12.

Az éjszaka észrevétlen kúszott be a kastély falai közé sötétségbe borítva az épületet, melynek folyosóin csak kisebb lámpákban égett néhol a mágikus tűz, zöldes fénybe vonva a folyosókat. Martin halkan osont el mellettük. Nem véletlen figyelte meg reggel az utat Piton mellett. Az orvosi szárny felé tartott. Problémamentesen, senkivel sem találkozva jutott el a helyiségig és óvatosan benyitott. Semmi sem mozdult. A gyógyító már lefeküdt. Nesztelenül Sela ágyához lépett, majd lenézett az egyenletesen lélegző nőre.

Még mindig a megtudottak kavarogtak a fejében. Egész nap Sela legújabb hidegvérű gyilkolásán agyalt. Persze tudta, hogy kénytelen volt megtenni, ha nem akarta, hogy Voldemort megölje, de felmerült benne, hogy vajon mennyire élvezte, hogy ölhet? A lehetőség, hogy nagyon, visszarettentette. Bár nem tudta, hogy mitől. Persze, jól érezte magát a nővel újabban, de ez a tudat... hogy ő végül is egy hidegvérű gyilkos, aki hatalomorientált... ugyanakkor olyan szenvedélyes tud lenni... és vannak érzései is... ez összezavarta Martint. Nem tudta összeegyeztetni a kettőt. Sóhajtva ült le a nő ágyának szélére, és fogta meg a kezét. Felkavarodtak az érzelmei, és nem tudta, hogy mit csináljon. Dave-nek igaza volt. Itt mindenki halált érdemelne... de... mégse akarta holtan látni az előtte fekvőt.... Ezt abszurdnak találta. Próbálta rendezni az érzéseit és a gondolatait, de nem ment könnyen...

A fekete hajú nő végre megmozdult a sötét szobában, noha tekintete üres maradt, mint a katatóniás betegeknek. Kapcsolata ugyan nem volt a külvilággal még mindig, csupán az alig hallható suttogásokat hallotta a fülében, mint általában, de végre volt ereje felülni. Pár percig csak üldögélt a távolba meredve az ágy szélén. Kócos tincseibe bele-belekapott a szellő. Aztán felállt, és lassan, kimérten rakosgatni kezdte a lábait. Elindult. Nem volt különösebb célja, teste csak mozogni akart. Lassan az ajtóhoz sétált, és kinyitotta azt. Melankolikus kifejezéssel az arcán indult meg a folyosókon. Lábai automatikusan vitték. Néha megállt egy-egy ablaknál, vagy fáklyánál, aminek fényét követte üres tekintetével, majd tovább indult. Aztán egy időre lecövekelt egy szakadást nézve a kopott bordó bársonytapétán. Lassan felemelte egyik kezét, és végigfuttatta a szakadáson a mutatóujját, aztán kapargatni kezdte, mintha ez lenne a világon a legfontosabb dolog.

Dave hang nélkül tűnt elő a sötétből. Azonnal észrevette a nőt. Odalépett mellé és csak némán figyelte, hogy mit művel. Érezte a kettejüket összetartó erő finom vibrálását. Ideje volt már, hogy Arlyn kilábaljon ebből az állapotából. Odahajolt a füléhez és valamit belesuttogott. Szavai nehéz súlyként lebegtek a levegőben, mintha suttogva visszhangozták volna őket a falak. Végül fennhangon megszólította a nőt - Arlyn! - hangja parancsoló volt.

A karcsú alakon egy remegés futott át, ahogy összerezzent és kapirgáló ujja megmerevedett a mozdulat közben. Oldalra kapta a fejét, mint aki egy hirtelen hangot hall, ami ezúttal erősebb volt a saját belső hangjainál, de nem vette észre a mellett álló Dave-et. Távolba meredő üres tekintete valahova szemmagasság fölé nézett, ahogy a sutyorgásokat hallgatta.

Dave pár lépést hátralépett - Gyere ide!

Megint az a hangosabb hang! A nő automatikusan, de lassan fordult meg a sötét folyosón abba az irányba, ahonnan jönni vélte, majd tett egy lépést Dave felé, akit még mindig nem látott.

- Nézz rám! - követelte a férfi.

A nő levegő után kapott, és teljesítette a parancsot. De nem tudatosodott benne, hogy ki áll előtte.

- Azt akarom, hogy térj vissza! Megértetted? - hajolt közel a nő arcához Dave, de tudta, hogy nem fog választ kapni. Ugyanakkor tisztában volt vele, hogy Arlyn hallja. Tudatosította benne a parancsát. Vissza fog térni. Ezzel a tudattal indult el a szobája felé

A nő hosszú percekig csak állt ott mozdulatlanul. Martin visszafelé az orvosi szárnyból találta meg, és finoman visszavezette a szobájába, majd visszafektette az ágyába, s betakarta semmit sem észrevéve a lassú változásokból...

Minden csöndes volt. Arlyn némán keringett a kastélyban, Sela pedig nem mozdult. Voldemort tombolt. A két legbizalmasabb emberét veszítheti el, akármelyik pillanatban. A napok teltek. A kastély csöndjét határozott léptek szakították meg, majd egy zár kattant, feltárva egy régen ki nem nyitott szobát. A tulajdonos belépett és becsukta maga mögött az ajtót. Nem sokon múlt, hogy meghaljon, de végül visszahozták az életbe. Fáradtan rogyott az ágyára és csak fixírozta az ajtót. Baljós volt a csend. Arlynról még semmit sem tudott, de nem volt ereje utánanézni.

Végül összeszedte magát és kilépett az ajtón, hogy nemsokára egy másikon lépjen be, ahol meg is látta azt a szőke férfit, akihez tartott. Tudni akart mindenről, ami történt, amíg eszméletlen volt és Marttól mindent megtudhatott.

Martin szívében öröm áradt szét, mikor meglátta belépni a nőt, aki... be kellett, hogy vallja magának... hiányzott neki. Szorgosan válaszolt minden kérdésére, de megtartotta a két lépés távolságot.

A fekete hajú nő minden egyes nappal közelebb került a világhoz, s elméjében a burok, ami elzárta, egyre vékonyabb lett a rezgéstől, amit Dave parancsa okozott. A sutyorgó hangok szinte simogatták belülről a koponyáját. Lassan kezdte felismerni a tárgyakat a kastélyban tett magányos kóborlásai közben. Egymás után dobta le magáról a képzeletbeli súlyos láncokat, melyek eddig fogva tartották elméjének ép részét. Egy barna faragott tölgyfaajtó előtt állt, mikor levegő után kapott, és a fülében kelt zúgás után hirtelen eszmélt fel. Visszatért ő is. A mélykék szemek újra megteltek élettel. Zavartan nézett köbe. Nem tudta, hogy mit keres itt. Aztán rájött. Dave ajtaja előtt állt.

Az ajtó kinyílt és feltárta a túloldalon álló Dave-et. Csak elmosolyodott és a kezét nyújtotta a nőnek.

Arlyn habozva fogta meg a felé nyújtott kezet.

Dave behúzta a szobájába és becsukta az ajtót - Mondj valamit.

- Bu.

A férfi elmosolyodott, majd közelről is megnézte magának a nőt - Visszatértél.

- Vissza - biccentett óvatosan, egyenesen Dave mélyzölden csillogó szemeibe nézve - Miattad?

- Igen.

- De... hogy? - kérdezte, és észre sem vette, hogy ujjai gyengén megszorították Dave-ét.

- Az ne érdekeljen - kúszott jobb keze a nő derekára és húzta közelebb magához.

- De... - próbált ellenkezni, de magatehetetlenül hagyta, hogy közelebb vonja magához - Dave...

- Igen? - suttogta Arlyn ajkaitól pár centire.

- Mit akarsz? - sóhajtotta megborzongva.

Dave nem felelt, hanem vadul kapott a nő ajkai után. Nyelve mohón furakodott át a másik szájába és szenvedélyesen, vadul csókolta Arlynt.

A fekete hajú nő hirtelen nem kapott levegőt. Váratlanul érte ez a fordulat. Egy percig nem tudta hova tenni még amúgy is kicsit kóválygó fejében Dave viselkedését, először nem viszonozta, aztán nyelve nem kevesebb mohósággal kapcsolódott bele a játékba. Észre se vette, hogy mikor fonta a karjait Dave nyakába.

A férfi percekig csókolta, majd elszakadt tőle - Arlyn, feladatom van a számodra – suttogta.

- Mi? - nyögött fel lehunyt szemmel, vágyakozva.

Mielőtt Dave tovább mondta volna, incselkedve lassan végignyalt Arlyn alsóajkán - Szerezd vissza a pálcám Sela-tól, minél hamarabb.

A nő artikulálatlanul felnyögött még mindig lehunyt szemmel. Felvillant előle, hogy talán nem kellene... de még mindig kóválygott a feje, és kellemesen lebegett Dave erejében, ami úgy cirógatta a bőrét, mint a legpuhább takaró. - Nem kéne... - lehelte.

- Arlyn. Tedd, amit mondtam - szólalt meg kicsit erélyesebben.

- Igenis - csúszott ki a száján, ahogy megérezte a száján Dave forró leheletét.

- Helyes - mosolyodott el, majd újra megcsókolta, most sokkal lágyabban.

A nőben újfent benne akadt a levegő, ahogy Dave nyelve átsiklott a szájába. Teljesen átadta magát a gyengéd csókoknak, a férfi hajába túrva. Érezte, hogy remeg a térde, és a testét lassan elöntötte a vágy már ettől a pár csóktól és a melegtől is, ami Dave testéből áradt.

Dave újra elszakadt tőle - Most menj, és lehetőleg a pálcámmal együtt térj vissza.

Arlyn kábán bólintott, és vonakodva elengedte a férfit, kezeit végighúzva a mellkasán, majd kényszerítve magát kilépett a folyosóra. Feladata volt. Csak még azt nem tudta, hogy képes lesz-e megvalósítani...

Dave somolyogva nézte, ahogy becsukódik az ajtó. Tudta, hogy Arlyn teljesen a hatása alá került. Ellesz vele. Bármit megcsinál, amit csak kér tőle vagy parancsol neki. Cserébe mindössze annyit kell elhitetnie vele, hogy gyengéd szálak fűzik hozzá, holott Arlyn csak ezzel is őt szolgálja. A testét legalábbis biztosan...

Arlyn egy kicsit még mindig Dave hatása alatt volt, és az erős gyógyszertől kótyagos fejjel visszament a szobájába, hogy lezuhanyozzon és átöltözzön. Aztán rögtön Sela szobája felé vette az irányt, s bekopogott.

Arlyn nem kapott választ. Erre rögtön lázasan felpörgött az agya. Sejtette, hogy valószínűleg Martinnál lehet Sela. Gyorsan körbenézett a folyosón, elhelyezett egy riasztóbűbájt, majd hatástalanított pár varázslatot az ajtón, s belépett a jól ismert szobába. Egy kicsit kutakodnia kellett, mire megtalálta a karcsú fekete tokot, aminek mélyzöld selyembélésén ott feküdt az ébenfekete karcsú pálca. Egy megkönnyebbült vigyor futott át az arcán, majd gyorsan a ruhája egyik rejtett zsebébe csúsztatta Dave pálcáját. Már előre örült neki, hogy ilyen hamar teljesítheti a férfi kívánságát. Gondosan visszahelyezte az elegáns dobozt a helyére úgy, ahogy találta, eltűntette az ujjlenyomatait pálcája egyetlen suhintásával, és kisietett a szobából visszatéve az ajtóra a védővarázslatokat, majd feloldotta a figyelőbűbájt is, és Dave szobája felé vette útját. Tudta, hogy sietnie kell. Nem jöhetnek rá, hogy ő volt az. Már körvonalazódott is egy terv a fejében, de ahhoz senkinek sem szabadott meglátnia őt. Menetközben mondott egy bűbájt a szobája ajtajára, ami figyelmezteti, ha valaki be akar menni hozzá. Ügyelt rá, hogy senki se vegye észre, és végül dobogó szívvel bekopogott Dave ajtaján.

Az ajtó ismét feltárult.

A nő beslisszant a szobába és a falhoz közel megállt.

- Nos? - kérdezet a férfi.

A nő válasz gyanánt előhúzta a fekete pálcát, és két kézzel nyújtotta a férfinak markolattal előre, kicsit még mindig gyorsabban véve a levegőt a sietségtől, és talán Dave várható reakciójától is.

- Ügyes kislány - mosolyodott el és elvette a pálcáját. Elmormogott pár szót, majd a halántékához tartotta a pálca hegyét és felnyögött a pillanatnyi fájdalomtól. A szobát érezhetően kitöltötte Dave kiszabadult ereje. A férfi belemarkolt a levegőbe Arlyn felé, mintha csak láthatatlan láncokat markolna meg és rántana rajtuk egyet. Arlyn teste előre esett és Dave egészen a lábáig húzta. Sikerült feloldania a kötést. Felnevetett. - Gyerünk Arlyn - húzta fel a "láncoknál fogva" -    Mindent     meg akarok tanulni!

Arlyn Voldemort balján állt a trónus mellett, és hűvös tekintetével, megvető arckifejezését fekete maszkja mögé rejtve a nagyteremben összegyűlt halálfalókat nézte. Őrajtuk fehér maszk volt. Feketét csak Sela, Arlyn, és a sötétben meghúzódó Dave és Martin viselt, akik így teljesen kiestek a látótérből mindenki számára. Csak a Nagyúr és ők ketten tudták Sela-val, hogy ők is jelen vannak. Voldemort a trónusán ült látszólag nyugodtan, de mindkét nő tudta, hogy igazából a felszín alatt pattanásig feszült benne a dühe. És Arlyn ezen elmosolyodott. A Nagyúr előtt egy férfi térdelt. Már épp túl volt a Voldemort általi nem túl kellemes agyturkászáson, és remegve figyelte a történéseket. Arlyn pontosan ezt várta. Minden a terve szerint haladt.

Pár nappal azután, hogy újra felszabadult Dave ereje, és ő újra tanította a szobájában egy órát, s észrevétlen visszatért a szobájába, hogy eljátssza, hogy csak később tért magához, kiderült, hogy Dave visszaszerezte a pálcáját. Voldemort őrjöngött, de csak a négy fal között. Csupán Arlyn tudott róla és Sela. Őket hivatta magához. Arlyn tisztázta magát, ugyanis "öntudatlan" volt, mikor a lopás történt, és Sela sem szenvedett el újabb kínzást, mivel épp Martint tanította, mikor a lopás történt. Legalábbis nem ezért kapott, hanem a felelőtlenségért, amiért ilyen puritán módon rejtette el a pálcát. Arlyn terve mozgásba lendült. Korábban találta ezt a kis pondrót, akinek módosította hamis emlékekkel a tudatát, és akit megtehetett bűnbaknak.

Voldemort dühösen meredt az előtte görnyedőre. Nem fogja egyből megölni, nem. Halálfalói szinte vicsorogva figyelték az árulót. A Nagyúr csak sötéten elmosolyodott és megszólalt - Mik az utolsó szavaid, mielőtt a többiek elé vetlek?

- Sajnálom, Nagyúr... - kezdte alázatosan, majd elvigyorodva felkiáltott: - De a napjaid meg vannak számlálva!

- A tiétek! - ordította el magát a férfi. A terem egy emberként mordult fel. Egy bűbáj hatására az áldozat a terem közepére esett. Mint ragadozók a vadra, úgy vetették rá magukat a halálfalók kivetett társukra. Elhangzottak az első 'Crucio!'-k, vagy még fájdalmasabb átkok. Voldemort odalépett Sela-hoz és egy pálcamozdulattal eltűntette róla a maszkot. Durván megragadta a nő állát és a tömeg felé rántotta az arcát - Látod ezt? Még egy hiba és te is így fogod végezni. A te húsodból mohóbban fognak lakmározni Sela. Nem tűrök több hibát, megértetted? - majd elengedte és kiment a teremből.

Arlyn nagyot nyelt. Ezt azért nem akarta. Nem akarta veszélybe sodorni Sela-t. Csendesen odalépett hozzá, és észrevétlen megfogta a kezét.

Sela azonban elengedte Arlynt és elhúzódott tőle. Sejtette, hogy hogyan történhetett meg a pálca eltűnése, csak épp alátámasztani nem tudta. Megfordult és dühösen kisietett a teremből.

"A francba!" - gondola magában a nő Sela után nézve. Mélykék pillantása szinte világított a fekete maszk mögül. Még egyszer a megvadult tömegre nézett elhúzva a száját. "Nem kár érte..." - azzal ő is elindult kifelé a teremből.

Dave Arlyn után nézett és Martint hátrahagyva ment utána.

A hullámos fekete hajú nő még mindig Sela-n gondolkodva, arca felső felét takaró maszkjával sietett Sela szobája felé. Valahogy meg kell győznie róla, hogy hamisak a feltételezései, hogy nem ő lopta el Dave pálcáját.

Dave pár pillanat múlva beérte és a falnak szorította a nőt - Hova sietsz úgy? - kérdezte suttogva.

- Mit akarsz, Dave? - suttogta vissza, és érezte, hogy egy pillanat alatt a torkában kezdett dobogni a szíve - Beszélnem kell Sela-val.

- Minek, amikor itt vagyok neked én? - nyomta ágyékát a nőének.

Arlyn lélegzete elakadt egy pillanatra. - Dave... - kezdte volna, de a férfi a szavába vágott.

- Ügyes húzás volt feláldozni azt a jelentéktelen kis senkit. Ezért jutalmat érdemelsz.

- Uhm... köszönöm. De... de... - akadt el Dave tekintetétől, ahogy végigmérte. Arlyn mélykék tekintete zavart tükrözött a maszk mögül.

Dave vadul esett a nőnek követelődző csókjaival.

Arlyn felnyögött, és megpróbált elszakadni a szájától. - Dave... Dave... beszélnem kell Sela-val, hogy elsimítsam az utolsó hibalehetőségeket... - hadarta el gyorsan.

- Az még ráér - tűnt el keze Arlyn lábai között.

A nő hátrahajtott feje a falon koppant, ahogy saját alsóajkába harapva visszafojtott egy nyögést.

Dave ellenkezést nem tűrve emelte meg Arlynt és a közeli szobájába vitte. Becsukta maguk mögött az ajtót, majd le is zárta azt. Visszafordult és úgy mérte végig Arlynt, mint ragadozó a prédáját. Mohón kapott utána és csókolta, miközben a kezei elkezdték lebontani róla a ruhát. A vágy hajtotta és nem az érzelmek. A maszk hamarosan a földön végezte, ahogy Dave egy durva mozdulattal letépte Arlynról.

A nő kapkodva vette a levegőt, esélye sem volt ellenkezni, de már nem is akart. Talán sosem akart. Megragadta Dave fekete ingét a gombolásnál, és egy határozott mozdulattal megrántotta azt, hogy a gombok pattogva elguruljanak a földön. Felnyögött, mikor meglátta a tetovált mellkast.

A férfi már nem is vetkőztette áldozatát, inkább tépkedte róla a ruhát, ami hangos recsegéssel engedett Dave erejének. Elnavigált az ágyig, majd Arlynt durván az ágyra lökte és fölémászott. Lehajolt az immár meztelen mellkashoz és hol beleharapott, hol a nyelvével kényeztette az alatta fekvőt, miközben kezei lerángatták a maradék ruhafoszlányokat Arlyn testéről, majd az alsóneműje ellen indítottak támadást.

A nő kéjesen felzihált a harapásoktól. Fülében még ott csengtek a hangos reccsenések, ahogy a ruhadarabjai megadták magukat, és ez eszméletlenül felizgatta. Minthogy az is, hogy végre teljesülhet, amit már hónapok óta dédelgetett magában. Széjjelebb tárta lábait, mikor érezte, hogy Dave szája elindult lefelé a testén végigcsókolva a régi hegeket, amiket a harcok alatt szerzett, és itt-ott megtörték bőre tökéletességét.

Dave felnézett a nőre, miközben bekapta a középsőujját, hogy aztán teljesen elmerülhessen Arlynban.

Az érzéstől kétségbeesetten markolta meg a lepedőt. Egész teste belefeszült, ahogy Dave szemébe nézve állta a pillantását, és hangosan felnyögött. Arcát a vágytól megfestette egy kis pír. Érezte, hogy mint valami elektromosság, a vágytól forrón zúdult az altestébe a vér.

Dave kíméletlen és erőteljes tempót diktált a lányban. Látni akarta, ahogy elélvez.

Arlyn háta egyre inkább ívbe feszült. Már nem tudta tartani a szemkontaktust, feje mélyen a párnába vájt, ujjai görcsösen markolták a szerencsétlen lepedőt, és gátlástalanul nyögött. Főleg akkor, mikor megérezte Dave erejének egy részét áramlani. Az az energia volt, ami megbénította, majd majdnem az orgazmushoz segítette pár hete abban a szobában...

A férfi bevetette a fogait és a nyelvét is rásegítésnek, miközben még egy ujja eltűnt Arlynban.

- Úristen! Dave! - kiáltotta szinte üvöltve, ahogy összeszorított szemekkel zihált, és fél kézzel Dave hajába markolt még közelebb kényszerítve őt forrón lükető öléhez. Most már megállás nélkül nyögött.

Aztán pár mélyreható mozdulat után érezte, ahogy öléből robbanásszerűen szétterjed a testében a gyönyör, és ő sikoltva élvez pattanásig feszülő testtel, pulzáló öllel.

Dave elégedetten húzta ki az ujjait Arlynból és hajolt újra fölé - Nah, elég volt? Vagy még van étvágyad?

- Van! Adj még! Kérlek! Dave... még! - zihálta félig önkívületben, megragadva Dave jobb alkarját, amin fölötte támaszkodott, de feje még mindig ívben a párnának feszült, ahogy zihált gyönyörtől eltorzult arccal.

- Még? Mire gondoltál? - nyomta ágyékát keményen Arlynnak.

- A farkadat! Kérlek! - nyögte tőmondatokban, mert még mindig csak arra volt képes.

- Kívánságod számomra parancs - mosolyodott el, miközben lerángatta saját magáról a nadrágját az alsójával együtt és minden figyelmeztetés nélkül durván és tövig vágta magát Arlynba.

A nő teste vadul megfeszült, és hangosan felsikoltott.

Dave újra és újra döfött. Nem érdekelte, hogy mennyire fáj, vagy nem fáj ez Arlynnak, csak önmaga érdekelte. A nő most is az volt, ami mindig is a számára: egy eszköz, ami által eléri azt, amit akar.

De szó sem volt róla, hogy Arlyn szenvedett volna. Ó nem, ő nagyon is élvezte a fájdalommal átitatott aktust, amit sosem vetett meg magától. Vérvörös karmolásai hosszan szántották Dave vállait, fenekét és hátát. Zihálva feszült ellen Dave verejtéktől csillogó testének.

Dave beleharapott Arlyn vállába, miközben egyre vadabbul nyársalta fel a nőt. Érezte, hogy az intenzív hajsza hatására hamarosan elélvez.

A nőt még inkább felizgatták a közösen átélt szex hangjai, ahogy Dave a testének csapódik az általa diktált őrült ritmusban, ahogy mindketten zihálnak, ahogy Dave nyögései visszaverődnek a falakról, vegyülve az ő kiáltásaival és sikolyaival...

Dave nem állt le. Őrült módon vágyott már a kielégülésre és most végre megkaphatta. Öblös hangon ordított fel, miközben gerince megfeszült.

Ezzel a mozdulattal Arlyn testébe átlökődött egy adag energia is, ami olyan fehéren villanó magasságba repítette, mint amilyet még sosem érzett. Oda sem figyelve véresre karmolta Dave bal vállát, ahogy teste másodszorra is görcsösen megfeszült egy hatalmasat üvöltve.

- Nah, még mindig akarsz beszélni Sela-val? - kérdezte, miközben újra egy durvát lökött rajta.

- Agrhhh... NEM! - kiáltotta egy nyögés kíséretében.

Dave csak felnevetett, majd kicsúszott Arlynból és elfeküdt mellette.

A nő kellemesen megborzongott, majd óvatosan az oldalára gördült Dave-hez simulva, s mutatóujját megmártva az egyik karmolásban lenyalta a piros cseppet az ujja hegyéről - Nem bánod, ha egy kicsit később megyek el? - nézett fel rá.

- Nem - mosolyodott el, majd magához vonta Arlynt, hogy aztán a kimerültségtől elaludhasson.

A nő nagyot sóhajtva tapasztotta balját Dave mellkasára, és egy darabig még a történteken agyalt, aztán befészkelte magát Dave vállába, hogy beszívhassa az illatát.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés