9.

Végre beértünk a szobába. Megálltam a szoba közepén, ő bevágta maga mögött az ajtót a lába egy billentésével és azt kérte álljak az ágy elé és leült a fotelba.
- Kérhetek valamit, cica?
- Bármit, David.
- Kérlek, vetkőzz nekem!

Elmosolyodtam. Ebben jó vagyok.
- Vetkőzéshez zene is jár, nem? - kérdeztem meg kacéran, miközben lerúgtam cipőimet.

- Jól van, eléneklem a Dirt-öt Martinnal.
Felnéztem, észre sem vettem mikor jött be a szobába.

- Megfelel... - pillantottam rájuk mosolyogva. A szívem ugyan a torkomban dobogott, de kívülről nyugodtnak látszottam. Őrülten felizgatott a lehetőség, hogy NEKIK táncolhatok!
Magamban felidéztem a Dirt-nek a ritmusát, ahogy kezdődik. Dave kérdő pillantására bólintottam, majd egy icuri lámpaláz legyőzése után, amint belépett Dave halkan az isteni hangjával, mozogni kezdtem. Próbáltam minél csábosabbra venni, miközben lassan gombolni kezdtem az ingemet.

Martin közben odajött hozzám és a közvetlen közelemben megállt. Éreztem lehelete hevét, ahogyan a nyakamba énekelt. Velem szemben Dave szintén vetkőzni kezdett, lassan gombolva ki nadrágján a gombokat. Elakadt a lélegzetem, na ezt a részt nem látják a rajongók, vagy csak nagyon kevesen!

Az egész testem borzongott az izgalomtól. Az a pillantás, ahogy rám nézett, az az érzéki hang a nyakamnál....! Kezdett kicsúszni alólam a talaj, de folytattam a vetkőzést, hiszen ezt kérték. Hátat fordítva nekik nyitottam szét az ingem, majd csúsztattam le lassan a földre. Fejemben pontosan ment a szám zenei része, aminek ütemére kezdtem mozgatni a csípőmet.
Martin végigsimított a fenekemen. Visszafordultam feléjük. Először Martint tűntettem ki a figyelmemmel. Bal kezemmel megkapaszkodtam a vállában, és egész testemmel hullámozva lovagoltam meg a hangjukat. Közelebb simultam hozzá, de mielőtt mohón az ajkaim után kaphatott volna, elhúztam a fejem, és a pólója alsó szegélyét megragadva húztam le róla a ruhadarabot.
Egy kis mosollyal a szája szélén nézett újra rám. Megfogtam jobbommal a kezét, és a nadrágom gombjához vezettem, hogy ő bontsa ki. Hogy tetézzem a dolgokat, közben nyalogatni kezdtem a nyakát. Pár csók után Dave felé pillantottam, aki kigombolt nadrággal állt, és elsötétült tekintettel figyelt minket pár lépésnyire. Felé nyújtottam jobbomat, mire megfogta. Csodás kezét a derekam irányába húztam, ahol végül a fenekembe markolt, félig mögém állva.

Kezdtem úgy érezni magam, mint valami finom szendvics tölteléke. A zsemle szerepében Martin és Dave, belül én. Ráadásul az egyik elölről harapdált, a másik hátulról. Martin már nem énekelt, hanem engem csókolt. Dave sem. A nyakamba lihegett, ahogy egyik kezével a fenekemet fogva a másikkal magát csomagolta ki veszett sebességgel, mert már a meztelen hasát éreztem a derekamnál. Lentebb pedig éreztem mennyire harcra kész.

Viszonoztam Martin csókjait, miközben éreztem, hogy Dave kikapcsoltja a melltartómat. Közös erővel szedték le rólam. A barna csoda mohón előre is nyúlt kezeivel, hogy erőteljesen megmarkolhassa a melleimet.
Belenyögtem Martin csókjába, miközben kezeim kikerülve a derekamat a nadrágom alá nyúlva simogató kezeit nadrágja övéhez kaptam, és lassan bontogatni kezdtem. Orvul végigsimítottam rajta párszor a farmer anyagán keresztül.

Istenesen beindította őket ez a közös akció. Teljes összhangban dolgoztak, úgy tűnt kialakult koreográfiája van a dolognak. Még véletlenül sem akadt össze a kezük. Azon gondolkodtam, hányszor csinálhatták már ezt.

De lényegében nem is számított, most csak az volt fontos, hogy VELEM csinálják mindezt. Egyszerre, ketten! Újra kirázott a hideg a gondolattól, ami a fiúk figyelmét sem kerülte el. Dave valószínűleg Martin szemébe nézhetett a fejem mögött, mivel a szőkeség miután abbahagyta a csókját, rögtön az egyik Dave által felkínált mellemre bukott, hogy érzékien szopogatni kezdje kőkemény mellbimbómat, míg a felsőtestem kicsit meghajlott hátrafelé addig, míg Dave mellkasának nem dőltem, fejemet a vállának támasztva.

David pedig nem várakoztatott tovább, egyik kezével átkarolva a derekamat magára húzott. Ugyan a nadrágom még félig rajtam volt, az övék meg rajtuk, ez mit sem számított. Martin látva Davey akcióját lassan letérdelt elém...

Hangosan felnyögtem, mikor megéreztem Dave-et belém nyomulni. Testem megfeszült az érzéstől. Erőteljesebben feszültem a mellkasának, miközben simogató kezei újra rátaláltak a melleimre. Sóhajaim a nyögések határait súrolták, ahogy finoman mozogni kezdett bennem csodás csípőjét újra és újra bemozdítva. Martin ez idő alatt lassan teljesen megszabadított a nadrágomtól és a bugyimtól. Felsikoltottam, mikor száját a lábaim közé tapasztotta, és kidugta a nyelvét...

Nem tudtam meddig bírok még állni, mert a lábaim, sőt az egész testem remegett. Félig önkívületben voltam. De Dave nem csak ölelt, hanem tartott is az erős karjával, és rendületlenül lihegett. Testem majd szétpattant attól, amivel éppen küzdött. Dave pedig csak egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt. Martin szétnyitotta egy kicsit a combjaimat, hogy teljesen hozzám férhessen.

Jobb karommal hátranyúltam, és Dave tarkójában kapaszkodtam meg, miközben a mozdulataikra finoman hullámzott a csípőm. Nyögéseim megszaporodtak.
- Úristen! - szakadt ki belőlem felfokozott érzékeim hatására.

- Hát, ő nincs itt. De mi ketten igen - mondta Martin és visszahajolt felém.
- Élvezed, cica? - nyögte a fülembe a fekete csoda.

- Hogy a viharba ne... élvezném! - kiáltottam elhalón.
Dave röviden felnevetett, majd folytatta az ellenem indított "támadását" csípőjével, miközben a melleimet simogatta, vagy a hasamon szánkáztak kezei mesterien kikerülve Martin időnként szintén felkúszó kezét, míg a másikkal a fenekem alatt fogta combomat és markolászta a bőrömet. Mikor pár pillanatra nem éreztem magamon a kezeit, rájöttem, hogy épp Dave nadrágját és alsóját húzza lefele megkönnyítve ezzel kedvenc énekesünk munkáját. Eszembe jutott egy őrült ötlet, ami régebb óta foglalkoztatott már...
- Ti ketten... Csináltátok már ti ketten együtt, egymással?
Elhallgattak, már azt hittem nagyon mellényúltam a dolognak, de ekkor David megszólalt: - Ha becsületszavadat adod, hogy soha, soha, senkinek nem mondod el...
- David, nagyon szeretlek benneteket, bármi is történt és történik, senkinek sem fogom elmondani, még a legjobb barátnőmnek sem. Ha belehalok is, megtartom a szavam.
- Nah, a belehalást azt mindjárt elintézzük neked, a másik dologra a válasz pedig, igen.

Egy hangos nyögéssel díjaztam az őszinte választ ujjaimmal finoman megcirógatva a tarkóját, és lepillantottam a vigyorogva felnéző Martinra. Teljesen megőrjített a tudat, hogy ők ketten... „Uramisten, mibe keveredtem!!!” De tagadhatatlanul élveztem, és beindított ez a két démoni pasas!
Újabb hangos nyögést hallattam, mikor Martin az ujjaival folytatta ingerlésemet.
- Tényleg bele fogok halni, és akkor nem... nem kell aggódnotok a titkotok miatt... ah... mondjuk amúgy sem...

- Úgy tűnik nem is annyira titok - szűrte a szót fogai között Martin, mert abba nem hagyta volna, amit csinált.
- Mégis, miért gondoltad? Ember meg nem láthatott bennünket, nem hirtelen estünk egymásnak, egy hotelszobai beszélgetés után döntöttük el és nagyon, értsd, nagyon vigyáztunk. Ha bárki ilyesmit mondana, persze nevetve tagadhatjuk, de ha bizonyíték vagy tanú van, akkor nincs mese.
- Megöltök, ha azt kérem meséljétek el, annyira felizgatna?!
- Uhm, Dave, el ne kezd - nyögte Martin -, mert én, nem tudom, hogy mi lesz!

- Mi az, Gore, nem bírsz a hormonjaiddal? - nevetett halkan, majd a fülemhez hajolt - Mennyire részletesen szeretnéd? - kérdezte, majd finoman a fogai közé fogta a fülcimpámat, s utána megpuszilta.
- Minél részletesebben, annál hálásabb leszek nektek... - súgtam vissza felé fordítva arcomat. Nem bírtam ki, hogy ne nyaljak bele a szájába, amit ő egy mohó csókkal viszonzott.

- Dave, még egyszer figyelmeztetlek! Ha elkezded mondani, hívhatjuk a szobaszervizt a gyertyarendeléssel, hogy közös szeretőnknek is legyen dolga, mert én neked esek!

- Hmm... egy kis mozi? - kuncogtam fel, de bennem akadt a szó, mikor Mart ujjai intenzívebb mozgásba kezdtek - Dave, le akar kenyerezni! - nyögtem - De te ugye ezt... nem hagyod?

- Gyerünk Martin, versenyezzünk, ki segíti előbb a mennyországba a cicánkat?

- Rendben - vigyorgott a szőkeség, és szájával újra átvette az ujjai helyét.
- Ti ezt... ti ezt... ti ezt komolyan... gondoljátok? - nyögtem egyre hangosabban és akadozva, mikor Dave csípője is egyre ütemesebben csapódott a testemnek.

- Teljesen - bólintott Martin egy nagyot - Csak azt nem tudom, mi lesz ha döntetlenként alakul?
- Mi lenne? Visszavágó! - mondta David.

- Jézusúristen! - nyögtem ezt meghallva.
- Akkor hajrá, Dave, mindent bele! - hallatszott még utoljára valahonnan lentről Martin hangja, majd a feladatára kezdett teljes erőbedobással koncentrálni.
Dave csak egy mordulással válaszolt, majd a nyakamat kezdte harapdálni időnként a bőrömre zihálva, ahogy egyre határozottabban merült el bennem kemény férfiasságával.
Én hamar sikoltozni kezdtem az érzéki kíntól, ahogy két irányból érte az inger reszkető testemet. Lapockáim egyre erőteljesebben préselődtek Dave mellkasához, ahogy hátam kezdett egyre inkább ívbe feszülni, de a párducom sziklaszilárdan állt, és ostromolt lassan az őrületbe kergetve.

Éreztem, hogy David sem bírja már soká ezt a tempót. A bőrömön éreztem szívének vad dobogását és a hátamon folyt le az ő verítéke. Hihetetlen illata volt. Egyszer majd megpróbálom leírni, de most perpilla nem tudnék korrektül fogalmazni. Martin kicsit lassított a tempón és igyekezett alapos lenni, ez volt a technikája. Dave pedig… ő nem törődött semmivel. Hátranéztem, fel az arcába, szemei csukva voltak, az arca eksztázisban. Drága, szenvedélyes David! Sokáig én sem agyaltam, mert egy különösen vad csípőkörzés után agyam kiürült és csak a rám törő eksztázisérzetem és Dave maradt, aki szintén bejutott a földi paradicsomba és most hangosan hörgött rám borulva.

Izzadtságtól nedvesen csillogó testem vadul megfeszült és pulzált az orgazmus hatására. Panaszosan és hangosan nyögtem fel. Talán sikoltottam? Nem emlékszem rá, mert nem hallottam semmit a külvilágból. Fantasztikus érzés volt kettejük között állva elélvezni! Hiába Dave tette fel az i-re a pontot, Martin nyelvmunkája is sokat segített. A szőkeség kicsit csalódottan, de mosolyogva nézett fel rám. Beletúrtam szőke tincseibe, miközben lehunyt szemmel hátrahajtottam Dave vállára a fejemet, hogy kizihálhassam magam. Mohón kortyoltam az illatával telt levegőt.

- UHUHUU, fiúk, én ilyet még soha...
- Hát reméljük is - vágták rá egyszerre és nevetni kezdtek, tekintetük összekapcsolódott. Csak sejteni tudtam mire gondolnak.
- Egy kicsit kényeztetnünk kellene a második helyezettet, nem gondolod? - súgta a fülembe Dave, úgy hogy Mart ne hallja meg. - Kezd csak el, mindjárt jövök. Ha szabad kérnem maradj a frontális részen… - vigyorgott és kecsesen a fürdő felé vette az irányt.

Észrevétlen bólintottam, és máris a hiányát éreztem, ahogy kicsúszott belőlem. De most egy új helyzet állt elő. Feladatom volt! Méghozzá a szőkeséggel, aki még mindig előttem térdelt, és engem figyelt.
- Gyere, állj fel! - kértem halkan felé nyújtva kezeimet. Megragadta őket, és szótlanul felállt. Finoman simultam hozzá. Éreztem, hogy felizgatták az imént történtek, de ő még nem élhette át azt, amit mi Dave-vel már igen. Ezen gyorsan változtatnunk kell!
- Hát... megint Dave nyert... - jegyezte meg kicsit furcsa hangtónusban.
Mutatóujjam a szájára helyeztem, hogy elhallgattassam.
- Ez nem számít. Egyáltalán nem fontos, hogy melyikőtökkel vagyok, mindkettőtöket ugyanannyira szeretlek - súgtam közel hajolva hozzá, a nyakába kapaszkodva.
- De... - kezdte volna.
- Nincs de. Engedd meg, hogy kényeztesselek egy kicsit - súgtam szinte a szájába, majd a válaszát meg sem várva csókolni kezdtem.
Ügyes nyelve, ami nemrég még rajtam dolgozott, most átcsúszott a számba, ahogy egyre inkább beleélte magát a csókokba. Kezeim lassan letolták róla a kilazított farmert, és az alsógatyát is.
Belenyögött a számba, mikor egyik kezem rásiklott félig izgalomba jött tagjára.

Letérdeltem elé és azt akartam, hogy nagyon jó legyen neki. Előbb óvatosan a számba vettem és gyengéden a fogaim közé szorítottam a családi ékszerét, majd gyors és hirtelen mozdulatokkal kezelésbe vettem. Amikor felkiáltott egy kicsit lassítottam, de csak azért, hogy amikor már levegőt kapott, újrakezdjem. Dave már itt is volt és a szobába sunnyogott, a szájára téve az ujját mutatta, hogy pssszt, és Martint megkerülve a mögötte álló fotelba ült le lassan és tök meztelenül. Letett valamit az asztalra, keresztbe tette a lábait, ahogy szokta, de most, Istenem, ruhátlanul és mutatta, hogy folytassam, amit csinálok. Megborzongtam a tekintetébe nézve…

Aztán lehunyt szemmel folytattam. Szorgosan siklottam egyre szenvedélyesebben Mart szerszámán, és hagytam, hogy elsimítsa arcomból a hajamat, és finoman beletúrjon, miközben időnként felnyögött a plafonra.
Felpillantottam rá, mikor újra alkalmaztam a ma egyszer már igencsak bevált módszert a hüvelyk- és mutatóujjam által alkotott szorítással. Engem figyelt zöld szemeivel félig lehunyt szemhéjai mögül.

- Miért nézel így, mondani akarsz valamit?

- Nem - nyögte az érintéseim alatt - Csak nézlek... jó nézni téged közben... Még mindig... fantasztikusan csinálod! Folytasd, kérlek... - súgta hüvelykujjával megsimogatva az arcomat.

- Hogyne folytatnám, mindent amit csak kérsz - és folytattam, egyre hevesebben. Ránéztem Davidre, aki még mindig a fotelban ült, de nem mondanám, hogy tétlenül.

- Dave... Dave hol van... már? - nyögte a szőkeség hátrahajtott fejjel, a plafon felé nyögve.
A keresett személyre pillantottam, akinek szorgosan járt a keze. Megőrültem a látványtól!!! Egy pillanatra összeszorítottam a szemeimet, mert azt hittem, ott halok meg.

Mart szemeit szorosan lecsukva élvezte, amit csinálok.
Dave felállt Mart háta mögött, immár teljes pompában és könnyű járásával odaóvakodott mögé. Amikor láttam, hogy ott van kérdően ránéztem, ő csendesen letérdelt mellém és egy ütemváltásnál felváltott. De Martint nem lehetett átverni…

- Dave - nézett le rá egy kis mosollyal a szája szélén - Én se most jöttem le a falvédőről... - jegyezte meg a férfi hajába túrva elengedve az én tincseimet.

- Tudom, de imádom, ha játszhatok, hisz tudod.
- Hogyne tudnám Dave, ez az életed. Játszol. Maga vagy a könnyedség és kifinomultság és a vad szörnyeteg is, éppen ahogyan akarod.
Teljesen a földbe gyökereztem térdeltemben. Soha nem hallottam még ilyet. Martin úgy nézett Dave-re, hogy David tekintete felgyúlt tőle.
- Hogyan akarod, mi legyen most?
- Csak nem átadod az irányítást Mr. Gahan? Nem hiszek a fülemnek - suttogta Mart.
- Azt akarom, hogy ne felejtsd el a mai éjszakát, azt akarom, azt akarom...
- Mit David? - ereszkedett térdre Martin is.
Dave csak megrázta a fejét és szégyenlősen annyit mondott: - Azt akarom, hogy szeress...

Döbbenten ültem a sarkaimra. Ez most nem rólam szólt. Ez valami sokkal több volt, aminek én csak szerencsés mellékszereplője voltam. Tágra nyílt szemekkel hallgattam a párbeszédet. Leesett az állam a végére, és csak néztem elnémulva, ahogy Martin gyengéden végigsimít Dave arcán, aki mint valami macska a tenyerébe hajtja a fejét lehunyt szemekkel.
- Buta vagy Dave - súgta gyengéden a szőkeség - Én mindig szeretlek, hisz tudod.
- De...
Életemben nem láttam még Dave Gahant tanácstalanul és zavartan nézni. És ő most pont ezt tette Martinra nézve. Hihetetlen látvány volt, ahogy a két férfi egymással szemben térdel, és egymás tekintetét fürkészik. Egyik tincsemet csavargatva mukkanás nélkül figyeltem. Meg akartam tudni, hogy mi ez az egész.

Meg sem mertem mozdulni, nehogy megtörjem a varázst. Én ezt soha nem gondoltam volna. Azt igen, hogy ők ketten, dehogy ennyire, ennyire, mit is mondjak, mi ez köztük? Hogy ennyire kötődnek egymáshoz? Láthatóan elfeledkeztek rólam, és egymás szemeiben vizsgálták azokat a csillagrendszereket, amiket csak ők láttak.

- Martin, én... - kezdte volna Dave megtörve a szobára telepedett csöndet, de társa nem hagyta végigmondani. Száját a másikéra tapasztotta, és én azt hittem, hogy káprázik a szemem! Ők, ketten, előttem, bensőségesen csókolóztak! Meglepődtem a határozottságtól, ahogy Martin kezelte Dave-et, aki eddig a vezéregyéniségnek tűnt. Két keze közé fogta az énekes arcát, és hihetetlen mértékű átéléssel adta csókjait, és játszott el Dave nyelvével. Éreztem, hogy a látvány a döbbeneten túl nem hagy hidegen.

Viszont úgy éreztem, meg kell várnom, amíg maguktól belevonnak a játékba, nem akartam őket semmilyen módon megzavarni. Dave-en egyszerűen elszállt az agyam, nem hittem a szememnek, Martin a párducszelídítő, a fenevadnak suttogó. Egyre csak néztem őket. David kiszakította magát a csókból, hátrébb hajolt és nagyon lassan lehajtotta a fejét. Hihetetlen magányosnak tűnt az őt körülvevő szeretet kellős közepén. De azt mondják a magányosság bennünk van. Sok ember, aki egyedül van sem érzi magát magányosnak és van aki egy népes család közepén is az. David az utóbbi volt, azt hiszem olyan szeretethiánya, szükséglete van, mint egy kivert kóbor kutyának. Hiába találta meg azokat az embereket, akik elfogadták olyannak amilyen, ő mégis így érzett. Összefacsarodott a szívem, hisz annyira szeretem, rossz volt őt így látni.

Martra emeltem a tekintetemet a szívfacsaró látvány után. Látszott rajta, hogy egy percig tanácstalanul ül a sarkain, majd nagyon óvatosan és gyengéden átölelte Dave-et.
- Na... gyere ide! - súgta a fülébe, amit alig hallottam.

Dave gyakorlatilag befészkelte magát az ölébe és Martin vállára hajtotta a fejét. - Mondd csak mi volt az, amit mondani akartál nekem? - kérdezte gyengéden simogatva azokat az ében fürtöket.

- Most már nem számít, csak ölelj át! - suttogta, mire a szőkeség határozottabban fonta meztelen teste köré a karjait.
Azon gondolkodtam, hogy nem lehetséges-e, hogy ezek a hangulatváltakozások Dave-nél valami depresszióra utalnak. Mintha olvastam volna róla, hogy van, vagy volt neki ilyen mióta leállt a szerekről, és rendbe jött az élete. Egyszer azt nyilatkozta, hogy reggelente sokszor még most is leverten és rosszkedvűen ébred...
Felhúzott térdeimet átölelve csöndesen figyeltem őket.

Talán az volt, talán csak a benne élő bizonytalanságai tartják gúzsba kötve. Nem hiszem, hogy meg tudnám ítélni.
- De igenis, nekem fontos - mondta Martin -, mert fontos vagy nekem.

- Azt hiszem, most jobb lenne felöltöznöm és elmennem.
- Ne menj, Dave, maradj! - fogta meg Mart a kezét. - Te sem igazán tudod, hogy mi bánt, igaz?
- Nem, de fáj és akkor fáj, ha érzem mennyire az életem része vagy. Nem tudom mi ez, csak bánt. Elmegyek Martin!
- Dehogy mégy, itt maradsz velünk, igaz cica? - nézett rám kétségbeesett szemekkel Martin. Ő sem nagyon tudta mit tegyen. A kezemmel mutattam, hogy szorosan ölelje át és odamászva Dave-hez hátulról én is átöleltem.
- Hidd el nekünk, hogy szeretünk.
- Azt tudom, én nem szeretem magamat.

A szívem összefacsarodott ettől a mondattól. Nem értettem őt. Valószínűleg ő sem saját magát, de Mart szemébe pillantva láttam, hogy ez a téma már nem először van terítéken. Én mégis úgy éreztem magam, mint egy tudatlan kislány, akinek fogalma sincs róla, hogy miként játszanak a nagyok.
- Miért mondasz ilyet, Dave? - bújtam hozzá hátulról széles hátának, aminek szinte a bőrére suttogtam a kérdésem. - Azok után, amiken keresztül mentél, büszkének kellene lenned magadra, hogy idáig eljutottál. Hogy... hogy visszatértél... - simogattam mellkasát és kulcscsontját gyengéden, míg Martin a másik oldalról a derekát fogta át, így a szőke kezei a hasam tájékán nyomódtak a bőrömhöz. Gyengéd puszikat adtam Dave hátán a tetoválására, hogy megnyugodjon.

- Én... én sosem leszek elégedett magammal. Nem. Pont a múltam miatt. A gyengeségem miatt, ami akkor és most is emésztett és emészt - vallotta be.
- Dave... hogy bizonyíthatnánk be, hogy tévedsz? - kérdeztem őszintén. Tényleg érdekelt a válasza.
- Szeressetek... kérlek... - súgta halkan.
Martinnal egymásra pillantottunk. Egy kimondatlan egyesség köttetett közöttünk.
Folytattam kezeimmel a simogatást, míg ajkaim rátaláltak Dave puha nyakára. Nagy légvételekkel szívtam magamba az illatát, amit sosem fogok elfelejteni. Életemben talán most csókoltam először ilyen gyengéden valakinek a bőrét. Éreztem, hogy Martin kezei is belendülnek. Dave hátát és derekát cirógatták. Kényeztetettünk fejét felvetve élvezte a finom érintéseket.

Kezdett lassan megnyugodni, de még mindig nagyon feszesnek éreztem az izmait. Feltérdeltem és masszírozni kezdtem a hátát a meridiánok mentén. Jólesően és megkönnyebbülve felsóhajtott.

Folytattam tevékenységemet, miközben édes kis semmiségeket suttogtam a fülébe, amitől úgy tűnik kezdett megnyugodni. Martin az arcát simogatta, majd a száját csókolta gyengéden. Már ettől a látványtól képes lettem volna második orgazmusomat megélni, de visszafogtam magam. Most Dave volt a lényeg. Őt kellett átlendíteni a szomorú hangulatán. Jó úton haladtunk.

- Te mit szeretnél most Martin? - kérdezte szemét kinyitva David.
- Téged, csak téged - válaszolta a kérdezett. Hirtelen jó ötletnek tűnt, hogy én menjek el, és ők hadd szeressék egymást, de mielőtt az elhatározást tett követhette volna Dave a mellkasomnak döntve a fejét felnézett rám - Na, cica, sikerült téged kiábrándítanom? Leestem-e a piedesztálodról, amit az évek alatt felépítettél? Látod, ez vagyok én! Kellek-e még így is?
- Most még sokkal jobban - feleltem elsírva magamat. - És, és Martin is. Annyira megérint, hogy így láthatlak benneteket. Ti, ti annyira... szeretitek egymást!

- Igen... szeretjük - súgta Martin végigcsókolva Dave torkát és nyakát, ami megfeszített állapotban volt, mivel továbbra is rám nézett hátra hajtott fejjel.
Dave elmosolyodott. - Ne sírj, cica... - súgta röviden, miközben hátra nyúlt egyik kezével és letörölte könnyeimet.
Nem bírtam ki, muszáj voltam hátrahajtott fejét megcirógatni, majd a szájához hajolni, hogy fejjel lefelé csókolhassam. Nyelve lassan átcsúszott a számba, amitől kezdtem egyre messzebbre kerülni a realitás talajától... megint.

Martin halkan dúdolt valamit Dave-nek, közelebb hajoltam, hogy én is hallhassam...

- „When I'm in your arms, the world makes sense, there’s no pretence...”

Elmosolyodtam, mikor felismertem a Damaged People-t. Martin arcát is megcirógattam, mire felnézett rám.

- Hisz azok vagyunk, nem?
- Jaj, Martin, ne már te is! Ne nyissunk itt rögtön pszichológiai szakambulanciát?
Erre már mindketten vigyorogtak.
- Na hál istennek, elszállt a gonosz átok - mosolyogtam vissza rájuk.

Mart nem mondott semmit, csak mosolygott, majd Dave válla fölött hozzám hajolt, hogy finoman megcsókoljon. Mikor elvált tőlem, még mindig Dave-et ölelte, és a vállára támasztva fejét nézett a szemeimbe.
- És ezt neked köszönhetjük... - jegyezte meg halkan.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés