26.

Jó pár órát tölthettünk el ilyen pózban aludva. Nem voltak túl szép álmaim, és kivert a víz is. Éreztem, mikor felriadtam, mert úgy éreztem, megfulladok. Hiába próbáltam visszafojtani a köhögésemet, sípoló tüdőm csak köhögtetni akart, így sikeresen felvertem Martint is, aki kómás fejjel emelte fel a fejét.
- Mi az? - nézett rám, ahogy az oldalamra fordultam, majd nagy nehezen felültem, hogy egy pohár vízért nyúljak.
- Nem... vettem... be... a... gyógy... szerem - nyögtem ki köhögésekkel megszakítva, mire ő gyorsan a kezembe nyomott egy pohár vizet, és közben megkereste a gyógyszeremet is, amit végül sikerült leerőszakolnom a torkomon.
- Kösz...
- Ne beszélj. Próbálj meg ellazulni - dőlt a háttámlának ülőhelyzetben, és magához vont megtapogatva a homlokomat. - Egyelőre nem tűnsz lázasnak. De legközelebb ne csinálj ilyet. Vedd be a gyógyszert és gyógyulj meg. Jobb szeretjük az egészséges cicákat - duruzsolta.
Ekkorra már csillapodott a köhögésem és félig lehunyt szemmel hallgattam a szívdobogását.
- Igyekszem - jelentettem ki, majd pár pillanat múlva el is aludtam, mikor Martin nyakig betakart.

Reggel fel sem keltünk. Megegyeztünk, hogy az aznapot pizsamában töltjük, ami így nem volt egészen igaz, mert Marton csak egy fehér póló és egy boxer sort volt. A szobaszervizzel ágyba hozattuk a reggelit, meg kérésemre a reggeli újságokat. Martin a távirányítót nyomkodta borzasan és nagyokat ásított.
- Jól aludtál cica? - kérdezte.
- Szeretlek – válaszoltam.
- Aha, adekvát kérdésre, adekvát válasz.
- Jól aludtam, mert maradtál, és mert csodálatos voltál, és mert szeretlek. Csak rövidebben mondtam.
- Gyere ide - húzott magához - Tudod, annyira, annyira megérintett, amit tegnap tettél.

- Nekem meg természetesnek tűnt, hogy a lábaid elé vetem magam - próbáltam elviccelni, de komoly tekintetét látva mosolyom elhalványult - De tényleg... megijedtem, hogy itt hagysz egyedül méghozzá haragosan. Nem akarom, hogy haragudj rám, Marty. Rosszul érezném tőle magam, és inkább elbujdosnék örökre felrúgva a szerződést, és vállalva, hogy a nyakamba akasszon a menedzsment emiatt egy csinos kis pert.
- Ajaj, akkor vigyáznom kell... - mosolygott halványan, majd megcirógatta a vállamat - Nem, nem tudnék sokáig haragudni rád, ez tuti hétszentség. Hisz ki tudna ellenállni egy ilyen édes kiscicának?
- Édes, és göthös kiscicának... - jegyeztem meg szarkasztikusan - Utálok beteg lenni. Meg akarok gyógyulni! Martin, gyógyíts meg!

- Nekem van egy tuti gyógymódom, hogy rendbe szedjem a rendetlenkedő torkomat, de te tuti nem lennél vevő rá!
- Mégis mi lenne az?
- Nem fogod a lábaim elé vetni magad, ha megtudod!
- Aha, nem, kezdem sejteni.
- Szóval, megyek akkor és hozok neked, jó? Én fogom elkészíteni.
Eltrappolt és úgy 20 perc múlva visszaállított egy nagyon forró és kurva erős groggal.
- Háromszor annyi hatóanyag van benne, mint egy normál grogban!
- Jesszus, Marty, kiütöm magam vele!
- Egy kicsit, igen. De segíteni fog, meglátod. Ha megittad a karjaimba veszlek, hallgatom, hogy miket csacsogsz össze-vissza becsiccsentve és aztán kihasználva a helyzetem a magamévá teszlek, na?
- Jól hangzik. De nem leszek másnapos?
- Nem, amikor igazán hatni kezd elalszol és csak hosszú órák múlva ébredsz fel kipihenten és tiszta torokkal.
- Na, isten neki, fakereszt - emeltem meg a jókora kehelyszerű alkalmatosságot és sűrű kortyokban megittam.

Elfintorodtam, majd hagytam, hogy Martin kivegye a kezemből a kiürült kelyhet.
- Még mindig nem túl kellemes az íze - jegyeztem meg, és visszabújtam Martin mellkasára - Martin, süllyedek, meg emelkedek egyszerre - csuklottam fel ijedten.
- Aha, kezd hatni.

- Marty... te sok ilyet... ittál? - kuncogtam fel hirtelen, ahogy megbillent a világ, én meg erősebben kapaszkodtam az illatos férfipólóba, amibe mindjárt bele is dugtam az orromat, és szaglászni kezdtem. - Martin, de remek az illatod és nagyon rézsút vagy.
- Hogy mi? Megbillent a világ? Cica, nem vagy álmos?
- Nehem. Viszont éhes vagyok, Marty, rád vagyok éhes. És nagyon kívánlak, meg könnyű is vagyok, hukk.

- Asszem berúgtál, cica - nevetett fel.
- Az... lehet, látod! - kuncogtam - Maaaaartyyyy!
- Egen?
- Olyan szépen nevetsz! Nevess méééég! - kértem vigyorogva, miközben egyik kezem meleg hasát tapintotta a póló alá kúszva - Tudtad, hogy... a Föld forog?
Ezen a hirtelen váltáson megint felnevetett.
- Nem, nem, most tényleg! És látom is! Olyan lassan... mozog. A szoba is. Vágod? És tudod miért látom?
- Mert be vagy rúgva? - vigyorgott, látszott rajta hogy alig tudja visszafogni a nevetést.
- Neeeeeem! Azért mert a feje tetejére állt... a világ mióta veletek... vagyok! - csuklottam.
- Ehm... ez egy kicsit ellentmondásos, nem?
- He?
- Hát forog a világ, de mi a feje tetejére állítottuk...
- Jó, jóó... Na... Azért mert... mert mindkettőt csinálja egyszerre! Forog és a feje tetejére is áll. Csak azon csodálkozom, hogy akkor miért nem a plafonon járunk... - méláztam el, mire újra felkacagott.
- Jaj, Mia! Annyira édes vagy! - ölelt magához szorosabban.
- Akkor talán...
- Talán?
- Talán kóstolj meg! - taperoltam tovább a póló alatt, és a kezem vészesen közel került boxerja széléhez.

- Oh, semmi gond. Megkóstollak. Hisz tudod mennyire szeretem a finomságokat. Hadd kóstollak. Nyami - nyalt végig a torkomon -, de édes vagy!

- Igen, igen, csak így tovább, Marty drága! - kuncogtam, majd benyúltam a gatyája alá, amitől a nyakamba nyögött - Használd ki... hogy beütött a pia, Marty! Nem sokszor fogsz így látni... - kuncogtam teljesen feldobódva, miközben kezem a jól begyakorlott mozdulatokkal kényeztette őt. Nem tudom, hogy a "gyógyszerem" hatása miatt-e, de kezemmel határozottan éreztem, hogy pillanatok alatt kőkeménnyé növekszik. Hogy érzéki csalódás volt-e, azt nem tudom, de nem is nagyon érdekelt, mert feltűrve fehér pólómat a mellemet harapdálta és nyalogatta, mire a kellemes érzéstől feldoromboltam.
- Gyerünk, Mia, légy cica! Légy a cicám megint! - nyögte Martin, mire én kaján mosolyomat és nehezen fókuszáló szemeimet rávillantottam, és a következő pillanatban már le is rángattam róla a boxerját, letornáztam magamról a bugyimat, és már az ölére ereszkedve húztam át a fejemen a pólómat.
Hátraejtettem a fejemet és megnyaltam számat, mikor Őmartinságát újra megérezhettem magamban. Mire lenéztem rá, volt szürke póló, nincs szürke póló játékot játszott. Azt hiszem, valami sajátos ritmusra kezdhettem el mozogni rajta, mert hangosan felnyögött megmarkolva a melleimet, mire én végigkarmoltam a mellkasát és a hasát.

- Csak vigyázz Marty-boy, mert most szétszedlek! - mondtam két dorombolásnak álcázott nyögés között. - Kaptál már vadmacskát ebédre? - szisszentem a fülébe és csípőmmel vadul köröztem. Megsemmisülve és az ágyba döngölve nézett rám. Kénytelen volt ülésből lefeküdni, mert nem tartották meg remegő kezei.
- Uram segíts - nyögött, ahogyan gátizmaimat tornáztatva masszíroztam belém helyezett bizalmát. Teljesen megvadultam. Csak a puszta érzékiség maradt és vadul folytattam tovább.

- UHHH! Ő most ide se mer nézni, Marty!! Inkább ÉÉÉN segítek rajtad, JÓ?! - nyögtem hangosan, és doromboltam még egy sort összébb zárva lábaimat, hogy szorosabban fogjam közre őt.
- JÓÓÓ!!!! - kiáltotta kétségbeesetten fejét a párnába vájva, kezeivel rászorítva a csípőmre - TE JÓ ÉG!!! - fakadt ki, mikor még inkább szorosabban fogtam közre őt testemmel megfeszítve belső izmaimat is, ahogy a hasára támaszkodtam körmeimet belemélyesztve a bőrébe.

- Mia, Mia, belehalok, most ölsz meg!
- Az lehet Mart, de nem fog fájni, eutanázia lesz, kegyes halál. Őrjítő megsemmisülés a gyönyör határán túl. Kész vagy rá, Mart…
- AAARRGGHHHH!
- Úgy vélem igen - mondtam és alul még kezeimmel is megragadva a büszkeségét átsegítettem egy másik, jobb világba.

Még mozogtam rajta párat üdvözülten vigyorogva, még ha én kicsit kábult állapotomban nem is értem el a csúcsot. Eszelősként kapkodott a levegő után miután újra képes volt lélegezni.

- Ezt, nem hiszem, el, mit művelsz te velem? Azt akarod, hogy függővé váljak tőled?
- Ühüm, pontosan azt. Szeretlek Martin és nem hagyom, hogy elveszítselek - mondtam hirtelen komolyan az alkoholmámor fölé kerülve egy percre.

- Jaj, Mia... Drága Miám! - suttogta megsimogatva az arcomat, én pedig rögtön a tenyeréhez törleszkedtem. Aztán visszaestem korábbi jókedvembe, és megragadva a csuklóját játékosan végighúztam a kézfejét a mellemen.
- Ha annyira drága vagyok neked, Marty... Van egy tartozásod...
- Miféle tartozás?
- Hát nem érezted, drága? Nem juttattál el a csúcsra! - dorgáltam meg felsóhajtva, mikor ujjai ráfogtak a mellemre. - Pedig én úgy szeretek hegyet mászni, ha feljutok a csúcsra is... - kaptam be mutató- és középsőujját.
- Mia.... ne csináld ezt velem! - nyögte.
- Miért ne? A cicáknak kijár a kényeztetés, főleg, ha ilyen sokat adnak, mint az előbb szerénységem... - vezettem le kiszabadult ujjait a lábaim közé, miközben kicsúsztattam kielégült tagját magamból.
- Mia, én most képtelen vagyok újra...
- Nem is kell.. Sőt ficánkolnod sem kell, csak használd az ujjaidat, kéééérlek! - húztam el, majd beharaptam az ajkaimat, hogy elfojtsak egy nyögést és egy köhécselést, mivel középső ujját lassan végighúzta a csiklómon. Kirázott a hideg.
- Valami ilyesmire gondoltál? - nyalta meg ő is a szája szélét, ahogy bátrabbakká váltak mozdulatai.
- IGEN! - válaszoltam, és hátam ívbe feszült, mikor benedvesített ujjai eltűntek bennem, de másik kezét sem hagyta munka nélkül, annak ujjai siklottak legérzékenyebb pontomra, hogy egyre gyorsabb tempót vegyenek fel.
- Óh, igen! MARTIN! Még! - nyögtem lehunyt szemmel, ahogy kinyújtott lábai mellett megtámaszkodtam a hátam mögött, hogy könnyebben dolgozhasson rajtam.
- Ehm... talán rosszkor jöttem? - hallottunk egy ismerős hangot az ajtóból, ahogy belépett a sötétítőfüggönyök adta félhomályos szobába.

- A legjobbkor jöttél Davie - sóhajtott Mart - Van még egy kis dolgom, azt befejezem, aztán szólnék egy-két szót hozzád.
- Ok, hiányoztatok, tudjátok? Vissza kell még mennem, de itt volt dolgom és nem bírtam ki, hogy be ne nézzek, mit műveltek már megint.
- Hát kérlek Mia részeg a gyógyszeremtől, amivel kúrálom..
- Ja, azt látom, kúrálod… - vigyorgott Dave.

Én hozzáfűzésként csak egy hatalmasat nyögtem, mikor Mart ujjai még beljebb nyomultak, aztán felsikkantottam, mikor visszafelé rátalált a G-pontomra. Egész testem megborzongott és megfeszült.
- Nicsak mit találtam... - vigyorodott el Martin, és intenzíven ingerelni kezdte azt mutatóujjával. Önkénytelenül megemeltem a medencémet, hogy még inkább érezhessem a rohamszerű örömérzést, ami átvágott a testemen.
- ÚRISTEEEEN! - kiáltottam - MARTIN!!!!!!
- Úgy látom ez tetszik... - nyalta meg a száját. Nem láttam Dave-et, de sejtettem, hogy vigyorog.
- IGEEEN! - sikoltottam reszelős torokkal.
Nem is kellett már sokáig dolgoznia rajtam. A kétszeres izgatás hamar eredményhez vezetett, és levegő után kapkodva lehunyt szemmel, remegő karjaimra támaszkodva robbant ki az orgazmusom ostorcsapásként végigvágva testemen. Talán az is hozzásegített a még intenzívebb érzéshez, hogy megittam azt a "gyógyszert" is. Éreztem, hogy Martin elégedetten fürkészi a gyönyörtől eltorzult arcomat.
Kész, nem bírtam tovább tartani magam. A testemben hullámzó intenzív kéjtől kisérve hanyatlottam hátra a lábai között levegő után kapkodva, és párszor felköhögve. Éreztem, ahogy kihúzza ujjait, és távoztában végigsimított még egyszer a csiklómon.
Mikor kinyitottam a szememet, jobbra, az ágy szélére könyökölt térdelő Dave-et láttam meg. Engem nézett, és megsimogatta a karomat, miközben éreztem, hogy Martin kezei gyengéden a combjaimat cirógatták.

- Dave, szívem, végignézted?
- Há' persze hogy! Imádom nézni, ahogyan élvezel, élveztek - simította meg szabad kezével Martin vállát - Milyen furcsa is, hogy így egymásba gabalyodtunk. Nem mondom, hogy soha nem voltunk még hárman, de biztosan állíthatom, hogy soha nem voltunk úgy hárman, hogy egymásba szerettünk volna - mondta komoly tekintettel David.
- Valami baj van - neszelt fel barátja furcsa tónusára Martin, míg én együgyűen mosolyogva Dave karjaiba fészkeltem magam.
- Ha ki tudom magyarázni, nincsen.
- De mi az? Jen?
- Véletlen elolvasta az egyik e-mailemet.
- Én küldtem, igaz?
- Bizony, ráadásul nem sörözni hívtál benne.
- Jesszus, pont azt?
- Hmm.
- Mit fogsz csinálni?
- Hát, küldhetnél egy e-mailt több feladóval, amiben női nevek is szerepeljenek, hasonló tartalommal és forwardold nekem, kétszer vagy többször. Akkor tudom valamivel magyarázni.
- Nem látom, ez mit segítene.
- Segítene Marty, de ne kapd fel a vizet!
- Oh, értem már Dave. Részegen nem tudja, mit csinál az ember…
- Nincs jobb ötletem, neked van? Vagy ez, vagy el kell mondanom Jennek.
- Csináld csak, úgyis rossz nála a renomém, simán el fogja hinni.
- Jól van Martin, megyek is. Ne haragudj, tudom, hogy téged is bánt hogy iszol. De én így is szeretlek - megcsókolta a barátját, ajkait könnyedén Mart ajkaihoz érintve és távozott ahogy jött, halkan, párducmancsokon.

Még fura kábulatomon keresztül is érezem, hogy most jobb, ha csöndben maradok, és hagyom egy kicsit Martint. Valahogy összekanalaztam magam, és felültem. Ránézve pár perc múlva eljutott az agyamig, hogy maga elé meredve gondolkodik. Erősen? Vagy csak én képzeltem oda?
Egyelőre nem fogtam fel a súlyát annak, amiről Dave adott az imént számot. A fejem és most már a testem is, még mindig könnyű volt a grogtól és az orgazmustól. Lassan felálltam, és meztelenül kitámolyogtam a fürdőbe, ami jelen állapotomban nem ment olyan könnyen.
Valamiért a fejembe vettem, hogy azonnal le kell zuhanyoznom, de mielőtt beállhattam volna a fülkébe, megint egy csúnya köhögő-görcs jött rám, amibe bele is könnyeztem, és egy idő után nem túl nőiesen, de öklendezni kezdtem, s végül a WC előtt térdelve találtam magam.

Miután kihánytam magam nagyon megkönnyebbültem és a fejem is sokkal tisztább lett. A köhögés pedig meglepő módon már nem fájt annyira. Bár még szédültem, valahogy tényleg jobban éreztem magam. Még le is tudtam zuhanyozni és megmostam a fogam. Visszafeküdtem az ágyra, ahol Martin tenyerébe hajtott fejjel ült.

Nem tudtam, hogy mit mondhatnék, vagy tehetnék, ezért csak az oldalamra fordulva nyakig betakaróztam és átmentem kiskiflibe az ágy másik szélén ülő Martint nézve. Még a hátának a feszülő izmai is gondterheltek voltak.
Kinyújtottam jobb kezemet, hogy megérintsem a hátát, de mielőtt célba érhettek volna ujjaim, megszólalt:
- Most elmegyek egy kicsit.
Feltehetőleg inni. Legalábbis tisztuló fejemnek köszönhetően éledező hatodik érzékem ezt hallotta ki a hangsúlyából. Egyébiránt már csak a póló hiányzott róla. Eddig ezt észre se vettem.
- Ne menj... - suttogtam rekedten és nagyon óvatosan.
De úgy döntött, hogy nem válaszol, vagy nem hallja meg a kérésem és felállt felvéve szürke pólóját és a dzsekiét.
- Martin! - szóltam utána felülve az ágyban, de nem fordult meg - Ne csináld!
- Úgyse akadályozhatod meg! - mordult rám, és otthagyott. Egyedül.
Ez és az utolsó mondata baromira szíven ütött, és már nyoma sem volt a fejemben a grog okozta ködnek. Mellemhez szorítva a takarót meredtem a csukott ajtóra, és tudtam, hogy megint le fogja inni magát, és én megint nem tettem semmit!
Egy idő után ráeszméltem, hogy percek óta folynak a könnyeim. Hátradőltem a párnákra összekuporodva, visszanyelve egy köhögést, de a könnyeimet azt nem tudtam. Arra gondoltam, hogy talán én problémázok és veszek túl komolyan mindent. Vagy mégse? Össze voltam zavarodva. Hülye női észjárás.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés