Na igen... A koncert... Tal�n jobban is siker�lt, mint ahogy gondoltam. Pedig �gy izgultam el�tte, mint egy v�gz�s di�k az �retts�gin. A t�bbiek higgadtan v�rakoztak, m�g engem majd felem�sztett az idegess�g. Nevets�ges lehettem, ahogy fel-al� j�rk�ltam, de mindig is �rz�kenyebben reag�ltam az ilyen „sorsd�nt�” koncertekre. Kicsit megnyugodtam, mikor Peter bej�tt hozz�m az �lt�z�be, �s a szintetiz�toron elkezdte j�tszani a Surrendert. A csod�latos zongoraj�t�k kiirtotta fejemb�l az �sszes k�ts�gbeejt� gondolatot. Le�ltem a t�k�r el� �s elkezdtem sminkelni magam, mik�zben hangommal k�s�rtem a zen�t. A dalsz�vegr�l akaratlanul is eszembe jutott kedves frontember�nk, �s ett�l m�g messzebb sz�rnyaltam a val�s�gt�l. Anton moh�n filmezte ezt a v�ratlan improviz�ci�t. M�r akkor sejtettem, hogy majd kieg�sz�t� anyagnak fogja felhaszn�lni. „Egy ill�zi�kkal teli vil�gban �l�nk, ahol minden olyan val�tlan... Az elm�m a zavarodotts�g sz�l�n, de nem tagadom, hogy mik�nt �rzek �n...” Ezek a sorok maguk�rt besz�lnek... Mennyivel m�sk�pp �rtelmezem a mondanival�j�t! �, �s m�g h�ny dalsz�veg nyert m�s �rtelmet, mi�ta Dave befurakodta mag�t a gondolataim k�z�!

Ezut�n a bemeleg�t� �nekl�s ut�n tapintatosan megk�rtem �ket, hogy hagyjanak magamra. Arra hivatkoztam, hogy szeretn�k lelkileg is felk�sz�lni a k�vetkez� k�t �r�ra. A helyzet azonban m�s volt. M�r csak percek voltak h�tra �s �n ahelyett, hogy a koncertre gondoltam volna, folyton Dave j�rt a fejemben. A hangja, az illata... a nyelv�nek �ze a sz�mban... Hogy mire k�pes egyetlen dal! Mennyi eml�ket oldoz fel az elme legelz�rtabb ter�leteir�l! Felnevettem. M�r cs�ppet sem izgultam. S�t, az eg�sz m�sor olyan t�volinak t�nt.

Behunytam a szemem �s engedtem v�gyaim cs�b�t�s�nak... Elk�pzeltem a beteljes�l�st, a pillanatnyi megsemmis�l�st, mikor Dave-be �lvezek... Ahh, m�ris �tj�rta a testem az a kellemes bizserg�s, amit � szokott kiv�ltani bel�lem.

- Mart, gyere! – k�rlelt a h�tam m�g�l egy j�l ismert m�ly hang. Megfordultam. Dave mosolyogva figyelte, ahogy sz�p lassan kirajzol�dik el�ttem alakja. – L�tom, teljesen m�shol j�rt�l... �szre se vetted, amikor bej�ttem – elb�v�lve figyeltem ajkai mozg�s�t. – Na gyere, ne v�rassuk meg a k�z�ns�get, m�r �gy is tot�l be vannak indulva.

- Nem csak �k Dave... Nem csak �k... – szavaim meggondolatlanul hagyt�k el sz�mat, de kell�k�ppen c�lba tal�ltak. Ahelyett, hogy zavarba j�tt volna, arc�n egy g�nyos mosoly futott �t. Nem tudtam meg�llni, hogy ne �rhessek hozz�, f�leg azok ut�n a mer�sz gondolatok ut�n... Odal�ptem �s karjaimat a nyak�ba fontam. Nem ellenkezett, csup�n elm�ly�lten n�zett a szemeimbe. T�relmetlen�l h�ztam magamhoz, hogy csillap�tsam ajkaim szomj�s�g�t. Mosolyogva lehelt r� a cs�kra �hes fel�letre, majd hagyta hogy nyelvem �rz�kien becs�sztassam a sz�j�ba. Elfojtott vads�ggal harapott als�ajkamba, majd elszakadva att�l, eg�szen az �llkapcsom vonal�n �t a f�lemig puszilgatta a b�rt. A f�lcimp�mat gyeng�den k�stolgatta sz�j�val. Agy�k izmaim �sszeh�z�dtak, �s tudtam, hogy ha �gy folytatjuk tov�bb, nem lesz az az Isten aki le�ll�tson. Finoman eltoltam magamt�l �s ujjaimmal v�gigsim�tottam az arc�n. A besz�r�d� zaj hangereje egyre er�s�d�tt. Kint m�r jav�ban folyt a kapkod�s, a szem�lyzet tagjai kereszt�l-kasul futottak a folyos�n, t�relmetlen�l kiab�ltak egym�ssal, �s a t�meg ek�zben f�lelmetesen k�vetelte, ami j�r neki. Elj�tt h�t az id�, hogy kimenjek a sz�npadra.

- Mennem kell – artikul�ltam hangtalanul, majd nagyot s�hajtva mag�ra hagytam Dave-et az �lt�z�ben.

A f�ldr�l kiragadott, a val�s�gt�l messze sz�ll� l�lekkel �lltam ki a hatalmas k�z�ns�g el�. A szok�sos tapsvihar �s „I loooveeee youuuuuu Martiiiiiiin” hangzat� n�i sikolyok alatt kezdtem git�rozni a Dream on dallam�ra �p�l� Introt. �lveztem ezt az �rzelmi kett�s�get. A siker �s a szenved�ly t�k�letes harm�ni�ban v�ltakoztak l�nyemben. Mikor a The dead of night kezdet�n�l berontott frontember�nk, �reztem, ahogy mag�ba szippant a fullaszt� kisug�rz�sa. Olyan hihetetlen energi�t �rasztott, hogy minden m�sr�l megfeledkeztem. Lopva figyeltem �llatias mozdulatait. Tudtam, hogy �n hoztam ki bel�le ezt a fajta „vads�got”. K�v�ntam, legsz�vesebben ott helyben letepertem volna �s �h, nem lehet le�rni az a m�lyr�l j�v� szexu�lis f�jdalmat, ami elfogott, ha r�pillantottam.

A The sweetes condition m�r �nmag�ban is gyilkos sz�m, tekintve hogy sz�veg�t ak�r err�l a szitu�ci�r�l is mint�zhattam volna. Dave is mag�val ragadta mondanival�ja, el�g volt az a n�h�ny elsz�llt, k�dbe vesz� pillant�s �s elhal� ny�g�s, amit elcs�ptem az el�ad�s�b�l. Nem is tudom, hogy az elfojtott szenved�ly, a vonzalom, vagy a dal ereje hatott-e r�m, de h�mvessz�m megmerevedett a sz�m v�ge fel�. �szt�n�s cs�p�l�k�sekkel pengettem a jellegzetes akkordokat, mik�zben k�pzeletem akaratlanul elj�tszott azzal a perverz gondolattal, amiben magam�v� teszem sz�npadon �rj�ng� �nekes�nket. Tekintete �gette a b�r�met, ahogy figyelte e mozdulatsort, s nem tudtam meg�llni, hogy ne �gy n�zzek r�... Zavarba j�tt. Nehez�re esett kiny�gni a k�z�ns�gnek a meg�rdemelt „Thank you” –t, �s ez abszol�t nem jellemz� egy ilyen fantasztikus, energikus frontemberre, mint �. Titkon mosolyogtam ezen, nem hittem, hogy egyszer k�pes leszek t�megek el�tt zavarba hozni Dave Gahan-t a Depeche Mode olyannyira im�dott �nekes�t. H�t bocs csajok... Most �gy t�nik eny�m a terep...

Sz�mr�l sz�mra meger�s�d�tt bennem, hogy hamarosan be fog teljes�lni a kett�nk viszonya. Minden �r�gyet kihaszn�lva j�tt oda hozz�m, vagy �rintett meg... S ha h�sszor nem ki�ltotta a nevem a mikrofonba, akkor egyszer sem. Nyilv�nval� volt, hogy k�v�n. Az Enjoy the silence-ben, amikor h�t�t az eny�mnek t�masztotta, azt hittem bele�r�l�k test�nek forr� l�ktet�s�be. �s amikor g�tl�stalan ny�g�ssel kiab�lta a „Mr. Martin L Gore”-t, az a mocskos gondolatom t�madt, hogy vajon az �gyban is ennyi t�zzel ki�ltan�-e a nevem. Nem is mertem r�n�zni azokban a percekben, mert f�ltem egy esetleges �jabb mereved�st�l, amit n�h�ny kamera�ll�sb�l m�r a git�r sem tudna takarni... Az It’s no good sz�m alatt �rte el t�relmem a legv�gs� hat�rt. Amikor a hurok k�z� csaptam, Dave h�vogat�an mozgatta el�ttem form�s fenek�t, majd mikor felpattant az er�s�t�re, f�lre�rthetetlen�l nyomta ki fel�m a cs�p�j�t. Majdnem meg�rintettem, de m�g id�ben vissza tudtam h�zni a kezem. Az lett volna m�g nagy m�sorsz�m, ha megfogom neki ott...eg�szen lent... A tov�bbiakban nagyon �gyeltem ezekre az �rzelmi mezsgy�kre, s nem is nagyon reag�ltam k�jes pillant�saira.

Az eredm�ny term�szetesen hatalmas ov�ci� �s els�pr� siker lett. B�szk�n n�ztem v�gig az el�gedett arcokon. T�bb ezer h�l�s tekintet k�sz�nte meg ezt a gy�ny�r� est�t. Libab�r�s lettem az �rzelmi tel�tetts�gt�l. Dave, a koncert, a rajong�k... mindezt olyan csod�latos dolog volt meg�lni, ami emberi szavakkal kifejezhetetlen. H�l�san mormoltam egy im�t az univerzumnak, hogy r�szese vagyok ezeknek a pillanatoknak.

*

Elk�d�s�lt tekintettel n�zek az �r�ra. M�r r�g lenn kellene lennem a b�rban... Nem tudom, hogy k�pes leszek-e ennyi zavaros gondolattal b�rkivel is t�rsalogni. De � is ott van �s ez melegs�ggel t�lti el a sz�vem. M�ly leveg�t veszek, majd bizonytalanul elindulok...

Lass� temp�val k�zeledek a c�l fel�, hogy id�m legyen kicsit kiszell�ztetni a fejem. Semmi kedvem ehhez a k�telez� b�jcsevelyhez, de nem is tervezem, hogy sok�ig maradok. Egy p�r kedves sz�, n�h�ny perc t�relmes hallgat�s, azt�n elt�n�k. De m�ris izgulok, ha arra gondolok, hogy Dave is ott v�r... V�rja, hogy a k�zel�be �rjek...

Az el�t�rben ismeretlen arcok integetnek fel�m. Bizony�ra azok a kitart� rajong�k, akik �r�kat v�rakoztak a bej�rat el�tt. Er�ltetetten megeresztek egy mosolyt �s meggyors�tva l�pteim a b�r fel� igyekszem. Nem vagyok abban az �llapotban, hogy autogramokat osztogassak, �s fogsort villogtatva p�zoljak a f�nyk�pez�g�pek el�tt. Majd tal�n k�s�bb, de nem ebben a feld�lt lelki�llapotban.

Most m�r nincs vissza�t. Amint bel�pek a helyis�gbe, tekintetem r�gt�n megakad Dave-en. A szemben lev� asztaln�l besz�lget Antonnal, Johnatan-nel �s n�h�ny ismeretlen fazonnal. T�relmetlen�l kezd matatni a zseb�ben, lemerem fogadni, hogy a cigij�t keresi. R�m n�z, s a gyomrom hirtelen �sszesz�k�l. Mocorogni kezd, de tekintet�t egy percig sem emeli le r�lam. J�t�kos, huncut szemekkel m�regeti v�gig alakomat. Idegesen megnyalom sz�m sz�l�t �s elindulok fel�.  K�zben intek Andy-nek, meg a t�bbi ismer�snek, mint egy k�sz�n�sk�ppen. Meglep�dnek, hogy szok�sommal ellent�tben nem hozz�juk csatlakozom, de jelenleg ez hidegen hagy. Semmi sem t�ntor�that el att�l, hogy v�gre testk�zelbe ker�lhessek Vele.

- Nocsak-nocsak. Azt hitt�k m�r le se j�ssz... Sokat k�st�l – jegyzi meg Dave rosszall�an.

- Elaludtam... – felelem kurt�n.

- J�l van Csipker�zsika! Ne �lldog�lj, ink�bb �lj le k�z�nk – mosolyog, majd beljebb h�z�dik, hogy elf�rjek mellette. Le�l�k, �s elfojtott ny�g�s helyett megk�sz�r�l�m a torkom, mikor meg�rzem, hogy combunk szorosan �ssze�r.

- Nos Mart, �pp a koncertr�l besz�lgett�nk – t�r Anton a t�rgyra.

- Neh�z volt kital�lni... – vigyorgok.

- Enn�l jobban nem is siker�lhetett volna! Nem gy�z�k �radozni a fi�knak r�latok...

- K�sz Anton, de ez f�leg a k�z�ns�g �rdeme.

- Ugyan Martin ne szer�nykedj! – horkant fel John.

- T�nyleg fantasztikus volt, alig t�rek magamhoz! – sz�lal meg egy sz�ke haj� sr�c a sarokb�l. – Engedd meg, hogy bemutatkozzam. Louis Bauemont vagyok, az egyik koncertszervez� �s term�szetesen hatalmas DM rajong�. – Mosolyogva ny�jtja a jobbj�t. F�lig felemelkedek, hogy kezet r�zhassak vele.

- �r�l�k a tal�lkoz�snak Louis – ahogy vissza�l�k kezem akaratlanul a testem mell� hanyatlik, �s v�letlen�l Dave-�n �llapodik meg. Sunyin oldalra pillantok, de �gy tesz, mintha semmi sem t�rt�nt volna. Ujjait lassan cs�sztatja tenyerembe, majd �rz�kien simogatni kezdi a fel�letet. Kir�z a hideg, de igyekszem hozz� hasonl�an a „nem t�rt�nik semmi k�l�n�s” �larcot magamra �lteni.

- Na �s mes�lj Mart, melyik pillanat volt sz�modra a legeml�kezetesebb? – veszi vissza Anton a sz�t.

- Nem tudom – ny�g�m ki neh�zkesen. Dave ujjai moh�n j�rj�k k�rbe kezem bels� ter�let�t. Nagy �nuralom kell ahhoz, hogy ne �lj�n ki az �lvezet az arcomra. – Tal�n az Enjoy-ban az a r�sz, mikor git�roztam �s Dave a h�tamnak d�lt – �reztem, ahogy mozdulatlann� merevedik neve hallat�n. B�tor�t�an szor�tom meg a kez�t.

- Az hihetetlen�l j� �tlet volt! Feldobta a hangulatot az biztos! – vigyorog kett�nkre. �tveszem az ir�ny�t�st �s kezem moh�n a t�rd�re cs�sztatom.

- Eln�z�st uram! Hozhatok valamit? – �ll mell�m a pinc�r. El akarom kapni a kezem, de Dave nem engedi.

- Egy Weizen t�k�letes lesz, k�sz�n�m.

- Ugyan m�r Mart, csak nem ezzel akarsz kir�gni a h�mb�l? – po�nkodik mellettem. Kezemet lassan tolja bels�combja fel�.

- Senki sem mondta, hogy ber�gni j�ttem le, pajt�s! – kezdem nagyon is �lvezni ezt az elfojtott szexu�lis j�t�kot. H�s�ba m�lyesztve ujjaimat igyekszem m�g elviselhetetlenebb� tenni helyzet�t. Teste �szrev�tlen�l fesz�l meg, s halk s�haj szakad fel bel�le. Sunyin pillantunk egym�sra.

S�r�met lassan kortyolgatom, mik�zben hallgatom a t�bbiek �res fecseg�s�t. M�s v�gyam sincs, mint hogy valamilyen indok �r�gy�n kiszabaduljak ebb�l a k�rnyezetb�l. Fejemben egym�st v�ltva p�r�gnek le a perverzebbn�l perverzebb gondolatok… Dave meztelen teste, ahogy az eny�mhez fesz�l, hossz� ujjai, amint siklanak a b�r�m�n… Ma �jjel tal�n t�nyleg val�ra v�lik ez az �lom. Sajg� testem remegve �hezi minden egyes porcik�j�t. De vajon � is ennyire k�v�n? M�g mindig nem vagyok biztos abban, hogy nem a k�v�ncsis�g hajtja. De nem ez aggaszt a legjobban. F�lek, hogy az els� szeretkez�s ut�n minden sz�znyolcvan fokos fordulatot vesz �s elhideg�l t�lem vagy a Depeche Mode-t�l. Nem tudn�k ezzel a tudattal �lni. Ugyanakkor a kis�rd�g is megmozdul bennem, �s pr�b�l meggy�zni az �sz�rvekkel. Dave feln�tt f�rfi, tudnia kell, hogy mit csin�l. Nem k�nyszer�ttettem ebbe a helyzetbe. J�zusom! �s mi van akkor, ha… Nem. Ez h�lyes�g! Nem az�rt teszi ezt velem, mert esetleg �gy akarja megh�l�lni, hogy mindig mellette �lltam… Ekkora baroms�got! Komolyan kezdek a saj�t agyamra menni. Kezemet kiszabad�tom v�delmez� ujjai al�l �s r�gy�jtok. Kicsit rosszall�an sand�t r�m, de kisfi�s mosolya „megbocs�tja” a mozdulatot. Szabadd� v�lt kez�t az asztalra teszi, �s j�tszadozni kezd az �ngy�jt�mmal. M�g ez az apr� mozzanat is izgat�nak hat t�le…

A szomsz�d asztal mell�l hangos ov�ci� szak�tja meg Anton�k elm�ly�lt besz�lget�s�t. Mindannyian odafordulunk �s l�tjuk, amint Georgia rezzen�stelen arccal hajtja le az el� kirakott teli poharat. Christian elsz�nt tekintettel n�z a l�nyra.

- Te j�ssz Chris… - mondja f�l�nyesen. Felnevetek. Csak most esett le, hogy mir�l is van sz�.

- Ha azt hiszed, hogy gy�z�l, akkor nagyon t�vedsz – mondja dobosunk k�nnyelm�en. – K�ny�r�gni fogsz a kegyelem�rt sz�vi! – eltorzult arccal h�rpinti le a k�vetkez� adagot. Az �res poharak nagy halomban gy�lekeznek el�tt�k.

- Georgia ne hagyd magad! K�t k�r is ki�t�d – sz�l oda Dave vigyorogva.

- Fogd be Dave! Na mi lesz m�r? Ide a k�vetkez� �veggel! – sz�l t�relmetlen�l a pinc�rnek.

- Chris, szerintem ez nem j� �tlet... – jegyzi meg Andy agg�dva. - A m�ltkor is nagyon megsz�vtad…

- Az akkor volt. Az�ta megedz�dtem – mindenki arc�n �tfut egy elfojtott vigyor. Christian nem az a fajta ember, aki j�l b�rja az alkoholt. A pinc�r fejcs�v�lva rakja le el� a k�vetkez� vodk�s �veget. Georgia rezzen�stelen arccal issza meg a t�zes italt. Christian t�relmetlen�l k�veti a p�ld�j�t, de tekintete el�rulja: m�r nincs messze att�l, hogy elvesz�tse a k�zdelmet. K�d�sen n�zi a m�g mindig j�zan vok�losunkat.

- Szerintem hagyjuk abba. Nem szeretn�m, ha megint be�juln�l…

- Tudom mit csin�lok j�? Nem adom meg azt az �r�m�t, hogy megint sz�tcs�szva l�ss… Na gyer�nk! Mire v�rsz? – a l�ny v�llat r�nd�tva h�zta le a k�vetkez� adagot. Kezd lehervadni a mosoly az arcomr�l. Chris m�r tot�l tele van, �rz�dik er�szakos hangnem�b�l �s bizonytalan mozdulataib�l. Ilyenkor semmi sem �ll�tja le, annyira hajtja a bizony�t�si v�gy. T�bbsz�ri pr�b�lkoz�s ut�n sikeresen megtal�lja a sz�j�t �s issza meg a vodk�t. Abban a pillanatban arca l�ngba borul, tekintete pedig ijeszt�en f�tyoloss� v�lik. Fel akar �llni az asztalt�l, de m�r az els� l�p�sn�l megbotlik �s elter�l a f�ld�n. Nem mozdul. Agg�dva siet�nk a seg�ts�g�re.

- Tiszta sor. Ki�t�tte mag�t… - pofozgatja Andy az �ntudatlan dobost.

- �lljatok kicsit h�tr�bb! – utas�tja Anton. – Nem fog leveg�t kapni.

- Semmi baja, azonk�v�l, hogy holnapra kurv�ra fogja k�nozni a fejf�j�s – jegyzem meg. – Majd �n felviszem – zsebeiben matatva keresem a szobakulcs�t. – Nem tudja valaki, hogy hol a kulcsa?

- Itt. – lobogtatja Dave mosolyogva. Hmm… Ebben a mosolyban benne van a felh�v�s a lehet�s�gre. K�sz Chris! – Seg�tek felvinni – k�t oldalr�l beny�lunk a h�na al� �s felemelj�k. Feje tehetetlen�l h�tra csuklik. – Bassza meg de neh�z! – s�hajt fel Dave. A t�bbiek vigyorogva szeml�lik szenved�s�nket.

- Ne seg�tsek? – k�rdi Georgia a b�ntudat szikr�j�val a tekintet�ben.

- Megoldjuk – ny�g�m ki. – Ti csak bulizzatok tov�bb, �n m�r �gyis le akartam l�pni.

- Szint�n – csatlakozik Dave.

- Bocs, sr�cok! Nem akartam sz�tcseszni az est�teket!

- Nem a te hib�d. Ha Chris egyszer belelend�l, nem lehet le�ll�tani. �s am�gy sem voltam buliz�s hangulatban – nyugtatom meg. – Na akkor mi elment�nk…

Nagy szenved�sek �r�n, de sikeresen eljutottuk k�bult bar�tunkkal a liftig. Megpr�b�ltuk talpra �ll�tani, de k�s�rlet�nk kudarcba fulladt, �gy k�nytelenek voltunk le�ltetni. K�jesen r�n�ztem Dave-re �s megnyomtam az �t�s gombot. A liftajt� halk csuk�d�ssal z�rt el minket a k�lvil�gt�l.

- V�gre ketten maradtunk… - h�z�dik sokat sejtet� mosolyra a sz�ja.

- H�rman – n�zek le ki�t�tt dobosunkra. Dave megr�nd�tja a v�ll�t �s k�zel l�p hozz�m.

- Neki mindegy, Mart – egyik kez�t megt�masztja a fejem mellett, m�g a m�sikat a cs�p�mre cs�sztatja. – Te is ezt akartad, nemde? H�l�sak lehet�nk Chrisnek…

- Igen – ny�g�k fel a bel�le �rad� forr�s�gt�l. Ajkait csup�n millim�terek v�lasztj�k el az eny�mt�l. - Meddig akarod m�g h�zni az agyamat?

- Mi�rt, mit szeretn�l? Mit tegyek? – szavak helyet besz�lnek a mozdulataim. Megragadom a p�l�j�t �s magamhoz h�zom. Nyelvemmel megnyalom a cs�b�t� �veket.  – Fektess�k le gyorsan, azt�n… - elharapja a mondatot, mikor ujjaim felfedez��tra indulnak az �gy�ka k�rny�k�n.

- Azt�n fektesselek le t�ged? – k�rdezem g�tl�stalanul. A lift halk csilingel�ssel jelzi, hogy meg�rkezt�nk. Hangosan fels�hajtok. Elviseltem volna m�g n�h�ny percnyi k�nyeztet�st. Lehajolunk bar�tunkhoz �s ugyanazzal a technik�val felemelj�k. - H�nyas szoba az �v�?

- A 208-as. Kett�vel az eny�m mellett… - mosolyog. Christian tehetetlen�l hagyja, hogy lassan vonszolni kezdj�k. Talpa s�rolja a f�ldet, �s �gy t�nik a szoba messzebb van, mint ahogy gondoltam.

- V�gre – ny�g�k fel, mikor r�akadtunk a folyos� legv�g�n elhelyezked� 208-asra. – Azt hittem m�r soha nem �r�nk ide. Rohadt neh�z…

- Nekem is m�r beg�rcs�lt a v�llam… De legal�bb holnap lehet mivel cukkolni – vigyorog Dave k�r�rvend�en. Farmerzseb�b�l el�kapja a kulcsot �s gyorsan kinyitja a z�rat. Megk�nnyebb�lve cipelj�k be �s fektetj�k le az �gyra.

- Biztos, hogy nincs komolyabb baja? – agg�dva figyelem dobosunk fennakadt szemeit. – Ne h�vjunk valakit mell�?

- Nem hiszem. A m�ltkor elj�tszotta ugyanezt. Chris! Chris! Na gyer�nk! – pofozgatja. Bar�tunk artikul�tlanul form�lja a szavakat.

- Hagyjatok… nem… ne – ny�gd�cseli.

- H�t nem irigylem…

- �n sem – p�r percig csendben figyelt�k ahogy hanyagul sz�tdobja v�gtagjait �s m�ly �lomba szender�lt.

- Menj�nk… - suttogja Dave a f�lembe.

A mosolyt le sem lehetne vakarni az arcomr�l. Tudom, hogy mi k�vetkezik, �s ett�l kezdek egy kicsit ideges lenni… �gy �rzem magam, mint egy sz�z kisfi� az els� �jszak�ja el�tt. Dave m�lyrehat� pillant�ssal biccent az ajt� fel�. Elindulunk. Sz�vem a torkomban dobog, mert m�g mindig nem tudom elhinni, hogy v�szesen k�zeledik a h�n �h�tott szeretkez�s. A kulcsot bel�lr�l beteszi a z�rba, majd visszan�zve r�m elmosolyodik.

- Hova is megy�nk most? – valahogy minden szavam idi�t�n cseng ebben a pillanatban. Nem v�laszol. Helyette kil�p a folyos�ra, �s h�vogat�an v�gigm�r. L�baim �szt�n�sen indulnak el fel�. A 210-es el�tt m�r nem tudom meg�llni, hogy ne �rhessek hozz�. M�g � a z�rral foglalatoskodik, h�tulr�l �tkarolom a derek�t, �s apr� puszikat adok sz�les v�llaira. Megfordul �s kez�be veszi az arcomat. Orr�t lassan v�gigh�zza kisz�radt ajkaimon, majd izgat�an r�lehel. Halkan felny�g�k, �s t�relmetlen�l ny�lok a kilincs ut�n. Az ajt� hangos nyikorg�ssal enged szabad utat nek�nk. Szenved�lyesen es�nk egym�snak, ahogy bel�p�nk a s�t�t szob�ba. Nyelveink �rz�kien j�tszadoznak egym�ssal, m�g Dave a falon tapogat�zva keresi a villanykapcsol�t. Kifulladva szakadok el az ajkait�l.

- Meg�rj�tesz – suttogom elhal�an. A hirtelen f�nyt�l egy pillanatra becsukom a szemem.

- L�tni akarom a tested, mik�zben… - nem tudja befejezni, mert ujjaim moh�n elindultak az �gy�ka fel�. Arc�t eg�szen k�zel hajtja a nyakamhoz, �s vadul beleharap. Artikul�tlanul ny�g�k fel a f�jdalomt�l. V�laszul er�sen megmarkolom h�mtagj�t, amit�l teste g�rcs�sen megfesz�l. Nyelv�t lassan v�gigh�zza a kidagad� eremen eg�szen a f�lcimp�mig, majd sz�j�ba v�ve azt, izgatni kezdi. Tet�t�l talpig libab�r�s leszek az �rint�s�t�l. Viszonozni akarom a k�nyeztet�st, ez�rt �gy�k�n pihen� kezemmel simogatni kezdem a f�rfiass�g�t, m�g a m�sikat becs�sztatom a p�l�ja al�. Cs�p�j�t a kezem ritmus�val lend�ti el�re, mik�zben g�tl�stalanul s�hajtozik a f�lembe. Lehelete j�les�en csiklandozza a benedves�tett b�rt, s ett�l m�g gyorsabb� v�lik kezem mozg�sa.

- Oh Mart, k�rlek… - elkapja a csukl�mat, miel�tt a v�gtelens�gig fokozn�m forr�s�gt�l l�ktet� testr�sz�t. Elhom�lyosult tekintettel kap az ajkaim ut�n. Nyelve gyeng�den tapogatja sz�m bels� szeglet�t, m�g a derekamat megragadva szorosan mag�hoz h�z. Egyszerre s�hajtunk fel a k�t mereved� h�mtag �sszesimul�s�t�l. Kezei t�relmetlen�l indulnak el a testemen �s gy�rik fel a felesleges ruhadarabot. A hideg leveg� tov�bb fokozza gerjedelmem, a remeg�s �ram�t�sk�nt fut v�gig az idegp�ly�kon. Megborzongok. Sz�tny�lt ajkakkal �s buja tekintettel figyelem, ahogy Dave �lvezettel k�stolgatja a szabadd� v�lt fel�letet. Tark�j�ra cs�sztatom kezem �s �gy vezetem fej�t egyre lejjebb a testemen. Nadr�gom sz�l�n�l felpillant r�m, majd �lvezettel a szemeimbe m�lyedve kezdi kicsatolni az �vem. Lassan h�zza le a zipz�rt, a kilazult nadr�g pedig tehetetlen�l cs�szik le a l�baimr�l. T�rd�re �lve megv�rja, m�g kil�pek bel�le. Egyidej�leg ler�gom a cip�m �s kev�sb� kecses, de ann�l gyorsabb mozdulattal a zoknit�l is megszabadulok. Megragadja a combjaimat, �s k�zelebb h�z mag�hoz. L�legzete k�nz�an �geti felhev�lt f�rfiass�gom. Kezeit becs�sztatja a boxerals� al� �s kem�nyen belemarkol a fenekembe. Felny�gni sincs id�m, olyan h�vvel m�lyeszti fogait a combom bels� fel�let�be.

- Dave! – ki�ltok fel �ntudatlanul. Nyelve tov�bb siklik felfel�, �s meg sem �ll eg�szen… - Ohhh… J�zusom! – meg�rintette a l�ktet� h�mvessz�m. M�g az als�nadr�gon kereszt�l is meg�reztem ajkai nedvess�g�t. L�baim beleremegnek az �lvezetbe. Lehanyatlok a f�ldre, �s ugyanazzal a lend�lettel h�trad�nt�m. Szenved�lyesen cs�kolom meg, mik�zben t�relmetlen�l felcs�sztatom a p�l�j�t. Egy pillanatra elszakadva ajkait�l leveszem r�la a felesleges ruhadarabot. Fels�test�nek l�tv�nya m�g jobban elb�d�tja elm�met. Kezeim rendszertelen�l simogatj�k a cs�b�t� izmokat. R�fekszek a mellkas�ra �s arcommal f�l� hajolva figyelem a tekintet�t. Szem�ben tagadhatatlanul ott �g a t�z, s ett�l m�g s�rget�bb v�gyat �rzek a behatol�sra.

- Dave, biztos, hogy akarod? Nem szeretn�m, ha… - mutat� ujj�t a sz�mra helyezi.

- Ne rontsd el a pillanatot… - b�tor�t�an r�m mosolyog. �jra megcs�kolom ugyanazzal az odaad�ssal, mint a koncert el�tt. – De ha m�r itt tartunk… - t�r ki egy �jabb cs�k el�l. – Nem mehetn�nk ink�bb az �gyhoz? Kibaszottul d�rzs�li a h�tam a sz�nyeg. – Felnevetek ezen, majd neh�zkesen felkelek a f�ldr�l. Megv�rom m�g � is �gy tesz.

Szorosan �t�lelj�k egym�st, �s lassan kezd�nk l�pegetni az �gy fel�. Cs�kjaink egyre vadabbak �s er�szakosabbak, ahogy k�zeled�nk a c�lunkhoz. Kapkodva k�zd�k az oxig�n�rt, de nyelv�nek �ze a sz�mban jobban �ltet b�rmilyen friss leveg�n�l. L�bam bele�tk�zik az �gyba, de m�r ezt sem vagyok k�pes teljes eg�sz�ben �rz�kelni. Minden m�s megsz�nt k�r�l�ttem. Csup�n Dave �s �n l�tez�nk az univerzumban. Durv�n l�k le az �gyra. K�ny�k�mmel megt�masztom magam �s mosolyogva figyelem, ahogy leh�mozza mag�r�l a nadr�gj�t. Biggyesztett ajakkal t�rdel r� a puha fel�letre �s macsk�hoz hasonl� kecsess�ggel kezd el n�gyk�zl�b m�szni fel�m. �l�poz�ci�ba torn�szom magam, hogy min�l el�bb csillap�thassam szomjaz� ajkaim. Gyeng�d cs�kban �sszeforrva �l r� a cs�p�mre. Ujjaimat belem�lyesztem a h�t�ba, ezzel csinos kis piros cs�kokat okozva rajta. Sz�mmal lassan haladok lefel� a nyak�n. Ki akarom �lvezni b�r�nek minden egyes n�gyzetcentim�ter�t. Szexisen ki�ll� kulcscsontj�t buj�n nyalom v�gig, majd r�gt�n �tt�rek az alatta elhelyezked� madarat �br�zol� tetov�l�s�ra. Artikul�latlanul ny�gi ki a nevem. Tudom, hogy sokkal �rz�kenyebb a b�re ezeken a ter�leteken, ez�rt hosszan elid�z�k eme helyen. �szrev�tlen�l hanyatlik h�tra a teste, s vele egy�tt az eny�m is az �v�re. Nem b�rom tov�bb ezt kegyetlen lass� temp�t. Egyre lejjebb haladok a test�n k�nyeztet� cs�kjaimmal. Megragadom als�nadr�gja sz�l�t �s t�relmetlen�l kezdem leh�zni r�la. Hanyagul a f�ldre haj�tom, miut�n megszabad�tottam t�le. Gerince �vbe fesz�l, ahogy ujjaim r�kulcsol�dnak a h�mtagj�ra �s massz�rozni kezdem azt. Hangosan mondja ki a nevem, mik�zben megkapaszkodik a leped�ben. �lvezettel figyelem k�jbe torzult arc�t �s hogy m�g jobban felizgassam, ajkaimmal k�rbe �lelem a makkj�t. Cs�p�je �szt�n�sen el�rend�l, s ezzel m�g m�lyebben fogadhatom magamba. Kezem �s ajkam egyre vadabb temp�t dikt�lnak.

- �risten Mart! Atya�g… - zih�lva vesz leveg�t.

Elszakadok f�rfiass�g�t�l, �s izgat�an megnyalom a sz�mat. Feljebb torn�szva magam gyeng�den megcs�kolom, mik�zben letolom a boxerals�m. Nem veszem le r�la a tekintetem. H�l�san csillog� szem�ben nyoma sincs a f�lelemnek vagy a bizonytalans�gnak, �s ez j�les� �rz�ssel t�lt el. L�bait sz�tnyitva engedi, hogy k�zelebb f�rk�zzek az �gy�k�hoz. Kezeimet lassan cs�sztatom t�rdhajlat�hoz, majd megragadva azokat, feltolom a l�bait. H�mvessz�m elviselhetetlen l�ktet�ssel k�veteli a behatol�st, s szinte f�jdalmasan felord�tok, mikor a merev testr�sz az �v�hez simul. Ujjaim a fenek�hez v�ndorolnak, majd eg�szen gyeng�den izgatni kezdem a g�t nyirkos fel�let�t. Dave mellkasa f�lig megemelkedik, de r�gt�n vissza is d�l az �lvezett�l.  

- Mart… ne… k�rlek… - ragadja meg a kezem, amelyikkel az �gyon t�maszkodok. Meglep�d�tt tekintetemet l�tva azonban r�gt�n el is engedi. – Nem kell t�bb ujj… - ny�gd�cseli. Mosolyogva teszek eleget a k�r�snek. Megragadom saj�t f�rfiass�gom �s le-f�l mozgatva folytatom az �rz�keny ter�let ingerl�s�t. Homlok�n apr� izzads�g gy�ngy�k t�kr�znek, s sz�ja artikul�tlanul form�ja a szavakat. Menten sz�trobbanok a forr�s�gt�l, minden porcik�m a feloldoz�s�rt k�ny�r�g.

- Dave… Dave nem b�rom tov�bb… - m�lyen a szem�be n�zek, s ki�hezett tekintettel v�rom, hogy megadja az enged�lyt.

Szavak helyett k�zelebb nyomja fenek�t. H�l�san simogatom l�bait, majd szemei hipn�zis�ban elveszve el�relend�tem a cs�p�m. Dave teste g�rcs�sen fesz�lt meg a behatol�st�l, s keservesen ny�g fel a f�jdalomt�l. Lassan kih�zom a f�rfiass�gom. A legkev�sb� sem akarok f�jdalmat okozni, hi�ba vagyok v�szesen felajzott �llapotban.

- Mart... Ne! Folytasd – kap t�relmetlen�l kezeim ut�n. Az �r�m �s a f�lelem vegyes �rz�s�vel pillantok r�. Azt szeretn�m, ha val�ban �lvezn� az els� egy�ttl�tet �s ne csak az�rt s�rgesse a dolgot, mert nem mer ellentmondani.

H�mvessz�j�t gyeng�den kezdem simogatni, majd k�rlel� szembogaraira tekintve ism�t behatolok. Visszafojtott hang szakad fel bel�le, de izmai nem fesz�lnek meg olyan g�rcs�sen mint az el�bb. Lassan kezdek el mozogni benne.

- Laz�ts... – suttogom a f�l�hez hajolva, majd ajkaira gyeng�d cs�kot lehelek.

Egy-k�t percnyi mozdulatlans�g ut�n, cs�p�j�vel k�r�zve kapcsol�dik be a szeretkez�sbe. Megk�nnyebb�lten tapasztalom, hogy a kezdeti neh�zs�gek ellen�re egyre k�nnyebben fogad mag�ba a teste. Szaggatottan veszem a leveg�t, s m�r nem tudom kontrol�lni mozdulataimat. Ott simogatom �t, ahol �rem, s n�ha el�red�l�k, hogy meg�zlelhessem kisz�radt ajkait. Dave k�jbe torzult arca m�g �llatiasabb l�k�seket k�nyszer�t ki bel�lem. Hangosan s�hajtozza a nevem �s �n az �v�t. Meg�rj�t ez az �des t�k�letess�g! Ha lehetne �r�kig, s�t napokig szeretkezn�k vele. Testem ritmusa egyre gyorsabb �s vadabb temp�t dikt�l. Szinte hallom felforrott v�rem �raml�s�t az ereimben. M�g most sem tudom felfogni, hogy mindez megt�rt�nik velem... Vel�nk...  

- Mart... ahh... mindj�rt... – zih�lja.

Kez�t lecs�sztatja �gy�k�hoz �s megragadva saj�t h�mvessz�j�t massz�rozni kezdi azt. Teste apr� remeg�sei el�rulj�k, hogy m�r nagyon k�zel j�r a v�gs� gy�ny�rh�z. M�g m�lyebbre hatolok, hogy jobban �rezhessem �t. Valami bels� megfoghatatlan �rzelemhull�m szabadul fel bel�lem. Igen, tal�n ezzel az �jszak�val v�lt teljess� az �letem. Minden lelassul k�r�l�ttem... A t�r �s az id� �sszeolvad, ahogy ez a csod�latos �rz�s forr� folyamm� alakul �t bennem...  H�trahajtom a fejem, �s szorosan megmarkolom a leped�t. Cs�p�m ir�ny�tatlanul lend�l el�re... �s ekkor... valami meleg nedvess�g t�lti be �gy�komat. Dave hatalmas h�vvel ord�t fel. Igen... Bel�pett a teljes megsemmis�l�s kapuj�ba. �n is k�vetem pillanatokon bel�l. R�borulok a test�re �s k�nz� lass�s�ggal kezdek mozogni.

- Dave!!! – ki�ltom �s a mellkas�ba temetem az arcom. Csod�latosan f�jdalmas �s gy�ny�r� ez a n�h�ny m�sodperc... Beleharapok az izzads�gt�l nedves �s s�s b�r�be, amikor a teste befogadja a bel�lem �rad� magfolyamot.

Minden elhom�lyosul k�r�l�ttem. Hallani is csak az � zih�l� l�legzet�t hallom. Mozdulatlanul fekszek rajta �s �lvezem ezt a t�k�letes harm�ni�t. A  kiel�g�l�st, a tudatot, hogy szeretkezt�nk, �s a szob�t bet�lt� csendess�get.

- K�sz�n�m... – motyogom �ntudatlanul. Feljebb torn�zom magam, �s finoman kics�sztatom a m�g mindig l�ktet� h�mtagom. Fen�k izmai �szt�n�sen h�z�dnak �ssze ett�l.

(befejezetlen)

By: Modecsibe

2006

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s