19.

Lassan nyitotta fel a szemeit. A f�ny miatt azonban r�gt�n �ssze is szor�totta. Er�s fejf�j�s t�rt r�, ebb�l tudta, hogy a viszkit megint nem k�sz�nte meg a szervezete. Na igen, a gy�gyszer-ital p�ros�t�s hi�ba boszork�ny az ember, ugyan�gy hat, mint a muglikn�l. Ahogy f�j� fej�hez emelte a kez�t, az eg�sz teste r�gt�n egy mer� f�jdalomm� v�lt, mintha csak arra v�rt volna, hogy megmozduljon. �gy �rezte, mintha a teste csak csupasz f�j� idegv�gz�d�sekb�l �llna. Felny�g�tt, ahogy esz�be jutottak a tegnap t�rt�ntek. �jra f�jdalmasan l�ktetni kezdett a l�ba k�z�tt. De tudta, hogy le kell zuhanyoznia, miel�tt le�poln� mag�t a gy�gy�t� �s fed�var�zslatokkal, amiket nem v�letlen�l tanult meg. Tett m�g egy pr�b�t a szemei kinyit�s�val. Ez�ttal m�r jobb volt. Felszisszent, ahogy lassan feltorn�zta mag�t annyira, hogy a k�ny�keire t�maszkodhasson. Elborzadt a teste l�tv�ny�n. Mindenhol k�k, z�ld �s lilul� foltok, m�ly harap�snyomok �s karmol�sok tark�tott�k a b�r�t hol kiker�lve, hol �ssze�rve a r�gi v�kony feh�r �tokhegekkel. F�jdalmasan �sszeh�zta a szem�ld�k�t. Ez az �vek sor�n csak egyre rosszabb lesz. Maga sem tudta, hogy hogyan, de siker�lt mag�t �l�helyzetbe torn�zni, b�r �rezte, hogy p�r sebe �jra felny�lik. Cs�pni fog a zuhany alatt... De nem �rdekelte, lassan felh�zta mag�t az �gy oszlop�ba kapaszkodva. Egy fokkal jobb volt �llni, mint �lni. Csigalass�s�ggal eljutott a zuhanyig, ahol dacolva a f�jdalommal lassan, de alaposan lemosta a v�rt�l, ny�lt�l �s ond�t�l ragacsos test�t. Panaszosan ny�g�tt, mikor a l�ba k�z�tt is letakar�totta mag�t. Nem nagyon t�r�d�tt a t�r�lk�z�ssel, �gy ahogy volt, vizesen, dideregve �s sajogva lassan visszament az �gy�hoz, �s lefek�dt r� p�lc�j�t mag�hoz ragadva. Vizes haj�t�l rendesen f�zott, de egy sz�r�t�b�b�jjal leb�v�lte mag�r�l a v�zcseppeket. Var�zsp�lc�j�val el�sz�r a s�lyosabb s�r�l�seit gy�gy�totta meg. M�r �pp kezdett volna neki a kisebb-nagyobb sebei elt�ntet�s�hez is, mikor a takar�n �szrevett egy bor�t�kot, ami a zuhanyz�s el�tt biztos, hogy nem volt ott. Gyorsan k�rben�zett a szob�ban, de nem l�tott senkit. Remeg� k�zzel ny�lt �rte, �s bontotta ki. Egy kis pergamendarab volt benne:

„A harap�sokat ne t�ntesd el. D."

Felsikoltva dobta el a pap�rt �sszeh�zva mag�t az �gy t�ml�j�n�l, �s �gy meredt a pap�rra, amin Dave sz�lk�s bet�i sorakoztak, mintha maga a megtestes�lt f�lelem lenne. Szinte hallotta a f�rfi parancsol� �s egyben g�nyos hangj�t. Ez az egy mondat annyi t�bbletjelent�st hordozott mag�ban, hogy megrettent. "Ugye nem akarja ezt m�g egyszer? Ugye nem?!" - ki�ltott mag�ban, �s csak azt vette �szre, hogy olyan kicsire �sszeh�zva mag�t kuporgott a p�rn�n, amennyire csak lehets�ges volt, �s �jra s�rt. "Mibe mentem bele?"

