azt mondja, hogy kicsi vagy, akkor az úgy is van - felelte Eric a lányának.
- De apaaaaa!
- Nincs de.
- Deeeeeee!
- De nincs!
- Deeeeeeeeeeeeee! - vitatkozott a kislány, miközben Zsó jókat nevetett Caprival, és Viva is elmosolyodott.
- Lilian elég volt!
A copfos kislány durcásan nézett apjára, és visszanyelt egy könnycseppet. Mindig megijedt, ha felemelte a hangját. Zsó kicsit szemrehányón pillantott Ericre, majd odaült lányához, és az ölébe vette, hogy elkezdhesse mesélni neki a történetet.
- Ugye tudod, hogy nem lesz egyszerű felelned a lányod azon kérdésére, hogy 'És te hogyan ismerted meg anyát?' - fordult párja felé Capri.
- Miért is? A gépen ismertelek meg, nem? Ugyanazt elmondhatom, amit Zsó.
- De amint megismeri a sztorit, folyton ezt mesélheted neki. De gyakorolhatsz. Mesélheted nekem is - mosolygott rá.
- Meglesz - kacsintott rá.
Még pár órát beszélgettek, illetve játszottak a jelenlévők, aztán lassan mindenki búcsúzkodni kezdett. Martin ment el először a gyerekeivel, majd Zsóék is elbúcsúztak a vörös hajú nőtől. Zoéhoz nem mentek be, mert nem akarták felébreszteni. Lilian már anyja ölében elaludt a vége felé, így a karjában tartva vitte a kocsihoz, és óvatosan rakta le az ülésre, aztán becsatolta.
A kislány szépeket álmodott közben a délutáni eseményekről. Főleg a szülei megismerkedését álmodta újra, csak valahogy anyja helyett ő volt a főszereplő, apja helyett meg Calo, akivel egész jól eljátszottak a délután során. Eric Ewannak segített, aki szintén laposakat pislogott, majd elindultak hazafelé. Egy kellemes napot tudhattak maguk mögött. Zsó reménykedett, hogy nem ez volt az utolsó ilyen összejövetel.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés