One night in Paris

(befejezetlen)

Itt �llok a sz�npad m�g�tt �s Anton Corbijnnal besz�lgetek. A t�bbiek m�r r�g bementek az �lt�z�be, kihaszn�lva hogy  kedvenc image-�nk�rt felel�s ember�nk engem szemelt ki �ldozati b�r�nynak... Lassan elcsendesedik az ar�na �s rajong�ink belenyugszanak a koncert v�g�be. Gy�ny�r� pillanatok r�szesei lehett�nk, �r�l�k, hogy P�rizs lett a j�v�ben megjelen� prom�ci�s anyagunk helysz�ne. Anton s�r� gratul�ci�k k�zepette mes�li izgatottan a sikeresen felvett anyag r�szleteit. Valahol a t�volban hallom csak a hangj�t, mert gondolataim m�shol j�rnak. Dave neve hallat�ra azonban mindig felkapom a fejem. Elmosolyodok, mikor megdics�r kett�nket.

- T�k�letesen j�tszottatok �ssze! �lvezet volt kamer�zni titeket!

- K�sz, Anton. De ha megbocs�tasz, �n most...

- Na �s a k�z�ns�g! A Freelove-n�l nem lehetett sz�tv�lasztani a zen�t az �nekl�s�kt�l... –hajthatatlanul mondja tov�bb. Nem haragszom r�, hiszen m�r 15 �ve ismerem �s tudom, hogy ha izgatott, nincs az az Isten, aki le�ll�tsa. M�s helyzetben sz�vesen hallgatn�m v�gel�thatatlan monol�gj�t, de most m�s elint�zni val�m van...

- Ne haragudj Anton, de most megyek. A bulin m�g biztos tal�lkozunk.

- J�, j�! Persze, bocs, de nagyon lelkes vagyok �s...

- Semmi gond. Na viszl�t k�s�bb! – minden tov�bbi sz� n�lk�l ott hagyom.

Az �lt�z� el�tt �llok �s kezem a kilincsre helyezem. Furcsa, mennyire a nehezemre esik, hogy bemenjek. Szerintem m�r mindenki �t�lt�z�tt, �s biztos, hogy csak r�m v�rnak. Mindig egy�tt hagyjuk el az ar�n�t, ez �ratlan szab�ly n�lunk. Bemegyek. Pont ahogy elk�pzeltem. Azaz majdnem. Andy h�trahajtott fejjel terpeszkedik a kanap�n, Peter a szok�sos Daily News-t olvassa mellette, Chris a fotelban �lve dobol t�rd�n az ujjaival �s Dave... itt meg �ll a gondolatmenetem. Dave mindig �jdons�ggal szolg�l, ak�rmir�l is legyen sz�. R�la sosem tudok egy konkr�t k�pet kialak�tani. Mindig m�s �s m�s, nagyon kev�s r�gz�lt szok�ssal rendelkezik. Jelenleg h�ttal �ll a t�bbieknek �s a t�voz� t�meget k�mleli az ablakon �t. M�g nem vett fel p�l�t, fels�test�n apr� izzads�ggy�ngy�k t�kr�z�dnek. Ahogy becsukom az ajt�t, az � kiv�tel�vel mindenki csak egy pillanatra ford�tja fel�m a fej�t. M�lyen a szemembe n�z,  elmosolyodik �s ism�t kin�z az ablakon. Tudom, hogy mire gondol. El�g volt ez a p�r m�sodperc, hogy gondolatcs�pjaim bef�rk�zzenek az agy�ba. M�g mindig a koncert j�r a fej�ben, az ahogyan ott viselkedt�nk egym�ssal... Hmm... Lep�r�gnek el�ttem is a filmkock�k. Minden alkalmat kihaszn�lt, hogy hozz�m �rhessen. K�l�n�s, ahogy ezek az �rz�sek �jra el�j�nnek.

A szekr�nyemhez l�pek �s leveszem a p�l�m. A testemet bor�t� nedvess�g egyik ruhadarabot sem k�m�lte. Kiveszem az egyik t�r�lk�z�t �s lass� mozdulatokkal felitatom az izzads�got. Oldalra sand�tok �s l�tom, ahogy Dave moh�n falja a l�tv�nyomat. A szem�be n�zek ugyanazzal az elsz�nts�ggal, mint a koncerten a The sweetest condition v�g�n. Arcizmai megr�ndulnak a felfokozott �rdekl�d�st�l. A meghitt pillanatot azonban megt�ri Andy hangja. Lebukott kisgyerekk�nt viselkedve kapom el a fejem.

- Na mit mondott Anton? J� lett az anyag Martin?

- T�k�letes – felelem kurt�n. Valahogy most mindenn�l jobban ideges�t a jelenl�te.

- Meghiszem azt! Hiszen beleadtunk apait-anyait! – mondja vigyorogva. „H�t mi Dave-vel biztos...” - gonoszkodok magamban.

Matatni kezdek a szekr�nyben, hogy kit�rjek egy �jabb k�rd�s el�l. Nincs kedvem az ilyen semmitmond� besz�lget�sekhez. Egy kicsit meglep ez az �rzelmi kit�r�s Andy ir�ny�ba. Nagyon ritk�n szokott csak az agyamra menni, de az�rt el�fordul, pl�ne ha figyelembe vessz�k, hogy gyerekkorunk �ta ismerj�k egym�st. Szerencs�re most is �szrevette, hogy ment�lisan teljesen m�shol j�rok, �s nem is k�rdez t�bbet. Ez az, amit nagyon szeretek benne. Mindig meg�rzi a hangulatingadoz�saimat.

Kicsatolom az �vem �s leveszem a nadr�gom. Mindkett�t behaj�tom az utaz� l�d�ba. A boxerals�, ami eredetileg is az a fesz�l�s fajta, teljesen r�tapadt a b�r�mre. Sz�vesen megszabaduln�k t�le m�s k�r�lm�nyek k�zt... Dave leplezetlen�l n�zi a mozdulatsort, amivel megt�r�lk�z�k. N�ha mosolyogva r�pillantok.

*

Mint kider�lt, party helyett csak lightos �sszej�vetelt szerveztek a hotel b�rj�ban. Ennek most igaz�n tudok �r�lni, hiszen ak�rmennyire nem l�tszik rajtam, de f�radt vagyok. Kimegyek a balkonra �s r�gy�jtok egy cigarett�ra. Kil�tok a bej�ratra, ahol n�h�ny lelkes rajong� v�rakozik. �gy helyezkedek, hogy ne vegyenek �szre  Val�sz�n�leg �gyis beinvit�ljuk �ket a bulira, akkor eleget b�mulhatnak. Ez is trad�ci� m�r lassan h�sz �ve. J�zusom, m�r t�bb mint h�sz �v eltelt, hogy megalap�tottuk a band�t. �s t�bb mint h�sz �ve ismerem Dave-et. Hmm... � m�r biztosan lement bulizni. Szok�s szerint �n v�ratok meg mindenkit... H�nyszor cukkolt m�r ezzel! Elmosolyodok a kellemes eml�kk�pekre gondolva. Valami�rt m�gis f�lek lemenni a b�rba. Mostan�ban megint „�gy” viselked�nk egym�ssal, �s ez �sszezavar. Dave az a fajta szem�lyis�g, aki teljes er�vel tud hatni az emberre, �s ez al�l �n sem vagyok kiv�tel. F�leg mostan�ban �rzem ezt a kisug�rz�s�t, ah szinte az �r�letbe k�pes kergetni vele! Lehajtom a fejem �s arra az �jszak�ra gondolok, amikor elkezd�d�tt ez a k�l�n�s vonzalom kett�nk k�zt. Szeptember 12-e ut�n volt Budapesten. Tartottunk egy fergeteges koncertet, annak ellen�re, hogy egy nappal azel�tt megt�rt�nt az a sz�rny� mer�nylet Amerik�ban a World Trade Center ellen. Dave rettent�en ki volt borulva, hiszen �r�kig nem kapott �letjelet a csal�dj�t�l, akik ugyeb�r New Yorkban laknak. V�g�l is azt�n minden megold�dott, feles�g�nek �s gyermekeinek sem lett semmi baja. A hatalmas megk�nnyebb�l�s ellen�re �reztem, hogy nem fogja mag�t t�ltenni rajta, ha nem seg�t�nk neki. �s valahol tudat alatt f�ltem att�l, hogy h�lyes�get csin�l. Megint r�szokik valamilyen szerre... Ut�lag bel�tom felesleges volt az aggodalmam, mivel Dave m�g alkoholt sem ivott ezekben a napokban. Pr�b�lta leplezni el�tt�nk kedvtelens�g�t, de engem nem tudott becsapni. A koncert ut�ni nap est�j�n a szok�sos csapattal csocs�ztunk a szob�mban. N�h�ny �ra j�t�k ut�n takarod�t f�jtunk �s mindenki lel�pett az � kiv�tel�vel. Nem felejtem el soha azt a ny�zott arcot, ami akkor visszan�zett r�m. Sz� n�lk�l �t�lelt �s er�sen mag�hoz szor�tott.

- Basszus Mart! �n annyira f�ltem! Tudod milyen a f�lelem? Ez nem a kibaszott gyenges�g jele!

- Dave nyugodj meg! – suttogtam a f�l�be.

 Dave elhallgatott �s engedett a szor�t�son. M�lyen a szemembe n�zett �s megsim�totta az arcom. Mondani akart valamit, de azt�n elharapta a mondatot �s helyette a nyakamba f�rta az arc�t. Lehelete �gette a b�r�met �s ett�l libab�r�s lettem. �tkaroltam a derek�t �s eg�szen l�gyan simogatni kezdtem. K�l�n�s �s �jszer� �rz�s volt, ahogy a teste megfesz�lt az �rint�semt�l. Fej�t felemelte �s p�r pillanatnyi mozdulatlans�g ut�n, bizonytalanul k�zel�tett ajkaival az eny�imhez. K�nz� lass�s�ggal tapadt �ssze a k�t fel�let. Nyelve esetlen�l mozgott eleinte, �gy cs�kol�ztunk, mint k�t tin�dzser az els� randij�n. Fogalmam sem volt arr�l, hogy mit tesz�nk, vagy hogy mit kock�ztatunk ezzel a p�r percnyi �lvezettel.  J�l esett a gyeng�ds�ge �s hi�nyzott m�r ez a fajta testi kontaktus. Elk�d�s�lt elm�vel, �nz� m�don haszn�ltam ki a lehet�s�get, �s nem t�r�dtem az esetleges k�vetkezm�nyekkel. Sz�z sz�zal�kig biztos voltam benne, hogy �let�ben ez az els� alkalom egy f�rfival. Ett�l a gondolatt�l m�g jobban beindultam. �reztetni akartam vele mindazt a gy�ny�rt, amit ezen az �ton kereszt�l �t lehet �lni. Nem akartam csal�d�st okozni. Szenved�lyes cs�kokat leheltem ajkaira, mik�zben kezeimmel felcs�sztattam h�tul a p�l�j�t. Ott karmol�sztam ahol �rtem, elm�met teljesen elb�d�totta ez a tudatn�lk�li �szt�nj�t�k. Cs�p�met az �v�hez d�rg�ltem, �s amint meg�rezte f�rfiass�gom, elhal�an felny�g�tt. Felh�tlen boldogs�g �nt�tt el, amikor teljesen nyilv�nval�v� v�lt a k�lcs�n�s v�gyakoz�s. Egyik kez�vel beny�lt fekete p�l�m al� �s ujjaival j�tszadozni kezdett a szabadd� v�lt fel�leten, m�g m�sik kez�vel megragadta a nadr�gom sz�l�t. H�trahajtottam a fejem az �lvezett�l �s moh�n kaptam egy �jabb cs�k ut�n. Mosolyogva t�rt ki a pr�b�lkoz�st�l, �s m�g szorosabban megragadta a nadr�gomat. Gy�ny�r� hossz� ujjai eg�szen a h�mvessz�m kezdet�ig le�rtek. Minden porcik�m a feloldoz�s�rt k�ny�rg�tt, de Dave tov�bb csig�zott. A nyakamhoz hajtotta a fej�t, �s apr� cs�kokkal k�nyeztette. Nem b�rtam tov�bb. Annyira felizgatott, hogy vissza akartam neki adni az �rz�st, mely egyszerre volt mennyei �s k�ny�rtelen. Egyik kezemet becs�sztattam a nadr�gj�ba �s belemarkoltam feszes fenek�be. Hangos s�haj szakadt fel bel�le, �s kihaszn�lva ezt a pillanatnyi mozdulatlans�g�t, �rz�kien beleharaptam duzzadt als� ajk�ba. Fogaimat lassan h�ztam v�gig a nedves fel�leten, majd elszakadva att�l, nyelvemmel behatoltam a sz�j�ba. A szenved�lyes cs�kcsat�k k�zben, felgy�rtem a fels�test�t fed� puha anyagot, majd egy pillanatra elszakadva egym�st�l, k�z�s er�vel leh�ztuk azt. Mosolyogva n�ztem azokba a csod�s szembogarakba. Zavartan elkapta a tekintet�t, de �n ezt akkor m�g nem fogtam fel apr� jelz�snek. Simogatni kezdtem a szabadd� v�lt b�rsonyos b�r�t, ujjaimmal k�rbej�rtam minden izm�t. �reztem, ahogy teste megfesz�l, majd ism�t elernyed. Teljesen eszemet vesztettem ett�l a tudatt�l �s ujjaimat ajkaim k�vett�k. Belet�rt sz�ke f�rjeimbe �s szaggatottan kezdett l�legezni. Medencecsontj�n�l meg�lltam �s k�jes tekintettel feln�ztem r�, mint egy enged�lyt k�rve az �ve kicsatol�s�hoz. A pillant�s nem nyert viszonz�st a r�sz�r�l, hisz � lehunyt szemekkel v�rta a folytat�st. Legal�bbis akkor ezt hittem...  K�nz� lass�s�ggal szabadultam meg az �v�t�l �s h�ztam le a cipz�rj�t. N�h�ny m�sodpercig mozdulatlanul sz�vtam magamba a bel�le �raml� forr�s�got. F�rfiass�ga mereven v�rta, hogy v�gre megkapja a neki j�r� k�nyeztet�st. Nem tudtam tov�bb t�rt�ztetni magam, annyira v�gytam arra, hogy �r�met szerezzek neki. Boxerj�val egy�tt lejjebb toltam nadr�gj�t �s ajkaimat a l�ktet� f�rfiass�g�ra tapasztottam. Hirtelen f�jdalom has�tott bel�m. Valami olyan er�vel szor�totta meg a hajamat, hogy azt hittem menten felord�tok. Feln�ztem Dave-re, �s l�tva arckifejez�s�t, meglep�dve t�ntorodtam h�tra. Megb�nta. Nem kellettek szavak ahhoz, hogy meg�rtsem, olyan er�sen szikr�zott bel�le. De volt m�g valami a tekintet�ben, ami rosszabb volt enn�l: a megvet�s. Megsz�gyen�lve keltem fel a f�ldr�l. Nem tudtam, mit mondjak. K�rjek bocs�natot? Ne k�rjek? Egy�ltal�n mit lehet ilyenkor mondani? Semmit. Legal�bbis ez volt a legk�zenfekv�bb megold�s, ami akkor az eszembe jutott. �gy t�nt � is ezen az �ll�sponton maradt, mert �gy �lltunk egym�ssal szemben, mint k�t �res kuka. Az a p�r percnyi k�nos pillanat, amivel felm�rt�k a helyzetet, rosszabb volt az �r�kk�val�s�gn�l. Szeme alatt gondterhesen gy�r�dtek a r�ncok. Felh�zta a nadr�gj�t, �s gyorsan felvette p�l�j�t a f�ldr�l. Elindult az ajt� fel�, �m miel�tt kiment volna, visszan�zett, mert mondani akart valamit. Nem j�tt ki hang a tork�n. A k�vetkez� pillanatban m�r csak az ajt�csuk�d�sra eml�kszem. �gy maradtam ott kiel�g�letlen�l, teljes megal�zotts�gban.

Azokban a k�ny�rtelen �r�kban �gy �reztem, nincs tov�bb. Egy szemhuny�snyit sem tudtam aludni, mert folyton lej�tsz�dtak el�ttem a t�rt�ntek. Sz�gyelltem magam �s rettegtem a gondolatt�l, hogy elvesz�tem az egyik legjobb bar�tomat. De ami m�g enn�l is jobban aggasztott, hogy mi lesz �letem �rtelm�vel, a Depeche Mode-dal? Tudom, mindenki a szeretteit soroln� az els� helyre, de magamnak b�tran bevallhatom, hogy ez az egy�ttes az �n f�ldi k�ldet�sem. Sz�vem-lelkem beleadtam ebbe a zen�be, �s �n h�lye mindent kock�ra tettem. F�ltem, hogy olyan s�r�l�st okoztam Dave-nek, ami megbocs�thatatlan.

Nagyon sok�ig ostoroztam magam, de azt�n a semmib�l hirtelen bevillant a k�p, ahogy ajkaival meg�rintett. Ahogy esetlen�l megtette az els� l�p�st. Az els� l�p�st... Teh�t sz� sincs arr�l, hogy nem akarta! �sszezavarodott, �s megijedt att�l, hogy szembe kell n�znie ezzel a Dave Gahannel. Nem haragszom r�, mert tudom, milyen az, mikor az ember r�d�bben, hogy sokkal t�bb szem�lyis�g lakozik a lelk�ben. Eleinte nekem is nehezemre esett elfogadni, hogy a f�rfiak ir�ny�ba is vonz�dom.... De most nem r�lam van sz�. Nem, itt Dave Gahan az, akinek meg kell ismernie ezt az oldal�t is. Furcsa, mert � r�la valahogy soha nem tudtam elk�pzelni ezt a fajta „gyenges�get”. A szememben mindig � volt a F�RFI, �s bevallom, n�ha siker�lt engem is elvar�zsolnia. A gondolatok oly m�rt�kben kavarogtak fejemben, hogy az belef�jdult. Eml�kszem, mikor a f�jdalom az elviselhetetlens�gig fokoz�dott, kopogtak az ajt�mon. Dave volt az. Arca ny�zotts�ga el�rulta, hogy neki sem telt kellemesen az utols� p�r �ra. Sok�ig �llt egy helyben, s l�tszott, hogy nehez�re esik b�rmit is mondani. Egyszerre j�ttem zavarba �s k�nnyebb�ltem meg. Tudtam, hogy ha most nem tessz�k hely�re a dolgokat, akkor mindennek v�ge. Mindennek. A bar�ti kapcsolatunknak, a Depeche Mode-nak, �s az �letemnek is. M�r nem is eml�kszem, hogyan kezdtem el a besz�lget�st. Csak mondtam �s mondtam hajthatatlanul. N�ha meg�lltam, mikor k�zbe sz�lt, vagy kiny�g�tt egy „aha”-t vagy egy „szerintem is”-t.  Neh�z menet volt, de mindketten kimondtuk, amire gondoltunk. Dave szavai m�g a mai napig visszhangzanak a fejemben: „Ne haragudj Mart. Az eg�sz az �n hib�m... Kibaszottul kiborultam a mer�nyletek miatt �s te v�gig olyan figyelmes volt�l velem. Nem tudom megmagyar�zni, hogy mi �s mi�rt t�rt�nt. Kurv�ra nem tudom mi �t�tt bel�m! Szeretem a feles�gem. �n nem vagyok olyan....”

Hmm... M�r akkor sem hittem el neki, hogy csak �tmeneti elmezavar miatt borult a nyakamba. De r�hagytam. Id� kell neki, m�g feldolgozza. Megegyezt�nk, hogy elfelejtj�k a t�rt�nteket �s csakis a jelenre, illetve az el�tt�nk lev� feladatokra koncentr�lunk. Egyet�rtett velem abban, hogy a kialakult helyzetnek nem szabad a banda sors�t befoly�solnia. Hatalmas terhet vett le a v�llamr�l.

A k�vetkez� n�h�ny nap ennek ellen�re borzaszt� nehezen telt. Mindketten f�lt�nk att�l, hogy egyes n�z�seket, vagy mozdulatokat f�lre�rthet a m�sik, ami sajnos elker�lhetetlen a turn�z�s alatt. A koncerteken Dave is �s �n is k�pesek vagyunk oly m�rt�kben elsz�llni, hogy �ntudatlan dolgokat cseleksz�nk. A napokat hetek v�ltott�k fel, s a koncertek k�m�letlen temp�ban k�vetkeztek egym�s ut�n. Ez a munka koncentr�ci�t �s k�kem�ny fizikai er�t ig�nyel, �ppen ez�rt hamar kezdett kapcsolatunk a r�gi ker�kv�g�sba visszaz�kkeni. Nem �ll�tom, hogy nem gondoltam r�. Err�l sz� sincs. K�l�nf�le �rz�seket ind�tott el bennem azzal a n�h�ny percnyi szenved�lyess�ggel. De pr�b�ltam lez�rni magamban a t�m�t �s �jra �gy viselkedni vele, mint azel�tt. B�r tudtam, ak�rmit tesz�nk, soha nem fogjuk elfelejteni azt az est�t Budapesten.

A t�rt�net ak�r sz�pen is alakulhatott volna: lassan hom�lyosulni fog az eml�k, mi ism�t egym�s bizalm�t �lvezz�k �s ek�zben hatalmas koncerteket adunk vil�gszerte, s�t m�g prom�ci�s anyagot is forgatunk a turn�b�l... Naivan hittem ennek beteljes�l�s�ben. De az �let m�shogy hozta. Majd egy h�nappal a szeptemberi eset ut�n, mikor m�r magunk m�g�tt hagytuk N�metorsz�got, Belgiumba utaztunk. A mostani sorsd�nt�, p�rizsi koncert el�tt �lltunk h�rom nappal �s nagyon izgatottak lett�nk. Mindenki a maximumot akarta kihozni mag�b�l, ez�rt az antwerpeni est�t, �gymond f�pr�b�nak fogtuk fel. Anton is vel�nk tartott, hogy m�g egyszer �tgondolja a kamera�ll�sokat. A buli fantasztikusan siker�lt, �gy �reztem jobban ki sem t�rulkozhattunk volna hatalmas k�z�ns�g�nk el�tt. Dave ugyanazzal a lend�lettel adta �t mag�t a zen�nek �s j�tszott �ssze velem. Mindent elfelejtett�nk magunk k�r�l, tal�n t�bbet is a kellet�n�l... Akkor m�g nem tudtam, hogy azok az �rint�sek, amikkel a koncert alatt ostromolt, milyen ir�ny�ak, �pp ez�rt nem akartam vel�k foglalkozni. Csup�n a jelennek �ltem, ahogy megbesz�lt�k. Ki�lveztem azokat a perceket, de nem mutattam ki �rz�seimet. Valahogy m�gis �rtetlen�l �lltam a t�nyek el�tt… Itt nem arr�l volt sz�, hogy hozz�m �rt, hanem arr�l, ahogyan azt tette. Megint siker�lt �sszezavarnia.

A hatalmas buli ut�n egy szok�sos �sszej�vetel v�rt minket a hotelban. �gy gondoltam adok egy-k�t pacsit, azt�n lel�pek, de a szervez�k k�z�tt volt egy �r�lt Mode rajong�, aki szinte t�rden �llva k�ny�rg�tt nekem, hogy �nekeljek valamit ott a b�rban. Nem hajlottam a dologra, de Dave seg�tett neki �s k�z�s er�vel siker�lt meggy�zni�k. Kicsit meglep�dtem, hogy frontember�nk ilyen leplezetlen izgalommal akarta hallani a hangomat. Megk�rtem Petert, hogy k�s�rjen zongor�n, miut�n �gy d�nt�ttem, hogy a Shake the disease c�m� sz�munkat adom el� a csek�ly sz�m� k�z�ns�gnek. V�letlenszer�en v�lasztottam ki �s nem gondoltam bele, hogy sz�vege mennyire igaz a Dave �s k�ztem lev� kapcsolatra. Csak akkor d�bbentem r�, mikor az els� refr�nt �nekeltem. Akaratlanul is �t figyeltem. Mosolygott. De nem a szok�sos kaj�n vigyor�val tekintett r�m. Nem. Az a tekintet tele volt azzal a szenved�llyel, amivel el�sz�r megcs�kolt ott, akkor Budapesten. Folyamatosan r�zott a hideg, mert f�lre�rthetetlen pillant�sai �gett�k b�r�met. Nem �rtettem, mi�rt viselkedik megint olyan furcs�n... Mi�rt n�z �gy r�m? Mi�rt akar meg�rj�teni? Eddig tartott volna a b�szkes�ge? Egy�ltal�n mit akar t�lem? Lehet, hogy k�ts�geim nem �ltek ki arcomra, de bel�l felem�sztett ez a sok megv�laszolatlan k�rd�s.  

A sz�m v�g�n kedvesen megk�sz�ntem a figyelmet �s n�h�ny b�cs�sz� ut�n, elindultam a szob�mba. Megijedtem t�le. M�r teljesen �sszezavarodtam, �s nem tudtam, mihez kezdjek. Jobbnak l�ttam, ha elvonulok, mert f�ltem egy esetleges �jabb csal�d�st�l. F�l�ton hallottam az �temes l�pteket, amik engem k�vettek. Dave volt az. Tudtam, nem is kellett h�tran�znem, annyira ismertem m�r ezt a fajta siet�s temp�j�t. Eleget tapasztaltam, mikor a fanatikus rajong�k el�l menek�lt�nk.

- Mart! –ki�ltott ut�nam. Meg�lltam, de m�g mindig nem n�ztem h�tra. –Mart! –ragadta meg a v�llamat. – Mi�rt ment�l el? –Megfordultam �s megd�bbenve tapasztaltam, hogy a v�gy ott szikr�zik a szemeiben. Nem v�laszoltam. Nem tudtam. De �reztem, hogy minden porcik�m bizseregni kezd. K�v�ntam �t...

Sok�ig meredtem z�ld szembogaraiba. Ezek a pillanatok mindenn�l t�bbet �rultak el a kialakult helyzetr�l. Tudtam, hogy � is arra gondol, amire �n, csak egyik�nk sem merte elkezdeni... Egy kicsit k�zelebb h�z�dtam, de l�tva mozdulatlans�g�t, lemond�an elford�tottam a fejem �s a kulccsal kinyitottam a z�rat. Dave a kezem ut�n kapott �s m�lyrehat� pillant�ssal r�m n�zett. Arc�t eg�szen k�zel tartotta az eny�mhez �s orr�val v�gig sim�tott az eny�men. Fels�hajtottam �s lenyomtam a kilincset. Dave �rd�gi mosollyal az arc�n tolt be a szob�ba. Nem tudtam gondolkodni, annyira elb�d�totta elm�met a tudat, hogy akar engem. �reztem, ahogy kiv�r�s�d�k a felt�rni kisz�l� v�gyt�l. Dave becsukta maga m�g�tt az ajt�t, �s h�t�t neki t�masztotta. H�vogat�an n�zett r�m azokkal a csod�s szemeivel. Odal�ptem hozz� �s egy pillanatig sem szak�tottam meg a szemkontaktust. Minden apr� jelre oda akartam figyelni, nehogy �gy j�rjak, mint a m�ltkor. Ajkait sz�tnyitotta �s megragadva a p�l�mat eg�szen k�zel h�zott mag�hoz.

- Mi�rt teszed ezt velem Dave? –ny�gtem fel, mikor sz�j�t a nyakamra tapasztotta. Nem v�laszolt. �gy viselkedett, mint aki meg se hallotta volna. Megfogtam a csukl�it �s felemelve �ket szorosan az ajt�hoz nyomtam. – Mi�rt akarsz meg�rj�teni, mondd? – oldalra ford�totta a fej�t �s elmosolyodott. �lvezte a helyzetet.

- Fogd be Mart! – felelte kurt�n. Most m�r �n is mosolyogtam. Ez annyira Dave-es volt, hogy k�ts�geim nagy r�sze megsz�nt. De az�rt mindig ott bujk�lt az agyamban, hogy meg fogja b�nni. �nz� m�don tiltakoztam e gondolat ellen, hiszen annyira s�v�rogtam ut�na, hogy majd bele�r�ltem! Nem tudom mit tett velem, de egy olyan vesz�lyes �rzelmi lavin�t ind�tott el, ami meg�ll�thatatlanul sodor mag�val. K�v�ntam, akartam �t, minden egyes n�gyzetcentim�ter�t magamba akartam fogadni. M�gis hihetetlen er�vel fojtottam el v�gyaimat. Nem akartam semmi olyat kock�ra tenni, ami az �letem egy r�sz�t jelk�pezi. Ak�rmennyire is �gtem �s szenvedtem bel�l, a bar�ts�gunkat helyeztem el�t�rbe. Nem tehetek t�nkre egy olyan sz�p �s tiszta �rz�st egy fell�ngol�s miatt. Mert bevallom, nekem ez sokkal t�bbet jelent puszta kalandn�l. �s ahogy ott �llt el�ttem, azzal a k�jes tekintettel, g�nyos f�lmosoly�val.... Akkor se tudtam volna nemet mondani, ha a feles�gem a sarokb�l figyelt volna. Megpr�b�ltam kikapcsolni agyamat, hogy teljes m�rt�kben az el�ttem l�v� testre koncentr�ljak. Dave t�relmetlen�l mocorgott, v�rva arra, hogy v�gre �n is l�pjek valamit. Engedtem a szor�t�son �s kezeimet a derek�ra cs�sztattam. M�lyen a szem�be n�ztem, hogy m�g egyszer megbizonyosodjak �rz�sei fel�l. Sug�rzott bel�le a forr�s�g, ami l�nck�nt tekerte k�rbe az �nemet. K�zelebb h�ztam �s szorosan �t�leltem. Minden szeretetem beleadtam ebbe az �lel�sbe. Hallottam, ahogy m�ly s�haj szakad fel bel�le. �t is �tj�rta ez a k�l�n�s, megfoghatatlan �rz�s. Felemelte a fej�t �s ajkait gyeng�den az eny�mre tapasztotta. Nyelve �desk�s �ze el�rulta, hogy alkoholt ivott, m�gis biztosra vettem, hogy ennek nem sok szerepe van a kialakult helyzethez. �rz�ki cs�kjait�l v�r�s p�r �lt ki az arcomra. Kez�t a tark�mra cs�sztatta �s l�gyan cir�gatni kezdte. Libab�r�s lettem �rint�s�t�l, �s olyan intenzit�ssal k�sz�lt felt�rni bel�lem a szenved�ly, mint egy ki�hezett asztr�ltestb�l. Hangtalanul felny�gtem �s fejem kicsit h�tra billentettem. � kihaszn�lva a lehet�s�get, moh�n puszilta v�gig az �nekl�st�l kidagadt nyaki eret. Ujjammal j�t�kosan simogattam h�t�t, majd lassan a feszes fenek�re cs�sztattam �ket �s er�sen belemarkoltam.

- Oh Mart! – ny�gte �s maga el�tt tolva, lassan l�pegetni kezdt�nk az �gy fel�. Kezei moh�n matattak p�l�m alatt, �s ahogy ujjai egyre t�relmetlenebb�l siklottak a b�r�m�n, a felesleges ruhadarab felgy�r�d�tt. Hasam imm�r meztelen�l v�rta az �jabb gyeng�ds�get. Dave behunyt szemekkel haladt sz�j�val lefel� a testemen. Kulcscsontom vonal�t�l eg�szen a mellkasomon �t a hasamig puszilgatva azt. Nyelve n�hol el�b�jt, hogy tov�bb fokozza a m�r �gy is elviselhetetlen �lvezetet. Amikor meg�reztem nedves ajkait a medencecsontomon, �nk�ntelen�l el�retoltam a cs�p�met. Ujjaimmal belet�rtam a haj�ba, a m�sik kezemmel pedig megragadtam jobb v�ll�t. Hasizmaim folyamatosan �sszeh�z�dtak, s elernyedtek, mikor forr�n r�lehelt a nyelv�vel benedves�tett b�rre. Elhal�n ny�gtem ki a nev�t.

A var�zs ekkor hirtelen megszakadt. Valami er�szakos �s durva hang akart bet�rni elhom�lyosult elm�mbe, hogy t�nkre tegye ezeket a csod�latos perceket. Kopogtak. T�relmetlen�l. Nem, nem, nem! Nem lehet �gy v�ge! Nem lehet ilyen kegyetlen�l megszak�tani ezt a k�tel�ket! Dave felemelkedett �s r�m n�zett. Arc�n ugyanaz a bossz�s kifejez�s �lt, noha az �v� m�g f�lelmet is t�kr�z�tt. Seg�lyk�r�en tekintett r�m, mikor Andy hangja behatolt a szoba viszonylagos csendj�be.

- Mart! K�rlek, nyisd ki! – k�rlelt Fletch hajthatatlanul.

Fejemmel a f�rd�szoba fel� biccentettem. Dave hangtalan l�ptekkel osont be oda. Gyorsan leh�ztam a p�l�m �s higgadts�got er�ltetve magamra, az ajt�hoz mentem. P�r pillanatig m�lyeket l�legeztem, hogy az utols� �rulkod� jelek is elt�njenek az arcomr�l.

- Hello Andy! Valami baj van? – k�rdeztem f�radts�got sz�nlelve. Csak f�lig nyitottam ki az ajt�t, jelezve, hogy gyorsan t�l akarok lenni ezen a besz�lget�sen.

- Ne haragudj, nem akartalak zavarni. Egy k�rd�s, azt�n itt sem vagyok!

- Mondjad.

- Sz�val nem l�ttad Dave-et valahol? – elakadt a l�legzetem. Hirtelen az az �r�lt �tletem t�madt, hogy megtudtak valamit kett�nkr�l. Nem. Az k�ptelens�g.

- Nem... Mert? –igyekeztem norm�lis hangon reag�lni.

- Azzal az indokkal l�pett le, hogy megkeres t�ged �s visszar�ngat bulizni. M�r egy �ra eltelt az �ta �s Anton nagyon szeretne vele besz�lni.

- N�zd meg a szob�j�ban.

- Ott voltam el�sz�r, de nincs ott.

- Akkor biztos a tet�n b�mulja a csillagokat, vagy mit tudom �n...

- V�g�l is mindegy, majd el�ker�l... De ha l�tod, akkor k�ld m�r le a b�rba, l�gyszi.

- Persze, nem gond. M�gis mi�rt s�rg�s ennyire Antonnak?

- Nem tudom. Nem mondta. Szerintem csak a forgat�s miatt. Ismered mennyire er�szakos tud lenni, ha a munk�j�r�l van sz�. M�r teljesen az agyunkra ment, f�leg ez�rt is keresem a kedves frontember�nket.... – vigyorgott.

- J�l van, ha be�ll�t hozz�m, amit k�tlek, akkor a seg�ts�getekre k�ld�m.

- K�sz. Az nagyon j� lenne. M�g egy �ra Antonnal �s a plafonra m�szok!

- Mi�rt nem l�psz le?

- Ett�l eltekintve nagyon j� a buli. Ezek a rajong�k is ritka norm�lisak. Nem gondoltad meg magad?

- �h, �r�l�k, hogy �lek...

- Na j�l van, akkor tov�bbi sz�p est�t!

- Neked is. Szia. –becsuktam az ajt�t �s hangosan fels�hajtottam. Hirtelen eszembe jutott, hogy milyen arcot v�gott volna, ha r�nk nyit. Mi minden omlott volna �ssze akkor? Ez a tudat akaratlanul is mardosta a sz�vem, hiszen Fletch igazi bar�t, de ez m�r neki is sok lett volna. „Ne haragudj pajt�s, de ez a helyzet. K�v�nom Dave-t, na �s?” Nevets�ges �s undor�t�. Pedig sok ki�br�nd�t� dolgot mes�ltem m�r neki, de ez.... �h... ez m�s. Ezen nem tenn� t�l mag�t. Mert ak�rhogy is n�zem, ezzel a „kapcsolattal” az � j� h�r�t is kock�ra tett�k.

Dave agg�d� tekintettel l�pett ki a f�rd�szob�b�l. Benne is bizony�ra megfogalmaz�dott, hogy esetleg r�j�ttek a mi kis viszonyunkra �s ez a szurk�l� gondolat el�g volt ahhoz, hogy lelohassza a v�gyunkat.

- H�t... Ez van... – jegyezte meg g�nyos f�lmosollyal az arc�n.

- Menj. Ne v�rasd meg �ket... – mondtam kelletlen�l. Dave idegesen megnyalta a sz�ja sz�l�t �s habozva elindult fel�m. Az ajt�hoz �rve �vatosan kilesett a folyos�ra, majd gyorsan visszafordult.

- Akkor �n... most megyek. De m�g... m�g tal�lkozunk... –ny�gte ki neh�zkesen.

- Nem rajtam m�lik Dave. Ezt nagyon j�l tudod. –v�laszoltam sejtelmesen. B�lintott egyet, �s lopva puszit adott a sz�mra. – Na t�n�s – mosolyogtam r�. Sz�ja kedves kisfi�s vigyorra h�z�dott, majd elment.

 Egyed�l maradtam felborzolt v�gyaimmal, zavaros gondolataimmal �s kiel�g�letlen testemmel. De most valahogy m�gis boldog voltam. Nem hittem volna, hogy ekkora fordulatot vesz a kapcsolatunk. Vajon mi v�ltozott meg benne? Egy�ltal�n v�ltozott benne valami, vagy csak a k�v�ncsis�g hajtja? Nem. Ezt nem hiszem. Az a tekintet m�sr�l �rulkodott. �s az alkoholnak sem volt ehhez semmi k�ze. Lehet, hogy seg�tett levetk�ztetni g�tl�sait, de semmi t�bb. L�ttam Dave-t m�r sz�tesve (nem is egyszer) a pi�t�l, �s akkor nem �gy viselkedett. � val�ban k�v�nt engem �s akarta, hogy megt�rt�njen. Mintha egy sz�p �lomba cs�ppentem volna. De vajon beteljesedik-e valaha? Vagy holnap felt�mad benne a b�ntudat �s a mocskoss�g �rz�se? Nagyon rem�lem, hogy nem... Tudom, �nz� dolog ilyesmiben rem�nykedni, pl�ne, hogy nekem sem sokkal k�nnyebb. M�g most sem �rtem, hogy mi �s mi�rt v�ltozott meg k�zt�nk h�sz �v bar�ts�g ut�n. Addig a szeptemberi napig egyszer sem n�ztem Dave-re �gy, olyan m�don. Igaz, sokszor rabul ejtett intenz�v f�rfias kisug�rz�sa, de m�g a „mi lenne ha” gondolattal sem j�tszottam el soha. Nem. Ez az eg�sz nem lehet ilyen egyszer�... �jra �s �jra lej�tsz�dtak el�ttem a Budapesten t�rt�ntek, de nem tal�ltam a v�laszt. Nem tudok r�j�nni, hogy a kialakult helyzet honnan gy�keredzik. Egy folyamat kezdet�r�l vagy befejez�s�r�l lenne sz�? Zavarosak ezek a gondolatok �s nem �rzek el�g er�t ahhoz, hogy boncolgassam �ket.

Kezd elegem lenni, ebb�l az �nmarcangol�sb�l. Dave is �s �n is feln�tt f�rfiak vagyunk, el�g id�sek a d�nt�shozatalhoz. Nem viselkedhet�nk �gy, mint k�t idi�ta kamasz, akik nem ismerik a hat�raikat. Szeretem Dave-t, mint bar�tomat �s k�v�nom, mint f�rfit. Ezt a k�t dolgot kell egyens�lyban tartanom.

Aznap �jjel sem aludtam sokat. Titkon rem�nykedtem, hogy Dave belop�dzik hozz�m, �s cs�kjaival k�nyezteti a gy�ny�r ut�n �h�toz� testemet. Mondanom sem kell, hogy nem ez t�rt�nt. Kezdtem magam megint rosszul �rezni, f�ltem, hogy Dave megb�nta, mint a m�ltkor. Ez a gondolat alattomosan �sta el mag�t a tudatomban, hogy id�nk�nt felbukkanjon �s minden rem�nyemet meggyilkolja. Ez akkor sem mehet �gy tov�bb! �n sem vagyok holmi �lettelen j�t�kszer, akit kedv�re r�ngathat az ember. Meg�rtem, hogy bizonytalan a sz�m�ra �jszer� testi kontaktus miatt, de nekem sincsenek k�t�lb�l az idegeim. Nem azt mondom, hogy vesse mag�t a karjaimba, csup�n hat�rozza el mag�t. V�glegesen. Istenem, csak egyszer l�thatn�k bele a fej�be! Meg�rj�t ez a bizonytalans�g! Mert nem �n kezdtem. A m�ltkorit �s a ma estit sem. Tartottam magam ahhoz, amiben megegyezt�nk. � volt az aki legel�sz�r megcs�kolt, �s � volt az, aki ut�nam j�tt, hogy sz� szerint t�lc�n k�n�lja mag�t. �, tal�n jobb lett volna, ha el sem kezd�dik ez az eg�sz �rzelmi hercehurca, �s megmaradtunk volna csak bar�toknak! B�r visszaforgathatn�m az id� kerek�t! Mennyi mindent�l megk�m�lhettem volna magunkat! De most m�r mindegy. A m�ltat nem lehet megv�ltoztatni. Valami�rt meg kellett t�rt�nnie, megpr�b�lom ebb�l a szempontb�l vizsg�lni a „kapcsolatunkat”.

Igaz�n felesleges volt �tvirrasztanom az �jszak�t, hiszen ezzel csak azt �rtem el, hogy m�snap figyelmetlen, sz�tsz�rt lettem �s sehogyan sem tudtam a koncertre r�hangol�dni. Csak foszl�nyok maradtak meg a P�rizsba val� utaz�sr�l is, annyira kimer�lt voltam. Dave v�gig mellettem �llt, mikor Anton legsz�vesebben megfojtott volna egy kan�l v�zben. Nem felejtem el, ahogy mosolyogva szeml�lte �gyetlenked�seimet a pr�b�n. V�g�l is mindannyian bel�tt�k, hogy f�radtan nem �rnek velem semmit, ez�rt ink�bb a szob�mba k�ldtek aludni. Mondhatni, hogy az eg�sz napot v�gigszund�tottam, de legal�bb kipihenten �llhattam m�snap este az Omnisport D'Bercy stadion m�rhetetlen sz�m� k�z�ns�ge el�.

K�vetkez� fejezet

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s