Ekkor l�pet be az ajt�n Sela. Aznap reggel, mikor � is fel�bredt a f�rd�ben szemrev�telezte a test�n tal�lhat� �j hegeket. Gy�jtem�nye el�g alaposan megugrott az elm�lt nap folyam�n. A "kedvence" a jobb csukl�j�n volt tal�lhat�: olyan volt, mint egy c�rnav�kony feh�r kark�t�. A szob�ban feln�zett Arlynra �s azonnal tudta, hogy valami gond van - Mi t�rt�nt?

A n� el�sz�r �szre se vette, csak kuporgott tov�bb meztelen�l a b�n�s levelet n�zve t�gra ny�lt szemekkel.

- Arlyn - l�pett el� �s �lt le vele szemben.

A n� v�gre �szrevette, de �ssze is rezzent. Nem l�tta bej�nni. Tekintete mindj�rt vissza is ugrott a lev�lre, mintha att�l f�lne, hogy majd mindj�rt megt�madja. Kapkodva vette a leveg�t. Szinte tapinthat� volt a retteg�se.

Sela csak a lev�l�rt ny�lt �s elolvasta - Arlyn, nyugodj meg, Ez csak egy darab pap�r. Nem �rthat neked.

- De � �rta! � volt! Itt volt, m�g zuhanyoztam! Itt j�rt. B�rmikor bej�het, b�rmikor megteheti ezt velem. B�rmikor megal�zhat �s j�tszhat velem! - h�pp�gte f�jdalomt�l eltorzult arccal.

- Nem Arlyn, azt nem engedem - fogta meg a n� kezeit.

- Ugyan, mit tehetsz ellene? Sokkal er�sebb! - n�zett r� k�ts�gbeesetten, majd lepillantott a kezeikre - Sela... mi t�rt�nt a csukl�ddal? - k�rdezte megakadva, ahogy �szrevette a feh�r heget k�rbefutni rajta.

- Semmi - v�gta r� a n� �s elh�zta a kez�t.

- Ez friss! Tegnap m�g nem volt rajtad. Eml�kezn�k r�. Mi t�rt�nt? Hozz� ment�l t�lem, igaz? - kerekedett el �jra a szeme - Megk�nzott, ugye?

- Nem nagy �gy – vonta meg a v�llait a n�. �r�lt, hogy a t�bbi hege nagy r�sz�t fedi a ruh�ja.

- Sela... Mennyire b�nt el veled? - k�rdezte halkan �s komolyan. Hetek �ta nem volt ennyire az esz�n�l.

- Nem volt komoly - n�zett f�lre a n�. Nem akarta m�g jobban megr�m�teni Arlynt.

- Nem hiszek neked - r�zta meg a fej�t - Ismerlek, Sela. �s m�r �t is annyira, hogy tudjam: hazudsz.

- Arlyn, mikor megtudtam, hogy mi t�rt�nt elmentem hozz� �s megk�noztam. Nem tartott sok�ig, nem tudtam felette sok�ig uralkodni. Mikor visszanyerte az erej�t a szob�j�ba vitetett. Ut�nam hozatta Martint is. Lefogatta, majd r�m ir�ny�totta a p�lc�j�t. Lev�gta a kezem. Felt�pte a mellkasom. Martint mentett meg. Arlyn: Dave rosszabb, mint Voldemort.

A fekete haj� n� sokkolva meredt Sela-ra �t�lelve a t�rdeit. - De hogy... hogy mentett meg? - korl�tozta mag�t egyel�re egy k�rd�sre.

- Nem tudom. De al�becs�lt�k �t. Uralja a vizet. P�lca n�lk�l is.

Arlyn elismer�en biccentett, majd �jra elkomorodott - Sela, mibe keveredt�nk m�r megint? Itt hamarosan v�r fog folyni. Nem is kev�s. M�r nem kell sok neki. Tud a horcruxokr�l. M�r lassan mindenr�l tud. Egyre t�bben �llnak �t hozz� - suttogta - A Nagy�r pedig csak ritk�n mutatkozik. Le van b�nulva. Nem tudja, hogy mit csin�ljon. Itt nagyon hamar hatalom�tv�tel lesz. �s... �s nekem mellette kell �llnom! Dave mellett kell �llnom!

- Mi�rt kell?

- Mert az �v� vagyok - hajtotta a karj�ra a fej�t.

- De hogy �rted ezt?

- Hatalma van f�l�ttem - n�zett �jra fel - Nem tudok ellent mondani neki. Parancsol az elm�m f�l�tt. Tal�n az�rt van ilyen k�nny� dolga velem, mert f�lig �r�lt vagyok - vonta meg a v�ll�t.

- Jaj Arlyn - �lelte �t a n�t - T�l fogjuk �lni. Musz�j.

- Rem�nykedem, Sela. De ha m�g sokszor csin�l velem olyat, mint tegnap... �n.. �n meg�l�m magam...

- Arlyn ne! Nem hagyhatsz itt egyed�l!

- De nem tudok v�dekezni ellene! Id�r�l-id�re egyre er�sebb lesz a hatalma felettem, ahogy a saj�tja n�. �n rettegek t�le, Sela... annyira rettegek, �s � ezt tudja... �s �lvezi! Betegebb lett a legelvetem�ltebb hal�lfal�n�l is!

- Figyelj. Itt vagyunk ketten. Eddig is sok mindent �tv�szelt�nk, ezt is �t fogjuk.

- Meg�g�red, Sela? Meg�g�red, hogy �ssze fogunk tartani? Hogy a t�l�l�sre fogunk j�tszani? Hogy belemegy�nk olyan helyzetekbe is, amikbe m�sk�pp nem akarn�nk? Hogy elj�tsszuk neki, hogy csak �t szolg�ljuk?

- Meg�g�rem.

- �s hogy mellettem leszel?

- Azt is.

- K�sz�n�m, Sela, annyira k�sz�n�m! - borult s�rva a nyak�ba - �s sajn�lom, amiket Martinr�l mondtam. Jogod van szeretni �t. Nem �llok az utatokba, csak annyira mag�nyosnak �rzem magam. Annyira elveszett voltam Dave-vel szemben.

- Sajn�lom, hogy nem voltam veled - szor�totta mag�hoz gyeng�den - �s nem akartalak �s nem akarlak elvesz�teni soha. Mi csak egym�sra sz�m�thatunk ebben a vil�gban. Ez�rt fogunk t�l�lni, m�g a t�bbiek meghalnak. �n is �rzem, hogy a v�ront�s nemsok�ra elkezd�dik. T�l nagy a csend.

- Biztos vagyok benne, hogy kiv�r, �s a h�tt�rben szervezkedik. Mell� kell �llnunk, Sela. Csak mellette van es�ly�nk t�l�lni.

- Igen, tudom.

Arlyn �rezte, hogy min�l t�bb id� telik el, hogy n�zheti Sela arc�t, ann�l nyugodtabb lesz. Cs�ndesen lefek�dtek egym�s mell�. A m�g mindig meztelen Arlyn t�rsa v�ll�ra hajtotta a fej�t, �s eg�sz test�vel hozz�simult, jobbj�val Sela has�t �lelve.

Sela �r�lt, hogy meg tudta nyugtatni Arlynt. - Hogy �rzed magad? - utalt a sebeire.

- F�jnak. De m�r csak a harap�sai maradtak. Nem merem elt�ntetni �ket.

- Ez olyan megal�z�. A b�buja vagy �s semmit sem tehetsz ellene. Nem is merek belegondolni, hogy mi lesz itt, ha Mart nem lesz - mondta cs�ndesen.

- Hogy �rted, hogy nem lesz?

- Nem fog v�gig itt maradni Arlyn.

- Elviszed, ugye?

- Igen. Ak�r akarja, ak�r nem. Az � �rdek�ben. Nem k�pes itt t�l�lni, nem ide val�.

- Ezzel l�tod egyet�rt�nk. M�r az elej�n l�tszott, hogy sosem fog beilleszkedni ide. T�ls�gosan az �rzelmeire hallgat� ember.

- Mi�rt, mi nem? - mosolyodott el.

- Az�rt nem annyira, mint � - mosolyodott el halv�nyan, feln�zve Sela-ra, de mindj�rt fel is szisszent, ahogy a sebei h�z�dtak.

- Mi nem engedhetj�k meg magunknak ezt a luxust.

- Nem. Mi nem.

- Arlyn, el k�ne, hogy vigyelek az orvoshoz.

- Minek?

- Agg�dom az alhasi f�jdalmaid miatt �s miattad. K�rlek.

A n� s�hajtott egyet lehunyva a szemeit - J�l van.

- Fel tudsz �llni?

- K�r�lbel�l f�l �ra alatt - h�zta el a sz�j�t.

- Levitesselek?

- Nem, nem. Ne kell levitetni. Semmik�pp! Nem fognak gyeng�nek l�tni. Engem nem! - tiltakozott lassan fel�lve.

- J�l van, j�l van - hagyta r�.

- Idehozn�d, k�rlek a fekete s�rk�nyos k�nt�s�met �s a k�penyemet? Jobban nem tudok fel�lt�zni.

- Persze - majd odaadta a k�rt ruhadarabokat.

Arlyn lassan k�sz�lt el, hisz szinte majdnem minden mozdulat m�g mindig f�jt neki, de nem panaszkodott, sz�j�t �sszeszor�tva �llt fel Sela karj�ba kapaszkodva. - Mehet�nk. Csak k�rlek, ne siess. Nem tudok nagyokat l�pni.

- �rthet� - mondta a n�, majd lassan megindultak az orvosi sz�rny fel�.

A k�t n� lassan �rt le a k�rteremhez. Ugyanaz a bar�ts�gtalan arc� v�r�s haj� boszork�ny fogadta �ket, mint aki Sela-t is ell�tta kor�bban. Mikor Arlyn levetk�z�tt, a f�l szem�ld�ke a magasba szaladt, de nem k�rdezett semmit. Miut�n megvizsg�lta, �s elmondta, hogy ha Arlyn nem v�gzett volna el p�r var�zslatot mag�n, akkor lehet, hogy m�r nem is �lne, �s rendbe hozta az alhasa t�j�k�t, a harap�saira szegezte a p�lc�j�t, de Arlyn hevesen tiltakozott azok elt�ntet�se ellen. Komolyan vette Dave-et �s a parancsait. A tegnap este �ta mindenn�l jobban.

Sela �sszefont karokkal �llt az ablakban �s az esti h�es�st b�multa. A kandall�ban b�k�sen ropogott a smaragdsz�n� t�z, amit egy f�l �r�ja var�zsolt. Szenteste volt. Sela elm�l�zott a halv�nyan t�kr�z�d� t�k�rk�p�n. Kezdte megviselni a fenn�ll� helyzet. A tudatlans�g, a fesz�lts�g, a n�ma kiv�r�s. Mindenki �rezte, hogy t�rt�nik valami, �s egyre k�zelebb ker�lnek a v�gkifejlethez. Napjaik meg vannak sz�ml�lva. M�r akinek. N�ha elm�l�zott Martinon. Tudta, hogy, mikor elj�n az a v�gzetes este, neki b�cs�t kell mondani a f�rfinak. A gondolat hat�s�ra a legsz�vesebben a karjaiba vetette volna mag�t �s csak zokogott volna, de nem tette meg. Uralkodnia kell az �rz�sein. Pont, mint r�gen. Halkan fels�hajtott.

Martin lassan s�t�lt Sela szob�ja fel�. Sokat gondolkodott az ut�bbi id�ben a n� szavain. T�nyleg csak a csal�dja helyett szereti �t? Nem hitte, hogy �gy lenne. Az�rt megviselte a Kar�csony. Elk�pzelte, ahogy a gyerekei a fa k�r�l �lnek, �s bontogatj�k az aj�nd�kokat. Tal�n ez�ttal nem olyan boldogan, mint kor�bban, hisz azt hiszik, hogy � meghalt. Mindenki ezt hiszi. Lelkiekben m�r k�sz�lt az innen val� lel�p�sre. Tudta, hogy hamarosan elj�n az ideje, de nem tudta, hogy egy�ltal�n meg�li-e. Dave k�sz�lt valamire. Feltehet�leg a hatalom�tv�telre. Mindenkinek kezdtek pattan�sig fesz�lni az idegei. Egyed�l Dave maradt nyugodt �s el�gedett, legal�bbis k�v�lr�l. Martinnak v�rzett a sz�ve a j� bar�t�rt, akit elvesz�tett a szem�ly�ben. Dave-et t�ls�gosan beszippantotta a s�t�ts�g �s a hatalomv�gy. Sosem hitte volna, hogy valaha is k�pes lesz ilyenn� v�lni. De �gy t�nt, el�g volt egy szikra �s a megfelel� k�rnyezet, �s tess�k, �me a v�geredm�ny...

Halkan l�pett be Sela szob�j�ba. A n� az ablakn�l �llt. Odas�t�lt hozz�, �s �t�lelte a derek�t, majd besz�vta finom illat�t. Szeretett volna minden percet ki�lvezni, amit m�g vele t�lthet.

- Boldog kar�csonyt - suttogta a n� f�l�be.

Sela elmosolyodott - Neked is - s�gta vissza, aminek k�vetkezt�ben enyh�n bep�r�sodott az �veg.

Martin nem tudta meg�llni, �s mutat�ujj�val egy sz�vet rajzolt a p�r�s r�szre, majd belecs�kolt Sela nyak�ba.

A n� megfordult �s szorosan �t�lelte Martot. Annyira nem akarta, hogy elmenjen! De ez lesz a legjobb neki. Csak rem�lni tudta, hogy soha nem ker�lnek szembe egym�ssal. M�r most f�jt neki, hogy el kell v�lniuk. De ha Mart itt marad, akkor hal�lra van �t�lve, csak id� k�rd�se lenne, hogy mikor k�vetkezik be.

A f�rfi tudta, hogy mikre gondol, hisz az � fej�ben is ezek j�rtak. Tudta j�l, hogy mi�rt �leli �t olyan k�ts�gbeesetten. �rezte, hogy ez az �let�kben az els� �s utols� kar�csony egy�tt. �rezte, hogy csak ennyi adatott meg nekik. M�r v�rtezte mag�t a b�cs�z�sra. Nem fog visszakozni. Er�s lesz, �s gyors, hogy mindkettej�knek megk�nny�tse.

Finoman fogta Sela arc�t a kez�be �s ir�ny�totta mag�ra a tekintet�t, hogy a barna szemekbe n�zhessen. Csak n�zte, �s h�velykujj�val simogatta az arc�t. Minden r�szletet mag�ba akart inni, hogy majd eml�kezhessen r�, ha m�r nem lesz mellette. Lehajolt, �s �let�ben tal�n most cs�kolta ennyire gyeng�den, minden �rz�s�t beleadva a cs�kjaiba.

Sela nem b�rta tov�bb, �rezte, az els� forr� k�nnycseppet v�gigfolyni az arc�n. Bels�j�ben m�r ord�tott, hogy nem akarja, hogy elmenjen a f�rfi. Sz�ve szerint a k�lvil�gba is kikiab�lta volna, de nem tette meg. �s ez annyira f�jt neki! M�rhetetlen bels� k�nt �rzett. Mikor elszakadt Martt�l rekedten k�rdezte - Mi�rt... mi�rt kellett ennek megt�rt�nnie? Mi�rt nem tudsz engem gy�l�lni ink�bb?

- Mert t�ls�gosan szeretlek. Sokkal nagyobb k�nz�s a szerelem, igaz? - simogatta le a n� k�nnyeit.

- �rz�ketlen akarok lenni - s�rtam

- Tudom, tudom... - suttogta a mellkas�ra vonva Sela fej�t - De hallod a sz�vemet? Hallod? Ha nem tudn�nk �rezni, akkor feleslegesen dobogna. Ett�l vagyunk emberek. Az �rzelmeink �s a gondolataink tesznek azz�.

- Ember... ez itt egy el�g fura fogalomnak sz�m�t. Mert mi n�lunk az ember? Gyilkos vagy �ldozat.

 - Most k�rlek, ne gondolj erre. Csak r�nk gondolj, csak r�m. Engedd, hogy szeresselek, am�g lehet. Engedd, hogy kihaszn�ljuk a marad�k id�nket! - fonta szorosabbra �lel�s�t.

- Egyvalamit �g�rj meg nekem. K�rlek, hogyha elment�l, sose �llj az utamba. K�rlek. Ne �llj be a rendbe, �s ne seg�ts a m�sik oldalnak. Nem akarlak b�ntani. De ha tal�lkozunk majd, �s m�sok lesznek a c�ljaink, akkor musz�j lesz. Meg tudod ezt nekem �g�rni?

Martin fels�hajtott, majd egy cs�kot adott Sela fejb�bj�ra, s az illatos hajba s�gta lehunyt szemmel: - Meg.

- J�l van - b�jt hozz�.

Martin percekig csak �lelte, majd felemelte az �ll�n�l fogva a fej�t, �s gyeng�den �jra cs�kolni kezdte, mik�zben kezei bontogatni kezdt�k Sela ruh�j�t a h�t�n.

Nem ellenkezett, s�t...moh�n v�gyta, hogy �rezhesse m�g a f�rfit, pont �gy, mint el�sz�r... a kertben egy f�nak szegezve.

Martin hagyta mag�t sodr�dni. Kezei �lvezettel simogatt�k az egyre t�bb csupasz b�rt, m�gnem mindketten meztelen�l �lltak egym�ssal szemben. A f�rfi k�t keze k�z� fogta Sela arc�t, �s a szemeibe n�zett: - Gy�ny�r� vagy - suttogta.

A n� csak elmosolyodott. M�g a rengeteg heg ellen�re is, amik elcs�f�tj�k a test�t is gy�ny�r�nek l�tja. �jra az el�tte �ll� ajkainak esett.

Martin szenved�lyesen viszonozta a cs�kjait, mik�zben az �gy fel� kezdte terelni. Megborzongott, mikor sz�ke tincseibe t�rt. Im�dta, ha a f�rtjeivel j�tszott.

Sela hagyta mag�t.

Martin m�r k�nnyed�n megtal�lta azokat a pontokat a szerelme test�n, amikkel egy pillanat alatt fel tudta izgatni. M�r tudta, hogy nagyon v�gyik r�, de ahelyett, hogy bel� cs�szott volna, ujjbegyeivel finoman cir�gatni kezdte a hegeket a n� test�n, ajkaival pedig a m�ltkori s�r�l�sek hely�t cs�kolta.

Sela lefogta simogat� kez�t. Nem szerette, ha a sebhelyeihez �rtek. Mindegyikhez egy harc vagy k�nz�s kapcsol�dott �s ezek �gy felid�z�dtek benne.

Martin feln�zett r� melegen csillog� tekintettel - K�rlek... hadd gy�gy�tsam az eml�keket - suttogta.

Engedett a k�rlel� pillant�snak �s ujjai lassan engedtek fog�sukon is.

Martin ha lehet, m�g gyeng�debben simogatta �s cs�kolta a hegeket lehunyt szemekkel, �s tudta, hogy ajkai �s ujjai nyom�n kellemes meleg �rad sz�t Sela b�r�n.

Sela m�r lehunyt szemmel is tudta, hogy Mart mikor melyik heg�n�l j�r. Eml�kezett mindegyik t�rt�net�re, a f�jdalomra, a harcokra...Mindenre. Neh�z volt megszoknia, de v�g�l a felt�dul� eml�keket �gymond a hegeibe z�rta, �gy nem kellett r�juk eml�keznie. Soha.

Martin mindegyikkel v�gzett, �s elmosolyodott, azt�n Sela f�l� m�szott, �s gyeng�den megcs�kolta, mik�zben sz�tt�rva l�bait �rz�ssel bel�cs�szott.

Sela reszketegen fels�hajtott �s t�bb helyett biztos�tott Martinnak.

A f�rfi gyeng�den szerette hossz� perceken kereszt�l hol Sela melleit, kulcscsontj�t �s nyak�t, vagy a sz�j�t cs�kolva. Test�k teljes harm�ni�ban mozgott. A szoba cs�ndj�t csak a z�ld l�ngok pattog�sa �s saj�t s�hajaik t�rt�k meg.

Sela nem sietett el semmit. R��rtek. Most igaz�n. Csak egym�sra figyeltek, �s az �rz�keikre. A lelk�k volt a fontos �s nem a kiel�g�l�s.

Martin m�lyen, �s hosszasan n�zett Sela s�t�tbarn�v� s�t�t�lt szemeibe, melyek megny�ltak neki, ahogy kipirult arc�t k�t keze k�z� fogva finoman mozgott benne. Mindkettej�k lehelete csiklandozta a m�sik izzadts�gt�l f�nyl� b�r�t.

Sela finoman nyom�s al� helyezte Mart derek�t jelezv�n, hogy egy kicsit mer�szebb is lehet.

A f�rfi vette a jelz�st, �s lassan egyre gyorsabb temp�t vett fel, amit�l egy id� ut�n m�r nem csak s�hajtoztak, hanem ny�gtek is.

Sela nem b�rta sok�ig, er�teljesen ny�g�tt fel az �des megsemmis�l�s pillanat�ban.

Martin pedig hamarosan k�vette v�gigsim�tva egyik kez�vel Sela combj�n, nagyot ny�gve.

Sela csillog� szemekkel, finoman zih�lva n�zett Martinra. A z�ld f�ny furcsa �rny�kokat vetett r�. A szemei szinte ragyogtak, ak�r a csillagok. Elmosolyodott a hasonlaton.

Martin eg�sz addig maradt f�l�tte Sela homlok�t simogatva f�l kez�vel, m�g teljesen le nem nyugodott a l�gz�se. Ut�na mosolyogva cs�kolta meg p�rszor, azt�n oldal�ra g�rd�lve mell� fek�dt felk�ny�k�lve. A mosoly nem olvadt le az arc�r�l, szemei pedig pajkosan csillogtak.

- Mire gondolsz? - fordult a f�rfi fel� Sela �s a szemeibe n�zett.

- Arra... - kezdte halv�nyan elmosolyodva, mik�zben ujjbegyeivel Sela has�t kezdte cir�gatni -, hogy �gy tal�n jobb, nem? - pillantott le a kez�re, ami a hib�tlan b�rt simogatta.

Sela d�bbenten n�zett v�gig mag�n. Sehol egy heg, a b�re s�rtetlen volt. Mintha csak ma kezden� a "p�lyafut�s�t". B�rcsak t�nyleg tiszta lappal indulhatna! Annyi mindent csin�lna m�sk�pp... Csillog� szemekkel n�zett a f�rfire - K�sz�n�m - suttogta el.

- Igaz�n nincs mit. Vedd �gy, hogy ez a kar�csonyi aj�nd�kod - mosolygott r� tov�bbra is cir�gatva t�k�letes b�r�t - Ugyan nekem a hegekkel is tetszett�l, gondoltam, megleplek... De az�rt tartottam a reakci�dt�l.

- Azt gondoltad, hogy annyira ragaszkodom hozz�juk?

- Tal�n azt is. Igaz�b�l tartottam t�le, hogy esetleg direkt akarod �ket magadon, eml�keztet�nek, hogy mi mindent t�l�lt�l - vonta meg kicsit a v�ll�t - De �gy t�nik, nem b�nod, hogy �jra �p a b�r�d.

- Nem. Nem eml�keztetnek �gy m�r semmire, �s... �s ez j� - mosolyodott el - De nem tudom viszonozni – s�hajtotta.

- Nem is v�rom el. Csak legy�l velem �s szeress - �lelte mag�hoz gyeng�den.

- Szeretlek. Teljes sz�vemb�l - f�rta Mart �lla al� mag�t.

- �n is t�ged, Sela. �n is... - suttogta el�rz�kenyedve, de lefoly� k�nnycseppjeit nem mutatta, csak simogatta a n� haj�t �s h�t�t, majd halkan �nekelni kezdett neki. A sz�v�b�l.

Sela csendben hallgatta. �rezte, ahogy Mart mellkasa finoman berezeg. Teljesen hozz�b�jt.

A f�rfi nem is tudta, hogy m�r ennyire hi�nyzott neki az �nekl�s. J�l esett kiengednie a hangj�t, f�leg, hogy annak a n�nek �nekelhetett, akit szeretett. �rezte a karcs� test meleg�t, ahogy saj�t test�nek pr�sel�dik, �rezte a karjai �lel�s�t, a lehelet�t a mellkas�n, az illat�t az orr�ban, �s �rezte, hogy a lelke hossz� id� ut�n �jra sz�rnyal, m�g ha csak egy kis id�re is.

Sela lassan kezdte elvesz�teni a kapcsolatott a k�lvil�ggal. Szemei lassan lecsuk�dtak. Egy ideig m�g hallotta Martin halkan cseng� hangj�t, azt�n semmit. Elaludt.

A f�rfi csak egy id� ut�n vette �szre, �s lassan elhallgatott, gyeng�den simogatva Sela haj�t. S�hajtott egyet, �s f�lig keser�en, f�lig boldogan jegyezte meg mag�ban, hogy a szitu�ci� ellen�re is ez lett �lete egyik legszebb kar�csonya...

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s