|
65 - The Line Begins To Blur
2007.05.16. 16:05
"Don't be afraid to break new ground"
65.
Sophie kora reggel kelletlenül búcsúzott el Dave-től és a szuszizó Seth-től, hogy előremenjen Martékhoz. Dave be akarta várni Stellát, és kettesben jönni utánuk rég nem látott lányával. Zsó elgondolkodva ült a repülőn a tejfehér felhőket szemlélve. Az utóbbi lassan két évben ha repült, mindig egy kicsit furcsán jó érzés töltötte el, ahogy arra gondolt, hogy így közelebb érzi magát az elveszett szeretteihez. Erichez. De ez a gondolat ahogy jött, úgy el is szállt. Voltak ilyen pillanatai még most is. Hamarosan le is szálltak. A taxiban ülve Stellán gondolkodott. Reménykedett benne, hogy vele is legalább olyan jól ki fog jönni, mint Jackkel az első találkozásuk alkalmával. Remélte, hogy a lány nem lesz olyan, mint Caprival annak idején Viva. Ismerősként lépett be a szőkeség birtokának kapuján, és üdvözölte Seilát, aki el is kísérte a házig.
- Hahó! Sziasztok! - lépett be a nyitott bejárati ajtón.
- Szia! - nézett fel Capri egy újságból. Spagettipántos laza felső volt rajta és egy halásznadrág. Feslője által kevés égett része maradt ruha alatt.
- Huh, szia pirikacsa - mosolyodott el Zsó lerakva táskáját a földre, majd lehajolt egy puszira barátnőjéhez. - Szépen leégtél...
- Kösz... – grimaszolt.
- Na, mi a helyzet? - huppant le mellé - Zoé? Mart? Selia?
- A kertben vannak, gondolom birkóznak vagy valami ilyesmi.
- Értem - biccentett mosolyogva - És? Mi a helyet... köztetek?
- Mire gondolsz?
- Hát mire? Hát arra, hogy mostanában kezdetek jóban lenni. Egyre gyakrabban adsz hírt róla, hogy Mart így jött Zoéhoz, Mart úgy vitt el titeket ide-oda...
- Normalizálódik a kapcsolatunk. Attól, hogy volt egy ronda elválásunk, még nem muszáj nem beszélnem vele és fújnom rá - mondta egy kicsit keményebben, jelezvén, hogy erről nem óhajt többet mondani.
- Jól van, jól van. Csak érdeklődtem - tartotta maga elé védekezőn két kezét - Nem kell mindjárt leharapni a fejem.
- Bocs, nem akartalak megbántani.
- Mindegy, hagyjuk. Végül is a te dolgod - vonta meg a vállát, majd a táskájában kezdett turkálni - Dave-ék olyan 4-re érnek ide elmondása szerint. Most kimegyek üdvözölni Martékat is - állt fel és indult el az ajtó felé.
Biccentett, de nem ment utána.
Zsó kilépett a verőfényes meleg napsütésbe. Itt bezzeg nem fázott. Kicsit még mindig ideges volt a délutáni találkozó miatt, de ezt próbálta elnyomni magában. Napszemüvegét feltolva a hajába guggolt le és tárta ki a karjait, mikor Zoé meglátta és futni kezdett felé. A kislány boldogan mosolyogva üdvözölte, és azonnal fecsegni kezdett. Marttal összemosolyogtak a kislány feje fölött.
Gahan leparkolt Mart háza előtt. Mellette lánya ült. Rápillantott, majd kiszálltak és megindultak a bejárati ajtóhoz. Hamarosan be is léptek rajta. Zsó idegesen állt fel, és törölte kezeit a virágos szoknyájába, ahogy beléptek a nappaliba. A jó régen látott képek egykori szőke kislánya immár lassan felnőtt nővé cseperedett. Világosbarna haja kiegyenesítve és kicsit tépetten omlott a vállára. Barna szemei a szobában tartózkodókat fürkészték. Vitathatatlanul fel lehetett ismerni pár vonást az arcán, amiket Dave-től örökölt. Zsó egy picit zavartan köszörülte meg a torkát, és Dave-re pillantott.
A lány csendben fürkészte a szobát és a szobában lévőket. Ránézésre meg tudta különböztetni a két nőt. Az egyik, a vörös hajú biztos Mart csaja volt valamikor rég. A másik meg most az apjáé. Egy halvány grimasz futott át az arcán, majd Dave-re pillantott, aki pár mondattal bemutatta egymásnak a feleket.
- Szia, örülök, hogy végre személyesen is megismerhetlek - lépett oda Zsó a kezét nyújtva.
- Szia - mondta röviden a lány. Nem volt épp ellenséges, csak hűvös.
- Rég láttalak - lépett Martin is közelebb Zoéval a karján - Talán üljetek is le, ne ácsorogjunk itt. Kértek valamit inni, vagy enni?
- Hát, ha van valami ennivalód és felajánlod nekem, azt megköszönném - mondta Dave.
- Persze, gyere velem a konyhába! - intett miután lerakta Zoét, aki rögtön anyja lábához simult - Meg persze ha valaki akar még enni, az is jöhet - nézett hátra az ajtóból.
- Én kösz nem - mosolygott rá Zsó.
- Cica? - nézett Capri a lányára. Zoé bólintott - Mi is megyünk - állt fel a lány.
- Jól van - biccentett a szőkeség, majd Dave-vel el is tűntek az ajtóban.
Zsó váltott egy pillantást Caprival, majd egyedül maradt a fiatal lánnyal.
- Hát, akkor talán üljünk le, ne ácsorogjunk - mondta.
Rosie csendben leült a kanapéra jó messze Zsótól.
A nő érezte a feszültséget, amit igyekezett feloldani - És van valami kérdésed?
- Minek kéne lennie?
- Csak érdeklődtem. Gondoltam, ha már így ketten maradtunk, talán beszélgethetnénk.
- Ahogy gondolod.
- Akkor kezdem egy talán sablonos kérdéssel: a suli hogy megy? Mi érdekel? - mosolyodott el halványan.
- Hát... a suli megy. Apa meg is ölne, ha nem menne kellőképpen, ahogy ő fogalmaz. Mi érdekel? Sokminden, de apám nagy bánatára a zene nincs a topon köztük. Pedig reménykedik a mai napig, de ez veszett ügy.
- A zenére úgy hallottam, hogy ott van a féltestvéred, Jack - kortyolt egyet az üdítőjéből - Talán már albuma is jelent meg, nem?
- Nem, ő DJ 'karriert' szeretne befutni. Hát, majd meglátjuk...
- És te milyen irányba orientálódsz? Mit szeretsz tanulni?
- Tanulni? Lehet azt szeretni?
- Hát én például egyedül a rajzot és az angolt szerettem tanulni. Bár a középiskolában a rajzzal sajnos nem tudtam eleget foglalkozni, már benne sem volt a tananyagunkban, de az angol igen, noha magánszorgalomból kezdtem el tanulni annak idején. De csak ez a két tárgy tudott lekötni. És látod, most itt vagyok. Megérte.
- Hát... nem is tudom. Van két kategória: amit utálok és amit eltűrök. Nem szeretem a sulit.
- Akkor még azt sem tudod, hogy mi szeretnél lenni? - tudakolta érdeklődve.
- Nincs konkrét elképzelésem.
- És anyud hogy van? - érdeklődött tovább óvatosan - Jól megvagytok?
- Igen - hallatszott a tömör felelet. Hangsúlyából érezni lehetett, hogy nem óhajtja részletezni a témát.
Zsó megértette. Nem akarta letámadni a lányt. Óvatosan letette a poharát az asztalra. - Ha valami érdekel, kérdezz csak nyugodtan - jegyezte meg, miközben a beérkező Seilát kezdte simogatni.
- Apám folyton ömleng, szóval, mondhatjuk, hogy tudok mindent.
- Igazán? Ezt nem tudtam.
Zsó érezte, hogy a csend kezd köztük megint kínossá válni. Hogy lekösse magát, tovább simogatta a fekete kutyát.
A lány csendben nézett ki a kertbe, merengőn. A belépő Mart mentette meg a helyzetet.
- Na lányok, még nem szedtétek szét egymást? - poénkodott.
Zsó küldött felé egy rosszalló pillantást.
- Csak szeretnéd - szólalt meg mögüle Capri - Két nő... mindig is a gyengéd volt - rakott rá még egy lapáttal a lány. Rosie elvigyorodott.
- Hé, ne hozz zavarba. Itt egy kiskorú is jelen van...
Zsó felnevetett.
- Neeem zavar - szólt közbe a kajánul vigyorgó lány. Kiskora óta bírta a szőke férfit, szóval jót szórakozott rajta.
- Persze, aztán apád a szememre veti, hogy megrontalak, és még talán nekem is jön emiatt. Ismered, milyen hirtelen haragú... - kacsintott.
- Szerintem Zsó el tudná simítani a helyzetet, nem? És egyébként is... miért hozna téged zavarba, ha ilyeneket mondok, hogyha alaptalanul mondom? Mert gondolom, feltételezzük, hogy alaptalanul mondom...
- Háááát... - húzta el vigyorogva.
- Mocskos a fantáziád, Gore - súgta Capri Mart fülébe, ahogy mögé lépett és hozzásimult, hogy a mondata végén leüljön a kanapéra.
- De szereted, hogy ilyen, nem? - súgta szinte tátogva, majd leült mellé.
Sokatmondóan mosolygott a férfira, majd a belépő Gahan felé fordult.
- Nah, mi van gyerekek? - kérdezte a férfi.
- Zoét hol hagytad? - kérdezett vissza Mart rögtön.
- Elraboltam és eladtam 20 tevéért.
Zsót váratlanul érte ez a megjegyzés. Érezte, hogy nagyot dobban a szíve. Talán még össze is facsarodott egy kicsit. Nem nézett a többiekre, Selia bundájába túrt mindkét kezével, és próbálta lenyelni a szorító érzést a torkában. Nem gondolta volna, hogy még mindig ekkora hatással van rá, ha valami Eric-kel kapcsolatos merül fel. Mert hogy a férje viccelődött a tevékkel meg az ő eladásával annak idején.
Mart Zsóra pillantott, majd válaszolt Dave-nek: - Szegény lányom. Jó lenne, ha azért majd visszaszereznéd...
- Mit kapok érte? - kérdezet Gahan. Nem vette észre Zsó reakcióját.
- Mit kérsz?
- Nem is tudom... mit ajánlasz? És mi lesz, ha nem tudom visszaszerezni a lányodat?
- Váltságdíjat akarsz? Nincs annyi tevém, ami kiválthatná őt?
- Ha visszaszerzed Zoét, megmented Rosie-t az eladástól - szólt közbe a vörös hajú nő.
- Hééééé - méltatlankodott az említett.
- Most miért? Szemet-szemért elv! - vigyorodott el Mart is, és küldött egy hálás pillantást, amiért "megmentette" őt Capri.
- És az én véleményem nem számít? - kiáltott fel a lány.
- A portékák véleménye sosem számított - csóválta a fejét Mart - Dave, szerinted mennyi tevét ér a lányod?
- Nos, mivel idősebb is és az én lányom is, minimum a dupláját a tiednek.
Zsó itt érezte úgy, hogy ez már sok neki. Eddig is csöndben ült, de most már nem bírta tovább. Túl intenzívek voltak még az emlékei. - Gyere Seila... na, gyere! - hívta a kutyát magával a nyitott teraszajtó felé indulva. Nem nézett senkire.
A kutya boldogan követte Zsót. Egy kiadós játékra számított. A barna hajú nő egy darabig elsétált a kutyával a smaragdzöld füvön, míg szomorkásan az állat füle tövét vakargatta, majd automatikusan eldobta a botot, amit Seila odahozott neki. Ahogy a boldogan elrohanó állatot figyelte, egy könnycsepp gurult le az arcán.
- Zsó? - szólalt meg mögötte barátnője. Látta a nőn, mikor elment, hogy valami gond van. Aztán rájött, hogy mi lehet a gond.
Sophie gyorsan letörölte a könnycseppet, majd barátnőjére nézett. - Szia. Mi az? - kérdezett vissza könnyednek szánt hangon elmosolyodva.
- Mindketten tudjuk jól, hogy miért jöttem. Nézd el Dave-nek. Kicsit izgul Rosie miatt.
- Persze, nem az ő hibája. Csak... csak rossz olyanokat visszahallani, amiket Eric... mondott. Főleg Dave-től - vonta meg a vállát, mintha könnyen venné, majd újra elhajította a botot.
- Nah igen... És milyen volt Stella, mikor egyedül voltatok?
- Egész kommunikatív. Rosszabbra számítottam. Nagyobb ellenállásra. De egyelőre tartózkodó volt. Válaszolt a kérdéseimre, de ő nem tett fel egyet sem.
- Nem rossz - mondta barátnője - Nyitottabb feléd. Mázlid van.
- Nyitottabb annál, mint feléd annak idején Viva - pillantott rá.
- Például.
- Kezdetnek biztos, hogy nem rossz - vonta meg a vállát - Na, és mire jutottatok? Sikerült visszaszerezni Zoét? - mosolyodott el kicsit szomorkásan.
- Még nem, de szerintem mire visszaérünk, már az apját fogja nyúzni.
Zsó elmosolyodott, majd ténylegesen elindultak visszafele.
És valóban, Capri jóslata bejött. Zoé ténylegesen az apja nyakában lógott, amit az érintett egyáltalán nem vett zokon, miközben Stellával beszélgetett, amibe Dave is bekapcsolódott. Dave rég látta szeretett lányát. Joggal érezhette magát kicsit elhanyagoltnak a kanapén ülő lány. Dave el is határozta magában, hogy többször fog közös programokat szervezni, hiszen úgy tűnt, hogy kedvese és Stella nem tépik egymás haját, ha egy légtérben kell lenniük. Miután a két nő is visszatért, kezdett beindulni a beszélgetés. Végeredményben egy eredményes délutánt tudhattak a magukénak pár óra múlva.
Dave nemsokára el is búcsúzott, hogy hazavigye a lányát. Capri kicsit fáradtan ült a kanapén, karjait kinyújtva a háttámlán nyugtatva, fejét hátraejtve. Zoé az apja ölében aludt el.
- Na azt hiszem, én el is megyek a kisasszonnyal alukázni - jelentette be Mart elnyomva egy ásítást - További jó szórakozást - állt fel egyre nehezebb alvó lányával.
- Tényleg ennyire fáradt vagy, vagy csak szökni próbálsz? - pillantott fel Capri.
- Hát egy kicsit fáradt vagyok, de azt hittem, nincs igény a társaságomra, ergo kettesben akartok beszélgetni - vonta meg a vállát, ami kicsit nehézkesen ment Zoéval a karjaiban.
- Nos, ha el akarsz menni, menj - biccentett a lány - De maradhatsz is.
- Jaja, nem zavarsz - bólogatott Zsó is felhúzva lábait a kanapéra miközben hátradőlt.
- Hát jó, ha ennyire nélkülözhetetlennek tartotok, akkor visszajövök... - adta meg magát.
- Nekünk ellenállni? Kizárt - mosolyodott el a vörös hajú nő lehengerlően.
- Milyen igaz... - mérte végig perzselően a férfi, majd kilépett a szobából, hogy Zoét ténylegesen az ágyába vigye.
- Na jól van! Ne meséld be nekem, hogy ez csak olyan "jóban vagyunk" pillantás volt! - vigyorodott el Zsó.
- Miért, minek hívnád? - nézett rá ártatlanul.
- Perzselő és meglehetősen egyértelmű pillantásnak... - dugta ki nyelve hegyét incselkedve.
- Erre most mit mondjak?
- Nem kell semmit mondanod - nézett rá mindent tudóan mosolyogva - És amúgy hogy tetszett a legifjabb Gahan csemete?
- Ezt én kérdezhetném tőled - mosolyodott el - Nos?
- Hát, nem tudom. Egyelőre szimpatikus, bár érezhetően tartózkodó volt. De ez érthető. Mondjuk mikor az anyja is szóba került, akkor kifejezetten kemény lett a tekintete.
- Érthető - bólintott barátnője - Ambiciózus lány, nem gondolod?
- Az, noha ennek ellenére a beszélgetésből az derült ki számomra, hogy még nem tudja, hogy mit akar kezdeni az életével. De még van pár éve a középsuliban ezt eldönteni - vonta meg a vállát - Csak abban reménykedem, hogy ki fog tudni nőni az apja árnyékából.
- Úgy értettem, hogy megvan a saját akarta. Elég nyilvánvalóan tudja alkalmazni is, ha téged egy pillantással elhallgattatott - nevetett fel.
- Na igen. Tud nézni. Mint az apja... - mosolyodott el kicsit álmodozóan.
- Azt hiszem nem pont ugyanazon cél elérése érdekében tette ezt meg - kacagott fel ismét a lány, de most egy darabig el se hallgatott. Jó kedve volt.
- Hát igen - nyalta meg a szája szélét a barna hajú nő mosolyogva.
- Mi ez a nagy jókedv? - lépett be Mart az ajtón, majd meg is állt egy nagyot nyújtózva.
- Semmi, semmi... - legyintett Capri.
- Ismerem én ezt a huncut csillogást a szemetekben... - huppant le Capri mellé a kanapéra - Pasi van a dologban, igaz?
- Hááát, nem, nem igazán.
Mart csak megcsóválta a fejét, majd újra megszólalt: - Nos, hölgyeim, mit szólnátok egy vacsorához a konyhában?
- Benne vagyok! - egyezett bele Capri.
- Én is! Kilyukad a gyomrom! Milyen házigazda vagy te, hogy éhezteted a vendégeidet? - állt fel Zsó is vigyorogva.
- Kiéheztet minket.
- Hát még ilyet... - fújt egyet Zsó, majd követték a felnevető szőkeséget a konyhába.
- Aztán csodálkozik, ha rávetjük magunkat, vagy valami.
- Azon nem csodálkoznék, inkább örülnék neki... - fordult hátra vigyorogva.
- Hé, rám ne számíts, én foglalt vagyok! - emelte meg egyik kezét Zsó.
- Ketten egyszerre? Hé, akkor már játszhatnánk vámpírosat is – vetette oda Capri.
- És miben állna az a vámpíros dolog? - kérdezte a férfi újra rájuk pillantva, miközben a hűtőben kezdett kotorászni.
- Háááááááááát, célba vennénk azt az érzékeny nyakadat - felelte a vörös hajú lány.
- Hmm... Nem hangzik rosszul... - kacsintott.
Zsó egyre erőteljesebben vigyorgott.
- Szeretnéd mi? – szólalt meg újra a fiatalabb nő.
- Hogyne... Két ilyen szépség egyszerre? - pakolt ki a pultra mindenféle élelmiszert.
- Hé, mintha én már említettem volna, hogy nekem meg vannak kötve a kezeim... Nem is akárki által... - kuncogott Zsó.
- Mintha zavarna - nézett rá társa.
- Miért? Kinézed belőlem, hogy megcsalnám Dave-et a legjobb barátjával? - nézett rá túljátszott hitetlenkedéssel.
- Őszintén?
- Akarjam hallani a válaszodat?
- Hát, én nem tudom...
- Amúgy leszögezem, hogy nem - nézett a két jelenlévőre - Dave elég jól kielégíti a vágyaimat... - kacsintott.
- Ah, abban biztos vagyok - vigyorodott el Capri.
A szőke férfi csak vigyorgott látva a "veszekedő" feleket - Mondtam már, hogy egész szórakoztató nézni, ahogy egymáson próbáltok túltenni?
- Mi nem is próbálunk túltenni egymáson! – tiltakozott Zsó.
- Aha, nah persze... - hagyta rá a férfi.
- Ajaj, mi lesz itt, ha én vacsi után elmegyek aludni... - jegyezte meg félhangosan Zsó.
- Miért, mi lesz? - tette fel a kérdését Capri Martra nézve.
- Hát én nem is tudom. Mi is alszunk, nem? - vette elő a kenyeret is, majd az asztalra pakolta a cuccokat, ahol a két nő már helyet foglalt.
- Ahogy gondolod.
A férfi csak somolygott, majd megkent egy szelet kenyeret vajjal. Zsó is vigyorogva kezdte enni szendvicsét.
A hármas már épp elmélyülten vacsizott, mikor megérkezett Dave.
- Hé, meg sem vártatok? – méltatlankodott.
- Hé, azt hittem, hogy hazamész New Yorkba Rosie-val - örült meg Zsó párjának, és egy kicsit vajas csókot nyomott a mellé lehuppanó Dave szájára.
Gahan kigúvadt szemekkel nézett a nőre - Hát jó, ha nem örülsz nekem, akkor el is mehetek...
- Nem, nem, nem! Csak meglepődtem! - tiltakozott gyorsan megragadva a kezét - Örülök, hogy itt vagy. Csak úgy volt megbeszélve, hogy vele mész, nem?
- De, de közbejött valami és útba estetek. Gondoltam, meglepem a kis társaságot. Csak beugrottam és megyek is tovább, de szerettem volna tőled elbúcsúzni az éjszakára.
- Mi? Most mégis elmész? Ez nem szép tőled! Abba a hitbe rángatsz itt, hogy itt maradsz nekem éjszakára, erre mégsem? Hát szép! - fordult vissza Zsó a szendvicséhez.
Mart felkuncogott.
- Na, cica, majd kiengesztellek, mikor hazaértünk, jó? - ölelte át hátulról a nőt.
- Na persze...
- Tényleg - húzta közelebb magához.
- Nem hiszek neked... - énekelte, majd harapott egyet a szendvicsébe.
- Hát jó - állt fel színpadiasan a férfi - Nekem most mennem kell - nézett az órájára - Majd még beszélünk. Mart veled mindenképp. Ha túlélem Zsó meggyőzését, persze.
A nő úgy tett, mintha nem érdekelné túlzottan Dave távozása.
- Rendben - biccentett vigyorogva a másik férfi.
Hozzádörgölődzött Zsóhoz - Azért még elbúcsúzhatok tőled vagy büntetsz még?
- Na jól van... - mosolyodott el - Gyere, kikísérlek... - állt fel kézen fogva Dave-et - Mindjárt jövök - szólt még hátra a többieknek.
Capri biccentett csupán, majd szendvicse mögül nézett a páros után.
A barna hajú nő az előtérig kísérte párját, majd a pólójánál fogva magához húzta közel a falhoz állva. - Élvezed, ha játszhatsz velem? - kérdezte megemelve egyik szemöldökét.
- Nagyon is - vigyorodott el.
Zsó még közelebb húzta magához - Látszik... Csak nehogy ráfázz egyszer... - simult hozzá.
- Miért, mi lesz akkor? - kérdezte kajánul.
- Úúúú, ne akard megtudni... - súgta szinte a szájába elsötétülő tekintettel.
Dave nem teketóriázott tovább, vadul kapott párja ajkai után. Pár perc múlva azonban megtörte szenvedélyes csókjaikat és újra az órájára nézett - Tényleg mennem kell – súgta.
- Biztos? - biggyesztette le a száját Dave-be kapaszkodva - Nem maradhatsz még pár icipici percecskét? - nézett rá legdurvább kiskutyaszemeit bevetve.
- Sajnos nem - csóválta a fejét - Pedig szívesen maradnék egész éjszakára - súgta a fülébe - De majd otthon.
Zsó nagyot nyögött. Panaszosan. - Csak győzzem kivárni! De... azt hiszem, te sem fogod megbánni... Kitaláltam pár újítást... - nyalta meg a férfi száját incselkedőn.
- Helyes - mondta és elmosolyodott - Megyek - csókolta meg még röviden búcsúzul, majd kilépett a bejárati ajtón.
Sophie nagyot sóhajtva dőlt az előszoba falának, hogy kicsit lenyugodhasson. Már most hiányzott neki a férfi. Érezte magán jellegzetes illatát. Végül még egy nagyot sóhajtott, és megigazítva felsőjét belépett a konyhába, ahol egy intenzív szemkontaktust szakított meg megjelenésével.
- Itt is vagyok.
Mart az órára nézett a falon - Hát ez nem volt olyan gyors, mint várható lett volna...
- Nah, hogy ment az elválás? - kérdezte somolyogva barátnője.
- Öööö... - nézett rájuk kicsit elpirulva - Nehezen ment.
- Azt gondoltam - vigyorodott el Capri - Nah jó - mondta - én elvonultam zuhanyozni meg miegymás. Még lehet, hogy lelesek.
- Én megyek alukázni, az már biztos. És közben lehet, hogy azon fogok rágódni, hogy miért nincs itt az a lökött barátod - pillantott mosolyogva Martra, aki épp befejezte a kajálást.
- Akkor tartalmas estéd lesz – jegyezte meg barátnője, miközben elpakolt maga után, majd eltűnt, hogy meghódítsa a fürdőszobát.
- Igaza van Caprinak, nem fogsz unatkozni... - nevetett Mart is pakolászás közben.
- Na te csak ne szólj semmit, te... teee... Don Juan! - vigyorgott.
- Már megbocsáss, de miért lennék az?
- Ááááá, hát nem is tudom... - kacsintott - Mindenesetre jó úton haladsz nála... - nézett a plafonra, amivel a fent tartózkodó Caprira célzott.
- Ennek örülök. Vidámabb mostanában.
- Miről beszélsz? - adta az ártatlant, de azért somolygott a bajsza alatt.
- Jól van, jól van, nézzen csak mindenki madárnak ma engem! - állt fel - Nem elég, hogy Capri, te, még Dave is...
- Dave? Mit mondott?
- Semmi konkrétat, csak hülyítette itt a fejemet - vont vállat.
- Ahhoz nagyon ért.
- Na igen - vonta meg a vállát Zsó - Azt hiszem, én el is teszem magam holnapra. Reggel korán indulok a géphez. Kaptam egy hívást közben, hogy meg kell néznem NY egyik isten háta mögötti kerületében egy kiállítótermet, hátha rendbe tudjuk hozni.
- Huh... hát, sok sikert.
- Köszi, és jó éjt - lépett oda egy puszira, majd kilibbent az ajtón.
- Neked is - mondta még utána a férfi.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés