Megjegyzés: Íme egy újabb kis részlet Eric és Zsó családi életéből, mely az érettségire való készülés alatt született. Remélem, tetszeni fog! Időben valahol a Lost In The Stars és a The Line Begins To Blur között játszódik. Enjoy!

Tender Moments

- Na gyere kincsem, megyünk az oviba – fogta kézen Sophie Ewant.

- De anya, én nem szeretnék! – nyafogta – Én is apa meg Lilian mellett szeretnék lenni – nézett rá hatalmas szemekkel.

- Nyugi drágám, ha hazajöttél, velük lehetsz – válaszolta türelmesen miközben ráadta a cipőit. Ahogy felnézett rá guggoló helyzetéből, látta rajta, hogy elkezdett duzzogni kicsit. – Ewan ne csináld, kérlek! Tudod mit? Inkább készíts valami szépet az oviban a húgodnak. Na, mit szólsz?

- Jó – mosolyodott el végre a szöszke kisfiú.

- Na és most sipirc elbúcsúzni apáéktól, aztán menjünk! – csapott finoman a fenekére és elmosolyodva felállt, mikor Ewan futni kezdett a hálóba, ahol Eric épp az egy hónapos kislánnyal foglalkozott.

     Zsó megállt az ajtóban és mosolyogva nézte, ahogy idősebbik gyermeke apja nyakába veti magát egy cuppanós puszi erejéig, majd kibontakozva az ölelésből óvatosan a franciaágyon mocorgó húga fölé hajol és egy pici puszit nyom az arcocskájára, amitől Lilian elmosolyodott egy pillanatra. Majdnem elolvadt a látványtól a büszke anyuka. Tekintete egy pillanatra találkozott férjéével amint összemosolyogtak.

- Na, nagyfiú, kész vagy? Mindened megvan?

- Igen, mehetünk – törődött bele az elkerülhetetlenbe.

- Remek.

- Szia apa! Vigyázz Lilianre! – nézett a férfira komoly kifejezéssel arcocskáján.

- Vigyázni fogok, ne aggódj – mosolygott rá Eric összeborzolva fia haját. – Na sipirc!

     Ewan elfutott anyja mellett, hogy felkapja kis hátizsákját, amiben a létfontosságú játékai lapultak. Zsó egy percre még a helyén maradt.

- Biztos elleszel vele? – tudakolta mosolygó férjétől.

- Naná! Nem először csinálom ezt, emlékszel? Elméletileg van egy fiam is, akivel mindezt egyszer már végigcsináltuk…

- Jól van na. Honnan tudhatnám, hogy mennyit felejtettél? – mosolygott rá játékosan kinyújtva a nyelvét.

- Vigyázz, mert leharapom! – fenyegette meg vigyorogva.

- Húha…

- Egyébként ez is olyan, mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni.

- Remek. Akkor jó szórakozást! – küldött egy csókot nekik, majd eltűnt az ajtóból, hogy a másik rosszcsont után nézzen.

- Na gyerünk, nagylegény, mert a végén még elkésünk! – nyitotta ki a sötét autó ajtaját Zsó, ami előtt Ewan álldogált. A kisfiú hamar bemászott a hátsó ülésre szerelt gyerekülésbe és ügyesen be is csatolta magát, majd anyjára nézett.

- Mehetünk – jelentette ki.

- Na ez már szeretem – mosolygott rá Sophie hátranézve, majd végre elindultak.

     Mikor visszaért, még mindig mosolygott. Megint elégedettnek és boldognak érezte magát. El se hitte, hogy már egy hónapja adott életet a lányuknak, Ewan pedig már négy éves lassan… Ráadásul Eric is szabad pár hónapig. Szerette, ha így összejön az idillikus kép a valóságban is.

     A konyába ment inni egy pohár kakaót. Miután ezzel is megvolt, felment a hálóba Ericékhez. Megint csak majdnem elolvadt a látványtól, ahogy a csöppség, úgy mint régen Ewan, az apja mellkasán alszik kezecskéit ökölbe szorítva. Úgy tűnt, férje is elszenderedett, de mikor óvatosan melléjük mászott az ágyba, a kócos férfi lassan kinyitotta barna szemeit. Először lányára, majd párjára nézett elmosolyodva.

- Hihetetlen, milyen pici még mindig – jegyezte meg halkan.

- Pedig már sokat nőtt. Emlékszel, mikor Ewan aludt ugyanígy rajtad?

- Hogyne. Ezeket a pillanatokat sosem fogom elfelejteni. Köszönöm, hogy megajándékoztál velük! – simogatta meg baljával felesége karját, amin támaszkodott.

     Zsó nem válaszolt, csak elérzékenyülve elmosolyodott, és megfogta Eric kezét, hogy hozzáérinthesse arcát. Eric szerelemesen nézett párjára. Az anyaságtól még gyönyörűbbnek látta. Nem hitte volna, hogy a Szigettől idáig el fognak jutni, de csak örült neki, hogy így alakult az életük. Most már kétszeresen is apa volt, amit csodálatos érzésnek talált, és mindezt Sophie-nak köszönhette.

- Igazából mindig is két gyereket szerettem volna – jegyezte meg a nő elgondolkodva, miközben Eric kézfejét simogatta – És pont ebben a felállásban. Először egy fiú, rá pedig 3-4 évre egy lány.

- És miért pont így? – simított végig a mocorogni kezdő Lilian pici hátán szabad kezével.

- Mert ha nagyobbak lesznek, Ewan vigyázhat a húgára, és majd még később hozhatja a helyes barátait a házba.

- Én meg majd hajthatom el őket a lányom közeléből… – fűzte hozzá vigyorogva.

- Na persze, mert ő aztán hagyni fogja… - pillantott halkan nyögdécselni kezdő lányukra.

- Mi a baj, kisvirág? – kérdezte följebb ülve Eric a csöppségtől, aki nyújtogatni kezdte nyakacskáját, és sírásra görbült a szája.

- Azt hiszem, eljött a kisasszony következő etetési ideje – sóhajtott Sophie megérintve duzzadt melleit.

- Feszülnek? – érdeklődött Eric miközben átadta Liliant.

- Aham – kapta a tömör választ, majd egy perc múlva a pici már elégedetten lakmározott.

     Eric megbűvölten nézte kettejüket. Pont úgy, mint mikor annak idején Ewannal állt fent hasonló helyzet.

- Visszatérve az előbbi témára, akkor büszke lehetek magamra, hogy elsőre sikerült összehoznom neked az áhított „gyerkőcsorrendet”.

     Zsó nem tudta megállni, hogy ne kuncogjon egyet.

- Nos igen, ez a te tehetségedet dicséri… - mosolygott rá, majd visszanézett Lilianra.

     Eric elégedetten nyújtózott egyet.

- És tudod, mit fogok megint sajnálni, ha Lilian már nagyobb lesz? – vigyorgott.

- Na mit?

- Hogy megint nem lesznek ilyen dúsak a kebleid – dugta ki kicsit a nyelvét huncutul csillogó szemekkel.

- Te disznó! – vágott hozzá finoman egy párnát elvigyorodva.

- Most miért? – tiltakozott hevesen a támadás ellen.

- Őrült vagy! – fújt egyet Zsó.

- De így szeretsz, nem? – búj hozzájuk óvatosan.

- Ez a te nagy szerencséd, te mamlasz… - válaszolta és hagyta, hogy párja gyengéden megcsókolja őt, majd megsimogassa a pici vállacskáját.

- Említettem már, hogy mennyire szeretlek titeket? – nézett neje boldogan csillogó szemeibe.

- Hát, mintha valami derengene… De ezt nem lehet elégszer hallani – csókolta meg újra, majd a szemébe nézve gyengéden megsimogatta jobbjával az arcát.

By: Useless-girl

2007..05..01.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés