|
35 - The Line Begins To Blur (II.)
2007.04.13. 21:35
"Go ahead release your fears"
A másik diadalittasan elvigyorodott. Martin szintén egy kaján vigyorral az arcán nézett párjára.
- Erre iszom! - jelentette ki, majd leküldte az utolsó pohárnyi piát.
- Ejha, csajok, szépen bepusziltátok az üveget! - nézett rájuk elismerően Mart, miközben elkapta az asztal alatt Capri egyik csuklóját, és közelebb húzta magához.
A lány elmosolyodott, majd lassan birtokba vette a területet. Mart elégedetten fújt egyet.
- És mi jár a vesztesnek? - szólalt meg Dave.
- Te kapod a csókot mindjárt, csak hadd szedjem össze magam - nyögte Zsó hátrahajtott fejjel nagyokat lélegezve. Dave várakozón tekintett a nőre, aki csak pár perc múlva szedte össze magát annyira, hogy nem forgott vele a világ. Capri gondolt egyet és otthagyta Martot, hogy a többiek felé fordulhasson.
A férfi csalódottan nyögött fel - Most meg mi van? - kérdezte utána hajolva.
A lány befókuszálta az előtte ülőket, ami eltartott pár pillanatig.
- Nos? – kérdezte.
- Fogadjunk, hogy ellenőrizni akarsz! - nézett rá szemrehányóan barátnője.
- Naná, még szép! - mosolyodott el.
- Jól van, jól van! - fordult a várakozó férfi felé, és a szemébe nézett - Mehet? - kérdezte.
- Mehet.
Dave tekintetével végigmérte Sophie-t és ÚGY nézett rá. A nő majdnem félrenyelt. Beleszédült ebbe a pillantásba. Már nem csak a fogadás miatt kezdett lassan közeledni Dave szájához, hanem mert meg csókolni. Pár pillanatig még a zöld tekintetbe mélyedt, majd lehunyta a szemét, és lassan megérintette Dave száját sajátjával. Dave átadta magát az érzésnek, ami teljesen letaglózta. Elfelejtette hol van, hogy kik veszik körül, mindent, csak Zsót érezte. Érzékien tette magáévá a nő száját. A másik fél is hagyta magát sodródni az árral. Egyáltalán nem esett nehezére Dave Gahannal csókolóznia. Nyelveik érzéki játéka újra és újra maradásra bírta, mikor már elhúzódott volna. És azt vette észre, hogy ahelyett, hogy ezt tette volna, még közelebb csúszott a férfihoz bal kezével a vállába kapaszkodva, és gyorsított is a csók tempóján! Ezen meglepődött, de nem tett ellene semmit.
- Te engem mikor csókolsz meg így? - nézett párjára a fiatalabbik lány - És eleve: kimaradt az egész udvarlási procedúra. Csak betámadtál második este aztán kész.
- Azt hiszem, kaptál már párszor ilyesfajta csókot, úgyhogy nem panaszkodhatsz... Hát hagytál engem udvarolni? Céltudatosan törtél előre... - simogatta meg karját, miután mosolyogva visszafordult a másik párostól, akik egyre jobban belelendültek.
- Nem is biztos, hogy akartál volna - 'durcult be' – Zsó-párti voltál.
- Miért? Szeretnéd, ha udvarolnék neked? Hozzak virágot, meg ilyenek? - simított végig az arcán és a nyakán.
- 10 év távlatából minek strapálnád magad?
- Na látod...
- Zsó! Vegyél levegőt is! - kuncogott Capri.
A nő szinte meg se hallotta barátnőjét, de aztán egy perc múlva csókjaik lelassultak, és finoman elvált a férfitól. Kicsit zavart tekintettel, de egy apró mosollyal a szája szegletében nézett fel Dave-re. Szólásra nyitotta a száját, de aztán mégsem mondott semmit. Dave sem felelt, csak nézett vissza a nőre, de pillantása árulkodó volt. Sophie egy mosollyal az ajkán nézett Capriékra.
- Hát ez elég meggyőző volt - jegyezte meg Mart az órájára nézve - Mennyi is volt? Nyolc perc? - vigyorgott.
- Ne már! - méltatlankodott a vörös hajú lány.
- De-de!
- Akkor egy szavatok se lehet. Én megtettem, amit a fogadás követelt tőlem - pillantott vissza Dave-re.
- Ez igaz. Miért, jössz leellenőrizni a fogadás rám eső részét? - 'kötekedett' Capri.
- Szeretnéd, ha tartanám a gyertyát? - kérdezett vissza.
- Épp ezért kérdeztem - dugta ki a nyelve hegyét.
- Inkább szállj be te is! - kontrázott Mart vigyorogva.
- Hoppá, hoppá! Nem elég neked Capri? - nézett rá.
- Tessék? - horkantott fel Capri.
- Hallod ezt, kiscsaj? Nem kínzod meg eléggé Martot, én is kellek hozzá neki! - nevetett.
- Mifene? Ez szíven ütött!
- Viccelsz? Két ilyen gyönyörű nővel? - kérdezte vissza a szőkeség.
Dave hangosan hahotázott.
- Na nem, nekem elég bizonyíték lesz, ha a másnapi sebeidből párat láthatok - rázta meg kicsit a fejét a barna hajú felszabadultan.
- Rendben. Pedig már kezdtem beleélni magam... - sóhajtott "sajnálkozva".
- Szóval, nem vagyok elég neked?
- Mondtam én ezt?
- Azzal, hogy be akarod venni Zsót a játékba, igen, ezt fejezted ki.
- Nem, én azt fejeztem ki ezzel, hogy "újítás"! - tiltakozott vigyorogva, és újra meghúzta sörét.
- Szóval unalmas vagyok - fűzte össze karjait a mellkasán, hátradőlve és kicsit lecsúszva a padon.
Mart lemondóan fújt egyet - Jaj, már megint kezded! Dehogy vagy unalmas! Csak viccelek, te lány! - hajolt oda hozzá.
A lány durcásan ránézett.
- Naaaa... kicsim, ne csináld! - bökte meg az orrával a kicsit kapatos lány arcát.
- Csak azért mondod, mert fel vagy ajzva és félsz, hogy nem kezdek veled semmit.
Zsó jókat vigyorgott, miközben bal keze véletlen Dave térdén landolt, mikor visszaejtette az asztal alá. Épp el akarta volna húzni, mikor érezte, hogy a férfi nem engedi.
- Nem is igaz! Én nem félek tőle, hogy te nem kezdenél velem valamit... - duruzsolta a fülébe, majd egy puszit nyomott az arcára.
- Kipróbáljuk? - csillant meg gonoszul a szeme.
- Ne! - vágta rá rögtön – A Szigeten se jött be.
Dave hüvelykujja finoman cirógatni kezdte Zsó kezét, ami a térdén pihent. A nő kicsit lehajtott fejjel hagyta, és mosolyogva az asztallapot nézegette.
- És most? - egyenesedett ki a vörös hajú lány, figyelmen kívül hagyva párja tiltakozását, eleve párját.
- Mit csináljunk? - kérdezett vissza barátnője felpillantva.
- Én is ezt kérdem.
- Tánc?
- Belefér - mosolyodott el.
- De most ti sem maradtok itt - nézett Dave-re, miközben ujjai finoman megfeszültek a térdén.
- Ahogy parancsolod - mosolygott rá vissza.
- Igen, így parancsolom - harapta be saját alsóajkát kicsit, majd kézen fogva a férfit elkezdte kifelé húzni.
- Hajlandó vagy velem táncolni, ó haragos vörös démon? - kérdezte költőien Martin.
- Mit akarsz csinálni? - kérdezett vissza döbbenten. Az évek alatt egyszer sem tudta erre rávenni a férfit.
- Hát táncolni! - mosolyodott el.
- Hát, nem hittem volna, hogy ezt megérem - mosolyodott el végre - Nah gyere - állt fel.
- Győzelem! - mondta félhangosan, majd követte párját, aki Dave-ék után vetette magát a tömegbe.
Capri összenézett Zsóval. Ennyi elég volt, ahhoz, hogy elhatározzák: megőrjítik a fiúkat. A barna hajú lány Capri felé lépett, és a középtempójú szám ritmusára kezdtek táncolni. Dave nem szalasztotta el az alkalmat: hátulról simult Zsóhoz, kezeit végigfuttatva a nő oldalán. Kiélvezte az érintést, és hogy incselkedve tetézze is, fenekével kicsit jobban a férfihoz simult, miközben elölről Capri derekát fogta át fél kézzel. Martin egyelőre csak a látványt élvezte ki. Capri érzékien járatta a csípőjét a férfi előtt, ezzel akarta rávenni, hogy ne csak álljon ott, mint egy kuka. Vette az adást, és az éppen elkezdő lüktető ritmusú számnál odalépett hozzá, s elhúzta Zsótól. Most azt akarta, hogy csak az övé legyen a lány, ha már rávette magát, hogy lejöjjön táncolni. A lány közeli kontaktust létesített párjával és úgy folytatta a mozdulatsort. Mart kezeit a nő fenekére csúsztatta, és elégedetten vigyorogva markolt belé. Felszisszent az érzéstől, majd mosolyogva hajolt párjához, hogy megcsókolja. A férfi készségesen hajolt le ajkához, és kezdte csókolni.
Zsó eközben folytatta saját kis táncát Dave-nek háttal, és kiélvezte a férfi ujjainak finom érintéseit a csípőjén. Dave hosszú ujjai eltűntek a nő felsője alatt, hogy finoman megérinthessék a puha bőrt. Sophie halkan felsóhajtott az érzéstől, és hátát teljesen a férfi mellkasának vetette így egy kicsit meghajlítva hátrafelé testét.
Finoman kezdte csókolni a nyakát, néhol beleharapva. Egyik kezével hátranyúlt a férfi tarkójához, hogy megkapaszkodhasson benne, és gyengéden simogatni kezdte. Dave egyre jobban belendült a dologba. A nő érezte, hogy inge egyre följebb csúszik a hasán. Mielőtt a simogató kezek túlságosan felhúzták volna a sötétlila anyagot, lassan megfordult. Mikor szembe került Dave-vel, karjait a nyaka köré fonta, és a sötétzölden csillogó tekintetbe mélyedt, miközben a zene ritmusára mozgatta csípőjét. Dave átkarolta a derekát és magához húzta. Hosszan elmélyedt Zsó szemeiben.
- Talán folytatnunk kéne? - utalt az asztalnál történt iménti csókra.
- Én benne lennék - mosolyodott el az énekes.
- Ezt valahogy sejtettem - simult teljesen hozzá, és lassan a szája felé hajolt. Finoman csókolta meg, ajkaival végigsimogatva a férfijét.
Érzékien végignyalt a nő alsóajkán, és beleharapott mielőtt a nyelvét a szájába csúsztatta volna. Zsó halkan belenyögött a csókba, majd viszonozta Dave nyelvének hívását. Aztán érzékien tért ki újra és újra az útjából, csak hogy határozottabb fellépést csikarjon ki belőle.
Csókjai közben kezeivel Zsó derekának az alsó részét cirógatta lila inge alatt. Ahogy egyre inkább belelendült a csókokba, teljesen a férfihoz préselődött, és karjait is szorosabbra fonta a nyaka köré. Egyik keze rátalált a tarkójára, ahol beletúrt a hajába.
Egész teste bizsergett, mintha áramot vezettek volna belé. Elhagyta a nő száját, hogy újra a nyakának eshessen.
Készségesen ajánlotta fel puha bőrét. Mindig is a nyaka volt a gyengéje. Hátrahajtott fejjel élvezte Dave finom harapásait és csókjait. Egy idő után ágyékánál megérezte a férfit. Ez egy pillanatra kizökkentette. Kinyitotta a szemét a plafonra nézve. Teste egy kicsit megfeszült. Meglepődve konstallálta, hogy megijedt. Most tudatosult benne, hogy ő ennél többre még nem képes. Épp elég furcsa volt, mikor felfogta, hogy egy másik férfival csókolózik odaadóan, és az a férfi nem Eric... Ez egy kicsit lehiggasztotta.
Gahan megérezte Sophie hangulatváltozását és ránézett.
A nő homlokát a férfiének támasztva simított végig az arcán - Ne haragudj, de én még ennél többre nem... - hagyta nyitva a mondatot, és egy gyengéd csókot nyomott a férfi szájára.
Bólintott - Semmi baj – súgta.
A nő hálásan rámosolygott, és átölelve a derekát a vállára fektette a fejét. Nem engedte el Dave-et, inkább szorosan hozzábújt, és a lassú szám ütemére ringatóztak. Dave nem tudta, hogy mit gondoljon, nem is tudott volna mit. Kavarogtak a gondolatai. Lehunyt szemmel élvezte Zsó közelségét.
Mart eközben megszakította csókjaik árját, és hagyta, hogy Capri a nyakát kóstolgassa. A keze már rég a fűző alsó szegélye alatt volt, ott simogatta a derék puha bőrét, miközben átpillantott Zsóékra. Párszor látta, mikor csókolóztak, most pedig kedvtelve nézett lassúzó kettősükre. - Valahogy jól mutatnak együtt, nem? - súgta kedvese fülébe.
A lány hátrapillantott - Nem tudom. Dave, akkor is Dave marad. Úgy látszik Zsó könnyen felejt, és itt nem Ericre gondolok – grimaszolt.
- Hagyd őket. Mindketten megkapták a magukét az utóbbi 1-2 évben. Én örülnék, ha lenyugodhatnának… akár egymás mellett is.
- Eszem ágában sem volt semmit csinálni - nézett rá rosszallóan - Ha nekem van igazam, Zsó azt észre fogja venni, ha meg nem akkor én tévedtem. Ennyi.
- Mire gondoltál? Hogy csak ki akarja használni az érzelmileg labilissá vált barátnőd? Pontosabban a szeretetre vágyó barátnőd? - kérdezte érdeklődve.
- Én csak arra utalok, hogy igen durván elbánt már egyszer velünk! - emelte meg öntudatlanul a hangját. Dave a mai napig érzékenyen tudta érinteni.
- Jól van, nyugodj meg, szívem - simított végig a hátán - Nem azt mondom, hogy felejtsd el, de próbálj meg túllépni ezen. Szerintem megbánta. A válása óta megváltozott.
- Maximálisan túlléptem rajta, amennyire lehetséges. Ennyi telik tőlem, bocs.
- Jól van - simított végig az arcán is - Nyugi. Inkább élvezd ki, hogy itt vagyok veled - mosolyodott el.
Fújtatott egyet, majd Martba temette az arcát. Tényleg jó lenne elfelejteni a múltat, de nem lehet. Megtörtént. De régen. Meghagyta a történteket a múltnak. Mart finom csókjaival és simogatásaival próbálta megnyugtatni a lányt. Tudta, hogy mennyire fel tudták kavarni a történtek. Ő személy szerint már nem haragudott Dave-re. Megbocsátott neki. Szereti a férfit, mint barátot. Mindenki hibázik. Ki kisebbet, ki nagyobbat. De mindig ott van a lehetőség, hogy adjunk még egy esélyt...
Egy darabig még táncoltak. Mart és Capri tért először vissza az asztalukhoz. A másik páros még maradt pár számot táncolni, és időnként elcsattant pár csók is. Martin viszont annak örült, hogy Caprit sikerült valamennyire felvidítania. Nem szerette látni, ahogy rágódik a múlton. Az est hátralevő részében még jókat ittak, beszélgettek, és párszor visszacsábultak a táncparkettre is. Nagyon jónak érezték a bulit. Mindannyiukra ráfért. Egyszer mikor az asztalnál beszélgettek épp, pár rajongójuk is megjelent, és kicsit tartva a reakcióktól kértek autogramot, amit jókedvűen adtak is. Mikor a buli már nagyon a végét járta, összeszedelődzködtek, és kivették a kabátjaikat a ruhatárból, hogy aztán elbúcsúzzanak.
Capri Zsót átölelve búcsúzott barátnőjétől - Örülök, hogy eljöttél – mondta.
- Én is, hogy ti! - mosolygott vissza rá - Remélem, jól éreztétek magatokat. Aztán, hajtsd be Marton a fogadást, ne halljak jót rólatok! - vigyorodott el..
- Viccelsz? El nem felejteném - kacsintott - Majd hívj fel, megbeszélhetnénk egy újabb közös programot a kölykökkel.
- Na azért! És... talán csinálhatnál pár képet is bizonyíték gyanánt a sérülésekről... - súgta kuncogva a fülébe - Amúgy meg jó lenne tényleg egy program a gyerekekkel is. Ezer éve nem láttam Zoét.
- Kár, hogy nem láttad a múltkor Martot. Véresre vágta a csuklóját... - suttogta, majd témát váltott - Lassan már jár a kishölgy! - nevetett fel - Erősen próbálom nevelni az 'anya' szóra. Ha apa lenne az első szava, életem végéig hallgathatnám vissza Marttól, hogy bezzeg a lányunk első szava az apa volt.
- Akkor szorítok neked! - kacsintott, miután elismerően füttyentett a válasz első felére utalva - Nah, vezessetek óvatosan. Tudjátok, a pia még kimutatható ennyi idő után...
- Majd megverjük a rendőrt - kuncogott - Szia - ölelte át újra. Dave-nek is mondott egy 'Szia' - t majd elindult párja felé.
A férfi intett a másik kettőnek, majd beült a volán mögé, és lassan elhajtottak. Zsó sokáig nézett utánuk a hajnali friss és hűvös levegőn.
- Van kedved sétálni? - kérdezte Dave.
A nő ránézett - Ilyenkor?
- Ilyenkor a legjobb - mosolyodott el - A napfelkeltés tenger gyönyörű, nincs meleg és tömeg se.
- Hát melegnek tényleg nincs meleg, de felőlem mehetünk - fogta meg a kezét.
Dave elmosolyodott, majd megindult a part felé.
- Ez most... mi köztünk? - kérdezte meg Zsó halkan, mikor már leértek a homokos partra. A horizont felé nézve látszott, hogy a nap lassan felkel.
- Erre nem tudok felelni. A helyes kérdés az, hogy mit akarsz belőle?
- Tehát rajtam áll? - nézett rá megtorpanva.
- Igen. Én tudom, hogy mit szeretnék - nézett vissza rá zöld szemeivel.
- Mit szeretnél?
- Szeretném ezt a 'dolgot' továbbfejleszteni. Akarlak.
Zsó összehúzta a szemét. Nem tudta elrejteni, hogy meglepődött a férfi kijelentésén, ugyanakkor jól is esett neki a szíve mélyén. Valahogy más volt ez a Dave, mint aki kihasználta őket pár éve. Nyugodtabb. Komolyan tanulmányozta az arcát a hajnali fényben. Tekintete elidőzött az évek során hangsúlyosabbá vált szarkalábakon, az ismerős vonásokon, a zöld tekintetén, amiből céltudatosság, mégis türelem sütött felé.
- Az "akarlak"-ot hogy értetted? - nézett rá egy kis gyanakvással.
- Úgy, hogy szeretnék veled egy olyan kapcsolatot kialakítani, mint ami Martin és a barátnőd közt van.
Zsó megnyugodott. Szóval nem csak a teste kell neki. - Értem. - Elgondolkodva nézett a szemébe. Látta, hogy komolyan gondolja. Ez a lehetőség kettős érzéseket keltett benne. Egyik fele nagyon is akarta, de ugyanakkor kicsit megijedt a lehetőségtől. Lélekben rá kellett készülnie, hogy úgymond teljesen túlléphessen Ericen – akit még mindig szeretett -, hogy egész valóját odaadhassa Dave-nek. - Tudod, nem hittem volna, hogy egyszer eljutunk idáig - mosolyodott el halványan.
- Én se. De most mégis itt tartunk. Én nem bánom.
- Azt hiszem, én sem.
- Szóval, mi a véleményed? Nem akarlak siettetni, csak szeretnék képben lenni.
Sophie még egy percig gondolkodott, majd bólintott. Miért kárhoztatná magát magányra? Bolond lenne, ha ezt tenné. - Rendben. Próbáljuk meg. De előre szólok, hogy néha nem lesz könnyű velem. Túl kell tennem magam Ericen, remélem, ezt meg tudod érteni. És ott vannak a gyerekek is. Egyelőre nem szeretném, ha megtudnák. Nem akarok fájdalmat, vagy csalódást okozni nekik. Legalábbis addig nem, amíg az elején tartunk ennek a... kapcsolatnak - fűzte össze másik kezének ujjait is Dave-ével lenézve kezeikre.
- Ez érthető.
- Jól van - nézett újra rá kicsit megszorítva ujjait.
A férfi féloldalasan elmosolyodott, majd Zsóhoz hajolt és gyengéden megcsókolta. A nő viszonozta a finom csókot kicsit hideg kezeit a férfi kigombolt kabátja alá dugva.
- Jesszus! - szakadt el a nőtől - Rohadt hideg a kezed!
Zsó hangosan felnevetett. Ezt a tevékenységét két percig is folytatta, de nem engedte el a férfi derekát, sőt hideg kezeivel benyúlt inge alá is. - Te hoztál ide, hát melegíts is fel! - vigyorgott rá. Dave-et kirázta a hideg, de a percek múlásával Zsó kezei átvették a teste melegét.
- Na ugye, hogy már nem is olyan vészes? - hajolt közelebb hozzá egész testével a férfiéhez simulva, hogy jobban melegítse.
- Nem, egész tűrhető - nézett le rá mosolyogva.
- És akkor most én leszek az új múzsád, mint Martnak Capri? - ugratta huncutul csillogó szemekkel.
- Könnyen lehetséges.
- Minő megtiszteltetés - válaszolta, majd lopott még egy hosszas csókot, hogy aztán elszakadva Dave testétől kézen fogva sétáljanak tovább megcsodálva a miamii napfelkeltét.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés