21.

Hamar odaértünk, de a kocsiban újra végig éreztem magamon a tekintetét. Értetlen volt. Háh, összezavartam Dave Gahant! Micsoda teljesítmény! Véleményem szerint nem sokaknak sikerült ez.

A kocsiban már nem habozott megmondani mit gondol. Egyedül voltunk hátul.
- Figyelj rám Mia! Mi volt a baj, mi rosszat tettem ellened, ami nem tetszett? Hiányoztál, és amikor megjössz...
- David!
- ...amikor megjössz, és szeretni akarlak....
- David, drága David - ajkaira tettem a kezem - Hiszed vagy sem, egyszerűen éhes vagyok. Nagyon szeretlek és vacsora után ott teszel a magadévá, ahol csak akarod!
- Ahol akarom? - mosolyodott el.
- Igen, ahol akarod. Dave, annyira érzékeny vagy!
- Igen tudom. Ha valami nem pont úgy sikerül, ahogy terveztem, rögtön úgy érzem, valamit én csináltam rosszul.
- Ezért voltál most úgy kiakadva?
- Igen, ezért.

- Nem kellett volna - mosolyodtam el - Tényleg csak éhes vagyok. De amúgy sem kéne mindig magadat hibáztatnod.
- Megszokás. Sajnos.
Mielőtt válaszolhattam volna, megérkeztünk.
- Hova hoztál? - kérdeztem kíváncsian.
- Majd meglátod. Semmi extra, csak egy hangulatos étterem. Kitalálod, hogy milyen kaját készítenek? - mosolygott rám kicsit jobb kedvvel.
- Nekem mindegy, csak kaja legyen, mert a végén lerágom a kezedet! - nyitottam ki az ajtót, és ki is szálltam - Oh a kandúrka megint halat eszik vacsira ugye?
- Mia cica is szereti, vagy kérjek Whiskast a pincértől? - kérdezte vigyorogva. Nem tudtam válaszolni, mert újra éreztem a tekinteteket magunkon. A pincér egy hátsó asztalhoz vezetett bennünket, én az étteremmel szemben, Dave pedig háttal ült le.

- Nem "félsz", hogy cikkezhetnek rólunk? - biccentettem a félszemmel bámészkodók felé, mikor már kihozták az italunkat.
- Nem tud túlzottan izgatni - vonta meg hanyagul a vállát - Téged se kellene. Mondom, majd megszokod. Amúgy is, nincs abban semmi rossz, ha a munkatársamat vacsorázni viszem - nézett rám a világítástól szürkének tűnő szemeivel - Hisz tudod, a vokálosunkként tartasz a turnéval... - futott át egy mosoly az arcán.

- Dave, most komolyan. Én bizony nem örülnék, ha a férjem vacsorázni vinné a kolléganőit.

- Te akartál vacsorázni jönni... - kortyolt egyet a tonikjából.
- Na ne kend rám, légy szíves.
- Mia...
- Igen?
- Hanyagolhatnánk a témát? - pillantott a mögöttem a falon lógó képekre.
- Felőlem - vontam meg a vállam. "Elvégre ő ismeri a feleségét." Egy pillanatra egy őrült és gonosz ötlet futott át az agyamon, és én elborzadtam saját magamtól. Arra gondoltam, hogy ha már nem lenne együtt Jennel, akkor az édes hármasunk a turné után is közelebbi kontaktusban maradhatna. A következő pillanatban már ostoroztam magam. Ennyire önző lennék? Már megint? Megfogadtam, hogy nem teszek tönkre még egy családot! Hülye vagyok!

Csak néztem rá az étlap mögül és csodáltam, ahogyan rendel. Nem mondott semmi különöset, de még az is szexi volt, ahogyan az ételt rendelte.

Éreztem, hogy a mardosó éhség mögött egy egészen más szükséglet üti fel újra a fejét, de ezt szántszándékkal elnyomtam. Még nem volt itt az ideje!

Nem lacafacáztam, gyorsan kiválasztottam, amit kérek, és intettem a pincérnek. Tényleg nagyon éhes voltam!

Gyorsan és kapkodva ettem, mert türelmetlenül vártam a lovagomat, hogy erős kardjával lefeszítse az erényövemet. „Jaj, Dave, egyél már!” - gondoltam. De Dave, aki remekül értette a test jelzéseit, igyekezett minden falatot az előírt módon 30x rágni meg, hogy tökéletes legyen az emésztése. Láttam már, hogy most visszaadja, amit tőlem kapott. Közben negédesen időnként két falat között rám villantotta a mosolyát.

Mindenesetre jól esett, hogy végre van valami étel a gyomoromban. Az enyhén gúnyos kis mosolyai az őrületbe kergettek, de nyugalmat erőltettem magamra. A lehető legközönyösebben próbáltam befejezni a kajálást. Várnom kellett rá, de erős maradtam.
- Desszertet? - tudakolta kérdőn felhúzva egyik szemöldökét.
- Igen, téged - vágtam rá.
Elmosolyodott.

- Rendben szívem, értem én türelmetlen vagy már. Alig várod, hogy beléd hatoljak, és úgy megdugjalak, hogy vad sikoltozásba fogj - súgta odahajolva halkan, éppen csak annyira odahajolva, hogy érezzem a leheletét a nyakamon, a teste melegét és a bódító illatát. Majd odaintve a pincért kedvesen megkérdezte tőlem: - Ugye nem baj, ha eszek valami nagyon csokisat? - Halkabban folytatta: - Növeli a potenciát.
Azt hittem leesek a székről. A gonosz dög! Annyira kívántam, hogy fájt és mivel az asztal túloldalán, eléggé messze ült, nem foghattam semmi asztal alatti akcióba. Éreztem, ahogy a vágy tüze lassan szétárad a testemben, elérve minden apró porcikámat. Még a térdem és a bokám is csak őt akarta. Egy idő után már nem hadakoztam, hanem a végsőkig feszítve vártam, hogy megegye a desszertjét. Nem gondoltam volna, hogy a ma esti szeretkezésünkben az lesz az előjáték, hogy csak várok és várok. Tény, ami tény alaposan felizgatott. És persze minden piszkos trükköt bevetett. Lenyalta érzéki ajkaival a kanalat, hosszú ujjait egyenként törölgette a szalvétában. Olyan lassan ivott, ahogyan csak tudott, utána megnyalva a szája szélét.
- David, hagy abba, menjünk és dugj meg istenesen, mert ha nem, itt rángatom le rólad a nadrágot! Ne nézz ilyen kárörvendően, megtanultam a leckét, amit adtál, máskor akkor fogok táplálkozni, amikor nem akarsz szeretkezni velem. Gyere már, mert megőrülök utánad!
A mosolyt, ami megjelent az arcán tanítani kellene. Don Juan elsírta volna magát irigységében, ha látja.

- Tanulékony vagy, helyes - dobta le elegánsan a szalvétáját a tányérja mellé, majd intett a pincérnek, aki az istenért sem akart ideérni!
Én kínomban már nyöszörögtem és kapkodva vettem a levegőt. Éreztem, hogy vérkeringésem meglódul. - Dave! Kérlek! Menjünk mááár! - haraptam be a számat a felsőm alját gyűrögetve.
- Arról nem tehetek, Mia drága, hogy feltartják a pincért...
- Dave!
De mielőtt bármi mást mondhattam volna, a világ leglassabb pincére díjat kiérdemlő férfi végre valahára odaért, és Dave fizetett. Ekkor én már rég felpattantam, és el is indultam kifelé. Hátrapillantva láttam, hogy telefonál. Feltehetőleg a testőrnek, hogy álljon elő. Nagyon ajánlottam, hogy ezért!
Az ajtóban bevártam, és mikor senki sem figyelt, rögtön belemarkoltam a fenekébe egy röpke pillanatra, de ő az ördögi mosolyával az arcán eltolta a kezem, és inkább megfogta, ahogy behúzott a kocsiba.
- Vissza a szállodába, Mr. Gahan? - kérdezte a testőr.
- Nem, Darren, menj pár kört a városban - mondta nyugodtan, noha a kezem már a combján kalandozott egyre feljebb.
A férfi biccentett, majd felhúzta a sötét ablakot, ami eltakarta őt előlünk.

Szó szerint rávetettem magam és ő mosolyogva, mozdulatlanul tűrte, rézsút hátra hajolva az ülésen. Nem néztem semmit rángattam le róla a ruhát, ahol értem. A nadrág öve könnyen ment, de az átkozott garbó megakadt a fején. Bármilyen mókásan is nézett ki az isteni Dave Gahan egy szürke garbóba gabalyodva, én ezen most nem tudtam nevetni. Megvadultan rángattam a feje fölött a pulóvert az ölében ülve.
- Auu a fülem - jajgatott nevetve.

- Nekem nem a füledre van szükségem égetően! - szedtem le róla végre a makacs ruhadarabot - Többet ne vegyél fel garbót!
- Miért? Nem áll jól? - vigyorgott engem figyelve, ahogy lerángattam magamról a gatyámat.
- De, hogyne állna jól, de most minden perc számít!
- Hova rohansz? Világ vége lesz? Meteor-becsapódás, vagy mi? - nyalta meg a száját.

- Nem, csak még azelőtt elélvezek, hogy egyáltalán rád ülnék - bontottam ki rohamtempóban a nadrágját és már nyeregben is voltam. Embereset nyögött a mozdulatomra és szemtelenül azt kérdezte: - Baby, előjáték nem lesz csak a főműsor?

- Nincs szükségem a reklámokra. Most nem! - nyögtem lehunyt szemmel, ahogy egy lassú mozdulattal teljesen magamba fogadtam. Aztán ránéztem, és erélyesen mozogni kezdtem a vállába kapaszkodva. Izgatólag hatott rám még a kocsi mozgása is, a látvány, ahogy a fekete ülésen ült a fejtámlára támasztott fejjel. Halkan fújtattam, ahogy lekaptam a melltartómat, és megragadva a kezeit magamra irányítottam azokat.
- Markolj! Érezni akarom a kezeidet! - nyögtem körözve egy erőteljeset a csípőmmel.

Lassan elveszítette fölényes távolságtartását és a fensőbbség érzését. Arca kipirult és verítékezni kezdett miközben egyre hangosabbakat nyögött, tudtam, hogy mindketten a kard élén táncolunk és egy perc múlva tényleg szinkronban borultunk egymás nyakába halkan hörögve és fújtatva.
- Hihetetlen vad vagy! Annyira imádom! Mia cica, mit teszel velem? Teljesen becsavarodok tőled. Csak nem azt akarod, hogy a rabszolgád legyek? - nyögte.
- Nem David. Azt akarom, hogy rabjai legyünk egymásnak, nem rabszolgái. Azt szeretném, ha soha többé nem kellene hiányolnom az érintésedet.

- Nem fogod - csókolta végig lehunyt szemmel a nyakamat, miközben szorosan átölelt karjaival.
- Remélem - súgtam szinte hangtalanul, szorosan átkarolva a nyakát. Ahogy kinyitottam a szemem, láttam az utcát, és a forgalmat. "Még jó, hogy sötétített ablakok..." - gondoltam. - Dave, neked mi volt a legextrémebb helyed, ahol csináltad? - bukott ki belőlem gondolkodás nélkül.

- Japánban a leggyorsabb expresszvonat wc-jében, de nagyon gyors volt minden értelemben. És baromi szűk volt a hely. Szóval, ahogy öregszem egyre konzervatívabb vagyok, manapság megteszi a baldachinos mahagóniágy is – mosolygott - És te, mi volt a legdurvább hely?

- Ha legextrémebb pasikról kérdeztél volna, akkor egyértelműen Martyt és téged neveztelek volna meg - vigyorogtam rá kiegyenesedve, és lassan kicsúsztattam őt magamból - De mint hely... lássuk csak... - méláztam el egy pillanatra - Azt hiszem az egyik rock klub előtt az árnyékban még jó régen. Hajnalban, zárás környékén. Hallottam, ahogy jönnek már kifelé az emberek - vigyorodtam el az emlékek hatására.

- Szóval, mi vagyunk a legextrémebb pasik az életedben!
- Naná, mit gondoltál? Teljesen átlagos lány vagyok, teljesen átlagos életem volt mielőtt találkoztunk volna.
- Mia-cica, te aztán minden vagy csak átlagos nem!

- Mert távol áll tőletek az átlagosság, és kihozzátok belőlem a vadmacskát - karmolásztam meg gyengéden a mellkasát - Mellettetek nem unatkozom.
- Igen, kellőképpen foglalkoztatva van a házi cicánk? - simogatta meg a derekamat.
- Ühüm. Nem panaszkodhatom. De lenne egy kérdésem.
- Mégpedig? - húzta végig a melleim között hosszú mutatóujját.
- Hogy az istenbe fogod eltűntetni a koncertre a bőrödről a sebeket? - futtattam végig a tekintetem pár csúnya folton - Mert holnap este koncert, ha jól tudom - na erre a gondolatra össze is ugrott a gyomrom. Megint énekelnem kell?

- Nem fogom eltűntetni, a lányok imádják! Mindenféle gondolatokat ébreszt bennük.
- De Dave!
- Majd meglátod, holnapra nagyobbrészt egyébként is elhalványodnak. Tudod a vámpírok gyorsan gyógyulnak - vicsorgott rám mókásan és a nyakam felé kapott.

- Hé, hé! ÉN nem akarok látható sebeket. Legalábbis maximum olyanokat, amiket a ruha eltakar - nevettem fel - Nem kell, hogy még össze is kapcsolják a dolgokat, Davie... - siklott le az alhasára a kezem, mire ő felsóhajtott. - Egyébiránt mondtam már, hogy kedvelem a vámpírokat? - adtam egy puszit az állára - Hogy imádom azokat az éles kis fogaidat? - nyaltam meg az alsóajkát - Meg hogy érzem a csokit rajtad? Hm?

- Elolvadt, igaz? Mint én tőled!
- Dave, aranyos, édes Dave - puszilgattam össze-vissza - Jaj, de jó veled lenni!

Felnevetett. - Cica, te hízelegsz nekem! - simított végig a hátamon.
- Naná! A macskák természetében van, nem igaz?
- De, de - nevetett megint, és hagyta, hogy végigcsókoljam a nyakát - Én is szeretek veled lenni, Mia - tette hozzá súgva.
- És...
- Mi és?
- Szeretnéd, ha még hízelegnék neked egy kicsit? - simogattam meg a medencecsontjának környékét.
- Mire gondoltál pontosan? - nézett csillogó szemeivel rám.
- Pontosan erre - simítottam végig rajta gyengéden. Őrült módon lángolt fel bennem újra a vágy. Azt hiszem, hogy függővé váltam. Vagy csak minél többet be akartam habzsolni belőlük, mielőtt véget érne ez a csodás álom.
Hangtalanul nagy levegőt vett, de nem ellenkezett, mikor ajkaimmal lefelé vettem az irányt végigcsókolva sebhelyes mellkasát. Kezem közben újra hangulatba kezdte hozni. Éreztem, ahogy tapintásom alatt újra egyre keményebb és nagyobb lesz. Halkan felnyögött.

- Drága, te drága, annyiszor kívánlak meg, ahányszor meglátlak - sóhajtott mélyet, de nem jutott több levegőhöz. Félig oldalt hevertem az ölében és egyre vadabbul ingereltem a számmal, halkan hörgött – Mia, megölsz!

Nem bírta ő sem és izgalmában a csípőmmel kissé maga felé fordított és ujjait belém mártotta, majd előbb lágyan, aztán egyre hevesebben húzgálta őket ki-be és a derekam nyalogatta, harapta, csókolta. Alig tudtam ettől az akciójától tovább folytatni, amit elkezdtem. Halkan ismételgetni kezdtem a nevét, amikor kivettem a számból, és kéjesen nyögtem, amikor újra bevettem.

Nem bírtam tovább!
Végignyalva újra kőkemény tagján elszakadtam tőle, lefogtam a csuklóját, és kihúztam ujjait belőlem, hogy aztán baromi gyorsan úja az ölébe ülhessek meglovagolva őt, de szinte ugyanabban a pillanatban mindjárt maga alá is gyűrt. Nem tudtam, hogy fértünk el, de elfértünk! Ő nagyon is elfért bennem. Teljes hosszával...
Erőteljesen mozdult előre a csípője, ahogy széjjelebb feszítette a combjaimat. Megragadtam jobbját, amivel az előbb még a testemben kalandozott, és a szemébe nézve lassan a számba vettem mutató és középsőujját. Éreztem a saját ízemet rajtuk.

A látványtól még jobban felizgatva egyre gyorsabbak és erősebbek lettek a lökései, de aztán lassított, eszébe juthatott a japán expressz wc fülkéje.

Rámosolyogtam miután eleresztettem a kezét, váltottam vele egy kapkodó csókot, majd felziháltam, ahogy még inkább fokozta mozdulatai intenzitását végigsimítva combomon. Nem érdekelt, ha meghall a testőr, egyre hangosabban nyögtem. Nem bírtam csöndben maradni, ha vele voltam! Képtelenség!
Aztán az egyik szinte hirtelen mozdulatától testem megmerevedett, és hosszan a szájába nyögtem megfeszítve csípőmet.

Ő pedig kihasználva a mozdulatot még mélyebbre hatolva feloldozott mindkettőnket a kínzó vágy kínlódása alól és csendesen feküdtünk, csak halkan ziháló légvételeink hallatszottak. Nem éreztük szükségét egyetlen mozdulatnak sem, összefonódva öleltük egymást. Éreztem, ahogyan bár mozdulatlanul, de bennem van és élveztem a forró síkosságot a combjaim között, valahogy élőnek és termékenynek, egyszerűen nőnek éreztem magam a belém és belőlem kifolyt magjától. Megértettem miért mondták régen a nászéjszaka után, hogy a menyecskét asszonnyá tette a férje. „Milyen fura gondolatok járnak a fejemben” - tűnődtem és szorosan átöleltem a férfit, aki ezeket a gondolatokat ébresztette bennem.

- Mia... édes Mia... milyen varázsigét mondtál rám? - suttogta a halkabbnál is halkabban. Nagyon kellett hegyeznem a fülemet, ha nem akartam, hogy a kocsi zaja elnyomja szavait.
Nem válaszoltam, csak gyengéden beletúrtam nedves hajába a tarkójánál, aztán egy perc múlva megkerestem a száját, és gyengéd csókok váltásába kezdtünk. A jármű kellemesen duruzsolt alattunk.
Nem akartam, hogy vége legyen ezeknek a pillanatoknak! Annyira... összetartoztunk. Annyira... egésznek éreztem magam!
Csókjaink lelassultak, majd lassan elhaltak, ahogy végigsimítottam arcán és a szemeibe néztem, amik az erős félhomályban feketének tűntek.
- Most már tudom, milyen az igazi boldogság - suttogtam újra megsimogatva az álla vonalát.

- Azt mondod igazi boldogság velem lenni?
- Azt. Pontosan azt. Nagyon szeretlek téged.
- Én is téged - válaszolta egyszerűen és lehunyta a szemeit.

Három rövid, egyszerű szó volt csupán, melyek mégis mérhetetlen sokat jelentettek.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés