|
62 - The Line Begins To Blur
2007.05.10. 23:54
62.
- Na kisasszony, hideg vagy meleg zuhanyt kér? - lépett be vele Mart a fürdőbe - Vagy esetleg engedjük tele a kádat?
- Én abban is benne lennék.
- Rendben, akkor válassz fürdősót vagy habfürdőt, vagy amit gondolsz, addig én hozok törülközőt - nyitotta meg a csapokat mosolyogva, majd hátat fordítva kiflangált a fürdőből.
Szemérmetlenül megbámulta a férfit, majd telepakolta minden jóval a vizet. Nem kevés volt neki a mindenféle habzó dolgokból, ha túl sok stressz érte a munkahelyén, akkor csak elmerült a habokban, majd aludt egy jót és minden gondja elszállt. Hamarosan hatalmas habtengerré vált a kád víz.
Mart visszatért a két fehér törölközővel. A nőt a kád mellett guggolva találta. Gerincének vonala finoman kirajzolódott a hátán. Végigfuttatta rajta ujjait, ahogy megállt a felnéző mellett. - Na, csobbanunk?
- Csak utánad - lógatta bele bal kézfejét a vízbe.
Mart szó nélkül beleült a nagy habtengerbe. A víz kellemes hőmérsékletű volt. - Nem foglak látni a sok hab között - jegyezte meg.
- Hagyatkozz a fantáziádra - felelte somolyogva, majd el is merült a vízben Marttal szemben. Hosszú haját előzőleg már egy csattal rögzítette egy rögtönzött kontyba, így nem lógott bele a vízbe.
- Egy technikai kérdés mielőtt megtalállak: muszáj olyan messze lenned?
- Mennyire szeretnél közel tudni?
- Az ölemben? - nyúlt ki a víz alatt a nő karjaiért, és húzni is kezdte maga felé.
- Nocsak... hátsó szándék? - kérdezte, miközben hagyta, hogy a férfi akadálytalanul húzza maga felé.
- Még akár az is lehet belőle, de egyelőre csak szeretnélek átölelni - mondta gyengéden, és megfordítva a lányt finoman a karjaiba is zárta állát fehér halántékának döntve.
- Nah erre nem gondoltam - nevetett fel, majd csendben élvezte ki Mart közelségét.
A férfi szótlanul szívta magába a víz és a lány illatát. Lassan, ráérősen mert a tenyerébe egy kis vizet, és mosdatta a nő vállait, simított végig a nyakán, és a kulcscsontja mentén.
- Mi jár a fejedben? - tudakolta a lány.
- Hogy jó veled - mondta egyszerűen szinte csak suttogva a fülénél.
- Olyan vagy, mint egy macska. Egy kandúr - súgta vissza.
- Miért mondod? - mosolyodott el ujjbegyeivel cirógatva mindkét vizes vállát.
- Mert hízelegsz, amit nem először mondok neked újabban - mélázott el.
- Pedig csak az igazat mondom... - mondta "panaszosan".
- De attól én még szeretem, ha ilyen vagy - sandított hátra.
- Akkor megnyugodtam. Hízeleghetek tovább? - nézett rá egy fehér mosolyt villantva rá.
- Naná, azt bármikor.
A férfi egy újabb csókot nyomott a szájára, majd mikor a lány visszafordult, a nyakára tért át és finoman cirógatni kezdte a testét a kulcscsontjáról lejjebb kalandozva. - Akkor kezdem, jó? - kérdezte két puszi között.
- Csak nyugodtan.
Ujjbegyei lassan köröztek lejjebb, ahol már a két mell bőrét ingerelték. - Nos... szép vagy... sőt mi több, gyönyörű... - kezdte elsuttogni.
A lány csak elmosolyodott, és egyszerre koncentrált a férfi szavaira és az érintéseire.
- Aztán... szeretem az illatodat... - ezt alátámasztva szippantott is egyet a lány bőre fölött.
- Ez végzetesen betesz az egómnak, remélem tudod - mosolyodott el.
- Az nem számít - vonta meg a vállát röviden - Úgy gondoltam, talán kíváncsi vagy a véleményemre rólad... - erősített a simogatáson kicsit.
- Persze, naná! - lelkesült fel, miközben öntudatlan simult bele jobban a férfi ölelésébe.
- Nos... - kezdett újra bele. Jobbja elhagyta a lány mellét, és a hasán kezdett teli tenyérrel lefele csúszni. Hamarosan a víz alá ért - Imádom a bőröd színét, hogy ilyen fehér. Mindig a tej jut eszembe róla... - harapott finoman a fülcimpájába.
Halkan felsóhajtott a finom harapástól. Kíváncsi volt, hogy mire megy ki a játék.
- Szeretem, ahogy kínzol... - adott egy csókot a füle mögötti érzékeny bőr felületére, miközben a víz alatt kalandozó keze végigfutott a lány combján.
- Akkor már ketten vagyunk – kuncogott.
- Ó igen... - vigyorodott el kajánul, amit a lány nem láthatott, mert utána rögtön végigfuttatta nyelve hegyét a nyakán, majd óvatosan rálehelt, hogy aztán csókjaival borítsa el újra.
Érezte, hogy nyakán a bőr libabőrös lett.
- Annyira puha vagy... - suttogta alig hallhatón a víz alatt elindulva felfelé a belső comb bőrén.
Enyhén nekifeszült a férfi széles mellkasának, ahogy egyre feljebb haladtak ujjai a combján.
De mielőtt elérhették volna a céljukat, elindultak visszafele. Martin megcsókolta a nedves vállat, majd újra a füléhez hajolt. - Szeretek hozzád érni... - súgta.
Izmai elengedtek, ahogy azok a bizonyos ujjak elkezdtek visszafele araszolni.
A férfi ezen elmosolyodott, majd újra felfelé kezdett kúszni végigcirógatva a bőrét - Imádom, hogy egy pillanat alatt be tudsz indítani... - folytatta delejező suttogását.
- Például?
- A konyhás jelenet nem volt elég jó példa erre? - mosolyodott el az arcát puszilgatva, egészen közel kerülve ujjaival a kényeztetni kívánt területhez.
- Ki voltál éhezve - állapította meg.
- De te is - reagált rögtön - Egyébiránt az csak egy példa. Mikor... még együtt voltunk... ne viccelj, hogy nem emlékszel számtalan esetre... - siklott szabad keze Capri bal mellére, és egy kicsit erőteljesebben kezdték el simogatni ujjai.
- De úgyis szeretsz mesélni.
- Úgy van. Emlékszel a próbafülkére? Azt is egy ilyen mesém váltotta ki belőled... - jegyezte meg hirtelen simítva rá ujjait a víz alatt az érzékeny pontra.
Újfent a széles mellkasnak feszült - Nah igen. De élvezted.
- Hogyne élveztem volna? - nevetett halkan a nyakába, miközben ujjai újfent intenzívebben kezdtek el mozogni.
Felnyögött és ujjaival szorítani kezdte a férfi combjait.
Mart hagyta, hogy hátrahajtsa a fejét bal vállára, ahogy felsóhajtott. Folytatta a kényeztetést még közelebb húzva magához a nőt, és gyengéden harapdálni kezdte jobb vállát.
Nyelt egyet. Azt hitte, hogy elfáradt a reggeli akciójukat követően, de érezte, hogy a teste válaszol Martin ingereire.
Szabad kezével átölelte a derekát, simogatta a hasát, megmarkolta a mellét, míg balja egyre szenvedélyesebben mozgott a víz takarásában, ahogy kezdte ő is mindinkább beleélni magát a szituációba. Pillanatok alatt őrülten megkívánta. A lány nyögései egyre hangosabbakká váltak, amit a fürdő akusztikája felerősítve adott vissza. Martin keze egyre intenzívebben járt. Balja mohón markolta a nő mellét, fogai a vállába mélyedtek jó párszor.
A harapásoknál erősebben nyögött fel. Mivel a feje még mindig a férfi vállán nyugodott így szinte a fülébe nyögött
- Kívánlak... - súgta a fülébe miután végignyalt a nyakán. Most már időnként egész tenyerével is ingerelte, ujjaival pedig egyszer-egyszer lejjebb tévedt.
- Akkor tégy magadévá... – indítványozta.
- Ahogy óhajtod... - hajolt előre, hogy maga felé fordítva az arcát az állánál fogva végignyalhasson a száján, miközben megemelte és az ölébe húzta. Óvatosan vezette magát a nő háttal ülő felhevült testébe.
Újra felnyögött, hangosan. Eszméletlen, hogy megint itt tartanak. Még 20 perce sincs, hogy elváltak egymástól és már megint... Martin a nyakába nyögött, mikor elkezdte csípőjét finoman mozgatni. Jobb kezének ujjai továbbra is ingerelték Capri nőiességét. Megőrült a lánytól! Még ki sem heverte az előző akciójukat, és már megint képes volt annyira felizgatni, hogy újra maga körül érezhesse forró testét. Pedig hozzá sem nyúlt...
Hallotta, ahogy a nyögései keverednek Mart hangjaival, a vizet is alaposan felkavarták. De nem nagyon tudott koncentrálni a külvilágra. Csak az érzéseire, amik újra lángolón emésztették el bensőjét. Mart elhalón nyögött fel egy pillanatra hátraejtve a fejét amint mozdulatai gyorsulni kezdtek. Körülöttük hangosan locsogott a víz. Pár hullám közel került a kád széléhez is, de nem érdekelte. Baljával a hasánál fogva húzta közelebb magához. Fejét a lapockái közé fúrta, és ott harapdálta a bőrt, miközben csípőjének mozgására figyelt. Pulzusa megemelkedett.
Kirázta a hideg a hátát ért inger miatt. Érezte, hogy egyre közelebb sodródik az eufórikus állapothoz... Martin érezte, hogy kettős támadása hatalmas léptekkel röpíti Capri a beteljesülés felé, így ujjaival egy kicsit felhagyott a kényeztetéssel, hogy bevárhassa őt, de csípőlökései nem gyengültek, sőt... Artikulálatlanul nyögött a hátába, mindkét kezével vadul a melleibe markolva.
Nem akkora lendülettel sodródott tovább kifelé a reális világból, mint eddig. Tudta, hogy Martint kell bevárnia, de készségesen tett eleget ennek. A férfi tudta, hogy tudja, és ez a tudat még izgatóbban hatott rá. Mozdulatai elnyújtottabbak, de sokkal erőteljesebbek lettek. Mohón és erősen markolta a fehér csípőt, a lapos hasat, a kemény melleket. Ujjai végigsimítottak a kád szélében kapaszkodó kezeken, a vállain, a nyakán, a derekán, a hátán... minden porcikáján, amit csak el tudott érni. Hasán összekulcsolva a kezeit ölelte át és húzta magához, hogy teljesen a hátához simulhasson. Újra a vállába harapott. Már nem tudta kontrollálni harapásainak és mozdulatainak erősségét. Kezdte utolérni a ziháló szépséget.
Néha fájdalmasan szisszent fel a harapások miatt, amik egyre erőteljesebbek lettek, de nem bánta. Kétségbeesetten szorította a kád szélét. Kínozta a tudat, hogy még mindig egy helyben áll, hogy Mart megakasztotta abban, hogy elszakadjon a világtól. A férfi simogató kezei mintha megérezték volna a nő "tétlenségét", ellentétesen indultak el a hasától kiindulva. Balja visszatalált a melléhez, míg a másik újra elmerült a vízben, hogy combjai közé furakodhasson.
Újra kapott egy hatalmas löketet és ott folytatta útját, ahol abbahagyta.
A víz most már egyre nagyobb hullámokban csapott át a kád peremén. Martin vadul nyögött és habzsolta magába a nőt. - Úszni fog... a fürdőd... - nyögte ki akadozva.
- Nem igazán... érdekel - nyögte vissza lehunyt szemekkel.
- Sejttettem - zihált fel, majd még tovább gyorsította a tempót, amitől szinte panaszosan folytatta a nyögést.
A lány is csatlakozott hozzá. Hamarosan ugyanazon reggelen másodszorra sikerült megélnie az elsöprő érzést, ami szinte görcsösen feszítette meg izmait. Martin vadul harapott újra a vállába, mikor pár másodperccel később ő is megtapasztalhatta az ismerős és magával ragadó érzést.
Pár pillanatig még szemét lehunyva ült Mart ölében, majd kinyitotta őket. Kiszakadt belőle egy sóhaj. Mart hátradőlt, hogy forró bőrét némiképp lehűtse a kád hűvös hátulja. Tenyerével a rajta ülő vállától indulva végigsimított a gerince mentén egészen a derekáig, majd miután végigkövette ujjaival a tetoválás kacskaringóit, a fehér csípőn állapodtak meg kezei. Még kapkodva vette a fürdősó illatától nehéz levegőt. Érezte, hogy nem csak a víz, de az izzadtság is csillog a homlokán és a mellkasán.
Óvatosan leszállt Martról, csak hogy szembefordulhasson vele. Egész közel merészkedett hozzá, de csak nézte a szemeit. Csak pár centi választotta el a másik arcától.
Mart a száján véve a levegőt nézett vissza rá a hasáig a vízbe merülve.
- Nah, elfáradtál? - kérdezte egy félmosoly kíséretében a nő.
- El. Teljesen... - válaszolta halkan - Te? - simított végig a vízben mellette támaszkodó karjain.
- Egy csöppet. - Hátrasandított a vállára. Nem sokat látott belőle, de amennyit sikerült megfigyelnie, az az égővörösben pompázó bőre volt - Szépen elintéztél. Zoénak mit mondok, mi harapott szét? - fordult vissza a férfi felé mosolyogva.
- Hát... valami cápa a Karib-tengerről! - nézett rá csillogó szemekkel, miközben a derekánál fogva közelebb húzta magához annyira, hogy már rá kellett hasalnia a mellkasára.
Ellenállás nélkül hagyta magát, majd mikor vízszintbe került, mindkét karjával át is karolta Martot. Végül adott egy puszit a felszínen lévő mellkasára és finoman ráhelyezte az állát.
- Figyelj, én... nem akarom elrontani a pillanatot, meg minden, de van egy kérdés, ami foglalkoztat – szólalt meg a férfi.
- Mondd csak.
- Most hogyan tovább?
- Hmmm... - elgondolkodott. Tényleg. Hogyan tovább? - Miért nem hagyjuk csak folyni a dolgokat?
- Hagyjuk? - kérdezett vissza egy kis mosollyal, miközben végigsimított az arcán, s a lapockáját cirógatta.
- Nem vagyok a kötöttségek híve. Úgy értve, hogy ha mondok valamit, ahhoz nekem tartanom kell magam, de ez szerintem még gyilkos dolog lenne. Kreatívkodjunk. Az nagyon jó dolog.
- Rendben - hagyta rá - Az mindig is jól ment nekünk - ütött kedveskedve az orra hegyére mutatóujjával.
- Az biztos - bújt hozzá, majd ismételten felnézett rá - De azért lassan másszunk ki. Teljesen szétáztam.
- Én is. És... annyira ugye még nem vagy fáradt, hogy ne adj nekem valami enni valót? - nézett rá kiskutyaszemekkel, miközben hasa egy nagyot kordult.
- Nem - nevetett fel, majd megindult kifelé.
Martin miután megtörölközött, az anyagot a dereka köré csavarva indult utána a konyhába.
A nap gyorsan telt. Sokat beszélgettek Caprival, akinek segített főzni is, hogy lányuknak meglepetést okozhassanak. Egy órára el is ugrott, hogy vegyen neki egy kis apróságot, amivel várhatja. Nem a szeretetét akarta ezekkel a tárgyakkal megvásárolni, hisz az már úgyis az övé volt, hanem pont azt akarta kifejezni. Elgondolkodva figyelte a kései ebédet befejező nőt a konyhában ülve. Ez a két szeretkezés... ez nagyon sokat jelentett neki, bár tagadhatatlanul felkavarta az érzéseit. Nem tudta, hogy mire számíthat a jövőben, de reménykedett benne, hogy most már kicsit normálisabbá válik a kapcsolatuk.
Capri az idő előrehaladtával egyre izgatottabb lett. Hiányzott neki a lánya. A főzés ideig-óráig lefoglalta. Somolyogva képzelte maga elé lánya meglepett arcát, hogy nem egyedül várja őt itthon. Lassan befut a lánya és valóban: hamarosan nyílt és csukódott az ajtó, ahogy Zoé belépett a cuccaival rajta. A sulibusszal jött haza. Nagy büszkén ecsetelte az anyjának egy hete, hogy egyedül fog hazajönni, hogy ő ilyen nagylány már. A buszmegálló mindössze pár méterre volt a háztól, így az anyja hagyta, hadd legyen egy kis sikerélménye a lányának. - Anya, anya megjöttem! - hallatszott máris a kislány hangja, ahogy táskáját az előtérben ledobva rohant a nappali felé.
Martin mivel az érkezését megelőző pár percben már az ablakból figyelte az utcát, látta, hogy lánya mikor érkezik meg, így bement a szobájába, hogy ne vegye őt rögtön észre. Már előre mosolygott a kislány reakcióján. Hallotta, ahogy az anyjának kiabál nagy büszkén.
Capri a karjaiba zárta a lányát és nyomott egy puszit az arcára, majd felegyenesedve terelte be Zoét a konyhába, akiből már el is kezdett ömleni a szó, hogy mi minden volt a táborban. Mielőtt azonban nagyon belemelegedett volna, az anyja szelíden elhallgatatta, mondván, hogy menjen pakolja le a cuccát, aztán vacsora közben mindent elmesél. Zoé kibaktatott az előtérbe a ledobott táskájáért, majd megindult a szobájába. A padlót fixírozta, miközben kinyitotta az ajtót, így nem vette észre azonnal az apját. Amint szélesre tárta az ajtót, felnézett, majd a meglepetéstől ismét elejtette a táskáját, hogy pár pillanata múlva egy 'APA!' felkiáltás kíséretében Mart nyakában teremjen.
- Szia, kicsim! - nevetett fel lánya hevességén - Hogy vagy, kincsem? - zárta a karjaiba felemelve az egyre nehezebb leányzót.
- Te hogy kerülsz ide? - kérdezte egy széles vigyor kíséretében - Anya nem is mondta, hogy itt leszel!
- Mert hirtelen ötlet volt, ő sem tudta - mosolygott rá jó pár puszi után - De ha jobban körbenézel, talán észreveszed, hogy nem jöttem egyedül...
Zoé körbekutatta zöld tekintetével a szobát, majd hamarosan kiszúrta a csomagot az ágyán. Egy mesekönyv volt az, tele több rövidebb történettel. Zoé, miután hatalmas cuppanós puszikkal megköszönte az apjának az ajándékot, már rohant is vele az anyjához, hogy már most elintézze neki az esti programját.
Martin követte a lányt a konyhába, ahol máris mutogatta a könyvet az anyjának. Mosolyogva nézett rájuk.
- ...és tele van képekkel, és sok-sok történet van benne, és ugye felolvasol nekem ma este, ha szépen kérlek, ugye anya? Kérleeek! - darálta a lány.
Capri Martra pillantott és elmosolyodott. Lányukat le sem lehetett volna lőni.
- És mit szólnál, ha anya helyett én olvasnék fel? - vetette fel az ötletet a férfi leülve az asztalhoz, ahol már meg volt terítve a korai vacsorára, ami igazából az ebédből állt.
- Juj, az nagyon jó lenne! - csapta össze a tenyerét Zoé.
- Feltéve, ha anya nem dob ki addig - kacsintott.
- De, páros lábbal rúglak ki - mosolygott rá.
- Most miért? - nézett rá rosszallóan összeráncolva szemöldökeit a kislány a bő pólóba öltözött anyjára, mely eltakarta a testét ért harapásokat.
- Nah jó, maradhatsz - 'adta meg' magát.
- Szuper! - bokszolt a levegőbe a lebarnult kislány, és elkezdte az élménybeszámolóját is, de pár perc múlva csöngetés zavarta meg őket.
Capri az ajtó felé nézett értetlenül. Elképzelni sem tudta, hogy ki lehet az. Felállt és az ajtóhoz sétált, majd kinyitotta.
- Szia! - mosolygott rá kicsit zavartan barátnője, aki mellett Dave is ott állt a falat támasztva. Zsón még a tegnapi ruha volt. - Öhm... remélem, nem zavarunk! Csak a cuccainkért jönnénk - hadarta el. Látszott rajtuk, hogy eléggé le vannak fáradva.
- Oh, és azt feltételezed, hogy odaadom őket? - vigyorodott el barátnője.
- Hát... igen.
- Jól van gyertek be - tárta szélesebbre az ajtót - Kértek enni? Mi épp azt tesszük.
- Hát.. - nézett Dave-re.
- Igen! - felelte határozottan a férfi.
- Hát jó - mosolyodott el a nő egyik kezével megcirógatva a derekát, majd maga után húzva behúzta a lakásba, hogy a konyhában üdvözöljék apát és lányát.
Zoé boldogan vetette magát Zsó nyakába is. Dave-től egy kicsit tartott, vele sosem beszélgetett valami sokat. Végül a kis társaság leült enni, amiből hamarosan hangzavar lett, mert mindenki beszélt mindenkivel.
- Na jól van, mi szerintem lassan indulunk - nézett Zsó az órájára - Hulla fáradtak vagyunk, meg nem sokára indul a gépünk New Yorkba.
- Jól van - mondta Capri – Remélem, hamarosan ismét összefutunk.
- Persze. Aztán beszámolok róla, hogy milyen volt az első találkozás Jackkel és Stella Rose-zal - kacsintott.
- Helyes.
A páros hamarosan el is búcsúzott, és sietve trappoltak le a lépcsőn, hogy fogjanak egy taxit.
Zsó már alig várta, hogy egy normális ágyat lásson. Nem sokat aludtak az éjjel. Dave teljesen kikészítette. Nem győzte visszaadni a kölcsönt. Ajkán egy kis mosollyal hajtotta fáradtan a fejét a férfi vállára a repülőn. Furcsa érzés volt, mikor beugrott neki, hogy annak idején pont egy repülőn találkoztak először. Bal kezével finoman simogatta a férfi mellkasát mindaddig, míg el nem szenderedett.
Dave még egy darabig fent volt. Szerette volna bemutatni a nőt a gyerekeinek, hisz szerette Zsót és szerette volna, ha a gyerekei is megismerik őt és viszont. Aztán - az első találkozótól és Zsótól függően - Zsó gyerekeit is össze lehetne hozni a Gahan csemetékkel. Remélte, hogy Jenny kíméletesebb lesz Zsóval, mint Suzanne Caprival. Szerette volna azt hinni, hogy a volt felesége gerincesebb, mint Martin volt neje. Hamarosan azonban ő is elaludt. Az éjjel eléggé lefárasztották egymást, valóban az egész éjszakát végigszeretkezték.
Zsó arra ébredt, hogy Dave gyengéden keltegeti, mivel a gépük leszállt. Kómásan követte őt. Fel sem fogta, hogy merre mennek, a férfira bízta magát. A hűvös New York-i éjszakában kicsit borzongott, hiszen Caprihoz inkább nyári holmikat vitt. Hamarosan szerencsére megérkeztek Dave lakására. A férfi gyengéden terelgette álmos párját először a zuhany alá, aztán az ágyba.
A nő ahogy leért a feje a párnára, rögtön mély álomba zuhant. Alig tudta elhinni, hogy végre alhat. De öröme csupán pár óráig tartott. Nyomasztó álmai voltak megint. Pedig azt hitte, hogy már kezd kilábalni ebből a depresszív korszakából. Ugyan nem tudta, de Dave most pont nem ölelte magához, így nem érzékelte, hogy nyugtalan az álma. Újra volt férjét látta egy pillanatra, ahogy nevetve hajol felé, aztán újraélte az elvesztése körülményeit azzal a különbséggel, hogy most a halálesetet vetítette le agya többféle verzióban. A harmadik variáció után teste nagyot rándulva feszült meg, mikor kiszakadva az álomból hirtelen riadt fel kinyitva könnytől homályos szemeit. Nem emlékezett rá, hogy hallatott-e valamilyen kiáltást, de szíve így is összefacsarodott. Utálta magát, hogy megint ez történik vele. Nem akarta meggyűlölni Eric emlékét! Dave felé magzati pózba gömbölyödve kezdett halkan sírni.
A férfi békésen aludta az igazak álmát. Nagyon kimerült, esély sem volt rá, hogy felébredjen.
Zsó nem is bánta, hogy Dave tovább aludt. Még egy ideig járatta agyát a téma körül, próbálva kiverni fejéből az álmában látottakat, majd végül kimerülten visszaaludt, és imádkozott magában, hogy ne folytassa ott, ahol abbahagyta.
Másnap reggel Dave kelt elsőnek, mit sem sejtve párja tegnap esti rémálmáról. Nagyot nyújtózott, majd Zsó felé fordult, hogy kedvtelve fürkéssze szerelme egész békésnek mondható arcát. Majd fel kell hívnia Jent, hogy megszervezhesse a lánya és Zsó találkozóját. Gondolkodott a felvezetésen. Mindenképp el akarta árulni a nőnek, hogy Stella és Zsó a tervei szerint meg fognak ismerkedni. Nem akarta a háta mögött csinálni. Úgy tervezete, hogy a saját lakásán valósítja meg a dolgot. Zsónak is és Stellának is ismerős terep.
Zsó egy nagyot sóhajtva ébredt fel. Nem nézett rögtön Dave szemébe, de aztán észrevette, hogy ébren van. Szemei kicsit bedagadtak az éjszakai sírástól. - Reggelt - súgta álmosan - Mennyi az idő?
- Jó reggelt - mondta a férfi, majd megcsókolta - Fél kilenc. Elég korán felkeltünk...
Sophie a hátára fordult és egy kicsit morcosan nyújtózott egyet. Nem volt túl feldobott hangulatban, de ezt nem mutatta túlzottan. - Mi a program mára? - nézett a plafonra karjait a nyújtózkodás óta a feje fölött nyugtatva a puha párnán.
- Hát, megtervezem a találkozót, aztán meglátjuk. Lassan el kellene kezdenem egy újabb albumot - mélázott el Dave - Gondolkodom, hogy felkérem Martot valami közös munkára.
- Nah, micsoda ötlet - pillantott rá Zsó, majd oldalra fordulva felkönyökölt - Én támogatom.
- Gondolom neki is jót tenne, ha dolgozhatna. Mostanában nagyon csak teng-leng, ahogy észrevettem.
- Igen, ez nekem is feltűnt. Jövő héttől nekem is vissza kell zökkennem a kiállítások világába, mert jön a nyári dömping - dörgölte meg a szemét, majd ásított egyet.
- Nah, akkor munkára. Megyek és felhívom Martot. Jó lenne tudni, hogy mit szól az ötletemhez.
- Jól van. Addig mit csináljak? Mit kérsz reggelire? Jennyt mikor hívod?
- Majd délután. A reggelit megcsinálom én, te csak feküdj.
- Oh, ágyba kapom a reggelit? Ezt mivel érdemeltem ki? - mosolyodott el megcirógatva Dave meztelen mellkasát. Csodálkozott rajta, hogy nem fázott az éjszaka. Ő be volt öltözve Dave egyik kopott pulcsijába és egy melegítőnadrágba, amit rendesen meg kellett húznia a derekánál, hogy ne essen le róla.
- Itt vagy nekem. Ez nekem elég indok - mosolygott rá, majd ki is mászott, hogy 20 perc múlva kávéval és finom szendvicsekkel megpakolva térjen vissza.
- Uhh, micsoda királyi lakoma - ült fel vigyorogva megigazítva magán a takarót.
- Láss hozzá - mondta, majd lecsórt egy szenyát magának.
Zsó eleget is tett a felszólításnak, és jóízűen falatozni kezdett. Érezte, hogy kezd jobban lenni.
Dave is elmélyülten majszolta a saját szendvicsét.
- Mondtam már, hogy őrülten édes vagy, miközben eszel? - vigyorgott rá Zsó vajas szájjal.
- Még nem – felelte.
- Akkor most már mondtam - vonta meg a vállát továbbra is mosolyogva, majd ő is harapott egyet a gusztusos szendvicsből.
Dave nemsokára elment és felhívta a volt nejét és Martot. Mindkét üggyel kapcsolatban letisztázott mindent.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés