2.

- Most komolyan, azért vagyunk itt, mert megdicsértél minket? - hitetlenkedett Capri.

- Nem. Kíváncsiak voltunk rátok, főleg a fiúk - mutatott társaira.

- Igazán? - nézett rájuk Zsó is, aki lassan átsétált a szobán, és leült keresztbe téve lábait egy kényelmes fotelbe, ahonnan mindenkit szemmel tarthatott.

- Részemről szerettem volna azokat a személyeket látni, akik    ilyeneket     írnak. Hány évesen is? - mondta Dave.

- 20 - nézett rá Zsó higgadtságot erőltetve vonásaira, miközben érezte, hogy arca percek óta pírban ég. Zavartan kotorászott cigije után.

Végül Capri is leült az ágy szélére.

- Ejha. Elég fiatalon... - jegyezte meg Mart - És te? - pillantott Caprira.

- Nem hiszem, hogy lényeges - nézett rá.

- Ugyan, ha a barátnőd is megmondta, akkor nem mindegy? - vonta meg a vállát Dave.

- Végül is... - mélázott el - Tizenhét.

Martin nézett egy nagyot félig csodálkozva - félig elismerően.

- Mi az? Nem néznél ki ennyit belőlem? - tette fel kérdését a férfinak. - De nem, nem én játszottalak és játszalak ki. Az Zsó. Én Dave vagyok.

- Zavar valakit, ha rágyújtok? - kérdezett közbe Zsó felmutatva cigijét.

- Most a fejemet akarod kilógatni a legközelebbi járatból, vagy rám ejtesz egy bazi nagy kókuszdiót? - mosolygott rá ártatlanul barátnője.

Zsó nem tehetett róla, a helyzet abszurdsága és az emlékek hatására felnevetett hátradőlve a fotelban.

- Szóval te írtál meg ilyen szemétnek... - jegyezte meg Dave szintén rágyújtva ezzel megadva a választ a barna hajú lánynak, akin a nevetése miatt még mindig mosolygott magában.

- Nos, hát, lényegében igen. De adta magát a dolog. Miért, Mart meg azért lett 'tutyi-mutyi', mert Zsó olyannak állította be. Egyébként élveztem a szemét Gahannel szórakozni. Olyan jó volt Zsót szenvedtetni. Persze, kérésre, mert valaki már csak ilyen morbid. Akkor is Eric panaszkodhatna a legtöbbet! Ő is én voltam.

- Na igen, a Szmanda gyerek nem sokat szerepelt, ha úgy nézzük. Talán ő volt a legkevésbé kidolgozva - jegyezte meg Dave kifújva a füstöt.

Capri vetett egy amolyan 'Rohadj meg' csúnya nézést az énekesre.

- Nem szerettem, valószínűleg feltűnt.

- Igen, feltűnt. Szegény Zsó. Kinyírtad altere szívszerelmét... Ez elég csúnya dolog volt.... - ironizált.

- Mit izélsz? Megkapott téged! Jó üzlet volt.

Zsó próbált minél láthatatlanabb maradni, ahogy kicsit lejjebb csúszott a fehér fotelban. Érezte, hogy a füle hegyéig vörös lesz.

- De azért te sem panaszkodhatsz - kotyogott közbe Andy.

- Hát nem - mérte végig Mart kicsit önelégülten vigyorogva. - Bár leszámítva azt, hogy mártírt csináltatok belőlem.

- Nem én - csóválta meg a fejét Capri - Azért valld be, hogy tetszett, amit olvastál - nézett a férfira.

- Mi ez, öntömjénezés? - kérdezte közbeszólva Dave.

- Áááááá, dehogy - mosolyodott el - Nem, csak felmérem, hogy milyen a fantáziánk Zsóval. A sálat például ő említette meg, de az előtte lévő, az spontán ötletem volt - emlékezett vissza - Zsó is aktív volt a maga szerepében persze. Azért mondhatnál valamit - nézett barátnőjére.

- Mit mondjak? Hogy szerettem Marttal lenni, és élveztem, amit Dave művelt velem? - emelte meg egyik szemöldökét, ahogy kifújta a füstöt.

- Nah, legalább te elismersz - mosolyodott el.

Ekkor megszólalt Andy mobilja. Rövid konzultálás után bocsánatot kért, majd mondta, hogy neki dolga van, további jó szórakozást kívánt, elköszönt és kilépett az ajtón.

Zsó szíve a torkában kezdett dobogni.    "EGYEDÜL VAGYUNK MARTIN L. GORE-RAL ÉS DAVE GAHANNEL EGY SZOBÁBAN!!!"     - gondolta újra idegesen slukkolva.

Barátnője hosszan tanulmányozta Zsó arcát. Igen, egyre gondoltak. Kicsit ijesztő volt a helyzet, ez tény, ugyanakkor ki is élvezte.

- Most tényleg ki akarjátok tárgyalni a novellák cselekményét? - sandított a két férfire a barna lány.

- Nem mindegyiket. Nem tudom, olvasván a fickeket, azért idősebbnek hittelek volna titeket. 20 és 17 évesen ilyet írni.... hol jár nektek az eszetek? - mosolyodott el Gahan.

- Talán taszít? Meglepődnétek, hogy hány tőlünk fiatalabb is követ el hasonló témájú novellákat.

- Tényleg? - nézett rá barátnője.

- Tényleg - biccentett ránézve, miközben magán érezte Dave pillantását.

- Akkor nem vagyok elég alapos. Én csak magunkról tudok, meg Aniról. Jobban utánajárok, hátha megihletődöm. Angol slash-t még nem is olvastam DM-ben.

- Tényleg, a slash-ek... - jegyezte meg Martin.

- Mi van velük? - nézett rá ártatlanul a vörös hajú lány.

- Tényleg ennyire félreérthetően viselkedtünk a színpadon? Csak ennyiből vettétek le, hogy esetleg több is történt Dave és köztem?

- Azt hiszem, nem győztük hangoztatni azt a bizonyos One Night in Paris koncertet a fickben sem - ráncolta a szemöldökét a lány.

- Jó-jó, de akkor is! Az nem fordult meg a fejetekben, hogy ezek csak egymás húzásai voltak? - pendített meg egy húrt a gitárján miközben Caprira nézett. - Mellesleg elég hatásos jelenetek voltak. Felszaladt jó párszor a szemöldököm ezeknél, a részeknél.

Elmosolyodott - És, ha megemlítem, hogy Zsóval mindketten vizuális típusok vagyunk?

Dave a még lejjebb csúszó barna hajú lányra nézett miközben felnevetett.

- Nos, sejtettem, hogy azok vagytok ilyen leírások után - jegyezte meg egy kis mosollyal az ajkán Martin. - És arra nem gondoltatok egyébként, hogy esetleg valami negatív is érhet titeket a fickeitek miatt?

- Dehogynem - vont vállat Capri - De ezzel számoltunk. Én nem emlékszem negatív kritikára, de inkább Zsó az, aki ezeket figyeli. Tényleg volt valami? - fordult az igen hallgatag barátnője felé.

- Szerintem Martin nem kifejezetten ezekre gondolt - egyenesedett ki és elnyomta a csikket egy hamutálba az alacsony fehér asztalon. - De jogi útra nem hinném, hogy ezt lehetne terelni. Gondolom, arra gondoltál, hogy ha azok, akikről szól, elolvassák, lehet, hogy megtesznek bizonyos lépéseket, hogy lekerüljenek az írások a netről, illetve a szerzőknek is írnak valami figyelmeztetést. Hát nem tudom. Igazság szerint sosem gondoltam volna, hogy el fogjátok olvasni őket. Egyébként kaptunk negatív kritikát is, ez természetes, de azokat nem részleteztem neked - fordult barátnője felé - De ezek inkább a csőlátású Mode-rajongóktól jöttek - vonta meg a vállát.

- Jogi útra? Hé, akkor ne csak minket kapjanak el, hanem azt a milliós számra rúgó műpéldányszámot, ami a neten kering!

Martin a csöndben cigarettázó énekesre nézett egy percig bizonytalanságban tartva a lányokat, majd Zsóra pillantott. - Jól átláttad a dolgokat, de nekem személy szerint nem fordult meg a fejemben jogi útra terelni - vonta meg ő is a vállát. - Mindenesetre talán nem lett volna meglepő, ha valamelyikünk kikel ezek ellen. Persze rengeteg fick születik rólunk, de ezeket általában figyelmen kívül hagyjuk. Andy a nagy gépbújó köztünk. Neki van ideje néha olvasgatni.

- Meghiszem azt - nevetett fel Capri.

Barátnője is elmosolyodott, ahogy eszébe jutott, hogy szegény Fletch mindig "megkapja tőlük".

- És tényleg, Fletch-t miért írtátok bele ilyen kevésszer? - tette fel Dave a kérdést hirtelen, csak hogy zavarba hozza a lányokat.

- Öööö... hát az úgy volt.... - vigyorodott el Zsó térdén nyugtatva kezeit, aztán úgy gondolta, kimondja, ami először jutott az eszébe, még ha esetleg sértőnek is hangozhat. - Néha elgondolkodtam rajta, hogy egyáltalán be van-e dugva a szintije... - jegyezte meg halkan.

Martin hangosan felröhögött.

- Néha? - kérdezett vissza vigyorogva barátnője.

- Nah igen... - szólalt meg Gahan is vigyorogva - Nos, szakmai titkot nem árulhatok el Andy érdekében, de azért néhány hangot le tud játszani azon a szintin

Zsóból kipukkadt a nevetés.

- Dicsértessék Fletch - grimaszolt Capri. - Egyszer úgyis megnyuvasztom, ezért a húzásáért - fűzte még hozzá.

- Talán annyira terhes a jelenlétünk? - kérdezte a szőkeség.

- Nem, csak nem értem még mindig, hogy mit keresünk itt. Tulajdonképpen mit akartok tőlünk, az önismereti órán kívül?

- Ez engem is érdekelne - nézett a két férfira Zsó.

- Csak érdeklődünk, hogy mégis milyenek lehetnek azok, akik ilyet írtak rólunk - vonta meg a vállát Martin.

- És ezt hány fickíróval csináltatok meg? - kérdezte kételkedve Zsó.

- Ah, szóval egy jó adag szerencse, és véletlen folytán most itt ülünk, valahol Budapesten, egy szobában a DM két tagjával, akikről, valami véletlen folytán, írogattunk egy kicsit.

- Valahogy így - vigyorodott el a szőkeség.

- Lényegében... Bár Andynek köszönd, nagyon erősködött, hogy olvassuk el azokat a fickeket - mondta Dave.

- Ah, és a fick belekezdése után, mennyit kellett erősködni, hogy továbbolvassátok? - kérdezett vissza a fiatalabbik lány.

- Hát. Nem sokat - vallotta be Martin. - Aztán Dave-et kellett volna látnotok, mikor utánam, elkezdte olvasni őket - röhögött fel.

- Miért, mit csinált? - tudakolta a barna hajú lány.

- Olyan 10 percekre leragadt és csak nézte a képernyőt... - mosolyodott el sokat sejtetően.

- El tudom képzelni, hogy hol - mosolyodott el Capri.

- Miről beszélsz? - vigyorgott az énekes. - Inkább az érdekelne, hogy tényleg mindazt megtennétek, amit leírtatok? - kérdezett vissza.

Zsót meglepte a kérdés. Érezte, hogy viszonylagos nyugalmát megint az izgalom veszi át.

- Igen, ez egy jó kérdés - bólintott Martin összébb húzva a szemeit.

Zsó pár pillanatig gondolkodott, hogy mit is mondjon. Végül nagy nehezen kinyögte az igazat: - Nos hát... ki tudja? Megeshet. Nem voltam még ilyen szituációban.

- Nos, ha belegondoltok, hogy végül is mi írtuk a ficket... Elég válasz a kérdésedre, Dave?

- "Megeshet" - idézte a vöröslő Zsót.

A lány összehúzott szemekkel küldött felé egy kicsit "gyilkos" pillantást a "gúnyolódásért".

- Miért, mire vegyük ezt a puhatolódzást? - nézett a fiúkra a fiatalabbik lány.

- Csak érdekelne - húzta szélesebbre mosolyát az énekes.

- Na persze - jegyezte meg Zsó halkan.

- Azt meghiszem. Csak nem...'megérintett' a téma Dave? – nézett rá a másik lány.

- Szó ami szó, hagytam magam elmerülni benne - dőlt hátra a kanapén lazán szétterpesztett lábakkal, jobb kezét pedig átvetette a karfán.

- Tudod, én mit élveztem benne a legjobban? Mikor Zsó otthagy. Az egy nagyon jó rész. - vágott vissza a vörös írópalánta.

Zsó arcát az egyik kezébe temette, és lassan csóválni kezdte a fejét. Sejtette, hogy barátnője nem fogja sokáig bírni cérnával. - Na ne! - nyögte.

- Mi az? - nézett felé a szőkeség.

- Nem hittem volna, hogy a valóságban is ezt fogják csinálni egymással - nézett az égre. - Ennyire nem találhattuk el ezt a szálat.

- Van érzéketek hozzá - mosolyodott el - Vagy csak Capri túl heves?

- Szerintem a fick elég jó ismertetőt ad a barátnőmről - mosolyodott el egy kicsit.

- Valóban? És rólad?

- Hát... - hunyta le a szemét egy percre zavartságában – végül is rólam is... - fixírozta a kezeit, majd úja a szőke férfira pillantott.

- Tessék, választ kaptatok a 'vajon a valóságban is megtennénk-e' kérdésetekre - mosolyodott el Capri, miközben hátradőlve a kezeire támaszkodott.

- Részemről kedvezőnek találom a választ - nyalta meg a szája szélét egy másodpercre Dave.

- Mihez is? - nézett felé Capri.

- Miért kell mindenre választ kapnod? - nézett rá egy kis mosollyal az ajkán.

- Mert amolyan kíváncsi fajta vagyok.

- Vettem észre...

Felnevetett, majd Zsóra nézett - Olyan csendben vagy.

- Nem térek magamhoz - jelentette ki egyszerűen. - Most komolyan itt vagytok, vagy csak álmodom?

- Zsó - váltott magyarra - Élvezd ki a helyzetet, ilyen nem sűrűn fordul elő.

- Jól van, igyekszem - súgta vissza.

- Tudtommal valós személyek vagyunk, nem igaz, Dave? - kérdezte Martin figyelmen kívül hagyva a magyar beszédet, amiből egy kukkot se értettek.

- De, 100%-ban.

- És... erről meg is győződhetnék? - kérdezte Zsó.

- Mire gondoltál? - nézett rá Gahan.

- Semmi perverzre Dave - hunyorított - Lehet, hogy hülyén fog hangzani a kérdésem, de... hozzátok érhetnék? Csak hogy megbizonyosodhassak róla, hogy tényleg valóban itt vagytok. Még mindig nem tudok hinni a szememnek.

Capriból kirobbant a nevetés.

- Jaj, ne haragudj, csak olyan abszurd volt ezt hallani - szólalt meg, mikor már lehiggadt annyira, hogy beszélni tudjon.

- Sejtettem - nyújtotta barátnőjére a nyelvét.

Martin közben jókat vigyorgott a háttérben. Kíváncsi volt, hogyan alakulnak a dolgok.

Visszanyújtotta a nyelvét, majd megint felnevetett.

- Nah jó, nem bánom - emelte meg hangját Dave, hogy 'túlharsogja' Caprit.

Zsó a torkában dobogó szívvel lépett a kanapéhoz, és ült le mellé. Egy percig csak nézte Dave-et. Még soha az életében nem volt ennyire közel hozzá! A koncerten is maximum 15 méter volt a legközelebbi pont, amikor egy légtérben lehetett vele, most meg itt ül tőle alig fél méterre.

Dave visszanézett rá, ajkán némi félmosollyal.

Zsó látta a kezén, hogy remeg, ahogy Dave felé nyúl. Aztán megérintette a karját.    "Ez meleg! Ez igazi! Úristen! DAVE GAHAN!!!"     - kiáltotta magában. Vadul csillogó szemmel nézett le a férfi alkarjára, amin ujjai pihentek, majd visszanézett a zöldes-barna szemekbe.

- Nah, igazi? - kérdezte barátnője.

- Ahaaaa - nyögte ki nagy nehezen még mindig Dave szemébe nézve. - De fent áll a veszély, hogy most már el se eresztem - mosolyodott el megpróbálva viccelődéssel elütni a dolgot.

- Sejtettem, hogy valami ilyesmit fogsz reagálni - mosolyodott el - Nem baj, hazaviszed Nagymarosra. Biztos tetszene neki.

- Ááá, el van ő szokva ezektől... - válaszolta magyarul.

- Jah, lehet, hogy beleőrülne, amiért nem mutogathatja magát a koncerteken - értett vele egyet a lány.

- Miről beszéltek? - nézett rájuk értetlenül Dave.

- Rólad - válaszolta Zsó elhúzva a száját.

- Nem elég, hogy ott fogdosod, de még ezt is el kellett neki mondanod? - kérdezte Capri.

- Ugyan már, azt viszont nem tudja, hogy mit beszélünk róla. Végre van valami előnye is a nyelvi különbségeknek - válaszolta barátnője felé fordítva fejét. Ujjai még mindig a férfi karján pihentek.

- Micsoda jó dolgod van, Dave. Fogdosnak, rólad beszélnek, mi kell még több? - ugratta társát.

- Féltékeny vagy? - nézett rá a tőle nem messze ülő lány.

- Még az is előfordulhat - kacsintott.

- Szóval szeretnéd, ha téged is fogdosnának? - fűzte tovább.

Mart csak sokat mondóan nézett rá, aztán mégis megszólalt. - Ja, hogy te a barátnőddel ellentétben hiszel a szemednek. Akkor tárgytalan.

- Nem, nem épp ezt kérdeztem. Miért ne hinnék? De! A tudomány szerint nem mind igaz, amit látunk, vagyis, bizonyítani kell a feltételezett valóságot, vagyis bizonyosságot kell szereznünk az igazunkról, leellenőrizni, hogy tényleg igazunk van-e, aztán a végeredményt nyilvánosságra hozni. Szóval, nekem most bizonyítanom kéne, hogy te valóságos vagy.

- Ügyesen kivágtad magad. Felőlem bizonyosságot szerezhetsz - vonta meg a vállát, majd pengetett párat.

- Ugyan, ehhez értek - mosolyodott el, majd közelebb húzódott hozzá és finoman megérintette a karját.

Mart elvigyorodott. - Na? Álom vagyok, vagy sem?

- Nos, eddigi felfedezéseim szerint valóságos vagy - mosolygott rá.

Mart mosolyogva elgondolkodott.    "Ha nem lenne ennyire fiatal a lány..."     Be kellett vallania magának, hogy hiába mutatta egy kicsit fölényesnek magát, azért tetszett neki a lány. Ha olyanokat művelne vele, mint a fickben....    "Azzal a kis különbséggel, hogy nem hagynám magam annyiszor leigázni..."    

Dave somolyogva figyelte barátja reakcióit. Ismerte már jól.

- Mi jár a fejedben? - kérdezte barátjától.

- Szerinted? - nézett rá egy cinkos kis mosollyal.

- Hmmm... - nyugtázta Gahan.

- Ööö, én lemaradtam pár körrel... - eszmélt fel Zsó és elengedte Dave karját.

- Lényegtelen - legyintett Martin - Jöttök a koncertre?

- Ki nem hagynánk - felelte mellőle Capri, miközben bal keze még mindig a férfi alkarján pihent.

- Naná - mosolyodott el barátnője. - Bár én már megvalósítottam a "Reach out and touch Dave"-et - vigyorgott.

Ezzel elérte, hogy barátnője újra felnevessen. Dave is elmosolyodott.

Martin követte példájukat, majd az órájára nézett. - Nos, ez jó hír. Esetleg benézhetnétek hozzánk. De csak ha lenne kedvetek.... - vonta meg a vállát.

Zsó lélegzete elakadt.

Capri nem tudott elfojtani egy kaján vigyort, de igyekezett gyorsan eltűntetni az arcáról.

- Nos, kolléganőmtől függ - nézett Zsóra.

- A színpad mögé? - nézett a két férfira felváltva.

Ez a szemében hatalmas kegynek számított. Mindig is szívesen megnézte volna, hogy mi zajlik a másik oldalon.

- Igen - válaszolt Dave - Persze, csak ha érdekel.

- Hát hogy a viharba ne?! Mindig is kíváncsi természet voltam legbelül.

- Csak legbelül? - nézett rá az énekes.

- A kezdeti zavar után már nem csak legbelül - mosolygott rá.    "ÚRISTEN!!!! Most Dave Gahannel flörtölök, vagy mi az isten????"    

A férfi szélesen és cseppfolyósítóan elmosolyodott.

Zsó úgy érezte, beleolvad fekete bakancsába. Arcát megint elöntötte a pír, ahogy alig fél méterre ült DAVE GAHANTŐL!

Capri jókat vigyorgott barátnőjén, aki jelenleg azt se tudta, hogy fiú-e vagy lány. Felállt és az ablakhoz sétált - Nos, ezt tudva át kell terveznem az estémet. Milyen kár.

- Talán nehézséget okoz a barátod leszerelése? - kérdezte a szőkeség.

Felnevetett és Mart felé fordult - Nem, egyáltalán nem. Az igazság az, hogy azt terveztem, hogy írogatok Zsóval kicsit a koncert előtt, de ezek után... azt hiszem mindketten keményen be leszünk zsongva.

- Ez nem is kérdés - kacsintott rá barátnője.

- Nos akkor jó. Viszont Dave-vel most már mennünk kell. Örülök, hogy megismerhettelek titeket - fogta meg gitárja nyakát.

- Nos, este úgyis találkozunk - pillantott rá vörös tincsei mögül Capri. Ettől a tekintete egy kicsit sejtelmessé vált.

- Reméltem, hogy így lesz - nézett vissza rá, majd összehúzta a gitárját védő tok cipzárját.

Felegyenesedett, majd Dave-re nézett.

Egy bólintással jelezte, hogy megy - Én is örülök, hogy megismertelek titeket - majd felemelte Zsó egyik kezét és lovagiasan kezet csókolt neki.

- A-hhaaa - nézett rá elvarázsolva a barna hajú lány, miközben a feje teljesen kiürült a gesztustól.

Felegyenesedett, elmosolyodott, majd Marttal a nyomában kisétált a szobából.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés