|
59 - The Line Begins To Blur
2007.05.07. 16:06
"I'm right on time, My love will find you"
59.
Capri előretört és le is ült egy asztalhoz.
Zsó kézen fogva Dave-et követte, és a két fiú két oldalról közre is fogta a vörös hajú nőt, míg Zsó a szélén ült Dave mellett. - Megint kezdenek sokan lenni - nézett körbe jókedvűen.
- Itt mindig - felelte barátnője - Hjaj, úgy ültünk le, hogy semmilyen piát nem hoztunk.
- Majd én hozok - ajánlkozott a másik lány - Mit kértek?
- Nem is tudom... - gondolkodott el Capri - Valaki ajánljon valamit.
- Mi lenne, ha kipróbálnánk valami koktélt? Persze nem alkoholmenteset - kacsintott barátnője.
- Sex on the Beach? - kérdezte rögtön Martin vigyorogva.
Capri felnevetett - Érdekes neveik vannak, de jól hangzóak - mondta mosolyogva. Jó néhány évvel ezelőtt volt is része a koktél nevének jelentésében.
Mart mindentudóan sandított vissza rá. A barna hajú lány is tudott volna mesélni hasonló élményekről, de hangosan csak annyit mondott: - Hát jó, egy próbát megér. De szerintem kezdésnek én valami kókuszosat fogok kérni... Ti?
- Én maradok a búzasörnél - mondta Mart.
- Jaj ne máááááááááááááár - szólalt meg mellette a vörös hajú nő - Hát nincs neked fantáziád?
- Én már jó pár koktélt megittam az életemben, és nem jöttek be annyira - vonta meg a vállát - De ha annyira akarod, majd megkóstolom a tiedet.
- Jól van – biccentett.
- Én se kérek koktélt - mondta Dave - Az női ital. Én valami férfiasabbat szeretnék.
- Mire gondoltál, Drága? - nézett rá Zsó mosolyogva.
- Rád van bízva.
- Biztos vagy te ebben? - vigyorodott el, majd mielőtt reagálhatott volna a férfi, hátat fordított és öntudatosan ellejtett.
- Igen - mormogta maga elé Dave.
- Nos, mik a tervek az estére vonatkozóan? - kérdezte Martin ujjaival az asztalon kopogva a zene ritmusára.
- Hát, én az estére bízom ezen dolog alakulását. Majd lesz, ami lesz. Én nem féltem magunkat - nézett rá az ottmaradt lány.
- Remek - biccentett rámosolyogva a férfi.
Zsó eközben próbált eljutni a bárpulthoz, de ez a tömegben nem ment olyan könnyen. Mikkor nagy nehezen odaért, kezdett egyre idegesebb lenni, ugyanis a pultos nő már vagy tizenöt perce csak a férfiakat szolgálta ki. Végül a pultos őt is kitűntette a figyelmével. Nagy nehezen sikerült a feje fölött átegyensúlyoznia a tálcát anélkül, hogy bármi is felborult vagy kilötykölődött volna. Nem hiába húzott le két nyarat egy pizzériában. - Nah, azt hittem, már sosem érek vissza. Parancsoljatok... A koktél, a sör, a másik koktél, és a jég dupla viszkivel - kacsintott Dave-re.
- Tütűrürű - 'énekelte' a ritmust barátnője.
- Jah, "két dózis egy helyen"... - nevetett fel a Charley számra gondolva.
- „Már az ágyam is hideg, Igen, mint a jég a whiskyvel” - fejezte be - Jaj, régen, mikor kicsi voltam, nagyon szerettem.
- Én is, bár sosem tudtam kívülről ezt a számot - kortyolt bele a kókuszos koktéljába - Hmm... nem is rossz az íze.
- Nah, én is megkóstolom - felelte Capri – Tényleg nem rossz.
Dave már lehúzta a viszkije felét.
- Egyébként ne aggódjatok, kikértem még az asztalnak egy üveggel ebből - bökött fejével Dave itala felé, és természetesen egy martiniből. Szóval nem fogunk szárazon maradni - kortyolt egy újabbat, miközben gyengéden Dave combjára tette a kezét.
- Számítottunk rád - húzta magához Gahan.
Sophie hagyta magát, és egy puszit adott a férfi szájára - De ma én úgy érzem, hogy sokat fogok táncolni - jelentette ki főként Caprinak célozva.
- Hát, engem úgyis mellőztök, szóval részemről rendben.
- Mi az, hogy mellőzünk? - kérdezte barátnője.
- Semmi.
- Azt hiszem én értem... - jegyezte meg Martin.
- Valaki felvilágosítana, vagy ez nagyon titkos dolog? - kapkodta a fejét Zsó.
A lány nem felelt, inkább újabbat kortyolt a koktéljából és a tömeget figyelte elmélázva.
- Hát jó. Látod, Dave, most engem vesznek semmibe... - biggyesztette le az ajkát.
- Dehogy veszlek semmibe! - karolta át a derekát.
- Na azért - bújt hozzá még közelebb - Különben nem valósítom meg a pár órája beszélteket.
Ekkor meghozták a viszkit és a martinit is.
- Nos, rendben, akkor igyunk erre az estére, meg a tegnapi szörfözésre! Én jól éreztem magam! - mosolygott a többiek felé fordulva Zsó, és töltött.
Dave egyetértően bólogatott, majd le is húzta a kitöltött piamennyiségét.
A buli kezdett beindulni. Amellett, hogy jól elbeszélgettek, és Zsó heves tiltakozása ellenére szintén emberesen fogyasztott, párszor már voltak táncolni is, de a fiúk pár perc után mindig feladták. Capri önmagához képest egész mérsékelt volt. Elhallgatta a többieket, de nem sokat szólt, keveset ivott. Nem érezte jól magát. Az elmúlt évek alatt először. A gondolatai csapongtak, vagy messze járt, vagy nem gondolt semmire, hagyta kiürülni a fejét.
- Na jól van, én ezt nem tudom tovább nézni! - tette le a poharát Zsó barátnőjére nézve - Most elviszlek táncolni!
- Kösz, de nem - hárított - Inkább elbúcsúzom.
- Miről beszélsz?! - háborodott fel barátnője - Még csak nem rég jöttünk!
- Nem is igaz, mert vagy 2 órája itt vagyunk. Elfáradtam.
- Miben? - nézett rá kételkedve.
- Nem érdekes - legyintett és felállt, majd Martra nézett, így jelezvén, hogy kiengedhetné.
- Tényleg máris menned kell? - nézett rá kérdőn.
- Döntésem szerint igen.
- Hát jó - állt fel elszontyolodva - De... ne kísérjelek haza? Nem túl biztonságos ilyenkor az utcákon.
- Elég nagylány vagyok már Mart. De azért kösz.
- Ahogy akarod - tartotta fel egyik kezét védekezőn, majd visszaült egy gyors puszi után.
- Ne csináld, kiscsaaaaaj! - szontyolodott el Zsó Dave mellől felnézve rá.
- További jó szórakozást Zsóm. És persze a többieknek is - mosolyodott el halványan - Majd még látjuk egymást.
A másik lány nem értette barátnőjét. Kicsit elkedvtelenedve töltött magának, majd itta meg martiniját. Martin tekintetével a kijáratig követte a vörös hajú nőt. Nem sok értelme maradt itt maradnia, ezt tudta jól, de mégsem ment utána. Inkább istenesen meghúzta a sörét.
- Hát ez fura. Még sosem láttam a barátnődet lelépni egy buliról - nézett Dave Zsóra - Ráadásul úgy, hogy téged itt hagyva.
- Igen, ez nekem is furcsa. Már semmi sem olyan, mint régen... - nézett le az asztal lapjára ujjai közt forgatva a poharát.
- Hé, most ne gondolj erre! Bulizunk - próbálta jobb kedvre deríteni párját.
- Jól van, igazad van - biccentett hagyva, hogy töltsön neki még egy pohárral, majd koccintott vele.
- Gyerünk Mart! Mint régen, na! - 'szállt rá' most barátjára az énekes.
- Neked úgysem lehet ellenállni - vonta meg sóhajtva a vállát a szőkeség egy kis mosollyal a száján, majd lehúzta söre maradékát, és intett is egy újért.
Zsó pár perc múlva kiment a mosdóba, és visszafele gondolt egyet, és nem a fiúkhoz, hanem a tánctér felé vette az irányt. Ki akarta táncolni magából a feszültséget. Tudta magáról, hogy a mozgás közben ha akarja, nyugodtan gondolkodhat, de kis is ürülhet a feje csak a ritmust érzékelve. Még nem tudta, hogy most melyik opciót fogja választani. Bevetette magát a tömegbe, és lassan ráhangolódott a zenére. Zsót hirtelen finoman átkarolták hátulról. Hátrapillantva tudatosult benne, hogy számításai ellenére nem Dave, hanem egy idegen magas pasas állt mögötte kedvesen mosolyogva rá. Zsó feje egy kicsit kóválygott. Incselkedve táncolt kicsit távolabb tőle. Fel akarta mérni, hogy mit akar tőle a férfi. Hirtelen úgy érezte, hogy játszani akar. A férfi készségesen követte. A nő kacéran pillantott rá, majd visszafordult, és lehunyt szemmel mozgatni kezdte a csípőjét a zene lüktető ritmusára, néha hozzáérve fenekével az idegen ágyékához. Kíváncsi volt rá, hogy erre mit lép a fekete hajú férfi.
Kezeit a csábítóan táncoló nő csípőjére csúsztatta, majd egészen közel vonta magához. Sophie magában ördögien elmosolyodott. Most különösképp élvezte, hogy hülyítheti a pasast. Érzése szerint ez az az éne volt, aki délután szívesen bosszantotta Dave-et. Most már egész testével tekergett. A férfi ujjai eltűntek a Zsó hátán lévő hasítékban.
Kellemesen megborzongott az érintéstől, majd mielőtt túlságosan lefelé tendáltak volna az ujjai, egy hirtelen mozdulattal táncolt kicsit el tőle, hogy szembe fordulhasson vele. Kacéran nézett fel a mélykék árnyalatú szemekbe. Egész jóképű volt a pasas. Lágy, mégis férfias vonásai, tiszta arca, szépen ívelt szemöldökei, egy kicsit hosszabb fekete tincsei vonzó jelenséggé tették.
Dave eközben már rég észrevette a párost és figyelt. Minden idegszála pattanásig feszült. Csak pillanatok kérdése volt, hogy mikor pattan fel, hogy öles léptekkel ott teremjen. Sophie szívesen játszott a tűzzel. Hagyta, hogy a férfi megint magához húzza, és együtt táncoljanak a ritmusra. Ajkát beharapva nézett rá. A férfi nem adta fel, újra próbálkozott. Zsó mikor látta, hogy meg akarja csókolni, elfordította a fejét, így csak az arcára kapott egy puszit, ami lassan lecsúszott a nyakához.
Dave nem bírta tovább. Felpattant és máris a páros mellett termett - Valami baj van, Szívem? - kérdezte, minden szót jól kihangsúlyozva.
- Nem, egyáltalán nem - lépett egyet hátrébb, mivel Dave megragadta a karját, és arrébb húzta - Csak táncoltunk - mondta nyugodtan.
- Láttam - felelte. Olyan szemekkel nézett az idegen pasasra, hogy az fülét-farkát behúzva hihetetlen sebességgel tűnt el.
Sophie magában egyszerre érzett elégedettséget, amiért láthatta féltékenynek, de meg is lepődött, mondhatni megijedt ettől a nézéstől, noha nem neki szólt. Még sosem látta ilyen gyilkosan nézni a férfit. - Most mi van? - nézett rá.
Amint eltűnt a férfi Dave arca valamivel lágyabb lett, de még így is keményebbnek hatott az átlagnál. Zsóra nézett. - Semmi. Csak nem hagyom, hogy elkallódj.
- Nem kallódtam volna el. Tudok vigyázni magamra - vonta meg a vállát.
- De szeretek vigyázni rád.
- Jól van - mosolyodott el - Akkor nem haragszol rám? - nézett rá ártatlanul, miközben két kézzel átölelte a derekát.
- Nem. Csak féltelek.
- Nem is tudtam, hogy tudsz ilyen gyilkosan is nézni - nevetett fel, és lassan táncolni kezdett vele beindítva csípőjüket.
- Tele vagyok meglepetésekkel - mondta mosolyogva, majd megcsókolta párját. Tudta, hogy egy jó darabig nem fognak visszamenni az asztalukhoz.
- Pontosan. És édes vagy, mikor féltékenykedsz... - fonta a nyaka köré karjait teljesen hozzásimulva.
Dave ujjai a hasítékba siklottak. A nő sokkal intenzívebben élte meg ezt az ingert, mint az imént az idegen pasival. Valahogy a tudat, hogy párja játszik a hátán, sokkal inkább beindította. Mohón csókolta meg a tarkóját finoman karmolászva, majd kicsit ködös tekintettettel nézett rá egy pillanatra. A füléhez hajolt és kéjesen belesúgta: - Kívánlak... És valahogy imádom a tudatot, hogy még nem lehetsz az enyém... - Finoman beleharapott a fülcimpájába.
- Akkor még egy kicsit kéretem magam - nézett rá vigyorogva a férfi.
- Kéresd csak... Imádom ha azt teszed... - válaszolta miközben egyik keze a fenekére csúszott, és megmarkolta azt a zakó takarása alatt. Gahan egyre inkább belemelegedett a csókba.
Martin egykedvűen iszogatta a soron következő sörét. Nyomottnak érezte a hangulatát, úgy döntött, hogy Capri után megy, hisz semmi keresnivalója nincs már itt. Sophie és Dave amint elnézte, jól elvannak, nem kell ő ide, hogy tartsa a gyertyát. De azt még meg akarta várni, hogy visszaérjenek, hogy elbúcsúzhasson. Pár hosszú perc után meg is jelentek, ahogy Dave maga után húzta az elszállt Zsót. Dave beengedte a helyére Sophie-t, majd ő is leült.
- Na gyerekek, lassan én is megyek. Már kettőig sem látok a fáradtságtól - jelentette be a szőkeség, majd megitta maradék italát - Itt a pénz a piáimra - nyújtott Dave felé 100 dollárt.
- Eljutsz egy hotelig épségben? - kérdezte Gahan.
- Persze, fogok egy taxit, és visszavitetem magam a lakáshoz - vonta meg a vállát - Nem vagyok berúgva.
- Jól van - biccentett Dave - Szerencsés utat.
- Ne aggódjatok. Nektek további jó szórakozást! Majd találkozunk holnap - köszönt el, és el is indult, hogy fogjon magának egy taxit.
Dave intett egyet neki, majd Zsóval kezdett foglalkozni.
A nő töltött magának még eggyel, és Dave elé is odatett egy pohár viszkit - Igyunk arra, hogy milyen eredményesen védtél meg - emelte fel poharát.
- Igyunk!
Zsó gyorsan lehúzta az adagját, majd csillogó szemmel nézett Dave-re.
Martin elgondolkodva figyelte a taxi üvege mögül a kivilágított Miami elsuhanó utcáit. Tudta, hogy ebben a városban mindig is nagy volt a nyüzsgés, az éjszakai élet, de ezzel most nem foglalkozott. Valahogy fél embernek érezte magát. Miután Capri otthagyta őket, nem volt kedve semmihez. Nem lett volna értelme ott maradni, ha akit szeret, már otthon van a lakásán egyedül. Elhatározta magában, hogy ha a nő is engedi, akkor felvidítja. Egy hirtelen ötlettől vezérelve újabb instrukciókat adott a taxisnak, majd egy kis kitérő után fizette ki a lakás előtt.
A férfi bekopogott. Reménykedett benne, hogy Capri még nem feküdt le aludni, mert akkor kicsit bajban lenne a bejutást illetőleg.
Pár pillanat múlva ki is nyílt az ajtó és immár egy kényelmesebb nadrágba és egy pólóba öltözött Capri állt a túloldalán - Szia. Hát te?
- Nem volt kedvem ott maradni... nélküled - mosolygott rá szelíden.
- Hízelegsz - mosolygott vissza, majd félreállt az ajtóból, hogy a férfi beléphessen.
- Ugyan! Ezt... neked hoztam - húzott elő a háta mögül egy papírba csomagolt virágot.
A lány szélesen elmosolyodott - Nahát, köszönöm - vette át - Még sosem... kaptam tőled virágot - nézett a férfire.
- Épp itt volt az ideje, hogy elkezdjem ezt a szép szokást - mosolyodott el, majd levette könnyű bőrkabátját, és felakasztotta a fogasra.
Kibontotta a virágot, ami egy szál vörös rózsa volt, majd egy kecses vázába tette - Szeretem, ha valamiből csak egy darab van - jelen esetben a rózsából - szerintem sokkal kifejezőbb, értékesebb, mint egy csokornyi virág - mondta, miközben elhelyezte a rózsát.
- Ezzel csak egyet tudok érteni - nézte a mozdulatsort az ajtófélfának támaszkodva.
- Nem ülsz le?
- Szóval tartanál? - mosolygott rá.
- Miért, menni akarsz?
- Nem, nem akarok. Veled szeretnék lenni, hogy ne szomorkodj itt nekem egyedül - huppant le a kanapéra, egyik kezét végigfektetve a háttámlán.
- Szomorkodni? Ezt miből gondolod?
- Olyan rossz kedved volt, mikor eljöttél - vonta meg a vállát.
- Azt hiszem röpke 2 óra alatt meggondoltam magam a bulival kapcsolatban.
- Pont ez volt a furcsa benned. Még sosem hagytál ott egy bulit sem ilyen hamar, amióta ismerlek.
- Elment tőle a kedvem. Annak meg nem volt sok értelme, hogy elrontsam a hangulatot. Legalább is Zsóékét...
- Igen, ők biztos jól elvannak a féltékenységi jelenet után - vigyorodott el.
Hümmögött válaszul. Nem izgatták túlzottan a részletek. Martin nem szólt semmit, pár percig csak nézte a virágban gyönyörködő lányt. Nem hitte volna, hogy ekkora hatással lesz rá ez az egy szál.
- Szóval, te utánam jöttél, azért jöttél el.
- Igen, mondhatjuk így is - bólintott a férfi - Talán baj?
- Dehogy baj. Örülök neki. Jó, hogy nem kell egyedül lennem - nézett rá.
- Még akkor is, ha velem kell lenned? - futott rajta végig a tekintete.
- Kedvelek veled lenni.
- Ezt jó hallani - mosolygott rá.
Hátrahajtotta a fejét, megnyújtva ezzel a nyakát. Kicsit meg is gyömködte.
- Ha fáradt vagy, miért nem pihensz? - kérdezte közelebb csúszva hozzá, és pár gyengéd mozdulattal átvette tőle a terepet, hogy megmasszírozza.
- Mert elaludtam a nyakam – felelte.
Martin ciccegett egyet, majd folytatta munkáját.
A lány halkan felnyögött - Hűű, ez nagyon jó…
- Nem véletlen csinálom - jegyezte meg elégedetten.
- De jól is csinálod. Hálám üldözni fog, már nagyon fájt a nyakam.
- Akkor vigyázni fogok a lépcsőkön. De most arra fogok vigyázni, hogy hamar az ágyadba kerülj, és kipihend magad - jelentette ki kedvesen.
- Ah, szóval itt hagynál - mondta lehunyt szemekkel.
- Nem feltétlen, de látom, hogy fáradt vagy, és amúgy is késő van. Sejtéseim szerint holnap még fel kell készülnöd Zoé másnapi érkezésére is - simogatta végig gyengéden fellazított nyakát.
- Tény, ami tény, de csak valamikor délután fut be. Addig csak feltámadok. De te is megígérted magad.
- Igen, itt leszek én is, úgyhogy semmiképp sem hagynálak itt - utalt vissza.
- Azért - mosolyodott el.
- Na, gyerünk, mozgás! - ütött gyengéden a fenekére, hogy indulásra bírja.
- Naaaaaa - ellenkezett - Téged még el kéne helyeznem, nem?
- Elalszom én a kanapén is, ha nincs más - mosolygott rá kezét a vállán nyugtatva.
- Nos, Zoé ágyát tudom felajánlani, de az kicsi lenne neked. Hosszúságban az én ágyam megfelel... csak szélességben nem. Vagyis, ha azt választod, szorosan leszünk.
- Kis helyen is elférek - villantotta rá a tekintetét felvillanyozódva.
- Ahogy gondolod.
- Akkor talán át is öltözöm - állt fel - Ha nem bánod, én már szívesen lennék vízszintesben.
- Igazad van. De Mart... te most komolyan velem akarsz aludni? - kérdezte mosolyogva.
- Te ajánlottad fel - vonta meg a vállát. Ajkán mosoly játszott. - Megtörtént már párszor...
- Ez igaz. Nah megyek és be is támadom az ágyat.
Martin miután sikeresen átöltözött hálóruhába, mosolyogva bújt be végre a nő mellé. Nem kezdeményezett semmit, nem próbálkozott, hisz megbeszélték. Csak aludni fognak.
A lány hasra fordult, egyik kezét bedugta a párnája alá, a másikkal meg átkarolta azt. Pár pillanat alatt elaludt attól az ismerős, megnyugtató érzéstől, hogy újra Martot tudhatja maga mellett.
A férfi igyekezett nem túlságosan hozzáérni a lányhoz az oldalán fekve, de mivel elég szűkösen voltak, ez nem sikerült teljesen. Bár igazából nagyon nem bánta. Szívét kitartóan melengette az érzés, hogy teljesülhetett a vágya, és vele aludhat. Fogalma sem volt róla, hogy miért olyan fontos neki ez az egyszerű mozzanat, de megnyugtatta. Megnyugtatta, hogy a szeretett nő mellett hajthatja álomra a fejét. A nő illatában és teste melegében aludt el.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés