3.

- Egy feltétellel megbocsátok... - hagytam abba lassan a nevetést, de még mindig mosolyogva néztem a két lökött "elrablómra".
- Mégpedig? - csavarta meg Dave az egyik hajtincsemet.
- A koncert előtt valaki vigyen haza, mert el szeretnék készülni. Gondolom, ebben a farmer-felső párosban nem lennék túl színpadképes.

- Nekem muszáj még egy megbeszélésre elmenni, baby - mondta lemondóan Mart -, de ez a semmirekellő, ráérő fickó biztosan megteszi neked ezt a szívességet - bökött társa felé.

100 wattos vigyorral fordultam Dave felé.

Szeme sokat sejtetően villant, de semmi egyebet nem tudtam kiolvasni belőle. "Te jóóó ég! Mi lesz, ha fel akar jönni? Tuti kupit hagytam otthon! Ráadásul tele van a lakás a képeivel!" - jajdultam fel magamban, de hangosan csak annyit mondtam: - Jól van, akkor ha Mr. Gahan lenne olyan kedves, és kitenne a ház előtt, illetve türelmesen várakozna rám, vagy visszajönne értem, akkor semmi probléma. Ha már belerángattatok ebbe az egészbe...

- Mi az hogy - mosolyodott el a férfi - De csak ha meghívsz egy kávéra.

- Rendben, megegyeztünk - biccentettem, miközben hirtelen ötlettől indíttatva mutatóujjammal finoman az orra hegyére ütöttem.

- Türelmesen várakozni, ja, az úgyis mindig az erősségem volt - somolyogta David.
- Tegyetek ki a Cotton Clubnál, légyszi!
- Na, ne, Mart, nem kéne - fogta meg aggódóan barátja kezét Dave és olyan féltő szemekkel nézett rá, hogy hirtelen teljesen összezavart. Uram Isten, itt ülök két többszörös derby-nyertes pasi között, akik úgy aggódnak egymásért, mint Philemon és Baucis. Egyre furábban éreztem magam.
- Ne aggódj kérlek, rendben leszek, ígérem, tényleg csak szerződés, ott találkozom Mr. Mckannával, de tovább is megyünk a Four Seasons konferenciatermébe - Dave szemébe nézve még ennyit mondott: - Köszönöm, hogy figyelsz rám.
Dave biccentett és kinézett az ablakon.

Én ugyanígy tettem. Fura érzéseim voltak. Amiket olvastam Gahanről, hogy miket mondott, hogy egy kicsit beképzelt... hát, kicsit valóban az. De közben aggódó és érzékeny lény. Mart pedig... lökött. Imádom mindkettőt!

- Na jól van, kishölgy - csapott finoman a combomra Mart, mikor megálltunk a klub előtt. - Most egy darabig nélkülöznöd kell. Vigyázz erre itt - bökött fejével vigyorogva az énekes felé -, nehogy valami hülyeséget csináljon! - fejezte be egy még szélesebb mosollyal, majd odahajolt, és egy puszit nyomott az arcomra. Nem mondanám, hogy kilométerekre a számtól.
- Ne aggódj, hivatásos őrangyal vagyok, noha nem Charley angyalai közül szalajtottak, de vagyok legalább olyan szívós - kacsintottam.

- Hova mehetünk? - kérdezte a sofőr, és én bemondtam a címet. Szerencsére nem volt nagy dugó, így viszonylag gyorsan haladtunk, bár én azt kívántam volna bár ma lenne a Critical Mass. Kedvenc énekesem ugyanis nem zavartatva magát egyik kezét a combomon tartva a másik kezével a nyakamat simogatta.

Nem tudtam mit mondani. Kicsit zavarban voltam, hisz újra és újra tudatosult bennem, hogy ki is matat a testemen... Mellem alatt összefont karokkal ültem a kocsi kényelmes hátsó ülésén, és kifelé néztem az ablakon. A racionalitás felmondta a szolgálatot. Mindenféle hülyeség jutott az eszembe, ahogy az ismerős környéken rebbent a szemem. "Most komolyan DAVE GAHAN jön a lakásomba??" - kérdeztem magamtól, és egy nagyot sóhajtottam.

Amit ő teljes mértékben bátorításnak vett és kezével merészebben kezdett el kalandozni. És most már nem zavaromban, hanem a rám támadó vágytól sóhajtottam egyre mélyebbeket.

- Dave... - tettem egyik kezem a kellemesen meleg kézfejére, hogy megállítsam.
- Mi az? - nézett a szemembe egy árnyalatnyival sötétebb íriszeivel.
- Ez még nem a bizonyítás ideje... - húztam el a számat. Érezze csak, hogy annak ellenére, hogy majd' spontánégést rendez a testem, ha hozzám ér, nem minden úgy van, ahogy azt ő kiagyalja azzal a csinos kis fejével.

Gahan lassan mért végig engem. Nem volt ínyére ez a válaszom, nem erre számított. Én diadalittasan elmosolyodtam. Első meccsünket én nyertem meg. Láttam a szemén, hogy kíván, hogy akar... engem. Engem! Ez a tudat letaglózott és némi büszkeséggel töltött el. Incselkedve közel, nagyon közel hajoltam hozzá és mélyen a szemébe néztem.

Ő keményen visszanézett. Álltam a tekintetét. Hihetetlen szép szemei vannak. És a kurafi nagyon is tisztában volt eme ténnyel. Esze ágában sem volt elengedni, a szemével tartotta a tekintetemet és én nem bírtam félrenézni, megbűvölten bámultam csak. Kezeibe vette az én két kezem és mosolygott rendületlenül, magabiztosan és szemtelenül. Nem tudva elszakadni a szemeitől egyenesen az arcába nézve kérdeztem: - Miért akarod ezt David?

- Ha elmondanám az indítékaimat, akkor nem lenne olyan élvezetes ez a kis "játék"... - súgta szinte a számba.
Lepillantottam telt ajkaira, és egy kis mosollyal nyugtáztam a választ. Teljesen kikészített a tudat, hogy ENNYIRE közel lehetek hozzá. Szívesen vettem volna, ha a kocsi a magyar utak csodálatos minőségét kihasználva döccen egyet, hogy az a kis távolság is eltűnjön közülünk, de nem ez történt. A kocsi lassított, majd megállt, pont mikor láttam, hogy Dave mozdult volna előre. Kiszélesedett mosollyal az arcomon húzódtam el és csóváltam meg kicsit a fejem, majd ki is szálltam a kocsiból.

Gahan arcán látszott némi csalódottság, hogy oda a pillanat. De persze tudtam, és Dave is tudta, hogy bármikor képes újra felállítani az előbbi helyzetet. A kulcsom után matatva indultam meg a kapu felé. Mögöttem Dave léptei hallatszottak, miután szólt a sofőrnek, hogy mindjárt jövünk.

Abban a "mindjárt"-ban mindhárman kételkedtünk, de nem szóltam semmit, csak mikor a bejárati ajtóhoz értünk. - Nos, Mr. Gahan, előre szólok, hogy a lakásom nem éppen egy palota, ráadásul egy kicsit kupi is van, de talán túl lehet élni - nyitottam ki az ajtót, majd betessékeltem vendégemet, DAVE GAHANT az ÉN LAKÁSOMBA!

Kinyitottam a lakásom ajtaját és Dave belépett. „Huh, remélem átsiklik a képeik fölött, amik egyes falaim díszítik.”

 Dave lassan és módszeresen kezdte felmérni a lakásom.

- Kérsz valamit inni? - kérdeztem tőle, ahogy lehuppant a kanapémra.
- Köszi, ha van egy kis narancsleved az most jól esne, és persze az a jó erős kávé, aminek az ígéretével becsábítottál magadhoz.
- Hogy én? - kiáltottam fel felháborodottan, aztán láttam, hogy felbőszült arcomat látva gurul a nevetéstől.
- Jól van, na csak piszkáltalak. Azért vagyok itt, mert pont ezt terveztem ma délutánra.
- Mit is pontosan?
- Veled lenni.

- És mégis minek köszönhetem ezt a kitüntetett figyelmet? - sandítottam rá, miközben tettem pár lépést a konyha felé.

- Amolyan hálás fajta vagyok - felelte szerényen.

- Ah, de jó nekem - mosolyodtam el - Ennek örömére főzzek neked kávét, mi? - grimaszoltam, majd meg is indultam a konyha felé.

Hozzáláttam a kávé elkészítéséhez, de annyira izgatott voltam, amiért az isteni Dave Gahan ült a nappalim kellős közepén, hogy remegő kezeimmel véletlenül épp egy jókora üvegpoharat sodortam le az asztalról, mely nagy csörömpöléssel esett a padlóra. Számat elhagyta egy amolyan jóízű magyar káromkodás, majd elkezdtem összeszedni a darabokat. A zajra Dave is felfigyelt, épp egy-két rajzot szemrevételezett: - Minden rendben van, Édes?
- Persze, minden oké, csak egy nyamvadt pohár tört el. Auú! - kiáltottam fel hirtelen, ahogy az egyik nagyobb darab mélyen a bőrömbe vájt, helyén mélyvörös vércsepp buggyant elő.
Erre már Dave is utánam jött a konyhába, és egy „mi a fenét művel ez a lány” ábrázattal hajolt le hozzám a földre, hogy megnézze, mi történt.
- Hát ezt ügyesen elvágtad - mondta fejcsóválva, miközben kezeivel gyengéden egy kicsit magához húzta az enyémet, hogy jobban felmérhesse, mekkora a baj.
- Á, nem vészes, mindjárt eláll a vérzés... aztán megkapod a kávédat - mondtam szelíden, miközben elővarázsoltam egy mosolyt.
- Nekem úgy tűnik, hogy nem fog hamar elállni... mutasd csak - azzal Dave nagyon finoman érzéki, vastag ajkai közé vette az ujjamat, hogy eltüntesse a szüntelenül folydogáló vércseppeket. Azt hittem, menten elájulok, ahogy megéreztem puha nyelvét az ujjbegyemen...

Dave-et láthatóan nem zavarta a vérem íze, sőt... Néhány perc múlva elengedte az ujjamat, majd megnézte a sebet.
- Ajaj, ez elég mély. Be kéne kötni.
- Van ragtapaszom valahol. Megkeresem - álltam volna fel, de Gahan nem engedte. Finoman húzni kezdett magához, én meg hagytam. Egész közel kerültünk a másikhoz.

- Ne félj, a vágott sebek nem véreznek sokáig - mondta és megnyalta a szája szélét, ahol még piroslott pár csepp vérem. Komoly Lugosi Béla fejet vágott hozzá és vicsorgott felhúzva felső ajkait. Nevettünk, mint a bolondok, ott térden állva a konyhában. De egyikőnk figyelmét sem kerülte el, hogy már nem soká csigázhatjuk egymást. Dave egyébként is a tettek embere.

Olyan közel húzott magához, hogy miközben megnyalta a száját, nyelve majdnem az én ajkamhoz ért. Egy pillanatra kihagyott a szívem... „Úristen, mindjárt megcsókol” - gondoltam magamban, persze egyáltalán nem volt ellenemre a helyzet. Mélyen egymás szemeibe néztünk, szinte elolvadtam zöld tekintetétől.

És akkor megtörtént. Ajkai az enyémhez értek, majd nemsokára nyelve szelíden kutakodva tört utat magának az enyémhez. Beleremegetem az érzésbe. Éreztem, ahogy Dave kezeit lassan körém fonja, a testemet nekifeszítve az övének.

Amikor aztán ő is beletenyerelt egy szilánkba sziszegve állt fel.
- Cica, van neked olyanod, hogy ágy?

- Nem koncert utánra beszéltük meg azt a bizonyítást, párducom?

- Engem perpilla se a koncert se a bizonyítás nem érdekel, én nem bizonygatni akarok, hanem szeretni téged.

Éreztem, hogy belső szerveim cseppfolyósak lettek eme mondatra. Hatalmas szemekkel néztem rá.
- Szeress, kérlek. Nekem édes mindegy, hogy hol, csak szeress.

- Javaslom, álljunk fel innen, egyébként megteszi a konyhaasztal is - mondta, majd leseperte a terítőt meg a kenyeres kosarat és feltett rá engem.

Elmosolyodtam Dave hevességén, majd vadul a fekete ingénél fogva rántottam magamhoz, hogy szenvedélyesen megcsókoljam.

Nem ellenkezett, el volt foglalva, morgásából ítélve nem ez volt az első alkalom, amikor meggyűlt a baja a női övekkel. Ha nem akartam, hogy letépje az egész ruházatomat (hopp, most jut eszembe, hogy akartam), segítenem kellett neki. Így hát elengedve az ingét lehántottam külső burkomat magamról. Szépen várakozva állt ott, aztán amikor látta, hogy végre szabad a terep lassan visszahajolt felém.

Határozottan vette birtokba a területet. Feltárta magának a mellkasom, a hasam, a combjaim, ajkaival pedig az én ajkaimat birtokolta. Kezeim mohón falták Dave testét, és hamarosan sötét inge is a földön landolt. Kutakodón kaptam az öve után.

Végre megtaláltam a csatját, de nekem nem esett nehezemre megoldani az övét. Hirtelen átfutott rajtam hol is van a kezem éppen és rettentő büszkeséggel töltött el a tudat. Kár, hogy senkinek sem mondhatom el. Bár ha meggondolom, így ez az élmény csak az enyém marad egyes egyedül és Dave-é.

Dave felnyögött, majd sürgetőn esett az ajkaimnak. Nem győztem viszonozni vad csókjait, mindketten kapkodva vettük a levegőt.

Éreztem, mennyire kíván engem. A teste nem hagyott efelől semmi kétséget. Vágya engem is egyre jobban bezsongatott. Szinte könyörögtem neki, hogy tegye már, ami ilyen helyzetben a teendő.

Vadul tépte le rólam a ruhámat, majd a nyakamba harapott. Hangosan felnyögtem az érzéstől. Míg szájával a bőrömet kényeztette, addig, éreztem, hogy csípője erélyesen előrelendül.

Mondhatni a helyére kerültek a dolgok. Átkozottul biztos voltam benne, hogy Dave most pont ott van, ahol lennie kell. Bennem.

Nem tudtam visszafogni egy hatalmas nyögést, ahogy teljes hosszával belém nyomult. Egész testem megfeszült a kellemes érzéstől. Ujjaim a vállába mélyedtek, ahogy hátraejtettem a fejem az élvezettől. Már ettől az egy mozdulatától is úgy érzetem, hogy menten orgazmusom lesz, de még tartottam magam. Majdnem nyögésbe fúló zihálásba kezdtem, mikor elkezdett mozogni bennem DAVE GAHAN! Ezt sosem hittem volna! Áldottam az eszem, amiért azon az útvonalon indultam el reggel a munkába. És most itt vagyok a saját konyhámban, a saját asztalomon a leginkább imádott bálványommal. Ha jól emlékszem, a bálványimádás bűn... Akkor én most vétkezem... És kit érdekel? Én nem bánom! Ha a pokol ilyen, akkor nagyon szívesen tartózkodom benne Dave-vel együtt...
Zavaros gondolataimból az érzés szakított ki, ahogy ostromlóm mohó ajkai lemeztelenített melleimre találtak. Csípőlökései egyre erőteljesebbek és gyorsabbak lettek. Mohósága elvette az eszem. Finoman karmolásztam a vállát, és a tarkóján a hajába túrtam, ahogy végigfektetett az asztalon. Lábaim meztelen dereka köré kulcsolódtak.
- Eddig elég jól csinálod... - nyögtem fel egy kis mosollyal a szám szegletében, ahogy ügyködéseit figyeltem meg pár pillantással, mikor nem épp az asztalon koppant a fejem az élvezettől. Csípőmmel néha bemozdultam csak hogy még inkább ingereljem.

Dave nem felelt. Nyögései gyakorisága mutatta, hogy egyre közelebb kerül a céljához. Ezt megakadályozandó (és engem őrületbekergetendő) mozdulatai elnyújtottak lettek. Panaszosan nyögtem fel. „Miért, MIÉRT kínoz?”

- Mondták már... - nyeltem egy nagyot -, hogy kitűnő... zsarnok lenne belőled?
Testem hullámozva követte az általa diktált elnyújtott tempót. Combjaimmal megszorítottam kicsit a derekát.

- Említették - felelte mosolyogva, majd kizökkentett a lassú kényszerritmusból, ahogy hirtelen beljebb nyomult és újra felgyorsult.

Ezt egy hangosabb nyögéssel díjaztam, ahogy lecsukódtak a szemeim. Éreztem, hogy testem hihetetlen hőt termel. Annyira beindított a tudat, az érzés, a tény, hogy Dave teszi ezt most velem!
Egyre hangosabban nyögtem. Nem érdekelt, hogy az asztal kemény fája dörzsöli testemet, hogy nem kapok rendesen levegőt ebben a vad és mohó hajszában, csak élvezni akartam, hogy Ő mozog bennem, hogy Ő korbácsol egyre feljebb. Nem tehettem róla, körmeimmel finoman végig kellett szántanom a vállát. Jó párszor végigsimítottam a hátán található isteni tetováláson is, majd egy nyögés kíséretében kiszakadt belőlem: - Még mélyebbre!

Gahan szó nélkül tett eleget a kérésemnek és nemcsak belőlem, hanem belőle is kiszakadt egy nyögés.
- Nem bírom már sokáig! - nyögött fel újra.

- Ha ez... megnyugtat... én sem! - ziháltam a nyakába kapaszkodva. Éreztem, hogy már nagyon a végét járom az intenzív ostrom hatására. Szabad kezem az asztal szélébe kapaszkodott. Látásom kezdett elhomályosulni. Agyamban feltolult a vér, szívem őrült ritmusban pumpálta a vért testemben.

Totálisan belevesztem Dave mozdulataiba, az általa keltett érzésekbe. Már csak távolról hallottam a hangját. Aztán, mintha robbanás történt volna. A testem felkiáltott és megmerevedett. Érzékeltem még Dave kiáltását, aztán semmit. Csönd lett. Csak pár pillanatig tartott, majd egyszerre zuhant rám minden: a hangok, az idő, a valóság. Nem akartam, hogy vége legyen!

De vége lett. Még mindig a levegő után kapkodtam, mikor felnéztem a fölém hajoló férfira, akinek csodálatos csípője pár pillanatig még mindig finoman mozgott. Láttam rajta, hogy nem akar elszakadni tőlem, és ez elégedettséggel töltött el. Letöröltem egy izzadtságcseppet jellegzetes orráról. Láttam, hogy valamit mondani akar:

- Ez... egész jó volt - mosolyodott el, miközben orvul bemozdította a csípőjét.

- Mi? Egész jó? - nyögtem fel a plafonra az orv kis mozdulata miatt - Mi az, hogy egész jó? Fordítani akarod a kockát? Este én bizonyítsak, vagy mi? Vagy ez az egész arra ment ki, hogy ne jöjjek rá, hogy... este nem is tudtál volna már mit kezdeni velem? - dugtam ki huncutul nyelvem hegyét egy pillanatra.

- Hogy-hogy nem is tudtam volna mit kezdeni veled? Miféle vád ez?! - horkantott fel.

- Hát... te akartad ennyire siettetni a dolgot. Nézd meg magad, tisztára összekentelek a véremmel is - sóhajtottam tettetett megbánással, és közelebb húztam a fejét magamhoz, hogy a nyakáról lenyalhassam a saját véremet. - Ez egy kicsit már vámpirikus motívum, nem igaz? - mormogtam a nyakába.

- De, valami olyasmi - felelte, miközben kicsúszott belőlem.

Halkan felsóhajtottam, majd felültem. Testemben még mindig halványan ott rezgett a gyönyör, amit az előttem álló férfi okozott. Még egy csókra magamhoz húztam, ahogy az asztal szélén ültem, majd megsimogattam az arcát, és elengedtem. - Azt hiszem, rám férne egy zuhany - jegyeztem meg.

- Csak nyugodtan - mondta, miközben elkezdett felöltözni - Én majd visszaugrom a szállodába.

- Ne hülyéskedj, adok törölközőt és itt is lefürödhetsz. Nem zavarsz. Amúgy sincs vesztegetni való időnk... - vontam meg a vállam egy mosoly kíséretében.

- Akkor, betársulok melléd - kacsintott.

- Felőlem... úgyis láttál már ruha nélkül – kacsintottam vissza, majd tekintetétől kísérve flangáltam ki előtte a konyhából meztelenül otthagyva a csatateret, és átmentem a hálóba két törölközőért. Dave nem zavartatta magát, már a fürdőben találtam rá, ahogy megnyitotta a csapot a zuhany alatt. Letettem a törölközőket, majd karba tett kézzel megálltam a nekem hátal álló féri előtt. Szemérmetlenül végigmustráltam isteni testét. - Nos... ki is társul be kihez?

Gahan nem mondott semmit, csak átkarolta a derekam, majd a víz alá húzott.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés