12.

Már későre járt, amikor felébredtünk. Illetve Dave ki tudja mióta fenn lehetett már, a lakosztály másik szobájában ült, tévézett és reggelizett. Martin még békésen húzta a lóbőrt. Magamra kaptam egy szállodai fürdőköpenyt és átléptem Dave-hez, halkan húzva be magam mögött az ajtót.
- Szia Drága - üdvözölt, mielőtt én köszönthettem volna őt. Friss volt és harmatos. Élettel teli. Imádom, amikor szikrázik az energiától, jó ránézni!
- Szia David, felébredtél? - kérdeztem igen elmésen tőle.
- Ja, fel. Éhes vagy? Kenjek neked egy pirítóst? - mosolyogta, és a kávémat már öntötte is a bögrébe.
- Honnan tudod, hogy kávéfüggő vagyok?
- Nem láttad magad bejönni! Be van gyógyulva a szemed, szinte tapogatóztál.
- Na, szépen nézhetek ki, nincs itt egy tükör, hogy felmérjem a kicsapongás eredményét? Odaléptem a falon lévő velencei kristályutánzathoz és csaknem visszahőköltem: - The person in the mirror can't be me… - dúdoltam a tükörbe az arcomat fintorgatva és végül nyelvet öltve a tükörképemre.
- Te szereted a Paper Monsterst! - élénkült fel.
- Már hogyne szeretném!
- Csak mert nagyon sok DM rajongónak nemigen tetszik. Nem olyan, mint a DM!
- Hál istennek, hogy nem. Az a zene te vagy. Csak rólad szól, senki másról. Aki meg nem szereti, ne hallgassa. Én hallgatom, mert szeretem.
- Köszönöm cica, aranyos vagy.
- Bármikor - ültem le vele szemben, csak hívj fel, ha akarsz, ha éppen azt akarod hallani milyen remek fickó is vagy te. Soha nem unok bele..
- Te, macska! Hízelegsz?
- Aha.
- Dorombolsz is?
- Akarod? Csak simogass meg, és dorombolni kezdek.
- Gyere, ülj át mellém - hívott és én mellébújtam, belefúrva arcom férfias, illatos, frissen mosott testébe.
- Huh, enni akarsz vagy mit? - kérdezte, mert nem bírtam megállítani a kezem, ami a tegnap bejárt területeken kalandozott.
- Vagy mit!
- Együnk előbb – kérte -, semmihez sem tudok kezdeni, ha éhes vagyok.
- Ühüm - válaszoltam két korty kávé között.
- Cica, kérnék valamit!
- Rajta!
- Megadnád a számodat nekem?
- Dave, hát persze.
- Ki tudja.... Úgy érzem, hiányozni fogsz.
- De édes vagy! De jó! Hiányozni fogok neked?
- Úgy tűnik. Itt ültem kint és rád gondoltam. Hamar felébredtem és elmentem futni. Ahogy a rakparton futottam, néztem a felkelő napot a Duna vizén, és ahogy ébredt a város végig te voltál az eszemben. Te, Budapest, Magyarország. Szeretném, ha még találkozhatnánk. Nem bánnád?
- David! Hogy bánnám-e? Jaj istenem, Dave én szeretlek téged, hisz tudod! Persze, hogy nem bánnám. Amikor csak akarod...

Dave bőséges reggelit rendelt a szobaszerviztől, hogy majdan felébredő kidőlt szőkeségünk is ehessen, ha feleszmél kómaszerű álmából. Én is istenes adagot betoltam, hiszen rendesen lefárasztottak kedvenc zenészeim. Egyáltalán azon csodálkoztam, hogy fel tudtam kelni az ágyból. A testemen gyors ellenőrző pillantásaim során számos liluló, illetve zöldülő foltot találtam, de nem zavartak különösképpen, főleg ha arra gondoltam, hogy hogyan is szereztem őket. Elmosolyodtam miközben megkentem utolsó kiflimet vajjal.
- Ejha cica, nem semmi gyomrod van... - jegyezte meg Dave, aki már percek óta befejezte reggeliét, amit egy elmaradhatatlan belga táblacsokival koronázott meg éppen.
- Csodálkozol? Ennyi mozgás után? - kacsintottam rá. - Jobbak vagytok, mint egy update diéta - kuncogtam.
Egy elbűvölő mosolyt kaptam erre, majd felém nyújtotta félig már elpusztított csokiját.
- Kérsz?
- Megosztanád velem becses csokiadagodat? - vigyorogtam miután lenyeltem az utolsó falat kiflimet.
- Meg. Elvégre ez "hozott össze" minket - vonta meg egy kicsit a vállát.
Egy pillanatra elbűvölten figyeltem a mozdulatra bőre alatt megfeszülő izmait meztelen felsőtestén.
- Köszi - tértem vissza a valóságba és letörtem egy kocka csokit.

Beleharaptam a csokiba, amit elém tartott. Ahogyan majszoltam, közben az ajkaimra tette az ujjait.
- Ezt mér' csinálod - csámcsogtam rá.
- Csak érezni akarlak.
Egy hirtelen nyeléssel küldtem le a cuccot a torkomon. Egy szavával, egy érintésével felhúzott megint....

- Oh... ebben az esetben... - vigyorodtam el csokis számmal, majd szemérmetlenül az ölébe másztam és lovagló ülésben a combjaira ereszkedtem. Nem viselt mást csak egy aprócska boxert.
- Hmm... ez már jobban tetszik - fonta karjait a derekam köré, de mikor meg akart csókolni, elhúzódtam. Értetlenül nézett rám.
- Add csak ide azt a csokit! - mosolyogtam, majd mikor megkaptam, újra letörtem egy kockát, és a fogaim közé fogtam.
Elmosolyodott, majd utána kapott. A csoki gyorsan olvadt a szánkban és édes íze ott érződött nyelveinken. Közben kezei sem tétlenkedtek.
- Nincs rajtad bugyi... - állapította meg pár centire eltávolodva a számtól.
- Nincs - mosolyogtam ördögien - Csak a köntös... Miért, hiányolod?

- Nem, azt egyáltalán nem mondhatnám - nyúlt a lábaim közé mire mosolyogva levegő után kaptam.
- Most mondjam azt, hogy ez nem lepett meg? - simogattam meg az arcát miközben csípőm aprókat mozdult ujjainak ritmusára. – De azt hiszem mégis jobb, ha felveszek egy bugyit - súgtam a fülébe, amikor Martin begyógyult szemekkel kitapogatta magának az utat a reggeliző asztalhoz és óriásiakat ásítva leült mellénk, majd "csukott" szemekkel ránk nézett.

Dave kelletlenül mordult egyet, és lábaim között időző keze inkább csatlakozott baljához, ami a csípőmön nyugodott. Elmosolyodva csúsztam kicsit lejjebb az ölében, hogy fejemet a mellkasára hajthassam Martin felé fordítva arcomat.
- Na mi az álomszuszék? - kérdeztem a szőkeségtől mosolygósan. Éreztem, hogy Dave karjai átölelnek, és ez hihetetlenül jól tudott esni. Nem is akartam semmi mást, csak öleljen, olyan sokáig, amíg csak lehet. Martin tovább ásítozott jó hangosan, a szavannai oroszlánok jutottak róla eszembe, különösen ezerfelé borzolódott sörénye miatt.
- Mi van, összenőttetek? - kérdezte.

- Talán irigykedsz? - vigyorgott Dave még inkább magához vonva. Halkan felkuncogtam.
Martin morgott valamit válaszul, de egyikünk se értette, mert reggeli artikulálatlansága megakadályozta ezt.
- Őrülten édes vagy ilyen kómásan - jegyeztem meg. Dave hallatott egy hitetlenkedő horkantást.
- De jó nekem - dörzsölte meg a szemét az ujjaival. - Hogy lehetsz ennyire friss a tegnapi után? - kérdezte tőlem kicsit hitetlenkedve.
- Ugyan már Martin, nem hallottál még róla, hogy a nők egy jó szex után másnap mindig tele vannak energiával meg boldogsághormonokkal? - vigyorgott Dave. Beleborzongtam, ahogy éreztem fülem alatt a szívének dobogását, és a hangját, amit a mellkasa a fülemhez továbbított. - És azt hiszem, a kisasszonynak nem csak egy jó aktusa volt a tegnapi nap és éjszaka folyamán... - duruzsolta, mire én hallattam egy dorombolásra emlékeztető hangot.

- Nicsak, cica van az ölemben! Simogatlak cica, csak dorombolj - duruzsolta a fülembe Dave. És olyan halkan, hogy Martin ne hallja -, mert őrületesen fel tudsz vele izgatni. Már épp jó úton voltunk. Hagyjuk majdnem kómás barátunkat és vagy húzzunk le úszni, hogy lehűljek, vagy gyere velem a fürdőszobába vagy a balkonra, akárhová és helyére teszem a dolgokat.
- Az erkélyre? Megőrültél? Privi show a rajongóidnak? Tényleg, nézzünk már ki, vannak-e lenn. Kérlek, ha igen, üdvözöld őket!
- Miközben téged intézlek el?
- David, rossz vagy!
- Nem rossz, hanem, tudod ezt úgy hívják, hogy...

- Tudom, tudom, ki ne mondd. Dave, veszed el onnan a kezed!

- Most miéééért? - húzta el kicsit duzzogva, amitől még imádni valóbb volt az arckifejezése, ahogy felemeltem a fejem egy pillanatra, hogy a szemébe nézhessek.
- Mert én ilyen kegyetlen fajta vagyok... - cukkoltam, és lefogtam garázdálkodó kezét, fejem viszont visszahajtottam a mellkasára, és hogy még inkább húzzam az agyát, tovább doromboltam neki egy kicsit fészkelődve az ölében.
Ezt díjazva halkan felnyögött.

- Reggeli műsort adunk Szöszinek – suttogta - vagy bejössz végre abba a XXXXX fürdőszobába velem?
- Uhuh, Dave, hé, azt hiszem jobb, ha megteszem, amire kérsz - kászálódtam le róla, maradtam volna csak még fél percet, már nem zavartatta volna magát az asztalnál sem.

Huncutul csillogó szemekkel néztem vissza a felpattanó Dave-re, aki kézen ragadott, és határozottan húzni kezdett az említett helyiség felé.
- Jó étvágyat! - szóltam még hátra a szőkeségnek, aki épp belekezdett a kajálásba, de csak egy kómás mordulást kaptam válaszul. Még arra sem volt ereje, hogy megkérdezze, hova megyünk. Bár lehet, hogy tisztában volt vele. Elvigyorodtam, ahogy visszafordultam Dave-hez. - A barátod eszméletlen édes - állapítottam meg, miközben behúzott a fürdő ajtaján.
- De én nem édes vagyok, hanem kanos - szorított határozottan az ajtónak.
- Ufff... - fújtam ki a levegőt két karja közé szorulva mikor finoman a sima fának lökött. - Még egy ilyen mondat, és menthetetlenül beindulok rád - állapítottam meg, aztán elhalón felnyögtem, mivel jobb kezének ujjai a köntös alá nyúlva újra a combjaim közé furakodtak.

Aztán hirtelen le is esett a köntös és utána már csak az ütemes, tompa puffanásokat lehetett hallani az ajtó deszkáján.

Mart közben odakint eszegetett békésen. Somolyogva rágcsálta a lekváros pirítósát, miközben hallgatta az ütemes puffanásokat. Néha elkapott egy-egy hangosabb nyögést, ami az ajtón keresztül tompán jutott csak el hozzá.

Épp levezetésként egy bögre tejet iszogatott hátradőlve a kanapén mikor hallotta a nő tompa, de egyértelmű sikolyát. Szája újra mosolyra rándult.
- Úgy tűnik, eredményesen doromboltál, cica - jegyezte meg már éberen a szőkeség pár perc múlva, mikor kipirult arccal megjelentem az ajtóban.
Elmosolyodtam, és elégedetten nyújtóztam egyet újra felvett köntösömben.

Elmosolyodtam, majd eltámolyogtam a szöszkéig és leültem mellé. Kicsit ziháltam még. Dave nem jelent meg, hallani lehetett, ahogy ömleni kezd a zuhanyzóból a víz, jelezvén, hogy párducom fürödni ment. Hát, akkor most itt van nekem az aranyszín oroszlánom.

- Kényeztetnél engem is egy kicsit? - kérdezte Martin egyszerűen, kedvesen mosolyogva rám.
- Oh, hogyne, pont ez járt a fejemben.
- Te! Miközben Dave megtett mindent, hogy elkápráztasson, te rám gondoltál?
- Előfordul időnként, igen.
- Uram Jézus, ilyet se mondott még nekem senki. Ez több, mint izgató, tudod. Én tudom csak igazán mit képes Dave művelni az emberrel és te közben rám gondoltál? Nem hiszem el! Meg ne mondd neki, mert kiugrik az ablakból!
- Dehogy mondom, de te se, jó?

- Nem fogom - eresztett meg Gore egy mosolyt, amitől mindig elolvadtam. Ez látszódhatott is rajtam, mert Mart mosolya valamivel szélesebb lett és átkarolt, hogy közel vonjon magához - Ne aggódj, nem ejtettek a fejem lágyára, még ha néha úgy is tűnik - mosolygott rám, majd hagytam magam, hogy az ölébe húzzon.
- Ismerős szituáció... - jegyeztem meg.
- Csak most nem Dave van alattad - vonta meg a vállát kicsit, és végigsimított a hátamon.
- Hát igen. Hogy szeretnéd? - kérdeztem karjaimat a nyakába fonva.
- Legyél a lovasom - kérte egy puha csók kíséretében, miközben a mai reggel folyamán másodszorra került le rólam az a haszontalan köntös. Érdemes egyáltalán magamon hagyni?
Elmosolyodtam miután elváltak ajkaink. Bólintottam. - Fiúk, ti szétszedtek engem... - jegyeztem meg félhangosan. A fürdő felé pillantottam, ahonnan még mindig a zuhanyzás hangjai hallatszottak.
- Ne aggódj, ha egyszer beszabadul a fürdőbe... Van időnk - nyalt végig a kulcscsontomon, majd a nyakamon.
- Dehogy aggódom...
Elkezdtem fészkelődni az ölében, hogy kényelmesen el tudjak helyezkedni. Ezzel nem utolsósorban ingereltem Martint, akinek arcára mindez kiült. A tekintete egyre sötétebb lett és rabul ejtett. "Jaj, istenem sok ez nekem...", gondoltam magamban, ahogy lehajoltam a szőkéhez, hogy megcsókoljam.

Mohón csókolt vissza. Felötlött bennem a kérdés, hogy vajon ez amiatt is lehet, hogy valamilyen szinten felingerelték volna a hangok, amiket Dave-vel hallattunk és okoztunk? De nem kérdeztem meg, csak hagytam, hogy nyelve mohón űzze enyémet, kezei pedig a hátamon, a fenekemen, a combjaimon és a nyakába font karjaimon fussanak végig. Aztán megfogta jobbomat, és köntöse csomójához vezette, hogy bontsam ki.
Megtettem. Rajta sem volt más. Tekintetem mohón itta a meztelen Martin Gore látványát.

A férfi alaposan végigmért engem is és újfent elmosolyodott. Nem bírtam neki ellenállni, vadul estem neki. Ott csókoltam és cirógattam, ahol értem.

Kezem hamar rátalált férfiasságára, hogy izgatni kezdhesse, amit a szőkeség elégedett nyögésekkel díjazott. Hol a melleimet, hol a fenekemet markolta miközben szájával vadul birtokolta az enyémet.

Közben a csobogás erősödött és vidám éneklés hallatszott ki a fürdőből.
- Csak nem énekelni szokott zuhany közben? - nevettem fel.
- Dehogynem, így kezdődött a karrierje is. A testvérei addig mondták neki, hogy hagyja már abba a kádban való kornyikálást és inkább egy bárban énekeljen részegen, hogy megfogadta a tanácsukat. Így hallottuk meg az érctorkú tarajost mi.
- Ezt nem hiszem el. Neked is tetszik a hangja?
- Naná, gyönyörű hangja van, imádom. Neked nem énekelt a füledbe? Biztosan tudom, hogy ezzel kábítja a nőket..

- Engem nem nagyon kellett kábítanotok... - húztam végig kicsit erőteljesebben a kezemet büszkeségén.
- Ez igaz - értett egyet felnyögve.
- Mondjuk, ha azt vesszük, a Dirt tegnapi éneklése számíthat ennek, nem? Mellesleg ez volt a legizgatóbb és legjobb verziója, amit valaha is hallottam - hajoltam le a szájához incselkedve, de mindig elhúztam a fejem, mikor megcsókolt volna.

- Hmm, hát már megdolgoztunk agyilag az elmúlt pár évben, szóval könnyű győzelem volt.
- Igen, ezt gondolod - emelkedtem fel az öléből teljesen abbahagyva mindennemű cirógatást és etyepetyét.

Zordan nézett vissza rám: - Még!
- Kérjed szépen, illedelmesen és izgatóan! Gyerünk! De legyen nagyon izgató!

- Mi az cica, megbántódtál? - simogatta meg gyengéden a derekamat.
- Én? Ugyan! Csak az imént tituláltál egy könnyűvérű kis... lotyónak - vontam meg a vállam kicsit ingerülten.
- Hé... hé, nyugi! Tudjuk, hogy nem vagy az. Tudjuk, hogy ez csak nekünk, kettőnknek szól Dave-vel. És a tudat, hogy egy ilyen szépség csak miattunk válik ilyen izgató vadmacskává, hát... hogy is mondjam, enyhén szólva felizgat minket... - nyalta meg a szája szélét, kezei pedig a fenekemen szánkáztak.
Csak egy halvány mosolyt villantottam rá, miközben hűvösen csillogó szemeimmel méregettem őt és szavait.
- Na, cica, kérlek szépen! - nézett rám zölden villanó kiskutyaszemekkel.
- Mire kérsz, Martin? Hadd halljam! - szorítottam meg a vállát ujjaimmal. Röviden felszisszent, s elsötétült a tekintete.
- Uralkodj rajtam, cica, mint egy királynő! Hajts az uralmad alá! - válaszolta a vágytól mélyebbé vált hangon, kezeivel megmarkolva a fenekem.
Az agyam kezdett elborulni a lehetőségtől.
- Hmm... ez elég izgatónak tűnik számomra... - nyaltam meg a száját előrébb hajolva, majd vadul beleharaptam alsóajkába, és lassan húztam el azt a fogaimmal, csak hogy utána mohón csókoljam tovább.

Nem tudom mikor szűnt meg az éneklés odakint és mikor lett csend. Érthető módon mással voltam elfoglalva. Martin lenyűgöző tud lenni, khmm, ha érthető mire gondolok. Ahogyan vadul csókoltam tovább tekintetem átsiklott a válla fölött és Davidet pillantottam meg, ahogyan a tőle szokásos módon szétvetett lábakkal az ágyon ült. Bennünket nézett.

Végigmértem, miközben nem szakítottam meg mohó csókjaimat Martinnal. Sőt, egyáltalán nem adtam a szőkeség tudtára, hogy észleltem valaki mást is a szobában. Ujjaim erélyesen fogták újra közre. Azt akarta, hogy uralkodjak rajta? Hát jó... Nem fogok csalódást okozni neki.
Belenyögött a számba, ahogy kezem határozottan mozgásba lendült. Szabad kezem ujjaival váratlanul karmoltam végig a vállát, miközben nem törődve hangos nyögésével gyötörtem tovább a száját, s Dave-et néztem fél szemmel. Látta, hogy figyelem.

De nem csinált semmit, azon kívül, hogy keresztberakta egymáson a lábait. Komolyan, csak a távirányító hiányzott a kezéből! Úgy ült ott, mint egy jóllakott óvodás uzsi után.

Műsort akar? Hát megkapja! Áttértem Martin nyakára, illetve a fülcimpájára. Nem kíméltem a bőrét, erőteljesen haraptam és szívogattam az érzékeny felületet. Kezem elhagyta ágaskodó férfiasságát, hogy a mellkasát karmolhassam. Kezei mohón és rendszertelenül siklottak testemen. Éreztem, hogy baljával a tarkómhoz nyúl, hogy jobban odanyomja a nyakához számat. Erősen beleharaptam, ha már ott voltam, aztán Dave-re pillantottam. Mart fájdalmasan kéjes kiáltása még ott visszhangzott a szobában. Fél szemmel Dave szemébe nézve nyaltam végig az általam okozott sebet. Mart a fenekembe markolt szabad kezével, míg a másikkal meghúzta tincseimet ezzel hátrább kényszerítve kicsit a fejemet.
- Gyere már! - nyögte.
- Nem. Most én diktálok! - jelentettem ki határozottan, miközben kiszabadítottam tarkómat szorításából, és megfogva kezeit kinyújtva a kanapé háttámlájára vezettem őket.
- Mit csinálsz? - súgta vágytól rekedten.
- Tetszeni fog - válaszoltam, majd kicsit sajnálkozva, amiért egy darabig most nem fogom látni az énekesemet, fogaimmal a kulcscsontjához kaptam megtámaszkodva a szőkeség teste mellett.

Ebben viszont tévedtem, mert Dave felállt és közelebb jött, szinte már teljesen Martin mögött állt. Alig álltam meg, hogy rá ne sziszegjek, hogy menjen már arrébb, de nem akartam Martint megzavarni.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés