4.

A fiúkkal persze valami zártkörű buliba mentek. A lányok nem érezték magukat annyira idegennek, hisz nem volt nagyobb sokkhatás, hogy ott vannak, minthogy a DM tagjaival vannak ott.

Zsó rögtön magához ragadott - stílusosan - egy martinit. Arcáról nem lehetett eltüntetni azt a halvány mosolyt, ami egész este látható volt rajta. Nem hitte volna, hogy egyszer a DM-tagokkal egy privát buliba fog menni, de nem érdekelte csak az itt és a most. Ki akart élvezni minden egyes pillanatot ebből az őrül éjszakából, hiszen sejtette, hogy egyszeri és megismételhetetlen alkalom.

Capri követte barátnője példáját és hamarosan ő is a nemzeti italukat fogyasztotta.

- Nocsak, a híresen hírhedt Martini... - mosolyodott el Dave, miközben invitálta a lányokat, hogy üljenek le.

A két írópalánta engedelmeskedett. Zsó hamarosan rá is gyújtott leplezve a kis izgalmat, amit folyamatosan érzett, de ez kellemesen csiklandozta a gyomrát.

- Ah, erről eszembe jutott, mikor egyszer mentünk Pecsába, Mode buliba - mert hova máshova járnánk -, iszogatunk Zsóval...a ketten egy üveg Martin+i, az már alap. Ez a 'Kiköpted Martint! És meg is tapostad!' felkiáltásod előszele, emlékszel? - mosolygott barátnőjére Capri.

- Huh, ne is mondd! - nevetett fel kifújva a füstöt. - Szegénykém! Úgy sajnáltam! Mondtam is, hogy "inkább a vérem folyjon, mint a pia"... - kuncogott. - Egyébiránt nem szokásunk alkoholizálni, csak kivételes alkalmakkor - nézett csillogó szemmel a fiúkra.

- Jah, minden hónapban, minimum egyszer...plusz a Szilveszter.

- Meg a szülinapok...

- De nem, csak ritkán fordul elő veletek, mi? - kérdezte mosolyogva Gahan.

- Naná! - kacsintott Zsó, majd kortyolt egyet.

- Nem hittem volna, hogy tényleg ilyen... hogy is mondjam... lazák vagytok - jegyezte meg Martin búzasörét kortyolgatva.

- Arra gondolsz, hogy közvetlenek? - kérdezett vissza a fiatalabbik lány.

- Igen, olyasmi. A legtöbb rajongó nem tudna így elbeszélgetni, elhülyülni velünk.

- Akikkel lehet, azokkal mért ne? Nem látom akadályát, hacsak nem a nyelvi nehézségek, de csak ragad rám valami franciaórán, úgyhogy akár 2 nyelven is cseveghetünk. Bár inkább ne... a franciaóra fájdalom és még több fájdalom. Hogy miért? Mert fájdalmas. És igen, mint az órán elhangzó kérdések.

Martin jóízűen felnevetett. - Látom képben vagytok a düsseldorfi sajtótájékoztató anyagával kapcsolatban is.

- Naná! Eszméletlen volt, ahogy húztátok az újságírók fejét! - vigyorgott Zsó. - Caprival jó párszor felröhögtünk rajta!

- Voltaképp, végig fetrengtem a röhögéstől - mosolyodott el az említett.

- Ezt tanúsíthatom, ugyanis én olvastam fel neki. A kedvencem mikor téged Dave, ér a megállapítás, hogy még mindig mennyire jól nézel ki stb. erre Andy drága felkiált, hogy ez milyen igazságtalan!

- Igen, Andy tetszett a beszéded. Köszönöm, hogy elmondtad nekünk, és köszönöm, hogy felhőtlen perceket szereztél vele.

- Nem tesz semmit. Élveztem azt a tájékoztatót. Fel voltunk töltődve.

- Jah, ha már itt tartunk, köszönet Martnak a Home-ért.

- És a két puszit nem mellékeled? - kérdezte a megszólított.

- Kéred?

- Kérem - hajolt közelebb arcát tartva a lánynak.

Capri a férfihoz hajolt, hogy kiegyenlítse a tartozását. Akaratlanul is érezte a férfi illatát. Kellemesen édeskés volt, olyan, amit az ember szívesen belélegez, ha a párjához bújik.

- Ez kijárt - jegyezte meg Martin vigyorogva, miután visszadőlt a két puszit megkapva.

- Minimum - értett vele egyet a lány.

- Minimum? - nézett vissza rá Martin egy másodpercre a felsője kivágásán átsiklatva tekintetét.

Capri csak egy sokat sejtető fél szemöldökmegemeléssel válaszolt.

Martin egyelőre annyiban hagyta a dolgot. Capri mégiscsak túl fiatal. Legalábbis nem ivott még annyit, hogy ezt elfelejtse.

- És mi lesz a következő buli, lányok? - kérdezte Dave.

- Gondolom valami Pecsás buli - vonta meg a vállát Zsó. - Mint általában. Mert?

- Csak érdeklődöm.

- Jah, Pecsás buli...vajon a szülinapomra is raknak? - mélázott el.

- Júniusban? Szeretnéd ott betölteni a 18-at? - kérdezte Zsó vigyorogva.

- Nos, ha már így is úgy is betöltöm, akkor legalább stílusosan, neeem? - húzta el a végét mosolyogva.

- Naná! - emelte koccintásra poharát. - Ami marad, harag...

A többiek csatlakoztak, majd mindenki ledöntötte a maga kis piáját.

- Ez az, legyünk részegek! Ki kell élveznem ezt a két hónapot, addig mindent törvénysértőn művelhetek.

- Micsoda kis zülledt nőszemély... - jegyezte meg Martin miután jókorát húzott söréből.

Zsó megint elvigyorodott, majd egy pillanatra Dave-re nézett. Tekintete minden egyes pillanatot próbált elraktározni, amit velük tölthet, épp ezért ő csak módjával ivott. Emlékezni akart később is.

Dave mosolyogva nézett vissza rá.

- Ah, ennyire látszik? - tette fel kérdését a vörös hajú lány.

- Csak úgy süt belőled... Na meg a történetek ismeretében már nem is csodálkozom.

- Jah, hát igen. De védekezésemre legyen mondva: nem egyedül írtam

- Ez mondjuk szintén igaz - biccentett Zsó jókedvűen, és egy kicsit el is pirult.

- Engem folyton beleviszel a rosszba - 'vádolta meg' vigyorogva barátnőjét.

- Mert annyira győzködni kell téged, mi? - dugta ki nyelve hegyét, ahogy hunyorítva ránézett.

- Azóta a bizonyos 1 év nemtomhogyhányhónapmertnemszámolomki, Szilveszter este óta... elmodeosultam, lezüllöttem a piába és a hajnalig tartó bulikba, slasheket írunk, meg mindenféle vad dolgokat... és marhára élvezem! - nevetett fel.

- Nah, ennek nagyon örülök. Meg annak is, hogy ez az este végül is így alakult, és meghívtatok magatokkal fiúk, bár még mindig nem hiszem el, hogy ez tényleg megtörténik! Igyunk Andyre, aki nélkül most nem ülhetnénk itt! - emelte meg immár második Martinis poharát.

Capri igyekezett, hogy ne törjön ki röhögőgörcsben.

- Igyunk Andyre! - vigyorgott Mart is.

- Andyyyyy! - 'visította' nevetve Capri, akinek nem teljesen sikerült elnyomnia nevetőingerét

- Jajj, srácok! - vigyorgott a vörös hajú férfi.

- Fletchre! - emelte meg ünnepélyesen a poharát Gahan.

Zsó vigyorogva emelte poharát, majd húzta meg tartalmát. Érezte, hogy egyre felszabadultabb.

Capri is igen gyorsan tűntette el a poharában fellelhető folyadékot. Dave sem lógott ki a sorból, majd várakozón a vendégeikre nézett.

- Mi az, Dave? - pillantott vissza rá Zsó még egy rövidet kortyolva, majd lerakta kiürült poharát az asztalra.

- Csak várom, hogy mondjon valaki valamit

- Én inkább másra szavaznék - jegyezte meg elgondolkodva.

- Mire?

- Táncra! - lelkesült fel. - Fel vagyok pörögve! Benne van a boogie a lábamban!

- Sok sikert - mosolygott rá az énekes.

- Mi ? Ti is jöttök velem!

- Hívd Caprit - felelte Gahan.

Zsó szélesen elvigyorodott, ahogy sunyin barátnőjére nézett. Nagyon ismerős volt neki a szituáció... - Jössz?

- Miazhogy! - pattant is fel.

- Kiengedsz, Dave, ha már ilyen lusta vagy? - fordult felé a csillogó szemű lány.

- Persze - állt fel a férfi, hogy Zsó kiférjen.

Miután a lány vigyorogva kioldalazott, kézen ragadta barátnőjét, és bevezette a tömegbe.

Dave visszaült, miközben mosolyogva figyelte a távozó párost.

- Hogy a viharba sikerült rájuk akadnod, Fletch? - kérdezte a szőkeség tekintetével megkeresve a lányokat.

- Nos, a felkért emberem szaktudását és nyomozó tehetségét dicséri a dolog. Neki sikerült. Miért? Tetszenek? - kérdezte somolyogva.

Mart visszavigyorgott, majd kortolt egye a söréből. - Nem.

- Vagyis szimpatikusak? - fogalmazta át.

- Á dehogy…

- Lököttek - kapcsolódott be a beszélgetésbe vigyorogva Dave.

- Igen azok - biccentett Mart - De talán pont ez tetszik bennük. Kíváncsi lennék, hogy tényleg megmernék-e tenni azokat, amiket leírtak...

- Nos, a most előállt szituáció kétszer is felbukkan a fickekben, hacsak nem háromszor, vagyis mindjárt megtudjuk - húzódott szélesebbre vigyora.

- Kíváncsian várom, hogy mi sül ki ebből az egészből... - kortyolt újra, majd a tánctér felé fordult, ahol egy pörgősebb szám szólt éppen.

- Én ezt komolyan nem tudom elhinni! Ez totál olyan, mint a fickben! Valóra válik, érted, Capri, valóra válik!!! Legalábbis pár mozzanat belőle! - hadarta újra magyarul a barna lány haját kezével a válla mögé dobva, miközben kezdett egyre jobban belejönni a táncba.

- Sok minden valóra válik, ha a történet minden szereplője együttvan.

- Ezt mire érted?

- A 'valóra válik a fic' felkiáltásodra.

- De konkrétan értettem, hogy mire gondoltál ezzel a mondatoddal.

- Hát a srácokra, ki másokra!

- Jól van, mindegy. Elbeszélünk egymás mellett - legyintett. - Na szóval... szeretnéd, hogy még több mozzanat valóra váljon? - vigyorodott el egy pillanatra a plafonra pillantva, jelezve, hogy észrevette a következő szám lassabb és fülledtebb tempóját.

- Ez nem is volt kérdés Zsóm. Már-már magamra rántottalak - nevetett fel.

- Úúúú, hát akkor hajrá! - kacsintott vigyorogva.

A vörös hajú lány somolyogva hagyta, hogy barátnője kezeit a csípőjére csúsztassa. Ő is hasonlóképp tett.

A barna lány hamar megtalálta az összhangot barátnőjével, mint általában, és vigyorogva kezdték meg táncukat egyre jobban belemelegedve.

- Szerinted éppen leellenőrzik, hogy tényleg így táncolunk-e a való életben?

- Biztos vagyok benne. Férfiak.

- Akkor mindent bele csajszikám! - kacsintott.

Boldogan tett eleget a felkérésnek

- Na kezdik... - vigyorodott el Martin társaira pillantva. Egészen felvillanyozódott ezen az egyezésen.

- Hajaj  - reagálta Gahan, miközben nem bírta levenni zöld tekintetét a párosról.

- Mi az Dave, kezdenek rakoncátlankodni a hormonjaid? „Nem érdekel, hogy melyik, csak jöjjön veled valamelyik ma este”? - ugratta a szőke zenész társát.

- Mi van Gore, betanultad a szöveget? - vágott vissza Dave.

- Hát lehet ezt elfelejteni, drága barátom? Szeretnél a hálójukba gabalyodni? - dugta ki a nyelve hegyét.

- Ne mondd, hogy téged nem érintett meg a lány - célozgatott Dave. Emlékezett még a hotelszobában elkapott pillantására.

- Ugyan, minek nézel te engem? Liliomtiprónak?

- Sok mindennek, fogalmazzunk így. Egyébként ez nem volt válasz a kérdésemre.

- Milyen kedves... Amúgy meg ismersz, úgyhogy szerintem sejted, mi lenne a válaszom.

- És meddig mennél el? - érdeklődött, miközben töretlenül legeltette a szemét a táncoló pároson.

- Számításba véve, hogy büntetendő is lehetne, amit teszek?

- Csak ha megtudják.

- Nos... De mi a garancia rá, hogy nem tudják meg?

- Nem hiszem el, hogy valamit egyszer az életben ne követnél el hirtelen felindulásból.

- Ne is hidd el. Vagy fogadni szeretnél?

- Miben fogadnál?

- Megint én mondjam a tétet? - kérdezte elvigyorodva, ahogy utalt rá, hogy nem egyszer fogadtak már különféle dolgokban megszokásból, meg talán egy kis unaloműzésből, hogy változatossá tegyék a turnékat.

- Ha már így belejöttél…

- Hát jó... Nos... mennyit ajánlanál fel, ha megszerezném az egyiküket?-  biccentett fejével a táncparkett felé.

- Egyiküket? Szegény Zsó, kettőnkkel kéne megbirkóznia?

- Szóval te már választottál is? - nevetett fel.

- Nem konkrétan. Miért, versengenél velem?

- És akkor hagynám ott alterem párját egyedül? Ez nem lenne szép... Hacsak Andy nem akar rástartolni - sandított a még mindig a lányokat megbabonázottan néző társukra.

- Mi? Nem, én ebben nem vagyok benne - felelte szemüveges társuk

- Sejtettem - vonta meg a vállát Martin, de ezen már meg sem lepődtek. Tudták, hogy ez lesz a válasza. - Nos? Te választhatsz - fordult vissza Dave-hez.

- Jaj, de jó nekem - mosolyodott el - Azt hiszem, én maradok az eredeti fickes felállásnál.

- Remek - nyugtázta Mart - Én is így gondoltam. Nos mennyit ajánlasz?

- Vagyishogy mennyit érnek? - kérdezett vissza.

- Mondj egy összeget - mosolygott gőgösen.

- Nos, a magam példányáért megadnám a 200-250 dollárt, de nem akarok veled ennyire kiszúrni, szóval szemügyre véve a te 'választottad' legyen 100 dollár.

- Micsoda nemes lélek... Szerinted Capri ennyivel könnyebb vérű? - gyújtott rá egy cigire.

- Nem hinném, hogy nehéz dolgod lenne vele.

- Igazából én se, de majd meglátjuk. Elfogadom a felajánlást. Kezdés pár percre rá, ha visszaértek?

- Benne vagyok.

Andy csak fejcsóválva figyelte barátait - Jól van, nem is zavarok tovább. Majd meséljetek – mondta fejét csóválva, majd felállt és elsétált.

- Asszem már ismer minket. Tudja, hogy nem tud lebeszélni erről se - dőlt hátra Martin kifújva a füstöt, és újra a lányokra tévedt a tekintete egy kis önelégült mosollyal az arcán. Szemében látszott, hogy előre élvezi a kihívást.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés