8.

A napok gyorsan hetekké, a hetek meg hónapokká folytak össze. Dave és Mart gyorsan tanultak, muszáj volt gyorsan tanulniuk, tanítóik kíméletlen tempót diktáltak. Nem volt ritka, hogy este 11-kor még mindig a varázslatok gyakorlásával töltötték az időt. Dave amellett, hogy rohamosan fejlődött lassan belefolyt a rendszer belső ügyeibe. Ugyan nem volt megbélyegezve a Sötét Jeggyel, de már most tudott dolgokat. Voldemortot lenyűgözte a tehetsége és az ereje, egyre többször kérette maga mellé a férfit, hogy személyesen is gyakorolhasson vele, vagy csak beszéljen vele. Ugyanakkor Martin megmaradt Sela mellett egyre távolabb Dave-től.

Martin egyre szomorúbb lett, és teljesen elhalványult a remény benne, hogy egyszer együtt megszökhetnek Dave-vel. A férfi kezdett megváltozni. Észrevette. Egyre ritkábban találkozott vele a kertben, hiába várta. Nem tudta, hogy mi játszódik le benne, vagy hogy mágikus úton befolyásolják-e, de a szakadék bizony mélyült közöttük. Értetlenül állt a tény előtt, hogy sikerült megkaparintaniuk Dave-et, holott ő még ellenállt a sötét hatalmuknak.

Sela érzékelte, ahogy Mart egyre inkább magába zárkózik. Tudta, hogy sokat időzik a vízesésnél, így egy alkalommal utánament. Egy kövön ülve találta a férfit - Mi az Mart? - kérdezte előlépve a bokrok közül.

- Semmi - nézte tovább a bugyborékolva habzó vizet.

- Mart...- mondta hangsúllyal.

- Miért érdekel? Nem az a feladatod, hogy a lelkemet pátyolgasd, nem igaz?

- Igen, hagyhatnálak süllyedni a saját sötétségedbe, de ez befolyásolná a "tanulmányaidat", szóval megkérdezem.

- Dave - vetette oda.

- Miért érdekel ennyire a sorsa?

- Mert gyerekkorunk óta a barátom, csessze meg, azért! - kiáltott fel.

- Ha a 18 éves kor gyerekkornak számít, akkor valóban - vágott vissza a nő. Az, akivel gyerekkorod óta ismered egymást, már fél évvel ezelőtt elárult és elintézte, hogy a külső világ halottnak higgyen titeket.

- Andyről beszélsz? - mordult fel - Nekem ő nem a barátom.

- Látod? Én a helyedben nem aggódnék Dave miatt.

- Honnan veszed, hogy ő el fog árulni? - sandított rá hidegen.

- Mart, elég rég óta élsz ebben a világban, ahhoz, hogy értsd a működését. Dave elég fogékony arra, amit lát, amiben él. Lehet, hogy meg fogja dönteni Voldemort uralmát, lehet, hogy nem. Lehet, hogy rettegni fognak tőle és ő lesz a legfontosabb név a varázsvilág történelmében. De én rád fogok emlékezni. Hogy miért? Mert te nem hajoltál meg az akaratom alatt.

- Akkor mégsem tartasz olyan gyenge pondrónak, mint az elején? - húzta el a száját, de azért ránézett a nőre, aki az utóbbi hónapokban az egyetlen volt, aki viszonylag normálisan foglalkozott vele.

- Nem.

- Legalább te nem - sóhajtott, majd oda sem nézve egy percnyi hezitálás után Sela felé nyújtotta balját.

Sela finoman csúsztatta bele jobb kezét a férfiébe - Lehet, hogy nincs benned annyi tehetség, mint Dave-ben, de az erőd szerintem figyelemreméltó. Szoktál nekem fejtörést okozni - mosolyodott el.

- Tényleg? És mikor? - nézett fel rá halványan viszonozva a mosolyt.

- Mikor ellenkezel velem, vagyis...- gondolkodott el kicsit - majdnem mindig.

Martin halkan felnevetett, és közelebb húzta a nőt. Figyelmesen nézte az arcát. - Gyűlölnöm kéne téged, de... nem tudlak. Szentimentális barom vagyok!

- Miért lennél? Torz világban, torz érzések...

- Akkor ezért érzem azt, hogy valamilyen torz módon lassan mondhatni az egyetlen támaszommá váltál? - suttogta alig hallhatón, bal tenyerébe fogva a szép arcot.

- Könnyen lehetséges – suttogta vissza.

Martin nem bírta tovább, féloldalasan az ölébe húzta a nőt, és mohón az ajkai után kapott, beleadva minden keserűségét a csókba.

Sela nem ellenkezett, válaszcsókjaival próbálta vigasztalni a férfit, amiket kimondhatatlanul finoman adott neki.

Martin úgy érezte, hogy átszakadt benne valami. Mohón futtatta a kezeit a karcsú testen, ott simogatva Sela-t, ahol érte. Belenyögött a csókba. - Nem bírom már... akarlak!

- Eddig miért nem? - kérdezett vissza megszakítva ajkaik csatáját.

- Mert harcoltam önmagammal. Azt hittem, legyőzhetem a vágyat, amit keltettél bennem. Tévedtem... - súgta rekedten.

- Milyen érzés? Milyen érzés olyanra vágyni, akit gyűlölnöd kéne? - mosolyodott el.

- Majd beleőrülök. Tudom az eszemmel, hogy nem szabad, de a testem... érzed? - fogta meg a kezét, és a lényegre vezette.

Sela halkan felnyögött, amint megérezte Martin dagadó önmagát a keze alatt. Ujjai mohón fedezték fel őt.

A férfi felnyögött, majd mohón visszatért a nő ajkaira. Hagyta, hogy azt csináljon vele, amit csak akar. Már nem érdekelte semmi. Nem érdekelte, hogy mi a helyes és mi a rossz. Összemosódott számára a határvonal.

Falta Mart ajkait, nemsokára fel is sebezte őket és vér kezdett szivárogni belőlük. Egyelőre nem indított ellentámadást a ruhadarabok ellen, kiélvezte, hogy felfedezheti magának a férfi testét.

Martin megszakította a bensőséges csókot, és véres ajkaival apró csókokat lehelt Sela szájára, minden egyes után a csokoládészínű szemekbe nézve, s incselkedve elhúzva a fejét, mikor Sela akarta volna visszaadni a kölcsönt.

A karjai szinte kígyóként fonódtak és járták be Mart testét. A nő elmosolyodott, majd ellenkezést nem tűrve nyalta le Martin alsóajkáról a vért, miközben jobb keze szinte észrevétlen csusszant be a férfi nadrágja alá.

Martin testén végigvágott a kellemes borzongás, és ahogy megérezte Sela kezét, úgy markolta erősebben a fenekét és a combját.

Hosszú ujjai a férfi lénye köré fonódtak - Feltetted magadban a kérdést, hogy egyáltalán értek-e még a férfiakhoz, amiért női szeretőt tartok? Vagy ez a tudat csak felcsigázza az érdeklődésed? - szorította meg.

- Biztos vagyok benne, hogy érted a dolgodat a férfiakkal is - nyögött fel - Ez ékes bizonyítéka... - hajolt a nyakához, és nyalogatni kezdte a puha bőrt, hogy aztán keményen beleharapjon a fogai közé szívva egy kis felületet.

Sela kéjesen felnyögött, majd újra a férfi ajkai után kapott és a nyelvét szopogatta. Egy keze közben kitalált a nadrágból és Mart felsőjét kezdte egyre feljebb és feljebb tűrni. Végül elszakadt az ajkaitól és lehajolt, hogy az imént feltárt bőrfelületen kezdje meg kacskaringós útját a nyelve.

Martin hátrahajtotta a fejét egy pillanatra lehunyva szemeit, és felsóhajtott. Érezte, ahogy a hasizmai összerándulnak.

Beleharapott a bőrbe, miközben kezeivel levarázsolta a pólót Martról. Mikor szabad volt a terep elindult felfelé, finoman harapdálva a mellkasát, néhol incselkedve játszva a nyelvével a bőrén.

Mart sóhajai kezdtek megszaporodni, s ujjai a nő barna hajába túrtak.

Hamarosan elért a nyakához, aminek oldalán finoman végignyalva eljutott a férfi füléhez - Nos? - suttogta bele - Mi jár a fejedben? Meséld el... - kérte, majd beleharapott a fülcimpájába.

- Semmi értelmes vagy... összefüggő azon kívül, hogy... kibaszottul kívánlak! - sóhajtott fel, kezei pedig bontogatni kezdték Sela ruháját.

- Próbáld meg szavakba önteni, miközben én...- nézett a szemébe, mialatt a kezei megkezdték bontani az övét.

- Miközben te? - rándult mosolyra az ajka becsúsztatva a kezét a csipkével díszített fekete szoknya alá.

- Majd meglátod - mosolyodott el, majd lassan lecsúsztatta róla a nadrágját az alsójával együtt - Kezdheted - rándult meg a szemöldöke, és lassan lehajolt hozzá.

Mart lehunyta a szemeit, hogy élesebben lássa a fejében sorjázó képeket arról, hogy mit is tenne Sela-val, ha nem épp ő akarna irányítani. - Először... először lassan kiszabadítanám a mellkasodat a ruha... ah... fogságából... - suttogta újra beletúrva a nő hajába.

Sela kínzóan lassan nyalt végig a férfiassága teljes hosszán.

- Oh... Istenem! - préselte ki magából.

- Gyerünk Martie, folytatni. Amíg beszélsz én is folytatom, de ha elhallgatsz... - nézett fel rá.

- Kegyetlen vagy... - pillantott le rá, és már a látványtól érezte, hogy még keményebbre duzzad a nő keze között.

- Magadat kínzod - mosolyodott el, majd visszahajolt egy pillanatra, hogy a nyelve hegyével érintse meg a férfit, csakhogy utána újra várakozón nézzen rá, hogy lássa megszólalni.

Martin megadóan felnyögött, és egy kis mosoly bujkált sebes szája szélén. Teste őrülten vágyta már a nő kényeztetéseit. - Levenném a melltartódat, s hüvelykujjaimmal eljátszanék a bimbókkal, miközben a kulcscsontodat nyalogatnám... - sóhajtotta.

Sela finom csókot lehelt rá, majd újra a nyelve járta be az útját rajta, hogy aztán ráfújhasson a nedves felületre.

Martin elhalón, torokhangon felnyögött. - Aztán... aztán mohón a melledre buknék, hogy haraphassam, hogy... nyalogathassam... - hadarta el.

Sela felnézett a férfire, elszakadva tőle - Forr már a véred? - majd visszahajolt, hogy finoman megharapja.

- Ah! Igen! - nyögte hangosan, meghúzva Sela tincseit - Vedd a szádba, kérlek! Teljesen!

- Kéred, vagy követeled?

Mart egy pillanatra lenézett az őt figyelő nőre, hogy kiolvassa a szeméből, melyik válasza tetszene neki. Erőteljesebben megrántotta a tincseit a tarkójánál, miközben egy kis mosoly húzódott a száján. - Követelem - mondta lassan és olyan mocskosul, ahogy csak tudta.

- És ha ellentmondok, akkor mit teszel?

- Biztos, hogy tudni szeretnéd? - villant egy kis szikra a szemében, ami leginkább a kegyetlenségre hasonlított.

- Egészen.

Martin kényszerítette a tarkójánál fogva, hogy kicsit följebb egyenesedjen a férfi combjaira támasztva kezeit. A szőkeség lehajolt hozzá, hogy pár centire a szájától meg is álljon - Leteperlek és szétszedlek - mosolyodott el.

- Oh, most jut eszembe: mennem kell.

- Ne szórakozz, Sela! - rántotta hátra a fejét, hogy hosszan végignyalhasson a lány torkán.

- Nem szokásom Mart - mosolyodott el gonoszul, majd felegyenesedett.

- Nem mész sehová! - fogta meg a csuklójánál fogva, és az ölébe rántotta ezúttal lovagló ülésbe, s módszeresen szaggatni kezdte róla a ruhát.

Sela elmosolyodott. Hallotta, amint egyedi ruhája panaszos recsegéssel búcsúzik el a szekrénybe való visszarakástól és kezd lecsúszni testéről.

Martin már nem tudott józanul gondolkodni. Hirtelen kapott a nő lábai közé, miután egyetlen határozott mozdulattal leszakította róla a bugyiját.

- Bajosan fogok visszamenni a kastélyba... - kuncogott fel a nő.

- Boszorkány vagy, nem? Elsuttogsz egy Reparo-t és kész - simított végig ujjaival a nő lábai közt - Uhm... látom, nem csak én vágyom rád...

- Elég fura is lenne, nem gondolod? - kérdezte, miközben ujjai megtalálták Martin lényét.

- Mi? - vesztette el a fonalat az érintésére egy időben azzal, mikor egyik ujja elmerült a nőben.

Sela nyögés helyett Mart nyakába kapott fogaival, miközben majdhogynem fájdalmasan szorultak rajta ujjai.

Martin most ért el a határra. Nem bírta tovább. Teste fájón vágyott már a másik után. Lefejtette magáról Sela kezét, ujjait kihúzta a nőből, és megragadva a csípőjét minden figyelmeztetés nélkül mohón húzta magára Sela forró ölét. Torokhangon nyögött egy hatalmasat.

Sela karjait szinte bilincsként fonta Martin köré és szorosan vonta magához, miközben ő is felnyögött. Körmei a férfi bordái közé vájtak.

Martin újra felnyögött, majd kezeivel elindította magán Sela-t, s érezte, ahogy egyre beljebb csúszik fájdalmasan lüktető tagjával - Istenem, de nedves vagy! - nyögte szinte kínban.

- Te meg hatalmas! - nyögte vissza összeszorított szemekkel. Olyan rég nem volt férfival, hogy szinte elfelejtette, milyen érzés... így az egészet rendkívül intenzíven élte meg.

- Nah... milyen érzés? Ki tudott Arlyn valaha is ennyire tölteni, mint én? - nyalt végig a kulcscsontján, egyik kezével megmarkolva Sela bal mellét.

- Miért akarsz versenyezni vele?

- Nem akarok versenyezni... csak érdekel... - nyögte egy erőteljesebb lökésnél.

- Nem, határozottan nem... - zihált fel.

Mart magában az elégedettség szikrájával mosolygott bele a nő mellkasába, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a combjai alá nyúlva felállt vele, hogy egy közeli fa törzséhez szoríthassa a nőt, széjjelebb tárva és a dereka köré fűzve lábait.

- Kattanásig... - nyögte, miközben teljesen magába kényszerítette a férfit.

- Ahogy parancsolod... de... azt hiszem egy kicsit fájni is fog... Túl szűk vagy... Istenem, de jó! - zihált fel lehunyt szemmel, miközben a nő csípőjét fogva majdnem teljesen kicsúszott belőle, majd vadul előre törtetett újra.

Sela erőteljesen nyögött fel, hangjába vegyült a fájdalom és a kéj. - Halálfaló vagyok, jól kell viselnem a fájdalmat... nem árt egy kis gyakorlás, hogy jól menjen.

- Őrült vagy! - kiáltotta Mart, aztán újra döfött... és újra... Minden lökésnél megérezte a legmagasabb pontot, amit csak elérhetett Sela-ból, és ez teljesen megvadította. Mozdulatai felgyorsultak, és vadakká váltak. Most már szinte szünet nélkül nyögött, ha éppen nem véresre harapta Sela vállát.

A nő már bekönnyezett a fájdalomtól, de nem érdekelte, csak élvezte, miközben az előtte álló tarkóját karmolta égővörösre, majd egészen mélyvörösre. A másik keze csak szorította magához a derekánál fogva Martot.

Martin egy idő után, hogy kicsit kompenzálja az aktus durvaságát, a nő ajkai után kapott, miközben ujjai a csiklójára kúsztak.

Sela a szájába nyögött, mikor megérezte az ujjait is.

- Akarom, hogy jó legyen neked is! - nyögte szinte a nő szájába, és észrevételen finomított a mozdulatain, de csak annyira, míg elérte a fájdalom és az élvezet hajszálvékony határát, s hol az egyik, hol a másik oldalra csúsztatta át Sela-t attól függően, mennyire öntötte el az agyát és az ágyékát a vér.

- Istenem... Martin.... nem bírom már sokáig - nyögte szaggatottan, majd újra a férfi ajkainak esett.

Válaszul csak megszorította a combját, jelezve, hogy ő sem, hogy már ő is a végét járja. Pár percnél tovább nem is bírta, elszakadt a nő szájától, visszatalálva Sela összeharapott vállához, s miközben vadul belévágta magát, ráharapott a kicsit véres vállra, hogy elnyomja üvöltését.

Sela azonban hangosan nyögött fel és pár pillanatra elakadt a lélegzete.

Martin teste reszketve kapott feloldozást a hónapokig tartó nélkülözés után. Hosszasan élvezte ki a gyönyör minden egyes rezgését, aztán gyengéden és lassan folytatta a mozgást a nőben levezetésként, még mindig a vállát harapva.

Sela erőtlen hagyta, hogy Mart finoman mozgassa a csípőjét benne. Végül az arcára nézett és bal kezével végigsimított rajta. Fehér bőrét csak az alkarján látható hatalmas tetoválás törte meg.

Mart elkapta a csuklóját, és a tenyerébe csókolt, lassan teljesen abbahagyva a mozdulatokat. - Hogy lehetsz ennyire finom? - sóhajtotta lehunyva a szemeit, még mindig a pár perccel előbb átéltekre gondolva.

- Éles kontraszt, nem? - mosolyodott el.

- Igen, az - nézett a szemébe - Édesen éles - csókolta meg gyengéden, miközben kicsúszott belőle, óvatosan leengedve a nő lábait a földre.

Sela finoman visszacsókolta, majd megindult a ruhakupachoz és előkotorta elejtett pálcáját, hogy összefoltozza a ruháit. A vállát is rendbe tudta volna hozni, de esze ágában sem volt megtenni.

Martin is egy kis mosollyal az ajkán kezdte felvenni a ruháit, miközben Sela-t figyelte.

Sela pár pillanat alatt belebújt a ruhájába és meghúzta a fűzőjét. Aztán csak figyelte az öltözködő Martot. Teste jó pár helyen vöröslött az általa okozott sebektől.

Mart nem mondott semmit, mikor kész lett, csak a nőre nézett halványan elmosolyodva.

- Remélem, élvezted - törte meg a csendet Sela.

- Az nem kifejezés - lépkedett közvetlen a nő elé, hogy fel kellett néznie Martinra, de egyikük sem ért a másikhoz.

- Remek. Akkor még nem felejtettem el, hogy mit kell egy férfival művelni.

- Nem, határozottan nem - futtatta végig egyszer jobb kezének ujjbegyeit a nő oldalán, alig érintve a ruha anyagát.

Sela csak felnézett a zöld szemekbe és halványan elmosolyodott. Úgy érezte, hogy a férfi valamit nem mond el.

- És most? - kérdezte a férfi végigtáncoltatva az ujjait a most már fedésbe került sérült vállon.

- Ezt mire érted?

- Velünk kapcsolatban. Van olyan, hogy "velünk" egyáltalán? - kérdezte csendesen.

- Szeretnéd, ha lenne? - kérdezett vissza.

- Nem tudom. Tényleg nem - húzta el a kezét elmélázva.

- Majd meglátjuk - mondta, majd megfordult és elindult a kastély felé.

Martin hosszasan nézett utána. Nem tudta, hogy mi érezzen.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés