17.

A férfi mellélépett. Pár pillanatig csönd volt - Hiba volt ennyire bíznod Sela-ban.

- Tudom - simított végig az ablak üveg sarkára kirajzolódott jégvirágon.

        - Szeretted is őt?

Arlyn nem válaszolt rögtön. Nem tudta, hogy elmondja-e, de már nem érdekelte. - Igen - mondta halkan.

- És mire jutottál vele? Sela csak kihasznál és becsap. Most sincs veled, nem? Ugye, te nem akarsz ilyen gyenge lenni?

- Nem, nem akarok - suttogta.

        - Sela-nak nincs helye köztünk Arlyn. Viszont állítólag tud valamit, amit a többiek nem. Áruld el nekem, hogy mi az és utána nem kell miatta többet szenvedned.

- Meg akarod ölni?

- Nem engedtem, hogy kérdezz - keményedett meg a pillantása.

Arlyn csöndben maradt. Nem volt céljában felidegesíteni a férfit. De csak még jobban elszomorodott. Hiba volt reménykedni benne, hogy Dave talán megérti. Ő is csak az önös érdekeit látja maga előtt. Senki sem számít neki, és Arlyn sem számít senkinek. Megint hibázott. Mostanában túl sokat. Mi van vele? Meg fog halni, ha így folytatja.

- Nos?

- Nem tudom, milyen képességről beszélsz.

Dave durván megragadta Arlyn állát és maga felé rántotta az arcát. - Ne hazudj nekem! - sziszegte a szemeibe, kihangsúlyozva minden egyes szót.

- Nem hazudok. Nem tudom, hogy miről beszélsz.

A férfi nem engedte el. Másik kezével a homlokához szorította a pálcája hegyét - Megkérdezem még egyszer. Én a helyedben nagyon átgondolnám a válaszomat Arlyn.

A nő összeszorította a szemét, és gyorsabban kezdte venni a levegőt. Érezte, ahogy összeugrik a gyomra. Abban a pillanatban halálosan rettegett Dave-től. - Nem tudom - suttogta.

- Az hogy lehetséges, hogy Martin meg tud róla? Én ezt nem veszem be Arlyn - mondta dühtől átitatott hangon.

- Tényleg nem tudom - bukkant elő egy aprócska könnycsepp jobb szemhéja alól, ahogy kezeivel az állát fogó kezet fogta. - Neki biztos elmondta. Neki mindent megenged! - csuklott el a hangja, amiben a végén már egy kis harag is pattant.

Dave pár pillanatig szikrázó tekintettel nézett Arlynra, pálcáját továbbra is durván a homlokának nyomva. Ez alatt a pár pillanat alatt úgy tűnt, hogy mindjárt megöli a nőt, de aztán szitkozódva lökte el magától Arlynt.

Mozdulatlanul állt ott, nagyon lassan kinyitva a szemét. Dave még mindig ott állt vele szemben, de az ablakon bámult idegesen kifelé. Halántékán ott lüktetett az a jellegzetes ér.

Ismét Arlynra nézett. Érezte, hogy az idegességét le kell vezetnie valamin vagy valakin. Így vagy úgy. Közellépett a nőhöz és durván megcsókolta. Nem érdekelte, hogy ellenkezik-e vagy sem. Nem mondhatott ellent neki.

A nőt ledöbbentette ez a hirtelen váltás. Próbált ellenállni, de Dave nem engedte. Jelenlegi instabil lelkiállapotában megrémült tőle, a nyers erejétől, a kegyetlenségétől, ami már rég túlnőtt rajta. Próbálta ellökni és elfordítani a fejét, de hasztalan.

A férfi elvált tőle, majd torkon ragadta Arlynt – Ne merészeld! - suttogta fenyegetőn, miközben hosszú ujjai szorították a nő nyakát.

- Ne! Neh... - nyöszörögte Arlyn erőtlenül, és a férfi csuklójába kapaszkodott, megpróbálva enyhíteni a torkát ért szorításon.

Dave csak rávicsorgott, majd elengedte a nyakát, de a testével fogta le őt, miközben vadul kezdte az előbb szorított testrészt harapni.

Arlyn arcán végigfolyt még egy könnycsepp. - Ne! Dave, kérlek! - könyörgött.

De a férfi ezt mintha meg se hallotta volna. Nem érdekelte a nő könyörgése, csak az önös érdekei. És Arlyn csak egy eszköz volt, ahhoz, hogy elérje azt, amit akar. Mindig is az volt. És mindig is az marad. Ágyékát vadul nyomta Arlynénak, kezei mohón és durván járták be a testét, hogy a két karjánál ragadják meg és rántsák el a faltól, ahol eddig álltak, hogy a férfi szobája felé vegyék az irányt.

Arlyn tudta, hogy mi következik, hiába ellenkezett. Dave sokkal erősebb volt nála. Most már rettegett. Szinte tapinthatóan, ahogy próbált szabadulni.

Nem sokára Dave szobájának ajtaja zárult be mögöttük és a férfi durván az ajtónak lökte Arlynt, hogy vadul haraphassa újra, illetve tépje le róla a ruhát.

Arlyn fájdalmasan felnyögött, mikor az ajtónak passzírozta, majd egyenesen felkiáltott, mikor Dave fogai a nyakába mélyedtek. Tehetetlen volt vele szemben. Alárendelt és kiszolgáltatott. És ami a legjobban megijesztette, az az, hogy ezúttal a varázsereje se segíthet rajta. Dave túl erős. Próbálta ellökni a férfi kezeit magáról, ahogy recsegve szakította le róla a ruháit.

A férfi azonban lefogta hadakozó kezeit, miközben a ruha akadálytalanul hullt le Arlynról. Dave felnyögött a látványtól, majd az egyik melléhez kapott és durván beleharapott.

Arlyn újra felkiáltott fájdalmában, és nagyon jól tudta, hogy nem utoljára. Zihálva vette a levegőt, és csuklóit próbálgatta az erős szorításban. - Engedj el! Nem akarom, Dave! Kérlek!  - szinte nyüszítette a félelemtől a szavakat.

- És ez szerinted engem hol érdekel? - nézett rá a férfi.

Arlynban benne akadt a levegő, ahogy meglátta a nyers vadságot és a követelődző ösztönöket a tekintetében. Annyira ismerős volt neki... Pupillái összeszűkültek a rettegéstől, mikor tudatosodott benne, hogy hol látott ilyen érzelmeket legutoljára... A családjának halálakor... A vérfarkasok ugyanilyen állatias tekintettel néztek rá. Ez valahogy erőt adott neki. Őrült igyekezettel kezdett hánykolódni Dave szorítása alatt. - Ne! Nem! Még egyszer nem! Nem lehetsz olyan! Nem akarom látni! - sikoltotta.

- Én a helyedben nem ordibálnék Arlyn - nyomta teljesen az ajtónak, így a nő érezhette a csípőjénél azt a bizonyos nyomást.

- Miért?! Talán szó nélkül hagyjam, hogy megerőszakolj?! - kiáltotta a képébe izzó tekintettel.

- Attól függ, hogy ordítasz - mosolyodott el, miközben az egyik keze elengedte Arlyn csuklóját, és a bugyiját kezdte lerángatni róla.

- Mi van? - nézett rá értetlenül és zavartan.

Dave nem felelt, csak eltűntette az utolsó ruhadarabot is róla, majd elrántotta az ajtótól, az ágyára lökte és fölémászott - Nos, beszállsz vagy sem?

Arlyn nyelt egy nagyot, miközben villámgyorsan latolgatta az esélyeit. Ha belemegy, túlélheti, ha nem... Többször nem fog ilyen engedményt tenni, mint amit most, és akarata ellenére is folytatni fogja az aktust...

- Be - adta meg magát lehunyva a szemét.

- Helyes - mosolyodott el vadul, majd ott folytatta Arlyn testének harapdálását ahol abbahagyta, nem csökkentve az erejét.

A nő beharapva a száját próbált nem felkiáltani, és minél inkább ráhangolódni a fájdalomra, és elengedni magát. Ha görcsöl, azzal nem használ magának. Óvatosan beletúrt Dave hajába, és a tarkóját kezdte karmolászni.

Dave Arlyn köldökénél felnézett a kék szemekbe, miközben hosszan nyalt végig a bőrfelületen - Nah, akarod, hogy jó legyen neked is?

- Igen... akarom - hunyta le a szemeit, hátrahajtva a fejét.

Csak elmosolyodott, majd visszahajolt áldozatához, hogy a nyelvével kényeztesse tovább, széjelebbrakva Arlyn combjait, hogy jobban hozzáférhessen.

A nő végre nem a fájdalomtól nyögött fel. Teste megfeszült az érzéstől, ahogy Dave vgignyalt rajta. Jobbjával beletúrt Dave hajába, majd még széjjelebb tette lábait.

A férfi egyre jobban belelendült. Még a nyelve munkája is erőszakos volt, tele lendülettel, energiával. Egyre feljebb jutatta Arlynt, hogy aztán hirtelen tűnjön el benne középső ujja, ezzel őrjítve meg a nőt.

- Ahh! Dave... Istenem! - nyögte érzéki kínban megfeszülő testtel. Már attól szenvedett, hogy késlekedik a gyönyör.

Dave megszakította ujja munkáját, mikor kihúzta Arlynból, majd újra fölémagasodott és felhúzta a térdeit, hogy felegyenesedve megbonthassa az övét és letolhassa a nadrágját az alsójával együtt, így hozva felszínre meredező büszkeségét, ami nem várt kényeztetést, csak a rendeltetésének akart megfelelni végre.

Arlyn csalódottan fújtatott kipirulva, amiért otthagyta őt Dave, és jobbjának ujjaival széthúzva magát készítette elő Dave-nek a terepet. Halkan nyögdécselt a várakozástól.

Dave nem is hagyta cserben őt. Elmosolyodott majd egy hirtelen, de határozott és erőteljes csípőmozdulattal olvadt eggyé vele. Nem hagyott Arlynnak sok időt, azonnal megkezdte vad és erőteljes ostromát a nőben, minden egyes alkalommal a lehető legmélyebbre hatolva belé.

Arlyn hátravetette a fejét, háta elemelkedett a párnától, ahogy az élvezet ívbe feszítette, újra felkínálva melleit a vadul mozgó férfinak.

Aki le is csapott rájuk, újra durván elmélyesztve bennük a fogait. Csípője mozgásába is több erőt vitt, mozdulatai már rég átlépték a durvaság határait. Állatiasan nyögött, miközben markolta, harapta Arlynt, ahol érte.

A nő a fájdalom és a kín kettősétől sikoltozott. Úgy érezte, menten szétszakad. Tudta, hogy Dave felsértette a lábai között is, de nem érdekelte. Igazából nem is érezte, mert a vadulása miatt áradni kezdett belőle az a forró erő, ami egyszer a simogatásaival majdnem az orgazmushoz juttatta. Elakadt a lélegzete, mikor Dave egy újabb erőteljeset harapott a mellébe, s érezte, hogy szaporán folyni kezd a vére.

Már nem kellett sok Dave-nek. Mozdulatai egyre gyorsultak, egyre sűrűbben nyögött fel. Arlynt teljesen az ágyhoz szegezte. Csak használta, nem volt szükség szinkronmozgásra. Ez nem arról szólt. Ez csak Dave-ről szólt, csak az ő szükségleteiről, csak az ő erejéről. Az egész.

Arlyn egy újabb brutális lökéstől, amit ő Dave ereje miatt csak erőteljesnek érzett, megmerevedett, és érezte, ahogy belső izmai vadul pulzálva ölelik körül Dave-et, ahogy orgazmusa a férfi erőlöketétől szinte kirobbant belőle.

Dave felordított az élvezettől. Még párat lökött Arlynon. Majd teljesen megmerevedett. Miután fellélegzett, kicsúszott a nőből és elkezdett felöltözni.

Arlyn fülében még visszhangzott saját fájdalmas sikolya, mikor átszakadva a ködön megérezte Dave utolsó lökését, amitől a hüvelyében szétspriccelő fájdalomtól rögtön kijózanodott, és levegő után kapott.

Dave nem törődött vele - Mire visszajövök, tűnj el - vetette oda, majd kilépett a szobából.

Arlyn próbálta összeszedni magát, de képtelen volt rá. Csak zokogni tudott. Érezte, hogy sajog minden porcikája, hogy több sebből vérzik, és a lábai közül szivárgó nedvesség is árulkodó volt. Az öle egyetlen nagy fájdalom volt. Még a levegővétele is fájt. Őrült erővel markolta a vérben úszó gyűrött lepedőt. "Nem gondolhatja komolyan, hogy ezek után képes leszek felkelni!" - kiáltott fel magában, majd hiába fájt a testének a rázkódás, zokogását nem bírta elnyomni.

Kinyílt az ajtó. Arlyn pár pillanatig azt hihette, hogy Dave tért vissza, de egy hosszú, barna hajú nő lépett be. Becsukta az ajtót és mikor megfordult döbbenten állt meg - Arlyn? Mi történt veled?! - szakadt ki belőle kérdése, ahogy látta társát a vérfoltok között feküdni. Borzalmasan nézett ki. Rengeteg seb volt rajta és hatalmasak. Az ajtóban állva is tisztán látta a fognyomokat, és a liluló ujjnyomokat. És vérzett... Odarohant az ágyhoz.

A nő nem volt képes megszólalni, csak patakzottak a könnyek a szeméből, és zokogott, ahogy felnézett Sela-ra. Megragadta a kezét: - El kell tűnnöm... el kell tűnnöm, mielőtt visszajön! - suttogta kétségbeesetten.

- Ezt... ezt Dave művelte veled? - akadt el a lélegzete. Érezte, hogy a dühe kezd fellángolni.

- Mégis... mégis mit gondoltál? - zokogott fel újra, elfordítva arcát, ami szintén több helyen megsérült.

- Jól van, kiviszlek valahogy - vette elő a pálcáját.

- Sela, nagyon fáj! - nyögte panaszosan - Nagyon... érzem, hogy vérzek...

- Igen, vérzel. El kell, hogy vigyelek az orvoshoz.

- Neh! Nem akarom, hogy bárki így lásson! - ragadta meg újra a karját, és megpróbált felülni, de csak egy fájdalmas kiáltás szakadt ki belőle.

- Arlyn, súlyos sérüléseid lehetnek. Én nem tudlak meggyógyítani, nem értek hozzá. Kérlek.

- Akkor inkább belehalok, mint hogy mindenki erről csámcsogjon - szorította össze a fogait.

- Arlyn... - kezdte, de tudta, hogy a nő túl makacs - Akkor is át kell, hogy vigyelek valahogy a szobádba.

- Igen, itt nem maradhatok, Sela... Megöl, ha itt talál - suttogta rettegve.

- Én fogom megölni őt - válaszolta, miközben takaróba csavarta Arlyn testét, majd, mikor megvolt vele bűbájt szórt rá, hogy irányítani tudja és átvihesse a szobájába.

Arlyn még ezektől a mozdulatoktól is majdnem felsikoltott a fájdalomtól. Ha így folytatja el fog ájulni a sokktól és a vérveszteségtől.

A szobájába visszatérve Sela magára hagyta egy kicsit társát, míg a saját szobájában kezdett keresni a bájitalok közt. Tudta, hogy van valahol valami löttye, ami segít Arlynon. Még Pitontól kapta évekkel ezelőtt. Nem árt, ha a halálfalónál találhatók ilyenek a harc közben szerzett sérülések kezelésére. Mikor végre megtalálta, amit keresett, visszarohant Arlynhoz és egy pohárba öntötte az üveg tartalmát - Tessék, idd meg. Elállítja a vérzést.

A nő szó nélkül megitta, és megállta, hogy kiköpje a keserű folyadékot.

- Most pihenj. Úgyse tudnál felállni.

- Nem, azt semmiképp - nyögött fel fájdalmasan - De nem tudok pihenni a fájdalomtól. Nincs valamid rá? - suttogta, mert már a hangszálai is fájni kezdtem a sikoltozástól.

- Alkohol?

- Mindegy. Csak adj valamit! - kérte sürgetőn.

Sela előkotort egy üveg viszkit az egyik fiókból és odaadta a bontott üveget Arlynnak - Tessék. Nem tudok veled itt maradni Arlyn. Valamit el kell intéznem.

A nő csak intett a szemével, hogy menjen csak, miközben istenesen meghúzta a viszkit, amit mindjárt majdnem ki is köpött, de aztán inkább húzott még egy jó nagy kortyot. Tudta, hogy be fog rúgni tőle, csak azt felejtették el mindketten, hogy az őrültsége elleni gyógyszerre nem épp a legokosabb dolog inni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés