15.

Martin lust�n cir�gatta Sela h�feh�r karj�t �s v�ll�t a baldachinos �gy mennyezet�t n�zve, ahogy megt�rt rajta a hold f�nye s�t�t �rny�kokat l�trehozva, s figyelte, ahogy a teste lassan lenyugszik.

A n� b�k�sen fek�dt a sz�ke f�rfi karjaiban. A l�gz�se lassan teljesen lecsitult, ahogy az ablakon kereszt�l b�multa a kint sz�lling�z� h�pelyheket. Lassan itt a Kar�csony. Ez az id�szak mindig is nyugalmasabb volt a hal�lfal�kn�l is valamilyen megmagyar�zhatatlan m�don. Lehet, hogy a Kar�csony �gy van r�juk hat�ssal? Elmosolyodott az ironikus gondolatra.

- K�rdezhetek valamit? - suttogta Mart halkan.

- Amit csak szeretn�l - v�laszolta, de nem n�zett a f�rfira. T�ls�gosan lefoglalta a hull� pelyhek l�tv�nya. Olyan b�k�s volt.

- Te sem volt�l mindig hal�lfal�. Elmes�ln�d, hogy hogyan keveredt�l bele ebbe az eg�szbe?

A n� lassan a f�rfire n�zett. F�jdalmas eml�kekre tapintott r�, amiket oly r�g �s oly m�lyre temetett el mag�ban... �s m�g soha senkinek nem mes�lte el �ket. De... tal�n �pp ideje volt. Vett egy m�ly leveg�t - Nagyon r�gen volt...M�g akkor t�rt�nt, mikor Voldemort ereje telj�ben volt. Fiatal voltam, 17 �ves. Akkoriban mindenki rettegett, mindenki f�lt. �n is. Nekem annyib�l volt k�nnyebb, hogy a csal�domat nem fenyegette semmilyen vesz�ly. Ugyanis nem voltak. A sz�let�sem ut�n elhagytak. Any�m sosem akart gyereket. �n is csak egy v�letlen baleset folyt�n l�tezem. Meg is l�tszik. Az �rvah�zat gy�l�ltem. Onnan megsz�ktem. Egyed�l bolyongtam egy olyan nagyvil�gban, ahol mindennapos volt a gyilkoss�g. Nem kellett hozz� sok id�, hogy r�j�jjek: egyed�l nem maradok �letben. Egyszer�en nem volt m�s v�laszt�som. Eleinte nem akartam ezt elfogadni, azt hittem, hogy majd lesz valahogy. De nem lett sehogy. M�lt n�lk�l �lni neh�z. De j�v� n�lk�l lehetetlen. �gyhogy v�g�l elmentem egy helyre, amir�l tudtam, hogy hal�lfal�-f�szek. Nem fogadnak sz�vesen senkit se. Engem sem, de bevettek maguk k�z�.

Egy�ltal�n nem voltam b�szke r�, vagy �lveztem. Mikor el�sz�r kellett embert �ln�m...sosem felejtem el. A hal�lfal� l�t �lland� k�pz�ssel j�r, azonban 20 �vesen m�r r�m b�ztak egy k�ldet�st. Egy csal�dot kellett nekem �s a t�rsaimnak meg�ln�nk. Egyszer csak el�m vetettek egy kisfi�t. Alig ehetett t�bb 5-6 �vesn�l. Rettegett. L�tta, ahogy a sz�leit meg�lik �s vele nekem kellett v�geznem. R�szegeztem a p�lc�mat. A fi� nem �v�lt�tt, nem is pr�b�lt elmenek�lni, m�g csak nem is maga miatt s�rt. A sz�leit siratta csendben. De megtettem. Meg�ltem. Azt�n valahogy m�r a t�bbi nem sz�m�tott. Egyre feljebb �s feljebb ker�ltem a bels� k�r�kben. Azt�n, mikor a Nagy�r elt�nt �n is megh�z�dtam. Nagy tisztogat�s folyt akkor, kifejezetten keresztes hadj�rat indult ellen�nk. A megmaradtak vagy feladt�k magukat, vagy csendben megh�z�dtak. �vek teltek el. Mikor felizzott a Jegyem az els�k k�z�tt voltam, aki visszat�rt a Nagy�rhoz. Akkor l�ttam viszont Arlynt is, akir�l azt hittem, hogy elfogt�k vagy meg�lt�k. Nem volt m�s v�laszt�sunk: ott folytattuk, ahol abbahagytuk - tekintete, ami elr�vedt az

eml�kek k�z�tt, ism�t Martinra ir�nyult - Nem t�l sz�p t�rt�net, nem igaz?

- Nem �ppen, de ezzel egy�tt kell �lned. B�r az �let cs�ny�n elb�nt veled, a sorsodat te v�lasztottad magadnak - sim�tott v�gig a n� v�ll�n h�velykujj�val.

- A m�sik lehet�s�gem a hal�l lett volna. Mit tudsz te err�l? Ek�zben te sz�pen �p�tgetted a karrieredet a biztons�gos kis otthonodban a bar�taiddal, �gyhogy semmi jogod sincs el�t�lni engem!

- Szerinted most el�t�ltelek?

- Tudom j�l, hogy mit v�lasztottam, egy percig sem felejtettem el - sziszegte a n�.

- Nem akartalak megb�ntani, Sela - vonta szorosabban mag�hoz - Ne l�gy d�h�s, k�rlek. Nem �t�ltelek el.

- Mi�rt k�rdezted meg? - k�v�ncsiskodott, feledve a haragj�t.

- Ez k�rd�s? - mosolyodott el Martin halv�nyan - Az�rt mert �rdekelt. Mondtam, hogy szeretn�lek jobban megismerni, nem? M�r amennyire engeded.

- Ne sz�m�ts t�l vid�m ismeretekre.

- Sejtettem... - s�hajtott, majd az oldal�ra fordult �s szorosan mag�hoz h�zta a n�t a derek�n�l fogva, hogy az arc�ba n�zhessen.

Sela csak figyelte a z�ld szemeket. �lvezte, hogy itt fek�dhet a f�rfi karjaiban, hogy annyira m�s �rz�seket �lhet meg, mint eddig, ha csak p�r �r�ra is, vagy ha titkolnia is kell a t�bbiek el�l.

- Mondtam m�r, hogy gy�ny�r� vagy? - simogatta meg Martin gyeng�den az arc�t.

- Nem, m�g nem - mosolyodott el.

- Akkor most mondom: gy�ny�r� vagy! - s sz�j�t a l�ny�ra tapasztotta.

Sela a kertben �llt, a h� m�r bok�ig �rt, de tudta, hogy esni fog m�g. Kicsit f�z�san fonta maga k�r� a karjait. Szerette a telet. Tal�n az�rt, mert mindenkit�l t�vol t�lt�tte, ilyenkor nyugalom uralta a vil�gukat. Arlynnal r�gebben mindig ezt az id�szakot haszn�lt�k ki intenz�ven... De az m�r r�gen volt. Arlyn most Dave-vel van elfoglalva, � meg... � meg nem tudja, mit csin�l. De most nem is sz�m�t. A hal�lfal�k fele k�ldet�sen van valahol. Voldemort mindenkit t�vol akar tartani Dave-t�l, akit csak lehet, �gy a h�z �resebb, mint amilyen szokott lenni ilyenkor. Ura napok �ta nem hallatott mag�r�l. Nem b�lcs d�nt�s ilyen helyzetben, de ez se tudta igaz�n �rdekelni, csak figyelte a helyzetet. Tudta, hogy hamarosan minden el fog szabadulni �s a legfontosabb, hogy egy embert ett�l min�l t�volabb tartson. Martin az elm�letet nagyon sz�pen megtanulta, igaz�n �rdekli a m�gia. Mikor nem csin�lnak semmit, csak egy�tt t�ltik az idej�ket, gyakran figyeli �t olvas�s k�zben, az ablakban �lve. Szerette n�zni, ahogy a f�rfi az �gyon �l �s elm�lyed a sorokban. Ideje a gyakorlatba is �thelyezni a tud�s�t, vagyis lassan sor ker�l az els� p�rbajleck�j�re. Elfintorodott a gondolatra. Ha Marttal szembe fog ker�lni, mikor elhagyja ezt az oldalt, akkor mindazt fogja ellene ford�tani, amit t�le tanult. Lehet, hogy a gyakorl�s a j�v� torz el�revet�tett k�pe lenne, ahogy egym�ssal szemben �llnak?

Keser�en elmosolyodott az �let ironikuss�g�n. Ez az eg�sz helyzet beteg humorra vallott. Mindig is tudta, hogy Martin sosem lesz olyan, mint �k. Egyszer�en nem volt ideval�. Tal�n nem is volt a koncertjein olyan rossz hasonlat az az angyali szerep... Erre egy velej�ig romlott n�t "szeret".

Szeret? Vagy csak a csal�dja, az �lete hirtelen elveszt�s�t, a sokkot pr�b�lja �gy kompenz�lni? K�nnyen lehets�ges. �lomvil�g lenne, amiben most � maga �l? Ha igen, akkor sajnos ez egy t�ls�gosan sz�p �lom, t�l �rt�kes �lom, ahhoz, hogy fel�bredjen �s t�nkretegye. S�hajtott. Meleg lehelete gomolyg� p�rafelh�k�nt t�nt tova a hideg leveg�ben.

Tudta, hogy nehezen fogja elengedni a f�rfit, ha majd mennie kell. Mert mennie kell. Azt nem tudta, hogy pontosan mikor, de att�l tartott, hogy hamarosan. Mi�rt? Mi�rt kellett ennek �gy t�rt�nnie? De ink�bb elvetette ezeket a k�rd�seket. Tudta, hogy sosem tal�lja meg r�juk a v�laszt, amit egy �leten kereszt�l hajszolhatna. Nem tudta, hogy mit hoz a j�v� sz�mukra, csak rem�nykedni tudott, hogy nem ker�l szembe Martinnal �s... hogy csendben elfelejtheti �t.

Arlyn �szrev�tlen�l �s mozdulatlanul �llt a h�ban. Kezdett elfogyni a t�relme, ahogy az erd� sz�li h�zat figyelte. Tudta, hogy a f�rfi, akit keresett, bent volt, �s �pp egy k�nyvet olvasott. K�jesen fogja meg�lni. Rettent� m�don fogja �lvezni a dolgot. "Ez is csak egy ocsm�ny, r�hes d�g, egy muglizab�l� v�rfarkas!" - gondolta mag�ban ut�lattal. Id�nk�nt elt�nt a kast�lyb�l, hogy a saj�t sz�rakoztat�s�ra, vagy ink�bb bossz�v�gyb�l felkeressen ilyen szerzeteket, �s miut�n megk�nozta �ket, lass� hal�lra �t�lje az �ldozatait.

L�bai �nk�ntelen�l indultak meg, ahogy a r�gi eml�kek id�nk�nt felvillantak el�tte, s a hangok er�s�dtek a fej�ben, melyek g�nyosan visszhangozt�k az � kiab�l�sait abb�l a r�gi �jszak�b�l, ami t�nkretette az �let�t, az elm�j�t...

Cs�ndesen l�pett be a h�zba j�tszva kiiktatva a riaszt� �s v�d�b�b�jokat, majd meg�llt az ajt�ban el�re szegezett p�lc�val, egyenesen a f�rfi tark�j�ra c�lozva. �rezte, ahogy d�he �s bossz�v�gya egyre nagyobb m�reteket �lt, ahogy bevillant el�tte egy-egy k�p. V�r a havon. Egy kar az ajt� el�tt. Egy h�sdarab a j�rd�n. Az anyja v�rbe fagyott feje �s sikolyra ny�lt sz�ja az el�szob�ban...

- J� est�t, Mr. V�rfarkas �r! - rikkantotta �r�lten csillog� szemeivel, mire a f�rfi riadtan dobta el a k�nyvet �s kapott a p�lc�ja ut�n - �-�! Invito p�lca! - ki�ltotta, mire az a kez�ben is landolt egy pillanat m�lva - Most egy kicsit elsz�rakozunk, Mr. V�rfarkas �r - jelentette be - Crucio!!!

K�r�lbel�l ilyenkor t�rt�nhetett, p�r h�ttel Kar�csony el�tt. Fagyos t�l volt, a h� vastagon bor�tott mindent. Az eg�sz vil�g olyan �rtatlannak �s b�k�snek t�nt. De a cukorm�z alatt ott rohadt, ahol tudott.  Arlyn k�r�lbel�l 15 �ves lehetett akkoriban. Aranyv�r�, j�m�d� csal�dj�nak tagjai mind otthon voltak. Sz�l�k, nagysz�l�k, a h�ga �s �. A t�li sz�net�t t�lt�tte otthon a Roxfortb�l hazat�rve, ahol Mardek�ros di�kk�nt m�r �gyesen mozgott a s�t�tebb r�gi�kban, s ezt a sz�lei is el�seg�tett�k, akik Voldemort n�zeteit t�mogatt�k, de az apj�n k�v�l senki m�s nem viselte a S�t�t Jegyet a karj�n. Befoly�sos csal�djuknak volt j� p�r ellens�ge a var�zsvil�gban. Tal�n �pp az egyik�j�k k�ldte r�juk azokat a v�rfarkasokat...

�ten voltak �llatalakban, �s �hesek voltak. V�rszomjas pof�jukb�l csorgott a ny�l, mikor r�juk t�rtek. Arlyn odaf�nt volt a szob�j�ban, olvasott, mikor meghallotta az anyja sikoly�t, majd robban�sokat, ahogy az apja v�dekezni pr�b�lt. Vel�tr�z� ki�lt�sok �s marcangol�sok hangjai hallatszottak fel. Ijedten rohant megn�zni, hogy mi az, kez�ben a p�lc�j�val, s akkor megl�tta a l�pcs�fordul�ban hever� h�ga holttest�t, amib�l �pp egy s�t�tsz�rke v�rfarkas lakm�rozott. A sokkt�l felsikoltott, mire az �llat felkapta a fej�t �s r�vicsorgott...

A sikoltoz� f�rfi elhallgatott, ahogy feloldotta a Cruciatus �tkot egy pillanatra, �s k�zelebb l�pett. - Ejnye, V�rfarkas �r... h�t ilyen gyeng�nek tetszik lenni? - jegyezte meg g�nyosan. A f�rfi morogva fel� kapott, de a n� k�nnyed�n elt�ncolt el�le - � nem, nem, itt ma �n sz�rakozom! - azzal egy �jabb �tkot k�ld�tt r�, amit�l test�n sz�mtalan seb ny�lt egyszerre.

Az �llat elindult fel� csattogtatva a h�ga v�r�t�l mocskos fogait. Arlyn megbotlott �s seggre �lt, de a p�lc�j�t m�g id�ben haszn�lta. A h�ga gyilkosa �lettelen�l gurult le a l�pcs�n.

A nappaliban borzalmas l�tv�ny fogadta. Az apj�b�l nem sok maradt. T�rzs�nek egy r�sze �s bal alkarja alapj�n ismerte csak fel, amin Voldemort jele feket�llett mozdulatlanul.  A nagyapj�nak felt�pt�k a has�t, �s az egyik v�rfarkas �pp a beleib�l lakm�rozott. K�rben�zve r�m�lten n�zett az anyja �lettelen k�k szemeibe, melyek a kom�d l�b�nak gurult fejr�l n�ztek a semmibe.

A v�rfarkas ord�tva k�nl�dott a l�bai el�tt �s arc�n beteges �lvezettel k�ld�tt r� �jabb �s �jabb �tkokat - Ezt a r�hes fajt�d a csal�dom�rt kapja! - sziszegte.

A nagyanyja �lt m�r csak egyed�l a kandall� �s a k�nyvespolc k�z�tt harcolva, s mikor �szrevette, r��v�lt�tt, hogy fusson. M�g �pp l�tta, ahogy az �sz n�t t�mad� farkas �tharapja a tork�t, �s szanasz�t spriccel a v�r, mikor l�bai felengedtek �s kirontott a h�zb�l. Majdnem orra esett a cs�sz�s j�rd�n, azt�n a magas h�ban kezdett bukd�csolni g�rcs�sen szorongatva p�lc�j�t. �s m�r hallotta is az �ld�z�i morg�sait. Zokogva menek�lt. A lehelete feh�r g�zfelh�ket okozott, ahogy zih�lt. Azt�n elesett...

- No k�rem, most m�r kezd jobb sz�nben lenni... - kacagott j�ghidegen a padl�n s�pol� t�d�vel hever� f�rfire - Most sz�pen megn�zz�k, hogy mennyire v�rzik, Mr. V�rfakras �r, ha lev�gjuk a kez�t...

- Ne! K�rem! - k�ny�rg�tt er�tlen�l, de Arlyn nem hallgatott r�, csak r�k�ld�tt egy kaszabol� �tkot, mire a v�gtag elv�lt a testt�l, a f�rfi felord�tott, Arlyn pedig kacagni kezdett, ahogy a v�r r�fr�ccsent az arc�ra.

Egy pillanat m�lva �rezte, ahogy a bok�j�ba �les fogak m�lyedtek. Felsikoltott a f�jdalomt�l, �s h�trak�ld�tt egy �tkot. A z�ld f�ny, ami az Adava Kedavr�t k�s�ri, eltal�lta az �llatot. Arlyn megpr�b�lt fel�llni, de v�rz� bok�ja nem sok�ig b�rta. A megmaradt k�t v�rfarkas k�rbevette �t, �gy k�r�zve k�r�l�tte, mintha csak azt osztan�k fel maguk k�z�tt, hogy ki melyik r�szt zab�lja f�l bel�le. Arlyn zih�lva kapta egyikr�l a m�sikra a fej�t. �rezte, ahogy a retteg�s �s az adrenalin tombol benne, azt�n mintha elv�gt�k volna. �res feh�rs�g telepedett az agy�ra a sokkt�l, mik�zben l�tta, hogy t�madni k�sz�lnek. Lassan felegyenesedett, nem is �rezte a bok�j�ban az �get� f�jdalmat, �s r�juk szegezte a p�lc�j�t...

Az eml�kbeli �s a jelenkori Arlyn egyszerre mondta ki a hal�los �tkot. A l�ba el�tt hever� kiv�rzett emberi roncs nem mozdult t�bbet. Mint ahogy az utols� farkas sem, amit ugr�s k�zben �rt a hal�l.

A n� megt�r�lte bemocskol�dott p�lc�j�t hossz� fekete k�peny�ben, amit v�res ruh�ja f�l�tt viselt, �s el�gedetten hagyta el a h�zat. De a k�pek nem sok�ig hagyt�k b�k�n.

L�tta mag�t, ahogy k�s�bb mag�hoz t�r, ahogy tudatosodik benne, hogy lehet, hogy a k�vetkez� teliholdkor � maga is v�rfarkas lesz, de azt�n a k�r m�sk�pp j�tt ki rajta. Ez �s a sokk okozta azt a lelki t�r�st, amibe f�lig bele�r�lt, miut�n napokig bolyongott a havas erd�ben. �s a mag�nyos k�dorg�s m�g h�rom �vig tartott, ahogy falur�l-falura, v�rosr�l-v�rosra ment, ott lopva �lelmet �s mened�ket, ahol tudott. P�lc�j�val sok mindent el tudott �rni. Azt�n belebotlott p�r hal�lfal�ba, akik sz�rakozni akartak egy l�that�an �r�lt fiatal n�vel, de a p�rbajuk, ahogy egyszerre h�rman nem b�rtak vele, meggy�zte �ket r�la, hogy esetleg bevehetn�k magukhoz. Arlyn pedig belement....

Arlyn arc�n �szre se vette, de folytak a k�nnyek, ahogy a hangok megt�rt�k. M�r sikoltani sem volt ereje, ahogy a havas t�jon v�gott �t Voldemort kast�lya fel� tartva. Csak akkor eszm�lt fel, mikor m�r a bolt�ves bej�rathoz vezet� l�pcs�re l�pett. Arca �s ruh�i csurom v�resek voltak, de ez nem zavarta. Vigasztalta a tudat, hogy egy r�hes korccsal kevesebb...

- Arlyn? - k�rdezte Sela, megl�tva a n�t. �pp a kertb�l j�tt befel�, mikor oldalra n�zett.

A fekete, csatakos haj� n� meg�llt �s lassan fel� ford�totta mocskos arc�t - Igen? - k�rdezte sz�ntelen hangon, merev tekintettel.

- Mi t�rt�nt veled?

- Semmi, semmi - ingatta meg a fej�t.

- Csupa v�r vagy! Nekem ne mond azt, hogy semmi!

- �ltem.

- Kit?

- V�rfarkast! - szikr�zott fel m�lyk�k tekintete, �s egy vigyor futott �t az arc�n - Nem �rzed a szag�t? - emelte fel v�res kezeit is, hogy megszagolja �s megnyalja.

Sela csak n�zett r�. Nem undorodott, nem k�pedt el. Csup�n b�lintott.

- �lveztem, Sela... annyira �lveztem - l�pett k�zelebb hozz�, s �gy m�r l�that�v� v�ltak az arc�n a k�nnyek nyomai.

Sela csak a k�t keze k�z� fogta a n� arc�t, majd mag�hoz h�zta �s meg�lelte. Ismerte a m�ltj�t. Tal�n � egyed�l.

- �lveztem. Igen. �lveztem. Megd�gl�tt a mocsad�k. Kiv�reztettem. Tocsogott a v�r�s v�rben, mint a h�gom teste. Mint, ami az ap�mb�l maradt. Az any�m feje r�m mosolygott. Szeret engem, Sela. Szeretnek. Minden egyes d�gl�tt farkas ut�n tudom, hogy egyre jobban. A nagyany�m let�pett ujj�n ott csillogott a gy�r�. Olyan sz�pen csillogott. A telihold f�ny�t�l szikr�zott. Sosem l�ttam olyan sz�pet, Sela - mondta magasabb hangon, mint �ltal�ban besz�lt, �s a v�g�n majdnem felkuncogott, ahogy t�rsa h�t�t �lelte, �ll�t a v�ll�n nyugtatva.

- Gyere, tiszt�lkodj meg �s fek�dj le.

- J�, j� - b�logatott elengedve Sela-t - Az alv�s j� lesz, nagyon j�... Akkor biztos l�tni fogom a nagyap�m f�l�t a padl�n - nevetett fel.

Sela felvezette Arlynt a szob�j�ba �s, am�g a n� lemosta mag�r�l a v�rt, addig � el�kereste a l�tyij�t, amit k�telez�en kellett meginnia. Mikor Arlyn megjelent, fel� ny�jtotta a poharat.

- Nem k�rem, nem. Ez csak eltomp�t, �s nem fogom l�tni �ket t�le. Nem tudok besz�lni vel�k, ker�lte ki Sela-t �s le�lt az �gy�ra �lmodoz� tekintettel.

- Arlyn, ha nem iszod meg, csak rosszabb lesz. K�rlek.

- De ez nem rossz. L�thatom az any�mat, ahogy r�m mosolyog. Tudtad, hogy t�le �r�k�ltem a szememet? Neki volt ilyen m�lyk�k szeme - mosolyodott el - Mindig �sszekacsintottunk, mikor kicsi voltam.

- Arlyn, hidd el, ez m�snapra rossz lesz. Ha nem iszod meg.... tudod, hogy bel�d er�szakolom.

A n� kedve hirtelen v�ltozott meg. Ahogy elkomorult, beesett a v�lla, �s f�radtan el�re g�rb�lt a h�ta - Nem akarod, hogy vel�k legyek, igaz? - k�rdezte m�rhetetlen szomor�s�ggal, majd felpillantott Sela-ra rem�nyked� tekintettel - Azt szeretn�d, hogy veled legyek? Igaz? Mint r�gen?

- Arlyn... - tette le a kom�dra a poharat - Azt hiszem, hogy el�g sok minden v�ltozott az�ta.

- Micsoda? - zavarodott �ssze.

- Azt hiszem, hogy mindketten v�ltoztunk Arlyn. �s mindketten m�s ir�nyba.

- Most ezt mi�rt mondod? - jelent meg gyerekes arckifejez�se mellett a f�lelem.

- Elt�volodtunk Arlyn. �s nem lesz olyan, mint r�gen. T�bb� m�r nem.

- Nem... nem lesz olyan? Mint r�gen? Nem? - v�konyodott el a hangja, ahogy megjelentek a k�nnyek a szem�ben. �gy n�zett ki, mint egy kisl�ny, akinek most mondt�k meg, hogy a J�zuska nem is l�tezik.

- Arlyn k�rlek, ne s�rj - fogta meg a kez�t a n� - Mindig itt leszek neked! Sosem tudn�lak elhagyni! De... v�ltoztam.

- M�r nem szeretsz �gy, igaz? M�r Martint szereted? IGAZ? - k�rdezte k�ts�gbees�ssel a hangj�ban, s k�nnyei patakzani kezdtek.

- Nem hasonl�that� �ssze kett�. M�shogy szeretem mindkett�t�ket - Sela menteni pr�b�lta a helyzetet.

- M�r nem k�v�nsz, ugye? M�r nem kell egy �r�lt, ha ott van egy norm�lis, aki r�ad�sul f�rfi, igaz? - s�rta halkan.

Erre nem tudott mit mondani. V�gyakozott m�g Arlyn ut�n, de ez egyre ritk�bban fordult el�.

- Te is Dave-et v�lasztottad - mondta csendesen.

- De � csak kihaszn�l, tudom. Kihaszn�l a c�ljaihoz, �s �n hagyom magam, v�delmi okokb�l... �s a k�jv�gy miatt. Nagyon j� vele a szex... de � semmit sem �rez ir�ntam. Csak te... - szipogott - Csak te volt�l �s vagy az igazi t�maszom, akire sz�m�thatok. �s te nem szeretsz engem, te a sz�k�t szereted. Hi�nyzol, Sela, �s te ezt nem veszed �szre, mert szerelmes vagy... Eldobt�l... elhagyt�l... - kuporodott �ssze az �gyon lassan hint�zva - �s most azt se hagyod, hogy tal�lkozzam Vel�k, hogy ne legyek egyed�l...

- Arlyn sosem, SOSEM hagyn�lak el! Soha! De egyszer�en, nem megy, �rted? Igazad van, szeretem �t. Nagyon! Tudom, �r�lts�g �s vesz�lyes �s... m�g sorolhatn�m b�ven, de megt�rt�nt. Ez nem a te hib�d. Igen, megk�v�nlak m�g mind a mai napig! De nem b�rom megtenni...K�rlek, ne haragudj ez�rt r�m! Nem szeretlek kev�sb�!

A fekete haj� n� �veges tekintettel lassan fordult el, hogy norm�lisan elfek�dj�n az �gyon, mik�zben hitetlen�l r�zta a fej�t. Nem hitt Sela-nak. K�nnyei m�g mindig hangtalanul folytak. Kiny�jtotta a kez�t a k�k b�jital�rt, amit �jra Sela fogott, majd megb�ntott �s belet�r�d�tt hangnemre v�ltott: - Megiszom. Menj Martinhoz.

Ez m�r sok volt a barna haj� n�nek. Lefolyt az arc�n az els� k�nnycsepp - Ahogy akarod - mondta, majd kis�t�lt �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t. A k�nnyei csak ekkor indultak meg igaz�n. Bet�molygott egy szob�ba, majd az ajt�nak d�lve roskadt le a f�ldre. Nem akarta elvesz�teni Arlyn-t, de �gy t�nik, hogy ez m�gis bek�vetkezett - Ne, neeeee... - ny�sz�rg�tt. Hihetetlen�l f�jt neki, hogy ennyire elt�volodtak egym�st�l.

Arlyn mozdulatlanul fek�dt, miut�n megitta a l�tty�t, s n�ma k�nnyei lassan el�ztatt�k a p�rn�j�t. Suttogva v�laszolt a hangoknak a fej�ben a helyzetet magyar�zva, Sela-t mentegetve...

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s