Megjegyzés: Ez a novella is az érettségire való készülés mamámékhoz való száműzetésében készült. Odafönt nagyon rám tört az Erices hangulat… Remélem tetszeni fog!

Korhatár: 18-as karika. :D

The minute of Decay

- Nem hiszem el, hogy rávettél erre! – szállt ki hitetlenkedve Sophie a fekete kocsiból, ami egy impozáns épület előtt állt meg, ami beillett volna egy gótikus regénybe is. Azt azért be kellett vallania magának, hogy tetszett neki az épület, amin ízlésesen keveredtek a korok stíluselemei. A kivilágított ablakok mögött mozgó alakok árnyai látszódtak, és odabentről hangos rockzene dübörgött.

- Most miért? – simította le Eric fekete ujjatlan pólóját, amire egy piros nyakkendőt, és egy sötét sportos, néhol szegecsekkel díszített zakót vett fel.

Zsó végigmérte férjét, és újra nyugtázta magában, hogy ez a fekete soksebes nadrág a láncokkal irtó jól állt neki.

- Tudtommal te is szereted a zenéjét, és szeretném, ha személyesen is megismernéd őt, meg pár másik ismerősömet. Nyugi, nem harapnak, még ha a látszat és a média mást is sugall – folytatta a férfi odalépve kedvese mellé, és mosolyogva nézett fel ő is az épületre.

- Na igen, egy időben tény és való, hogy sokat hallgattam az albumait, de az jó rég volt. Emlékszem, kicsit meglepődtem mikor olvastam, hogy barátok vagytok. Mikor pedig abban a klipjében láttalak… - nézett rá huncutul csillogó kihúzott szemeivel – Hát mit ne mondjak, eléggé rád indultam – simított végig a karján.

- Na, látod, már csak ezért is megérte vele barátkoznom… - vigyorodott el egy leheletnyi csókot adva neje mélybordó rúzzsal kiemelt telt ajkaira vigyázva, hogy ne kenje el.

- Hmm… Mondtam már, hogy állati jól áll rajtad ez a cucc? – kérdezte hüvelykujjával letörölve a leheletnyi rúzst párja mosolyra ránduló szájáról.

- Azt hiszem, te sem panaszkodhatsz. Vadító ez a lakkruci-neccharisnya-csizma párosítás… - simított végig a formás fenéken.

- Hát ha már rávettél, hogy alkalomhoz illően öltözzek fel – igazította meg hosszú csipkekesztyűit, majd a válla mögé dobta kiegyenesített barna haját.

- Ha jól emlékszem, csak a lakkruci ellen ágáltál – indult meg Eric a lépcsők felé.

- Igen. Ez sosem volt az én világom. Viszont egyszer végre kipróbálhatom ezt a stílust is. Régen sosem volt pénzem ilyen holmikra – vonta meg meztelenül hagyott vállát.

- Egyszer mindent ki kell próbálni – nyújtotta felé mosolyogva karját, amibe csinos párja bele is karolt.

- Majdnem mindent – helyesbített.

- Eric Szmanda és a felesége – nyújtotta át a meghívójukat egy laza, mégis elegáns mozdulattal a kócosra szárított hajú színész az ajtóban darkos stílusú frakkban álldogáló férfinek, aki szemrevételezte a papírt, majd intett, hogy menjenek be.

Mikor kinyitották előttük az ajtót, a zene szinte mellbe vágta őket, pedig még csak az előcsarnokban voltak, ahová egy rövid folyosóról jutottak. Zsó magában ámuldozva nézte a sötét márványból készült burkolatokat és felületeket, melyeket hófehér oszlopok törtek meg. Több helyen felbukkantak vérvörös függönyök és drapériák is a sötét hangulatú szobrok és képek között, amikből nem egyet a házigazda festett.

- Hatásos, azt meg kell hagyni. Lenne jó pár rajzhoz ihlet, az tuti – jegyezte meg, miközben elindultak egy széles márványlépcsőn az első emeletre. Egy-két elszórtan sétálgató vagy beszélgető embert is láttak. Volt pár meredek kinézetű, de sejtette, hogy fog durvábbat is látni az est folyamán.

- Nos igen, van egy stílusa kedves barátomnak… - mosolyodott el újra Eric megpaskolva baljával a karján nyugvó kezet.

- Előre félek tőle, hogy mi vár ma még rám – súgta, mikor már egészen közel értek egy résnyire nyitva hagyott díszes faragásokkal díszített, jókora kétszárnyas ajtóhoz.

- Ne izgulj, nem lesz semmi. Maradj mellettem, és érezd jól magad – tárta ki az ajtó egyik szárnyát, és betessékelte párját a sejtelmesen megvilágított tágas terembe.

Zsó elámulva lépett be. Még sosem látott ehhez hasonló helyiséget, max. a tévében. Egészen sokan voltak főként feketébe öltözve. Úgy érezte magát, mintha egy bizarr farsangi bálra jutott volna be, ahol a Cure-osok, a darkosok, a gruffti csizmák, a bőr, a lakk és a szíjak uralkodnak.

Mindig is tetszett neki ez a stílus, noha magát nehezen tudta volna elképzelni így. A legelképesztőbb színű, formájú és hosszúságú hajak, a több helyen merészen ledér ruhák olybá tűntek számára, mintha egy gótikus magazinból keltek volna életre.

- Szemrevaló társaság – jegyezte meg Eric füléhez hajolva, majd hagyta, hogy beljebb vezesse a tömegbe. A terem téglalap alakú volt, ők az egyik rövidebb oldalán léptek be. Balra volt a DJ-pult, előtte már most jó páran táncoltak, vagy inkább elszálltan vonaglottak. A falak mentén egyébként árnyas kis boxokat is kialakítottak, de elszórtan többfelé pamlagok, ülőalkalmatosságok is voltak.

Zsó látva a magas franciaablakokat megállapította magában, hogy a terem nappal vakítóan világos lehet. Tekintete a freskókkal díszített plafonról a szemközti falra esett, ahol egy hatalmas kandalló terpeszkedett, fölötte pedig a tippje alapján egy Bosh kép függött. Ahogy nézte a kaotikus képet a furcsa figurákkal és alakokkal, egy szó tolakodott a nyelve hegyére.

- Haláltánc.

- Mit mondasz? – fordult hozzá Eric, de intett, hogy semmi érdekes, így a férfi tovább lavírozott vele a táncolók között. Pont a kandalló felé tartottak, ami mellett kicsit balra egy hosszú asztal állt pár illusztris vendéggel. A lány felismerte a barátaival beszélgető házigazdát, Marilyn Mansont. Pár pillanat alatt sikerült felmérnie a mélyvörös öltönyben, fekete ingben, és az öltönyhöz passzoló színű cilinderben ülő botrányhőst. Mikor tekintetük találkozott, konstallálta a várható tényt: hullafehérre festett arcából egy felemás színű kontaktlencsés szempár nézett vissza rá. Eric elégedetten mosolyogva lépett oda barátjához vele.

- Áh, Eric, örülök, hogy végül eljöttél, és magaddal hoztad ezt a virágszálat – bókolt kezet csókolva Zsónak miután gyorsan kezet rázott Erickel. A nő elmosolyodott.

- Mi kösz a meghívást. Kicsit azért tartottam tőle, hogy már nem is fogsz meghívni a sok visszautasított buli után.

- Ugyan már – legyintett – Érthető, hisz új életet kezdtél, és ha nem tévedek, a hölgy már meg is ajándékozott egy utóddal - bár meg kell jegyeznem, hogy ez egyáltalán nem látszik kegyeden…

- Igen, a testmozgás… - sandított vigyorgó férjére.

- Pontosan – helyeselt egy perverz vigyor kíséretében Manson – De üljetek csak le, és fogyasszatok!

Zsó Eric mellé telepedett, és onnan figyelte a vendégsereget, vagy hallgatta a férfiak beszédét. Pár óra és jó pár ital után a nő elunta az egyhelyben ülést, és szólt férjének, hogy megkeresi a mosdót. Eric bólintott, majd visszafordult a haverjaihoz.

Sophie felállva megigazította ruháját, majd elindult kifelé a teremből. Mivel Eric felkészítette rá, hogy láthat furcsaságokat az est folyamán, olyan nagyon nem lepte meg, ha néhol ölelkező vagy igencsak belelendült párokat látott. A nagy nehezen megtalált mosdóban szemrevételezte magát a díszes tükörben nem véve tudomást az épp a fekete márványról port szippantó nőről. Elítélte magában az ilyen embereket, de amíg őt nem piszkálják, nem szólt semmit, elvégre nem az ő testét mérgezték.

- Kérsz? – nézett rá ködös tekintettel a fiatal nő meglóbálva a fehér port tartalmazó zacskót. Zsónak volt egy tippje, hogy nem sütőpor van benne.

- Nem, kösz – fordult vissza tükörképéhez, és kijavította a sminkjét.

- Nem tudod, miből maradsz ki – vont vállat a nő, majd kitámolygott.

- És jó lenne, ha ez így is maradna – jegyezte meg már csak magának.

A mosdó végébe pillantva meglátott egy villanásra két nőt is, akik egymást fogdosva gyorsan eltűntek az egyik fülkében. Sophie a sok piától feloldódva nem akadt ki a látottakon, noha felmerült benne kuncogva a kérdés, hogy „Hova kerültem?”, de továbbra is mosolyogva lépett ki az ajtón, majd a hosszú és árnyas folyosón az egyik nagy nyitott ablakhoz lépett elővéve egy cigarettát.

- Engedd meg… - hallatszott az árnyékok közül hirtelen egy kellemesen mély bariton, és egy öngyújtó kattant abban a pillanatban megvilágítva egy villanásnyira a tulajdonosa finom metszésű arcát. Miután Zsó magához tért ijedtségéből, odahajolt a tűzhöz és meggyújtotta cigarettáját.

- Kösz – biccentett az idegennek, aki kilépett a majdnem teljessé vált hold fényébe.

- Ugyan, nem tesz semmit – mérte végig a csinos nőt. – Először vagy itt? Eddig még nem volt szerencsém találkozni veled…

- Igen, először – bólintott.

- És hogy tetszik a vendéglátónk által adott parti? – tudakolta a hosszú fekete hajú férfi. Zsó a szemébe nézve megállapíthatta, hogy szép világoskék tekintete van. Fekete hosszított szabású kabátja, és bordó ingje csodás kontrasztban állt fehér bőrével.

- Eddig egész jó, bár láttam pár meredek dolgot – vonta meg kicsit mosolyogva jobb vállát.

- Igazán? Például? Érdekelne, hogy mit tartasz meredeknek – lépett egyet közelebb.

- Hát mondjuk nem minden nap látok leszbikusokat vagy kábítósokat a női wc-ben, vagy vegyük mondjuk a szexet a nagyterem homályos boxaiban…

- Nem csak a nagyteremben lehet kiélni a szexualitásunkat – hajolt kicsit közelebb a férfi mosolyogva.

- Igazán?

- Igazán – felelte egészen közel hajolva. Zsó élvezte, hogy játszhat az idegennel egy kicsit. Szeretett rosszalkodni, ha Eric nem volt a közelben, ráadásul a pia is felszabadította. Mivel a férfi, aki leginkább valami vámpírra hasonlított, nem látott ellenállást, megcsókolta a barna hajú nőt. Zsó kiélvezte a pillanatot, kiélvezte, hogy egy kicsit rossznak érezheti magát. Óvatosan viszonozta a csókot. A másik felbátorodva magához húzta, egyik kezével pedig a nő bőrbe bújtatott fenekét kezdte simogatni. Sophie halkan felsóhajtott, s ezt csábítója kihasználva áttért a nyaka puha csókolgatására. De a nő lassan magához tért, és arrébb lépett. – Ne haragudj, de ennél többet nem adhatok.

- Miért? – nézett rá kicsit ködösebb tekintettel a férfi, akin valamennyire látszott a csalódottság.

- Mert a férjemmel vagyok itt – súgta.

A másik elmosolyodott. – Nem mintha ez engem zavarna, de jól van, most békén hagylak – jegyezte meg, majd kezet csókolt.

     Zsó mosolyogva hagyta ott az árnyak közé visszalépőt, és megigazítva a rúzsát tért vissza újra a terembe. Eric még mindig Mansonékkal beszélgetett. Kicsit kezdte magányosnak érezni magát, így nem ment vissza hozzájuk, hanem beállt táncolni közel az asztalhoz. Hamar teljesen átadta magát a ritmusnak. Manson vette először észre, ahogy a tömeget pásztázta beszélgetés közben.

- Szemrevaló a feleséged – vigyorgott Ericre, aki követve barátja tekintetét szintén felfedezte az erotikus mozdulatokat sem mellőző lányt, aki incselkedve táncolt úgy tűnt, hogy egy magas fazonnak, de igazából Ericnek.

- Igen, igazi kis bestia – mosolyodott el kicsit elsötétülő tekintettel, mikor látta neje mozdulatait.

- Azt tanácsolom, vigyázz rá, Eric – kortyolt egyet italából – Én sem vigyáztam eléggé Dittára, és tudod, hogy mi lett a vége – fűzte hozzá.

     Eric biccentett, de tekintetét nem vette le Zsóról, aki észrevéve pillantását mutatóujjával csalogatta férjét.

     Eric egy percen belül elhessegette az ácsingózókat, és birtoklón ölelte át párja derekát mindjárt magához is húzva őt.

- Na végre! – súgta Zsó – Azt hittem, már egész éjszaka csak beszélgetni akarsz – csúsztatta kezeit a férfi fenekére, és finoman bele is markolt.

- Miért, mit szeretnél csinálni? – utánozta le kedvese mozdulatát, hogy teljesen összesimulhasson az ágyékuk.

- Hát valami ilyesmit – nyalta meg saját alsóajkát csábítóan.

- Hmm… ez egész jól hangzik…

- Csak „egész jól”? – csúsztatta orvul egyik kezét kettejük közé, és finoman megmarkolta a lényeget.

Eric halkan felnyögött. – Jól van, akkor nagyon jól hangzik – adta meg magát. Megőrjítette Zsó ebben a szerelésben, és a viselkedése is rátett egy lapáttal.

- Így már mindjárt más… - kapott az ajkai után.

- Mi lenne, ha keresnénk egy nyugisabb helyet? – futtatta végig ujjait a nő hátán miután elszakadtak egymás szájától.

- Benne vagyok – nézett fel rá perzselőn.

     Eric nem sokat teketóriázott, magával húzta kedvesét. Ismerte a „kastélyt”, mint a rossz pénzt. Zsóban felsejlett a kérdés, hogy mikor még nem ismerték egymást Erickel, vajon hány nőt húzott magával így, de ezt a kérdést elvetette, a férfi magánügye volt, mint ahogy ő sem kötötte párja orrára, hogy őelőtte hány kapcsolata volt. Készségesen követte egy üres szobába, amin még a félhomályos sötétségben is látszott, hogy díszesen, de ízlésesen van berendezve. De a lányt most nem kötötte le a szoba berendezése, inkább gyorsan behajtotta az ajtót, és Eric zakóját szedte le.

     Férje sem habozott: rögtön lehúzta a díszfűző cipzárját neje hátán, így az a földre esett. Következő lépésként a bőrruha hosszú cipzárját húzta le jobbjával, balja pedig kicsúszott a rövid szoknya szegélye alól, hogy kihámozhassa karcsú kedvesét a ruhából.

     Zsó ellenkezés nélkül tűrte az akcióját. Kicsit megborzongott, ahogy egyre több bőrfelülete érintkezett a hűs levegővel. A férfit piros nyakkendőjénél fogva húzta magához egy vad csókra. Imádta, hogy sosem tudja megunni párja száját és nyelvének mozdulatait. Reszketegen felsóhajtott, mikor imádott ujjai a fekete bugyi alá csúsztak. Eric kihasználva az alkalmat kikapcsolta pánt nélküli melltartóját feltárva vele feszessé vált melleit. Ajkai a torkán és a nyakán keresztül csúsztak le a két melle közé. Zsó halkan sóhajtozott beletúrva párja hajába. Szabad kezének ujjai a fekete ujjatlan pólót markolászták és próbálták feljebb húzni.

- A bőrödet akarom! – súgta sürgetően Ericnek – Vedd le!

     A férfi készségesen engedelmeskedett. Sophie mohón simogatta és markolta férje bőrét. Mozdulatait egyre inkább átfűtötte a vágy. Eric eközben nyelvével rátalált párja mellére, és fogai közé fogta az egyik ágaskodó mellbimbót. Elégedetten hallotta az általa kényeztetettből kiszakadó hangos nyögést. Érezte, hogy végigkarmolja meztelen hátát, de ez egyáltalán nem zavarta. Lehunyt szemmel szopogatta a kényeztetett felületet.

     Zsó kezdte elveszíteni a fejét. Érezte, hogy a vágytól egyre többször húzódik össze. Ujjaival mohón simított végig Eric nadrágjának elején, majd el is kezdte kilazítani a ruhadarabot. Mikor a földön landolt az alsónadrággal együtt, hirtelen kapott párja tagja után. Érezte, hogy egy kicsit még dolgoznia kell rajta. Eric elhalón nyögött fel, mikor hozzáért, majd hagyta, hogy Zsó újra csókolni kezdje. Érezte, hogy párja mozgó kezének hatására egyre inkább elönti ágyékát a vér. Egy kis vágyakozó mosollyal az ajkán nézett a letérdelő nő barna szemeibe, majd meg kellett fél kézzel kapaszkodnia a baldachinos ágy egyik oszlopában, nehogy túlságosan megrogyjanak térdei, mikor ujjaival és szájával dolgozni kezdett rajta. Rekedten nyögött fel többször is. Tekintete egy-egy másodpercre találkozott párjáéval. Ezek a mozzanatok hihetetlenül bensőségesnek tűntek a számára, ahogy a vörös ajkak újra és újra körülölelték…

     Sophie nem kímélte őt. Érezte, hogy „foglya” perceken belül teljes hosszában és tettre készen feszül. De ő sem panaszkodhatott. Magában kuncogva állapította meg, hogy bugyijában már egy ideje „csőtörés” van… Nyelvével incselkedőn és kínzóan hosszan simított végig az ágaskodó tag alsó felén mialatt végig Eric vágytól hihetetlenül sötét szemeibe nézett. A férfi itt elégelte meg a dolgot. Felhúzta kedvesét, majd egy követelőző és vad csók után úgy fordította, hogy belekapaszkodhasson az ágy díszesen faragott egyik oszlopába.

- Vedd le a csizmáidat – kérte végigsimítva az ágyékához simuló fenéken.

Párja szó nélkül, gyorsan engedelmeskedett, majd újra megkapaszkodott az oszlopban. – A combfixek nem zavarnak? – kérdezte vágytól kásás hangon.

- Nem, azok maradhatnak. Viszont a tangád nem… - mordult szinte letépve kedveséről a falatnyi anyagot. Zsót kellemesen kirázta a hideg, majd halkan felsikkantott, mikor megérezte lábai közé siklani Eric egyik kezét. Lábai megroggyantak kicsit amint rátapintott vágytól duzzadt pontjára, és finom mozdulatokkal ingerelni kezdte, miközben a hátát és gerincének vonalát kezdte csókolni és nyalogatni. Kapkodva kezdte venni a levegőt, teste Eric után kiáltott. Fenekét a férfi ágyékának feszítette.

- Kérlek! Erőteljesen! Most! – nyögte lehunyt szemmel.

     Eric megadta neki, amit akart. Tudta, hogy már nem lett volna képes tovább húzni a dolgot. Vadul és mélyrehatóan vágta bele magát a felkínált nőiességbe kiszakítva önmagából egy hangos nyögést, Zsóból pedig egy sikoltás és nyögés keverékére emlékeztető hangot. Keményen kezdett el mozogni benne teljes hosszával belényomulva.

     Zsó kimondhatatlanul élvezte, ahogy felnyársalja őt. Még durvább mozdulatokra ösztökélte őt, miközben elfehéredett ujjakkal kapaszkodott az oszlopba és hangosan szakadtak ki belőle gátlástalan nyögései.

     A percek előrehaladtával szinte már állatias vadsággal szerette párját jó párszor belemarkolva a melleibe, vagy engedelmesen hullámzó feszülő testébe. Sophie kicsit lejjebb hajolt nagyobb terpeszbe állva, hogy még inkább hozzáférhessen Eric az őrjítő mozdulataival, melyek szinte már a fájdalom határát súrolták, de még mindig úgy érezte, hogy nem elég. Rövid és követelőző szavaival bíztatta a másikat még határozottabb fellépésre egészen addig, míg megroggyanó térdekkel, vadul pulzáló nőiességével, hátrafeszülő testével és az eddigieknél is hangosabb kiáltással fogadta a vadul és perzselően cikázó orgazmust. Miután Eric is követte őt egy durva lökéssel, finoman mozogva ringatózni kezdett párjával mintegy levezetésképp.

     Sophie pár perc múlva kiegyenesedve kicsúsztatta magából Ericet, és még mindig háttal állva neki fejét a vállának vetette. Hosszú, kicsit csapzott haja végigcsiklandozta a férfi mellkasát.

- Na ezt nevezem születésnapi ajándéknak… - kapkodott még mindig levegő után a lány, majd lehunyta szemeit megérezve az eddig a hasát simogató kezeket a melleiig felérni.

- Pedig ez még nem a teljes ajándékod… - mosolyodott el Eric végigcsókolva kedvese borzongó nyakát.

- Valóban? Mit tartogatsz még a tarsolyodban te Don Juan? – csúsztatta kezeit a férfi kézfejeire, és még erősebben markoltatta meg velük a melleit.

- Azt majd később kapod, addig is kapsz pár előzetes ajándékot, ha nem bánod… - csúsztatta jobbját újra a nő lábai közé egy percre, majd az ágyhoz lépve magával szembe fordította és hátrafektette.

- Miért bánnám? – tárta szét lábait párja kérésére, aki máris a csípőcsontjainál járt csókjaival.

     Még legalább két órát töltöttek a szobában újra és újra eljuttatva egymást a csúcsra, majd fáradtan, de kielégülten tértek vissza a táncterembe egy alaposan összegyűrt lepedőt hagyva maguk után.

     Miután beszálltak az autó hátsó ülésére, a nő szinte azonnal elaludt párja mellkasára hajtva a fejét. Eric elégedetten ölelte őt magához, és kíváncsian várta lefáradt kedvese reakcióját, mikor megkapja az igazi ajándékát.

By: Useless-girl

2007.04.30.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés