|
66 - The Line Begins To Blur
2007.05.16. 23:37
"We like a bit of rough..."
66.
Mart ezek után elpakolta a maradék edényt a mosogatógépbe, majd egy rövid kitérő után az alvó Zoéhoz, a háló felé vette az irányt. Caprit egy bolyhos fehér fürdőköpenyben találta, ahogy kibújva karjaival a puha anyagból fintorogva szemlélte a vállait és a hátát.
- Nah, hogy van a bőröd? - futtatta végig tekintetét a nőn, akit a köntös csak deréktól lefelé fedett.
A lány grimaszolva felelt - Hát valamivel jobban, de még mindig borzalmasan néz ki.
Mart mögé lépett, és finoman végigsimított a piros és húzódó bőrön. Ahogy közelebb hajolt, látta, hogy már kezd hámlani néhol. - A jó hír, hogy már kezd hámlani. Nem sokáig kell már szenvedned vele. Várj, bekenem megint, jó?
- Megköszönném - pillantott rá hálásan.
A férfi kiment a fürdőbe a tégelyért, majd pár perc múlva vissza is tért, és óvatosan kenegetni kezdte Capri hátát. Ujjaival gyengéden oszlatta szét a hűs krémet, miközben néha a tükörből Caprira pillantott halványan elmosolyodva.
A lány csendben tűrte, hogy Mart az érzékeny bőréhez érjen. Mart erőteljesen koncentrált a műveletre szemöldökeit és szemeit összehúzva.
- Hű, ez ennyire nagy odafigyelést igényel? - mosolyodott el.
- Ööö... - nevetett fel zavartan, majd újra a piros bőrre nézett - Annyira nem, csak épp próbálom visszafogni magam, hogy megmondjam az őszintét.
- Jaj, de rendes vagy. De azért ennyire nem kéne...
- Mit nem kéne? Visszafogni magam? - csúsztatta a nő karcsú derekára hűs kezeit.
- Hát, arra feleltem, nem?
- De igen, arra... - hajolt a nyakához, és finoman végigfuttatta rajta ajkait alig érintve bőrét.
A lány felkuncogott, majd ellépett a férfitől és csillogó szemeivel nézett a zöld szemekbe.
- Tudod, a krém...
- Mi van vele? - nézett rá kicsit értetlenül teljesen elvarázsolódva a nő illatától.
- Hát, nem ártana, ha beszívódna. Épp magad mondtad.
- Na igen... De csak a hátad van bekenve... - mosolyodott el Capri szemeibe nézve. Kezei finoman cirógatták a hasát, majd egyik mutatóujja incselkedőn felkúszott két melle között, hogy gyengéden megfoghassa az állát.
- De a hátam egy fontos testrészem. A kertbéli esténk után te is megtapasztalhattad...
- Ó igen. Elég élesen emlékszem rá... - nyúlt lassan a köntös csomója után, és ujjaival egy pillanat alatt kioldotta. Az anyag a földre hullt.
- Az én emlékeimben is megmaradt... vajon miért?
- Hát én nem is tudom... Talán mert édesanyád is ott volt? - mosolyodott el kezeivel újra végigsimítva az oldalain, majd a fenekénél fogva közelebb húzta magához.
- Lehetséges... - mosolyodott el, majd elkezdte felfedezni az előtte álló testét.
Mart készségesen simult hozzá, miközben gyengéden puszilgatni kezdte Capri arcát lassan haladva a szája felé. Az áldozat nem ellenkezett, mosolyogva várt, miközben ujjai a férfi pólója alatt játszottak. Martin végül gyengéden rátalált a kívánatos ajkakra és lehunyt szemmel csókolni kezdte. Ujjai finoman cirógatták a nő testét kikerülve a leégett területeket. Tegnap óta már nagyon várt ezekre a pillanatokra. A lány érezte, hogy a férfi mennyire nekiszenteli magát. Most vagy Mart imádja nagyon, vagy tényleg van valami kisugárzása. Régebben sokat agyalt rajta, hogy miért is van szüksége rá egy Martin Gore-nak. Aztán elnapolta a dolgot, ugyan nem jött rá a dolog nyitjára azóta sem. Készségesen csókolta vissza.
A férfi egyre inkább elmélyült a csókban, majd kezei közé fogva Capri arcát támasztotta még mindig csukott szemekkel homlokát a lányénak. - Én annyira... - de itt elhallgatott. Majdnem kimondta, amit érzése szerint nem szabadott volna... még. Majdnem hagyta, hogy elragadják az érzései.
- Annyira mit? - kérdezett vissza.
- ... kívánlak - fejezte be kicsit sután. Szíve szerint nem ezt mondta volna, de magában tartotta a kikívánkozó szavakat, inkább újra csókolni kezdte, míg egyik kezének ujjai végigfutottak a nő karján, hogy a kezét megfogva följebb irányítsa ujjait a póló alatt mellkasán.
Érezte, hogy ez egy rögtönzött válasz volt, de ennyiben hagyta a dolgot. Hagyta, hogy a férfi kisajátítsa a kezét. Martin lustán cirógatta érzékeny bőrét, miközben csókjaival áttért a nyakára. Ujjai finoman rátaláltak Capri melleire. Minden mozdulatából a gyengédség sugárzott. Vigyázni akart a nőre, és legfőképp nem akart fájdalmat okozni neki sajgó bőre miatt. Lassan kezdte felgyűrni szabad kezével a pólót Mart oldalán, majd szájával kezdte felfedezni a felszabaduló területet. A férfi halkan sóhajtozva hagyta neki a műveletet miközben a haját cirógatta. Finoman harapta a férfi bőrét, egyre feljebb kalandozva a nyakához. Hirtelen harapott vadul a nyakába. Felnyögött az érzéstől erősebben megmarkolva Capri csípőjét. Nem is engedte el, vákuumot képezve kezdte szívni a bőrét.
Mart újra felnyögött a fájdalmas és egyszerre élvezetes érzéstől. - Mi az, átmész vámpírba? - simított végig a fenekén kikerülve a derekánál végződő krémréteget.
Egy vörösen égő foltot hagyva hátra maga után szakadt el a felülettől, majd a férfi fülébe suttogott - Nem szeretnéd?
- Nem tiltakoznék ellene kézzel-lábbal... - markolta meg jobbjával Capri mellét, míg balja a fenekét markolta erőteljesebben.
- Lássuk, hogy túléled-e...
- Lássuk! - vigyorodott el lélekben felkészítve magát a támadásra.
Erőteljes harapás érte a kulcscsontját.
Visszafogva hangját csak erőteljesen felsóhajtott lehunyt szemekkel hátrahajtva fejét. Capri elengedte a póló nyakát, amit eddig félrehúzva tartott, hogy hozzáférjen áldozata nyakához. Gondolt egyet, majd két kezét a nyaknak való kivágáshoz helyezte. Ránézett a férfire.
Mart visszanézett rá. Sejtette mire készül. Elmosolyodott.
Erőteljesen esett neki az anyagnak, így az hamarosan panaszosan recsegve adta meg magát. Végigfutatta bal kezét a felszabadult területen, majd hirtelen végigszántotta a felületet.
A férfi lerázta magáról a póló maradványait és halkan felnyögött a bőrét ért fájdalmas ingertől. - Megint "kerteset" játszunk?
- Talán ellenedre lenne?
- Ó nem. Szeretem, ha durvulsz. Azt hiszem ezt párszor már tisztáztuk - rántotta erőteljesen magához csípőjét a fenekébe markolva. Capri megérezhette éledő érdeklődését.
- Nem is nagyon ellenkezhetnél... - mondta, miközben az ágy felé irányította.
- Uhh.. valóban? - ült le az ágyra az ölébe húzva őt.
- Megpróbálhatod.
- Az fájna... - simított végig kicsit erőteljesebben a hátán egy kis részen.
- Édes fájdalom...
- Hát jó, te akartad! - karmolta végig középes erősséggel a húzódó krémes bőrt - Úgyis majd beleőrültem, hogy nem érhetek a hátadhoz...
A lány egy kicsit megemelkedett a fájdalom hatására, de nem mondott semmit. Vadul esett Martin ajkainak. Viszonozta a csókjait többször erőteljesen ráharapva Capri alsóajkára. Nyelveik mohón űzték a másikét. Mart keményen markolt a meztelen nő fenekébe, hogy közelebb húzza magához. Hagyott pár vörös csíkot a férfi nyakán, ahogy finoman felszántotta az érzékeny felületet, majd egyre lejjebb kalandozott kettejük között. A férfi fészkelődött kicsit, hogy könnyebben hozzáférhessen a lefelé tartó kéz. Ujjai a nő derekát, hátát, fenekét karmolták.
Az alhasán is hagyott pár nyomot. Szeretett itt játszani, tudta, hogy ez a határvonal és nem utolsó sorban érzékeny terület. Mart pedig imádta, ha itt gyötri őt. Annyira sokat ígérők voltak ezek a mozdulatok, hogy már csak ezektől érezte, hogy begerjed. Ilyenkor mindig türelmetlenséggel a tekintetében nézett rá. Hasizmai össze-összerándultak a karmolásoktól.
Mélyen nézett a szemébe a művelet közben, Akkor sem engedte el tekintetével, mikor lejjebb adta a kezével a dolgot. Mart elsötétülő zöld tekintetét a barna pillantásba fúrta kicsit megemelve állát, ahogy érezte a nadrágjába csúszni a kecses kezet. Határozottan fogta közre a férfit, miközben bal kezét a lapockái közé siklatta és finom nyomást gyakorolva rá kényszerítette közelebb a férfit, míg mellkasuk össze nem ért. A közvetlen közelében akart lenni és érezni a reakcióit, miközben dolgozni kezdett rajta.
Mart kipirosodott bőre Capri melleinek nyomódott, ahogy egészen összesimult vele. Halkan nyögött párszor szinte a szájába az érintései hatására. - Őrült jól csinálod... - jegyezte meg elhalón.
- Van már benne gyakorlatom - jegyezte meg félmosollyal a száján.
- De még mennyire... Még mindig... imádom a kezeidet - nyögte akadozva.
Elmosolyodott, majd újra gyötörni kezdte a férfi nyakát. Ahogy előrehajolt jó pár vörös tincs Mart vállaira hullott.
A férfi a plafonra nyögött, ahogy a vörös hajba túrt. Szabad keze azonban orvul besiklott Capri lábai közé.
Egész gyorsan kapott utána és fogta le. Nem, most az van, amit ő mond.
- Ejha... Elég jók a reflexeid. Nem akarod? - nyalta meg az állát, majd újra ránézett.
- Nincs merszed ellenkezni velem? - kérdezett vissza.
- Lenne értelme? Azt hiszem, kaptam már pár leckét tőled az évek során... - súgta, de kezét hirtelen mégis kiszabadította, és erélyesebben nyúlt a nőhöz.
- De úgy szeretem, mikor lázadsz - intézett újra ellentámadást intézve a keze ellen.
- Akkor lázadok, jó? - csavarta ki csuklóját a szorításból, majd hirtelen merült el az ujja Capri testében.
- Csak nyugodtan! - nyögött fel, majd pár pillanat múlva nekifeszült a mellkasának két kezével, hogy eldöntse az ágyon.
A férfi kicsit ellenállt, de végül megadta magát, és hagyta, hogy Capri kivezesse magából ujjait. Kíváncsian várta a nő következő lépését. Diadalittasan helyezkedett el a férfin, miközben kihúzta a kezét. Alig érintve a bőrét ingerelte a mellkasát, csak hogy valahol hirtelen hasítson a felületbe. Martin ilyenkor hangosan nyögött fel figyelve a basáskodó nő mozdulatait félig lehunyt szemmel. Aztán mégis kicsit megemelkedett mellkasával, és elkapta Capri derekát, hogy közelebb húzza magához, de a nő ellenállt. Ekkor felhúzta lábait, hogy orvul magára döntse Caprit, akinek gyorsan kellett megtámaszkodnia a lendülettől a feje mellett.
Hirtelen kellett kitámasztania magát, hogy ne essen az alatta fekvőre. Martin elvigyorodott, majd kicsit följebb tornászva magát, nyakát kinyújtva fogaival Capri egyik melle után kapott és erőteljesen rá is harapott, hogy aztán gyengédebben szopogatni kezdje.
Először felszisszent, majd elhalón felnyögött. Egyenlőre nem döntötte meg Mart uralmát.
A férfi ezt ki is használta, s rögtön végigsimított a nő hátán, a fenekén, majd ujjai testének legérzékenyebb pontjára siklottak, hogy incselkedően ingerelni kezdjék.
Ismételten felnyögött, de nem sokáig maradt nyugton. Ajkai újra a férfi mellkasán kezdtek el kalandozni. Mart kénytelen volt kiengedni fogai közül zsákmányát, ujjai pedig átkúsztak a nő oldalára, amit kicsit erőteljesebben meg is karmolt. Felszisszent, s cserébe a férfi csípőjéhez kapott, amivel időközben egy szintbe került. Nem kímélte az enyhén kiálló csontot: rendesen benne hagyta a fognyomait. Mart felkiáltott a fájdalomtól. Ujjai meghúzták a hosszú vörös tincseket, melyek folyamatosan csiklandozták is egyszerre a bőrét.
Elengedte a kínzott területet és Mart szemeibe nézett. A férfi kicsit lihegve nézett vissza rá.
Lassan végignyalt Mart csípőjén, majd vízszintes vonalban haladt lassan tovább az alhasán.
Mart nyaka megfeszült, ahogy próbálta tekintetével követni mozdulatait, aztán feladta, mikor Capri kezei kibontották a nadrágját és gyorsan le is rángatták róla az alsóval együtt. Végre szabadon eshetett a felületnek. Nem is teketóriázott sokat. Nyelve hegyével finom mintákat rajzolt lassan araszolva céljához.
- Kérlek! - nyögte a hajába túrva sürgetőn.
- Mire is? - kérdezett vissza, elszakadva tőle.
- Vegyél a szádba! Kérlek! - nyögte ki kívánságát. Tudta, hogy a nő tudja, hogy ez a gyengéje.
- Nagyon szeretnéd?
- Nagyon! - húzta meg a haját, és kicsit megemelte a csípőjét is.
- Igazán? Hát, nem tudom, hogy mit tehetek az érdekedben...
- Capri!
- Igen? - mosolygott rá kedélyesen.
- Ne csigázz már! - rántotta meg egy kicsit hosszú haját.
- Különben?
- Különben nem állok jót magamért - nyögte a plafonra.
- Miért, mit teszel? - szemtelenkedett vele.
- Leginkább ezt! - szorította meg a csípőjét, és egy hirtelen és gyors mozdulattal átfordult vele erélyesen a lepedőnek szorítva foglyát. Eszébe jutott egy pillanatra, hogy biztosan nem lehetett kellemes érzés a lány hátának ez a mozdulat, de nem érdekelte. Túlságosan felcsigázta. Erőteljesen vágta belé magát.
Felszisszent, majd pár percig Mart hatása alatt volt. Hirtelen érte a váltás, de aztán kezdett ostromlójával szembeszállni. Erőteljesen kezdte letolni magáról a széles mellkast.
De Mart nem hagyta magát. Ellenállt elkapva és leszorítva Capri csuklóit. Megpróbálta magáról valahogy lelökni a férfit. De nem sikerült neki, Mart megfeszítette testét és vadul vágta újra és újra belé magát.
Végül beletörődve sorsába hagyta annyiban a dolgot. Néha-néha még váratlanul kitört a férfi ellen, de egyre ritkábban. Végül is élvezte a dolgot.
Pár perc múlva gyöngyöző homlokkal adott a férfi egy vad csókot neki, majd ránézett: - Akarsz irányítani? - ajánlotta fel.
- Azt kiharcolom magamnak. Most meghagyom neked.
- Ahogy akarod - hagyta rá, majd folytatta erélyes csípőlökéseit. Újra nyögni és sikoltozni akarta hallani az alatta fekvőt.
- Nem hanyagolod azt a szájba-vevős dolgot? - kérdezte félmosollyal.
- Te kényszerítetted ki belőlem, hogy hanyagoljam... - nyögte beiktatva egy csípőkörzést.
- Én csak kérdeztem! – nyögte.
- Én meg csak megmutattam, hogy nem állok jót magamért, emlékszel? Vagy szeretnéd úgy befejezni, hogy a szádba...? - súgta két lökés között.
- Vigyázz, hogy mit ajánlasz fel…
- Miért, megtennéd? - nyalt végig a nő megduzzadt alsóajkán.
- Tudod, hogy könnyen bele tudsz vinni a rosszba...
- Ó igazán? Akkor gyere! - csúszott ki belőle és felhúzta az egyik csuklójánál fogva, ahogy ülőhelyzetbe tornázta magát.
- Kérlek - mosolyodott el szélesen, majd megcsókolta a férfit, hogy ajkait elhagyva újra megkezdje az útját lefelé.
- Nem kell felvezetés - dőlt hátra a széles ágyon feje alá gyűrve egy párnát.
A köldökétől nyalt végig egy hosszú csíkot, ahogy felemelte a fejét, hogy aztán újra alábukjon, immáron a lényegre tapintva…
Mart elhalón nyögött fel, ahogy belemarkolt újfent a vörös tincsekbe. - Gyerünk, ne finomkodj!
- Az fájni fog - nézett fel rá elszakadva tőle, hogy felelhessen.
- És szerinted az mikor volt hátrány nekem? - nézett rá szája szélén egy perverz és egy kicsit gúnyos mosoly keverékével.
- Mazochista. Az elődeimnek is mondtál ilyeneket? - kérdezte, miközben visszahajolt kényeztetése tárgyához.
- Ha éppenséggel érdekel: mondtam.
Ekkor harapott. Mart pedig felkiáltott és egész testében kellemesen megborzongott.
Tovább kínozta, hol finomabb, hol kevésbé finomkodó harapásaival, hogy aztán újra a nyelve legyen a főszerepben. Mart időnként sürgetőn nyomta lejjebb a fejét nagyokat nyögve, kapkodva a levegőt.
Élvezte, ahogy hatást gyakorol a férfire, hogy még mindig tud uralkodni rajta. Mart pedig hagyta magát. Túlságosan elborította már az agyát a vér, hogy az élvezeten kívül másra is gondolni tudjon. Miután egyszer különösen mélyre nyomta a nő fejét, felkiáltott: - Most! - teste erőteljesen megfeszült miközben felkiáltott.
A lány egy kicsit várt, mielőtt elszakadt volna a férfitől. Egy nagyobbat nyelt, majd felegyenesedett s a férfi szemeibe nézett.
Kapkodva vette a levegőt és visszanézett rá végigsimítva az arcán. - Fantasztikus vagy! - nyögte.
Elmosolyodott csupán. Mart a nő tarkójára csúsztatva kezét húzta közelebb magához félig ülőhelyzetbe tornázva magát, hogy megcsókolja. Megőrjítette a tudat, hogy a saját ízét érezheti a lány ajkain. A lány hagyta kikapcsolni az agyát, hagyta sodródni magát az árral. Nem gondolt semmire, csak az érzéseire koncentrált. A férfi kezei Capri karjain simítottak végig, miközben elmélyítette csókját. Nyelve lassan, mégis követelőzőn ízlelgette a lányét.
Capri feszült várakozással figyelte, hogy a férfi belelendüljön. Martin kezei végigsiklottak a derekán található tetováláson, majd a fenekén állapodtak meg finoman cirógatva feszes bőrét. Egy félmosollyal az arcán szakadt el a szájától és ejtette vissza a fejét a párnába. - Mi az? Vársz valamire?
- Na mi van? Megkaptad, amit akartál, aztán lustulsz? És velem mi lesz? - kérdezett vissza.
- Most mondhatnám azt, hogy kegyetlen leszek... - cirógatta továbbra is a fenekét.
- De?
- Nincs de - mosolygott.
- Szóval, képes lennél engem nélkülözni. Önző!
- Önző? Ez igazán hízelgő. Mindenesetre perpillanat helytálló jelző rám nézve...
- Ezt komolyan is gondolod?
- Mit tennél, ha azt mondanám, hogy igen?
- Lehet, hogy nem nyúlnék hozzád többet?
- Valóban? Ezt komolyan kibírnád? - nyalta meg saját száját.
- Én ki...
- Úúúú, micsoda akaraterő... Viszont ez nem vonná maga után azt a tényt, hogy én ne érhetnék hozzád... - kúsztak fel a kezei a krémtől sikamlós háton, majd újra visszatértek a lány hátsójához.
- Hajrá.
- Mit hajrá? - vette le róla kezeit incselkedve.
- Mart, én komolyan nem nyúlok hozzád.
- Ezt nem hiszem el - vigyorgott rá önelégülten.
- Gondolod? Valóban úgy ismersz? Mint, aki nem tarja be az ígéreteit? - kérdezte, miközben nyomatékosítva szavait elkezdett lemászni a férfiről.
- Nem éppen. Na, hova mész? - kapott a karja után.
- Hova mennék? Nem most mondtam, hogy nem nyúlok hozzád többször?
- Na, az nem úgy van... - ült fel, majd átfordította a nőt gyengéden a lepedőnek nyomva őt, térdeivel széttárva a hosszú combokat - Még nem végeztem veled. Egyébként meg - fogta meg a nő két csuklóját, majd a párna alá dugta Capri feje fölé -, ha nem akarsz hozzám érni, nem is kell... - mosolygott kajánul, majd adott a kulcscsontjára egy érzéki csókot.
- Mire készülsz? - kérdezte somolyogva,
- Csupa jóra. Épp az előbb panaszkodott kegyed, hogy hiányol valamit... Persze ha meggondolta magát, akkor mehetünk aludni is.
- Nem, nem gondoltam meg magam,
- Valahogy sejtettem - lehelte nyelvét lesiklatva jobb mellére, amit érzékien ingerelni is kezdett.
Elhalón nyögött a plafonra lehunyt szemekkel. Egy kicsit megemelkedett a mellkasa. Mart egyre inkább belelendült, balja pedig önállósította magát a formás testen. Pár perc után már a széttárt fehér comb belső felén siklottak ujjai. Fogaival finoman harapdálta a feszülő mellet.
Szó nélkül tűrte a dolgot. Kíváncsi volt, hogy mit mutat neki a férfi. Martin látta, hogy a nő hátrahajtott fejjel élvezi az érintéseit, épp ezért gonoszul elvigyorodott. Gyors váltást vitt végbe: szája váratlanul lendült támadásba ujjaival együttesen, ahogy kihagyva egy jókora területet a lábai közé hajolt. Lendületesen kezdte ingerelni régóta várakozó érzékeny pontját.
Hangosan nyögött fel, ujjai megtalálták a szőke tincseket és húzni is kezdték őket. Mart egy pillanatra elszakadva tőle fújta ki a levegőt a fejbőrébe hasító fájdalomtól, de aztán visszatért a kényeztetett területhez. Ujjaival sem késlekedett sokat. Határozottan merült el a nőiességében egyre gyorsuló tempót felvéve.
Egyre hangosabban nyögött, Mart két ujja a megszokottnál erőszakosabban dolgozott rajta. Szája eltávolodott Capri testétől, hogy figyelhesse a reakcióit, mikor lassan még egyet belevett a játékba.
Ismételten felnyögött, bár most a hangjába vegyült némi fájdalom is.
A férfi először óvatosabban kezdte mozgatni a kezét, és nyalogatni kezdte Capri hasán a bőrétől elütő színű forradást.
Vadul gyűrte a lepedőt, igyekezett szokni az érzést.
Szeretője kezdett gyorsítani a tempón. Párszor közben beleharapott a hegbe, aztán nyelve visszasiklott a lábai közé, hogy lendületes munkába kezdjen.
Teste egy csöppet megfeszült a fájdalomérzete miatt, amit a benne mozgó 3 ujj keltett benne,
- Nyugi, mindjárt jobb lesz, csak hozzá kell szoknod... - súgta Mart felpillantva rá, s nem hagyta abba mozdulatait.
- Te aztán tudod, mi? - kérdezett vissza.
- Ha akarod, abbahagyhatom.
- Nem muszáj - mondta két nyögés között.
Mart egy kicsit elmosolyodott, majd visszahajolt az otthagyott felülethez, és egyre inkább belemélyülve ingerelte a nőt. Mivel érezte, hogy a feszültség nem csökken túlzottan az általa birtokolt testben, egy idő után megelégedett két ujjal is. Itt viszont már könyörtelen tempót diktált. Érezte, hogy felenged. Sok volt neki az a 3 ujj - ennyire azért nem tágulékony! Érzékei kezdtek megbolondulni. Martin egyre szenvedélyesebben mozgott mind szájával, mind a kezével. Érezte, hogy egyre inkább ívbe feszül a nő teste. Füleiben kellemesen csengtek a kiadott sikolyai, kiáltásai és nyögései. "Igen, így csak ő tud élvezni..." - jegyezte meg magában somolyogva, és rátett még egy lapáttal: gyorsított mozdulatain. Sikolyait ha akarta se tudta volna visszafogni. Pár perc múlva Mart el is érte a célját nála, és nekifeszült a férfi testének.
Mart elégedetten hallgatta hatalmas nyögését, mialatt párszor még végignyalt rajta, ujjaival pedig gyengéden mozgott még párat mielőtt kicsúsztatta volna őket. - Nos? Elégedett a kisasszony? Még mindig nem akar hozzám nyúlni? - támasztotta állát a nő alhasára.
- Valld be, hogy azért hiányoltál volna.
- Természetesen. Ez nem titok - cirógatta meg az oldalát kedvesen.
- Még Zsó számára sem...
- Még Zsó számára sem - értett egyet - Nálam is célzott rá.
Elmosolyodott.
Mart fölé mászott, hogy egy csókot lopjon tőle mielőtt mellé feküdt volna - Viszont szerintem jobban tennéd, ha a hasadon aludnál - jegyezte meg végigsimítva a sebhelyes hason.
- Igen, ééérzem - fordult meg.
- Nagyon fájt mikor karmoltalak? - kérdezte aggódással a hangjában, finoman végigcirógatva az érzékeny és haragosvörös felületet, ahol itt-ott látni vélte körmei nyomát.
- Ugyan, még élek, nem?
- Akkor jó - puszilta meg az arcát, majd a száját lenyugodva. Lassan az oldalára fordult finoman a nőhöz érve, és a könnyű nyári takaróval derékig betakarta. - Meg ne fázz itt nekem - kommentálta szelíden mosolyogva.
Ismételten csak elmosolyodott, majd megvárta, míg a férfi elhelyezkedik mellette. Mikor ez megtörtént, Martin csak csillogó zöld szemeivel nézte a félhomályban a vörös szépséget.
Befészkelte magát az álla alá. A közelében akart lenni. És a férfi ezt meg is adta neki mélyen beszívva ismerős illatát. - Szeretem az illatod - dörmögte.
- Én meg téged - motyogta félálomban.
Mart egész testében megdermedve visszafojtotta a lélegzetét, ahogy felfogta a szavak értelmét, aztán egy széles és elégedett mosoly terült szét az arcán, amit a magához vont nő nem láthatott. Szívét könnyednek érezte. - Én is téged - lehelte. Nem volt benne biztos, hogy egyáltalán meghallotta-e, de nem is nagyon tudott foglalkozni vele, mert még mindig a nő három szava visszhangzott elméjében.
A lány pár percen belül el is aludt. Szeretője azonban még percekig gyengéden cirógatta őt gondolataiban és érzéseiben elmerülve.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés