22.

Pár perc múlva már szalonképes állapotban szálltunk ki a hotel előtt az autóból. Szerencsére már nem igazán lézengtek fanatikusok a bejáratnál. Már a hallban jártunk a liftek felé tartva, mikor megszólalt a mobilom. Kíváncsian kotortam elő a táskámból. Martin volt az.
- Szia. Mi a helyzet? - kérdeztem érdeklődve, hogy mi olyan sürgős neki.
- Ha kellőképpen kielégítetted a párducot, akkor szívesen látnánk Antonnal a hotel bárjában a fellépéseiddel kapcsolatos megbeszélés miatt - hallottam kicsit türelmetlen hangját. Nem tudtam kiigazodni ezen a pasin. Ha jól sejtettem, az volt a gondja, hogy ennyi ideig eltűntem Dave-vel? Ez így ellentmondásos volt. Korábban azért sírt a szája széle, hogy Dave ne menjen el akárkivel. Most velem ment el. Most én is "akárki” lennék? Vagy az egész helyzetet félreértem, és csak Anton miatt ideges? A legegyszerűbben úgy deríthetem ki a dolgot, ha csatlakozom hozzájuk a bárban.
- Dave, Marty volt az. Várnak rám Antonnal a bárban. Jössz, vagy lepihensz?
- Szerintem most kihagyom a találkát, felmegyek a szobámba, fel kell hívnom Jent.
- Jól van - biccentettem, majd hátat fordítva neki a bár felé siettem.
Rövid keresgélés után a félhomályos helyiségben az egyik szolidan megvilágított sarokasztalnál megpillantottam a két keresett férfit.

Ott ültek és ittak. Megint. Martin előtt már legalább három sörösüveg és három feles pohár állt. Elég lenne egy lónak is. Mégsem tűnt részegnek, csak nagyon idegesnek.
- Mia, Mia gyere már! - intett nekem.
Odaléptem az asztalhoz és leültem mellé, Anton azonnal beszélni kezdett. Martin határozottan megkönnyebbültnek látszott, talán mert Anton már nem neki nyomta a szöveget. Újabb kört rendelt és meg sem kérdezte mit kérek csak nekem is, magának is, Antonnak is rendelt egy Whisky on the rocks-ot. Zavartan néztem rá. Elkapta a tekintetemet és kihívóan nézett. Láttam, bármit mondanék, kötekedésnek venné, ezért csendben maradtam és leküldtem az italomat. „Vajon mi baja van Martnak?” - tűnődtem. Gondoltam némi kedvességet nem utasít vissza és a térdére tettem a kezem. Nem reagált semmit, csak még egy kört rendelt. Lassan kezdtem aggódni.

Valami baj volt, éreztem. Egy kicsit megijedtem, de nem mutattam. Visszahúztam a kezem, és közrefogtam a poharat, amit frissiben tett le elém a pincér. Utáltam a viszkit, de ezt még tisztán leküldtem, miután odasúgtam a pincérnek, hogy ha Mart még egy kört rendelne, akkor nekem inkább viszki-kólát készítsen.
Próbáltam odafigyelni Anton instrukcióira, már ami a színpadi mozgásomat, megjelenésemet és hasonlókat illette, de nem beszélt mindig érthetően. Talán az izgatottság, vagy a pia miatt kevert néha-néha bele egy-egy holland szót, nem tudom, de azért a nagyját felfogtam, és próbáltam figyelmen kívül hagyni Martin mordulásait mellettem. Újabb kört kért. A pincér szerencsére megjegyezte a kérésemet, és nem tisztát hozott nekem. Így is éreztem a fejemben kicsit az előző kettő kört. Sosem bírtam túl jól a tömény piákat.

Megittam ezt is és éreztem, lassan elmerül a világ, a színek élénkebbek lettek, a hangok élesebbek. Kezdett az ital megártani. Gyorsan tennem kell valamit. Berúgok, mint egy öszvér, csak azért mert sorban rendeli az italokat nekem. Felálltam és szóltam Martynak, hogy wc-re megyek. Gondoltam megpróbálom kihányni, mielőtt tényleg igazán rosszul lennék. Egy toll segítségével meg is tettem. Majd megmostam az arcom és felhívtam Dave-et, aki már aludt.
- David, kérlek, gyere ide, szükségem van rád!
- Mia édes, aludtam. Most voltunk együtt, annyira sürgős?
- Dave, nem szex, hanem baj. Gyere ide a hallba a bár melletti női mosdóhoz.
Hallottam a hangján, hogy kezd felébredni és kezdi felfogni, amit mondtam neki.
- Megyek, Mia, csak felveszek valamit. Maradj ott!

- Hú de szarul nézel ki! - hallottam köszönés helyett a kicsit kócos párductól, mikor odaért.
- Kösz szépen, ez kedves volt. De nem ez a lényeg.
- Akkor mi? Miért kellett otthagynom a bemelegített kényelmes ágyamat? - nyomott el egy ásítást.
- Martin miatt - láttam, hogy tekintete rögtön élénkebb és sötétebb lett.
- Mi van vele? Mit csinált már megint?
- Valami van vele, David. Odarendelt, és sorban kérte ki a piákat. Nekem is. Meg kellett hánytatnom magam, hogy ne álljak be istenesen. Majdhogynem megijedtem tőle! Dave, valamit tennünk kell, vagy ki kell derítenünk, hogy mi baja! - ragadtam meg az alkarját.

- UHUH, cica fel tudsz egyedül menni a szobádba?
- Igen, azt hiszem. David, mire én odaértem az asztalukhoz már egy csomó pohár volt előttük. Tolja be a whiskyket, és gyorsítónak sört iszik hozzájuk.
- Mennyit ihatott már?
- Hát, úgy hat whiskyt és 4-5 sört.
- Jesszus, hívd gyorsan Darrent kérlek, én odamegyek hozzá.

- Dave, mi ez az egész?
- Csak menj, kérlek! Majd... Menj! - fejtette le magáról ujjaimat finoman, és besietett a bárba, én meg jobbnak láttam, ha gyorsan Darren után nézek. A testőr nem volt morcos, hogy felkopogtam álmából. Hozzászokott, hogy bármikor útra késznek kell lennie. Sietve kapott magára egy pólót és egy melegítőnadrágot, és már sietett is lefelé. Nekem kocognom kellett mellette, hogy lépést tudjak tartani vele.
- Kisasszony, véleményem szerint jobb lenne, ha itt maradna - állított meg a bár ajtajában.
- De...
- Kérem - nézett rá testőrhöz nem méltó "könyörgő" tekintettel.
- Jó... jól van - tettem karba a kezeimet, de miután belépett az ajtón, azért belestem.

Martin hangosan hadovált valamit magában, Anton már nem volt ott. David próbálta átkarolni a vállát, de Martin lerázta a kezét és hangosan ordított.
- Menj innen Dave, nem kellesz, tűnj innen, nem kellesz ide, tűnj el!
Láttam, ahogyan megrándulnak Dave arcizmai, de tovább folytatta hiábavaló kísérletét arra, hogy Martot talpra állítsa. Mi lesz, ha részeg delíriumában olyat mond, amit később rettenetesen megbán, esetleg mindkettőjük életét tönkre teszi? Már ez is nagyon árulkodó volt, bár aki nem sejt semmit talán nem akad fenn rajta.
Odaért Darren is és mielőtt Mart még bármit mondhatott volna, egyszerűen a hátára dobta és a wc-k felőli kijáraton át a liftbe lépett vele. Martin ekkor kezdett el sugárban hányni. Én pedig forgó gyomromat csitítva felballagtam a lépcsőkön a szobámba.

Némileg sokkolva ültem ki az erkélyre. Most kellett egy cigi. Ritkán gyújtottam rá, de most szükségét éreztem. Még sosem láttam ilyennek Martint, bár számíthattam volna rá, hogy előbb-utóbb ez bekövetkezik. Vajon mit csinált volna, ha egyedül vagyok vele?
Őrült gondolatok száguldoztak a fejemben, nem tehettem róla. Kényszerítettem magamat egy idő után, hogy álljak le velük. Inkább azon kezdtem el agyalni, hogy mi lehet a baja most, de egy jó fél óra múlva sem tudtam zöldágra vergődni a kérdésben.
- Zavarok? - hallottam balról hirtelen Dave hangját, amitől összerándultam.
- Megijesztettél. De nem zavarsz - intettem a másik szabad szék felé. Leült.

- Mia cica, ma veled alszom jó? - mondta fáradtan - Martin kikészített.
- Persze édes, gyere csak - ültem át az ölébe.

- Mia, miért kellett ez nekem, hmm? Nem tudod?
- Mert szereted. És ő is szeret.
- Ja tényleg, ordít rám, hogy egy utolsó vagyok, aki bárkivel hajlandó kefélni, legyen az férfi, nő vagy állat és hogy takarodjak. Tényleg. Szerelmi vallomásnak kicsit erős, nem?
- Dave, hiszen részeg!
- És akkor kevésbé fájnak a szavai? De jó, hogy itt vagy! Ha nem lennél, már rohannék az éjszakában valami homályos és veszélyes dolog felé! Különben is azért fáj annyira, mert részben igaza van.
- Igaza van?
- Hát, előfordult, ez-az.
- De most, mi történt? Hisz velem voltál!
- Igen, ez rendben is lett volna, csakhogy így ő meg egyedül maradt azzal a beteg agyával, és mindenféle hülyeségekről kezd el ilyenkor képzelődni.

Nagyot sóhajtva néztem rá.
- Például?

- Mit tudjam én? Nem látok abba a ködös fejébe. Az ordibálásaiból azt szűrtem le, hogy azt hiszi, ilyenkor kibeszéljük vagy kinevetjük, vagy nem is tudom már mit mondott. Meg hogy biztos elrángatlak kétes helyekre, és a többi... Nem is tudom, hogy jutnak ilyenek az eszébe.
- Beszélek vele. Ha kialudta magát.
- Felesleges - simogatta meg a karomat, ami a vállát ölelte.
- Nem, nem az. Akkor is elmondom neki, amit akarok, ha nem lesz semmi foganatja. De legalább megpróbálom.
- Jól van, ahogy gondolod. De én már próbáltam elmagyarázni neki, de főleg ha pia hatása alatt vagy után van, nehezen kezelhető.
- Inkább ijesztő - birizgáltam a pólója nyakát.
- Megijedtél tőle, cica? - fonta szorosabbra az ölelését.
- Egy kicsit. Nem láttam még így. Szokatlan volt.
- Ne félj, Mia. Nem fog bántani vagy ilyesmi. Amúgy is megvédelek, ha kell.
- Köszönöm David - néztem a szemébe szomorkásan - Csak tudod, fáj így látnom őt. Annak idején, mikor még csak egy voltam a sok rajongótok közül, nem volt alkalmam így látni őt, bár akkor is hallottam, hogy iszik. Most egy kicsit sokkolt a dolog. Sosem szerettem, ha egy férfi túlságosan az alkohol hatása alá került.
- Rossz emlékek? – Biccentettem. - Saját tapasztalat? A családból valaki?
- Nem, hál Istennek nem, de mikor tizenakárhány éves voltam, a legjobb barátnőm apja nagyon megijesztett minket. A barátnőmet többször bántalmazta, hogy szépen fogalmazzak, és elérte, hogy elmarjon tőle - vontam meg a vállamat - Azóta kicsit fenntartásokkal állok a hasonló helyzetekhez.
- Beszélek Martinnal! - jelentette ki határozottan.
- Nem, nem kell. Semmi baj. Már tudom kezelni... úgy ahogy. Csak... - hagytam nyitva a mondatot mutatóujjammal követve egy kacskaringós vonalat a pólója mintáján - Hát, nagyon megilletődtem. Tudod azon járt a fejem, mi lesz ha nyilvánosan elszólja magát kettőtökről. Csúnya dolgok lehetnek abból.
- Bizony, én is ezért rohantam hozzá. Persze mondhatják azt is, hogy részeg delíriumban mondta, de azt is, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Itt lenne a depeche vége, az biztos.
- És ő annyira szeret, hogy életetek főművét is veszélyezteti miattatok?
- Látod!
- Dave, kérdezhetek valamit? Kényes nagyon...
- Persze, ezek után nem igen maradt titkolni valónk. Legalábbis előtted nem.
- Te is annyira szereted, mint ő téged?
Oldalról rám nézett és hosszan méregetett.
- Jaj Dave, ne haragudj, nem kellett volna...
- Semmi baj, tudnod kell mit vállalsz, bár nem szeretek róla beszélni. Nagyon szeretem, nagyon. De kettőnk közül talán mégis ő az, akinek... nem is, hogy fontosabb a kapcsolat, csak nagyon mereven kezeli...vagy nem tudom - csóválta meg a fejét.

- Túlságosan komolyan veszi?
- Valami olyasmi - fogta meg a kezemet és fonta ujjaim közé a sajátjait.
- Nem lehet, hogy... ez azért is van, mert úgymond "elvesztette" a családját? Ezért veszi ennyire komolyan? Fél, hogy egyedül marad? Ezért ennyire szeretetéhes? Bár a szeretetéhségben te is simán felvehetnéd vele a versenyt, de te megint egy másik téma vagy. De Martin...
- Valószínűleg ez is benne van - mélázott el szemrevételezve a kezemet és színtelenre festett körmeimet.

Nem is szólt aztán sokáig semmit csak a kezemmel játszadozott mélyen elmerülve a gondolataiban. Ujjait végigfutatta a tenyerem teljes belső felületén, majd lassan körözni kezdett rajta két ujjával. Azután az ujjaim között lévő érzékeny területet cirógatta és a csuklóm belső felét. A szemébe néztem és a szemem csak egy dolgot üzent neki: "Akarlak".
Fészkelődtem kicsit az ölében, ahogy lassan újra lángra gyúlt a testem, annak ellenére, hogy a fejem tele volt Martinnal. Lehet, hogy ez Dave személyes varázsán kívül még a viszki hatása is lett volna? Pedig azóta már eltelt egy kis idő.
Elengedte a kezemet, és jobbjával a derekam alját kezdte cirógatni benyúlva a felsőm alá, míg balja az oldalamon simított végig gyengéd csókjai közben. Szorosan átkaroltam a nyakát. Bal mellem a mellkasához nyomódott, ahogy féloldalasan ültem az ölében.
- Dave, ugye tudod... hogy... a kezem is... az egyik... erogénzónám? - súgtam a szájába időnként megszakítva a csókot.
- Most már igen - csúszott a keze a sárga felsőm alá megcélozva jobb mellemet.
- Dave... Dave, talán nem...

- Talán nem szeretnéd?
- Jaj, dehogynem, de elég sokat ittam és...
- Félsz, hogy kihasználom a helyzeted, és a magamévá teszlek?
Ennek már a gondolatától is majdnem elmentem, mert eszembe jutott esti kis autós túránk a városban.
- Dave, félek, hogy nem használod ki a helyzetet..... Szeress kérlek, nem tudnék aludni, ha nem...
- Én... sem... – nyögte Dave ahogy maga után húzott egyik kezével, a másikkal a nadrágját próbálta meg letolni. Még azt is erotikusnak találtam, ahogyan fél lábon ugrálva, próbálja az erősen ragaszkodó farmert lehámozni. Ha a farmerja volnék én se tennék másképp. „Olyan jó fickó, hogy még a farmerja is féltékeny rá!” - nevettem fel hangosan és egy kicsit részegen.

- Mi olyan vicces? - sandított rám, aki épp lerúgtam magamról a cipőmet, de a lendülettől az ágy mellé estem a fenekemre.
- Aú! - nevettem a fenekemet fájlalva.
- Mondtam már, hogy elbűvölő vagy, ha be vagy csípve? - vigyorgott a fejét csóválva, és lehajolt, hogy felhúzzon, amit könnyedén megtett immár a ragaszkodó farmer nélkül.
- Én meg mondtam már, hogy k.... szexi vagy, akármit csinálsz is? - nyaltam meg a száját hozzásimulva, és huncut pillantással becsúsztattam ujjaimat a pólója alá, hogy a dereka tövénél leheletnyi érintésekkel izgassam. Tudtam, hogy ennek a résznek az ingerlése minden pasit beindít.

A hatás nem is maradt el. Vadállati morgás tört elő a torkából és éreztem, hogy nemigen vannak gondok az erekciójával. Ahogyan nekem feszült a teste sejtettem, ha nagyon muszáj lenne akár követ is lehetne vele törni. Ezen megint felnevettem. Nem hagyott nevetni, a hasamra fordított az ágyon és egy mozdulattal mögém térdelt megemelve a csípőmet. Rögtön szinte ajtóstól rontott a házba.
Felsikoltottam az érzéstől, ahogy bennem feszült. És ha mindez még nem lenne elég, mindenféle mocskos dolgokat hörgött két lökés között a fülembe, amivel teljesen elvette az eszem.

- Mondj még… ilyeneket! Ah! - kiáltottam hangosan, ahogy erősen markoltam a lepedőt.
Mindenhol éreztem a kezeit, őt a testemen és a testemben. Olyan mélyre csúszott, amennyire lehetséges volt.
- Felizgat? - nyögte levegő után kapva.
- Igen! Oh, igen! I... Még! Kérlek! - sikoltottam, ahogy keményített a lökésein. Úgy éreztem, menten szétszakadok, de testem egyáltalán nem bánta az ostromot. Segített megfeledkezni mindenről.

- Dave, mondd már!
- Baby, úgy begb****lak! Istenesen megduglak, hogy a füled kettéáll tőle.
- És.. még…mit ..teszel velem?
- Mit még? Úgy megduglak, hogy sírva fogsz repetáért könyörögni! Hogy állva fogod megenni még a repetát is holnap reggeltől! Gyere, emeld meg jobban a csípődet, még jobban akarlak érezni! Mia, érzed, ahogyan benned vagyok? Érzed milyen kemény?
- Ééés most csak az enyém...Dave.. keményebben.. gyerünk…gyerünk...
- Grrr. Semmi gond, tudom én keményebben is, csak te bírjad te kis nimfo. Te, mi jár még abban a mocskos kis fantáziádban, hmm, mondd el szépen nekem... - és még erősebben nyomta belém a testét.

- Hogy milyen kib****ottul imádom, ha szinte erőszakolsz, te... te állat! Még! Mélyebbre! Azt akarom, hogy fájjon! Dave, ugye megdugsz úgy, hogy egyszerre sírjak a fájdalomtól és a gyönyörtől?! - kiáltottam, majd a párna szélét kezdtem harapdálni az érzéki kíntól, amit éreztem, és még följebb emeltem a csípőmet.

- Naná, hogy megduglak, te, te kis tüzelő szuka! Kell még, mi? Kell még?! - hörögte egyre izgatottabban.

- Igen! OH, igen! IGEN! - sikoltottam a párnába ténylegesen bekönnyezve a fájdalomtól, ami az orgazmus pillanatában hasított a testembe Dave által. Kétségbeesetten ordítottam ki a világnak, hogy Dave megint csak megdugott, és nem is akárhogy! Ujjperceim elfehéredtek attól, ahogy még mindig kétségbeesetten szorítottam a gyűrött lepedőt izzadságban úszó testtel.

De David még nem fejezte be és én félig aléltan tűrtem, ahogyan bennem tombolt, jobb szó nincsen rá, mély hangon morogva. Kiszabadult belőle a bestia és néhány további lökés után ez a bestia végre elérte, amiért küzdött. Testén erős rángások futottak végig és torokhangon még a fülembe súgta: - Nagyon jó vagy, te, te kis céda.
Amikor ő is magához tért és vad szívverése ismét engedte szóhoz jutni, folytatta:
- Édes kicsi fehérmájú, nimfomániás cicám, sikerült a kedvedre tennem?

Mivel még mindig ziháltam testemen érezve Dave súlyát, síkos bőrét, és lábaim között időző még mindig kemény férfiasságát, csak helyeslően tudtam nyöszörögni.
- Na mi az, Mia, drágám? Elvitte a cica a nyelved? - harapta meg a fülcimpámat. Megborzongtam, ahogy az ágyhoz szegezett a teste teljes súlyával. Nagyot nyeltem.
- Inkább az ördög... - nyögtem.
- Te megint hízelegsz...
- Tényleg nem fogok tudni felkelni... Egyszerre fáj és tölt el az elégedettség érzése... - sóhajtottam még mindig kapkodva a levegőt.

- Hát cicám, megdolgoztatod az embert rendesen - törölgette most már az ágy szélén ülve verítékező homlokát. Lezuhanyzok és melléd bújok aludni, jó?
- Jó - mondtam lustán elégedetten nyújtózva és egy nagyot ásítva.
- Te tényleg teljesen olyan vagy, mint egy macska - pillantott vissza az ágy fölött.

- Elméletileg az állatövi jegyem is az.
- A csillagok nem tévednek! - nevetett - Biztosan jól érezted volna magad Egyiptomban, mikor a macskákat annak idején akkora tisztelet övezte...
- Valószínű - doromboltam egyet hason végignyúlva az ágyon, de a párnából csak a fél szemem látszott ki. Éreztem, ahogy az izzadtság lassan kihűl testemen, amitől megborzongtam, de képtelen voltam több mozgást produkálni. Tényleg a kezeimen kell majd járnom holnap. Szép leszek a koncerten fejjel lefelé. Tiszta Shake The disease videóklip!
Ezen fel is kuncogtam egyenesen a párnába, és azonnal mély álomba zuhantam. Nem csoda, ha a skótok whiskys-mézes tejet isznak, ha nem tudnak aludni.
 

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés