3.

Capri megvárta, míg fél perc eltelik, hogy biztos legyen benne, hogy a fiúk elmentek. Zsóra nézett. Tudta, hogy pillanatok kérdése és mindkettejükből kitör az elmúlt fél óra hatása.

Barátnője még mindig a kanapén ült és az ajtót bámulta. Meg se bírt mozdulni hosszú perceken keresztül. Kezén még mindig érezte Dave ajkainak nyomását. Reszketve kapott a cigisdoboza után, és mélyen letüdőzte a második slukkot. Hitetlenkedve nézett az ablaknál ácsorgó barátnőjére.

Kezdte elfogni a remegés - Én... ezt... nem... hiszem... el - tagolta szavakra a mondatot.

- TE ATYA ÚRISTEN!!!!!!!! LÁTTAD EZT???? - kiáltott cigiző barátnője. Hangját visszaverték a fehér falak. - DAVE GAHAN KEZET CSÓKOLT NEKEM!!! ÉS MARTIN L. GORE-RAL IS EGY SZOBÁBAN VOLTUNK, MEG FLETCH-CSEL IS!!!!!!!!!

- Andyyyyyyyyy... - nyögte ironikusan - HOGY A FENÉBE TÖRTÉNHETETT MEG EZ VELÜNK?  - kiáltott fel. Nem akarta elhinni, hogy igaz.

- Én nem tudom.... EZ NEM LEHET IGAZ!!! Hozzáértem Dave Gahanhez, és ő is hozzám!!! Ezt nem tudom feldolgozni! Ez... ezzzzz!!! És Fletch! Mekkora egy aljas dög volt! - vigyorgott mint a vadalma. - De mi a francért szervezkedett ennyit? Miért vagyunk mi ennyire érdekesek?

- Fogalmam sincs. Mennyi melójába kerülhetett? Megkeresni minket, szerezni valakit, aki fordít, mert nyilván nem érti a magyar szöveget, akkor a levél, a budapesti helyrajz...Ez nekem nagyon sok mára! És még hátravan a koncert!

- És a backstage!!! Komolyan meghívtak    minket    ???? Mi a szart akarnak??

- Fogalmam sincs - rázta meg a fejét - Nekem gyenge szöveg ez a 'meg akartunk ismerni titeket' duma. Lehet, hogy csak szórakoznak - mélázott el.

- Ennyire unatkoznának? - fintorodott el.

- Nem, amolyan 'szakadjunk ki a hétköznapokból' módra. De, tudod mit? Nem bánom! Ha belegondolok, hogy nem is oly rég, még a DVD-ken olvadoztunk, és 'Mi miért nem?!' felkiáltásokat hallattunk... Nesze nekünk, megkaptuk!

- Te Capri, életem legeslegjobb dolga volt, hogy megismertelek, és anno feltetted azt a kérdést, hogy "Kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?"! Örülök, hogy rávettelek, hogy elkezdjük rögtön írni a fickeket! Imádlak! IMÁDOM ŐKET!!!! És naná, hogy nem bánom én se! Nem leszek semmi jónak az elrontója!

- Örülök, hogy imádsz, én is imádlak! - mondta szélesen vigyorogva, majd rögtön ott is termett, hogy barátnője nyakába boruljon. - Nah, lépjünk le.

- Szerintem is. Erre fel kell készülni rendesen! A Nyugati fele TÚRÓ rudizunk egyet? Meghívlak! - kacsintott felállva, majd slukkolt egy utolsót mielőtt elnyomta volna a csikket.

- Rendben, de a következő rudit én állom - mosolyodott el, majd megindult kifelé.

Capri otthon ráérősen kezdett neki a koncertre való felkészülésre. Farmert, meg egy fekete felsőt vett fel, ami épp, hogy csak annyit mutatott, amennyit kellett. Kínosan ügyelt a részletekre, hogy lefoglalja magát. Végül csak eljött az idő, hogy Zsó elé kellett mennie.

A másik lány is hosszasan készülődött. Izgatottan várta az estét. Ő egy fekete miniszoknya-combfix-csizma együttes és egy mélylila felső mellett döntött. Fekete válltáskájával szállt le a vonatról, hogy találkozzon barátnőjével. Hosszú barna haja kiegyenesítve libbent meg a kellemesen meleg szellőben. Egy százvattos vigyorral a képén lépett várakozó barátnőjéhez.

- Még mindig nem hiszem el! - indult el mellette.

- Akkor érjünk oda, hogy meggyőzzük magunkat!

- Rendben! - kacsintott. - Muszáj voltam elmondani Aninak, hogy mi történt velünk. Anyám, azt a hisztit, amit levágott! Tökre irigyelt. Mondjuk, nem csodálkozom! Ő a többiekkel jön a koncertre. Nem tudom, hogy megtaláljuk-e őket a tömegben.

- Remélem igen - felelte, majd az útra kezdett koncentrálni.

A tömeg természetesen egyre duzzadt a Puskás Ferenc stadion előtt. Zsóban felmerültek az emlékei, amik az előző itt lezajlott koncert napján történtek vele. Kellemesen megborzongott. Hamar megtalálták a helyüket.

Zsó boldogan kiáltott fel, mikor a nagy rohanás után meglett az első sor Mart és Dave között félúton. Nem tudta elhinni, hogy ekkora szerencséjük lehet. Vagy százszor ujjongott Caprinak. Türelmetlenül várta, hogy lemenjenek az előzenekarok és Martin újabb felvezető DJ-setje, aztán egész testében libabőrözve kezdett csápolni az Intro alatt.

Szétüvöltötték a torkukat a két óra alatt. Persze Dave kiszúrta őket és nem véletlen előttük illette magát a legtöbbször.

Zsó úgy érezte, hogy eszét veszti.  A megszokott eső is megérkezett, amitől a hangulat még inkább fokozódott. Érezte, hogy folyik róla a víz, mint a legutóbb, és nem tudta a tapsolás közben eldönteni, hogy a hőségtől, vagy az esőtől vizes. De mindenképp élvezte a dolgot! Főleg mikor Dave jó párszor rájuk kacsintott, vagy énekelt pár sort a szemükbe nézve. Hatalmas vigyorral a képén pillantott hol Martra, hol Caprira, mikor a férfi középre lépve gitározni és énekelni kezdte a Home-ot.

Meg kellett kapaszkodnia Zsóban a Home alatt. Tudta, hogy ez neki szól: a szőke férfi egyértelműen jelezte. A fickekben többször is megemlíti, hogy odavan a számért. Pár pillanat múlva a könnyei is megeredtek. A szám mindig is gyönyörű volt, de most új jelentést kapott a lány számra. Hamarosan Zsó karajaiban sírt.

A lány mosolyogva "vigasztalta". Ő is hasonló érzelmi sokkban volt, de mint a DM koncerteken általában, most sem tudott igazán sírni. Valahogy ilyenkor túlságosan felfokozott érzelmi állapotban volt. A Strippednél azért elég rendesen próbálkozott a torkában kialakult gombóc lenyelésével, az In your room és a Walking in my shoes alatt pedig ő maga is bekönnyezett. Egyszerűen még mindig nem tudta felfogni a mai nap eseményeit! Az e-mail, a találkozó, a tény, hogy beszéltek a tagokkal, hogy személyesen ismerik őket, hogy megérintette Dave-et, és hogy kapott tőle egy kézcsókot.... Ez kezdett kicsit sok lenni neki. Kiürült aggyal adta át magát a fiúk zenéjének a tömeggel együtt hullámozva. Nem érdekelte, hogy a korláthoz passzírozzák ezzel jó pár lila foltot eredményezve a testén, hogy alig kap levegőt, hogy kiszárad a torka, hogy vakítják a fények, egyszerűen csak élvezte a koncertet, és hagyta, hogy a szíve túlcsorduljon a DM iránt érzett szeretettől.

Dave elégedetten lépett be az öltözőbe a koncert végén.

- Láttátok őket? - nézett Andyre és Dave-re a szőke férfi az arcát törölgetve egy fekete törölközővel.

- Naná - mosolygott a tükörbe az énekes.

- Elég jól nyomták. Ráadásul rendesen megríkattam Caprit a Home-mal - vigyorodott el.

- Jól van, azért csak ne telj el magadtól. Hatással vagy egy 17 éves kölyökre - grimaszolt Dave.

- Te meg egy 20 évesre, na! Az se olyan nagy teljesítmény tőled, nem igaz? - vágta hozzá a törölközőt, ami így Dave vizes fején landolt.

- Teeeeeeeeeee! - ugrott Mart mellé, csavart egyet a törülközőn és a fenekére vágott.

Martin hangosan felnevetett. - Ááá! Ez fáj, te szemét! - lökte arrébb barátját, majd kitért egy újabb csípős csapás elől.

Dave hagyta, majd eltűnt, hogy lezuhanyozzon.

Mart és Andy is követte példáját.

A lányok teljesen elmélyülve közös párbeszédükbe meneteltek a folyosón. Egymás szavába vágva hozták fel a jobbnál jobb pillanatokat.

Végül megálltak a biztonsági őr által rámutatott ajtó előtt. A kopasz férfi, miután idevezette a nyakukban VIP-s kártyákat viselő lányokat, le is lépett. - Készen állsz belépni a szentélybe? - tudakolta vigyorogva barátnőjét.

- Oh, igeeeen - húzta el mosolyogva.

- Anyám! A szívem a torkomban dobog, az is tuti. Most hányan irigykedhetnek ránk... - sóhajtott kezét a kilincsre téve.

- Ebbe majd utólag gondolok bele.

- Igazad van - bólintott Zsó, majd pár kopogás után benyitott a fellépőruhákkal és kellékekkel teli szobába.

A helységben már három frissen zuhanyozott férfi volt megtalálható, akik felnéztek az érkezőkre. A terem kapkodva berendezett volt, az oly jól ismert utazóládákban volt minden. A szoba még így is sivárnak hatott. - Szerinted, hol tartja Mart az alsógatyát? - súgta magyarul kérdését Capri Zsó fülébe.

A lány nem tudott elnyomni egy nevetést, majd csillogó szemekkel mérte végig a fiúkat és a ládákat. - Nos, szerintem az utazóláda egyik fiókjában lehet... vaaaagy... valami kézi poggyászban - felejtette tekintetét a tollas fölsőkből ítélve Mart ládáján.

- Jó, amíg te lefoglalod a fiúkat, addig én átkutatom a szobát.

- Hármat egyszerre? - dugta ki a nyelvét csintalanul, és végigsimított kicsit meggyűrődött szoknyáján.

- Miért, nem menne? - nézett rá barátnője.

- Talán... - kacsintott.

- Jól csevegnek a kishölgyek? - kérdezte Martin mosollyal az ajkán amint egy fekete bőrkanapén ült ugyancsak fekete rövid ujjúban és egy sötétkék farmerban.

- Nem ezt kérdezeted, volna, ha tudnád, hogy miről - felelte Capri egy félmosollyal, ahogy még beljebb lépett.

- Igazán? - emelte meg egyik szemöldökét - Akkor megtudhatom, hogy miről beszéltetek?

- Ezúton hívnám fel figyelmed a nyelvtanulásra.

- Igen, az nem ártana - bólintott Zsó is. - Bár ha jól tudom, németül és franciául is tudsz. Talán nem ártana harmadik nyelvként megtanulni mondjuk magyarul is, és akkor értetted volna, hogy az alsógatyáidról beszélgettünk, amiket Capri el akar csórni...

Capri a mondat végére Zsóra kapta a fejét - Szemét! - nyögte egyből - A halál lánya vagy - nézett nagyon rondán a lányra.

- Hajaj, akkor azt hiszem, védelemre lesz szükségem - vigyorgott "gonoszul".

- Ebből a reakcióból azt vonom le, hogy akkor tényleg erről beszéltetek - szólt a szőke dalszövegíró, miután jóízűen felnevetett.

Capri nem mondott semmit válaszul. Zsó halálát tervezte. Gahan nagyon jókat szórakozott magában.

- És, élveztétek a koncertet? - kérdezte a frontember.

- Én mindenképp! - reagált rögtön Zsó figyelmen kívül hagyva Capri gyilkos tekintetét. - Főleg a Stripped-et meg az In your room-ot. De a Walking is nagyon ott volt! Meg a.... végül is az egész - mosolyodott el szélesen. - Köszönjük a lehetőséget.

- Főleg a Stripped, mi? - húzta el a kérdést a lányt. Tökéletes visszavágónak ítélte, hisz az énekes is tudta, hogy miről van szó.

- Igen, a    Stripped    -et - nézett a szemébe csöppet sem zavarba jőve. Most túlságosan felpörgöttnek és merésznek érezte magát ehhez.

- Nem lehet véletlen. Emlékek? - Nem, nem adja föl, akkor is visszavág.

Az énekes nem is próbálta titkolni, hogy élvezi a helyzetet.

- A Szigetre akarsz célozni netán? - tette csípőre bal kezét barátnőjére nézve.

- Áh, dehooooogy…

- Sejtettem... - sóhajtott színpadiasan. - Egyébként igen, nekem is megfordult AZ a jelenet a fejemben, mikor a koncerten Dave énekelte.

- Micsoda véletlen - mosolyodott el a lány, majd a fiúk felé fordult, illetve elkalandozott a tekintette a szobában.

- Nem, nem az - vonta meg mosolyogva a vállát a nő. - Bocs fiúk, de nincs egy pohár vizetek? Baromira kiszáradtunk a koncerten.

- Nektek bármit - mondta Dave, majd hamarosan eltűnt, hogy két ásványvizes palackkal térjen vissza.

- Köszi - mosolygott rá Zsó miközben átvette az egyik palackot. Nem kis örömmel töltötte el, hogy pár pillanatra klisészerűen hozzáértek ujjai Dave-éhez.

Capri igen gyorsan magába döntötte a vizet.

Barátnője hasonlóképp tett, majd hüvelykujjával megtörölte a száját. - Huh, ez jól esett. Nos, nem is tudom, hogy mit mondjak. Nem hittem volna, hogy egyszer bejutok ide - járatta körbe ő is a tekintetét a cuccokon - Szabad? - nézett a fiúkra arra utalva, hogy szívesen körbejárna.

Martin fél kézzel intett, hogy "persze".

- De aztán el a mancsokkal az alsógatyáimtól! - fűzte még hozzá.

- Ahhoz szemmel kell tartanod - incselkedett vele Capri.

- Oh, ha csak ez az ára... - állt fel a férfi, és a lány mozdulatait pár lépésről figyelve követte.

- Ez egy vicces helyzet - állapította meg Zsó rájuk pillantva, majd a saját maga tempójában kezdett el körbejárni a másik irányba indulva.

Capri ráérősen, mindent szemügyre véve haladt az ellenkező irányba.

- Azért siethetnétek - mondta Dave - Dolgunk van. Nektek is lányok.

- Mire gondolsz? - pillantott vissza rá Zsó. - Azt értem, hogy nektek van, de nekünk ugyan mi lenne azon kívül, hogy totálisan szétcsúszva hazavánszorogjunk?

- Jöttök velünk - jelentette ki egyszerűen.

- MI???

- Nem voltam elég érthető? Jöttünk velünk - mosolyodott el.

Capri az énekesre nézett, majd Martinra. Ezt Dave vajon csak most találta ki, vagy megbeszélték előre?

- Mégis hova? - kérdezte döbbenten a barna lány.

- Bulizni - úgy mondta, mintha csak az időjárásról csevegne.

- Aha. És az gondolom fel sem merült bennetek, hogy esetleg nem akarnánk...

- Miért, nem akartok?

Zsó nem tehetett róla, de megint felnevetett miközben barátnője felé fordult. - Hogy nem akarunk? Hát ez jó vicc!

Capri csak somolyogva megcsóválta a fejét.

- Utánanézek a kocsiknak - ajánlotta fel Fletch, majd eltűnt.

- Deee... elég csapzottak vagyunk az esőtől meg a koncerttől... - nézett végig magán Zsó. Kiegyenesített haja a víztől most lágy hullámokba rendeződött. Ugyan nem látta, de szemfestéke kicsit el is kenődött.

- Vagyis? - nézett rá Dave.

- Talán nem ártana előtte kicsit rendbe szednünk magunkat. Vagy hülyeségeket beszélek? - nézett kérdőn újra Caprira.

- Nem, nem hinném.

- Ah, értelek - mosolyodott el Gahan - Megmutatom, hogy hol tudjátok rendbe rakni magatokat. De csak egy feltétellel…

- Mégpedig? - emelte meg egyik szemöldökét kérdőn csípőre téve jobb kezét az idősebbik lány.

- Ha zuhanyoztok bennt maradhatok.

Zsó erőteljesen vigyorogva nézett Caprira.

- Neked szólt a feltétel - emelte fel védekezőn kezeit.

- Ha becsukod a szemed, bent maradhatsz - kacsintott a férfira.

- Az egyik csukva lesz.

- Á-á! A másik is! - tette csípőre a másik kezét is.

- Ajaj, Dave, nehéz helyzetbe kerültél... - szólalt meg az eddig csöndben vigyorgó Martin, aki arra vigyázott még mindig, hogy Capri ne kerüljön vészesen közel az alsóihoz.

- Pedig már-már azt hittem, hogy velem tartasz - nézett barátjára a férfi.

- Uhh... négyesben? - röhögött fel. - Nem bírsz kettővel egyszerre?

- De, de nem akarlak kihagyni a jóból. Bemutathatnád nekik, hogy miben is tévedtek veled kapcsolatban azokban a történetekben…

- Olyan sok mindenben? - nézett a szőkeségre Zsó továbbra is egy jókora vigyorral a képén.

- Nem tudom, magamat nem mérem fel. Az Gahan.

- Milyen igaz - hagyta rá a másik férfi.

- Jól van, majd ha döntöttetek, szóljatok - mondta Capri, majd megindult a szoba végébe, ahol egy ajtó nyílt. Logikus gondolkodással ott volt a fürdő.

- Azt hiszem, én szemmel tartalak titeket addig, amíg Capri zuhanyozik. Nehogy nekem    megrontsátok    ... - hunyorított karba tett kézzel a lány az egyik utazóláda mellett állva.

- Engem? Arról lekéstek - mondta zárószóként az említett.

Zsó csak elmosolyodott, majd leült a Mart által pár perce otthagyott kanapéra gondosan keresztbe téve fekete harisnyás lábait. Egész otthonosan kezdte érezni magát a fiúk között. Nem értette saját magát. Nem szokott ilyen lenni.

Dave felült egy asztalra.

Alig 20 perc múlva Capri ismét felbukkant. Pár tincse vizes volt a nyakánál. Egy pillantással jelezte Zsónak, hogy mehet, majd elfoglalta barátnője helyét.

A lány gyorsan végzett egész emberi külsőt varázsolva magának. - Nos, bocs, hogy ennyit kellett várni ránk - vonta meg a vállát. - De ti akartatok elvinni minket bulizni...

- Nők - mormogta Dave, majd elkezdte kiterelni a társaságot.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés