|
35 - The Line Begins To Blur (I.)
2007.04.13. 17:46
"Your two-step makes my chest pound"
35.
Capri a hasát fixírozta. Túl volt a varratszedésen, a sebe szépen hegedt. Tudta, hogy egy fehér csík örökre ott marad emlékeztetőül. Nagyot sóhajtott és lehúzta a pólóját. Azóta már otthagyta az állását, de jelenleg még nem keresett új munkát, túl akarta tenni magát a dolgon. A nagyján már túl volt. Rengeteget foglalkozott Zoéval, aki lassan kezdett felhagyni a négy lábon való mászással és a kétlábú életmóddal próbálkozott. Ha az menni fog neki már nem sok idő van hátra addig, hogy megszólaljon. Zsóval telefonon beszélt, már amikor elérte. Mesélt neki a New York-i kiállításról és, hogy találkozott Dave-vel, meg említett valami jövőbeni közös bulit is, amit még szerveznek Gahannel közösen...
Martin próbált minél többet segíteni párjának abban, hogy minél hamarabb túltegye magát a történteken, de mikor látta, hogy magányra van szüksége, újra és újra elmerült a stúdiómunkálatokban. Egész jól haladt az albummal. Rengeteget dolgozott vele amellett is, hogy a producer is sokat segített neki. Örült neki, hogy kedvese abbahagyta ezt a veszélyes munkát. Látta rajta, hogy felfogta mekkorát is kockáztatott, és hogy erre mindig emlékeztetni fogja a hasán található seb, amit magának bevallhatott: valami módon szexinek talált, de ezt nem mondta Caprinak. Épp eléggé perverz őrültnek tartja már így is... Sokszor csak elnézte kedvesét, ahogy Zoéval foglalkozik, ahogy tanítja őt járni. Már alig várta, hogy beszélni kezdjen a lányka, akit ha ez még lehetséges, napról-napra jobban és jobban szeretett. Dave őt is hívta a bulival kapcsolatban, amit nem tartott hülyeségnek, mivel sejtette, hogy párjának jót tenne egy kis kimozdulás, de megkérte őket, hogy addig halasszák, amíg Capri sebe be nem gyógyul.
Közben a barna hajú nő sem tétlenkedett. New York óta sok munkája lett, de legalább sikerült egy hajszálnyira jobb irányba terelnie fiát, és ő már ennek a kis eredménynek is nagyon örült. Úgy érezte, hogy nem olyan reménytelen a helyzete, mint korábban. Mikor megtudta, hogy mikor mennek újra a nagyszülőkhöz a gyerkőcök, felhívta Dave-et és lázas szervezésbe kezdtek a bulival kapcsolatban. Capri már leadta a drótot neki, hogy jól van, a hasa is táncra képes, így már csak a helyet és az időpontot kellett kiválasztani. Dave Miamiban egy felkapott klubot ajánlott, ahol egy elég jónak ígérkező buli volt meghirdetve. Jó pár telefonálgatás és kedélyes beszélgetés után Zsó is rábólintott, és tájékoztatta a többieket.
Martin mosolyogva hallgatta kedvese izgatott beszámolóját a fejleményekről, miközben lánya kezecskéit fogta, és ő is tanítgatta hogyan lépkedjen. Miután minden részlet letisztázódott, és eljött a parti napja, kellemes izgalommal kezdtek készülődni. Látta Caprin, hogy egészen izgatott lett, hogy végre kimozdulhat.
Már a hír is felvillanyozta, hogy végre kimozdulhat a házból. Igaz, önszántából nem ment sehova. Úgy érezte, hogy még nincs itt az ideje, de kezdett már fuldokolni a bezártságtól. Most végre kitörhet! Zsóval! Már csak a gondolatba is beleremegett, hogy miket fognak művelni. Ismerte már barátnőjét elég jól és az a tény, hogy ezer meg ezer éve nem voltak együtt bulizni, nagyon sok jót ígért az estére. Úgy döntött, hogy sebhelyes hasát nem teszi közszemlére, így hát kedvenc zöld fűzőjét választotta a direkt hozzá választott és az évek alatt oly sokszor nagyon is jól beváló fekete csípőfarmerral. Imádta ezt a kompozíciót, amióta kitalálta nem tudott elszakadni tőle. Igaz, így is kilátszott a vágás alja, de az már végképp nem érdekelte.
Martin nem vitte túlzásba az öltözködést, fekete koptatott farmert, és farmerdzsekit vett föl egy fehér pólóval, majd miután elköszöntek Zoétól és a kedvesen mosolygó Rosalie-tól, el is indultak. Úgy beszélték meg, hogy ott találkoznak. A lányt jó érzéssel töltötte el, hogy végre újra Miami utcáit járhatja. Néha hiányzott neki a város, ahol egy évig élt. Dave-nek jár két hatalmas pusszancs a pici pofijára ezért az ötletért, ezt elhatározta.
A klub előtt Gahant látták meg, amint a gondolataiba mélyedve mászkál fel-alá.
- Szevasz, Dave! - lépett oda hozzá Mart kezet rázni - Mi a helyzet?
- Sziasztok! - csillant fel a férfi szeme - Rátok vártam. Zsó asszem stílusosan késik - nézett az órájára.
- Szerintem menjünk be. Betalál a leányzó - vetette fel a szőke férfi.
- Rendben - biccentett barátja, majd megindult befelé.
Belépvén hatalmas helység fogadta őket. Főleg halványzöld-fehér volt a színvilága. Volt egy szép hosszú bárpult, asztalok, kényelmes beépített ülőrészekkel és a lényeg: egy hatalmas tánctér. Dave ki is választott egy asztalt, az egyik félhomályos, hangulatos sarokban.
- Jó sokan vannak! - jegyezte meg Martin a dugig lévő klubon végignézve.
- Csodálkozol? Elég híres hely. Talán a párod már halott is róla.
- Valóban - biccentett - Meg mintha egyszer be is jutottam volna, de arra nem emlékszem igazán... Mintha kiraktak volna minket...
- Hogy-hogy? - nézett rá mosolyogva párja, miközben kikért egy sört.
- Nem volt a társaság már beszámítható állapotban, fogalmazzunk így - mosolygott rá.
A férfi felnevetett.
- Ah, szóval segg-részegen tántorogtatok be ide - élvezkedett Gahan - Nem csodálom, hogy kitették a szűrötöket. Elit hely ez a részeg tivornyához.
- Jól van, na - fintorgott Capri - Fiatal voltam és bohó, te még most is csinálsz őrültségeket.
- Mire gondolsz? - kérdezte italába kortyolva párja.
- Biztos van valami, amiről nem véletlenül nem tudunk, nem Dave?
- Nah, ez engem is érdekelne - nézett barátjára a szőkeség.
- Most mondta, hogy nem véletlenül nem tudtok róla.
- Ejjj, de titokzatos! És miért pásztázod folyton a tömeget? - nézett szét a másik férfi is.
- Mi? Csak figyelem az embereket - ráncolta ártatlanul a szemöldökét.
- Ja, persze... - hagyta rá, majd ujjai hegyével finoman végigsimított Capri tetoválásán, amit nagyon megszeretett.
Egyszer csak felbukkant egy jól ismert női alak is, aki a tömegen keresztül próbálta kiszúrni őket. Sejtette, hogy hova kérnek asztalt barátai, így az árnyasabb helyeket nézte át először. Ki is szúrta az asztalnál ülő énekest, aki a tömeget pásztázta. Nemcsak Dave vette észre a lányt, hanem Capri is, aki villámgyorsan tűnt el Mart mellől, hogy barátnője nyakába vesse magát.
Zsó már majdnem odaért az asztalhoz, mikor barátnője a nyakába vetődött. Szerencséjük volt, hogy ilyen nagy a tömeg, mert ha a háta mögött álló férfi nem fogja fel a lendületet, mindketten a földön landoltak volna.
- Jól van, jól van! Te is hiányoztál! - nevetett a kicsit maszatos arcú nő, aki szintén maszatos kezeit megpróbálta eltartani barátnőjétől.
- Annyira örülök Neked! - nevetett rá a lány - Mit műveltél az arcoddal?
- Hát ez egy izgalmas történet... Először is lerobbant félúton a kocsim, azt kellett megszerelnem, aztán eltévedtem, utána meg a legszebb mosolyomat kellett bevetnem az ajtóban, mert már kirakták a teltház táblát, illetve a ruhatárnál is csak nagy nehezen sikerült beraknom a kabátom, de a lényeg hogy itt vagyok, és most gyorsan el is megyek a mosdóba letakarítani magam. Addig kikérnél nekem egy jégert? Kell az erős pia ezek után.
- Naná, kettőt is - mosolyodott el vadul.
- Remek! Akkor mindjárt jövök - kezdett araszolni sötétlila ingjében, mely egy kicsit merészebben volt kigombolva, és fekete szövetnadrágjában a női mosdó felé.
A lány a bárpulthoz ment és kivárta az italokat, majd visszatért a fiúkhoz.
- Sophie? - kérdezte Dave.
- Mosakszik - felelte leülvén a kérdezett.
- Történt valami? - kérdezte Mart, akinek a figyelmét nem kerülte el Dave csalódott arckifejezése.
- Nem, miért kellett volna? - kérdezett vissza.
- Semmi, csak olyan furcsa arcot vágtál.
A vörös hajú lány felkuncogott. Jól ismerte Dave 'tüneteit'.
- Mit kuncogsz? - nézett rá a férfi belekortyolva viszkijébe.
- Seeemmi - mondta, de azért küldött az énekesnek egy sokatmondó pillantást.
A férfi vágott egy fintort, majd a végre odaérő barna hajú nőre nézett, aki épp fekete nyakláncát igazította meg.
- Sziasztok! Bocs a késésért. Kalandos utam volt - ült le ő is az asztalhoz, miután mindenkit üdvözölt két puszival.
- Mielőtt neki kezdenél - nyújtotta felé a Jégert Capri.
- Oh, köszi! Ezzel most életet mentesz! - vigyorgott rá, majd koccintott vele - Egészségedre!
A vörös lány egy mozdulattal a gyomrába jutatta a piát.
Barátnője követte példáját, majd eltorzult arccal megborzongott.
- Huh, nah most már mondhatod - mosolygott barátnőjére Capri.
- Jah! Huhhh... Még mindig nem tudtam megszokni az ízét, de jól esett, az tuti! - mondta, majd intett egy pincérnek, hogy kikérjen egy Martinit és egy sört is.
- Szóval, mi történt veled? - fészkelődött Gahan.
- Lerobbanás, autószerelés, bájolgás, hogy beengedjenek. Dióhéjban ennyi - mosolygott rá megismételve a történteket - A maszatot tüntettem el magamról.
- Szerencsés utad lehetett - mosolyodott el.
- Az! Capriiii....
- Mi az? - nézett rá.
- Gyere táncolniii!!! Fel vagyok pörögve!
- Huh, már megijedtem, hogy azt kéred, hogy meséljek a fekete lyukakról... - nevetett fel.
- A fekete lyukakról... - húzta el kajánul vigyorogva a száját Mart, és összepillantott Dave-vel.
- Khm, csillagászati objektum, Szívem... - mosolygott rá a lány.
- Ja, persze. Csakis az... - tette a kezét a combjára felfelé végigsimítva rajta.
- Majd egyszer mesélek róluk, de most neeeem mennék bele a keletkezésükbe. Nem ittam ahhoz még eleget - dugta ki a nyelvét mosolyogva.
Mart le is csapott rá egy kicsit fogai közé fogta, majd váltott egy mélyreható csókot vele. - Na menjetek. Aztán nem bepasizni!
- Hááát...- húzta el, majd fel is állt, hogy kiterelje Zsót.
A másik nő mosolyogva ment vele a tömegbe.
- Mondd csak Dave, miért érzem azt, hogy te titkolsz valamit? - kérdezte a szőke férfi miután rágyújtott a táncba kezdő lányokat figyelve.
- Hm? - nyelte le a piáját - Mire gondolsz?
- Valami itt nem kerek nekem....
- Nem értem a gyanakvásodat.
- Sophie.
- Mi van vele?
- Az utóbbi időben nagyon egymásra találtatok, nem?
- Hasonló dolgokat éltünk meg - vont vállat.
- Aha... Ennyi?
- Miért, minek kéne még lennie? - kalandozott el a tekintete a táncoló pároson, akik megint csak kitettek magukért.
- Nekem úgy tűnt, hogy elég gyakran rajta felejted a tekinteted. Ismerlek Gahan. Neked tetszik!
Dave egy sóhajtással hunyta le a szemét – Ugyan már. Több mint 10 éve ismerem, és elég érdekesen indult az az ismeretség. Túl sokat éltünk meg mi ahhoz, hogy tetsszen. Mellesleg, miért érdekel?
- Semmi. Csak megkérdeztem - vonta meg a vállát, de nem hitt a férfinak.
- Ahelyett, hogy engem kérdezgetnél inkább arrafelé kéne figyelned. Nem ismerős mozdulat? - kérdezte mosolyogva, látva Capri elnyújtott hullámzó mozdulatait, amik végigfutottak a testén.
- Hogyne lenne... - fújta ki vigyorogva a füstöt - Megint kezdik...
- Kedvemre való páros - mosolyodott el Gahan.
- Nekem is... - húzta le egyszerre maradék sörét.
Dave nem tudta levenni a szemét a két nőről, akik láthatólag nagyon nagy örömüket lelték a férfiak kínzásában. Volt nem egy igencsak félreértelmezhető mozdulatuk. Érezte, ahogy megmozdul benne valami, de visszafogta magát. Zsó néha elkapta egy-egy pillantását, és visszamosolygott rá.
- Remélem, ezt hamar befejezik, mert nem állok jót magamért, ha nem... - jegyezte meg félhangosan Mart.
Dave csak nevetett társán.
- Most mit röhögsz? - nézett rá egy pillanatra, majd visszakapta tekintetét a feléjük meginduló két gráciára.
- Hahó - huppant le párja mellé a fiatalabbik lány.
- Szia. Már nagyon vártalak vissza - tűnt el rögtön a keze Capri combjai közt.
- Hééé, nem adom magam ilyen könnyen - fogta meg a csuklóját.
- Itassalak még hozzá? - vetette fel miután egy rövid csókot nyomott az ajkára.
- Neeem játszunk Szigeteset - mosolyodott el.
- Ivóverseny? - csillant fel barátnője szeme a lehetőségre, hogy végre megint csinálhat valami őrültséget.
- Nem, nem, nem, nem, nem! - tiltakozott Capri - Nem vesztek rá még egyszer, nem, mondom nem! - címezte Gahannek, mikor látta, hogy már rendeli is az üveget. Végül feladta, Dave hajthatatlan maradt.
Zsó megérintette a férfi karját - Jó volt! - kacsintott rá.
Dave visszamosolygott rá, majd megbontotta az üveget - Nos, hölgyeim?
- Utállak - fintorgott Capri - Nem az elején akartam berúgni. De hát már mindegy – legyintett.
- Pontosan - kontrázta Dave és már öntött is neki.
- Jaj, ne szenvedj már ennyit, drágaságom - hessegette el kezével Capri aggályait Zsó - Én is kérek - nézett a férfira megfogva az egyik poharat, és várta, hogy töltsön neki is.
- Természetesen kapsz.
Miután kiosztotta a mennyiségeket várakozón nézett a lányokra.
- Fogadni nem akartok? - kontrázott a vörös hajú lány.
- Ez az! - nézett a fiúkra a másik nő is.
- Mi legyen a tét? - hajolt közelebb Zsóhoz Dave.
- Az a kérdés, hogy mit szeretnél? - kontrázott egy kicsit ő is előrébb dőlve.
- Nem, a kérdés az, hogy mit engedsz meg nekem?
- Úúú... Micsoda roppant érdekes kérdések! - húzta össze szemeit. Érezte, hogy melege van a jégertől... és talán mástól is - Hova akarsz kilyukadni?
- Ééééén? Sehová, csak kérdeztelek.
- Hát jó - dőlt hátra újra - A vesztesnek "sajnálatos módon" meg kell csókolnia Dave-et. Nyelves csók. Minimum egy percig. Ellenvetés?
- És a nyertes? - kérdezte barátnője megelőzve Dave-et előredőlve az asztalra.
- Azt találd ki te - nézett rá, miközben érezte, hogy Dave még mindig őt nézi.
Várakozón párjára tekintett - Te jobb vagy ezekben.
- Ha te nyersz, ágyba viszlek, és bevetheted rajtam megint a sáladat, ha Zsó... hmm... - gondolkodott el - Akkor ad nekem egy szájra puszit, és én fizetek ma éjjel mindent neki. Na?
Elgondolkodott - Hmmmm... nah jó - mosolyodott el.
- Remek. Akkor mindenki elégedett? - nézett körbe - Akkor hajrá csajok!
- Dave, mit itatsz velünk?
- Tequilát - mosolyodott el édesen, majd előpakolta a fahéjat és a narancsot is.
- Úristen! Meghalok! - nyögte Zsó, aki a tequilát világ életében borzalmasan bírta - Ráadásul tequlia gold... Dave, te készültél! - ugratta megbökve a karját.
- Csak ismernek itt. Nos, ki kezdi?
- Na gyerünk csajok! - türelmetlenkedett Mart is meghúzva újabb sörét.
- Majd én! - adta be a derekát a barna hajú nő Dave mellett ülve, és odanyújtotta kézfejét, hogy Dave rászórhasson egy kis fahéjat. Dave somolyogva tett eleget a kérésnek. A lány miután lenyalta a fahéjat kezéről, gyorsan ledöntötte a piát próbálva minél kevesebbet a nyelvére engedni, és gyorsan egy gerezd narancsért nyúlt, hogy elnyomja a keserű ízt.
- Blöe! - nyögte fintorogva - Aztakurva de erős!
- Add azt a fahéjat - nyúlt át az asztalon az ellenfél. Mikor megszerezte várakozón és sokatmondóan nézett párjára.
- Mi az?
- Honnan nyaljam le?
- Uhh… micsoda kérdés! - csillant fel a szeme - Tudod, hogy erre mit válaszolnék, de az nem lenne épp helyénvaló most, én úgy érzem, úgyhogy elég a kézfejem is. De ha van más ötleted...
- És a narancs? - fűzte tovább.
- Mi van vele?
- Aj, kis fantáziátlanom - mondta, majd egy gerezdért nyúlt - Nyisd ki a szád. Nem etetem meg veled, nyugi.
- Jah, már értem - vigyorodott el - Lassú felfogásom talán a sok sörnek köszönhető - vont vállat, majd engedelmesen a fogai közé vett egy gerezd narancsot.
Felemelte Mart kézfejét, majd rászórt némi fahéjat. Mikor kész volt a művelettel letette a fűszert az asztalra, majd végignyalt párja kezén, egy lendülettel utána küldte a tequilát is, majd a narancs után kapott. A férfi direkt hátrébb húzta a fejét, hogy ne érje el rögtön a gyümölcsöt, és kíváncsian várta párja reakcióját incselkedésére.
Nem hagyta annyiban, határozottan hajolt utána és szerezte meg. Mart szinte meg se várta, hogy lenyelje, rögtön kicsikart pár szenvedélyes csókot tőle.
Eközben Zsó legurította következő adagját, amit pár pillanat múlva már meg is érzett a fejében, de nem volt kellemetlen érzés. - Mielőtt nagyon belemerülnétek... megint te jössz szívi! - szólt az egymás szájára gyógyult párosnak.
Mart vigyorogva engedte el a nőt.
- Újabb kör? - kérdezte a férfitől.
- Jöhet!
Elmosolyodott, majd megismételte az előbbi mozdulatsort. Az üvegből gyorsan fogyott a pia, a hangulat ezzel arányosan emelkedett a társaságban - a lányoknál legalább is biztosan.
- Te hogy állsz? - kérdezte erősen koncentrálva a beszédre Zsó. Érezte, hogy kezd sok lenni a pia.
- Vidám a hangulatom, de néhány kör még belefér.
- Ajaj... lehet hogy te fogsz nyerni? - kérdezte félhangosan az asztalra meredve.
- Kijár a Sziget után - vigyorodott el - Nos, még egy kör?
- Rendben - adta meg magát a lány. "Egy még belefér" - gondolta.
- Tied a lehetőség.
- Uhhh... jesszumpepi... Hát jó... - szemezett a piával, majd saját térdébe vájta ujjait mikor ezt is legurította. Érezte, hogy ezt talán már nem kellett volna, de nem dobta ki a taccsot. - Uhh... feladtam! Nyertél - nyögte a piától bekönnyezve.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés