|
23 - The Line Begins To Blur
2007.04.10. 09:13
"And I held your hand through all of these years..."
23.
„Give me a reason to believe that you're gone
I see your shadow so I know they're all wrong
Moonlight on the soft brown earth
It leads me to where you lay
They took you away from me but now I'm taking you home
I will stay forever here with you
My love
The softly spoken words you gave me
Even in death our love goes on”
(Evanescence: Even in death)
Mikor Sophie hazaért a temetésről pár óra múlva - mivel úgy érezte, hogy gyalogolnia kell, nem törődve a mögötte loholó pár lesifotóssal - vágta le a táskáját és rúgta le a cipőit kizárva a külvilágot az ajtó becsukásával. Nem akart senkit látni. Pár percig csak az ajtónak dőlve szívta magába a ház ismerős légkörét, és illatait, amik között férjéé is ott volt. Elbotorkált a hideg és üres konyhába, aminek számos rozsdamentes acélburkolatáról eszébe jutott a hullaház és a tepsik látványa. Ettől majdnem elhányta magát, de visszafogta öklendezését. Nem is lett volna minek távoznia gyomrából. Töltött magának egy viszkit, és egyszerre lehúzta. Érezte, ahogy az ital végigmarja a torkát bekönnyeztetve a szemét. De nem csak ettől lett könnyes. Mélyeket lélegezve, sípoló légvétellel indult el egyik kezében lógatva az üveget a háló felé. Odabent kinyitotta Eric gardróbját, és térdre esett előtte. Rögtön megcsapta jellegzetes illata. A lelógó öltöny és ingujjak sokaságába kapaszkodva temette arcát beléjük mélyen beszívva férje illatát. Kétségbeesetten zokogott. Félt tőle, hogy elillan ez az apró dolog is, mint ahogy Eric. Időnként istenesen meghúzta az üveget patakzó könnyeivel mit sem törődve, majd a szobába besomfordáló szűkölő Maverick bundájába temette arcát. - Látod, téged is itt hagyott a gazdád - szipogta, mire a kutya okos fejét óvatosan a vállára helyezte - Neked is hiányzik, igaz?
Az állat mintha csak értette volna, halkan vakkantott. A nő szorosan ölelte át. Úgy érezte, vége a világnak. Miután a kutya fejét finoman megsimogatta, felállt, és levette ruháját, hogy felvehesse Eric egyik hosszú ingét. Maga köré akarta csavarni az illatát, mintha ezzel visszahozhatná. Idegesen botorkált ki az üveggel és a cigijével az erkélyre rágyújtani. Fejében ezer meg ezer emlék bukkant fel. Olyanok is, amiket azt hitte, már el is felejtett. Megannyi boldog, vicces, szomorú, kellemes, szerelmes, szenvedélyes, örömteli pillanat. Képek a gyerekekről, a szigetről, Ericről, róla, díjátadókról, büszke pillantásokról... szinte hallotta szerelmes suttogásait, a hangját, ahogy hívja, ahogy nevet... Testében kimondhatatlan kín feszült. Úgy érezte, belerokkan a csöndbe, ami a nagy házban uralkodott. Egyedül volt az emlékei közt itt, ahol minden tárgyhoz egy Eric-kel közös emlék kötötte. Bőre szinte feljajdult a tudattól, hogy soha többé nem fog hozzáérni, soha többé nem fogja cirógatni, vagy szeretni a férfi.
Hangosan zokogva botorkált vissza a hálóba. Érezte az ital hatását, de nem érdekelte. Nagyokat szippantva az ing gallérjából feküdt be az ágyba, és csak nézte maga mellett Eric üres helyét. Reszkető kezével megérintette a hideg takarót, miközben könnyei csak áztatták saját párnáját. Odaképzelte a férfit, ahogy őt nézi barna tekintetével, ahogy rámosolyog. Szinte feljajdult, mikor újra és újra tudatosult benne, hogy csak álltatja magát, hogy már nincs ott vele, hogy már nem létezik…
Nem is tudta, hogy mikor aludt el csak hogy zaklatott rémálmaiból többször is felriadjon az éjszaka folyamán Eric nevét kiáltva bele a ház néma csöndjébe, és zokogjon fel újra és újra. Még soha életében nem borult ki ennyire, ezt tudta valahol magáról. Aztán gondolatai kikapcsoltak másnap reggelig.
A fél napot az ágyban töltötte Maverick bundáját simogatva. Aztán összeszedte magát, és kiment a konyhába, hogy visszahallgassa az üzeneteit. Sejtette, hogy rengetegen fognak részvétet nyilvánítani. Egy pohár vizet kortyolgatva támaszkodott a konyhapultnak. Végzett az üzenetrögzítővel. Nem csalódott, vagy ötven üzenet volt rajta. Fáradtan nézte meg mobilján is a hangpostát. Az utolsó üzenetnél kihagyott egyet a szíve, és kicsúszott a kezéből a pohár. Váratlanul érte férje hangja:
"Szia drágám, jó hírem van! Gus, a rendező azt mondta, hogy jövő héten eljöhettek a gyerekekkel egy napra meglátogatni! Már alig várom! Remélem, azt a ruhádat veszed fel, amelyik a kedvencem!" - hallatszott Eric kuncogása, majd folytatta: - azzal vége szakadt.
Zsó ha már azt hitte, hogy nagyjából összeszedte magát, akkor most újra teljesen összetört. Már észre se vette, hogy mikor kezdtek újra folyni könnyei. Tekintete az összetört üvegdarabokra esett, miközben folyamatosan hallgatta vissza egymás után az üzenetet. Nem is tudta, hogy tízszer vagy húszszor.
Ujjai reszketve indultak meg a cserepek felé. Nem tagadta, hogy megfordult a fejében, hogy véget vet ennek az egész szenvedésnek. Pár percig csak nézte az üveget, végül józan esze kerekedett felül, és csak összeszedte a darabokat, hogy kidobja. Szemeit szorosan lehunyva próbált megnyugodni, ami pár napig még egyáltalán nem sikerült neki. Volt, amikor elővette a több kötetnyi fényképalbumot, és zokogva lapozgatta őket felidézve az emlékeit, volt mikor csak meredt a plafonra, vagy mozdulatlanul ült órákig maga elé meredve.
Aztán körülbelül egy hét múlva felrázta magát. Tudta, hogy nem hagyhatja el magát teljesen, a gyerekei számítanak rá, ha ugyan még nem utálták meg teljesen. A telefonokra nem nagyon válaszolt, csak feküdt az ágyban. Alig evett. Folyton Eric járt a fejében, és a közös múltjuk, ami erről a házról állandóan az eszébe jutott. Azon gondolkodott, hogy talán jobb lenne, ha eladná. Nem tudta elképzelni, hogy ezek után itt éljen a gyerekekkel, ahol minden halott férjére emlékezteti. Össze is kanalazta magát annyira, hogy felhívja Eric egyik ügyvédjét, és kikérje a tanácsát. A férfi segítőkészen magyarázott, és a vagyon öröklését is szóba hozta. Sophie-nak eddig eszébe se jutott, hogy a gyerekek és ő mennyi mindent kapott Eric halála után. Nem is nagyon érdekelte. Inkább élt volna egy peták nélkül, csak Eric-kel. De persze ez lehetetlen volt, így meghallgatta az ügyvédet, és meg is beszélt vele egy találkozót másnapra, hogy felmérjék egy becsüssel a ház értékét. Mikor lerakta a telefont, úgy érezte, jól döntött. Keres maguknak egy kisebb, barátságos házat lehetőleg Los Angeles távolabbi részén, hogy ne kelljen mindig ezt az épületet látnia, ha kimozdul. Keresgélni is kezdett az interneten.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés