27.

Nem tudtam mit tehetn�k, m�g a legjobb �tletnek az t�nt, ha megpr�b�lom Davidet felh�vni �s megmondani neki mire k�sz�l Mart. De merjem-e? Nagyon agg�dtam Martin�rt, ez�rt �gy d�nt�ttem v�llalom a kock�zatot. Benyomtam a gyorsh�v�t �s hallgattam, ahogy el�bb egyet cs�rren, majd m�g egyet �s m�g egyet, m�r azt hittem nem veszi fel, amikor egy m�ly n�i hang sz�lt bele a telefonba:

- Igen?
Azt rem�ltem Dave fogja felvenni a saj�t mobilj�t, de h�t szemmel l�that�an nem ez a helyzet, na most kell okosnak lennem, s�llyedt le a medenc�mbe jeges r�m�lettel teli gyomrom.
- Hello, Mia Smith vagyok Mr. Gahan szem�lyi asszisztense �s Mr. Anton Corbjin k�r�s�re szeretn�k vele egy megbesz�l�sre id�pontot egyeztetni, ha lehets�ges.
- Hogyne, persze, a feles�ge vagyok. A f�rjem perpillanat elfoglalt, majd visszah�vja �nt.
- K�sz�n�m h�lgyem. Tov�bbi sz�p napot k�v�nok.
Letettem �s m�g csak gyorsabban sem l�legeztem. Rem�ltem Dave tudni fogja, hogy nem az�rt h�vtam, mert nem volt jobb sz�rakoz�som. �ltem egym�shoz szor�tott l�bakkal �s a r�miszt�bbn�l r�miszt�bb lehet�s�geket kergettem az agyamban, amikor megsz�lalt a mobilom.

- Mi a baj? - hallottam az ismer�s org�numot.
- Martin.
- M�r megint?
- M�r megint - v�laszoltam, �s f�l k�zzel elkezdtem n�mi ruh��rt kutakodni - Kiakadt teljesen. Az e-mailes �gy�n. Nem is sz�lt hozz�m, de tudom, hogy inni fog megint.
- Jaj, Mia... - s�hajtott a telefonba - N�zd, �n most nem...
- Nem �rdekes, csak azt akartam, hogy tudj r�la. Nem kell szem�lyesen elj�nn�d, csak mozg�s�tsd k�rlek Darrent vagy valakit, aki velem j�het megkeresni Martint.
- Te nem m�sz sehova! Sz�pen �gyban maradsz, �s a gy�gyul�sodra koncentr�lsz! - suttogta kicsit inger�lten a telefonba - Majd a fi�k elint�zik felt�n�s n�lk�l. De am�gy sem fogod tudni mindig megakad�lyozni, hogy igyon, erre m�g nem gondolt�l, Mia? Hagyni kell valamennyire, k�l�nben mindenkit meg fog ut�lni �s be fog z�rk�zni megint. Ne akard megtudni, hogy milyen olyankor!
- David, hogy mondhatsz ilyet? A f�rfi, akit szeretek, maga alatt van �s m�rgezi a test�t! Hogyne akarn�m ezt megakad�lyozni? Ut�na megyek, ak�rmit mondasz! - kaptam fel a vizet, �s leraktam a telefont.
Magamban dohogva, �s p�rszor felk�h�gve j�l fel�lt�ztem. Nem tudom, mit v�rtam, de nem tudtam t�tlen�l �lni!
A telefonomat kikapcsolva a farmerem h�ts� zseb�be cs�sztattam. Nem akartam most Dave-vel besz�lni. Azt�n miut�n kif�jtam az orromat, kil�ptem a folyos�ra �s megkerestem Martin test�r�t, aki k�rdez�s n�lk�l j�tt is ut�nam.

Csakhogy Martin ez egyszer nem v�gzett f�lmunk�t. �gy elt�nt, mint sz�rke szam�r a k�dben. Idegen v�rosban voltunk, nem is tudtuk hol keress�k, n�mi seg�ts�ggel a hotelb�l, ahol megadt�k a legfelkapottabb sz�rakoz�helyek c�m�t, kutattuk �t a v�rost z�r� eredm�nnyel. Persze lehet, hogy Mart az els� f�st�s lebujba �lt be hal�lra inni mag�t.

Rettenetesen agg�dtam, �s a hosszas keresg�l�s sem tett j�t, ahogy hidegb�l melegbe majd melegb�l hidegbe rohang�sztunk Darrennel, aki t�bbsz�r felaj�nlotta, hogy visszavisz, mikor cs�nya k�h�g�-rohamok j�ttek r�m a f�st�s helyekt�l �s a hidegt�l, de �n mindig leintettem. Nem �rdekelt a saj�t eg�szs�gem, ink�bb Martin� izgatott, �gyhogy nem hallgattam r�. Folytattuk a keres�st a kisebb klubokban �s kocsm�kban is, miut�n Darren mozg�s�tott m�g p�r embert. Mikor j� egy �ra m�lva a sokadik helyr�l l�pt�nk ki, megcs�rrent a mobilja, �s megosztotta a f�lest, hogy megtal�lta az egyik kollega Martot.
Ekkor m�r �reztem, hogy baromira szarul vagyok megint, �s tudtam, hogy folyik a v�z a h�tamon, de nem �rdekelt. Gyorsan a megadott c�mre hajtottunk, �s egy-k�t utca elv�t�se ut�n meg is �rkezt�nk egy sokadrang� pubba.

Legnagyobb d�bbenet�nkre Martin egyetlen poh�r b�zas�rrel �ld�g�lt �s egy�ltal�n nem volt r�szeg, csak gondterhelt. R�n�ztem, � r�m n�zett �s ekkor an�lk�l, hogy odamentem volna Marthoz k�rtem meg Darrent, hogy az egyik embere vigyen vissza. Meg is tette volna, de mivel �sszeestem, b�r az eszm�letem nem vesztettem el, a k�rh�zba vittek. �s Darren Martot nem engedte a k�zelembe. Egy dal j�rt az agyamban: „The things you do ain't good for my health…”

Olyan volt, mintha egy furcsa bur�n kereszt�l szeml�ltem volna a vil�got, m�r ami a l�t�somat �s a hall�somat illette. Valahogy v�gig tudatomn�l voltam, �s tudtam, mit csin�lnak velem. M�g azt is �reztem, ahogy bevezetik az inf�zi�t, �s egy id�re azt hiszem oxig�nmaszkot is kaptam. Nagyon lassan oldalra ford�tottam a fejem f�lig nyitott szemmel, �s tomp�n hallottam �s l�ttam is az �vegen kereszt�l, ahogy Darren m�g mindig vitatkozik Martinnal �s feltartja egyik kez�t megakad�lyozva, hogy a sz�kes�g bej�jj�n hozz�m, amit hogy �szinte legyek, most nem is b�ntam t�lzottan k�ba �llapotomban. Az izomkolosszust nem hatotta meg az sem, hogy Martin a kir�g�s�val fenyegette.
Azt�n hirtelen fulladni kezdtem. Most nem volt rajtam az oxig�nmaszk. Olyan volt, mintha lekapcsolt�k volna a villanyt, �s az utols� amit m�g felfogtam, az az egyik g�p s�pol�sa volt.

Majdnem teljes volt a csend, de a h�tam m�g�l, mintha tompa zajok jutottak volna el hozz�m, Nem �rdekeltek. Hajtott a k�v�ncsis�g. Csak el�re figyeltem, szinte vonzott mag�hoz valami, valami, amit�l nem tudtam elszakadni. Nem is igaz�n akartam. Nem f�jt semmim, b�k�s voltam �s nyugodt, nem agg�dtam semmi�rt �s senki�rt. Olyan j� volt itt. De nem, valami m�gis megzavarta a nyugtomat. A hangok m�g�lem egyre er�s�dtek. Nem! Itt akarok maradni! Nem megyek vissza! Nem! Ne...

�jabb �ram�t�s �rte a testemet. Felord�tottam volna a sokkt�l, ha tudok. Hallottam, ahogy egy g�p pityegni kezd �s az orvos megk�nnyebb�lten s�hajt fel. Teljesen k�ba voltam. Csak elmos�dott foltokat l�ttam. Tudtam, hogy emberek vannak k�r�l�ttem, de nem �rtettem, hogy mit mondanak, nem l�ttam az arcokat. Mintha egy meleg k�z szorongatta volna k�ts�gbeesetten az eny�met. Azt�n �jra s�t�ts�g.

Dave baromi idegesen igyekezett a k�rh�zba. P�r perce kapta a telefont Darrent�l, hogy mi t�rt�nt. Martin nem mert telefon�lni neki. M�g a h�r el�tt j� p�rszor pr�b�lta utol�rni Mi�t a telefonj�n, hogy hol a fen�be van, de az ki volt kapcsolva. Biztosan haragudott r�. A hotelben gyorsan ler�zta Jent azzal az indokkal, hogy az egyik munkat�rsa �s bar�tja k�rh�zba ker�lt, �s be kell mennie. L�tta Jen szem�ben a furcsa villan�st, ami az�ta motoszk�lt a tekintet�ben, mi�ta megj�ttek Koppenh�g�ba. Biztosan az e-mail miatt. De most ez �rdekelte a legkev�sb�.
Odavitette mag�t a k�rh�zhoz, �s m�ris a recepci�pultn�l termett, ahonnan �tba igaz�tott�k. Tombolt benne a d�h, ahogy v�gigsietett a f�lhom�lyos folyos�kon. Mikor megl�tta a k�t ismer�s alakot, �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. Darren az egyik m�anyag sz�ken �lt a folyos�n, Martin pedig egy relux�val ell�tott ablak el�tt �llt gondterhelten a mellkasa el�tt �sszefont karral.
- Te barom! - l�pett oda Marthoz, �s istenesen beh�zott neki egyet m�rhetetlen d�h�ben.

Martin nem �llt ellen neki, csak n�m�n t�rte, hogy Dave rajta �lje ki a d�h�t. Sz� n�lk�l t�r�lte az orr�b�l �mleni kezd� v�rt. Nem foglalkozott az �nekessel �s tudta, hogy ez m�g ink�bb felingerli. Nem �rdekelte. Az egyetlen, aki �rdekelte, az Mia volt �s az a t�ny, hogy a l�ny az � hib�ja miatt ker�lt a klinikai hal�l �llapot�ba. Az � hib�ja. Csak az �v�.

Csak �t�tt �s �t�tt, m�r a fekv� Mart mellett t�rdelve, m�g Darren szil�rdan le nem fogta a kez�t - Ne! - csak ennyit mondott, Dave k�bultan feln�zett r�, szem�ben lassan felismer�s t�kr�z�d�tt, �s amikor Darren arr�bb l�pett t�le leengedte a kez�t, felseg�tette Martint �s mag�hoz �lelte, mindkettej�k szem�ben megcsillant egy-egy k�nnycsepp, de m�g tartott�k magukat.

Jennifer pedig a k�rh�zi folyos�n �szrev�tlen �llt d�bbenten. L�tott mindent, a ver�st is, az �sszeborul�st is. L�tott egy fekv� alakot az �gyban, �s jobbnak l�tta visszavonulni. Azt gondolta a legjobb lesz, ha �gy tesz, m�g maga sz�m�ra is, mintha semmit sem l�tott volna. R�szben megnyugodott, ha lehet ilyet mondani, amikor f�rj�t d�h�ng� �r�ltk�nt l�tta, mivel �gy t�nt f�lelme alaptalan, a k�t bar�tnak semmi k�ze egym�shoz...�gy... amit�l f�lt. Hiszen az ember nem �ti agyon akit szeret, nem igaz? �gy t�nt neki, Dave lecsapta Mart kez�r�l az aktu�lis bar�tn�j�t, nem el�sz�r fordulna el�, s ez volt ami a galib�t kiv�ltotta. Nem �r�lt neki t�lzottan, hogy a f�rje f�lre...l, de ezt h�zass�guk hossz� �vei alatt m�r �gy-ahogy k�nytelen volt elfogadni. Esz�be sem jutott az aranymond�s, hogy ne adj a l�tszatra. Lerendezettnek l�tta az �gyet, amivel neki t�bb dolga nincs �s visszahajtott a sz�llod�ba. Senki sem tudta meg, hogy ott j�rt.

- Van valami probl�ma? - l�pett ki Mia szob�j�b�l egy orvos, �s v�gigm�rte a h�rom f�rfit. Dave m�g mindig m�rges grimasz�t, Darren k�szenl�tben l�v� alakj�t, �s a v�rz� orr�t tapogat� Martint. Senki sem sz�lt semmit. Az orvos viszont besz�lt a szob�ba egy pillanatra, mire kil�pett egy �pol�n� is.
- Dr. Nielsen vagyok. K�rem Asta, l�ssa el Mr. Gore s�r�l�seit!
Az alacsony �pol�n� biccentett, �s le�ltette Martint az egyik k�zeli sz�kre, mikor az tiltakozni akart, hogy nem hajland� elmenni innen, ez�rt ink�bb � hozott az egyik szob�b�l kell�keket az orra le�pol�s�ra. Ek�zben Dr. Nielsen �s Dave �tesett a bemutatkoz�son, �s �jra a doktor vette �t a sz�t.
- A h�lgy pillanatnyilag jobban van - kezdte -, de nem sokon m�lott, hogy elvesz�ts�k, Mr. Gahan. T�bb mint h�rom percig k�zd�tt�nk �rte. Nehezen akart visszaj�nni. M�g nem tudjuk pontosan megmondani, hogy szenvedett-e valamilyen k�rosod�st az agya az oxig�nhi�ny miatt, tov�bb� nehezen l�legzik. Ahogy megvizsg�ltuk, kider�lt, hogy a kor�bbi heveny t�d�gyullad�sa a t�d�vizeny�vel s�lyos t�d�gyullad�ss� fajult. Majdnem �sszeesett a t�deje, ez�rt is van most l�legeztet� g�pen.
Dave arc�r�l a harag fokozatosan t�nt el, �s jelent meg az ijedts�g, az agg�d�s �s a d�bbenet, ahogy arca egyre jobban beeset �s megny�lt.
- Ha j�l �rtes�ltem, Miss Kov�cs �r�kat t�lt�tt odakint a v�rosban.
- Igen - ny�gte ki rekedten Dave, ahogy tekintete Mi�ra v�ndorolt, aki m�g mindig mozdulatlanul fek�dt a csipog� g�pek k�z�tt. Borzalmas volt l�tnia, ahogy a cs�vek l�gnak bel�le, �s �jra inf�zi� cs�p�g a karj�ba.
- Nos, a gondatlans�ga majdnem az �let�be ker�lt - cs�v�lta meg a fej�t gondterhelten az orvos, �s k�vette Dave pillant�s�t - Egy j� darabig m�g itt lesz. Ez m�r nem j�t�k, Mr. Gahan. Addig nem szeretn�nk kiengedni, am�g teljesen rendbe nem j�n, vagy legal�bbis a visszaes�s a minimumra cs�kken.
- Persze - ny�gte ki nehezen - K�sz�n�m, hogy visszahozt�k! - pillantott r�, �s kezet fogott vele.
- Ez a munk�m, Mr. Gahan. Most viszont, ha megbocs�t...
- V�rjon, Doktor �r!
- Igen?
- Bemehetn�k hozz�?
Az orvos �sszer�ncolta a homlok�t.
- Rokona?
- Munkaad� �s bar�t.
- J�l van, de csak p�r percre. Mr. Gore is bemehet. Az �pol�n�nk a k�zelben lesz.
- K�sz�n�m.
A doktor biccentett, �s elsietett.

Kiny�lt az ajt�, b�r nem sokat fogtam fel a t�rt�ntekb�l. Szarul �reztem magam, a torkomban egy cs� volt �s mindenf�le m�anyagdarabok l�gtak bel�lem. Nem akartam, hogy a fi�k �gy l�ssanak.

Egyel�re nem tudtam kinyitni a szemeimet sem, annyira gyenge voltam, de valahogy hallottam, ahogy �vatosan k�zelebb j�nnek. �k voltak, semmi k�ts�g. M�g ilyen ramaty �llapotban is felismertem az illatukat, meg valahogy a jelenl�t�ket is.
- Szerinted hall minket? - k�rdezte halkan Martin a tampon�l�st�l furcs�n elv�ltozott hanggal. Nehezen forg� agyamban lassan megfogalmaz�dott a k�rd�s, hogy mi a fene t�rt�nhetett vele, de nem voltam biztos benne, hogy nem a zsong� �s f�radt elm�m torz�totta-e el a hangj�t.
- Nem tudom - hallatszott Dave h�v�s �s r�vid v�lasza.
"Ne legy�l m�rges, Dave, k�rlek!" - gondoltam magamban, de m�sra nem voltam k�pes.
- Mia, dr�ga, k�rlek, ne haragudj r�m! Minden az �n hib�m! - hallottam tomp�n Martin hangj�t, �s azt hiszem �reztem, hogy megmozdul mellettem a matrac. Val�sz�n�leg t�rdre esett a sz�kes�g �s �gy k�rte a bocs�natomat. - �nz� voltam, �s nem gondoltam r�, hogy ut�nam j�hetsz! Azt hittem... azt hittem... nem, nem is gondolkodtam! - ostorozta mag�t - Hisz mondtad, hogy szeretsz, �s �n... ell�ktelek. �risten, miattam j�rtad a v�rost betegen �r�kig! Miattam halt�l meg az el�bb, �s hatalmas szerencse, hogy az orvosok vissza tudtak hozni - dar�lta s�r�st�l k�s�s hangon.
"Mi? Meghaltam? T�nyleg? �s visszahoztak?"

Ez az�rt megr�zott.
Dave az egyik monitorra pillantott, ami mutatta, hogy n�vekszik a pulzusom att�l, amit hallottam. Karba tett k�zzel fordult vissza fel�nk, amib�l �n persze semmit sem l�ttam.
- Mia, k�rlek, bocs�ss meg nekem! Bocs�ss meg! Nem akartam! Majd belepusztultam, mikor hallottam s�polni azt a g�pet! Szeretlek, hallod? Szeretlek! - temette bele a fej�t az �gy sz�l�n a leped�be.
Dave k�zelebb l�pett az �gyhoz.
- Martin... hall minket!
- Mi? Honnan veszed?
- N�zd! - mutatott a szemh�jam al�l el�bukkan� k�nnycseppre, ami sz�p lassan elindult lefel� az arcomon.

Azt hiszem, hogy ez m�r sok volt Martinnak. Felzokogott. Hogy t�nyleg megtette-e vagy csak �n k�pzeltem, nem tudom. A drogok, amiket bel�meresztettek az orvosok el�gg� ki�t�ttek. �lomneh�znek �reztem a kezeimet, ahogy lassan elindult a balom, hogy araszolva megkeresse Martin k�zfej�t. Valahol ott kellett lennie az �gyamon, tudtam. Olyan szerencs�tlennek �s v�dtelennek �reztem magam! Olyan kiszolg�ltatottnak! Mintha csak lesz�jaztak volna! „Menjetek el!” - k�ny�r�gtem n�m�n. Szinte fel�rt egy k�nz�ssal az a t�ny, hogy �gy l�tnak engem.

Nem tudom, mennyi ideig tapogat�ztam csigalass�s�ggal, mire Martin olyan �llapotba ker�lt, hogy felfogja min �gyk�dtem, �s ut�na �reztem, hogy �vatosan megfogja a kezemet.
- Itt vagyok, Mia, itt vagyok! - hallottam a hangj�t, mire nagy nehezen megmozd�tottam az ujjaimat a tenyer�ben - Dave, t�nyleg hall! Mozogtak az ujjai! - n�zett fel r� k�nnyes z�ld szemeivel.
Dave sz�tlanul �s m�g mindig m�lys�ges d�bbenettel n�zett vissza r� az orvos kor�bbi szavain r�g�dva, majd mint aki l�tva tov�bbra is araszol� k�nnyeimet meg�rezte volna, hogy f�j nekem, hogy �gy l�tnak, csendesen megsz�lalt:
- Gyere, Mart, hagyjuk pihenni. Ne izgassuk fel jobban - pillantott a monitorra, ahol l�thatta, hogy a sz�vem m�g mindig hevesen ver.
�reztem a hangj�b�l a megrend�l�st.

N�m�n adtam h�l�t az �gnek, ami�rt Dave ilyen j�l meg�rezte a bennem lej�tsz�d� dolgokat. Hallottam, amint csuk�dik a fi�k m�g�tt az ajt�, �n pedig engedve a gy�gyszereimnek, m�ly, �lomtalan alv�sba zuhantam.

Dave m�ly hallgat�sba burkol�zva �llt kint a hotel terasz�n a h�v�s �jszak�ban �s a sokadik cigij�t sz�vta el. Jennifer odabent aludt az �gyban, mint ahogy Rosie a m�sik szob�ban. Jimmy New Yorkban maradt az egyik bar�tj�n�l.
Nem b�rt tov�bb egy helyben maradni. Zsebre v�gta a cigisdoboz�t, �s halkan kil�pett a folyos�ra, majd bekopogott Martin ajtaj�n. Mikor nem kapott v�laszt, lenyomta a kilincset. Az engedett. Vil�gos volt a "nappaliban", r�gt�n �szrevette Martint, aki mozdulatlanul �lt a kanap�n �ll�t tenyereibe t�masztva, �veges tekintettel.

Dave �gy l�tta, hogy sz�ke t�rsa teljesen m�shol j�r. Nem �rdekelte. Miatta majdnem meghalt Mia, az a n�, aki annyira �rt�kes volt a sz�m�ra. Lassan Martin el� l�pett.
- Ezt m�gis hogy k�pzelted? - k�rdezte csendesen, de fagyos hangja remegett a d�ht�l. Martin lassan emelete fel r� a tekintet�t, de nem felelt. A szemei telve voltak f�jdalommal. Szaggatottan fels�hajtott �s szemeiben �jabb k�nnyek jelentek meg. H�t, Dave is elj�tt �t k�nozni? Nem el�g, hogy mag�t k�nozza, ami�rt majdnem meghalt Mia? Miatta? Dave nem �rte be ennyivel:
- Majdnem meg�lted. Hogy gondoltad? Ki vagy te, hogy egy m�sik ember �let�t vesz�lybe sodord! Ha meghalt volna miattad �n... - nem fejezte be. Martin nagyon j�l tudta, hogy Dave mit tett volna akkor. Azut�n, hogy megverte val�sz�n�leg azt is letagadn�, hogy � valaha a Depeche Mode-ban �nekelt. Ez �jabb t�rd�f�s volt Martin v�rz� sz�v�be. Mi�rt k�nozza? Mi�rt? Tudja, hogy megteheti, tudja, hogy mekkora f�jdalmat k�pes neki okozni, tudja, hogy szereti! Mindkettej�ket! Folyamatosan Dave szem�be n�zett, de most csak d�h�t �s gy�l�letet l�tott benn�k. Lehajtotta a fej�t. "Gonosz vagy Dave Gahan.”

Dave le�lt vele szemben az alacsony asztalra �s undorodva arr�bb rakta a bontatlan �veg viszkit, amivel Martin eddig szemezett, de nem ny�lt hozz�.
- Mondd csak, meg�rte p�r poh�r pia ezt? He? - n�zett r�, �s el�vette a cigij�t, majd hossz� ujjai k�z� fogva egy sz�lat megint r�gy�jtott. �rezve a leveg�ben, �s l�tva a hamut�lban a csikkeket tudta, hogy Martin is t�l van j� p�r sz�lon.
Martin m�g t�bb f�jdalommal a szem�ben n�zett r�, �s most m�r v�gigfolytak a k�nnyei s�padt arc�n. Dave hi�ba volt k�v�lr�l kem�ny, bel�l f�jdalmasan dobbant a sz�ve, ahogy n�zte Martin arc�t, ami p�r helyen lil�s �rnyalatba v�ltott, az orra pedig fel volt dagadva a jobb egyenes�t�l.
- V�laszolj, Martin!
- Dave... ne k�nozz m�g te is! K�rlek...
- Meg�rte?! - ki�ltott r�.
- Nem! - �v�lt�tt vissza, de r�gt�n le is hajtotta a fej�t, ahogy lenyugodott.
P�r percig cs�ndben �ltek, Dave lassan f�jta ki a f�st�t.
- Rem�lem, ez j� lecke volt. �n m�r megtanultam, hogy hova juttat a pia. �vekkel ezel�tt. Eml�kszel? - folytatta n�mileg nyugodtabb hangon.
- Eml�kszem.
- Tudod, mi d�bbentett meg a legink�bb? Nem is a te h�lye viselked�sed, hogy vastagon leszartad, hogy mit �rezhet Mia, �s hogy ut�nad mehet betegen, vesz�lyeztetve az � �let�t a te szaros �leted�rt... - itt vett egy m�ly �s reszketeg leveg�t -, hanem az, hogy technikailag meghalt. Hosszabb ideig, mint �n! �n csak k�t percig haltam meg, de � majdnem n�gy percig! N�gy percig! Tudod, ez mit tehetett volna vele? Tudod?! �t perc oxig�nhi�ny ut�n az agy teljesen biztos, hogy k�rosodik. Most m�g csak rem�nykedhet�nk benne, hogy nem szenvedett maradand� k�rosod�st! �n meg�sztam... Mi�n�l v�rnunk kell, m�g mag�hoz t�r, b�r b�ztat� volt, hogy reag�lt a jelenl�t�nkre - slukkolt �jra.

Martin nem felelt. Tudta, hogy Dave-nek igaza van. Egyszer�en igaza van. �jra er�t vett rajta az elkesered�s. Ha Mi�nak b�rmi baja esik.... Azt sosem bocs�tan� meg mag�nak.
- Dave k�rlek... k�rlek bocs�ss meg! - zokogta - �n... �n annyira... - nem tudta �sszeszedni a gondolatait - Ne hagyj el, k�rlek! - n�zett r� k�ny�rg�n a f�rfi - Egyed�l nem b�rom ezt v�gigcsin�lni! N�zni, hogy mi lesz Mi�val. K�rlek, ne hagyj magamra! - k�ny�rg�tt t�rs�nak.

Dave komoly arccal elnyomta a csikkj�t, kif�jtra a f�st�t, �s komolyan r�n�zett s�r� t�rs�ra kicsit megenyh�lt pillant�ssal.
- Ne f�lj, Mart, nem hagylak el, nem hagylak magadra, de szerettem volna, ha �t�rzed ennek a s�ly�t. Hogy �rezd, mennyi mindent vesz�tett�l volna, ha... meghal. Akkor elmentem volna. �r�kre. Akkor v�ge a kapcsolatunknak, az... �rz�seimnek ir�ntad, a bar�ts�gunknak, mindennek, ugye tudod? �n szeretlek t�ged is. Tudom magamr�l, hogy beleszerettem Mi�ba. M�r j� ideje. Kib*szottul f�jt volna, ha elvesz�tem �t a h�lyes�geink miatt.
- H�lyes�geink?
- Igen - kulcsolta �ssze a kez�t az �l�ben - �n is hib�ztam.
- Miben?
- Hagytam, hogy ut�nad menjen, mert nem hagyhattam ott Jent �s Rosie-t. Ha nem lettek volna itt, megakad�lyozom, hogy betegen rohang�sszon ut�nad.

- Pontosan tudom, hogy mit tenn�l, ha Mia... - s�hajtott, majd egy inger�lt mozdulattal let�r�lte a k�nnyeit - N�zd, nem v�rom el t�led, hogy engem fel�gyelj, hogy a h�lyes�geim miatt a dajk�m l�gy. Csal�dod van Dave. Mindent megpr�b�lok, hogy kontrol�ljam �nmagam, ezt itt �s most a szemedbe n�zve �g�rem meg. Az el�bb sem ny�ltam a viszkihez, l�thatod. Egy kortyot sem ittam. Megd�bbentett az eset.
- De meddig nem... Mindegy, hagyjuk. Nem akarom, hogy emiatt ut�lj meg - r�zta meg a fej�t, majd fel�llva az ablakhoz s�t�lt zsebre t�ve a kezeit.
- Nem foglak megut�lni, de enn�l t�bbet egyel�re nem ny�jthatok.
Hallotta, hogy Martin �vatosan odal�p mell�, �s r�n�z.
- J�l van. A te lelkiismereted, a te tested - v�laszolta halkan az �jszakai v�rost n�zve. Odakint metsz� hideg sz�l f�jt.
- Tudom Dave, hogy te m�r �vek �ta egy kortyot sem itt�l, �s becs�l�m, hogy megt�rt�l magad mellett �gy is, hogy n�ha el�g cs�nya �llapotba ker�ltem. Ez a mai j� lecke volt. �rzem.
- Akkor tal�n �ntsd ki azt a viszkit a csapba, hogy ne hozzon k�s�rt�sbe, ha elmegyek - jegyezte meg.
Martin sz� n�lk�l h�tat ford�tott, megragadta az �veget, �s a f�rd�be ment vele. Dave �gy fordult, hogy a nyitott ajt�n kereszt�l l�thatta, ahogy az utols� cseppig ki�nti a pi�t a mosd�ba. A t�k�rben �szrevette Martin ut�lkoz� fintor�t, ami feltehet�leg a pi�nak sz�lt. Azt�n visszaj�tt hozz� �s meg�llt el�tte, r�emelve szomor� z�ld tekintet�t.
- Milyen �rz�s?
- Jobb - v�laszolta a sz�kes�g.
Dave ajk�n felt�nt egy halv�ny mosoly �s mintha egy kis b�szkes�g villant volna a tekintet�ben.
- J�l van - �lelte �t Martint v�ratlanul.

Mart pedig f�j� sz�ve �sszes keser�s�g�vel b�jt hozz�. Dave mellkas�ra hajtotta a fej�t �s csak hallgatta t�rs�nak a sz�vdobog�s�t. - Dave, egyszer…egyszer m�r volt, hogy azt hittem elvesz�tettelek. Szeretem Mi�t, nagyon szeretem �t. De... tudnod kell, hogy...�n... �n t�ged jobban - mondta ki a v�g�t m�r alig halhat�an - B�rmit megteszek neked, �rted. Tarts vissza, seg�ts nekem, h�tha...tal�n siker�lhet...

A sz�ke zen�sz �gy b�jt hozz�, mintha az �lete f�ggne t�le. Olyan volt sz�m�ra most Dave, mint egy korty leveg�. Most csak r� volt sz�ks�ge, hogy �rezze a f�rfi mellette �ll. Ezt m�s nem �rtheti meg olyan j�l, mint �. Csak finoman szor�totta, �s sosem akarta elengedni. Az illat�ba akart burkol�dzni, az �rz�sbe, ahogy a m�sik karjai a h�t�n �s a derek�n nyugodnak, ahogy Dave l�legzete finoman csiklandozza a tark�j�t megmozgatva p�r g�nd�r f�rt�t. Nem, sosem akarta elengedni.

Dave-et sz�ven �t�tt�k a hallottak, �s elsuttogta a maga megnyugtat� v�lasz�t. Nem is tudta, hogy mennyi ideig �lltak ott �gy �ssze�lelkezve. �rezte, ahogy Mart is �s � is lassan lenyugszik. V�g�l a kezei k�z� fogta Martin sebes arc�t, �s a szem�be n�zett:
- Bolond vagy, Gore - azzal egy leheletnyi cs�kot nyomott a sz�j�ra, �s kibontakozott az �lel�sb�l - Most m�r mennem kell. Fek�dj le, aludd ki magad. Holnap este Mia n�lk�l is meg kell csin�lnunk a koncertet - mondta az ajt� fel� tartva.

Martin csendben n�zett ut�na, ahogy becsukta maga m�g�tt az ajt�t. V�g�l lassan elbotork�lt a h�l�ja fel�. De persze elaludni nem tudott, csak forgol�dott �s kavarogtak a fej�ben a nap esem�nyei. „D�jnyertes barom, a marhav�s�ron elvinn� a nagyd�jat…” - gondolta. Az a szerencse, hogy Dave m�g �gy is mellette �ll. Nagyon j�l esett neki, pedig tudta, hogy Dave milyen. Tudta, hogy b�r eg�szen biztosan nagyon szereti �t, sosem fogja olyan odaad�ssal szeretni, ahogyan � Davidet. Mit b�nta �, csak mellette legyen Dave �s Mia…

„Jaj, Mia-cica!” - facsarodott �ssze megint a sz�ve – „K�pes volt�l... k�pes volt�l betegen ut�nam kajtatni…”

K�vetkez� fejezet

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s