11.

Csak sejteni tudtam, hogy Martin mikor nyúlt Dave jobbja után, mert teljesen elmerültem a férfi ajkainak ostromában. De egyszer csak Martin nyelvén kívül Dave két ujja is a képbe került. Egy hatalmasra sikeredett nyögéssel dicsértem, ahogy ujjai határozottan belém nyomultak. Őrült erővel kapaszkodtam meg fél kézzel a vállába, míg másikkal meghúztam véletlenül Martin szőke fürtjeit.

A csípőm megemelkedett, majd párszor bemozdult mozdulataik ritmusára. Hátrafeszítettem a fejem a párnába. Egész testem reszketett a mozdulataik hatására. Kétségkívül jó munkát végeztek, ha ki akartak engesztelni. Martin nyelve őrjítően mozgott a lábaim között, Dave ujjairól nem is beszélve...

Kedvenc énekesem ajkai és fogai még mindig a mellkasomat kényeztették, de én újra a szájára szomjaztam. Két kezemmel a nyakába kapaszkodva húztam fel, és mohón csókolni kezdtem. Úgy egy perc múlva azonban kénytelen voltam egy kicsit elfordítani a fejemet, hogy felnyöghessek gyorsuló ujjainak hatására. Ezt kihasználva az arcomat puszilgatta, majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Már azt hittem, hogy meghalok, mikor Martin közbeavatkozott. Cserélni akart...
Én már magatehetetlenül, a kéj után reszkető testtel hagytam, hogy azt tegyenek, amit akarnak. Újra megfeszültem, mikor Dave hódította meg az alsóbb régiókat, és Mart ujjai támadtak be, hogy közben ő is csókolni kezdhesse számat...
A vágytól gondolkodni képtelenül túrtam hol az egyik, hol a másik hajába, és ha lehetőségem volt rá, hangosan felnyögtem. Megőrjített ez a változatosság, a mohóságuk, hogy ennyi aktus után is akarnak még, az engesztelési vágyuk, a mozdulataik, az illatuk, az érintéseik...
Teljesen elvesztem két szeretőm egyidejű kényeztetéseiben, míg a testem verejtékben úszva ívbe nem feszült az orgazmustól ma már ki tudja, hogy hanyadszorra...
Martin szájába ziháltam, miközben gyengéden a melleimen futtatta végig ujjbegyeit. Dave levezetésként még finoman mozgott ügyes kis nyelvével, míg Martin kicsúsztatta ujjait belőlem és tovább csókolt.
Pár pillanat múlva azonban elszakítottam tőle az ajkaimat, hogy hátrahajtva a fejemet lehunyt szemekkel és szaporán emelkedő és süllyedő mellkassal zihálhassak a plafonra.

Tudtam, hogy fel kellene állnom és átvánszorognom a fürdőbe, de képtelennek éreztem rá magam. Teljesen lemerítettek a Duracell-fiúk. Az egyik az egyik oldalról bújt hozzám, a másik a másikról. Szentháromságunk egy idő múlva elcsendesedett, jobbomról egyenletes szuszogást hallottam, a nagymacskák lusták és sokat alszanak, ez a példány is ezt tette mellettem. A másik oldalamon Martin feküdt, de nem lehunyt szemekkel. - Szeretnék veled valamit megbeszélni - kezdte.

- Mondd csak - sóhajtottam erőtlenül, miközben én is a plafon felé fordítottam a tekintetem. Bal kezem az alvó párducunk hasamon nyugvó kezén feküdt.

- Amit csináltunk veled, vagyis amit leállítottál...
- Igen? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Remélem, meg tudsz bocsátani nekünk! - súgta. A szemem sarkából láttam, hogy felém fordítja arcát, és zöld tekintetével az arcomat figyeli.
Szelíden elmosolyodtam. - Már rég megbocsátottam nektek, ne aggódj - fordítottam felé én is a fejemet, és szabad kezemmel megsimogattam az arcát.
- Akkor jó - fújt egy nagyot, majd megfogta a csuklómat és a tenyerembe nyomott egy puszit, s végül a száját az enyémhez nyomta.

Egyre vadabbul csókoltam a férfit. Éreztem, hogy karjait körém fonva húz közelebb magához. Nem ellenkeztem.

Dave karja már rég a hátam mögött hevert a lepedőn. Eléggé kimeríthette a koncert, illetve ördögi kettősünk...
A figyelmemet azonban Martin kötötte le innentől. Elképesztett, hogy még mindig bírja szusszal! Kezei gyengéden, mégis határozottan siklottak bőrömön, nyelve egyre mohóbban csatázott az enyémmel.
Kezdett felizgatni a gondolat, hogy alvó párducunk mellett műveljük mindezt.

"Istenem, már megint?" - zakatolt a fejemben és beleremegtem a gondolatba. Már megint. Ez egyszerűen hihetetlen. Én sem bírtam betelni a két férfivel, de, hogy ők velem... ez teljesen ledöbbentett. Ujjaim finoman kezdték bejárni Mart oldalát, alig érintve a bőrét. Éreztem, hogy beleremeg.

A fenekemet, a csípőmet markolta, ahogy egyre szorosabban préselt felém fordult testéhez.
- Elképesztő vagy Martin! - suttogtam - Hogy bírod még mindig? - szakadtam el a szájától és néztem a szemeibe, miközben jobbom a mellkasáról lejjebb csúszott.

Éreztem az ágyékomnál a finom nyomást.
- Több van bennem, mint hinnéd - felelte a szőke férfi, majd újra nekem esett. Én felnyögtem. Egyszerűen nem bírtam mindezt felfogni. Fáradt voltam, elhasználódtam, de nem bírtam ellenállni. És nem is nagyon akartam.

Egy szenvedélyes csók után a nyakamat kezdte harapdálni, miközben egyik keze harapásoktól vöröslő mellemre tévedt, hogy gyengéden újra kőkeménnyé simogassa. Ezt sosem hittem volna! Hitetlenkedve hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar. Halkan sóhajoztam gyengéd érintéseitől. A "tökéletes szerető" jelző ugrott be hirtelen róla. Kezeim ott simogatták, ahol érték.

- Martin, mivel tudlak így beindítani... ezek után is? - suttogtam elhalón kezei alatt.
- Nem tudom, de azt nagyon jól csinálod... - siklott a szája jobb mellemre.
- De... semmi extra nincs bennem...
- Hülyeségeket beszélsz... Nem kell szépségnek lennie valakinek ahhoz, hogy megfogjon... Elég a kisugárzás... És amúgy se becsüld le magad - válaszolta csókjai és finom harapdálásai között.
- De...
- Ne beszélj annyit. Felébred Dave... - siklott a keze ki tudja hanyadszorra a lábaim közé.
- És az baj? - nyögtem kicsit hangosabban.
- Most magamnak akarlak - jelentette ki határozottan, de mégis gyengédséggel a hangjában.
Nem volt több mondandóm, vagy kifogásom. Egy meleg pillantást küldtem felé, majd finoman a hátára fordítottam, hogy fölé térdelhessek.
- Akkor a tied leszek - súgtam szinte a szájába, s pár mohó csók után szégyentelenül elindultak ajkaim lefelé, hogy a mellkasa végigcirógatása után újra férfiasságát érezhessem ajkaim között.
Elhalón nyögött fel, és újra a hajamba túrt. De nem sokáig engedte, hogy dolgozzak rajta. Gyengéden megsimogatta a vállamat, majd fölhúzott magához édes csókjai miatt.
Ellenállás nélkül tűrtem, hogy visszafordítson eredeti állapotomba. Dave keze majdnem hozzámért, de az énekes még mindig aludt. Igazság szerint Martinnak sikerült azt a számomra hihetetlen dolgot elérnie, hogy pár percre teljesen elfelejtkezem a mellettem alvó Dave Gahanről...
Telve gyengédséggel tárta szét lábaimat és térdelt közéjük, hogy aztán megragadva korábbi határozott szorításaiktól sajgó csípőmet olvassza eggyé testünket. Mindketten halkan felnyögtünk az ismerős érzéstől.
Úgy helyezkedett, hogy teljes hosszával elfoglalhassa a terepet. Vállaimnál az ágyra támaszkodott, és hosszú hajamba túrt, miközben finoman mozogni kezdett csípőjével. Ajkai után kaptam, hogy elnyomjam feltörni készülő nyögéseimet. Belefeszült a testem, hogy nem lehetek hangos.
Hosszú percekig ostromolt csípőjének mozdulataival, a vége felé szenvedélyesebb ritmust felvéve, mire én nem tudtam visszafogni pár hangosabb nyögést. Aztán testem a mai nap folyamán sokadszorra adta meg magát a magával söprő gyönyörnek, melyet pár pillanattal Martin előtt értem el. Zihálva fogadtam magamba forró magját.
Izzadt teste rám nehezedett, lélegzete a fülemet és a nyakamat csiklandozta, ahogy a fejem alatt nyugvó párnába fúrta homlokát. Karjaimmal átkaroltam vállait, kezeim a hátát simogatták.

Dave még mindig édesen aludt.
- Nézd, hogy alszik - böktem felé.
- Ja tudom. Nagyon keveset és nagyon nehezen alszik, szinte állandóan ébren van, mint Edison. De ha sikerül neki elaludni, akkor bármit tehetsz vele, nem ébred fel. Figyelj csak - hajolt előre Martin..
- Csak nem akarod álmában piszkálni szegényt, olyan aranyosan alszik! Hadd pihenjen, kandúrka!
- De, de, mutatok valamit, ezt figyeld - nyúlt mit sem sejtő áldozata felé.

- Martin, mit csinálsz? - kérdeztem újra, miközben szeretőm felsőteste balra fordult, hogy Dave-hez nyúlhasson. Ezt igazából egy halk nyögéssel is díjaztam, mert még csak most csúszott ki belőlem.
- Csak figyelj! - vigyorgott rám.

- Martin, ne csináld! Irtó dühös lesz, ha felébreszted, nagyon fáradt volt már.
- Nyugi, pont ez a lényeg, nem fog felébredni, bebizonyítom!

Először odahajolt Dave füléhez és elég hangosan szólongatni kezdte. Semmi reakció. Majd elkezdte Dave testét az ágyon rázni, erre sem történt semmi. Baromira féltem, ha felébreszti mit fogunk a vad párductól kapni. Csak feküdt, olyan volt, mintha halott lenne. Összeugrott a gyomrom a látványra, pedig láttam, hogy fel s le mozog a hasa, tehát lélegzik. Ekkor Martin felállt és dolgokat kezdett el pakolni Dave mellkasára és hasára. Előbb egy üres bőröndöt, utána egy bibliát meg egy telefonkönyvet, utána az asztalról egy gyümölcskosarat és mellé egy váza virágot. - Na kész, jelentette ki büszkén szemlélve művét. És David aludt a piramis alatt, mint egy kis angyal. Sajnáltam szegényt, de annyira mókás volt, hogy kitört belőlem a fuldokló nevetés.
- Na ugye milyen mókás barátunk van - somolygott Martin. Annyira örült a kis csínyének. Azt mondják, minden felnőtt férfiban él egy kisfiú, aki időnként előtör. Nos, ebben a kettőben nem néha tört elő, mindig látszott. Lényük egy része gyerek maradt örökre.
- Most pedig fényképeket fogunk csinálni - állt fel és a nadrágja zsebeiben keresgélte a mobilját.

- Te Mart, ebben biztos vagy? - néztem kétkedve rá miközben a vékony takarót a mellkasomhoz szorítottam az ágyon ülve, és aggodalmas pillantást lövelltem a piramis alján alvó Dave felé.
- Határozottan - nyomkodta telefonján a gombokat, majd beállt a fotózáshoz.
Nagyot sóhajtva ejtettem fejemet kezembe. Nem tudtam, hogy Dave mit fog szólni hozzá, ha ezt valaha is meglátja, de biztos nem fog repesni az örömtől.
Mart ellőtt pár képet, mikor megszólított:
- Hé, cica, nézz rám!
- Mi? - pillantottam fel leeresztve az eddig a fejemet fogó kezemet elfelejtkezve a valószínű tényről, hogy képet akart csinálni rólam. - Hé! - méltatlankodtam megkésve. A kép már elkészült. - Töröld ki!
- Nem, nem törlöm! - pötyögött pár gombon Mart - feltehetőleg elmentette a képem.
- De!
- De nem! Mi az, nem akarsz a telefonomban lenni?
- Nem. Minek? Felesleges lenne.
- Most miért mondod? - térdelt le a lábaimhoz felhúzott térdemre támaszkodva egyik kezével.
- Mert holnap elrepültök és sosem látjuk többé egymást. Mire lenne jó? Semmi értelme. Vagy minden meghódítottról készítesz képet? - mosolyodtam el kicsit cinikusan.
- Nem, nem szoktam - válaszolta kicsit sértődött hangsúllyal - Épp meg akartalak kérni, hogy talán pötyögd be a telefonszámodat...

Martin még egyszer kérte a számomat és persze megadtam neki. - Elkérhetem én is a tieteket? kérdeztem tőle.

- Ha nagyon bizalmasan kezeled, akkor igen. Legalábbis az enyémet megadom, Dave-ét nem adom tovább a megkérdezése nélkül - bólintott.
- Persze, érthető. És... köszönöm - mosolyogtam rá, bár magamban egyáltalán nem reménykedtem benne, hogy valaha is felhívnak újra.
- Nem, én örülök, hogy megismerhettünk a véletlen egy furcsa fintorának... vagy inkább Dave csokiéhségének köszönhetően - simított végig az arcomon, majd egy gyors csókot nyomott a számra.
Én csak elmosolyodtam.
- Na jó, lepakolom szegényt... - vigyorgott rá a mozdulatlan társára, és hamar el is tűntette róla a felhalmozott tárgyakat. - Gyere, zuhanyozzunk le, már hajnal van és nagyon fáradtak vagyunk, le kell feküdnünk. Jó, ha itt alszunk mindhárman? Elég nagy az ágy. Én már át nem megyek a szobámba, te pedig, te nem bánnád ugye, ha két oldalról bújnánk hozzád, és a füledbe szuszognánk?

- Meg is követelném magamnak azt a két szuszogást - súgtam mosolyogva. - Mint egy párduccsalád... - nevettem fel halkan, és hagytam, hogy Martin kézen fogva a fürdőbe húzzon. Éreztem, hogy én is fáradt vagyok már ennyi izgalom után, hogy tagjaim nehézkesen mozognak. Sejtettem, hogy másnapra számos lila és zöld folttal leszek gazdagabb szerte a testemen. Egyáltalán azon csodálkoztam, hogy még képes voltam ennyi ostrom után lábra állni... Aztán félretoltam zavaró gondolataimat, és kiélveztem a Martin Gore-ral való fürdés minden egyes pillanatát, hogy aztán visszatérve meztelenül bújjak szorosan be kettejük közé életem legfantasztikusabb éjszakájának lezárásaként.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés