6.

Nem tehettem róla, de háttal kellett leülnöm a kanapéra. Nem volt kedvem Dave pajzánul csillogó szemeibe nézni. Nem voltam kíváncsi a perverz megjegyzéseire... vagy mégis?
Azt hiszem, "kicsit" ingerült lettem, amiatt, hogy megzavart, hogy el kellett küldenie az ügyes nyelvű kis angyalkámat. Éreztem, hogy testem még most is belefeszül a hiányába. Az agyam pörgött, mint egy ringlispíl a kielégületlenségtől. Ha belegondolok, talán Dave segítene rajtam, ha megkérném, de nem, ennyire nem akarok lesüllyedni!

Nem kellett idáig süllyednem, hirtelen két forró kezet éreztem a vállamon. Felnéztem a mögöttem álló zöld macskaszemeibe, majd meghaltam a látványtól!! Ha a kéjvágyat definiálni és illusztrálni kellene, egyszer elég lenne egyetlen fotó arról a pillantásról, ahogy most nézett rám....

- Mi az Dave, mit akarsz? - kérdeztem nem épp a legkedvesebb hangnememet megütve.

- Na, csak kitalálod!
- David, esetleg... Na, mindegy... Persze, hogy kitalálom, csak kezdem lassan magam… tudod, nem?
- Sejtem mire gondolsz. Ne hidd, hogy bármi rosszat gondolunk rólad! Az meg csak nem baj, hogy akarunk téged? Vagy elénekeljem neked a Freelove-ot?
- Ha lennél olyan szíves, azt hiszem, az rendesen beindítana, főleg, ha közben simogatsz is - mondtam mosolyogva. Nem tehettem róla, képtelenség volt még rosszallani is rá, nemhogy haragudni! Kedves gazfickó, az bizony! Elkezdett halkan énekelni és keze lassan lefelé haladt a hátamon....

- Nagy kópé vagy te Dave... - jegyeztem meg már sokkal lágyabb hangnemben mikor az ujjai elérték a sebtében felkapott pólóm alsó szegélyét. Követtem az énekesmadaram tekintetét: melleim egyértelműen jelezték, hogy tetszik a testemnek a finom simogatás, amit a bőrömön garázdálkodva művelt.
- Hogy és mit szeretnél? - nyalta meg a szája szélét egy pillanatra.

- Mindent és azonnal!

- Hmm... ez elég határozott volt - hámozta le rólam a felsőm.
- Viccelsz? Gondolom sejted, hogy mibe tenyereltél bele a megjelenéseddel! - térdeltem fel a kanapén, és a pólójánál fogva magamhoz húztam, hogy szinte rám esett - amit egyáltalán nem bántam volna természetesen -, de megtartotta magát, és egy kis vigyorral a képén kínálta fel azt a csodásan vastag száját, amire én mentem és mohón le is csaptam. Csókjaim közben szinte öntudatlanul nyomtam le a kanapéra és mindjárt az ölébe is ültem. Vadul faltam a száját, amit egyáltalán nem bánt. Kezeit párszor felfuttatta a hátamon.
- Nem kell túl sok felvezetés - szóltam rá.
- Ejj, de fel van hevülve valaki! - húzta szélesebbre a mosolyát, mivel kutakodó kezeim már ki is bontották a nadrágját.
- Ha félbeszakítanak ilyen helyzetben, nagyon morcos és önző tudok lenni... - nyaltam végig a torkát, de a levegőm, hát az elakadt azonnal, amint a bugyim alá kúsztak ujjai.

Igen hosszú ujjai vannak és ráadásul milyen mozgékonyak! Őrület, majdnem leestem az öléből.

Újfent nyögéseimmel adtam jeléül, hogy igencsak tetszik, amit művel azzal a fantasztikus kezével. Csípőm újra és újra bemozdult, miközben lehunyt szemmel élveztem a kényeztetést... vagy a kínzásomat?

Amíg a kezeivel operált, a szája sem volt tétlen. Összevissza csókolt, éppen ahol ért. Egyre inkább tűzbe jött ő is, ölében ülve érezhető volt, hogy szeretné már folytatni, amit még éppen csak elkezdett. Elkezdtem fészkelődni, testemmel ingereltem őt, végigsimítva a combján, ágyékán. Felnyögött ő is, és a kanapéra döntött...

Hagytam magam. Sőt azt is készségesen engedtem, hogy lerángassa rólam a nem rég felvett falatnyi bugyimat. Csak végig kellett simítania a combom belső felén, és már nyitottam is széjjelebb a lábaimat, hogy kényelmesen hozzám férhessen. De egyelőre csak keze talált vissza hozzám, miközben újra fölém hajolt, hogy a szemembe nézhessen. Én ráharaptam az alsóajkamra, és úgy néztem fel rá. A kimondatlan kérdés ott feszült köztünk. A lehetőségtől, hogy úgy kényeztethet, ahogy Mart, hogy befejezheti, amit a szőkeség elkezdett... A lehetőségtől éreztem, hogy egy hatalmas hullámban önt el a vágy. Azt hiszem, meg is emelkedett a testem egy pillanatra.
- Szeretnéd, ha...
- Igen! - vágtam a szavába, és félig öntudatlanul kezdtem lefelé nyomni a fejét. - Gyorsan!

- Hogy én mekkora tuskó vagyok... - mondta gonoszul vigyorogva -, szóval éppen ezt szakítottam félbe. Valahogy jóvá kell, hogy tegyem... igaz?
- Hát... talán ha nem locsogásra használnád a gyönyörű szádat, lehet, hogy még meg is bocsátanék...

- A bocsánatodért mindent... - vigyorgott rá, majd mellőzve a finomkodást rögtön a megfelelő helyre tapasztotta a száját.

A hajába markoltam, ahogy lecsukódtak szemeim. Először bennem akadt a levegő az engem ért ingerektől. Csodás nyelve mesterien izgatott. Csípőm aprókat mozdult vele. Nagyon hamar hangosan nyögni kezdtem. Visszatért az az érzés, ami Martin munkálkodásai közben fogott el. Kezeimet a fejem fölött kinyújtottam, teljes hosszammal elfoglaltam a kanapét, és a karfába kapaszkodtam. Testem újra és újra megemelkedett az élvezettől. Dave nyelve és szája vadítóan dolgozott rajtam.

Mikor már úgy éreztem, hogy menten elmegyek, erőteljesen belemarkoltam a hajába, és elszakítottam száját magamtól.
- Hogy akarod? Te is részesülni akarsz abból, amit nyújthatok, vagy azt akarod, hogy rólam szóljon a dolog? - kérdeztem levegő után kapkodva.

Hirtelen megszólalt a mobilja. Sóhajtva az égnek emelte a szemét és megpróbálta előhalászni a földre dobott nadrágja zsebéből. Milyen fura, minden barátomnak Depeche a ringtone-ja, az övé nem… Közben persze nem hagytam békén, nehogy nyugodtan tudjon beszélni. „Halló” helyett rögtön egy nagy nyögéssel szólt bele. A másik oldalon veszett röhögés, majd Mart nevetéstől elcsukló hangja hallatszott. Lelki szemeimmel láttam, ahogy kárörvendően vigyorog.
- Na, mi van, te hősszerelmes? Csak nem megzavartam a próbád? Vagy lehet, hogy most nem is a vokál-gyakorlatokat csinálod?

- Jajjjjjj ne csináljátok ezt velem!!!! - tobzódtam másodszorra is - Ezt komolyan nem hiszem el!
Dave elvigyorodott, és lefogta a rajta munkálkodó kezem, majd visszanyomott fél kézzel a kanapéra. "Milyen kis erős!" - gondoltam magamban, de minden gondolatom elszállt, mikor a lábaim közé kapott szabad kezével. A testem újra megfeszült. Éreztem, hogy lassan belehalok, ha nem történik valami.
Kedvenc énekesünk eközben végig a füléhez tartotta a telefonját, és vigyorogva válaszolt Martnak, miközben ujjai szaporán járni kezdtek.
- Nem, nyugi, csak becsíptem magam - válaszolta nevetéssel a hangjában, mialatt végig engem nézett. - Miért hívtál?

- Dave, drága barátom, van mindösszesen egy órád, hogy a helyszínre érj. Muszáj, ha nem akarunk késni. Vagy annyira profi, tudom, hogy a becsípett testrészedet addig lekezeld. Valami satu kapta be, igaz?
- Jaj, Mart! De tényleg! Hagyj békén bennünket, adj egy kis időt, a mór megteszi a kötelességét, és akkor a mór mehet. Ha engedik - tette hozzá vigyorogva, mert mindkét kezemmel megragadtam a csuklóját és húzni kezdtem magam felé.

Letette a telefonját, hozzám hajolt és megkérdezte: - Imádkoztál, Desdemona?

- Ó hogyne! Csak gyere már! - követeltem mohón, szinte nyüszítve. - Nekem mindegy. Akár meg is erőszakolhatsz, csak csináld már!!!

- Erőszakoljalak meg? Ez a fantáziád? Szeretnéd, ha megtenném? Te tehetetlenül vergődsz a szorításomban, én leteperve téged vadállati brutalitással magamévá teszlek? Ismételten, többször is?
- Igen, igen - nyögtem fel -, tedd ezt velem, kérlek.
- Hé, megint én legyek a rosszfiú? Nem vagyok én olyan, érző szív dobog e zord kebelben. Vagy legyek inkább gyengéd és csókoljak le illatos rózsaszirmokat a testedről? Egyenként és nagyon lassan?
- Dave megőrjítesz! Tégy a magadévá, most!
- Na, Dr. Jekyll vagy Mr. Hyde?
- Lehet egyszerre a kettőt, vagy felváltva?
- Nem, nem lehet. Az élet mindig választás elé állít, melyiket választod? Hadd legyek ünneprontó - nézett rá az órájára - Szerintem az első gyorsabban a csúcsra juttatna!
- Igen, az első, legyen az. De nem a gyorsaság miatt. Tombolj Dave, tombolj!
- Megkérni a forgószelet, hogy végigsöpörjön mindent elpusztítva? Na, gyere - rántott egy vadat a kezemen és úgy megszorította a csuklómat, hogy felsikoltottam. - Most teszed, amit mondok, vagy véged!

- Uralkodj fölöttem, kérlek! - nyögtem hangosan, és hagytam, hadd tegyen velem azt, amit akar.

A csuklómat még erősen tartva a kanapéra taszított, fektemben rám nehezedett és hangosan lihegve a térdével szétfeszítette a combjaimat. Annyira felizgatott, amit csinált velem, a vad tekintete, a puszta férfierő, ami leigáz, hogy alig tudtam tartani magam. Nem engedte, hogy megmozduljak. Most már teljes testével a combjaim között feküdt és szabad kezével belém markolt. A csípőmnél fogott meg, magára rántott és vadul nekem esett. Alighanem, most már folyamatosan sikoltoztam, ahogy illik egy erőszak áldozatának. Leszorítva feküdtem, egyetlen helyre nézhettem, az arcába. És az arca teljesen más volt, félelmetes. Őt is a végtelenségig felizgatta a játék, de nem az látszott rajta, hogy élvezi, hanem, hogy beleéli magát. Tekintete a vad szenvedélytől ködös volt és a lihegésén kívül nem hallottam semmit sem.
Ahogyan ütemesen hozzám ütődött a teste, éreztem milyen nagyon feszes. Feszes, mint a szögesdrót. Fájt, amit csinált. Tényleg. De kimondhatatlanul élveztem. Jó volt, nem is egészen átadni magam, hisz nem azt tettem, hanem hagyni, hogy minden megtörténjen, úgy ahogyan ő akarja. Szó szerint a rabja lettem.

Egyik csuklóm kiszabadult. Arra sem emlékeztem, hogy egyáltalán fogva tartotta-e, csak az rémlik, hogy erőteljesen markoltam a hajába. Nem akartam a testét véresre karmolni a koncert előtt. Felettébb váratlanul és hihetetlen intenzitással ért az első orgazmus! Testem vadul pulzált a fájdalmasan élvezetes mozdulatai közben. Hátrafeszítettem a fejem, mire belevágta fogait a nyakamba. Tényleg erőszakolt! És én... én kurvára élveztem!!
Nem állt meg! Esze ágában sem volt. Én meg éreztem kéjsóvár kis testemben újra éledni a vágyat, pedig az előző hullámai még el sem csitultak. Nem engedte! Vadul vágta belém magát újra és újra, én pedig újra sikoltozni és nyögni kezdtem.

Én sikoltoztam, ő torokhangon hörgött. És hirtelen vége volt. Csatakosan borult rám és úgy fújtatott, mint Thomas a kismozdony. Egész teste remegett, ahogy az enyém is. Így feküdtünk addig, míg valamivel több levegőt nem kaptunk. Szívünk vadul vert, vastag, izmos nyakán lüktetett az artéria. Annyira jó volt, ahogyan semmit sem téve csak feküdt rajtam és én érezhettem az illatát, tapinthattam szobortestét és láthattam, mennyire élvezte, amit csináltunk egymással. A szerelem a legszebb játék, ha szépen játsszák. Hogy amit műveltünk szép volt-e? Az volt.
- Cica, megölsz engem. Itt kapok akut szívmegállást, érzed milyen vadul ver a szívem? - és mellkasára húzta a kezemet. Éreztem és csak néztem, csak néztem rá. A szemeibe. Mosolyogva tűrte. Simogatott, becézett. Azt kívántam, bárcsak most halnék meg és az elválást tőle már nem kéne átélnem.

- Azért te is kellőképp kikészítettél! - lihegtem még mindig nehezen véve a levegőt. Bőröm sajgott az állatias mozdulatok emlékétől. Sejtettem, hogy a combjaim között égővörössé vált. - Mindenesetre talán nem lep meg, ha azt mondom: fantasztikus voltál! - mosolyodtam el végigsimogatva az arcát, majd a hátát szabad kezemmel. A másik még mindig erősen dobogó szíve fölött nyugodott. Hihetetlen, hogy mindezt tényleg átélhettem vele! - Most akarok meghalni! - jelentettem ki előbbi gondolataimat hangosan is kimondva.

- Én nem. Élni akarok. Drága vagy, hogy ezt mondod. Hát fontos vagyok neked?

- Viccelsz? Mindig is az voltál - vontam meg a vállam féloldalasan elmosolyodva, miközben a karját cirógattam ujjaimat végigfuttatva a koponyás tetoválásán.

- Mindig? Mennyire vagyok neked fontos, hmm? Érdemes emiatt sírnod? Nem hiszem, hisz te egy álmot szeretsz, nem engem. Nem ismersz, hogy szerethetnél?

- És az miért baj, hogy ott voltál nekem álomként? Miért baj az, hogy volt kire gondolnom, hogy gondolatban volt kihez fordulnom, ha egyedül voltam? Tudom jól, hogy nem ismerlek. Hogy is ismerhetnélek igazából? Hisz még csak ma találkoztunk először. Az előbbi pedig ékes példája volt annak is, hogy még magamat sem ismerem teljesen - vontam meg újra a vállam halványan elmosolyodva, az arcát simogatva. - Persze az, hogy rajongtam érted, nem befolyásolt károsan, véleményem szerint. Ti a DM-ként az életemnek egy külön része vagytok. Egyfajta menedék. Ezért fontos számomra a zenétek, ti. Nem arról van szó, hogy szerelmes lennék belétek. Nem, ennél érzésem szerint racionálisabb vagyok. Élem a magam életét a való világban. Teszem a dolgom, emberekkel vagyok, ismerkedem. Minden normálisan folyik, de itt legbelül - húztam egyik kezét most én a szívemre - van egy hely, ahol csak ti vagytok. Kevés embernek sikerült ezt elérnie nálam. Én ezért szeretlek titeket. Biztos vagyok benne, hogy fel sem tudjátok fogni, hogy nekem mekkora élmény ez a mai nap. Nem szoktam nagydobra verni az érzéseimet - simogattam meg mellkasomon pihenő kezét - De... ezt szerettem volna elmondani neked. Bár - mosolyodtam el szélesebben - nem hittem volna, hogy ilyen helyzetben, vagy hogy egyáltalán ezek a belső gondolatok valaha is elhagyják a számat, de jól esett kimondani. És... köszönöm.

- Tudod, többek között ezért szeretem, amit csinálok. Érzem, hogy szeretnek. Most már tudom, hogy szeretnek. Jó érzés, tudod, szeretve lenni. Nem értem mit találtok bennem. Úgy értem a színpadon meg a stúdióban megteszek mindent, átkozott perfekcionista vagyok, megpróbálom a lehető legjobbat nyújtani, talán nem is eredmény nélkül, de mindig az őrületbe kergetem a többieket ezzel. Viszont magamnak állítom a legmagasabb követelményt. Ne hidd, hogy könnyű velem lenni, afféle megszállott vagyok. Köszönöm neked, hogy szeretsz, hazudnék, ha azt mondanám nem esik jól. De igazad van, nem sok mindent adhatok neked. Fájni fog ha maradsz. Nem bánom, ha megteszed, de hidd el fájni fog. Na, tessék, máris sírsz.
- David, csak boldog vagyok. Nem akarok semmit, "...you can't lose what you haven't got".
- Milyen igaz, nem veszítheted el, nem veszíthetsz el, énekelni fogok neked. Na gyere, hadd öleljelek meg, te, te rajongó!

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés