|
Bodylanguage / Testbeszéd
Useless-girl 2007.06.09. 16:40
Első angol nyelvű novellámat lefordítottam magyarra is Orchidett kérésére. :)
Megjegyzés: Az első angol nyelvű fanfickemet Maukának ajánlanám, aki rávett, hogy így is írjak. :) Bocsánat a hibákért, de még nem vagyok olyan jó ebben a nyelvben. Talán a jövőben gyakorolhatok valakivel… :P Remélem mindannyiótoknak tetszeni fog!
Korhatár: Magyrországon 18-as karika / külföldön 21-es. :D
New York belvárosának egyik kávézójában ültem, próbáltam tanulni a közelgő vizsgámra. Már majdnem egy hónapja voltam itt. Emlékszem milyen izgatott voltam a hírtől, hogy ide jövök Amerikába. Sosem szerettem igazán ezt a kontinenst, Európát részesítettem előnyben, de ez jó lehetőség volt, hogy valami mást csináljak, hogy felfedezzek egy új világot, hogy jobban megismerhessem ezt a várost, ami oly sok sztárnak, híres épületnek és múzeumnak ad otthont. Talán nekem is megadatik az esély, hogy egy kis falatot haraphassak a Nagy Almából.
Valahogy ma dekoncentrált voltam, elég nyugtalan. Nem tudom, mi ütött belém. Úgy éreztem, hogy ki kell mozdulnom, hogy mászkálnom kell a városban, hogy sétálnom kell a hangos és zsúfolt utcákon. Még mindig kívülállónak érzem magam. „Egy angol férfi New Yorkban” – ahogy Sting dala szól. Kivéve, hogy én lány vagyok, és nem Angliából, hanem Magyarországról. Vicces, hogy Londonba nem tudtam eljutni, ami pedig az egyik álomvárosom, de N.Y.-ba sikerült, amit mindig is utáltam, és úgy képzeltem el mint valami szürke és sznob helyet. Az igaz, hogy sok embert látok öltönyben és kosztümben az utcán rohanva a munkahelyükre, vagy drága autókban és a sárga taxikban ülve, de ez a hely nem szürke. Például a hely, ahol most vagyok egész színes.
Kifele bámultam az ablakból, ami közel volt a kis asztalomhoz. Az embereket és a forgalmat néztem. Szeretem nézni az embereket, és megpróbálni kitalálni, hogy milyen férfiak és nők lehetnek. A nyitott könyvem előttem hevert az asztalon, a kávém mellett, de nem igazán tudtam koncentrálni a sorokra. Néha úgy tűnt, még az angol is sok nekem. Egy kicsit elegem volt. Talán ez valamiféle honvágy volt, habár jól éreztem magam itt. Az emberek, akikkel napi kapcsolatban álltam, és a tanáraim is tényleg rendesek és segítőkészek voltak.
Megpróbáltam lenyugtatni magam. Lehunytam a szemem és hallgattam a zenét, ami valahonnan a kávézóból jött. Úgy gondoltam, valamiféle blues lehet, talán Johnny Lee Hooker egyik dala, de nem hallottam rendesen, mert egy kicsit halk volt. A tőlem lévő második asztalra pillantottam, ahol egy idős ember olvasott szemüvegben és egy szivarral a jobb kezében. Egy másik asztalnál egy fiatal lány írt valamit gyorsan, talán egy naplót vagy egy jövőbeni könyvet. Úgy hallottam, hogy a kávézók jó helyek a könyvíráshoz. Talán egyszer nekem is ki kéne próbálnom.
A barátaim és az általam írt novellákra és történetekre gondoltam épp, és rámosolyogtam egy kedves pincérre, aki elvitte az üres csészémet, mikor a tekintetem az ajtó irányába ugrott, ahol egy karcsú és ismerős férfi lépett be. Rajta felejtettem a tekintetemet, és meg se tudtam moccanni a meglepetéstől! Nem hittem el, hogy ilyen szerencsés vagyok! Becsuktam a számat és próbáltam normálisan viselkedni. Egy másik férfival volt, talán egy munkatárssal vagy egy baráttal. A mellettem lévő asztalhoz ültek le. A szívem baromi gyorsan vert, miközben próbáltam úgy tenni, mintha olvasnám a könyvemet.
Nem tudtam elhinni, hogy az életem legfontosabb férfijai közül az egyik szemben velem a mellettem lévő asztalnál ült! Számolhattam volna ezzel a lehetőséggel, hogy összefuthatok a kedvenc énekesemmel, Dave Gahannel a Depeche Mode-ból! Régóta itt lakik, tudom. Egyszer a Central Parkban is voltam, közel a lakásához, csak hogy megnézzem a helyet, ahol a feleségével, a nevelt fiával és a lányával él. De most itt ült a fekete napszemüvegében, a barna pólójában, és a kék farmerjában. A fekete öltöny sehol sem volt, de nem érdekelt. Így sokkal szimplább embernek nézett ki, de még így is szívtipró volt.
Nem hallottam, hogy miről beszélgettek a kísérőjével, aki a hátát mutatta nekem. Csak Dave-et láttam. Ez a napszemüveg… Úristen, annyira szexi volt! Éreztem, hogy az arcom kicsit kipirult. Meggyújtottam egy cigarettát, és kihalásztam a telefonomat a narancssárga indiai stílusú oldaltáskámból, majd írtam az egyik legjobb barátnőmnek Magyarországra egy SMS-t azzal, hogy „Dave Gahan szemben ül velem egy kávézóban, New Yorkban!”. Elmosolyodtam, mikor elképzeltem, hogy milyen képet fog vágni, ha elolvassa.
A bal kezembe fogtam a cigarettám miután elküldtem az SMS-t, és lapoztam egyet a könyvemben, csak hogy csináljak valamit a kezemmel. Nagyon izgatott voltam! Szóval ez hozott ide! Hálát adtam Istennek, hogy mindig hallgattam a megérzéseimre. Keresztbe tettem a lábaimat, és lesimítottam a fekete szoknyámat. Óvatosan figyeltem őket, csak fél szemmel. Az agyam zakatolt, és próbáltam elfogadni, hogy itt van. Most volt eddig a legközelebb hozzám! Eddig még csak 20 vagy 30 méterről láttam őt az egyik koncerten. De most éreztem a kisugárzását. Hihetetlen erős volt. Nem csoda, hogy ennyi ember kedveli és szereti őt. Jó kedve volt. Majdnem lefolytam a székről, mikor nevetett és mosolygott! Annyira… annyira szexi volt! És igen, a fejem máris tele volt mocskos kis gondolatokkal.
Egy kis idő múlva, talán 20 fantasztikus perc után, amíg szabadon nézhettem őt, a barátja elment. Annyira sajnáltam, hogy lejárt az időm, és nem tudom befejezni a gyors vázlatomat róla. De meglepetés volt a számomra, hogy ott maradt egyedül a mobilja gombjait nyomogatva. Óvatosan folytattam a munkámat miközben ő a füléhez emelte a telefonját. Ahogy elkezdett beszélni, hirtelen felemelte a fejét és rám nézett. Rám! Semmi kétség, hiába volt rajta a napszemüveg! Lehajtottam a fejemet és úgy tettem, mintha valami rendkívül fontos dolgom lenne.
„Hülye liba! Ez nem az az idő, amikor zavarban kell érezned magad! Lehet, hogy ez egy esély valamire!” – gondoltam magamban és biccentettem egy kicsit. Pár másodperc múlva újra felnéztem. Még mindig az én irányomba és rám nézett. Még mindig a telefonján beszélt. Kifújtam az utolsó füstöt a cigarettámból, és rámosolyogtam. Visszamosolygott! Úristen! Flörtöltem Dave Gahannel! Lenéztem a rajzomra és besatíroztam egy részt, hogy jobban kiemeljem az arcát. Folytattam a rajzolást, míg ő beszélt. Lenézett az asztalára és figyelte, ahogy a cigarettájáról a hamu leesik. Pár perc múlva elrakta a mobilját. Ez alatt a pár perc alatt láttam, hogy néha rajtam felejtette a tekintetét. Még mindig izgatott voltam, és egy kicsit csalódott is, mikor felállt és el akart menni a dolgára – legalábbis én így gondoltam. De nem! Elindult az én irányomba! A szívem eszméletlen gyorsan vert!
- Elnézést, leülhetnék ide?
- Miért pont ide? – kérdeztem gondolkodás nélkül, és azt kívántam, bárcsak leharaptam volna a saját nyelvemet. De úgy tűnt, tetszett neki ez a válasz. Ebből bátorságot merítettem.
- Mert te vagy az egyedüli, aki magányosan ül itt, és észrevettem, hogy figyeltél engem. De ha zavarok, akkor el is mehetek.
- Nem, ez nem szükséges. Ülj le, Dave, kérlek.
- Tudod a nevem? – mosolyogott.
- Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy tudom, ki vagy – mosolyogtam vissza a tollammal a kezemben.
- Meghívhatlak egy kávéra vagy valamire?
- Igen, köszönöm – mosolyogtam, és azon gondolkodtam, mi a francot akarhatott tőlem.
- Szívesen – mosolygott és a rajzomra nézett – Láttam, hogy engem rajzoltál. Megnézhetném?
- Még nincs kész, és nem vagyok egy profi, szóval…
- Semmi probléma, kedves, csak hadd nézzem meg, kérlek! Tudod, hogy szeretem a képeket…
- Igen, tudom – mosolyogtam, és odaadtam a rajzos füzetemet, amiben pár vázlatom és rajzom volt.
- Ezek egészen jók – jegyezte meg mosolygós arccal.
- Kösz – biccentettem, és nem tudtam elhinni, hogy ilyet mondott nekem! Egyáltalán azt sem tudtam elhinni, hogy ott ült az asztalomnál, és velem beszélgetett.
- Ezért vagy itt?
- Mire gondolsz?
- Hallom a kiejtésedből, hogy nem New York-i vagy.
- Ez igaz, Európából, Magyarországról jöttem.
- Igen, ott már voltam párszor. Ez érdekesen hangzik.
- Igen, tudom, voltam pár koncerten azok közül. Például ötödik sor 2006.06.12-én.
- Szóval DM rajongó vagy…
- És a tiéd – mosolyogtam, és egy pillanatra elakadt a lélegzetem, mikor levette a napszemüvegét. Most már láthattam a gyönyörű zöld szemeit. Úristen, olvadoztam, és sokkal erősebben éreztem a kisugárzását.
Egy nagy mosolyt ajándékozott nekem. – Akkor megkérdezhetem, hogy miért vagy itt?
- Tanulni. Fejleszteni akarom a nyelvkészségemet. Azért vagyok itt, mert az egyetemem egy cserekurzust csinált, és most itt élek a nagynéném lakásában, akik elutaztak Afrikába fél évre.
- Oh, tényleg? – jegyezte meg, és biccentett a pincérnőnek, aki kihozta a kávéinkat. Én is megköszöntem, és kortyoltam egy kicsit a csészémből. – És hogy akarod jobban használni a nyelvedet… úgy értem a nyelvkészségedet? – kérdezte egy mély és sötét pillantással. Engem figyelt. A hosszú, enyhén hullámos barna hajamat, a sötétbarna szemeimet, a fehér bőrömet, a számat, és a… melleimet! Majdnem elájultam a tekintetétől! Csak egy dolgot jelenthetett, de nem tudtam elhinni! „Az nem lehet, hogy engem akar! Semmiképp! Én nem vagyok az az igazi szépség!” Még mindig a szemembe nézett és várt a válaszomra. Úgy döntöttem, hogy belemegyek a játékba. Mit veszíthetnék a szívemen kívül?
- Minden lehetőség érdekel… Van időd segíteni nekem? – válaszoltam és letettem a csészét vissza az asztalra. A híres szexi mosolya visszatért az arcára, és még egyszer végigfutott a testemen a tekintetével.
- Talán van. Hol akarsz gyakorolni?
- Hmm… nézzük csak… talán a lakásomon. Ott csönd van, és egyedül gyakorolhatunk. És a nyelvkönyveim is ott vannak… - Nem tudtam elhinni, hogy ezt én mondtam! De én voltam! És izgatottan vártam a válaszát.
- Menjünk – válaszolta egyszerűen, és némi pénzt rakott az asztalra.
„Úristen! Úristen! Szent szar! Dave Gahan eljön hozzám! Meg fog… Jézusom!!!” – gondoltam miközben bepakoltam a cuccaimat a táskámba, majd kimentünk. Intett egy taxiért és én megadtam a címet. Mikor már a hátsó ülésen ültünk, a keze hamar a szoknyám alá siklott. A combom belső felét simogatta. Egy másodperc alatt felforrt a vérem! A hosszú ujjai az én bőrömön! Mindig is erre vágytam! Vad vágyakozással néztem a szemébe. Észrevette és mosolyogott. Mielőtt a szánk összeérhetett volna, megérkeztünk a ház elé, amiben a nagynéném lakása volt. Most én adtam pénzt a sofőrnek, mielőtt az énekesem megtehette volna.
Nem voltunk egyedül a liftben, így csak szorosan mellém állt és a jobb kezét a fenekemre csúsztatva belemarkolt. Annyira kívántam őt! Eszembe jutottak mindazok az évek, amikor vágyakozást éreztem utána, és úgy tűnt a várakozás véget ért. Vággyal és szenvedéllyel teltnek éreztem magam.
És végre elértük az ajtómat. Miközben a remegő kezeimmel a kulcsaim után kotorásztam a táskámban, hátulról átölelt. Olyan közelről érezhettem a testét! És az érdeklődését is… Megőrültem tőle, mikor elkezdte a nyakamat csókolgatni! Elvétettem a zárat a kulccsal, mikor az egyik keze megmarkolta a mellemet, míg a másik a szoknyámon keresztül a lábaim között kezdett simogatni. Sóhajtottam, és a jobb kezemet a lejjebb lévő kezére tettem, hogy erőteljesebbé váljon a simogatása. A másik kezemmel valahogy sikerült kinyitni az ajtót. Még mindig a hátamnál volt, mikor elkezdtünk befele araszolni. Mikor beértünk, a lábával becsukta az ajtót, és a bal keze hirtelen máris a felsőm alatt, a másik pedig a szoknyám alatt volt. Hátra hajtottam a fejemet a vállára az érzéstől.
- „Let me see you stripped…” – suttogta a fülembe. Megnyaltam saját ajkaimat és a hajába túrtam.
- „… to the bone?”
- Igen! Teljesen meztelenül akarlak látni. Meg akarom ízlelni a csupasz bőrödet! Hallani akarom, ahogy az élvezettől sikoltasz. Szeretkezni akarok veled… - suttogta, és egy csókot adott a fülemre, miközben két mohó keze megragadta a felsőmet, és áthúzta a fejemen.
- Akkor tegyük ezt, Dave. Érezni akarlak. Érezni akarom a testedet, ahogy az enyémnek feszül! – válaszoltam és hagytam, hogy a szoknyám is leessen rólam, aztán szembe fordultam vele, és kiléptem a szandálomból. A karjaim átölelték a vállait, mikor magához húzott, és végre megcsókolt azokkal a gyönyörű ajkaival. Igazán jól csókolt! Olyan puhák és finomak voltak az ajkai, a nyelve pedig szenvedélyesen és gyorsan mozgott.
A testem remegett, mikor megragadtam a pólóját és le is vettem azt. Hősnek éreztem magam, mikor nem kezdtem el mindenhol csókolni őt, hanem megragadtam a kezét, és a hálóba vezettem. Az ágy mellett álltunk, szemben egymással. Most viszont már elkezdtem csókolni és harapdálni a bőrét. A szeretett tetoválásait, a kemény mellbimbóit nyalogattam, csókokat adtam a hasára miközben letérdeltem előtte. Felnéztem a szemébe, mialatt a kezem kicsatolta az övet. A szemében vágyakozással nézett vissza, és gyengéden megsimogatta az arcomat. Ki tudtam olvasni a szeméből, hogy „nem kell megtennem, ha nem akarom”, de az ég szerelmére, én meg akartam tenni! Évekig vártam erre! Szétnyitottam a nadrágját, és az alsógatyájával együtt lehúztam. És ott volt ő… A „little one”-ja, ami nem volt kicsi. Egyáltalán nem!
Gyengéden ragadtam meg Dave tagját. Felnyögött és az ujjai egy kicsit meghúzták a hajamat. Lassan kezdtem mozgatni a kezemet. A reakcióit figyeltem. Még mindig lefele nézett rám, és láttam a kérést a szemeiben… Lehajtottam a fejemet, és a számba vettem őt. Újra nyögött. Mozgatni kezdtem a fejemet. Erőteljesebben ragadta meg a hajamat. Pár perc múlva a szám elhagyta őt, mert, a nyelvem felfelé végignyalt rajta. Már elég kemény volt. Aztán játszottam egy kicsit a golyóival, miközben a kezem továbbra is a szerszámán ügyködött. Visszatértem hozzá. Most már hangosabbak lettek a sóhajai és a nyögései, és a keze gyorsabban mozgatta a fejemet.
- Oh szent szar! Te… te… Uh… - mondta. Boldog voltam, hogy ilyen hallattam a szájából. Aztán hirtelen megállított. –Kérlek, hagyd… abba, különben…
- Nem érdekel! Ki akarlak elégíteni – válaszoltam és megnyaltam a csúcsát.
- De én is akarok adni neked valamit.
Felálltam. Megcsókolt. Éreztem az izgalmát a hasamnak nyomódni. A csókjai finomak, forróak és varázslatosak voltak. Levette a melltartómat és megérintette a csupasz melleimet. Felsóhajtottam. Áttért a nyakamra, és a csókjai elég hamar leértek. A melleimet és a mellbimbóimat szívogatta gyengéden. Amint elkezdtem nyögni, az ujjaim megragadták a tincseit.
- Jó érzés, kedves?
- Oh igen, Dave! Folytasd!
- Oké, de előbb lefektetlek – válaszolta és egy csók után így is tett.
Fölém mászott és folytatta a munkáját a melleimen, de a jobb keze a bugyim alá kúszott. Sikoltani tudtam volna az érzéstől! Elképesztően felizgatott!! De csak nyögni tudtam hangosan, amint az ujjai izgatni kezdték a testem legérzékenyebb pontját. Hamarosan lejjebb csúsztak a csókjai testemen. A hasamat is finoman harapdálta, és lassan lehúzta a tangámat. Belülről csókolta a combjaimat, és végre a nyelve elérte a célját. Minden mozdulatától egyre hangosabban nyögtem, mikor a nyelvével belülről is megérintett.
- Kérlek, Dave!
- Mit szeretnél, hm? Mondd csak, édes!
- Gyere, Dave! Érezni akarom, ahogy belém hatolsz!
- Jövök, drága – válaszolta és újra fölém mászott.
Felsikoltottam, amikor belém hatolt! Éreztem DAVE GAHAN-t az ÉN testemben! Ez több volt, mint amit fel tudtam volna fogni! Elvesztettem az eszemet! Elkezdett mozogni. Óriási volt és kemény, mint a kő.
- Gyerünk… gyerünk Dave! Erősebben! Gyorsabban! – kiáltottam. A fejem mélyen a párnába volt nyomódva, a torkomra sóhajtozott és megtette – Hogy az a k*va… szent szar! Oh Istenem… oh… Dave! – sikoltottam az élvezettől.
- Élvezed? Így… gondoltad? – kérdezte. Erősen izzadt.
- Igen… igen! Oh Istenem, IGEN! – nyögtem és keményen megmarkoltam a fenekét.
Elkezdte a híres csípőkörzéseit, mire én végigkarmoltam a bőrét és az élvezettől, nem a fájdalomtól sikoltottam. A testünket mindenhol ellepte a veríték. A mozdulatai minden másodpercben keményebbek lettek, és én meg azt hittem, hogy meg fogok halni. Pár perc múlva megszólaltam:
- Én… én mindjárt… Dave! Egy másodperc és elmegyek! – kiáltottam a vállait fogva.
- Gyere baby, csak gyere! – válaszolta és újra megcsókolta a torkomat.
És elmentem kemény tagjának egy erőteljes mozdulatától. Azt gondoltam „… ez a halál, és a hetedik mennyországba kerülök”. Valójában ez nem a halál volt, de az érzelmek valaha átélt legmagasabb fokát értem el! A testem ívbe feszült és hangosan sikoltottam Dave nevét. Teljes eszméletvesztés. A következő dolog, amire emlékszem az az volt, hogy ő is elélvezett. Belém. Éreztem. Annyira boldog voltam, hogy nem is tudnám leírni. Hihetetlen volt! Egy igazán jó szerető.
Alig kaptunk levegőt. Azt hittem, hogy ott fogok megfulladni, de nem. Éreztem a testét az enyémen és ez még mindig hihetetlen volt számomra. Átöleltem őt, és a hátát kezdtem cirógatni, főleg a kelta tetoválást a bőrén. Hosszú hajamba temette az arcát és lelegezni próbált. Lassan nyugodott le a testünk. Még mindig simogattam őt. „Az tuti biztos, hogy sosem fogom elfelejteni ezt a napot!” – gondoltam.
- Édesem, te aztán tudom, hogy hogyan kell felizgatni egy férfit – suttogta – A hangod nagyon izgató volt…
- Akkor mondhatjuk, hogy a gyakorlásom eredményes volt? – mosolyogtam miközben rám nézett. Kicsúszott belőlem, és sugárzóan elvigyorodott.
- Még nem, baby. Még egy kicsit dolgoznunk kell rajta…
- Hmm… igazán? Akkor hajrá! Szeretem ezt a nyelvet, és te egy jó tanár vagy – simogattam meg az arcát, és csókolni kezdtem.
A kezei újra a testemen siklottak…
By: Useless-girl
2007. 06. 03
Lefordítva magyarra: 2007. 06. 09.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés