Dissolution

- Feloldozás -

Türelmetlen ajtócsapódás hallatszott, majd két kapkodó, akadozó lélegzet küzdött az oxigénért. A világítást valaki lecsavarta, a két ember sejtelmes fénybe burkolózott, ahogy egymáshoz simultak. Az alacsonyabbik mohón futtatta végig társa izmos hátán a kezeit, benyúlva a koszos-zöld póló alá. A barnahajú belenyögött a szenvedélyes csókba, amint megérezte a finom kezeket siklani a melegtől kissé nyirkos bőrén.

A túlsó termekből fojtott zene szűrődött be. Odakint még javában folyt az ünneplés. A világ egyik leghíresebb együttesét ünnepelték, a depeche Mode-ot. Pontosabban, hogy lassan befejezik a 2001-es Exciter Tour-t. Már túl vannak egy nagyon fontos koncerten is, amit Anton felvett Párizsban. Tehát megvan az ok az ünneplésre. Talán túl jól is sikerült egyeseknek italozás terén… A szobában egymásnak eső két embernek mindenképp…

- Mart… - nyögte a magasabbik, akit a szőke dalszerző az ajtónak szorított, és a vad csókoktól duzzadt ajkakról áttért a nyak finom bőrének csókolgatására.

A megszólított nem szólt semmit, csupán fél kézzel kitapogatta a kulcsot a zárban, majd miközben belemélyedt Dave elhomályosult szemeibe, elfordította azt. Katt.

Az apró hangot elnyelte a dübörgő basszus. De ők ezzel már nem törődtek. Martin ujjai Dave feszes hasán siklottak lassan felfelé, felgyűrve a pólót. Az énekes pedig felcsúsztatta egyik kezét a szőke fürtökkel fedett tarkóra, majd belemarkolt azokba, hogy kicsit felfelé irányíthassa „fogvatartója” fejét. Lassan nyalt végig a másik alsóajkán, amire egy halk nyögést kapott válaszul. Érezte, hogy a mohó kezek mozdulatlanná dermednek, a puha ajkak pedig utat engednek nyelvének. Végig se gondolta mit tesznek. Nem érdekelték a következmények, csak a pillanat és az érzéki csók számított, amibe mindketten elmerültek teljesen kizárva a külvilágot.

Mindketten tudták, hogy az aznapi koncert majdnem olyan volt mint AZ a párizsi est, ahol annyira összejátszottak. Ma is ugyanúgy érezték egymást a színpadon. Megvoltak azok az apró rezdülések, érintések, mint akkor… Mint mikor először…

Martin lassan ugyan, de elszakadt a szájától, majd felcsúsztatta ajkát az álla vonalán keresztül egészen a füle és az állkapcsa találkozásáig. És ott kezdte puszilgatni az enyhén sós bőrt. Közben Dave sem tétlenkedett, bal kezét még mindig Martin tarkóján tartotta, de a másik lassan a derékról lecsúszott a formás fenékig, majd belemarkolva közelebb vonta magához, hogy megérezhesse növekvő gerjedelmét. Martin belelihegett a nyakába, amitől felállt a tarkóján a szőr és egész testében bizseregni kezdett.

Nem hitte volna, hogy ennyire fel tudja izgatni Dave-et pár csókkal. Ez akkor annak a bizonyítéka, hogy ő is érezte azt a megfoghatatlan rezgést, az elfojtott vágyat a színpadon, mint akkor… Párizsban… mikor annyira megkívánta a Sweetest Condition alatt és…

Nem jutott tovább gondolataival, ugyanis Dave belémarkolt és magához rántotta. Érezte őt a nadrágján keresztül is, és ez a tudat majd’ az eszét vette. Nem bírta megállni, hogy ne lihegjen a nyakába a visszafojtott vágyaktól. Úgy érezte, menten szétrobban ha nem érezheti újra őt. Továbbra is szorosan egymáshoz voltak tapadva, csupán egyik kezét csúsztatta le kettejük közé Dave övéhez és kezdte lazítgatni a csatot, másik kezének ujjai pedig bal mellbimbóját járták körbe. Érezte, ahogy „áldozata” finoman remegni kezd, hisz tudja, hogy mi fog következni. A pillantásokból, amiket az est folyamán küldött neki, tudnia kellett, hogy ez fog történni. Tudnia kellett!

Lassan húzta le a cipzárt, csak hogy még jobban izgassa őt, közben pedig kicsit erősebben harapdálni kezdte a nyakát. Élvezte a helyzetet, hogy Dave Gahan, a világszerte milliók által istenített énekes most annyira kiszolgáltatottan, vágytól elgyengült tagokkal vár a további érintésekre, melyek kielégíthetik tomboló vágyát!

Elszakadt a nyakától, mert a szemeibe akart nézni, mikor megérinti őt ott, egészen lent… De ujjait még csak a kilazított csípőnadrág szélébe akasztotta bele közben végigsimítva az egyik enyhén kiálló medencecsonton. És erre végre a szemébe nézett. A sötét tekintetben egyértelműen látszott a vágy és ez nem az italnak volt köszönhető. Mióta Dave leszokott a piáról, amúgy is alkalmanként maximum két pohárkát enged meg magának. Nem, ez talán tényleg az ő műve volt. Ugyanúgy belehúzta a szituációba, mint pár hete Franciaországban. De Dave nem ellenkezett. Sőt, szinte érezte, ahogy tekintetével magába szippantja őt.

Fojtottan felnyögött és hátrahajtva fejét elszakította pillantását Martinétól, ahogy megérezte először csak becsúszni a kecses ujjakat alsónadrágjába, majd átélhette a csodás érzést, ahogy azok rákulcsolódnak… Egy pillanatig Martin hagyta, hogy élvezze az érzést, majd finoman masszírozni kezdte…. Nem tudta volna megfogalmazni, hogy mi is történik vele, hogy mi játszódik le benne. Gátlástalanul sóhajtozni kezdett, ahogy a simogatás egyre erőteljesebbé vált. Most már ő is türelmetlenül gyűrte fel a pólót a másik hátán, vagy kapott a nadrág széle felé. De Martin továbbra is odaszegezte őt az ajtóhoz, kicsikarva belőle a határozottabb próbálkozásokat, noha ez férfiasságán a másik kezével még inkább izgatónak hatott. Látta a másikon, hogy élvezi, ahogy nekifeszül, hogy egy kicsit eltolhassa magától és türelmetlenül kilazíthassa a nadrágját.

Kényszerítette, hogy elengedje őt, de csak annyi időre, míg lerángatta róla a feleslegessé vált fehér pólót. Aztán újra megérezte magán az ujjakat, melyek szép lassan repítették őt valami csodálatos felé. Mint a szomjúhozó, aki napok óta nem ivott, úgy kapott újra a szépívű ajkak után. Most már ellenállást nem tűrően fejtette le társáról a nadrágot, hogy ő is megérinthesse a csupasz, finom bőrt.

Hagyta, hogy Dave vegye át az irányítást, hisz már ő is rettenetesen vágyott rá, hogy megérintse. A kínzó várakozástól remegő izmokkal, megfeszülve figyelte, ahogy meztelen felsőtestén siklanak a csókok és azok a gyönyörű szép kezek egyre lejjebb. Ellenállás nélkül hagyta, hogy kigombolja a nadrágját, majd le is simogassa a csípőjéről. Miután megvárta, hogy saját nadrágjával is ezt tegye, miközben folyamatosan simogatta Dave hímtagját, mindketten kiléptek a bokájuk körül heverő ruhadarabokból, továbbra is fenntartva a szemkontaktust.

Martin elmosolyodott mohóságán és fékezhetetlen vágyán, aminek ilyetén felfokozásában nem kis szerepe volt. Ettől a mosolytól mintha még inkább felbátorodott volna… Pedig korábban zavarba jött tőle. Lehetséges, hogy kezdi leküzdeni a gátlásait? Voltak egyáltalán gátlásai? Vagy csak furcsa volt neki a helyzet?

Lassan kezdtek araszolni a sarokban álló széles asztal felé. Dave közben körmeivel újra és újra végigszántott Martin fenekén, viszonzásul pedig egyre szenvedélyesebb csókokat kapott. Ujjai most már nem csak karmolták és simogatták elcsábítóját, hanem elkezdték lefelé tolni a vékony alsónadrágot is. Amint az akadályozó ruhadarab már nem fedte Martin arányos testét, rögtön fel is ültette az asztalra, lesöpörve minden tárgyat annak tetejéről, ami megzavarhatta volna őket.

Élvezte a fojtott vadságot, amivel az asztal tetejére lökte őt. Ugyanakkor még mindig csodálkozott azon, hogy az énekes ennyire merész. Legbelül pedig rettegett attól, hogy ismét szégyenkeznie kelljen előtte, ha újra meggondolná magát. De tudta, hogy a párizsi eset után ennek elég kicsi az esélye. Mégsem volt az ő kapcsolatuk biztosnak mondható. Nem is nagyon beszélték meg normálisan azóta. Valahogy egyikük sem akarta szóba hozni, de Martin tudta, hogy Dave bármikor viszakozhat, hisz neki még mindig teljesen új ez a fajta testi kapcsolat.

Ahogy a vágytól ködös tekintetbe nézett, elmosolyodott. Valamifajta büszkeség melengette a szíve tájékát ha arra gondolt, hogy ezen a téren ő vette el ennek az észveszejtő férfinak az érintetlenségét… És ez a gondolat csak még tovább tüzelte vágyát. Elengedte Dave-et csak hogy a nyaka köré fonhassa karjait miután egészen közel húzta magához. Nem tehetett róla, de még mindig úgy érezte, hogy vigyáznia kell rá, nehogy fájdalmat okozzon neki, noha tudta, hogy most ő akarja…

Talán épp ezért csókolta őt úgy, hogy a másik beleremegett, hisz érezte, hogy Martin minden szeretetét, aggódását, törődését beleadja a gyönyörű nyelvjátékba.

És ez egy pillanatra megijesztette. Ez a feltétlen bizalom, és megnyílás váratlanul érte. Érezte a másik minden egyes mozdulatában. Ahogy nyelve végigkutatja szája minden egyes szegletét, közben pedig finoman végigsimít egyik kezével a karján egészen a csuklójáig, hogy megragadja a kezét, és lassan közelítse árnyékba burkolódzó ágyéka felé.

Magában még mindig nem tudta eldönteni, hogy helyes-e amit tesznek, vagy hogy egyáltalán megengedheti-e magának… Hisz neki családja van… szereti a feleségét… de akkor mi történik Martin és közte? Mi változott meg abban a budapesti szállodaszobában?

Tudta, hogy Martin észrevette az elbizonytalanodását, ezért ujjait csupán csak a térdére tette. Csodálta a türelmét. Az ő helyében már rég lerohanta volna saját magát, vagy kiküldte volna a szobából, de Martin annyira… figyelmes volt… Rájött, hogy tényleg igaz, hogy egy embernek rengeteg arca van, amiket lehet, hogy csak egy idő után enged láttatni, megismerni.

Igen, ettől tartott. Ettől a bizonytalan tekintettől. Hirtelen nem tudta hogy mit csináljon, aztán inkább úgy döntött, hogy eredeti célja helyett kicsit távolabbra vezeti Dave kezét. Nem akarta siettetni, noha ezeket a hangulatváltozásokat Dave bizonytalanságának a számlájára írta. Most nem törődött vele hogy teste szinte belesajdul ebbe a tétovázásba. Nem, azt szerette volna, hogy a férfi lépjen túl a gátlásain, és rakja helyre magában, hogy nem bűnös dolog, amit csinálnak. És persze azt akarta, hogy Dave-nek jó legyen az első alkalom, mikor ő hatol be…

Elengedte a kezét és megsimogatta az arcát az ujjbegyeivel. De még mindig nem szóltak egymáshoz. Mindkettejük tekintete elég erős volt ahhoz, hogy megértsék mi is zajlik le a másikban. Mikor látta, hogy a bizonytalanság, és talán a félelem egy piciny szikrája eltűnik a másik szeméből, lassan húzta le mindkét kezét Dave oldalán, majd megállította a fekete alsónemű szélénél. Nem látott és nem is érzett semmilyen ellenszegülést mikor lassan elkezdte lefelé húzni azt. A saját kárán tanulta meg, hogy minden egyes apró jelre odafigyeljen.

Mégis váratlanul érte, ahogy Dave megragadta mindkét csuklóját. Először azt hitte, hogy el akarja taszítani, de aztán elmosolyodott mikor érezte, hogy kezeik türelmetlenül megindulnak lefelé. Felsóhajtott, amint meglátta teljes egészében a tettre kész férfiasságot. Mikor már nyúlt volna felé, Dave megállította a kezét, de mielőtt bármit reagálhatott volna, elhalón felnyögött.

Úgy érezte, lassan valami helyrekerül benne. A vágy ezek után még nagyobb erővel lángolt fel benne. Nem bírta, hogy Martin ilyen lassan húzza le róla fehérneműjét, megragadta hát a kezeit és segített neki. Forró ágyékán érezte a hűvös levegő simogatását, de ez már végképp nem tudta lehűteni vágytól lüktető férfiasságát.

Látta Martin vágyakozó pillantását, de nem engedte, hogy megérintse. Ha újra elérték volna az ujjak, már nem sokáig tudta volna türtőztetni magát. És most amúgy is úgy érezte, hogy viszonoznia kell Mart türelmét és odaadását. Elégedetten figyelte hát, ahogy enyhén hátrahajtja a fejét, és még mindig a szemébe nézve felnyög, ahogy a kezébe veszi lüktető hímtagját. Mikor pedig mozgatni kezdte a kezét, látta, ahogy testének izmai hol megfeszülnek, hol elernyednek, néha pedig hallotta, hogy apró visszafojtott nyögések hagyják el az ajkát. Pár pillanat után azonban rájött, hogy mivel tehetné majdnem teljessé az élvezetét. Tudta, hiszen ő is férfiból volt. Szabad kezével finoman hátrafelé tolta felsőtestét, majd miután Mart karjaival kitámasztotta magát, lefelé kezdte húzni ujjait a mellkasán keresztül egész a hasáig, majd még közelebb húzódott, hogy ajkai is követhessék ezt az utat.

Azt hitte, mentem megőrül az egyidejű izgató csókolgatástól és a simogatástól. Mellkasa zihálva meg-megemelkedett, ahogy Dave forró ajkai egyre lejjebb csúsztak puha bőrén. Mire elérték legérzékenyebb testrészét, már beharapott ajkakkal, erősen kapaszkodott az asztal szélébe. Leírhatatlanul gyönyörűnek találta, ahogy Dave nyelve, és ajkai újra és újra végigsiklanak rajta. Olykor pedig egy-egy pillanatra meg is érezhette amint meleg, nedves szája körülöleli őt. Ekkor már hangosan bele-belenyögött a szoba viszonylagos csendjébe, noha az odakintről dübörgő zene hamar tovaragadta a hangokat.

Érezte, hogyha ez még sokáig folytatódik így, akkor nem fogja tudni türtőztetni magát. Épp ezért beletúrt Dave hajába és elszakította saját magától, csak hogy aztán mohón húzza egészen közel és kapjon a szája után, hogy egy szenvedélyes csókban forrhassanak össze, noha ágyéka már szinte fájdalmasan lüktetett a gyönyör után.

Megborzongott, ahogy Martin harapdálni kezdte alsóajkát, majd nyelve vadul utat tört a szájába. Tudta, hogy sikerült még inkább felcsigáznia őt ezzel a kis kényeztetéssel. De már ő se nagyon tudta visszafogni magát. Csípője egyre többször mozdult öntudatlanul előre, bőrét lassan újra belepték az apró izzadságcseppek a fülledt szobában.

Tudta mit kell tennie, épp ezért halkan zihálni kezdett. Úgy izgult, mint régen, ha valami rettenetesen fontos dolog előtt állt… Belsejét egyszerre szorította ez az érzés, a vágyakozás és a sürgetés a kielégülés után. Ezek együtt pedig olyan érzelmi kavalkádot eredményeztek benne, hogy szinte belefájdult minden egyes porcikája. Hagyta, hogy Martin egészen közel húzza magához. Férfiassága finoman hozzáért. Nem akarta, hogy társa meglássa pirulását, ezért lehajtotta a fejét. Most már mindennél jobban akarta az egyesülést, de igazából nagyon fura volt neki az egész szituáció. Kezdő tinédzsernek érezte magát Mart mellett, és nem akart semmit elrontani. Na meg persze félt hogy esetleg fájdalmat okoz neki.

A szőke férfi sejtette, hogy ismét el fog bizonytalanodni, de most már nem tartott attól, hogy teljesen visszalépne. Nem, túl sokáig eljutottak már. Egyedül egy kis löketet kell adnia neki, hogy átlendülhessen az utolsó apró mentális akadályon. És ő ezt természetesen meg akarta adni. Egyik kezével Dave álla alá nyúlt, és finoman megemelte azt, hogy tekintetük újra egy síkba kerüljön. Megmosolyogta a férfi pírban égő arcát, és szégyenlősen csillogó sötét szemeit, és mintha csak az elméjében olvasna, kimondta azokat a szavakat, amikre Dave-nek szüksége volt:

- Nem kell félned… nem fogsz fájdalmat okozni… - vonta egészen közel magához és kezeibe fogta az arcát, hogy végigsimíthasson rajta. Dave lehunyta szemeit és felsóhajtott. Aztán elszántan rátapasztotta ajkát Martinéra, majd érzéssel beléhatolt. Mindketten hangosan felnyögtek. Martin hátrahajtott fejjel, behunyt szemekkel élvezte, hogy magában érezheti Dave-et. Kicsit feljebb húzta a lábait, majd ismét a kezeire támaszkodott. Dave egy pillanatig mozdulatlan maradt, szoknia kellett az új helyzetet, de aztán szép lassan, lezárt szemekkel mozogni kezdett egyre szaporábban kapkodva a levegőt.

Most már annyira közel akart lenni Martinhoz, amennyire csak lehetséges. Szorosan hozzátapadt és egyre mélyebbre hatolt lökéseivel. Martin teste mágnesként vonzotta, időnként megfeszült alatta, majd elernyedt, ugyanúgy, mint ahogyan arca is eltorzult időnként a nyögések közepette.

Dave még izgatónak is találta, hogy hasánál érezte Martin erekcióját. Most már látni is akarta a férfit, aki ezt tette vele. Egészen közel hajolt mellkasához, miközben egyre bátrabban mozgott. Érezni akarta Martin bőrének az illatát, végig akarta csókolni az összes elérhető négyzetcentimétert.

Martin egyre gátlástalanabbul nyögött minden egyes mély lökés után. Az amúgy is a tetőfokon lobogó érzékeit még tovább borzolták azok az apró csókok, amiket a mellkasára, a nyakára, az állára kapott… Fél kézzel muszáj volt beletúrnia Dave hajába, mikor az nyelvével nedves csíkot hagyott kulcscsontján.

- Dave… - nyögte elhalón, megfeszülő háttal.

A másik nem válaszolt, csupán felnyögött a tarkóját bizsergető érintéstől és Martin hangjától. Sose hitte volna, hogy egyszer így fogja kiejteni azt azokon az izgató ajkakon, amiket mindjárt birtokba is vett végigfeküdve a mellkasán.

Martin karjai nem bírták el mindkettejük súlyát, így hátrahanyatlottak. De ez egyikőjüket sem zavarta. Martin kihasználva az alkalmat lábaival átkulcsolta ostromlója derekát, ujjai pedig az apró verejtékgyöngyöktől síkos háton siklottak végig, körbesimogatva egyedi tetoválását, ami mindig úgy tetszett neki. Nem gondolta volna, hogy egyszer ilyen szituációban is megérintheti… Elködösült tekintettel figyelte a lehunyt szemmel koncentráló énekes arcát, aki teljes átéléssel mozgott, nyögött és sóhajtozott fölötte.

Mint aki tudja jól, hogy szinte felfalja őt a tekintetével, hirtelen lenézett rá, és megjelent arcán az a híres félmosolya… Ismét elmerültek egymás szemének mélységeiben… A szemkontaktust végül Martin szakította meg, mikor érezte, hogy hirtelen benyúl kettejük közé és megragadja őt. Ettől teljesen az extázis szélére sodródott, és újra felnyögött, nem törődve azzal, hogy esetleg valaki meghallhatja őket. Ettől az a bizonyos mosoly ördögivé vált…

Már az idejét sem tudták, hogy mióta kényeztetik, korbácsolják egymás érzékeit a beteljesülés felé. Az idő elvesztette az értelmét, mikor egymással teltek el. Se a párizsi, se ez az aktus most már nem csupán a testiségről, hanem az érzelmekről is szólt. Hiszen hiába tagadták volna, legbelül tudták, hogy most már egy eltéphetetlen érzelmi szál fogja összekapcsolni őket hátralévő életükben. Egy törékeny de mégis erős kapocs, amiről csak ők ketten fognak tudni, közös titkukká fog válni.

Megállíthatatlanul vágtáztak érzéki céljuk felé, mely a feloldozást ígérte a szükségtől remegő tagjaiknak. Dave lökései ismét lassabbak, és elnyújtottabbak lettek. Mart úgy érezte, hogy menten megőrül. Dave kegyetlen játékot játszott kiszolgáltatott érzékeivel, de tudta jól: ha abbahagyná, abba most már belehalna.... hisz annyira közel járt már... Rég elmúlt az az idő szeretkezésük folyamán, mikor még képes volt odafigyelni akár a külvilágra, akár Dave esetleges visszakozására. Most már önző módon csak az számított neki, hogy minnél hamarabb elérje azt a bizonyos határt, amin átlépve elérheti azt az emelkedett, kéjjel teli szférát, ami után mindig is áhítozott, akár szöveget írt, zenét készített, vagy előadott. Mindig is ezt akarta megragadni, és kereste az apró lehetőségeket, amik közelebb juttathatták céljához. És Dave olyan erőteljesen repítette efelé a megsemmisülés felé, mint még soha senki, és semmi más. Lehunyva szemeit, elszakadva a fizikai és testi léttől szinte látta, ahogy lelkük összeolvad egy csodálatos harmóniában, melybe Dave buzgó energiái hoznak színt. Igen, ő töltötte meg a lelkét élettel. Felfrissült ettől az érzéstől, erőre kapott. Úgy érezte ezek után semmi se állhat az útjába, amíg érzi magában Dave lobogó erejét….

Rekedten felordított, mikor teste ívbe feszülve kapott a bensőjében szétáradó gyönyör után. Érezte, ahogy Dave csípője még párszor előre lendül, majd már csak testének megállíthatatlan reszketését érezte, és egy félig-meddig elfojtott mély nyögést hallott a füle mellett, aztán megszűnt körülötte pár percre a világ.

Arra eszmélt fel, hogy Dave mellkasa a sajátján zihál, arcát pedig a nyakába fúrja. Libabőrödzött forró leheletétől. Halványan mosolyogva vette tudomásul, hogy alig érezhetően még mindig benne mozog. Határtalanul boldognak és felszabadultnak érezte magát. Noha a körülmények nem voltak a legideálisabbak, mégis úgy érezte, hogy mindketten megérintették a másik lelkét. De amint lassan lecsillapodott légzésük, és Dave finoman kicsúszott belőle, rögtön valamiféle hiányérzet fogta el. Kimerülten ölelte át karjaival és szorította magához, mintha sose akarná elengedni. És valóban, ha megtehette volna, akkor örökre így marad vele.

Pár perc mozdulatlanság után Dave felemelte a fejét, és mélyen Martin szemeibe nézett. A szőke férfi mosolygott, és hálásan pillantott vissza szeretőjére, aki bárminemű, nem létező, fájdalom árnyékát kutatta rajta. Megérintette az aggodalom, ami a szeméből sütött. Lassan felemelte a kezét, és ujjbegyeivel végigsimított az arcán, majd a száján. Végre ő is elmosolyodott. Először csak halványan, aztán kicsit zavartan. Végül pedig leheletfinom, érzéki csókot adott Martin szájára.

Sokáig csókolták még egymást ilyen odaadással, nem törődve környezetükkel, vagy a hajnalig tartó bulival. Csupán ketten léteztek abban a külön világban, ahová szeretkezésük emelte őket.

Sophie

2006-02-07

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés