Megjegyzés: Ez a novella is az érettségire való gyűlölt készülés egyik szünetében született, mikor is a Placebo-tól a Peeping Tom-ot hallgattam. Furcsa hangulatú dal, de én szeretem – a címet is abból merítettem. Remélem, sikerült ezt a rövid kiegészítő irományt (a The Line Begins To Blur-höz) is egy kicsit szokatlan hangulatúvá tennem. Enjoy!

Ajánlott szám: Placebo: Peeping Tom - legalább is én erre írtam. :D

I’m bare

Csönd volt a házban. A kora reggeli napfény bágyadtan világított be a konyhába. A falon tisztán lehetett hallani az óra ketyegését. Az asztalnál csöndben üldögélő karcsú alak szinte érezte az idő múlását ezen a furcsa reggelen. Igazából nem is volt furcsa, csak ő érezte annak. Olyan volt, mintha egy másik világban, egy másik dimenzióban, vagy egy álomban lett volna. A múltban.

Belekortyolt erős kávéjába, és a füle mögé fésült egy hullámos barna tincset. A következő pillanatban belépett az ajtón az álmos és kócos Eric végigvonulva az asztal előtt egyenesen a hűtőig, hogy elfogyassza reggeli adagját az imádott tejéből, ami nélkül elmondása szerint képtelen lett volna működni. Úgy tűnt, észre se vette a továbbra is csendben kávézgató feleségét, aki meleg tekintetével követte az oly ismerős mozdulatokat. Állát egyik kezébe támasztva, mosolyogva futtatta végig tekintetét a magas férfi minden porcikáján. Imádta őt. Sokszor csak nézte, és csodálkozott rajta, hogy tényleg az övé ez a nagy mamlasz.

Hirtelen bekönnyezett, ahogy mosolya kiszélesedett Ericet figyelve. Épp megitta a jókora pohár tejét, és lenyalta a fehér bajuszt szájáról. Elkapta egy pillanatra a barna tekintetet. Mélyen a szemébe nézett. Azokba a csillogó barna szemekbe. Szerette őt.

A férje szó nélkül, egyet kacsintva indult kifelé a konyhából. Zsó pillantása végigkísérte, míg kilépett az ajtón.

Az óra tovább ketyegett számlálva a múló időt. A nő bögréje az asztalon koppant, ahogy megitta az utolsó kortyot. Fehérarany karikagyűrűjére pillantott, majd lassan felállt, és az ajtó felé indult, ahol párja is eltűnt. Ideje felkeltenie a gyerekeket, hogy elvigye őket az iskolába.

Egy jó óra múlva egyedül tartott hazafelé az autójával. De nem kanyarodott le a házukhoz vezető útra. Nyugodtan egy másik épület felé tartott. Az autó lassan felért a magas dombra. A környéken fényűző villák sokasága emelkedett ki a földből felügyelve a nyüzsgő L. A.-t.

De ő az egyik egyszerűbb és modern stílusú ház előtt állt meg. Kezeit a kormányon tartva nézett ki az ablakon. Igen, ilyenre emlékezett. A kocsifeljárón egy drága Mercedes állt. Gazdája valószínűleg még odabent aludt a színesre festett szobák egyikében.

Zsónak egy pillanatra összeszorult a torka, ahogy pár emlék rátört. Finoman gázt adott, és elkezdett lefele gurulni a lejtőn. Fekete napszemüvegét hajából visszatette az orrára.

A város széléhez közel megállt egy virágárusnál, és vett egy szál vörös rózsát, amit óvatosan az anyósülésre helyezett. A konyhaasztalon hagyott fekete bőrkötéses naplójára gondolt, aztán besorolt a forgalomba, hogy pár perc múlva kiérjen a temetőbe több, mint egy éve halott férjéhez…

By: Useless-girl

2007.04.24.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés