|
26 - The Line Begins To Blur
2007.04.11. 10:44
26.
Martin mikor odaért és lekapcsolta a zenét az autóban, még mindig egy kis mosollyal az ajkán szállt ki, és lépett be a villa ajtaján. Lazán levett egy alkoholmentes koktélt az egyik arra járó pincér tálcájáról, majd beljebb hatolt a fényűző házba időnként odaköszönve egy-egy ismerősnek. Igazából nem volt hangulata senkivel se beszélni, ezért inkább az egyik ablak melletti függönyhöz állt. - jegyezte meg magában belekortyolva italába.
- Élvezed az estét? - kérdezte egy ismerős női hang.
Martin felé kapta a tekintetét. Nem számított rá. - Ó igen - futott át egy mosoly az ajkán - Szia Suzanne - hajolt oda egy puszit adni, ami igazából csak az arcuk összeérintése volt, mint ahogy manapság mindenhol.
- Csak így egyedül? - állt meg vele szemben a nő. Még mindig nagyon jól nézett ki.
- Jelenleg igen - mérte végig.
A nőn egy vérvörös, combközépig felvágott, egypántos merész koktélruha volt.
- Csinos vagy.
- Te is jól nézel ki - mosolyodott el.
- Kösz - kortyolt még egyet az italából - És te? Hol hagytad a pasidat?
- Már egy ideje nincs pasim - nézett ki az ablakon, miközben kortyolt egyet az italából.
- Ez meglepő - kezdte pásztázni a tömeget Martin. Magában azért nagyon mélyen elkönyvelhette, hogy még mindig megfogja valami Suzanne-ban, noha már rég nincs közük egymáshoz. Kivéve a gyerekek.
- Meglepő? Hát, lehet, hogy kiveszik a varázsom?
- Nem, azt nem hinném - mosolygott rá - Az még mindig a régi.
A nő rávillantotta a tekintetét - Nos, ha egyre van hatásom, akkor talán a többire is...
Martin csak a koktéljába nézett mosolyogva, majd a pohárköszöntőre készülő egyik férfire emelte tekintetét, ahogy a poharához ütögetett egy villát - Már azt hittem, hogy elkéstem - jegyezte meg odasúgva Suzanne-nak.
- Ugyan dehogy. Ezekről egyszerűen nem lehet - felelte szintén suttogva, miközben egy kicsit közelebb hajolt.
Martin egy másodpercig még a szemébe nézett, aztán visszafordult a beszédét megkezdő férfihoz. Összezavarta kicsit volt felesége viselkedése.
- Kedves barátaim, ma azért gyűltünk ilyen szép számmal össze, hogy megünnepeljük házigazdánk születésnapját...
A továbbiakra már nem is nagyon figyelt oda, inkább a jelenlévőket figyelte tekintetével. Suzanne látszólag a beszédre figyelt, de az évek alatt megtanulta a figyelmet megjátszani. Gondolatai egész máshol jártak, noha ez nem látszott rajta. Ráérősen kóstolgatta pezsgőjét a kecses pohárból.
Martin a vendégek között kiszúrta Jennyt is. Furcsa volt Dave nélkül látnia, de tudta, hogy több mint fél éve kimondták a válást. - Tudsz valamit Dave-ről? - pillantott újra a nőre.
- Nem, semmit. Azt hittem, hogy te tartod vele inkább a kapcsolatot.
- Egy ideje már nem láttam én se. Teljesen eltűnt. Sophie mondta, hogy a... temetés végén megjelent - vonta meg a vállát kicsit - Pasilesen? - pillantott egykori párjára pár perc múlva, aki a termet pásztázta tekintetével.
- Miért, szeretnél a listámra kerülni? - nézett rá sejtelmesen.
Martin tekintetével újra végigmérte a nőt - Én kiesek a pixisből.
- Miért? Mert egyszer megpróbáltuk? Minden lehetőségnek nyitva kell hagyni egy ajtót, te is tudod - pásztázta újra a tömeget.
- Nem azért, hanem Capri és Zoé miatt - itta meg koktélja maradékát.
- Nos, nem mintha számítana, de mintha már lett volna előtte is 3 gyereked.
- Tudom, hogy vannak. De mi már nem voltunk együtt, mikor megismertem Caprit. És mikor mi megpróbáltuk újra együtt, akkor sem volt párom.
- Mindenesetre elszánt lehet, ha még gyereket is hajlandó volt szülni neked.
- Szeretjük egymást. Ennyire egyszerű - vonta meg a vállát, és letette a poharát az egyik arra haladó pincér tálcájára.
- Igyál velem egy pezsgőt - kérte a nő.
- Suzanne, tudod, hogy vezetek - nézett rá.
- Ugyan, mire odáig eljutsz, addigra már rég kiürül a szervezetedből – legyintett.
A férfi ránézett egy kis mosollyal a szája szegletében - Hát jó.
A nő mosolyogva nyújtott felé egy karcsú poharat.
- Kösz - vette át, miközben ujjaik óhatatlanul összeértek egy pillanatra.
Suzanne az érintés hatására önkénytelenül is elmélyedt a férfi szemeiben. Nem tartott tovább egy pillanatnál.
Koccintottak. A beszéd véget ért.
- Fussuk le a köreinket.
- Jól van - egyezett bele a nő.
Martin a karját nyújtotta neki, majd elvegyültek a tömegben befókuszálva az ünnepeltet, hogy gratuláljanak neki átadva az ajándékukat. Mint a régi szép időkben.
Miután lefutották a kört Suzanne felajánlotta, hogy menjenek ki egy kicsit a levegőre. Martinnak ugyan nem volt sok kedve, de kilépett utána. Tudta, hogy a műsor neki szól, már ami a finom csípőriszálást illeti. A vörös anyag lágy ringása természetesen minden épeszű férfit beindította volna, de Martin visszafogta magát. Legalábbis erősen azon volt. Suzanne végül leült egy fa alatti padra.
- Caloék hogy vannak? - próbált Martin semlegesebb vizekre evezni. Kicsit feszélyezve érezte magát kettesben a nővel a kihalt kertben.
- Élik a tinik életét. Néha nehezen bírok Caloval, de azért még hallgat rám. Ava meg olyan, mint volt.
- És Viva? Hogy boldogul a saját lakásban, meg a munkájában?
- Megáll a lábán. Céltudatos.
- Mint az anyja - rándult mosolyra a szája.
- Valamit örökölhetett tőlem is - mosolyogott vissza - Nem ülsz le?
- Ja, de - huppant le mellé, majd belekortyolt a pezsgőbe - Egyszer te is rendeltél ilyen drága pezsgőt a születésnapomra - merengett el a gyöngyöző italt nézve.
- Igen, emlékszem. Az egy jó nap volt. Jó hasznát vettük annak a pezsgőnek - mosolygott rá a nő.
- Arra gondolsz, mikor a hasadról... - vigyorodott el nyitva hagyva a mondatot, és a nőre nézett, aki csak sokat sejtetően nézett vissza rá. A félhomályban egész érzéki volt az arca.
- Igen, az egy jó éjszaka volt - nyalta meg a száját Martin, majd kortyolt még egyet.
- Én is élveztem - szinte suttogta.
- Igen, mondtad "párszor" - vigyorgott tovább.
- Ezt most úgy mondtad, mintha nem lettél volna velem meg- és kielégedve.
- Hmm... pedig az voltam. Elégedett. Igen, ez a legjobb szó rá. Martin kezdte élvezni ezt a kis "flörtszerűséget" volt neje és közte.
- Nah, már azt hittem, hogy ismét bizonyítanom kell...
- Akarnál? - csúszott ki gondolkodás nélkül a száján.
Suzanne egy kicsit meglepődött a kérdésen, de nem mutatta ki - Te akarnád?
Martin tekintete megint végigfutott a nő keresztbetett lábain, amiből a szoknya hasítéka elég sokat mutatott ebben a pózban, meg a sejtelmes dekoltázson. Igen, Suzanne még mindig határozottan jól nézett ki. Mindig is jól állt neki a piros. - Nem kellene - válaszolta hátradőlve, egy újabbat kortyolva.
- Szóval nem nem akarnád, csak nem kellene.
- Szerinted? - nézett rá.
- Nem az számít, hogy én mit hiszek. Tudni jobb.
- Mindig is ilyen voltál, Suzanne - nevetett fel.
- Ez nem válasz a kérdésemre…
- Tudom. Próbálok terelni.
- Nem fogsz.
- És miért nem?
- Mert nem hagyom - hajolt közelebb hozzá és suttogta a szemébe.
- Mit akarsz hallani, Suzanne? - nézett vissza rá, de nem ért hozzá.
- Mi jár a fejedben?
Martin egy féloldalas mosolyra húzta a száját - Sejtésed sincs?
- Nem, nincs. Világosíts fel - mosolyodott el ő is féloldalasan.
A férfi beleszagolt a levegőbe. Suzanne ismerős illata körülölelte. - Azt hittem, már túlestél pár éve a felvilágosításon.
- Elég rég volt. Ideje frissíteni.
- Suzanne... te akarsz valamit? - húzta fel egyik szemöldökét, mintha nem tudná, hogy mire megy ki a játék.
- Én? Ugyan, semmit. Jó kislány vagyok.
- Igazán? Akkor miért vagy ilyen közel?
- Nem tudtam, hogy zavar... - húzódott lassan hátra.
Martin mosolya kicsit szélesebb lett - Mondtam én ilyet? - vett elő egy cigit, és rágyújtott - Kérsz? - kérdezte megszokásból.
- Ha már így felkínálod a lehetőséget - hajolt vissza.
A férfi hagyta, hogy slukkoljon a cigijéből. A nő hosszan kifújta a füstöt.
- Mint a régi szép időkben... - jegyezte meg kellemes hangulatban - Egészen rám jött a nosztalgia.
- Igazán? És mit idéznél fel szívesen?
- Egy-két kellemes dolgot - slukkolt egy újabbat, miközben cigit tartó kezének ujjaival nem tudta megállni, hogy ne simítson végig a nő meztelen karján.
- Például?
- Ne mondd, hogy nem tudod - mondta kicsit kacér hangsúllyal.
- Nah igen, a pezsgő bennem is kellemes emlékeket ébreszt...
- De jó, akkor nem vagyok egyedül.
A nő keze utat talált a férfi combjához. A férfi izmai egy pillanatra megrándultak az érintéstől. Nem tagadhatta, hogy kellemes érzések bukkantak fel a múltból Suzanne viselkedésétől. A nő ujjai elkezdtek egyre feljebb kalandozni.
Martin lenézett rá - Mit csinálsz? - tudakolta "sajnálkozva".
- Felidézem az emlékeim - suttogta egészen közelről.
A férfi eldobta a csikket, ujjait pedig újra végigfuttatta Suzanne karján - Ez biztos? - emelte meg egyik szemöldökét szinte a szájába súgva.
- Nem úgy tűnik?
Martin nem gondolkodott, szája előrébb mozdult, hogy finoman találkozhasson a másikéval.
Suzanne hamar viszonozta a férfi csókjait, miközben ujjai pók módjára araszoltak egyre feljebb.
Visszafogta kikívánkozó sóhajait, de ezzel ellentétben csókjai egyre intenzívebbé váltak. Jobb keze, ami eddig a pad háttámláján nyugodott, most öntudatlanul találta meg a nő hátából meztelenül hagyott részt, bal hüvelykujjával pedig az álla vonalát simogatta csókjaik közben.
A nő kiélvezte egykorvolt párja érintéseit, miközben ő maga is elérte célját. Martin válaszul közelebb húzta Suzanne-t, és szinte automatikusan csúsztatta be a kezét a szoknya hasítékán.
Suzanne keze nem sokáig maradt egy helyben: elkezdte keresni a nadrág szegélyét. A szőkeség egyik keze közben megtalálta a nő melleit, és mohón markolt bele, mialatt megszakítás nélkül űzte a másik nyelvét. A nő feljebb tűrte a fekete pólót, majd végül az egyik keze el is tűnt a nadrág alatt és megindult lefelé, hogy az alsó alá bukva fedezze fel újra a jól ismert terepet. Martin hirtelen fogta meg a csuklóját, és kicsit elszakadt a szájától.
- Suzanne, ezt nem szabad - súgta kapkodva a levegőt.
- Igazán?
- Igazán - húzta ki lassan a kezét, de azért még egyszer végignyalt a nő alsóajkán.
- Hát néhány pillanattal ezelőtt nem úgy tűnt...
- Tudom. De nem tehetem - húzódott kicsit hátrébb.
- És, sajnálod?
- Szerinted? Nem volt egyértelmű, hogy kívántalak?
- Nem fogok még egyszer felajánlkozni, ezt te is tudod.
- Tisztában vagyok vele.
- Azt hiszem, hogy ideje indulnom - nézett elegáns karórájára Suzanne - Késő van.
- Nekem is mennem kell. Capri már vár - mondta megigazítva ruháját, majd a nőre nézett - Remélem, ez köztünk marad - célzott rá, hogy ne nagyon hencegjen Capri előtt vele, ha esetleg összefutnak.
- Természetesen - mondta a nő, majd felállt és elment magában egy elégedett mosollyal.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés