|
39 - The Line Begins To Blur
2007.04.14. 13:16
"I have lost my illusions..."
39.
A sátorozás óta három hét telt el. Zsó épp a repülőn ült munkaügyben New Yorkba repülve. Egész jól megbarátkozott újra a gépekkel a Sziget óta. Persze a magángépekre még mindig ferde szemmel nézett. Éppen egy művészeti katalógust olvasgatott, de gondolatai újra és újra elkalandoztak. Most épp a gyerekein gondolkodott. Ewan kicsit mintha közlékenyebbé vált volna a számháborúzás óta. Jó ötlet volt Capritól. Lilian pedig már olyan volt, mint régen. Cserfes és eleven. Elmosolyodott, mikor eszébe jutott, ahogy a lánya bizalmasan megsúgta, hogy azt hiszi, szerelmes az egyik osztálytársába az első osztályból. A szerelemről pedig lassan megint új irányba indultak gondolatai. Már egy hete nem látta őt, akit kezdett egyre jobban megszeretni. Tetszett neki, hogy Dave nem sietteti, hogy udvarol neki, és tud várni rá. Kezdte úgy érezni, hogy a férfi egyre nagyobb területet hódít meg a szívében, noha még most is sokszor elgondolkodott rajta, hogy milyen fura érzés, hogy kezd felengedni az egy évig tartó bezárkózás után. Talán ha a férfi nem próbál segíteni neki, akkor még mindig ott tartana, ahol másfél hónapja, vagy akár régebb óta. A repülőút maradékát is végiggondolkodta. Tudta, hogy kemény munka vár ma rá, és csak estefelé találkozhat Dave-vel. De mindegy volt neki, csak láthassa a férfit.
A férfi épp a szólóalbumán dolgozott, de a gondolatai újra és újra elkalandoztak. A kirándulás óta nem látta Zsót, aki egyre jobban vonzotta. A közelében akart lenni, érezni az illatát, a lényét. Megrázta a fejét és megpróbálta minden figyelmét a munkájára összpontosítani.
Zsó lecuccolt a szállodában, aztán rohant is a megadott címre, hogy belevessék magukat a galéria rendezésébe és a képek szemrevételezésébe, majd átvételébe. Tudta, hogy hosszú órák fognak eltelni, míg újra megpihenhet, de nem bánta, élvezte ezt a munkát. Miután olyan 8 körül végeztek, visszaugrott a hotelbe lezuhanyozni, és rendbe szedni magát. Fejében már órák óta ott zakatolt a gondolat, hogy meglepi Dave-et megjelenésével. Fogott egy taxit, és a Central Park egyik sarkánál álló épülethez vitette magát. Szíve egy kicsit kalapálni kezdett, mikor kiszállt, és felnézett egészen a legfelső emeletig. A villany égett. "Pompás, legalább biztos itthon van" - mosolyodott el, majd elindult a lift felé.
Gahan össze-vissza járkált a lakásban. Épp megszállta az ihlet és ilyenkor nem bírt egyhelyben maradni, járkálva gondolkodott a következő leírandó soron. A nő megigazítva a ruháját lépett ki a liftből és állt meg egy pillanatra az ajtó előtt, hogy lélegzete megnyugodjon. Nem értette, hogy miért izgul. Csengetett.
Dave felkapta a fejét - oda a pillanat. Ki a fene keresi ilyenkor? A lakásán? Kelletlenül indult, hogy kinyissa. Az ajtóban Zsó állt.
- Szia, Dave! - mosolygott rá - Zavarok?
Dave egy kicsit ledöbbent: nem számított rá, hogy a nő meglátogatja. De örült neki. Szélesen elvigyorodott - Szia. Nem dehogy, gyere be.
Sophie mosolya szélesebb lett - Hoztam vacsit - emelte meg az eddig a kezében szorongatott szatyrot - Tudom, hogy szereted a malaysiai kaját - fűzte hozzá, miközben belépett a lakásba, és becsukta maga mögött a fehér ajtót.
- A tied vagyok - nyúlt a zacskó felé, miközben gyomra hangosan megkordult. Alig evett ma valamit, magával ragadta a munka heve.
A nő a háta mögé dugta a zacskót - Nem, nem. Előbb kérek valamit! - nézett rá huncutul mosolyogva. Érezte, hogy szíve egy kicsit megint a torkában dobog.
- Nah jó... - mondta nagy kegyesen, majd megcsókolta Sophie-t miközben átölelte, de a kezei hamar a zacskó irányába kalandoztak el.
A nő kicsit belemosolygott a csókba, majd elvált a férfi szájától - Na jó, megkegyelmezek. Látom, nagyon éhes vagy - engedte át a férfinak a zacskót - A kínai viszont az enyém.
- Jó kislány - mondta, majd elvette a zacsit és a konyhába sétált vele.
A nő miután levette a kabátját, és felakasztotta, követte őt. - Na nézd csak, még kiderül a végén, hogy kislány vagyok? - ült le a konyhaasztalhoz a férfi mellé, aki már enni is kezdett. Zsó a saját édes-savanyú szószos csirkemelle után nyúlt.
- Bizonyítottad az ellenkezőjét? - nézett fel rá.
- Jogos a kérdés - vont vállat egy kis mosollyal a szája szegletében, majd bekapta az első falatot.
A nő magában elgondolkodott a férfi megjegyzésén. Igaza volt. Tulajdonképpen még semmi komolyabb nem történt köztük mióta újonnan együtt vannak. "Vajon Dave ezt hogy bírja? És a legfontosabb kérdés, hogy meddig bírná ki a hezitálásomat? Tényleg úgy viselkedem, mint egy szűz kislány, aki fél az első éjszakájától. Mondjuk... valamilyen szinten tartok is tőle... Na nem mintha nem élveztem volna már a szigeten is Dave-vel lenni, de... azóta annyi minden történt. Annyi fájdalom ért..." - gondolkodott el. Tudta, hogy arcán is meglátszik egy kicsit. Nem tehetett róla. Igazán utálta magát, amiért már háromszor is leállította a férfit, de egyszerűen úgy érezte, hogy eddig valamiféle gát volt benne. Nem tudta rászánni magát, hogy Eric után bárkit is annyira közel engedjen magához. Mindig beugrott férje arca, a kép, ahogy fölé hajol... Kicsit megrázta a fejét. Ezt le kellene már zárnia magában! Éppen ideje lenne. Nem élhet a múltban. Ezen a téren is túl kéne már lépnie a történteken.
Lassan rágta az ételt, miközben időnként felpillantott a férfira, aki szédületes sebességgel pusztította el éppen a kajáját.
- Mi az? - nézett rá a férfi, mikor eltűntette a tányérja tartalmát - Min gondolkodsz?
- Szeretkezni akarok veled - mondta ki egyszerűen azt, ami először tolult a nyelvére, miközben villájával arrébb tolt egy húst a tányérján. Dave továbbra is Sophie-n tartotta a tekintetét, miközben féloldalasan elmosolyodott.
A nő letéve a villáját az asztalra támaszkodott összefűzve ujjait az álla alatt. Kíváncsi volt, hogy erre mit lép a férfi. Ő megadta a kérdésére a választ, noha egy kicsit azért meglepődött saját merészségén, de nem érdekelte. Tényleg kívánta a férfit. Azóta ott szunnyadt benne az érzés, amióta belépett az ajtón, és csak arra várt, hogy felpiszkálják. És szerette volna, ha felpiszkálják, épp ezért jobb keze elindult az asztalon, és mikor elérte a férfi kézfejét, apró köröket kezdett rajzolni a bőrére ujjaival, melyek egyre följebb kalandoztak. Kezéről felpillantott a zöld szemekbe. A férfi vadítón elmosolyodott, a szemei kezdtek sötéttónusúak lenni. Nem tett semmit, kérette magát, holott már ez az egy érintés is fel tudta fokozni a vágyait.
"Kéreted magad? Hát legyen..." - gondolta a nő, majd közelebb hajolt, de mielőtt a szájuk összeért volna, gondolt egyet, és inkább felállt, hogy aztán Dave ölébe ülhessen szemben a férfival. Dereka az asztal lapjához ért, de nem érdekelte. A férfira akart koncentrálni. - Nem is mondasz semmit? - kérdezte hamiskásan elmosolyodva - Vagy strapáljam még egy kicsit magam? - hajolt közelebb.
A férfi karjai szorosan vonták magukhoz. Elmosolyodott - Naná, ha már eddig várattál…
A nő csak elmosolyodott, majd megcsókolta a férfit, ami rövid időn belül szenvedélyessé vált. Karjait a nyaka köré fonta, és hogy egy kicsit még jobban kínozza a férfit, csípőjével is bemozdult egyszer-egyszer.
Készségesen viszonozta a csókokat és élvezte ki a mozdulatokat, de ezt még kevésnek ítélte bárminemű cselekvéshez. Mikor Sophie-ban ez tudatosodott, egyik keze automatikusan hagyta el a férfi vállát, hogy lentebbi területek felé kalandozzon. Lassan a póló szegélye alá csúszott, hogy párszor végigsimítson a hasán és az öv mentén, majd a felső szegélyét megragadva lerángatta a férfiról a felesleges ruhadarabot. Keze immár akadálytalanul futott végig meztelen bőrén. Érezte, hogy testében egyre inkább nő a vágy. Jobbjával maguk közé nyúlva lassan lazítani kezdte a férfi övét.
Hagyta, hogy leszedjék róla a ruhadarabot, majd egyre nagyobb érdeklődéssel várta a következő lépést. Zsó végzett a nadrággal, és kicsit még hűvös kezével utat talált az alsónadrág alá majdnem rögtön rátalálva Dave férfiasságára, miközben nyelvével és fogaival támadást indított párja nyaka ellen.
Elhalón nyögött fel. A nő rögtön elmosolyodott már ettől a kis reakciótól is, majd fogaival folytatta az érzéki harapdálást, keze pedig ténylegesen rátapintott a lényegre, és finoman simogatni kezdte az egyre keményebb férfit. Nyelvével végigfutott a kulcscsontján, majd végigcsókolta a torkát, mialatt egyre szenvedélyesebbé váltak jobbjának mozdulatai. Hátraejtette a fejét és gátlástalanul nyögött. Már oly régóta nem értek így hozzá! Hiányzott neki, és mégis képes volt kivárni a nőt. Ujjai egyre fájdalmasabban szorították a rajta ülő csípőjét. Zsó kiélvezte a lehetőséget, hogy korlátlanul kényeztetheti a férfi testét. Szája már elkalandozott a tetoválásaira puhán csókolgatva őket, miközben mozdulatai is gyengédebbé váltak. Érezte, hogy nem csak a férfi teste lesz egyre forróbb. Csípője időnként öntudatlanul mozdult be kezével együtt. Egész testét elöntötte a meleg. Egy pillanatra elszakadt a férfitól, hogy levehesse vékony pulcsiját, amivel mindjárt a felsőjét is ledobta a konyha padlójára. Ajkai újra visszataláltak Dave szájához, keze pedig erősebben kulcsolódott rá.
Csak pár pillanatot engedélyezett neki. Nem bírta tovább. Felkapta a nőt, majd betámolygott vele a hálóba, miközben egy percre sem szakadt el tőle szájával.
- Sikerült felkeltenem az érdeklődésedet? – kérdezte kacéran elmosolyodva Zsó, mikor Dave gyengéden lefektette az ágyra.
- Igen - felelte egyszerűen a férfi, majd csókjaival kezdte kényeztetni Sophie testét.
A nő halkan felsóhajtott a kellemes érzéstől. Ott simogatta, ahol érte. Hagyta, hogy Dave kezei felfedezzék minden porcikáját. Kezével a férfi hajába túrt, és egy kis mosollyal a szája szélén nyakáról lejjebb irányította a fejét. Hogy megkönnyítse a dolgát, kicsit megemelte felsőtestét, és a háta alá nyúlt, hogy kikapcsolja a melltartót. Élvezte a nő érintéseit, majd segített neki levenni róla a melltartóját. Ezután a nő mellkasát fedezte fel magának. Ajkai fáradhatatlanul kényeztették, s az egyik mellébe bele is harapott. Zsó elhalón felnyögött és újra a hajába túrt. Pár percig csak élvezte a férfi csókjait, és finom harapásait a mellén, de türelmetlensége felül kerekedett. Saját nadrágjához nyúlt, és elkezdte kibontani. Dave készségesen segített neki ebben is, miközben csókjai a nő hasát érték. Zsó úgy érezte, hogy teljesen megvadult. Annyira elöntötte testét a vágy, hogy nem bírta a férfi finom mozdulatait. Kezét egyik vállára tette, majd határozottan átfordította őt, és rávigyorgott. - Azt hiszem, tudod, hogy most mi jön - súgta, miközben egy pillanat alatt eltűntette róla a nadrágot az alsóval együtt, és végigsimított férfiasságán.
Válaszul hangosan felnyögött. Érezte, hogy egy-egy izma megremeg a vágytól. A nő nem húzta túl sokáig az időt. Pár gyors csókot adott a férfi testére, néhol beleharapva a bőrébe, miközben lejjebb helyezkedett. Szája hirtelen talált rá Dave lényegére, és kezdte kényeztetni csókjaival, és nyelvének játékával. Gahan artikulátlanul nyögött, kezével a barna tincseket markolta. Zsó füleinek többet értek ezek a nyögések, mint bármilyen koncert, amin a férfi valaha is énekelt. Egy idő után a kezeit, és fogait is bevetette. Az őrület határáig akarta hajszolni a férfit. Élvezte az érzést, ahogy a hajába túr, ahogy keze az ő fején nyugszik. Mozdulatait elmélyítette. Nem tudott betelni vele.
Elmerült az érzésben, amiket Zsó keltett benne. Időnként bemozdult a csípője. A nő amilyen gyorsan talált rá, olyan hirtelen hagyta ott, és karjaira támaszkodva a férfi fölé hajolt. Tekintete megkereste az elködösült mélyzöld szemeket, majd gyengéden megcsókolta. Karjait a nő nyaka köré fonta, ezáltal kényszerítve közelebb magához a testét, majd át is fordította, és hamar lefejtette róla az alsót is végigfuttatva egyik kezét a felszabadult területeken. A nő mohón csúsztatta át nyelvét a férfi szájába, miközben szorosan hozzásimult. Teste már szinte ívbe feszült a vágyakozástól. - Kérlek! - nyögte kétségbeesetten.
Nem kínozta tovább, hanem egy határozott mozdulattal olvadt eggyé vele. Zsó szinte felsikoltott az élvezettől hátravetve a fejét. Lábfejével végigsimított Dave egyik vádliján, majd a férfira nézett. Már nagyon hiányzott neki az érzés, hogy magába fogadhat valakit. - Lassan - súgta szinte hangtalanul. Ki akarta élvezni minden percét annak, hogy Dave-vel lehet. Dave a kérésre visszafogta magát, bár belefeszült a mozdulatsorba. Nem bírta elviselni azt a kínt, hogy vissza kell fognia az ösztöneit. A nő pontosan tudta, hogy a férfi kínlódik, és ezt gátlástalanul ki is élvezte, miközben a lassú mozdulatoktól korbácsolódott egyre följebb benne a vágy és a szenvedély. Egy pillanatra elmosolyodott, tudta, hogy Dave is észrevette, de nem segített rajta. Azt akarta, hogy ő is érezze a kínt, amire saját testét is kárhoztatta éppen.
Dave nem bírta tovább: ellentmondást nem tűrve gyorsított a tempón levegőért kapkodva. A nő egy másodpercre féloldalasan rávigyorgott, majd hangosan nyögni kezdett a férfi erőteljes mozdulataitól. Érezte, hogy nem állnak neki ellent. Egyre inkább belendült az energikus mozdulatsorba mélyebbre hatolva. Teste egyre nagyobb erővel feszült a másikénak. Szinte beleőrült Dave illatába, közelségébe, és vad mozdulataiba. Nyögései összemosódtak sóhajaival. Egész lénye az énekes után kiáltott. Minden egyes mozdulatával jobban beleveszett az érzéseibe és Zsóba. Hangosan nyögött a nő fölött, egyre magasabbra hajszolta magukat. Sophie szorosan lehunyt szemekkel és az érzéstől eltorzult arccal élvezte az aktust. Nem akarta elhinni, hogy ebbe most nem fog belehalni. Felfokozott érzékei nem engedték, hogy csöndben maradjon. Kiáltásai visszhangot vertek a tágas szobában. Testükre a város és az éjszaka fényei vetültek, ahogy szenvedélyesen mozogtak a gyűrött lepedőn.
- Még! - szakadt ki belőle egyik pillanatban.
Dave utolsó csípőlökései vad szenvedélyről árulkodtak. Teljesen elveszítette az önkontrolját. Végül belemerevedett a mozdulatsorba és hangosan kiáltott fel. Zsó elakadó lélegzettel küzdött az oxigénért, mikor egész teste beleremegett a rajta átcikázó gyönyörbe, mely egy hangos nyögésbe fulladó sikoltást szakított ki belőle. Egyik kezével kétségbeesetten gyűrte össze a lepedőt, míg a másikkal végigkarmolta Dave jobb vállát. Csípője szinte fájdalmas erővel merevedett meg. Egyszerre érzett mindent és semmit. Úgy érezte, ez a világ vége, hogy ezen túl csak a megsemmisülés várja. Nagyon rég nem érzett már ilyet. Zihálva kapkodott a levegőért.
Szemét hirtelen homályosították el a forró könnyek, melyek gyors egymásutánban kezdtek folyni a füle mellett a lepedőre. Nem tudta, hogy ez az érzéki kín, az emlékek, vagy valami más hozta-e elő belőle. Ahogy belegondolt, és próbálta visszafojtani őket, rájött, hogy mi az ok.
A férfi amint észrevette párja könnyeit, letörölte a kibuggyanó példányokat, és szelíd arckifejezéssel nézett rá. Nem kérdezett.
Zsó nem tudott a férfi szemébe nézni, inkább magához húzta, és a nyakába temette arcát, ahogy némán zokogott tovább. Eric miatt volt az egész. Érzelmileg teljesen felkavarodott. Tudta, hogy nem kellene ezzel kínoznia magát és Dave-et, de most döbbent rá, hogy azzal, hogy ilyen szinten odaadta magát Dave-nek, véglegesen elengedte Ericet, pontosabban a gátat, amit az elvesztése eredményezett. Ennek egyszerre örült, és érzett fájdalmat miatta. Kétségbeesetten szorította magához Dave-et mindkét kezével.
A férfi melléfeküdt és védelmezőn vonta magához, valamint vigasztalón cirógatta a vállát.
Zsó nem tudta, mennyi idő telt el, hogy meddig folytak a könnyei, de aztán lassan lenyugodott, és megtörölte az arcát. Sejtette, hogy szemfestéke elkenődött, de nem érdekelte, csak szorosan Dave-hez bújt, és szívta magába az illatát. A bizonyos mértékű bűntudat mellett érezte, hogy háborgó teste végre kielégült. Pillanatnyilag valahogy teljes egésznek érezte magát. Kimondhatatlanul jól esett neki, hogy volt újra kihez hozzábújnia. Egy utolsót szipogott, majd szinte Dave mellkasába bújva szólalt meg: - Sajnálom. Nem akartam kiborulni.
- Semmi gond. Érhető. De remélem, hogy nem bántad meg.
Dave-et ölelő kezei még szorosabban fonták körül. Egy percig csak élvezte a férfi testének melegét. - Nem, dehogy. Örülök, hogy így alakult. Nem várathattalak volna örökké - mosolygott bele a mellkasába - hangján érződött, hogy felengedett.
- Az a lényeg, hogy nem bántad meg - mosolyodott el, majd megcsókolta párját.
Miután lassan elvált tőle, szája egy kis mosolyra húzódott, ahogy a szemébe nézett - Nem voltam túl hangos?
- Nem mindegy egy ekkora lakásban? - kérdezett vissza mosolyogva.
- Jó az akusztikája, az már biztos - simított végig az arcán, majd mutatóujjával a szépívű szájon.
- Mit gondolsz, miért vettem meg? - nevetett fel.
Zsó a hátára fordult, ahogy kitört belőle a nevetés, majd csillogó szemmel a férfi felé fordította fejét - És akkor a lakásnézegetésnél mindegyiknél kipróbáltad, hogy hogyan verődnek vissza a hangok?
- Valami olyasmi – biccentett.
Zsó újra a karjai közé fészkelte magát, és jobb kezét Dave mellkasára helyezte. Tenyere alatt érezte az egyenletes szívdobogást. - Ugye tudod, hogy az éjszaka folyamán párszor még fel foglak kelteni? - mosolygott rá kajánul.
- Aj, előre félek - vigyorgott vissza.
- Azt azért talán nem kell - tornázta feljebb magát egy csókért, majd lehunyta a szemét, ahogy kijött rajta az egész napos fáradtság. A férfi illatában aludt el.
Dave mosolyogva vonta magához. Hosszú idő óta először újra teljesnek érezte magát. A válása óta szarul volt, a tudat, hogy egyedül van, hogy senki nem várja haza, hogy senki nem szereti úgy, ahogyan vágyik rá, hogy szeressék... de most más a helyzet. Végre van valaki, akit szerethet, aki szereti, aki eleve másképp néz rá, mint a többi ember, akinek fontos, és aki fontos neki. Mosolya nem tűnt el az arcáról, miközben lassan lecsukódtak a szemei és ő is elaludt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés