�rz�sek 2.

Megjegyz�s: Azt hiszem egy sorozatott ind�tottam el „�rz�sek” c�mmel. Egyes dolgok olyan nagy er�vel vannak r�m hat�ssal, hogy megmarad bennem egy – egy meg nem �rt pillanat, amiket ki kell �rnom magamb�l. Egyszer�en musz�j. Ezek rendszerint nagyon r�vid „m�vek”, ez�rt fanfictionnak sem nevezhet�k, de sz�momra �rt�kes pillanatok, ez�rt publik�lom �ket. A cselekm�ny a TLBTB ut�n 12 �vvel j�tsz�dik.

Jogok: Martin Gore (eml�t�s szintj�n) �s �n

Korhat�r: nincs

Aj�nlott zene: Depeche Mode – One Night in Paris hanganyag, Sister of Night Bonus track Martin Gore el�ad�s�ban

A Santa Barbara – i f�ny bes�t�tt a szoba �vegablak�n kereszt�l. A fiatal l�ny morogva fordult a fal fel�. Nem akart m�g felkelni. De hi�ba: a reggeli napf�ny ki�zte az �lmot a szem�b�l. Morgol�dva fel�lt az �gy�ban, ny�jt�zkodott �s �s�tott, majd fel�llt �s az ablakhoz s�t�lt. A ragyog� id� egy pillanat alatt mosolyt csalt az arc�ra. Csak figyelte a kerti tr�pusi f�kat. Innen, az emeletr�l nagyszer� r�l�t�sa ny�lt a lombokra, amik k�z�tt a sz�l j�tszott, gyeng�den mozgatva a leveleket. Elid�z�tt tekintette a fuvallaton, szinte l�tni v�lte a leveg� mozg� hull�mait. Mintha kecses, karcs� kezek lettek volna, amik cir�gatj�k a leveleket, l�gy mozg�sra k�sztetve �ket. Nem sokat id�z�tt az ablakn�l, a f�rd�be ment, hogy fel�lt�zz�n.

V�gre v�get �rt az iskola. Nincs t�bb hajt�s, vagy otromba besz�l�s a csal�dja miatt. Nem volt mindennapos, de az�rt el�fordult. �s n�h�ny nagyon tudott f�jni neki. Lemenv�n a konyh�ba m�r ott tal�lta az apj�t. Az id� alig hagyott nyomott rajta. Sz�ke f�rtjei majdnem egybeolvadtak a napf�nnyel, ahogy az asztaln�l elm�ly�lten egy �js�got olvasott. Kimondhatatlanul szerette �t. Odas�t�lt mell�, majd j�t�kosan �thajolt a v�lla f�l�tt, hogy pof�tlan m�don beleolvasson az �js�gba. Martin csak annyit �rz�kelt, hogy valaki m�g�settenkedik.

- H�! – ki�ltott fel nevetve, majd l�nya fel� csapott. Zo� nevetve ker�lt ki a legyint�s �tj�b�l, majd engesztel�n az apj�hoz b�jt. Ezzel mindig le tudta venni a l�b�r�l a f�rfit.

- Kor�n kelt�l. Reggelizel valamit? – k�rdezte megenyh�lve az apja.

- Nem, k�sz�n�m. Nem vagyok �hes. Kimegyek a partra. – ki�ltotta m�r az el�t�rb�l, mik�zben a sportcip�j�t h�zta fel. Mart csak b�lintott, majd �jra elmer�lt a sorok k�z�tt.

Zo� n�m�n s�t�lt a tengerparton, majd kiv�lasztott egy homokbuck�t �s le�lt r�. El�vette a f�nyk�pez�g�p�t, amit mindig mag�n�l hordott. Szenved�lyesen im�dott f�nyk�pezni. Az apja tehets�gesnek tartotta. Ahogy le�lt �s egy szintbe ker�lt a horizonttal, megragadta a l�tv�ny. Megfogta a g�pet, �s ell�tt p�r k�pet. P�rat k�sz�tett a hull�mz�sr�l is. N�m�n kattintgatott, de azt�n felt�madt a sz�l, ami felkapta a homokszemcs�ket. A l�ny gyorsan elrakta a g�pet, am�gy sem tudott szeles id�ben a homokkal k�zdve f�nyk�pezni. A sz�l sz�rakozottan t�ncolt k�r�l�tte. Eln�zte a mint�kat, amit a homokba rajzolt. Ilyenkor szokott eml�kezni. El�h�vja a r�gi k�peket az agy�ban �s elmer�l benn�k. Eg�szen gyerekkora �ta csin�lja ezt, m�r megvannak a kedvenc eml�kei. F�lhossz� barna haj�t tincsenk�nt kapta fel a szell�, mik�zben � �veges szemmel b�mult a semmibe. M�lyet l�legzett. Ismer�s illatot �rzett. Felemelte a fej�t, hogy �jra beleszimatoljon a leveg�be. Nem volt t�ved�s, t�nyleg �rezte. Sosem tudn� elfelejteni ezt az illatot, pedig az �ta 12 �v telt el. M�g most 16 �vesen is intenz�ven �l benne az eml�k. Halkan megsz�lalt.

- Anya…

Tudta, hogy � az. Szem�t lehunyva �lvezte a sz�l simogat�s�t az arc�n. Az anyja valahogy mindig ott volt mellette. Nem �lland�an, de mikor sz�ks�ge volt r�, mindig megjelent. Ha kiskor�ban is s�rni kezdett, akkor a finom �s l�gy szell� felsz�r�totta a k�nnyeit, mintha vigasztaln�. Persze, �p esze tudta, hogy ez nem lehets�ges, de �gy k�nnyebb volt. �gy nem �rezte mag�t annyira egyed�l. M�g eml�kezett r�, amikor anyja el�sz�r j�tt el hozz�. A temet�se ut�n alig n�h�ny nappal k�s�bb. Nagyon s�rt. Kimondhatatlanul f�jt neki, hogy t�bb� nem l�thatja, t�bb� nem b�jhat az �l�be, nem hallhatja a hangj�t. Nem lehet vele. �s akkor meg�rezte az illat�t. El�sz�r azt hitte, hogy az anyja az. A rem�nyt�l eltelve, hogy visszaj�tt hozz� pattant fel �s rohant le a l�pcs�n hangosan sz�longatva �t. M�r el�re mosoly sz�kelt az arc�n. De mikor le�rt nem volt odalent senki. Egyed�l volt. Pedig �rezte az anyja parf�mj�t, ebben biztos volt. �jra elpityeredett. �s akkor megint. Nem mozdult.

- Anya? – k�rdezett bele a h�z cs�ndj�be. Semmi v�lasz. De az illat nem sz�nt meg. Beletelt p�r percbe, mire Zo� r�j�tt: a nyitott ablakon kereszt�l a sz�l bej�rja a h�zat. Ekkor �rtette meg. Az anyja nem hagyta el. Sosem fogja, am�g �l. Mindig itt lesz vele. Visszarohant a szob�j�ba �s ki�lt az ablakba, csakhogy jobban �rezhesse a szell�, az anyja simogat� cir�gat�s�t a b�r�n. Az�ta nem s�rt t�bbet ut�na. Mikor szomor� volt, mindig sz�m�thatott r�, mindig mellette volt, csakhogy felsz�r�tsa a k�nnyeit. Ahogy most is. Zo�nak n�m�n folytak le a k�nnyei az arc�n, de a kellemes fuvallat szinte azonnal felsz�r�totta �ket.

- Annyira hi�nyzol – suttogta. P�r percig m�g ott �lt a reggeli napf�nyben. V�g�l elapadtak a k�nnyei �s a szell� is tov�bb�llt. Zo� fel�llt �s leporolta mag�t. Az anyja mindig is �r�kmozg� t�pus volt, nem csoda, hogy e m�don szabad�totta ki l�ny�t a test�b�l. Tudta, hogy hamarosan vissza fog t�rni hozz�. Ahogy eddig mindig. �lomba ringatja, mik�zben finoman j�tszik a f�gg�ny k�nny� anyag�val. Tudta, hogy az apja is �rzi azt, amit �. Vel�k van.

By: Capricornus

2007.07.26.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s