6.

Arlyn lassan kioldalazott Sela-val a vízsugár alól, és arra a nagy kőre ültette társát, amin korábban hasalt, de egy pillanatra sem szakadt el nyelvével a másikétól. Kezei most már szabadon garázdálkodhattak a másik testén. Két tenyere a jól ismert mellekre siklottak, elkezdve ingerelni azokat.

Sela egy pillanatra elszakadt Arlyn ajkaitól, hogy felsóhajthasson, de aztán újra mohón kapott utánuk.

A magasabbik lány kezei aztán lejjebb siklottak, és Sela hosszú combjait markolták és simogatták, ujjaival egyre följebb rajzolva a kis köröket belsőcombjain, csak hogy még jobban felcsigázza a másikat, miközben lelassította heves csókjukat, hogy szinte már kínzóan érzéki legyen.

Sela nem viselte el ezt a kínzó szenvedélyességet, vadul tört ki ellene csókjaival.

- Nah, cica... a végén még leharapod a nyelvemet... - jegyezte meg egy leheletnyire eltávolodva a kipirosodott ajkaktól csábosan rámosolyogva, míg egyetlen ujjal éppen hogy csak hozzáért Sela testének legérzékenyebb pontjához.

Sela durván markolt a hosszú fekete tincsekbe és rántotta közel magához Arlynt.

- Nem ez a legalkalmasabb idő a játékra.

- Pedig játszani fogok... - ellenkezett, ujjait felfelé "sétáltatva" a nő szeméremdombján.

Dave halkan ugyan, de hallott pár hangfoszlányt. Türelmetlenül várta, hogy végre újra történjen valami, s eközben a várakozás közben kezének ritmusa lelassult kicsit.

Sela elengedte a fekete tincseket. Tudta, hogy nincs értelme Arlynnal ellenkeznie.

A nő elmosolyodott a megadáson, és ajkai végigcsúsztak a meztelen nyakon, majd végignyalta a kulcscsontot, nyelvével pár pillanatig ingerelve a szépen kirajzolódó lyukat középen, majd egy nedves csíkot húzott nyelvével egészen Sela feszessé vált melleiig. Míg egyik hüvelyujja dörzsölni kezdte a kemény bimbót, a másik oldalon mohón szopogatni kezdte a selymes bőrt, lehunyt szemmel koncentrálva a feladatára, mélyen a szájába fogadva a puha húst.

Áldozata mély torokhangon nyögött fel fejét felfelé szegve.

Pár perces intenzív kínzás után felnézett áldozatára, és megkeresve a vágytól elsötétült tekintetet lassan nyalt végig a mellbimbón megtámaszkodva Sela két oldalán kezeivel.

Sela egy elnyújtott, szenvedélyes csókot ajándékozott neki, miközben egyik kezével a fenekébe markolt.

Arlyn Sela szájába nyögött, majd elhagyva a melleit, érzékien harapdálni kezdte a lapos hasat, szinte kínzóan lassan, miközben érezte, hogy saját testében is újra éledezni kezd a vágy. Miután belenyalt Sela köldökébe, letérdelt, hogy újra használhassa a kezeit, melyek először megmarkolták a fehér melleket, majd végigsimítottak először Sela oldalán, majd a combjain, melyeket széjjelebb is tárt mindjárt.

Dave újra keményebben fogta közre magát, mikor látta, hogy Arlyn is munkához látott. Abszurd módon valahogy kettejük közé képzelte magát, elképzelte finom érintéseiket a testén, vagy, ahogy végignyalják az érzékeny bőrét.

Arlyn mit sem sejtve folytatta munkáját, ujjaival széjjelebb húzta Sela-t, és nyelvével finoman ingerelni kezdte lüktető pontját, miközben jobbjának ujjai saját magára is rátaláltak némi simogatás erejéig a lábai közt.

Sela felsikkantott elragadtatásában, ahogy társa egyre inkább belemerült a munkájába. Ujjai újfent eltűntek a fekete tincsekben.

A látvány Dave-re is hatással volt.

Arlyn egyre jobban belemerült a foglalatosságába, bevetve ajkait, nyelvét és fogait is, hogy az őrületbe kergesse szeretőjét. Érezte az ujjai finom húzását vizes hajában, de ezt egyáltalán nem bánta. Ujjai hegyével végigsimított Sela lábai között, majd felpillantott rá.

- Uhh... de nedves vagy! - sóhajtotta rekedten - Ennyire szeretnéd? - nyalta meg saját száját.

- Gyere már! – nyögte.

Vele együtt majdnem egy időben Dave is felnyögött. Sikerült újra feltüzelnie magát. Nem hitte volna, hogy ez a látvány ilyen szinten be tudja indítani. Így még sosem kívánt semmit és senkit, sosem érezte a belső tüzet ilyen mértékben égni.

        A most már guggoló nő egyik kezét felfuttatta, a tenyerével végigsimítva Sela mellkasán, és a szájához tartotta mutató és középső ujját egy ördögi félmosollyal, miközben szabad keze tovább ingerelte Sela-t.

        Dave azt hitte, hogy menten elmegy a látványtól. Ezt már nem bírta ép ésszel felfogni.

Miután Sela készségesen mélyen a szájába fogadta a két ujjat, és egy kis ideig szopogatta is őket, Arlyn kiszabadította kezét, és újra visszatért az előtte fekvő lábai közé, de végig saját maga is kapkodva kicsit a levegő után figyelte Sela-t, ahogy két ujja lassan, centiről-centire eltűnt a forró ölben.

Hangos nyögést kapott válaszul - Hiányoztál...! - fújtatta barna hajú társa. Tényleg, milyen rég érezhette így Arlynt? Hónapok óta nem volt alkalmuk, idejük egymásra. A többi halálfaló, a Nagyúr, a tervek előkészítése, majd véghezvitele, a harcok... A harcok aggasztották a leginkább. Nekik, mint a Nagyúr legbennfentesebb halálfalói minden egyes harcban az élvonalban kell lenniük. Nem bírná elviselni, ha Arlynnal történne valami. Nem, és nem csak a lány miatt. Önmaga miatt. Arlyn ébresztette rá arra, hogy nem olyan, mint Lucius vagy Piton. Hogy vannak még érzései, és nem csak gyilkolni tud. Hogy valahol legbelül még emberi lény. Ha Arlynnal történne valami, ez a törékeny része lényének azonnal szörnyethalna.

- Oh, te is nekem! Nem is tudod, mennyire... - sóhajtotta a másik - De megmutatom...

Ujjai határozottabban merültek el benne, és hamarosan gyorsulni is kezdtek, míg szája visszatalált a nő csiklójára, szabad keze meg hol Sela fehér combját markolta, hol saját magát izgatta. Gyönyört akart adni szeretőjének, akit már rég nem ízlelhetett így. Örömet akart okozni annak a személynek, aki képes volt őt a földön tartani, kezelni, lereagálni a dühkitöréseit, mikor elborul az agya beletáncolva az őrültségbe. Csak ő volt ilyen hatással rá, és ezt értékelte.

Elvesztette az önkontrolját. Kezei ott cirógatták a másik testét, ahol érték. Eltorzult kapcsolat volt ez kettejük között, de nem a szükség hozta létre. Valahogy egymásra találtak. Mennyi volt ennek az esélye? Egy olyan világban, mint az övék... még a nullánál is kisebb. De neki megadatott. Ha holnap meghal, vagy holnapután, akkor azzal a tudattal hagyja itt az árnyékvilágot, hogy ő nem volt olyan, mint a többi halálfaló.

De Arlyn nem hagyta, hogy többet agyaljon a kérdésen, mert kétirányú kényeztetése egyre szenvedélyesebbé vált, és rányögött Sela csiklójára, mikor érezte, hogy saját maga is újra a határ széléhez került. Aztán lassan becsúsztatta gyűrűsujját is.

Sikerült kicsikarnia Sela-ból egy újabb sikolyt, aminek a csengése végigborzongatta Dave hátát a gerince mentén. Egyre inkább elmélyült önnön kényeztetésében, hagyta, hogy a dolgok maguktól folyjanak. Nem szégyellte magát érte.

Arlyn egy pillanatra elmosolyodott, majd újra gyorsított ujjai munkáján, felnyögve az érzéstől, hogy mennyire vágyik rá Sela. Lehelete újra végigcsiklandozta a másik szeméremdombját, ahogy az ujjai saját magán is gyorsultak, és felnyögött.

Sela érzései elsöprő intenzitással dolgoztak benne, hála érte Arlynnak. Nemsokára megfeszült a teste, ahogy átlépett a megsemmisülésbe, hogy aztán zihálva engedjen fel.

Arlyn elégedetten figyelte az eksztázisba merevedő arcot, a megfeszülő testet, egyre gyorsabban ingerelve saját magát, miközben lassan kihúzta ujjait, és mint valami nyalókát, nyalogatni kezdte őket felnyögve Sela ízétől.

Dave egyre gyorsabban járt a kezével igencsak duzzadó tagján. Látta, ahogy Sela eljut az orgazmusig és a látvány már sok volt neki. Öblös hangján nyögött fel, ahogy ő is megjárta a gyönyört, amit magának okozott.

Hála a víz robajának, a két nő nem hallotta meg a mély nyögését. Arlyn viszont most már addig nem nyugodott, míg másodszorra is el nem érte az orgazmust, szabad kezével Sela combjába kapaszkodva, hangosan felnyögve az égre megfeszülő háttal.

Sela csak zihálva feküdt a kövön. Végül elmosolyodott és rekedt hangon megszólalt: - Kis mohó...

- Most.. miért? - zihálta még mindig lehunyt szemmel.

- Miért, nem? Kétszer egymás után? - mosolyodott el.

Arlyn viszonozta a mosolyt, és lassan Sela fölé mászott, majd rá is nehezedett, hogy testük teljesen összesimulhasson. - De igen... megőrjítesz... és most nem a szó klasszikus értelmében értem az "őrület" szót - hajolt közel a szájához, hogy a szemébe nézhessen.

Sela nem bírt elfojtani egy mosolyt, miközben ujjai finoman kezdték cirógatni Arlyn gerincét.

A nő megborzongott, és gyengéden megcsókolta.

Dave egy ideig még állt ott - a szó minden értelmében - és nem bírta felfogni az előbb látottakat és tapasztaltakat. Végül összeszedte magát és eltámolygott a kastélyig. Azt maga sem tudta, hogy hogyan jutott oda, folyton csak a két nő járt a fejében. Gyűlölte őket, de olyan elemi erővel kívánta is mindkettőt lázongó teste, hogy azt hitte, beleőrül. Arra eszmélt fel, hogy a kastély félhomályos folyosóin kóvályog.

- Dave? - kiáltott fel hirtelen Martin, ahogy meglátta a folyosó vége felé kóborló férfit, aki mintha nem lett volna teljesen magánál.

Dave mormogott valamit, de nem eszmélt még fel teljesen.

- Dave, jól vagy? - fogta meg a vállát kérdőn Martin, mikor utolérte.

- Martin? - kérdezett vissza.

- Igen, én. Mi történt veled? Olyan zavaros a tekinteted. Bántottak?

- Mart, ezt nem hiszed el, amit most mondok. Én...én nem akartam ott maradni, de valami nem engedett el és végignéztem. Sela és Arlyn... szóval ők... szeretők. És nem is akármilyenek! Én nem tudom, hogy mi történt, teljesen elvesztettem az eszem. Nem bírtam ki...

- Mi van? - nézett értetlenül Martin. Nem akarta felfogni hirtelen, amit Dave mondott - Elég zavarosan beszélsz... mit csináltál?

- Nem tudom, hogy mi történt, de olyan elemi erővel kívántam mindkettőt... nézz rám! Kezdek megőrülni!

- Dehogy kezdesz! Ez természetes reakció egy férfinál... azt hiszem. Legalábbis... én se tudtam volna megállni, ha azt látom, amit te - szorította meg a vállát.

- Nem láttad...és nem tudom őket eltűntetni a fejemből! És ma reggel... olyan erővel estem Arlynnak... a falnak szorítottam és fojtogattam, pedig hozzá se értem! Mi történik velem Martin? És te hol vagy? Miért zárnak el? Bánt az a némber?

- Fojtogattad Arlynt? - nézett nagyot Martin, majd a tarkójánál fogva kényszerítette Dave-et, hogy a szemébe nézzen - Nem vagy őrült, David! Csak az erőd éledezik – körbepillantott a folyosón, és szinte csak tátogta: - Figyelj, ki kell jutnunk innen valahogy. Nem bírom! - majd kicsit hangosabban folytatta: - Nem tudom, miért zárnak el, de Sela még nem bántott. Nem igazán.

- Nem igazán? Ezt hogy érted?

- Lényegtelen - rázta meg a fejét elengedve Dave tarkóját.

- Martin, nem hagyom, hogy bántson! Mit művelt veled?

- Semmit. Tényleg - fordította el a tekintetét végignézve a folyosón, mintha csak azt ellenőrizné, hogy jön-e valaki.

- Hogy akarsz kijutni?

- Még nem tudom. Egyelőre várjunk ki, amíg eleget tudunk a varázserőnkről.

- De én nem bírom ki addig Mart! - nyüszített fel a férfi.

- De még gyengék vagyunk. Egy pillanat alatt megölnének! - sziszegte vissza nagyon halkan.

- Szükségük van ránk Mart. Nem hinném, hogy megölnének.

- És mégis hogy gondolod, hogy két képzetlen pasas, akik még az ébredező erejükkel sem tudnak bánni, majd meglóg egy rakás profi harcos elől?

Dave ezen elgondolkodott - Igazad van. De mégis, meddig akarsz várni?

- Nem tudom. Attól függ milyen ütemben fejlődünk - suttogta és megvonta a vállát.

- És, ha most csak véletlen futottunk össze? Ha többé nem látjuk egymást?

- Szabadon mozoghatsz te is a kastélyban, nem? - megvárta, míg Dave bólintott - Akkor beszéljünk meg egy helyet, ahol össze tudunk futni, ha szükséges.

- A kertben?

- Én is arra gondoltam.

- A kertben van egy vízesés. Bár, nekem úgy tűnt, hogy az Arlyn és Sela kedvenc helye...

- Ott.. khm...? - kérdezte Mart kicsit zavartan. Nem gondolta volna azért ezt Selaról.

- Ott.

- Jól van, először találkozzunk ott, aztán majd keresünk egy másik helyet - vonta meg a vállát a szőkeség, de mivel lépteket hallott a lépcsőforduló felől, nem fűzött többet hozzá a témához - Gyerünk, nem láthatnak együtt.

Dave azon nyomban ellépett Martintól és eltűnt egy fordulóban.

Martin nem zavartatva magát kényelmes tempóban sétált visszafelé a szobájába, mikor megpillantotta Selat és Arlynt, akinek nyomban egy kis mosoly jelent meg egy a szája szélén.

Sela egy pillantással köszönt el Arlyntól, hogy a következő pillanatban már Martin mellett teremhessen.

A férfi kicsit feszélyezve érezte magát.

- Nocsak, nocsak, mintha karót nyeltél volna. Ez a gyűlöletnek tudható be vagy valami másnak?

Mart csak morgott valamit az orra alatt.

- Naaa... - húzta el, miközben finoman a falnak szorította a férfit – Nem akarod elmondani? - húzódott egy kéjes mosolyra a szája.

- Engedj el.

- Hát, nem akarod megosztani velem a gondjaid kicsi Martie, hm? - kérdezte, nem eresztve a férfit.

- Nem. Eressz el - ismételte semleges hangon, lenézve a nőre, igyekezve eltitkolni, amit megtudott róla és Arlynról.

- Miért? Talán nem bízol bennem? – heccelte.

- Nem. És sosem fogok. Nem ismerlek. Még csak nem is kedvellek.

- Oh, igazán? - villant Sela barna szeme - Még csak nem is kedvelsz? - kérdezett vissza, miközben észrevétlen feszült a férfinak karcsú teste.

- Nem. És ne akarj lekenyerezni a testeddel.

- Szerinted képes lennék ilyesmire? - suttogta alig pár centire a férfi szájától.

- Ó hogyne lennél. Hallom, hogy erkölcsileg elég lazán fogod fel a dolgokat.

- És ugyan kitől?

- Az lényegtelen - húzta egy kis mosolyra a szája sarkát.

- Mire gondolsz Martin? - hajolt hozzá vészesen közel,

Ahogy Martin válaszolt, ajkai néha-néha szinte hozzáértek Sela szájához - Ötleted sincs?

Sela szinte rögtön kapcsolt - Oh...- kuncogott - Dave? Ott volt a bokrok között, ugye? És? - súgta Mart szájába - Tetszett neki? Felizgatta? Megkívánt minket? Vagy esetleg könnyített is magán?

Martin egy sötét kis mosolyra húzta a száját - Miért érdekel? - aztán orvul egy másodperc töredéke alatt megnyalta Sela alsóajkát, éppen hogy csak érintve a puha bőrt, ami még mindig vörös volt Arlyn korábbi vad támadásaitól.

Sela csak elmosolyodott, majd nyelvével ő is átfutott az alsóajkán - És te, hogy viszonyulsz ehhez? Elképzeled? Átérzed? Mocorogsz már? - kalandozott lefelé a nő keze.

- Nem tagadom, hogy minden épeszű férfit beindít a gondolat, ha két nő játszik egymással, legalábbis a többséget biztos... - követte végig a mozdulatot tekintetével, ahogy Sela megnyalta saját alsóajkát ott, ahol hozzáért az imént.

- De én speciel rád vagyok kíváncsi - ért a lényegre ujjaival.

- Mi az, Arlyn nem elégített ki kellőképpen? - folytatta a játékot, de megállta, hogy felsóhajtson az érzéstől.

- Miért, ajánlkoznál rá, hogy kielégíts? - simított végig rajta.

- Azt hittem, hogy gyenge és haszontalan tárgynak tartasz. Vagy talán hazudtál volna? - markolta meg hirtelen a nő fenekét.

- Attól függ, hogy miben haszontalannak. Megtennéd? - tért vissza az előző kérdésére.

- Nem - mondta majdhogynem keményen.

- Milyen kemény hangnem. Vajon máshol is megmutatod a keménységed fokát? - markolta meg.

- Mi az, a barátnőd ujjai már nem elegek? - emelte meg a nőt a feneke alá nyúlva és hirtelen a falhoz szegezte egy fordulattal.

- Mégsem undorodsz tőlem?

- Nem válaszoltál a kérdésemre - nyomta az ágyékát durván a nőéhez.

- Miért érdekel a válaszom? - kezdett matatni a férfi övénél.

De Martin elkapta a csuklóját, és a falnak szegezte a nő vállával egy vonalban. - Talán baj, hogy érdeklődöm? Jobban csinálja, mit egy férfi? Nagyobb élvezetet tud Arlyn okozni, mint egy kemény farok? - kérdezte szinte a szájába suttogva a szavakat, az utolsó mondatot szavanként hangsúlyozva.

- Milyen kis kíváncsi és türelmetlen valaki... - kuncogott fel - Más és más a két érzés - adta meg végre válaszát.

Martin csak halvány mosolyra húzta a száját - Tehát mindkettőt élvezed?

- Te is élveznéd.

- Igazán? - nyomta hozzá még közelebb a csípőjét, szinte fájdalmasan préselve a nőt a falhoz.

Sela felszisszent az érzéstől - Biztos vagyok benne - nézett rá elsötétülő tekintettel.

Martin látta a barna tekintetben a lehetőségeket, de csak sötéten elmosolyodott. - Sajnálom, Sela, de be kell érned Arlynnal - engedte el hirtelen, és elindult a szobájába.

- Talán nem akarnál túltenni rajta? Félsz, hogy Arlyn jobb nálad? Ott a lehetőség, hogy nem tudnál kielégíteni? - sziszegte utána.

Martin csak felnevetett. Ezzel nem tudja megfogni. Nem fog ugrani rá. Folytatta tovább az útját - Viszlát, Sela!

- Hát jó. Maximum Dave barátodat fogjuk ketten szórakoztatni - mosolyodott el.

Martin egy pillanatra megtorpant, de nem fordult az otthagyott nő felé. - Jó szórakozást! - azzal tovább ment.

- Meglesz, ebben biztos lehetsz. Ha már az erdőben nem bírt magával...És mi Arlynnal szeretünk osztozkodni.

- Ezt jó tudni. Amúgy meg az ő teste, ő dönti el, mire használja - rántotta meg a vállát, majd befordult a folyosó végén. Furcsállotta, de valahogy nem tudta érdekelni, nem zavarta a lehetőség, amivel Sela próbálta felheccelni.

Sela nem mondott semmit, csak eltűnt az ellenkező irányba. Hamarosan Dave szobájának az ajtaján lépett be. Nem csodálkozott, hogy Arlynt is bent találta.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés