23.

Lupin elgondolkodva �llt a romok el�tt. M�r lent volt a barlangban n�h�ny Rendtaggal. Nem tudta, hogy mit t�roltak a teremben, ami �sszeomlott, de azonnal tudni akarta. - Hogy a fen�be t�rt�nhetett ez?! - csattant fel. Hal�lfal�k a Gringottsban? H�t m�r sehol sem biztons�gos?

- Legutolj�ra a B�lcsek K�v��rt j�tt le Tudjukki - morogta Mordon a nagyobb m�gikus szem�vel vizsg�lgatva minden szikladarabot - De azt m�g Dumbledore megsemmis�tette.

- Ki kell der�ten�nk, hogy mit �riztek itt. Ez nem Tudjukki m�ve. Ez nem r� vall. Att�l tartok, hogy Martin igazat mondott R�mszem.

- Arr�l a n�vekv� �j hatalomr�l? - p�rg�tt a szeme hihetetlen gyorsas�ggal, de nem v�rt v�laszt - L�tok egy s�rk�nytetemet a t�rmel�k alatt. Nem kis er� kellett a meg�l�s�hez... �s....

- �s?

- A sz�fn�l.... hatalmas energia marad�k�t l�tom csillogni a falakon. Meg valami szil�nkokat. Olyan... mint egy k�v�scs�sze...

- Egy k�v�scs�sz�t �riztek volna itt? - horkant fel hitetlenkedve a var�zsl�.

- Nem hinn�m, hogy egyszer� k�v�scs�sze. Abb�l ered a m�gia marad�ka, amit �rz�kelek.

Lupin �jra a terem marad�k�ra n�zett - Nem, az nem lehet... - kezdett neki �ssze�llni a k�p.

- Te is arra gondolsz, amire �n? - kocogtatott meg g�cs�rt�s s�tabotj�val egy k�vet, amin p�r v�rcsepp v�r�sl�tt.

- Igen - mondta a f�rfi, majd tekintete a nem messze gugol� sz�ke f�rfira ir�nyult �s megindult fel�

Martin fel�llt, kez�ben a fekete megperzsel�d�tt k�pennyel, amit Arlyn hagyott h�tra. - Az egyik�j�k megs�r�lhetett, ha nem n�zz�k a s�rk�ny �ltal sz�tszaggatottakat.

Lupin csak biccentett - �gyis helyrepofozz�k. Martin, az a bizonyos �j er� tudja, hogy hol vannak a horcruxok?

- Horcruxok?

- Nem ismered �ket?

- Nem, err�l nem mondott nekem senki semmit.

- A fen�be! - csapott d�h�sen a leveg�be a f�rfi.

- Sajn�lom.

- Nem a te hib�d - mondta f�radtan a m�gus - Nem voltak kezd�k. Megterveztek mindent �s meg�ltek egy s�rk�nyt.

Martin egy pillanatra lemerevedett. - Tudtommal a s�rk�nyok szinte legy�zhetetlenek. Nagyon er�s m�gikus �llatok.

- Azok is - biccentette Lupin - De ha al� tudsz ker�lni, akkor szinte nyert �gyed van. A hasa �s a szeme az egyed�li sebezhet� pontjaik.

Martinban felvet�d�tt a gondolat, hogy tal�n manipul�lt�k a s�rk�ny agy�t, hogy ezt el�rj�k. �s ha manipul�lt�k, akkor az azt jelenti, hogy Sela is itt j�rt. De ezt m�r nem tudj�k megmondani.

- Itt a hangs�ly a 'ha' sz�csk�n van. Rendk�v�l cselesnek kell lenned hozz�.

- Befoly�solhat�k a s�rk�nyok? M�rmint ment�lisan?

- Elk�pzelhet�. Ha megvan hozz� a kell� tud�sod. Ezek m�gikus l�nyek, az elm�j�k is v�dett. Mi�rt k�rdezed?

- �rtem - biccentett - Csak �rdekelt. Nehezen tudom elk�pzelni, hogy hogyan �lhettek meg egy s�rk�nyt - vonta meg a v�ll�t - Van m�g itt valami dolgunk azon k�v�l, hogy vizsg�lat c�lj�b�l begy�jts�k a cs�sze darabjait?

- Nincs. A hal�lfal�k marad�kait is vissz�k.

- Rendben - b�lintott, majd be�llt seg�teni p�lc�j�val azokhoz, akik �pp utat t�rtek a t�rmel�k k�z�tt.

Dave sz�pen haladt, m�r ami a horcruxok puszt�t�s�t jelentette. Tudta, hogy a M�sik Oldal komolyan agg�dik �s f�l, a k�mjei lejelentett�k neki az oda�t uralkod� helyzetet. Egyre t�bb hal�lfal� bukkant fel, hogy csatlakozna hozz� �s � be is fogadta �ket. A rendszere kezdett megalakulni. Ahogy egyre jobban ki�p�tette, �gy lett ann�l kiterjedtebb is. Hamarosan egy teljes k�mh�l�zata lett. Dave megfigyelte Voldemort hib�it, tudta, hogy mit nem szabad elk�vetnie. Sosem mondott el semmit ny�ltan az embereinek, m�gis el�rte, hogy lassan vakon b�zzanak benne �s im�dj�k az erej�t. K�mei megtudt�k, hogy hol van a F�nix Rendj�nek az �tmenti sz�ll�sa. Igaz, hogy ez nem az �lland� f�hadisz�ll�suk volt, de ez is puszt�t� csap�s lesz a m�sik oldalra n�zve. Egy csapat hal�lfal�t k�ld oda, hogy irtsanak ki mindenkit. Azonban egyvalakinek kiszemelt gyilkosa volt. Hamarosan Sela l�pett be az ajt�n. - H�vatt�l?

- Igen. Feladatotok lesz - biccentett egy fotelban �lve �s intett, hogy j�jj�n k�zelebb.

Sela beljebb l�pett – Hallgatlak.

        - Egy csapattal le fogjuk rohanni a F�nix Rendj�nek �tmeneti f�hadisz�ll�s�t. De szeretn�m, ha te csak egy ember kiiktat�s�ra koncentr�ln�l igaz�n - h�zta egy kis g�nyos mosolyra a sz�j�t.

- Kire gondolsz?

        - Martinra - Dave ki�lvezte a hat�st.

Sela-nak elakadt a l�legzete - Tess�k? Honnan veszed, hogy � is benne van?

- Tudom, hogy benne van - sim�tott v�gig a mellkas�n, hogy elt�ntessen egy nem l�tez� r�ncot fekete ing�n.

- Honnan?

- Sok mindent tudok, Sela. Martin akkor l�pett be a Rendbe, mikor titokzatos �s csod�val hat�ros m�don megl�gott a harc el�l, mikor �tvettem a hatalmat...

- Szerencs�je volt. �s most megakarod �lni? �rul�s�rt? Ha el�rult volna, m�r r�g r�nk t�rtek volna a Rend tagjai, nem gondolod?

- Ugyan hogy t�rtek volna r�nk, ha nem is tudj�k, hogy hol vagyunk? - hunyor�tott m�g mindig a g�nyos mosollyal a sz�ja sz�l�n.

- Ha minden inform�ci�t kit�lalt volna, nem hinn�m, hogy a F�nix Rendj�nek olyan nagy probl�m�t okozott volna megtal�lni a kis b�v�helyedet, Dave.

- Higgy amit akarsz, Sela. A feladatod adott. Az akci� ut�n nem akarom �lve l�tni Gore-t. Meg�rtetted? - h�zta �ssze a szem�ld�k�t.

- Mi�rt velem akarod meg�letni?

- Mert sz�rakoztat a gondolat, hogy a szerelmedet kell meg�ln�d.

- Perverz. �s nem f�lsz, hogy kudarcot vallok?

        - Nem. Er�sebb vagy n�la. �s nem aj�nlom, hogy kudarcot vallj. Vedd �gy, hogy ez a h�s�ged pr�b�ja fel�m.

- �s ha, mondjuk, feladom magam �s Martin �letben marad? Ha �n mondok el mindent, Dave?

A f�rfi haragja �rezhet�en megugrott - �n egy�ltal�n nem aj�nlom, hogy ezt tedd, Sela.

- Mivel tudn�d megakad�lyozni? - vigyorodott el.

- Ha nem t�vedek, a kezemben van egy sz�modra fontos szem�ly is - tartotta ki a kez�t, mintha egy l�thatatlan g�mb�t fogna, s tenyer�ben hirtelen megjelent egy kis s�t�tk�k l�ng, amib�l v�g�l egy �veg form�l�dott, benne egy ugyanolyan sz�nnel foszforeszk�l� folyad�kkal - Nem ismer�s?

- Mit akarsz vele csin�lni? - s�t�t�lt el a n� tekintete.

- El�sz�r megfosztom a b�jital�t�l... - fogta meg a karcs� �veget, �s p�lc�ja hegy�t lust�n r�szegezte.

- El�sz�r?

- Igen, el�sz�r. Hagyom, hogy a hangok szinte teljesen felem�ssz�k az elm�j�t. Azt�n mikor m�r k�ny�r�g a hal�l�rt, meg�l�m �t. Persze el�tte m�g elsz�rakozom vele, m�g a tudat�n�l van. K�r�lbel�l �gy, mint a m�ltkor. Csak komolyabb sebeket hagyok a test�n...

Sela teljesen elk�pedt. Nem volt v�laszt�sa. Vagy Martin marad �letben vagy Arlyn hal meg - �s, ha nem tudom meg�lni �t, de visszat�rek?

- Meg�l�d �s k�sz. Vagy Arlyn n�z hosszas szenved�sek el�be, miel�tt meghalna - kem�nyedett meg metsz�en z�ld tekintete.

- �s engem �letben hagysz? Ez meglep�.

- Igen. De v�gig kell n�zned Arlyn k�nz�s�t �gy, hogy nem tehetsz semmit. Nos?

- Igen, ebben profi vagy mi? - vetette oda.

Dave csak elmosolyodott, de tekintete kem�ny maradt. V�rta a v�laszt.

- Megteszem, amit k�rsz.

        - Helyes - h�z�dott sz�lesebbre g�nyos mosolya - A t�mad�sig k�t napotok lesz. �jjel mentek. Nem hagyunk sok id�t, hogy felocs�djanak a Gringotts-beli t�mad�sunkb�l.

- Mikor kapjuk meg a h�z pontos helyzet�t?

- Csak aznap. Egy �r�val az akci� el�tt.

A n� csak b�lintott.

- Most elmehetsz. �s k�ldd ide Arlynt... - mosolyodott el gonoszan.

Sela nem reag�lt semmit, csak megfordult �s kiment. Alig b�rta felfogni, hogy mit kell tennie. Nem, ezt nem akarta elhinni. Annyira sokkolta a h�r, hogy nem tudott r� reag�lni. Mintha nem is k�rte volna, mintha nem is ez lenne a val�s�g.

Benyitott Arlyn szob�j�ba - T�ged akar l�tni - mondta sz�ntelen, sz�raz hangon, majd ment is tov�bb.

A n� furcs�n n�zett ut�na, majd Dave-hez sietett.

- Itt vagyok - csukta be maga m�g�tt az ajt�t.

- Szervusz Arlyn - mosolyodott el Dave, de nem volt benne semmi megnyugtat� - Csak el akartam ismerni az er�det, hogy meg�lted azt a d�g�t �s a kapcsolataid t�nyleg hasznosak.

- Hm. K�sz�n�m - n�zett r� zavartan. Nem v�rta, hogy dics�retet kap - De Sela seg�ts�ge is kellett a s�rk�ny likvid�l�s�hoz.

- Ugyan, egyed�l is k�pes lett�l volna r� - legyintett a f�rfi �s k�zelebb l�pett.

Arlyn bizonytalanul feln�zett r�. Nem �rtette ezt a hirtelen v�lt�st. Egy ideje mindig kem�ny volt mindenkivel, m�g vele is. Tal�n a sikeres akci� miatt lett volna jobb kedve?

- Ebben �n nem vagyok olyan biztos - jegyezte meg halkan.

- �n viszont igen - suttogta �s elmosolyodott.

- Dave, mit akarsz t�lem?

- Csak megjutalmazlak - mondta majd hirtelen megcs�kolta a n�t.

Arlyn automatikusan viszonozta a cs�kot meglepetts�g�ben, �s hagyta, hogy Dave az �gy fel� kezdjen l�pkedni vele, mik�zben m�ris leh�zta a cipz�rt a h�t�n.

Arlyn hangtalanul intett a r�b�zott hal�lfal�knak, hogy hogyan poz�cion�lj�k magukat. Nem volt idegen sz�m�ra az akci�k vezet�se, de valahogy j�l esett neki, hogy Dave is megb�zott benne annyira, hogy �t jel�lje ki a hal�lfal�k �jabb akci�j�nak lebonyol�t�s�ra. A konyh�ban volt a rendtagok t�bbs�ge. Miut�n felt�rk�pezt�k p�r felder�t� var�zslattal, hogy ki hol tart�zkodik, �s kiiktatt�k a riaszt�b�b�jokat, siker�lt �szrev�tlen bejutniuk a h�zba. Nem is volt annyira elrejtve, mint gondolt�k. Sela lecsatlakozott r�luk, �s az emelet fel� vette az ir�nyt p�r m�sik hal�lfal�val, hogy v�gezzenek az ott tart�zkod�kkal. A koncentr�lt t�mad�s m�gis a konyh�ban fog lezajlani. A t�bbiek szem�be n�zett, majd b�lintott, s egyszerre t�rtek be az ajt�n, azonnal elki�ltva a hal�los �tkokat, �gy mindj�rt n�gy-�t tagot le is szedtek.

A szob�ban l�v�k azonnal a p�lc�juk ut�n kaptak �s vad, �d�z csata vette kezdet�t. A rendtagokat v�ratlanul �rte a j�l szervezett rajta�t�sszer� t�mad�s. Sokan voltak, de a hal�lfal�k sem voltak elhanyagolhat� l�tsz�m�ak.

Az �tkok r�pk�dtek, a b�torzat hamar amortiz�l�dni kezdett. Az �tkok durran�sai f�lsiket�t�ek voltak, mint ahogy a rikolt�sok �s a hal�lsikolyok is, de Arlyn �lvezte, hogy �jra akci�ban lehet. Macska�gyess�ggel t�rt ki a c�lzott �s az elt�vedt �tkok el�l is, p�lc�j�t szinte l�thatatlan gyorsas�ggal forgatva. Volt hasznos mell�khat�sa is annak a v�rfarkas-harap�snak...

Martin felkapta a fej�t a csata zaj�ra, �s r�gt�n fel�llt el�kapva p�lc�j�t. �pp indult volna lefel� az emeltr�l, mikor kiny�lt az ajtaja. Ledermedve n�zte, ahogy a bel�p� alak cs�ndesen becsukja maga m�g�tt az ajt�t.

Sela elk�ldte a t�rsait, hogy mindenkit �ljenek meg az emeleten, �s �t hagyj�k mag�ra. Tudta, hogy melyik szob�ban van a f�rfi. Nem csapott nagy h�h�t, csak csendben bel�pett, majd megfordult, hogy a szemeibe n�zhessen.

- Sela... - ny�gte a f�rfi. Egy pillanatra megl�dult a sz�ve, hogy l�thatja, de azt�n m�rhetetlen szomor�s�g t�lt�tte el, mikor r�j�tt, hogy mi�rt j�tt.

- Szervusz Mart - mondta csendesen a n�. Teste mellett fogta a p�lc�j�t, de nem volt sz�ve a f�rfire fogni. Megmozdulni sem mert, mert att�l tartott, hogy Martin karjaiban k�tne ki. Csak n�zte, mik�zben minden erej�vel pr�b�lta visszafojtani a k�nnyeit.

        - H�t �jra tal�lkoztunk - suttogta Mart - Utolj�ra, igaz?

Sela nem tudott mit mondani erre, csak nyelt egyet - Mi�rt kellett be�llnod a Rendbe Martin? Mi�rt nem �rult�l el minket?

- Mert nem akartam, hogy miattam halj meg - mosolyodott el.

- De mi�rt nem? �gy most nekem kell elpuszt�tanom T�ged! �n erre k�ptelen vagyok! – ord�tott.

- Ink�bb a te kezed �ltal haljak meg, minthogy t�ged holtan l�ssalak - suttogta halkan.

A n� ell�pett az ajt�t�l, megragadta a f�rfi ing�t �s alaposan megr�zta - Nem mondhatsz ilyet hallod?!

- Mi�rt? M�gis mit mondhatn�k? M�r mindegy. Egyik�nknek meg kell halnia ebben a szob�ban, �s mindketten tudjuk, hogy nem te leszel az - n�zett le r� egy kis mosollyal a sz�j�n.

Sela felpofozta, ami�rt nem volt k�pes hazudni neki a f�rfi, majd szorosan �t�lelte �s zokogni kezdett - Nem tudlak meg�lni, k�ptelen vagyok r�!

Martin lassan �t�lelte, �s m�lyen besz�vta haj�nak �des illat�t. Rettenetesen f�jt a lelke. - Tudom, hogy neh�z - suttogta rekedten - De meg kell tenned. Neked �lned kell.

- Nem, nem kell - n�zett r� fel - Mi vagyok �n Martin? Egy gyilkos, �rt�ktelen, a t�rsadalom hullad�ka. Neked kell �lned �s nem nekem!

- Az lehet, hogy gyilkolsz, de �n l�tom benned azt, ami�rt �rdemes �lned. �s tal�n egyszer siker�l kit�rn�d abb�l az �rd�gi k�rb�l, amiben �lsz. Sz�momra te az a gyeng�d �s csod�latos n� vagy, akit elrejtesz a kem�ny k�ls� m�g� - simogatta meg az arc�t, let�r�lve h�velykujj�val egy k�nnycseppet.

De azok meg�ll�thatatlanul folytak tov�bb - Ne mondj nekem ilyeneket. A gyilkosodnak mondod ezt.

- Tudom - mosolygott r� m�rhetetlen szomor�s�ggal �s szerelemmel a szem�ben.

- Ha nem �llek meg, Dave megk�nozza Arlynt �s nekem v�gig kell n�znem. Ha nem �llek meg �s feladom magam, akkor is megk�nozza Arlynt �s meg�li. Elveszi a gy�gyszer�t, hagyja, hogy meg�r�lj�n. Megv�rja m�g k�ny�r�g neki, de el�bb m�g ki�li mag�t rajta - �radtak bel�le a szavak, mik�zben k�ts�gbeesetten szor�totta a f�rfit. K�ptelen megtenni.

- J�l van, nyugodj meg - simogatta a h�t�t csit�t�an - L�tod, musz�j leszel megtenni. Nem hagyhatod, hogy Arlyn ennyi k�nt �lljon ki. Tudom, hogy szoros a kapcsolatod vele. Sz�m�totok egym�sra. Nem fogok ellen�llni, Sela. Kett�t�k�rt kell megtenned.

- Nem tudlak meg�lni! - zokogott fel �jra - Ezt k�ptelen vagyok elviselni, nem b�rom tov�bb!

- Sela, Sela, figyelj r�m - fogta meg k�nnyekt�l nedves arc�t - �s m�gis mit tehetsz ellene? Hm?

- Ink�bb meghalok �n.

- Nem, Sela - jelentette ki hat�rozottan - Dave akkor is meg fogja �lni Arlynt. �s �n az akarom, hogy �lj. Tudni akarom, hogy ha m�r nem leszek, akkor is �letben leszel, �s vigy�zol a bar�tn�dre, hogy megpr�b�lj�tok t�l�lni ezt az eg�szet! Nem adhatod fel!

- De mit �r az �letem n�lk�led?! Te vagy az, akit hossz� �s borzalmas �vek �ta �jra szeretek, akihez ragaszkodom, aki megtan�tott �jra �lni, aki szeret, aki sz�momra mindenn�l fontosabb, aki egyszer�en megmentett! Te vagy az egyetlen �rtelme az �letemnek! Nincs m�s!

Martin erre nem tudott semmit mondani, csak mag�hoz szor�totta a n�t. A lelk�ig hatoltak a szavai. �rezte a gomb�cot a tork�ban, de a szemei sz�razak maradtak. Csak a m�rhetetlen szomor�s�g s�t�tt bel�l�k, ahogy a zokog� n�t tartotta.

A csata hangjai egyre s�rget�bben jutottak fel az emeletre. Sela t�rsai lassan v�geznek a m�sz�rl�ssal �s menni�k kell.

- Sela, nincs sok id�nk - n�zett �jra a szemeibe - Tudom, hogy rettenetesen fog f�jni, de tedd meg. M�r felk�sz�ltem r�. K�rlek!

- Nem megy... – ny�sz�r�gte.

- De menni fog. K�t sz�. Nem fog f�jni. Te is tudod - suttogta.

Sela m�g egyszer utolj�ra megcs�kolta, majd elengedte a f�rfit �s ell�pett t�le. Nem messzire, �pp csak annyira, hogy a szerelm�re foghassa remeg� kez�vel a p�lc�j�t. Folyamatosan zokogott, nem b�rta abbahagyni. Min�l tov�bb n�zett Martin z�ld szemeibe, ann�l nehezebben sz�nta r� mag�t a cselekv�sre. Tudta, hogy egyszer�en nincs m�s v�laszt�sa. Ha nem akarja Arlynt is a hal�lba r�ntani... Dave �gy is-�gy is meg�li Martot �s akkor Arlyn is �s � is meghalnak. �gy viszont �k �letben maradnak... de Sela m�r nem akart �gy tov�bb �lni. V�g�l vett egy m�ly leveg�t - Bocs�ss meg - suttogta, majd meglend�tette a p�lc�j�t �s kimondta a hal�los �tkot.

Martin elmosolyodott, ahogy visszan�zett r�. Szinte lass�tott felv�telk�nt l�tta, ahogy a z�ld f�ny felvillan, �s az �tok k�zel�t hozz�. A leveg�ben olyan hang hallatszott, mintha egy neh�z t�rgy rep�lne fel�. Esz�be jutott a csal�dja, a gyerekei, akiknek annyi mindent akart elmondani, de m�r nem sz�m�tott igaz�n. Gondolatban bocs�natot k�rt t�l�k. Lepergett el�tte az �lete. A Depeche Mode, ami a nagy r�sz�t kit�lt�tte. A Dave-vel �s Andyvel val� bar�ts�ga, a rengeteg koncert, a sug�rz� arcok, az elismer�sek, az elm�lt h�napok, a szeretkez�seik, a kis sz�v, amit a p�r�s ablakra rajzolt, az �r�m, amit a szem�ben l�tott, mikor elt�ntette Sela hegeit, �s mindenn�l jobban �rezte a szerelmet ir�nta...

Halv�nyan elmosolyodott: - Szeretlek! - mondta ki pont akkor, mikor a z�ld f�ny a mellkas�ba csap�dott, elakasztva a leveg�j�t, amit t�bbet nem f�jt ki. A z�ld f�ny �s az �let lassan kihunyt a szemeiben, ahogy lassan lecsuk�dtak, �s a f�ldre hanyatlott.

Sela is �sszeesett de att�l a m�rhetetlen f�jdalomt�l, ami a bels�j�ben robbant. Zokogva �v�lt�tt. Vonaglott a f�ld�n �s �v�lt�tt. V�g�l maga sem tudta, hogy hogyan de elv�nszorgott Martin test�ig �s csak szor�totta mag�hoz. Nem b�rta abbahagyni az ord�t�st.

Arlyn sietett be a szob�ba p�lc�j�t el�re szegezve, de mikor megl�tta Sela-t Martin �lettelen test�vel, megtorpant egy percre. Elkomorodva l�pett k�zelebb. Sajn�lta a f�rfit. Kedvelte �t, m�g ha soha nem is nagyon mutatta. �s sejtette, hogy Sela most mekkora k�nokat �l �t. �vatosan leguggolt mell� �s megfogta a v�llait. L�tta, hogy a n� g�rcs�sen �leli Martint. - Sela... Sela, gyere k�rlek. Menn�nk kell - mondta halkan.

        - Nem hagyom itt! - �v�lt�tte artikul�tlanul a szavait.

- Sela, nem hozhatod magaddal - k�rlelte Arlyn - Azzal semmit sem �rsz, ha a test�t magaddal akarod cipelni. A lelke m�r elt�vozott.

- Akkor sem hagyom itt! - csattant fel �jra - Meg�ltem �t Arlyn! �n! K�rlek, k�ldj ut�na! - ragadta meg egyik kez�vel a n� ruh�j�t.

- Nem, Sela. Nem �llek meg. Sz�ks�gem van r�d - mondta komolyan.

- Meg akarok halni! Ha te nem teszed, akkor majd �n! - ny�lt az elejtett p�lc�ja ut�n. Komolyan gondolta, amit mondott, de a keze annyira remegett, hogy megfogni alig b�rta a p�lc�t.

- Nem engedem, Sela! - vette ki a kez�b�l a p�lc�j�t - Ezzel senkin sem seg�tesz. Gy�vak�nt akarsz meghalni? A k�nnyebb utat v�lasztva elmenek�lni? - csattant r�.

- Igen! - zokogta - �n nem megyek innen sehova! Az se �rdekel, ha elkapnak �s a dementorok megcs�kolnak! Az is jobb!

- Nem, Sela. Velem j�ssz. Majd �n vigy�zok r�d. Nekem kellesz, h�t nem �rted? Mit csin�ljak n�lk�led? - fogta k�t keze k�z� a zokog� n� arc�t.

- De nekem nem kell az �letem Arlyn! K�pes voltam meg�lni �t! �t! Pedig szeretem! Kimondhatatlanul! �s meg�ltem! Elvettem az �let�t! Meg�ltem! - zokogta, mik�zben f�l k�zzel g�rcs�sen kapaszkodott a n�be.

Arlyn a mellkas�ra h�zta Sela fej�t. F�jt neki �gy l�tnia, f�jtak a szavai. Nem tudta, hogy mit csin�ljon. Menni�k kellett. Itt meg�ltek mindenkit. A hal�lfal�k m�r kint voltak mind az utc�n, �s abban a pillanatban l�tta a szeme sark�b�l, hogy felk�ldt�k a S�t�t Jegyet, amit Dave megtartott a hal�lfal�ik k�r�ben. Hivatni is azzal hivatta �ket, b�r mindenki sz�m�ra rejt�ly maradt, hogy erre mik�nt k�pes.

- Magaddal akarod hozni? - k�rdezte csendesen a zokog� n�t - Szeretn�d, ha mindig veled lenne?

- Mire gondolsz? - n�zett fel r�.

Arlyn nem v�laszolt, csak intett p�lc�j�val, �s halk var�zsig�ket mormolt, mire Martin �lettelen teste k�k f�nyben kezdett derengeni. A f�ny v�g�l bevonta eg�sz test�t, eltakarva el�l�k a folyamatot, aminek a v�g�n egy k�kes-z�ld sima, csillog� k� maradt a padl�n, tomp�n derengve. Arlyn �rte ny�lt, majd Sela kez�be tette - Tess�k, most m�r mindig veled lehet.

        Sela n�m�n zokogva vette el a k�vet Arlynt�l. H�t ennyi maradt a szerelm�b�l. Egy kavics. Nem sok kellett, hogy �jra kit�rj�n.

- Gyere, most menj�nk. K�rlek! - szor�totta meg a v�llait finoman Arlyn, �s lassan felh�zta a f�ldr�l.

Sela l�bai t�bbsz�r is �sszecsuklottak. Nem tudta, hogy ker�ltek ki a h�zb�l vagy egy�ltal�n vissza a birtokra. Csak meg akart sz�nni l�tezni. Nem akart �rezni, �lni, semmit nem akart, csak �jra a f�rfivel lenni, ott, ahol m�r nem b�nthatj�k �ket.

Arlyn nem akarta mag�ra hagyni, de musz�j volt elmennie jelenteni Dave-nek. De el�tte v�llalva a k�sleked�st elvitte a gyeng�lked�re Sela-t �s a biztons�g kedv��rt beadatott neki egy j�kora adag altat�t, hogy ne tegyen k�rt mag�ban, m�g � t�vol van. Visszavitte �t a  szob�j�ba, �s gondosan ell�tta a szob�t �s az ajt�t v�d�b�b�jokkal, zsebre t�ve Sela p�lc�j�t is, de mikor m�r kil�pett az ajt�n, a n� a szert�l m�ly �lomba zuhant.

Arlyn idegesen �s f�radtan l�pett be Dave ajtaj�n, aki m�r t�relmetlen�l v�rta. Kezd�sk�nt r�gt�n egy Cruciatust kapott a k�s�s�rt.

- Mi tartott eddig?! - csattant fel a f�rfi hangja.

Arlyn remeg� tagokkal fel�llt - Sajn�lom, de el kellett l�tnom a s�r�l�seimet - hazudta lehajtott fejjel.

- Hazudsz! – sziszegte.

A n� nem v�laszolt, mire �jabb adag rettenetes er�ss�g� �tkot kapott a test�be. Felsikoltott, ahogy a teste �vbe fesz�lt.

- �s mi van k�ldet�ssel?! Elsz�rtad! Hagytad, hogy Sela majdnem lebuktasson Titeket! Tudod, hogy mikor �rkeztek meg a Miniszt�rium emberei? TUDOD?! - �v�lt�tte, mik�zben �jabb �tkot sz�rt a n�re.

- Nem! - sikoltotta. T�nyleg nem tudott r�la.

- M�r ott lebzseltek, mikor ti elt�ntetek! Majdnem megl�ttak! - tajt�kzott a f�rfi.

- Sajn�lom - ny�gte a n� nagy nehezen felt�p�szkodva - De... a k�ldet�s sikeres volt. Mindenki meghalt, �s a terveik nagy r�sz�t siker�lt... elhozni - k�h�g�tt fel, �s kik�p�tt egy adag v�rt a sz�j�b�l.

- Ez neked a sikeres k�ldet�s?! �n a helyedben annak �r�ln�k, hogy egy�ltal�n �lsz!

- a k�t mondat k�z�tt megpofozta a n�t.

Arlyn az arc�hoz kapta a kez�t. Haja a szem�be hullt - Bocs�ss meg! - n�zett r� f�lelemmel a szem�ben - De senki sem l�tta meg, �s Martin is meghalt, ahogy k�v�ntad. � v�gzett vele.

- Jobb is, mert ha nem tette volna, akkor annak te ittad volna meg a lev�t!

- Mi? - k�rdezte d�bbenten.

- H�t nem mondta? - mosolyodott el - Ha nem �li meg a f�rfit, akkor te halsz meg. �s nem is ak�rhogy. Komolyan azt hitted, hogy Sela ennyire kegyetlen? Nem Arlyn, � ugyan olyan gyenge, mint Martin volt.

A n� sz�tlanul meredt Dave-re. Tagjai m�g mindig reszkettek a Crutiatusokt�l.

- A k�ldet�setek �ppen, hogy csak siker�lt. Ez elfogadhatatlan! - �v�lt�tte a f�rfi.

Arlyn lehajtott fejjel �llt. Agya l�zasan p�rg�tt, hogy valami v�laszt ki tudjon csikarni mag�b�l, de a "sajn�lom”-on k�v�l m�s nem juttot az esz�be, azt meg nem akarta ism�telgetni. Dave d�he szinte sz�tfesz�tette a szob�t.

- Ha ez m�g egyszer el�fordul... - l�pett oda a n�h�z �s p�lc�j�t alulr�l az �ll�nak szegezte.

Arlyn k�nytelen volt a szem�be n�zni. Mellkasa gyorsan emelkedett �s s�llyedt.

- Most pedig takarodj! L�tni sem akarlak!

A n� olyan gyorsan l�pkedett ki a szob�b�l, amennyire csak lehets�ges volt. Odakint hangosan kezdte kapkodni a leveg�t �s p�r l�p�s ut�n a falnak kellett vetnie a h�t�t, ahogy kij�tt rajta az idegess�g, a f�lelem �s a Crutiatusok ut�hat�saik�nt r�t�r� meg�ll�thatatlan reszket�s.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s