|
37 - The Line Begins To Blur
2007.04.14. 10:42
37.
A kis társaság elbeszélgette a délutánt. A táj narancssárgás színe emlékeztette őket az est beköszöntére.
- Húúúúú, gyerekek, ha mázlink van, láthatjuk a Merkúrt! Ott alul, a horizont közelében kell keresni! - lelkesült fel a vörös hajú lány.
- Hol, hol, hol? Hadd én is! - kapott az alkalmon rögtön Lilian, aki elég jól összebarátkozott a kicsivel, de Zoé ekkor már apja karjaiban aludt.
- Ott, látod? - mutatta Capri - Ott az a fényes pont. Olyan, mint egy csillag, de, ha jobban megfigyeled, láthatod, hogy lassan, de biztosan mozog. Meg jóval fényesebb egy csillagnál.
- Látom! - állapította meg mosolyogva végignézve Capri keze mentén. - Anya, anya! Látom! - fordult hátra az őket néző nő felé.
- Ügyes vagy bogaram - mosolygott vissza rá a farönkről, amin Dave-vel ült.
- És én mit kapok érte, mert látom? - súgta a férfi mosolyogva.
- Mit szeretnél? - súgta vissza, miközben egy kis százszorszépet forgatott az ujjai közt.
- Mit ajánlanál?
- Mit szeretnél, ha ajánlanék? - kérdezett vissza mosolyogva, de direkt nem nézett a férfira, csak a virágra.
- Nem is tudom...- csúsztatta egyik kezét észrevétlen a nő derekára, és finoman cirógatni kezdte a bőrét.
Zsó vigyorogva beharapta az alsóajkát, és rásandított a férfira - Majd meglátom, mit tehetek az érdekedben este - suttogta.
A férfi csak visszamosolygott rá, majd előre fordult, de nem engedte el Zsót.
A nő teste borzongott a férfi érintéseitől, és ezt ki is élvezte magában. - Na, kezdjünk neki a vacsorához? Ki éhes? - kérdezte végül.
- Én azt hiszem, lefektetem Zoét a sátorban, aztán jöhet a kajakészítés - jelentette ki Mart és óvatosan felállt, nehogy felébressze lányát a karjaiban.
- Jól van - bólintott párja - Ki gyújt velem tüzet?
- Miért boszorkányégetés lesz? - kérdezett vissza Gahan - De melyiket vessük máglyára? - nézett felváltva a két nőre.
- Hé! - bokszolt finoman a vállába Zsó - Én is boszorkány vagyok?! Inkább vessük Caprit a tűzre. Régen úgyis főleg a vörös hajú nőket gyanúsították boszorkánysággal!
- De… de… de… Miért akar engem mindenki megégetni? - fakadt ki.
- Jól van na, nem kell úgy megijedni! - mosolygott rá barátnője, Lilian pedig odalépett mellé, és átölelte. Nem értette pontosan, hogy miről szólt a beszélgetés, de mikor látta Caprit elszontyolodni, ezt tartotta helyesnek.
- Ne aggódj Capri, én vigyázok rád! - jelentette ki határozottan.
A lány elmosolyodott, majd magához vonta a lányt - Akkor meg vagyok mentve, ha már egyesek nem teszik! - emelte meg kicsit a végére a hangját, hogy párja is hallhassa.
- Miért hiszem azt, hogy megint valami rosszat tettem tudtomon kívül? - tért vissza a sátorból egy ásványvizes flakonnal.
- Meg akartak égetni! Te meg csodálkozva léptél volna ki, hogy hol vagyok, aztán még gratuláltál is volna.
- Nah, már megint én vagyok a rossz! Arra nem is gondoltál, hogy kivártam volna a leghatásosabb pillanatot, mikor fehér lovamon bevágtatva ragadtalak volna el a máglyáról? - lépett oda a tűzhöz leguggolva párja mellé, és kivette a kezéből a gyújtóst, és az újságpapírt.
- Nocsak, megmentenél egy boszorkányt?
- Akinek olyan képességei vannak, amiket már volt szerencsém tapasztalni a saját ? Hát még szép! - nézett rá elmosolyodva.
- Jól van, megbocsátok - mosolyodott el, majd elindult, hogy előszedje a kaját, amiben Dave sietett a segítségére.
Közben Zsó sem unatkozott, megmutatta Liliannek, hogy mekkora alumíniumfóliákat vágjon le a parázson sütéshez. Pár perc múlva Martinnak köszönhetően már ropogott is a vidám tűz, Zsó pedig elkezdte összeállítani a parázsba rakandó csomagokat. Capri és Dave is visszatért a maradék, eddig ki nem pakolt kajákkal.
- Anyu, meddig kell ezeket sütni? - kérdezte Lilian felnézve, mikor az utolsó csomagot is megcsinálták.
- Körülbelül húsz percig, vagy fél óráig. Attól függ - vonta meg a vállát, majd elnézett fia felé, aki elpakolta a könyvét, mivel már nem látta a betűket, majd lassan és kelletlenül a társaság és a tűz közelébe sétált, s leült.
- Ewan, te is kérsz parázson sült krumplit? - kérdezte anyja.
A fiú csak bólintott.
- Rendben, szerintem lassan jók lesznek - mondta a nő két botot véve a kezébe, hogy kipiszkálja a csomagokat. Mart a másik oldalon ugyancsak ezzel foglalatoskodott, hogy Caprinak és magának is megkaparintsa a részüket. - Majd vigyázzatok vele pár percig, mert nagyon forró lesz - mondta gyerekeinek még a nő.
- Aú! - szisszent fel épp ekkor barátnője. Sosem volt szerencséje a forró dolgokkal.
- Én mondtam! - jegyezte meg Zsó - De a szalonna, a hagyma és a krumpli összesült ínycsiklandozó íze kárpótolni fog, hidd el - kacsintott rá.
- Aúúúúú...- nyújtotta el a lány - Nem baj, már van pár sérülésem, most eggyel több vagy kevesebb...
Zsó mellett Gahan ügyetlentett a saját adagjával.
- Segítsek? - nézett rá vigyorogva, miután Liliannek is segített szétcsomagolni a csomagolást, és megfújkálta a krumplikat.
- Hogy az a...! - majd Zsóra nézett - Igen, kérlek - nézett őzikeszemekkel a nőre.
- Jól van! Add csak ide! - hajolt mosolyogva felé, és lerakta maguk közé a farönkre a csomagot. Pár rövid és gyors mozdulattal, az ujjai hegyével bontotta ki a csomagot. - Fújni is én fújjam meg, mint Liliannek? - kérdezte egyik szemöldökét felhúzva.
- Hát, ha már ennyire kiszolgálsz... - nyújtózott egyet szélesen vigyorogva.
- Na várj csak, ezt még behajtom rajtad - súgta. A férfi nem felelt, de a pillantásából ki lehetett olvasni, hogy nem fog ellenkezni a dologgal kapcsolatban.
Miután mindenki jól lakott, Zsó várakozón nézett Caprira, hogy bányássza elő a gitárt.
- Jah, hogy most? - kérdezte mosolyogva barátnője, majd felállt, hogy nem sokkal később azzal a bizonyos kiemelten kedvenc halványzöld krémszínű gitárral térjen vissza, amit le is pakolt párja ölébe.
- Most játszanom kellene rajta? - kérdezte.
- Valami olyasmi - bólintott a lány.
- És mik az óhajok? - adta meg magát.
- Még kérdezed?
- Már megint Home? - forgatta meg a szemét.
- Szerintem inkább Never let me down again! - kiáltott Zsó.
- Nem, én konkrétan a Uselessre gondoltam...Nagyon megszerettem - nézett barátnőjére.
- Huhh, akkor az előző mondatom egyelőre sztornó! Jöjjön a Useless!
- Felőlem. Bár még nem nagyon gitároztam a Uselesst akusztikus verzióban. De... megoldható - mondta Mart pár fogást megejtve a gitáron - Dave, felkészültél?
- Legyen... - sóhajtotta somolyogva. Megvárta míg Mart elkezdi megszólaltatni a gitárt, majd a kellő helyen belépett hangjával.
Capri hamar áthelyezte székhelyét barátnője mellé, hogy együtt élvezzék ki eme előadást. Zsó le se bírta venni a szemét Dave-ről, miközben a férfi egyre inkább beleélte magát az éneklésbe. Természetesen a lányok is velük együtt énekelték, noha némileg halkabban. A barna hajú lány teljesen bepörgött ettől a számtól. A Uselessnek még mindig ilyen hatása volt rá. Egy pillanatra eszébe jutott a Sziget, ahol ugyancsak elénekelték nekik ezt a számot, noha akkor hangszer nélkül, s hogy Eric akkor utánament a partra… De gyorsan kizárta a fejéből a képet, és a jelenre koncentrált. Lassan lecsengtek a szám utolsó hangjai is. Zsó nem tudta megállni, hogy a végén oda ne menjen Marthoz, majd Dave-hez egy-egy nagy puszit adni nekik köszönetképp.
- Jól van, akkor most én választok! - majd meg is szerezte párjától a gitárt - Lássuk... Imádom azt a szólót a koncertes Never… elején...
Majd meg se várva a többiek válaszát bele is kezdett. Nem volt anno teljesen lökött, hogy kihagyna pár DM szám kívülről való megtanulását gitárügyileg.
- Elég jól csinálod - jegyezte meg barátnője, aki először hallotta őt gitározni.
- Nem volt nehéz tanítvány. Van tehetsége hozzá - mondta Martin.
A lány csak biccentett, majd Dave ismételten kieresztette a hangját, és bemutatta énektudását.
Zsó ölébe húzta Liliant, aki tátott szájjal nézte Dave-et és Caprit, majd halkan dúdolgatni kezdte a dallamot, hiszen ismerte a DM számokat anyja révén. Ewan csendben ült, távolságtartón. Érezte, hogy valami nincs rendben az anyja és Dave között.
Még jó pár számot elénekeltek, majd egy kis szünetet tartottak, mert Zoé felébredt, és ki szeretett volna jönni a sátorból a felnőttekhez. Ezt sírásával is tudatta. Mart ment érte.
- Nah, ez jó volt. Egy kis nosztalgiázás - jegyezte meg Zsó az ölében fekvő Liliannel.
- Az! - mosolyodott el barátnője is, miközben szórakozottan pengetett párat.
Martin visszatért az élénk kislánnyal, akin egyáltalán nem látszott, hogy álmos lenne. Mart miután Capri lerakta a gitárt, a nő kezébe adta a csöppséget. A kislány élénk érdeklődést mutatott a hangszer iránt, de az anyja szelíden visszafogta.
- Fiúk, ki hogy áll a szólóalbummal? - kérdezte Zsó hirtelen - Ez egy ideje már foglalkoztat.
- Alakul - felelte Dave.
- Majdnem kész - húzta ki magát büszkén a szőke férfi kezébe véve a gitárt, és elpengetett pár akkordot az egyik új számból.
- Azt hiszem jó ötlet volt ez a gitárcsempészés - mosolygott barátnőjére a lány, miközben Zoét gátolta abban, hogy átmásszon az apjához.
A kislány azonban a gitár miatt nagyon céltudatos lett, és folyton ficergett anyja kezei közt. Látszott rajta, hogy nagyon mehetnékje van. Kezecskéit a férfi felé nyújtotta, és a panaszos nyöszörgések közé egy váratlan dolgot iktatott: - Apppaa!
A férfi kezei rögtön megálltak a húrokon. El se akarta hinni, hogy mit hallott.
Capri majdnem elejtette döbbenetében a lányát, de mégsem tette csak nézett le rá nagy szemekkel.
A kislány felnevetett, és megismételte a szót.
- Nah szép, hát ezért gürcöltem annyit? - nevetett fel a nő.
Martin a büszkeségtől meg se bírt szólalni, csak kinyújtotta a kezét lányáért. Zsóék a háttérben mosolyogva nézték a történéseket. A vörös hajú lány elengedte a kicsit, aki hamar az apja kezeibe küzdötte magát.
- A-ppp-aaaa-ppp-aaa! - nevetett sikongatva a kislány, akinek tetszett, hogy ezzel a valamivel ennyire ledöbbentette szüleit.
- Hát én behalok! - fakadt ki Mart magához ölelve csemetéjét - Megszólalt a lányom!
- Meg! És te voltál az első szava! - kontrázta meg Dave.
- Igen! - örvendezett a másik férfi - Ez hihetetlen! - mondta még mindig meghatottan - Ügyes kislány vagy, Zoé! - nézett lányára - De hamar tanuld meg azt is, hogy "anya", jó?
- Ezután mindent magába szív, úgyhogy visszafogni magatokat minimum 16 éves koráig - nézett végig a társaságon Capri.
Zsó felnevetett, majd az időközben elaludt lányára nézett. - Meglesz - lehetett hallani még a hangját - Azt hiszem, le kéne fektetnem a saját lányomat, ha már neki elállt a szava.
Ewan is nagyot ásított a háttérben, gyorsan túlesett az esti búcsúzkodáson, majd eltűnt a sátorban. Zsó feltornázta magát nem kis emelőerőt kifejtve, hogy lányát fel tudja emelni, majd elvitte a sátorig, ahol lefektette a ponyva felé fordult fia mellé. - Jó éjt kincseim - súgta, majd egy-egy puszit nyomott a fejükre, és kiment a sátorból.
A társaság még egész sokáig volt fent. Zoé végül az apja karjaiban aludt el.
Martin jó párszor büszkén pillantott lányára, vagy Caprira. Teljesen felkavarta az élmény, hogy hallhatta Zoét beszélni. Lassan vette rá magát, hogy felálljon, nem akarta felébreszteni a csöppséget. - Szerintem én már nem jövök vissza - jegyezte meg úgy ölelve lányát, mintha a világ legtörékenyebb, és legdrágább kincsét tartaná a karjai közt.
- Szerintem megyek veled - nézett fel rá álmosan párja - Vagy itt alszom el és engem is vihetsz be.
- Akkor gyere, mert téged már nem bírlak el olyan könnyen - mosolyodott el.
A lány csak megrázta a fejét. Nem volt ereje kitörni a megjegyzés ellen. Miután elbúcsúzott másnap reggelig a többiektől felállt, majd eltűnt a sátorban. Párja követte.
Zsó Dave-re nézett. Dave visszanézett rá.
- Hát... ketten maradtunk - mosolyodott el.
- Szemfüles észrevétel - évődött a férfi.
- Jól van na! - fordult el tőle karba tett kézzel - Inkább énekelj nekem! - vetette fel "büntetésként".
- Miért nem énekelsz te nekem? A banda több mint 30 éves fennállása alatt elég sokszor énekeltem neked, nem?
- Személyesen még nem - válaszolta - Na jó, ha tényleg szeretnéd, akkor énekelek neked egy kicsit.
- Jóóóóóóóó - csillant fel a szeme - De mellékeld magadat is... fázom.
- Micsoda extra igények! - "csattant fel", majd közelebb húzódott a férfihoz, fejét pedig a vállára hajtotta. - "In your room, where time stands still, Or moves at your will, Will you let the morning come soon, Or will you leave me lying here..." - kezdte halkan énekelni.
Dave átkarolta Zsót, ezzel jobban magához húzva, majd egy puszit nyomott a fejére. - Szép hangod van - duruzsolta a fülébe.
- Köszi. Régen sokat énekeltem rajzolás közben is - fonta köré karjait egy kicsit szorosabban, és nagyokat szippantva szívta magába Dave friss illatát.
- Olyan jó itt.
- Olyan jó veled - pontosított a nő.
Elmosolyodott - Igen, épp ezt akartam rólad is elmondani.
A nő mosolyogva nézett rá sóhajtva egyet, és jobb kezével megsimogatta a férfi arcát. A férfi egy ideig csak nézte Zsó arcát, majd odahajolt hozzá és finoman megcsókolta.
"Végre!" - gondolta magában, és élvezte a gyengéd érintéseket. Lehunyt szemmel adta át magát az érzéseknek jobb kezét Dave mellkasára téve.
Dave egyre inkább belelendült a csókokba, egyre szenvedélyesebb lett. Sophie készségesen viszonozta, ahogy csak bírta szusszal. Hiányoztak neki a férfi csókjai. Nem is tudta, hogy ennyire. Dave kezei önálló életre keltek Sophie testén. A nő már nem csak a hűvös levegőtől borzongott meg, hanem Dave hűvös kezeitől is, amik ügyesen találták meg az utat ruhái alá. A bőrét ért hirtelen hidegtől megfeszítette a testét, és belemosolygott a csókba, ahogy teste libabőrös lett. - Te tényleg fázol...
- Igazán felmelegíthetnél...
- Akkor engedj el - súgta majdnem a szájába.
A férfi engedelmeskedett.
Zsó gyorsan ült át féloldalasan a férfi ölébe, hogy testével is melegíthesse. Bal karját a férfi vállán fektette végig, ahogy belé kapaszkodott, másik kezével újra az arcán simított végig - Jobb?
- Valamivel - mosolyodott el, ahogy átkarolta a derekát.
- Szeretek veled lenni - jegyezte meg halkan. Úgy érezte, ezt ki kell mondania.
- Én is veled - mondta, majd újra megcsókolta - Miért, nem látszik?
- Hát mutathatnád kicsit jobban is - vonta meg mosolyogva a vállát miután elvált a szájától.
- Mire gondoltál? - kérdezte mosolyogva, miközben bal keze eltűnt a nő combjai közt.
- Kezdetnek nem rossz... - sóhajtotta tekintetét a férfi szájára szegezve, miközben érezte, hogy felpezsdül a vére.
- Igazán? - kérdezte megemelve fél szemöldökét, majd a nő nyakát kezdte harapdálni, miközben a keze Zsó combjai közt egyre merészebb lett.
Nem tudta megállni, hogy halkan ne sóhajtson fel párszor a testét ért ingerektől. Bal kezének ujjai finoman Dave vállába mélyedtek.
Érezte, ahogy megadja magát neki, így ő is többet engedett meg kezeinek. Zsó pár pillanat múlva nem bírta tovább, megkereste Dave ajkait, és újra csókolni kezdte, miközben jobb keze eltűnt a vékony hosszú ujjú pulcsi alatt Dave hasát cirógatva.
A férfi halkan felsóhajtott, miközben a keze Sophie derekánál ingerelte a bőrét. A nő ujjai az anyag alatt végigcirógatták a férfi oldalát, a mellkasát, majd a hátát és érzékeny derekát is. Fogaival időként finoman beleharapott Dave alsóajkába, csak hogy utána nyelvével még mohóbb támadást indíthasson a férfié ellen. Dave keze elkezdett lassan felfelé siklani Sophie combjai közül. Szájával elszakadt a nőétől, de csak pár centire, hogy szemét kinyitva párjára mosolyoghasson, miközben hosszú ujjai a nadrággombbal szórakoztak. A nő elködösült tekintettel nézett vissza rá, és egy gyors mosolyt küldött a férfi felé, csak hogy utána kezei közé fogva arcát tovább csókolhassa csípőjével egy kicsit a férfi felé mozdulva. Nem gondolkodott, csak Dave-et érezte minden pólusában. A férfi a nadrágjánál fogva rántotta közelebb magához, majd elszánt támadást indított a ruhadarab ellen, miközben vadul csókolta Zsót. A nő átkulcsolta a férfi nyakát karjaival, ahogy egyre szenvedélyesebben viszonozta csókjait.
Könnyedén gombolta szét az eddig támadott ruhadarabot, majd süllyesztette el benne a kezét.
Zsó hirtelen tért magához eddigi érzékei által uralt világából, ahogy egyszerre érezte meg a férfi kezét eltűnni a nadrágjában a bugyija szélét keresve, és combjai alatt a férfi izgalmát. Talán egy kicsit meg is ijedt, hogy ennyire be tudta indítani. Nagy nehezen összeszedte magát, és teste bármennyire is akarta, hogy Dave hosszú ujjai megérintsék a fehérneműje alatti területet, egyik kezével megfogta a csuklóját. A férfi abbahagyta vadító csókjait és Zsóra nézett érdeklődve.
- Ne itt - súgta rekedten, még mindig vágytól égő pillantással - Sokan vagyunk...
- Ez megoldható…
- Ne. Nem akarom elsietni - simogatta meg az arcát gyengéden.
- Értem. Semmi gond – húzta ki a kezét. Nagyokat nyelt a levegőből, hogy lehűtse magát.
- Köszönöm - súgta vissza, de egy percig még az ölében ült, majd felállva fölhúzta cipzárját és begombolta a nadrágját. - Gyere, menjünk aludni.
- Még egy kicsit várjunk azzal a felállással - nézett fel a nőre.
- Oh... Sajnálom - mosolyodott el, majd lehajolt az ülő férfihoz még egy csókért.
Dave készségesen hagyta, hogy Zsó megcsókolja, majd néhány perc eltelte után fel is állt.
A nő kézen fogva vezette vissza a sátorhoz, majd elengedve őt, és miután Dave vágyakozó tekintetével követve átvette fölsőjét, bevackolta magát Lilian mellé.
A férfi nem bírta megállni, hogy ne érjen Sophie-hoz, hátulról átkarolta a fekvő nőt és magához húzta.
Zsó nem ellenkezett. Hátával és fenekével tökéletesen simult össze Dave-vel. A hasát finoman simogató kezek mozdulataitól aludt el pillanatokon belül tarkójánál Dave leheletét érezve.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés