Ajánlás: Minden kedves Depeche Mode Fan-nak, elsősorban: Sophie-nak, Caprinak, Maukának, Orchidettnek és Judasnak :D
Korhatár: -.- Az a rémunalmas 18-as :D

Megjegyzés: Khmmm, ez egy slash fick, szóval aki nem bírja a húzós dolgokat bele se kezdjen! Egyáltalán nincs semmilyen valóságalapja, ne tévesszen meg senkit sem a történetben felbukkanó helyzet! Nem sikerült valami hosszúra, de remélem elnyeri az olvasó tetszését J Oh, igen! Majdnem elfelejtettem! Felmerül benne Andy *üdvrivalgás*

When The Body Speaks

Milano, este 11. Egy fergeteges koncert vége. A hatalmas tömeg lassacskán eltűnik az arénából, a fellépés utáni after party kezdetét veszi.
Andy csöndes beszélgetést kezdeményezett egy fiatal nővel, whisky-t kortyolgattak, felmérték egymást. Alig egy óra múltán hűlt helyüket sem találták az őket keresők. Hmm, Fletch görbe estét csapott. Ritkaságszámba ment ez nála, hisz nem volt egy latin csődör vagy éppen egy nagy bulizós fajta, viszont néha-néha neki is kijárt a kényeztetés.

Az idő haladtával Gahan még mindig egyedül ücsörgött, akárcsak a buli kezdetén. Magányosan iszogatta martiniját, a háttérben az Enjoy The Silence c. szám szólt. Halkan dúdolta az örökzöld nótát, melynek refrénjét álmából keltve is kívülről tudja. Lehunyta szemét s egy távoli helyre képzelte magát, egy olyasfajta rétre mint ami a dal klipjében szerepelt. Vagy talán egy tengerpartra, hol a víz elmossa homokba pecsételt lábnyomát. Akárhol az éjszakában egyedül, nyugalomban.

„All I ever wanted

All I ever needed

Is here in my arms

Words are very unnecessary

They can only do harm”

Dave ritkán volt ilyen. Általában már rég a 2.-3. lánnyal ért a gyönyör mezejére. Úgy tűnik ilyenkor érezte az idő múlását. Sokszor gondolt vissza a kezdetre, a gyönyörű ’80-as évekre. Huszonévesen a csúcson, világszerte ismerten, rengeteg rajongóval lábai előtt. Mindez most is megvolt, de a régi drukk a fellépések vagy az interjúk előtt már elmúlt, elvesztettek egy jó barátot; már 3. feleségével élt együtt és a jól bevált kicsapongós életmód sem volt az igazi. Ott ült 45 évesen egy ital társaságában és azt várta, hogy végre vége legyen annak az estének….

Eszmefuttatása közben egy kéz érintése zavarta meg.

- Hát te? Egyedül? – kérdezte egy ismerős férfihang.

- Látod… - jött az egyszerű, tömör válasz.

- Van valami baj?

- Dehogy, semmi, jól vagyok….

- Ne csináld Dave, ismerlek…Látom és érzem, hogy van valami…

Pillanatnyi csend. Dave - mintha azon törné fejét milyen hazugsággal rukkoljon elő – hallgatott. 

- Nem tudlak átverni, igaz?

- Nem ám! Tudod, a jó öreg Gore-szimat sosem csal!

Mindketten felnevettek, majd csak bámulták egymást. A szemek tengerében fuldokoltak, egymásra vetett pillantásaik egyszerre misztikusabbak és megigézőbbek lettek.

- Beszélgessünk? – szólalt meg Martin.

- Ezen nincs mit beszélni, ez a valóság…. – hajtotta le búsan fejét, majd italába kortyolt.

- Oh, szóval te is azon gondolkodsz, amin én…

- Megeshet…

- Az idő az, igaz?

- Fején találtad a szöget….áh, nem is érdekes, nem érdemes szomorkodni, nem azért vagyunk itt….

- Jó, hát ha nem, akkor nem…Szólj, ha szükséged van valamire vagy valakire…

- Oké, akkor már most szólok….Csak hogy a te szavaiddal éljek: szükségem van valakire…

- Igen, és ki az?

- Te vagy az… - nézett szégyenlősen oldalra Dave, akárcsak egy kisgyerek mikor valami rosszat követett el.

Mart meghökkent. „Elvben semmi félreérthető nem lett volna abban amit mond, vagy mégis? De ahogy mondta!”

- Ööö, mondd mit segíthetek…. – Gore még mindig nem tudta mire vélni a dolgot, zavarosan állt a helyzet előtt. Addig-addig tűnődtek mindketten míg kezdett beállni az a bizonyos kínos csend.

Még mindig semmi. Dave megitta az utolsó cseppet is martinijából majd Martin felé fordult s csak intett egyet kezével, hogy kövesse. „Vajon mit akarhat?”

I Want You Now

Az út a hotelszobáig rettenetesen hosszúnak tűnt, sietős léptek törték az emeleten uralkodó hangtalan tér zaját. Két okból is (mivel két szemszögöt kell figyelembe vennünk): Dave izgatott volt, viszont Martin elveszettnek érezte magát. Ide-oda kapkodta fejét, „Úr Isten mi lesz itt?” kérdő tekinteteket vetve társára. A válasz egy elbűvölő mosolyban nyilvánult meg, s ekkor rögtön minden világos lett! Most már tudta mire készül Dave! Egy nem mindennapi dologra, szó szerint. Ezek után felvette a férfi által diktált tempót, s csak mentek és mentek, minél előbb meg akartak szabadulni gátlásaiktól, melyek személyében jelenleg ruháikat tisztelhetjük meg.

Mikor megérkeztek Dave szobájához, a férfi mohón kotorászott zsebében a kártya után mely az ajtót nyitja. Megtalálta, vadul kinyitotta vele az ajtót, s azonnal átléptek a másik légtérbe.

Martin kajánul elmosolyodott és Gahant a falhoz nyomta.

- Most lebuktál rossz fiú….

A frontember megharapta Gore ajkát, majd lassan de biztosan nyelvét a szájába csúsztatta. Megszeppenve csókolóztak. Mart Dave fekete ingét gombolta ki, míg az ingtulajdonos a szöszke barátja övével bajlódott.

Lent a bulin egy hatalmas klasszikus hangzott fel, melyre mindketten felkapták fejüket.

- Te is hallod?

- Még szép, hogy hallom, az én számom….

- Énekelj! – parancsolta David.

„I want you now

Tomorrow won’t do

There’s  a yearning inside

And it’s showing through

Reach out your hands

And accept my love

We’ve waited for too long

Enough is enough

I Want you now”

Az ing lehullt, a nadrág kioldódott, Dave keze becsusszant Martin gatyájába. A férfi kiengedett egy elhaló nyögést; gyenge pontját ’masszás’ járta át.

Martin áttért kandúrja nyakára. Szívogatta, harapdálta a bőr minden egyes felültét, tudta, ez az ami beindítja partnerét. Újabb csókcsatába kezdtek, mely egyre izgatóbb és szenvedélyesebb lett. Lágyan simogatták egymás testét, végig a gerinc hosszában, egészen a fenékig.

Dave megszabadította Martot pólójától, majd óvatosan lehámozta alsónadrágját is, megérintve ezzel merevségét. Társa belenyögött a csókba; nehézkesen elindultak a hatalmas franciaágy felé, s ott folytatták a játékot.

Mr. Gahan átvette az uralmat Mr. Gore felett. Kezét az ágyra szorította, s felsőtestét csókolgatta. Kínzó lassúsággal csókolt egészen a csípőjéig, átugrotta ágyékát s combja belsőjét nyalta, s falta tovább. Ekkor hirtelen Martin változtatott a felálláson, s megülte vad fekete csődörét. Nekilátott nadrágja, majd boxerja eltávolításához, s mikor ő is meztelenné vált érzékien fülébe suttogta a dal következő sorait:

„My heart is aching

My body is burning

My hands are shaking

My head is turning

You understand

It’s so easy to choose

We’ve got time to kill

We’ve got nothing to lose

I want you now”

Ahogy az utolsó betű is elhangzott, összeforrt a két test, s ritmusos mozgásba kezdett. A két felajzott hím szemei elsötétültek a vágytól, ajkukat kéjes nyögések hagyták el. Nem sűrűn cselekedtek ilyesmit, ahhoz valami melankolikus hangulat kellett hogy hasonlóra szánják magukat. De kit érdekel a nemek hasonlósága mikor önfeledten élvezték az egészet! „Ezer éve” ismerték, szerették egymást (természetesen csak mint két testvér), együtt lépték át a siker kapuját, 25 éve majd’ hogy minden napjukat együtt töltötték. Valahogy tudták, hogy ezt sosem fogják megbánni….

Pár perc sem telt el, mikor Martin már érzett valami bizsergést, mely kezdte magáévá tenni őt. Szemével apró jelzést küldött Dave-nek, hogy gyorsíthat a tempón. Dave azonnal engedelmeskedett, még inkább nyomult a másik testbe. Teljes egészében befogadták egymást, egyre vadabb tempót diktáltak, nyögéseik, morgásaik egyre hangosabbá váltak; valami elkezdődött.

Ismét egy szaftos csókba kezdtek, nyelvük valamiféle afrikai törzsi táncot járt. Sűrűbben nyögtek a csókba, percekig alig vettek levegőt, még egy másodperc töredékére sem akartak elszakadni. Lassú csípőkörzést indított David, imádta ha kínozhatott ezzel valakit.

- Ne, ezt ne csináld! Megölsz vele…. Kérlek…hagyd…abba.. – szavai közé újabb nyögések ékelődtek be.

- Kérj szebben! – utasította Dave.

- Davie, kérlek, erősebben! Erősebben!

- Még mindig nem értem….!

- Erősebben! – suttogta erotikusan fülébe.

A válasz egy csókban teljesedett ki, majd valóban erősebben eresztette tagját alatta fekvő társába.

Loverman

Még inkább érezhető volt a két férfi kitörni vágyása, a mozdulatok ’édesebbek’ lettek, s a hab a tortán egy újabb szám volt.

- Nem hiszem el…. Imádom….ezt….. a….számot…..

De ezt Gore már nem hallotta, hisz teljes önkívületben üvöltött fel.

- Igeeeen! – hangzott e szó teljes kielégültséggel, majd Dave szájából is, visszhangot verve a falakra.

Test a testhez ért, szívük vadul zakatolt, lélegzetük szabálytalan volt. Elaléltan feküdtek összegabalyodva.

- Te elhiszed hogy megtettük? – kérdezte kíváncsian Gahan.

Marttól nem épp egy átlagos választ kapott.

„I’ll be your loverman

I got a master-plan

To take off your dress

And be your man

Well, seize the throne

Seize the mantle

Seize the crown

’Cause I am what I am what I am what I am what

Your loverman”

A két férfi összemosolygott, majd a plafont bámulva, néma csöndben, halk nyugalomban….

Written by: Reka

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés