|
58 - The Line Begins To Blur
2007.05.06. 18:30
"Dark clouds are following me..."
58.
Capri a szobája ablakában ült. Nemrég ébredt fel. A tegnap este történek ellenére - vagy épp miattuk - az egész éjszakát végigaludta. De most volt ideje gondolkodni. A tegnap estét nem bánta meg. Jól érezte magát. Persze, érzelmi alapon kétesélyes volt a dolog: egyik szemszögből érzelmei lenyugodtak, már nem sanyargatták sóvárgással őt, másik szempontból viszont.... nem hitte volna, hogy Mart ennyire kötődik hozzá, hogy ennyit jelent neki. Sosem hitte, hogy ennyit jelent neki. Aznap délután, mikor minden rosszra fordult úgy tűnik, hogy a férfi valóban csak a pillanat hevében vesztette el a fejét. De ő nem tudja magát olyan könnyen túltenni rajta, még ezzel a tudattal sem. És most nem tudja, hogy mit tegyen. Sejtése szerint a férfi sem. Időt kéne hagynia magának erre.
Martin azonban egy minden szempontból nyugtalan éjszakát tudhatott maga mögött. Nem tudott aludni egy szemhunyásnyit se. Folyamatosan az együtt töltött fantasztikus percek, és az utána következő beszélgetés zakatolt a fejében. Rágódott. Nagyon. Utálta a helyzetet, amibe ő sodorta magukat egy régi délutánon. Capri szereti őt, ő pedig szintén a nőt. Annyira egyszerű lenne minden, ha nem lenne ott az a korlát, az a szakadék közöttük! Ilyen helyzetekben nem tudta megérteni az emberi természetet, az emberi elmét, ami mintha szánt szándékkal akadályozta volna meg az egyén vágyott boldogságát, amiért csak a karját kellett volna kinyújtania... Elgondolkodva és kicsit elszontyolodva sétált a kertben miközben egy botot dobált Seliának, vagy éppen megsimogatta a hozzá futó kutya fejét ezen a korai reggelen. Idegesítette a tehetetlenség. Tudta jól, hogy itt minden Caprin áll vagy bukik, de nem akarta ráerőszakolni magát. Azóta ezerszer elátkozta magát a könnyelmű kijelentése miatt, hogy aludjon vele. Az már kötődést jelentett volna. Talán nem tudta volna lekezelni a helyzetet? Nem tudta. Viszont egyelőre arra jutott, amire tudta nélkül a nő: időre van szüksége, hogy ez kikristályosodjon benne, bennük.
Dave lassan tért magához. Oldalra fordulva látta, hogy párja még alszik. Nem akarta felkelteni, lassan fejtette le magáról Zsó egyik karját és halkan slisszolt ki a szobából, miután felöltözött. A konyhában nézett némi kaja után, majd csatlakozott Marthoz a kertben - Jó reggelt! - üdvözölte jókedvűen.
- Szia - pillantott rá kicsit sápadtan, majd újra elhajította a kutyának a botot.
- Mi történt veled? - kérdezte aggódva barátja, mikor meglátta Mart hamuszínű arcát.
- Ja, semmi, csak nem tudtam aludni - vonta meg a vállát fáradtan - Megesik néha.
- Miért nem?
Martin lemondóan sóhajtott. Tudta, hogy Dave addig nem nyugszik, míg ki nem húzza belőle. - Capri miatt.
- Mit csináltatok már megint? - kérdezte, miközben újabbat harapott szendvicsébe. Közben érdeklődve nézett Martinra.
- Hát szeretkeztünk a konyhában, aztán meg majdnem összevesztünk, és sírtam neki egy sort - bökte ki minden mindegy alapon az igazat, és újra eldobta a botot. Nem nézett Dave-re.
- Jó ötlet volt ez?
- Mármint melyik része?
- Én a „szeretkezésre a konyhában”-ra gondoltam.
- Nem tudom. De az biztos, hogy mindketten kurvára élveztük. Hiányoztunk egymásnak - vonta meg a vállát.
- Akkor mi volt a gond?
- Hogy megkértem: aludjon velem - nevetett fel keserűen egy pillanatra.
- És mit reagált? - végezte ki szendvicsét, majd megsimogatta a hozzárohanó Seliát, aki ezek után visszabaktatott Marthoz a bottal.
- Elbizonytalanodott. Mondjuk, nem csodálom, hogy tart tőlem - vonta meg újra a vállát - Aztán gyengültem el, vígasztalt, aztán a szememre vetette, hogy én mindig elhajtom, ha próbálná megoldani a kettőnk ügyét.
- Nem értem. Tart tőled, de lefekszik veled. Nekem ez magas... Tényleg mindig elhajtod?
- Hát pont ez az, hogy nem tudom! Ennyire hülye lennék, hogy sosem venném észre? Vagy tudat alatt pont akkor hibázok megint valamit? Csupa kérdés vagyok, de nem akarom most ezekkel zaklatni. Örülök neki, hogy egyáltalán itt van még az éjszaka után, azután, hogy bevallotta, hogy még mindig szeret! - fakadt ki minden eddiginél messzebbre hajítva a botot.
- Esetleg menj fel hozzá és kérdezd meg. Ne hagyd folyton elfutni, így még tovább húzódik a dolog, ami egyikőtöknek sem jó. És szerintem Caprinak sem ártana, ha tisztában lenne vele, hogy mit művel veled.
- Lehet, hogy igazad van.
- Akkor menj – biccentett.
A szőkeség ránézett és lassan bólintott, majd Dave kezébe nyomva a botot el is indult.
Dave rögtön ingerelni kezdte a kutyát, hogy játsszon vele.
A szőke férfi fürgén lépkedett a vörös hajú nő szobája felé. Fogalma sem volt róla, hogy mit mondjon. A pillanatra fogja bízni magát. Bekopogott.
- Gyere be - szólt ki a lány.
Mart belépett és halkan becsukta maga mögött az ajtót. - Szia. Reméltem, hogy nem ébresztelek fel.
- Szia. Mit szeretnél?
- Beszélni veled. És tisztázni pár dolgot, amiken éjjel gondolkodtam. Először is szeretném, ha tudnád, hogy még mindig szeretlek. Egyáltalán nem is szűntem meg szeretni téged az elválásunk óta. Ezt tegnap már nem volt alkalmam elmondani neked. Másodszorra: gondolkodtam azon, miszerint mindig eltaszítottalak magamtól, ha rendezni próbáltál... Akkor csináltam hülyeségeket? Például mikor láttál minket Suzanne-nal a konyhában?
- Nos, ha szerettél végig, akkor nem értem, hogy Suzanne, hogy volt képes belefolyni a dolgokba. És igen, ez egy jó példa volt.
- Mert hagytam magam. Igen, jól sejted, erre is mondhatnád, hogy szemét voltam vele, hogy kihasználtam. Igen, használtam őt, mert ezt akarta, mert el voltam keseredve, mert hiányoztál, és próbáltalak valami őrült módon a helyébe képzelni, vagy én nem is tudom, mit hittem. Aztán rájöttem, hogy ez nem vezet sehová, hogy nem hülyíthetem tovább Sue-t, akinek szüksége volt rám.
- És mit tettél volna azután, hogy ezt elhatároztad?
- A helyes megfogalmazás: "mit tettem azután, hogy ezt elhatároztam". Megszakítottam vele az efféle kapcsolatot - vonta meg alig észrevehetően egyik vállát.
- És?
- Mi és?
- Aztán?
- Nincs aztán. Csak Calo és Ava miatt megyek oda, ha megyek. Már csak ti vagytok Zoéval - vallotta be halkan.
- Nézd, a tegnap este... azért nem mentem bele, mert... mert még egyszerűen nem tartunk ott. Nem tudom, hogy fogunk-e valaha ismét 'ott' tartani. De remélem, hogy a helyzet csak javulni fog. A tegnap estének nem lett volna szabad megtörténnie, olyan szempontból, hogy kb. 1 hónapot ugrottunk nagy hirtelenjében. És azok után, ami történt... ez azért sok. Szóval, nem arról van szó, hogy megbántam volna, csak lépjünk vissza. Aztán... meglátjuk.
Martin komolyan méregette. Arcáról nem lehetett semmit leolvasni azon kívül, hogy elgondolkodott az elhangzottakon. - Rendben - bólintott végül.
A lány újra kinézett az ablakon, majd egy pillanatra halkan felkuncogott, ahogy Dave és Selia a látóterébe ért, aztán visszanézett a szőke férfire.
Martin rajta felejtette a tekintetét, és csak nézte.
- Mi az? – kérdezte.
Mart megrázta a fejét, és halványan elmosolyodott. Jól esett a lányra néznie.
Ős is elmosolyodott, majd újra kinézett az ablakon és vissza - Van még valami kérdésed? – kérdezte.
- Ja, nem. Megyek is. Nem akarlak zavarni - bökött az ajtó felé kicsit zavartan felocsúdva.
- Nem zavarsz. Persze, ha lelkiekben fel szeretnél készülni a ma estére, megértem - sandított rá somolyogva.
- Pontosan mire is kéne felkészülnöm, ami a klubban történhet? - mosolyodott el.
- Nem tervezek előre semmit. Ismersz már, nem?
- Igaz - biccentett egy puszit küldve felé, majd kisétált az ajtón.
A lány újra az ablak felé fordult és csak figyelte a kertben játszó Dave-et és Seliát.
Zsó baromi kómásan nézett fel hason fekve az ágyban a gyűrött takarók között. Kócos fejét ásítva vakarta meg, majd lassan eljutott sajgó fejéig, hogy Dave nincs mellette. "Elég rég" - állapította meg magában megtapogatva a férfi helyét maga mellett. Érezte, hogy a lepedő már kihűlt. Pár percnyi lustálkodás után meztelenül az ágy szélére ült és fülelni kezdett. Odakintről boldog csaholás, és egy férfi nevetése hallatszott. Természetesen felismerte párja hangját. Elmosolyodva képzelte maga elé először a kutyás jelenetet, aztán az éjszaka emlékeivel a fejében állt fel, és lépett be a fürdőbe, hogy rendbe szedje magát.
Kicsit emberibb, bár így is nyúzott ábrázattal lépett ki a kertbe egy farmersortban, egy piros spagettipántos felsőben, és az a fölé vett kardigánban. Hosszú haját lófarokba fogta. Fázósan fonta össze karjait a reggeli hűvös levegőn. Ajkán egy kis mosoly játszott, ahogy a játszó feleket nézte. Kedvesen megsimogatta a kutya fejét, mikor az odafutott hozzá.
- Jó reggelt! - lépett hozzá Gahan és megcsókolta - Hogy érzed magad?
- Ramatyul és fázósan - bújt hozzá a vállára hajtva fejét.
- És ma este is tivornyázunk! - nevetett fel.
Zsó fájdalmasan felnyögött egy nagyot szippantva a férfi jellegzetes illatából - Engem a legboldogabbá egy ágy tenne - jegyezte meg egy nagyot ásítva.
- Vagy reggeli. De a konyhával vigyázz.
- Mert? - pillantott fel rá, de csak Dave álla került a képbe számára.
- Mert Mart és a barátnőd ott élte ki magát.
- Mi van?! - távolodott el a felsőtestétől, hogy a szemébe nézhessen értetlenül.
- Mármint egymással.
- LEFEKÜDTEK? - tört ki belőle.
- Hangosabban édesem, a szomszéd házban még nem hallották.
- Jól van na! Csak... csak... ez olyan...
- Olyan?
- Olyan! - fújt egyet összezavarodva.
- Milyen?
- Jajj, hát... nem is tudom... olyan... olyan fura! - bökte ki végül belefáradva, homlokával lefejelve Dave állát.
- Aú! - kapott az állához a sértett – Köszi.
- Jaj, bocs! - kapott oda ujjaival a sérülést szenvedett területhez - Nem akartam, de úgy tűnik ma ilyen szerencsétlen vagyok - pillantott rá aggódva.
- Semmi gond - mosolygott rá - Aggódom Martért - mondta halkan.
- Miért? - simogatta meg gyengéden az állát.
- Te ma még nem láttad. Sápadt és elég ijesztően néz ki. Fogalmam sincs, hogy mi járhat a fejében, de a barátnőd kikészíti. Nem akarom, hogy Martin ebbe őrüljön bele. Nem tudnál tenni valamit?
- Mit tehetnék én még? Mondtam már Caprinak, hogy beszéljen vele, hogy gondolja át újra ezt az egészet. Sajnálom a barátodat, de mégis mit tehetnék én még? Ráadásul nem hinném, hogy Capri készíti ki egyedül őt!
- Mire gondolsz?
- Martinra, meg a viselkedésére. Capri sem viccből őrlődik a barátod hülyeségei miatt - engedte el a férfit.
- Semmi baja.
- Mi? Caprinak? Még hogy semmi baja?
- Nekem úgy tűnik, hogy jelenleg nagyon jól szórakozik.
Zsó érezte, hogy kezd egyre idegesebb lenni, ráadásul fejfájása is erősödött. - Dave, azt hiszem te az éremnek csak az egyik oldalát látod! - válaszolta ingerülten, de még igyekezett visszatartani magát.
- És mi a másik oldala, hm? Világosíts fel kérlek! - sziszegte a férfi.
- Ne beszélj így velem! - mutogatott a nő kinyújtott mutatóujjával a férfi felé.
- Csak annyit kértem, hogy világosíts fel.
- De ne sziszegj rám! - makacskodott - Amúgy meg fogalmad sincs róla, hogy hányszor jött hozzám a barátnőm, hogy a vállamon sírjon a kedves barátod miatt! - kapta fel a vizet - Nem csak Mr. Martyr Martin szenved itt.
Dave erre nem tudott mit mondani.
- Na mi az? Erre nem gondoltál? - bökte meg a mellkasát harciasan. Utálta, ha a barátnőjét bántották. Épp eleget szenvedett ő is. - Mit gondolsz, milyen érzés lehet neki egyedül nevelni Zoét, aki mindig is az apját szerette jobban? Milyen lehet ezzel együtt élni? - szegezte neki.
- Te már csak tudod. Ewan is ilyen, nem?
Zsó agyát elöntötte a méreg. Amúgy sem volt jó kedve, de ez a megjegyzés az elevenébe talált. Fel sem fogta, és már csattant is a keze a férfi arcán, szemei pedig szikrákat szórtak.
Dave tudta, hogy messzire ment, de addigra már kimondta a mondatot. Nem fogta le Zsó kezét. Megérdemelte.
- Ezt soha többé..! - sziszegte most ő a düh könnyeivel a szemében - Azt hiszed, nem vagyok tisztában vele?! - kényszerítette a hangját, hogy halk maradjon, miközben érezte, hogy szíve facsarodik egyet, és egy nagyot kell nyelnie, hogy beszélni tudjon a torkát szorító érzéstől. Pöccre felkavarodtak a pár napja úgy tűnt normalizálódott érzései.
- Ne haragudj... - mondta halkan.
- Nem érdekel! - súgta szaporán emelkedő és süllyedő mellkassal, és hátat fordítva neki elindult a kert belseje felé.
- Várj - szólt utána.
- Hagyj békén! - pillantott hátra sietős léptei közben egy pillanatra. Sápadt arcán végigfutott egy gyűlölt könnycsepp. A törékeny lelki békéje odalett. Dave nem ment utána. Tudta, hogy ilyenkor jobb Zsót egyedül hagyni. A nő sietve tűnt el a fák és a bokrok között ökölbe szorult kezekkel, a dühe és a keserűsége hajtotta.
Capri a délután folyamán elkezdte szervezni a kis csapat Miamiba való utazását. Már ki is nézte a gépet, amivel 7 órára Miami városába érnének, még eltölthetnének pár órát a lakásán, aztán onnan mehetnének a klubba. Miután leadta az infót a többieknek, lassan el is kezdtek csomagolni. Pár óra múlva már a lakásába terelte be a vendégeit.
Zsó kedvtelve nézett szét odabent, majd lépett ki a teraszra, hogy a lemenő félben lévő naplementét zavartalanabbul is megcsodálhassa, miközben mélyet szippantott a sós levegőből. Tüntetőleg nem nagyon beszélt Dave-vel. Épp azon volt, hogy helyre rakja felborult egyensúlyát, ahogy a pszichológusnő is tanácsolta. De ez nem ment könnyen. Mélyeket lélegzett a tengert figyelve.
Martin mikor már nem figyeltek rá, kislisszolt a konyhából, és behúzva maga után az ajtót belépett Zoé szobájába. Halványan elmosolyodott, mikor megérezte kellemes kis illatát, ami odabent mindenhol érezhető volt. Óvatosan simított végig a különféle tárgyakon, majd egy plüssmackót a kezébe fogva ült le a földre hátát az ágynak támasztva. Tekintete végigsiklott a fehér és halványlila színekben pompázó szobán, és lányára gondolt.
Capri először ellátta az éhes Gahant némi étellel. Az erkély felé pillantva látta Zsót, ahogy ott áll egyedül. Elhatározta, hogy kimegy hozzá, de előbb a lánya szobájába ugrott be, hogy visszavigyen egy Zoé által elől hagyott játékot. Belépvén Martot találta szemben a plüssmedvével. Elmosolyodott - Hát te? - kérdezte, miközben az egyik polchoz sétált és visszarakta a helyére a plüsskutyust.
Martin mint egy rajtakapott kisfiú nézett fel rá zavartan. - Ööö... én csak... én csak rég voltam itt, és szerettem volna érezni az illatát. Hiányzott már. Pontosabban hiányzik a kishölgy - mosolyodott el halványan visszafordulva a játékmacihoz, ami az ölében pihent.
Felnevetett. A férfi néhanapján hihetetlenül édes tudott lenni. Kedvtelve felejtette rajta a tekintetét. Ahogy ott ült azzal a plüssmacival...
Kezeivel elszórakozott a maci mancsait mozgatva, miközben halványan mosolygott. Megint rátört az a hihetetlen intenzitású érzés, ahogy a lányát szereti. Tényleg hiányzott neki az eleven kis fruska.
Capri még pakolászott kicsit lánya szobájában, majd leült Mart mellé - Holnapután jön haza - nézett a férfire - Biztosan szeretne látni téged.
- Igazán? - csillant fel a szeme, és szinte gyerekes lelkesedéssel folytatta: - Tényleg eljöhetek hozzá? Megengeded?
- Miért ne engedném? Eddig is jöttél, nem?
- Csak nem tudtam, hogy... van-e valami programod vele, vagy hogy csak te akarsz-e vele lenni első nap - vonta meg a vállát bizonytalanul. Valahogy egy kicsit elesettnek vagy sebezhetőnek érezte magát, ahogy itt ült lánya birodalmának a közepén. Furcsa hangulat telepedett rá.
- Én jobban örülnék neki, ha te is itt lennél, mikor hazajön - nézett rá.
- Rendben - mosolygott rá kedvesen és hálásan, miközben kézfejével egyszer finoman végigsimított a nő arcán.
Lehunyt szemekkel élvezte ki a férfi érintését. Mart mosolya egy pillanatra szélesebb lett, majd kezét visszaejtette az ölébe, és becsukva szemeit hajtotta hátra a fejét a halványlila ágytakaróra ahogy a földön ült. A lány felállt, hogy kimenjen. Egy pillanatra lenézett és nem bírta megállni, hogy ne csókolja homlokon a férfit, majd kiment a szobából, az erkély felé véve az irányt. Martin elmosolyodott a gesztuson, és elraktározta ezt a kis pillanatot is magában, miközben elmerült emlékeiben a macit szorongatva.
Eközben a barna hajú nő továbbra is a késő délutáni Miamit figyelte időnként elnézve a horizont felé is a lefele araszoló nap fenséges csodáit nézve.
- Szia - lépett ki mellé Capri.
- Szia - villantott rá egy kis mosolyt - Mi a helyzet? A többiek?
- Dave pusztítja a frigóm tartalmát, Mart pedig Zoé szobájában ül. Min gondolkoztál?
Sophie biccentett mintegy tudomásul véve a válasz első felét, majd sóhajtott egyet. - Igazából azon, hogy milyen bonyolult lehet az ember lelkivilága - vonta meg a vállát.
- Mi történt?
- Miért feltételezed, hogy mindjárt történt is valami, ha ilyenen gondolkodom? Nekem nem lehetnek filozofikus pillanataim? - kérdezte, de azért hozzáfűzött egy mosolyt is, hogy elvegye az élét.
- De lehetnek - értett egyet vele - De akkor beszélnél Gahannel is.
- Ennyire nyilvánvaló? - fújt egyet lemondóan.
- Feltűnt.
- Ja, semmi, csak összezörrentünk kicsit – vonta meg flegmán a vállát megint.
- Békélj meg vele, Szívem!
- Nyugi, meg fogok, csak hagyom még egy kicsit, hadd gondolkodjon azon, hogy mit is érezhettem, mikor beszólt nekem.
- Mit mondott?
- Nem érdekes, Ewannal kapcsolatos - legyintett - Csak marha szarul esett, ennyi. De túlélem. Épp próbálom összekanalazni magam. De menni fog, ne aggódj - mosolygott rá halványan.
- Jól van - karolta át a vállát bíztatón, majd összeérintette a homlokát Zsóéval, de pár pillanat múlva el is engedte - Én most megyek, még van egy kis dolgom. Egy óra múlva kezdhetsz készülődni, rendben?
- Rendben, menj csak, nem lesz semmi gond - simított végig a karján, majd végignézte, ahogy belépett a lakásba, ő pedig visszafordult a narancs, piros és sárga tenger felé.
Pár perc múlva Dave lépett ki az erkélyre. Szótlanul támaszkodott meg a korláton Zsó mellett.
A nő érzékelte jelenlétét, és noha szíve egy nagyot dobbant, nem reagált semmit, csak a part mentén elhaladó autókat fürkészte.
Pár pillanatig csend volt. Aztán Dave megszólalt: - Zsó... amit délután mondtam, azt nagyon sajnálom. Tényleg. Nem akartam. Meg tudsz bocsátani nekem?
Sophie a korlátra támaszkodva állt továbbra is, és vett egy mély levegőt. Ízlelgette magában Dave szavait. Lassan egyenesedett ki, és nézett rá. - Ó hogyne, feltéve ha a jövőben nem emlékeztetsz rá, hogy rossz anya vagyok - jegyezte meg epésen.
- Nem vagy rossz anya.
- Akkor voltam - vonta meg a vállát - Sosem leszek elég jó Ewannek, még ha nem is mondja. Ebbe beletörődtem. Egyébként meg igazad volt, ő mindig is Ericért bolondult, szóval nem állítottál valótlant - válaszolta nem törődöm hangsúllyal.
- Téged is szeret. Te vagy az anyja.
- Én nem is állítottam az ellenkezőjét - kötekedett tovább. Nem tudta miért csinálta ezt, de valahogy most jól esett neki ezt művelnie a férfival.
- Zsó, elég. Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. De ha nem akarod, el is mehetek.
- És mégis hova mennél? - kíváncsiskodott mellékesen.
- Például New Yorkba.
- Elhagynál?
- Nem arra céloztam. Csak akkor a ma estét hagynám meg neked a társaságom nélkül.
Zsó kicsit hűvösen mosolyodott el. Nem tudta, hogy mi ütött belé. Egyik pillanatban még imádta Dave-et, a másikban már látni sem akarta. Végül a józan esze győzött, és kicsit gyengédebb arckifejezéssel, és puhább hangon szólította meg: - Hé - fogta meg a korlátba kapaszkodó egyik kezét -, jól van, persze hogy megbocsátok, ne haragudj.
- Tényleg sajnálom, amit mondtam.
- Jól van, nyugi - simított végig a férfi sima arcán közelebb lépve átbújva támaszkodó karjai alatt, hogy hátát a korlátnak vetve egyenesedhessen fel Dave két karja között.
Dave lassan hajolt közelebb és finoman csókolta meg. Zsó lehunyt szemmel viszonozta érzékien játszva a férfi nyelvével. Nem szerette, ha összevesztek. Dave, miután elvált a nőtől szorosan vonta magához. Sokat jelentett neki. Nagyon.
Capri a függönyén keresztül is tisztán látta a jelenetet. Somolygott: tudta, hogy Zsóék közt minden rendbe jön, de örült, hogy ez ilyen hamar bekövetkezett. Gondolatai kezdtek másfelé elkalandozni, szóval inkább levette a párosról a tekintetét és a kanapéjához sétált, hogy leüljön rá.
20 perc múlva a páros még mindig együtt szemlélte a naplemenetét az erkélyen. Caprinak feltűnt, hogy egyedül van, pedig négyen vannak a lakásban. Lassan elkezdhetnének készülődni. Előbb Martnak szól, nem akarta Zsóékat berángatni, hadd élvezzék egymás társaságát. Halkan lépett be lánya szobájába. Martot még mindig a földön ülve találta meg, kezében a macival. De a férfi nem volt ébren. Aludt. Muszáj volt odamennie hozzá és leguggolnia elé, hogy finoman megcirógassa az arcát. Martin nem ébredt fel azonnal. Fejét öntudatlanul a cirógató kézbe hajtotta. Elmosolyodott, majd finoman szólongatni kezdte.
A férfi hirtelen tért magához megfogva a lány csuklóját, majd mikor rájött, hogy ki is hajol fölé és ki simogatta az arcát, elmosolyodott és hüvelykujjával ő is megsimogatta a puha kezet. - Mi az? Elaludtam?
- El - mosolyodott el - Gondolom elég kényelmetlen lehetett, meg lassan indulnunk is kéne.
- Jól van - hunyta le zöld szemeit egy percre, majd megszólalt: - Rendben, csak elmegyek zuhanyozni egyet, ha lehet. Amúgy meg köszönöm az ébresztőt - nézett rá - Rég nem volt ilyen kellemes ébredésem.
- Csak nyugodtan. A fürdőt megtalálod, de ha akarod meg is mutathatom.
- Inkább mutasd meg, a végén még eltévedek - mosolyodott el miközben felállt, és a barna plüssmackót lánya párnájához ültette.
- Gyere - mondta, majd elvezette a keresett helységig - Tessék - tárta ki előtte az ajtót.
- Köszi - mosolygott rá - Törölközőt is kapok? - pillantott felé érdeklődőn.
- Persze. Megvársz, míg hozok neked egyet vagy el akarsz kísérni a hálómig?
- Neked melyik megoldás lenne a kedvezőbb? - vigyorgott.
- Nekem mindegy, te döntesz.
- Akkor elmegyek veled - fordította az ajtó felé vállainál megfogva a nőt, és egy puszit nyomott a halántékára miközben kifele kezdte tolni.
- Jól van, megyek már - nevetett fel. Elsétáltak a hálószobában található szekrényig. Capri szélesre tárta az ajtót, majd a férfi felé fordult – Választhatsz.
- Azt hiszem, azt a kéket szeretném ott fent - mutatott direkt a legfölső törölközőre, amihez pipiskednie kell majd a lánynak.
- Akkor vedd le! - nevetett fel.
- Jaj, sajnálom, de nem tudom addig felemelni a kezem, mert meghúztam reggel a botdobálásban, mikor Seliával játszottam - tiltakozott sajnálkozva.
Kis híján nem nevetett fel hangosan. Nagyot sóhajtva kezdte megnyújtani a testét, hogy elérje a kért darabot. Martin elégedetten legeltette a szemeit az előtte nyújtózkodó szépségen. Egyszerűen nem bírta megállni, hogy ne kússzanak ujjai az ingerlően kilátszó tetoválás finom vonalaira.
A lány egy kisebb szökelléssel megszerezte a törölközőt - Tessék - fordult a férfi felé.
- Köszönöm - mosolygott rá lehengerlően, majd erőt véve magán kilépett a szobából.
Hagyta elmenni, bár szívesen marasztalta volna még egy kicsit. Inkább visszafordult a szekrényéhez, hogy fejben összerakja mit is fog felvenni.
Zsó és Dave azóta is csókolóztak, de mielőtt túlságosan elfajult volna a dolog, lefogta Dave kezeit, és elszakadt a szájától. Hüvelykujjával végigsimított a férfi száján, majd megsimogatta az arcát.
- Menjünk? - kérdezte halkan a férfi.
- Igen, ideje lenne készülődni - fogta kézen, majd a szobájukba vezette, ahol elengedve a kezét szabadult meg a felsőjétől és farmer rövidnadrágjától.
Gahan is elkezdett nekivetkőzni, hogy teljes fekete pompájában tündökölhessen az este hátralévő részében.
Zsó pár perc múlva meztelenül flangált el előtte egy frissítő zuhany után. Feltűzött haja a párától egy kicsit begöndörödött. Mosolyogva mérte végig a fekete ruhákban pompázó férfit. Legszívesebben azonnal leteperte volna. Kicsit tanácstalanul álldogált a szekrénybe felakasztott pár ruhája előtt.
- Válaszd azt - hallatszott Dave hangja közvetlen Zsó füle mellől, ahogy egy vérvörös darabra mutatott.
- Az tetszene? - sandított oldalra lehunyva a szemét a meztelen hasán végigfutó két meleg kéz érintésétől.
- Nagyon - mondta, majd egy lágy csókot nyomott a halántékára.
- Akkor az lesz - sóhajtott fel hátranyúlva, hogy Dave tarkóját cirógathassa. Felettébb izgatónak hatott számára, hogy a férfi már felöltözve öleli őt, ő viszont még teljesen meztelen. Ettől kicsit védtelennek érezte magát, de élvezte a helyzetet. - Tudod mit csinálnék most a legszívesebben? - súgta a férfinak feljebb irányítva a simogató széles kezét.
- Nah mit?
- Az egész éjszakát végigszeretkezném veled! - sóhajtotta elhalón, mikor a férfi finoman a kezébe fogta egyik mellét.
- Capri meg is ölne - nevetett fel - Majd ha ketten leszünk...
- Vigyázz, mert a szavadon foglak... - nyújtotta ajkát egy csókra, majd miután meg is kapta azt, elkezdett öltözködni. Nem sok kedvvel indult ebbe a buliba. Még oly távolinak tűnt az óra, mikor elszabadulhatnak onnan...
Nem sokára Capri is kilépett a hálószobájából. Ugyanazt a flitteres arany felsőt vette fel, amit még akkor viselt, mikor Martnál rendezett Dave házibulit, még évekkel ezelőtt. Még a fekete nadrágja is megvolt és még bele is fért, szóval elhatározta, hogy ugyanazt a párosítást fogja viselni. Mikor kilépett az ajtón Dave és Zsó már a nappaliban ült.
Zsó keresztbe tett lábakkal ült rövid mélyvörös ruhájában, aminek csak egyik vállán volt pántja, a felsőrész negyedén pedig piros flitterek dobták fel az anyagot. Dave egyik keze a háta közepéig tartó mély kivágás szélénél cirógatta jólesően a bőrét.
Capri átvágott előttük a nappalin, ahogy a karórájáért ment. Miközben felcsatolta az elegáns női órát végignézett Zsón - De jól nézel ki!
- Köszi. Az uraság választotta a ruhát... - húzta ki magát, hogy Dave ujjai becsusszanhassanak egy kicsit a ruha kivágása alá is.
- Van ízlése. Mart közben a zuhanyzóba fulladt?
- Én nem tudom, nem láttam már jó ideje - vonta meg a vállát a nő.
- Itt vagyok, itt vagyok! Mehetünk is felőlem - futott be az emlegetett férfi is.
- Te meg hol voltál? - nézett rá a házigazda.
- Telefonáltam.
- Világos - felelte, majd megfordult, hogy a konyhapulthoz sétáljon. Elvacakolt egy kis ideig, majd felkapta a kulcsát.
- Mehetünk? - állt fel Zsó Dave mellett.
- Mehetünk - felelte a lány, miközben felvette a farmerdzsekijét. Teljesen meztelen háta azért fázna a miamii estében.
Végre elindultak. Fogtak egy taxit, majd a két lány és Martin beszállt hátulra, míg Dave a sofőr mellé. Megadták a címet, majd pár percen belül már a kígyózó sorban álltak. Zsó izgatottan várta, hogy beérjenek. Unaloműzésként a különféle embereket figyelte. Végül csak bejutottak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés