29.

Miután végre sikerült nagy nehezen elszakadniuk tőlem, úgy döntöttem, magamhoz veszem a pénztárcámat, és mindjárt körbe is nézek kicsit Vegas boltjaiban. Pár utcát felismertem a Helyszínelőkből, de amúgy csak sétálgattam. Jó volt végre a szabadban lenni. Kezdtem klausztrofóbiás lenni már a négy fal gondolatától is. Betértem pár elegáns boltba valami csini ruhát nézni. A próbafülkében megint tudatosodott bennem, hogy a kórházban jócskán lefogytam. A medencecsontjaim majdhogynem kórosan álltak ki. Elhúztam a számat, de felpróbáltam a sokadik ruhát is.

A feketét elvetettem: amúgy is sovány voltam, nem akartam még girhesebbnek látszani. A piros túlontúl kiemelte a jelenleg nem létező idomaim. Végül egy aranyszín ruha mellett döntöttem. Csillogott az egész, egyszerű volt és elegáns. Vállaimon két vékony pánt futott át, hogy a lapockáim közt keresztbefutva tartsák rajtam a ruhát. Egyből beleszerettem, úgyhogy meg is vettem. Vegasi sétám során vettem még pár hozzávalót, majd végül csak-csak elindultam vissza a hotelba, de olyan szívesen mászkáltam volna még! Amint felértem, mindent lepakoltam a szobámban, egy kellemes és frissítő zuhany után frottír köntösömben ülve rendeltem valami finomságot kései ebédnek vagy korai vacsinak, majd az ágyamban fekve, beburkolódzva a köntösömbe majszolgatva néztem a tévét.

Elmosolyodtam, mikor a hírekben volt egy kis riport a fiúkról, és egy bevágás a múltkori koncertjükről Vegasban. Természetesen a Behind the wheelből, amikor Dave hát hogy is mondjam.... megragadja a lényeget...
Megnyaltam a szám szélét, ahogy arra gondoltam, hogy nem is olyan kicsi az a "little one"...
Mosolyogva fejeztem be a kaját, majd bevettem a szükséges gyógyszereimet. Pont ez után csörgött a mobilom. Dave volt az. Végeztek a sajtókonferenciával, és szólt, hogy olyan másfél órán belül legyek útrakész.
Nagyot nyújtóztam a kényelmes ágyban, és még egy kicsit visszavackoltam magam az illatos paplan alá. Volt még időm egy kicsit álmodozni.

Végül muszáj volt kimásznom, pedig olyan szívesen feküdtem volna még ott... nem is egyedül, ahogy jobban belegondoltam a helyzetbe. A tudat, hogy mindkét oldalamon egy isteni férfipéldány feküdhetne... inkább összeszedtem magam, kimásztam az ágyból és eltűntem a fürdőben. Ráértem vacakolni magammal, hogy a tökéletest jeleníthessem meg. Mikor végre ott tartottam, hogy kész vagyok, kopogtattak az ajtómon. Végszóra.
- Nyitva van.

- Kész vagy cica? - lépett be Dave.
- Kész - mosolyogtam rá felé fordulva, miután megigazítottam lazán feltűzött hajamat.
- Huh, most már én is, de tőled! Uhhh, de gyönyörű vagy! - lépett egészen közel hozzám, és le se tudta venni rólam a szemeit.
- Oh, köszönöm - mosolyogtam rá hamiskásan.

Elmosolyodtam. Pontosan tudtam, hogy mi jár személyes kedvencem kis fejében...és éreztem is. Incselkedőn az orrára koppintottam, majd megindultam kifelé.

Martin is hasonlóképp legeltette rajtam a tekintetét, és folyamatosan bókolt. Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, ahogy két oldalról belém karoltak. Dave-en az isteni fekete öltönyeinek egyik tökéletes példánya feszült, és ez alkalommal Martin is kinyalta magát.
Mosolyogva hagytam, hogy besegítsenek az autóba. Hazaértem.

A kaszinóba érve a srácok egyből egy pókerasztalhoz mentek. Én nem értettem a játékhoz, így csendes kívülállóként szemléltem a partit, ami több órásra is nyúlhatott. Nem volt vészes, sőt, úgy tűnt, hogy még szerencsét is hozok, legalább is a srácoknak mindenképp. Egy menet elég volt nekik a marasztaló játékból. Ma este nem akartak kockáztatni.

És ezt díjaztam is. Sosem voltam oda a kaszinókért, valahogy hidegen hagytak, sőt, talán még taszítottak is valahol. Mindenesetre ahol megfordultunk, azok tényleg impozáns helyek voltak ízlésesen cicomázva, ügyesen egyensúlyozva a giccs és az ízlésesség határán.
Mindenfelé gépek csipogtak, néhol boldog örömkiáltások harsantak fel, mikor valaki nyert. Kicsit zsongani kezdett a fejem. A fiúk pont jókor invitáltak meg egy kései könnyű vacsorára egy hangulatos, és gondolom méregdrága étterembe, ahol végre rejtve maradtunk a kíváncsi tekintetek elől, és fellélegezhettem a viszonylagos nyugodt légkörben.

Tetszett, a hely. Tekintetem elrévedt a gyertyák lángjában vagy épp az árnyékokon a falon. Nyugodt volt, békés és kellemes. Érdekes volt ez a város, de itt élni... kész őrület lehet.

- Na hogy tetszik Vegas, Mia? - érintette meg gyengéden a kezemet Dave.
- Pff... jó zajos - nevettem fel keresztbe téve a lábaimat - Átutazóban jó, de nem élnék itt, az hétszentség.
- Miért nem? - kérdezte Martin kortyolva egyet tonikjából.
- Mert begolyóznék a zajtól. Jobb szeretem a halkabb városokat - vontam meg a vállam - Ez nekem túl nagy nyüzsi, meg meleg van és szárazság. És őrület a köbön - grimaszoltam. Martin felnevetett.
- Mi szeretjük. Van, hogy elugrunk ide néha kikapcsolódni.
- Hmm... kettesben? - kérdeztem somolyogva.

Martin elmosolyodott, és szinte szégyenlősen pillantott Dave-re.
- Előfordult egyszer-kétszer - vonta meg a vállát sötét hajú Don Juanom - De inkább haverokkal - játszottak ujjai meztelen alkaromon, amitől kellemesen kirázott a hideg.

- Egyszer-kétszer? - kaptam a szón - Nem akartok mesélni róla?
Martin nem mondott semmit csak próbált elnyomni egy vigyort. Dave odahajolt hozzám és a fülembe súgta:
- Hatszemközt szívesen.
- Nem Dave, én most akarom hallani - mondtam ellenkezést nem tűrve.

- Milyen kis akaratos... - startolt rám a kis „sexmonster”, vigyorogtam magamban.
- Meg kíváncsi... - mosolyogtam rá vadítón, és mosolyom szélesebbé vált, mikor épp a ruhám szegélye alá akart csúszni a keze, de a pincér érkezése megzavarta a mi kis idillünket. Mart mindentudóan mosolygott az orra alatt. A pincér lepakolt, jó étvágyat kívánt, én meg a salátámért nyúltam. A hotelban előzőleg telekajáltam magam, meg este ha lehet, amúgy sem szoktam nehezet enni.

Elbeszélgettünk, de alig vártam a pillanatot, hogy újra a fiúknak szegezhessem kérdésem. Valamiért nagyon érdekelt a dolog...

- Nooooos? - húztam el pajkosan rájuk pillantva - Hol van az esti mesém? - nyaltam meg a számat.
- Uhhh... őrület, hogy téged ez felizgat! - jegyezte meg Dave elsötétülő szemekkel, ahogy felsőtestével felém fordult.
Végigsimítottam a mellkasán, mire éreztem, hogy megremegett. Ennyire hiányoztam volna nekik?
- Nem olyan nagy csoda - vontam meg a vállam.
- És miért mondanánk el? Úgyis tudod, hogy mi történt... - jegyezte meg Martin is vigyorogva. Felé pillantottam.
- Talán mert egy frissiben gyógyult macsekot kaptatok vissza, akinek úgy érzem, kijár a kényeztetés... - csúsztattam fel bal kezemet Martin combján, ahogy kettejük között ücsörögtem élvezve a szituációt.

Ha Dave-et nem tudtam megpuhítani, hát Martinnál próbálkoztam. Hozzábújtam – Hiába tudom, szeretném hallani - suttogtam nagy, kérlelő szemekkel, miközben a kezem egész máshova kalandozott el.

Felsóhajtott. Dave mosolyogva figyelt minket egyik kezét végigfuttatva a ruha által nagyrészt szabadon hagyott hátamon. Megborzongtam, és megcsókoltam Martint. Gyengéden és röviden. Ködös tekintettel nézett le rám.

- Na - kérleltem tovább - Mesélj, kérlek.
Elmosolyodott és gyengéden közelebb vont magához.
- Hát, jó... Általában Dave-vel egy előre megbeszélt helyen találkozunk - egy hotelben. Mindig úgy számoljuk, hogy pár napot töltünk együtt - súgta a fülembe.

Éreztem, hogy Dave is közelebb csúszik. Rögtön libabőrös lettem, mikor egyik kezét a derekamra csúsztatva szinte felkínált hátamat kezdte gyengéd csókjaival kényeztetni, alig érve a bőrömhöz. Martin elmosolyodott, mikor meglátta a ruha anyagán keresztül kirajzolódni megkeményedett mellbimbóimat.
- Folytasd, kérlek! - suttogtam rekedten, ami akár mindkettőjüknek is szólhatott.

Mart a lehető leghalkabban folytatta a történetet. Mondanom sem kellett, hogy érdekeltek a részletek, mindenről beszámolt.

- Menjünk vissza a hotelba! - szinte már nyüszítettem a végén, lévén vizuális típus vagyok, és Dave csókjai, majd gátlástalan simogatásai is megtették a hatásukat.
- Imádom, ha felizgatunk, cica! - csókolt a nyakamba gyengéden Dave, míg Martin váratlanul vette birtokba a dekoltázsomat.
- Fiúk! - nyögtem halkan.
Elvigyorodtak. Dave még utoljára végignyalt a fülem mögött egy kis részt, amitől mindig az eszemet vesztettem, Marty pedig válaszul végigsimított egyik kemény mellemen. Lassan nyitottam ki a szemem. Úgy éreztem, hogy megint álmodom. Annyira hiányoztak már ezek az álmok!
Martin nyújtotta felém a kezét, amit el is fogadtam, és felálltunk. Dave eltűnt rendezni a számlát. Kihasználva az alkalmat a szőkeséghez simultam és csókolni kezdtem.

Hamarosan visszatért az énekesünk és 20 perc alatt vissza is értünk a hotelba.

Dave szobájában kötöttünk ki. Én zártam a sort, majd hátammal a csukott ajtónak dőltem és úgy néztem a fiúkra, mint ragadozó a prédájára. Dave vadul elvigyorodott ezt látva. Mart pedig úgy nézett rám, mint még soha azelőtt. Istenem, kikészítenek, már egy puszta pillantásuktól is képes lennék meghalni! Halkan sóhajtottam fel. Már a puszta tudat is, hogy csak az enyémek, őrjítő volt számomra.

Dave kihívóan méregetett.
- Nos?
- Mi nos? - léptem közelebb hozzájuk miután lerúgtam a cipőimet.
- Hogy szeretnéd, cica? - nézett le rám lustán csillogó szemekkel, ahogy felé fordulva kettejük közé álltam.
Martin ezt hamar ki is használta, és most ő kezdte csókolgatni a hátam pillekönnyen érintve engem, miközben kezei végigsimítottak meztelen karjaimon.

- Ez úgy hangzott, mint valami program, ahol mindent előre kiválaszthatok - fintorodtam el - Mozgósítsd a fantáziádat kicsi Dave. Vagy... - kezdtem, miközben kezem egyre lejjebb adta a dolgot - … nem is olyan kicsi? - markoltam meg. Tudtam, hogy Mart is látja ezt a vállam fölött.

Hangosan felnyögött az alanyom, miközben Martin elégedetten beleszuszogott a nyakamba, amitől megint csak egész testem libabőrös lett.
- Mia... - súgta rekedten Dave, és mohón az ajkaim után kapott.

Vadul csókolt és én nem kevesebb hévvel viszonoztam. Martin közben a nyakam harapta, amitől viszont Dave szájába sóhajtottam párszor. Mart közelebb férkőzött hozzám, ezáltal megérezhettem kisebb kiadású ébredező önmagát. Dave közben el is kezdte lassan felfelé húzni aranyszínű ruhámat.

Mosolyogva megnyaltam a száját, majd incselkedve felpillantottam a szemeibe, és kilazítottam a nyakkendőjét.
Dave érzelmei kavarogtak. Annyira félt, hogy soha többé nem láthatja ezt a fényt Mia szemeiben! Még élénken élt benne a lélegeztető gépes kép, és kimondhatatlanul örült, hogy végre egészségesen állhatott előtte! Hátrahajtott fejjel élvezte, ahogy végigcsókolta a torkát, és kigombolta fekete ingének felső három gombját, ajkaival a kiszabaduló bőrt csókolva és nyalogatva. Megborzongott, és türelmetlenül vette le a zakóját.
Elmosolyodtam türelmetlenségén, és tovább izgattam nyelvemmel a tetoválásait.

Bele is haraptam a puha bőrbe. Dave átadta a ruhám kezelését társának, aki levarázsolta rólam a darabot, így kezei szabadon siklottak majdnem teljesen meztelen bőrömön. Dave már-már a plafonra nyögött a mellkasát ért ingerektől.

Aztán ezt meg is tette, mikor kezeimmel kioldottam az övét is, és ujjaim eltűntek az alsónadrágjában. Éreztem, ahogy ujjai a hajamba túrnak. Másik kezemmel lassan kigomboltam a maradék gombot is, miközben éreztem, hogy Martin ügyesen megszabadított a tangámtól. Aztán rajtam volt a sor, hogy felnyögjek, mert egyik keze előre nyúlva a lábaim közé siklott, a másik meg az egyik mellemet ingerelte, miközben gyengéden a hátamat harapdálta és csókolta nehezen véve a levegőt a vágytól.

Pedig már épp azon voltam, hogy Dave-et kényeztessem egy kicsit, de így be kellett érnie a kezeimmel. Nem mintha bánta volna. Az ő nyögései és az én sikolyaim éles kontrasztot adtak a szobának. Martin egyre inkább dolgozott rajtam, én meg Dave-en.

- Ágyat! - kiáltottam fel, mikor éreztem, hogy megroggyannak a térdeim, de Martin és Dave könnyedén megtartott.
Martin lassan abbahagyta az izgatásomat, Dave pedig könnyedén a karjaiba kapott, hogy a hálóba vigyen. Váltottunk pár csókot, de mikor láttam, hogy Martin vetkőzni kezd, rászóltam:

- Ne, majd én!
Bocsánatkérőn néztem Dave-re, mire mosolyogva biccentett és lerakott, majd kényelmesen elhevert az ágyon, ami előtt Martin felé fordulva álltam. Odaléptem és gyengéden megcsókoltam, miközben ujjaim folytatták a félig nyitott ing kigombolását.

Rám mosolygott én meg őrá, majd lassan elkezdtem szétnyitni a már szétgombolt inget és rögtön elsőre egy kicsit erőteljesebbet haraptam belé. Tudtam, hogy szereti a fájdalmat, sőt... lehet, hogy beszerzek neki egy bilincset, hogy legyen közös kis játékszerünk.... vagy nyakörvet... Végighaladtam a mellkasán, majd a hasát sem kíméltem, miközben kezeim a nadrágját oldották meg és varázsolták le róla. A következő pillanatban, már előtte térdeltem és elmélyülten csigáztam fel az érdeklődését irántam. Éreztem, amint az ujjai eltűnnek hosszú tincseimben. Nem láttam, de tudtam, hogy Dave minden mozdulatunkat figyeli, hogy milyen hatással van ez rá... Talán magához is nyúlt, nem tudtam. Martin hangjának csengése elnyomott minden külső hangot. Mintha énekelne. Elszakadtam tőle és felnéztem rá, miközben elmosolyodottam. Ő a szemembe nézett. - Énekelj még nekem - kértem, majd visszahajoltam, hogy hallhassam a kezdőtaktusokat.

Legjobb tudásom szerint csigáztam őt nyögéseit hallgatva. Nagyon hamar teljes pompájában tündökölt előttem, én pedig szorgosan kényeztettem.
- Isteneeem! Mia... drága Mia! - nyögte - Hogy ez mennyire hiányzott már! - nézett le rám ködös tekintettel. Pillantásunk találkozott.
A tarkómnál fogva felhúzott, és vágytól homályos tekintetét lehunyva mohón csókolt meg magához rántva. Belenyögtem a csókba, mikor megéreztem a fájóan kemény szerszámát az alhasamhoz nyomódni.
Nyelve vadul űzte az enyémet, majd a fenekem alá nyúlva megemelt, és én automatikusan a dereka köré fontam lábaimat, aztán felnyögtem a plafonra, mikor mindjárt hosszan belém is csúszott. A torkomat mohón harapva fordult velem az ágy felé. Kétségbeesetten kapaszkodtam a nyakába, mikor újra előre lendült a csípője, majd le is dőlt velem az ágyra. Pont Dave mellé, akin már szintén nem volt semmi ruha, és egy másodpercre láttam, hogy bizony magához nyúlt...

Dave-vel versenyt nyögtünk és Mart volt a kísérőnk. De a sötéthajú énekes nem sokáig bírta ezt a mellőzöttséget. Martin mögé settenkedett, majd a füléhez hajolt, miközben a kis 'little one'-ja kellően ingerelte a férfit.
- Szeretnéd? - kérdezte elhalón.

- Oh, igen! - nyögött fel, miközben mélyen belém temette magát.
- Akkor légy jó kisfiú és lazíts... - harapta meg a fülcimpáját, majd benedvesítette mindkettőjüket, és lassan előre nyomult.
Martin arca extázisba torzult a fájdalom és a kéj kettősétől. Dave a nyakába zihált.
Én azt hittem, hogy menten elmegyek a látványtól! Most láttam őket először így ténylegesen! Gyönyörűek voltak! Felsóhajtottam, mikor Dave nyomására Martin csípője bemozdult, újra ingerelni kezdve. Aztán kedvenc énekesünk tempója gyorsulni kezdett, Martin pedig felvette a ritmust újra mélyre hatolva belém.
Egyre hangosabban kezdtem nyögni vadul gyűrve a lepedőt.

Martin hangosan nyögött. Én is. Dave sem volt túl halk. Úristen! Ha valaki így látna minket... micsoda fertő ez! A gondolattól újra hangosan nyögtem fel.
- Azt hiszem... mindjárt... elélvezek! - nyögtem ki, szinte ordítva. Nem tudom, hogy miért mondtam, de egyszerűen muszáj volt!

- Jól van... Mia! - nyögte Martin - Ne fogd vissza... magad! Gyere! - feszítette meg karjait mellettem, mikor Dave-vel kölcsönös megegyezésben gyorsítottak a tempón.
Már a kíntól nyögtem, és éreztem a közelgő orgazmust, ahogy nyitott szemmel gyönyörködve izzadságtól fénylő arcukat és testük harmonikus mégis erőteljes mozgását néztem.
Aztán végigvágott rajtam a gyönyör, amitől lehunytam a szemeimet, ívbe feszítettem a hátamat, görcsösen megmarkoltam a gyűrött lepedőt és egy hatalmasat kiáltottam, ahogy a vad pulzálás hullámai nyaldosták végig vékony testemet.

- DAVEEEEEEEE! - hallottam Mart ordítását talán fél percre utánam. Dave is erőteljesen felnyögött mély, öblös hangján, majd Martin hátára borult, aki reszkető karokkal támasztotta meg a súlyát mellettem. El nem tudtam képzelni milyen lehet kétszeresen elélvezni férfiként...

Levegő után kapkodva néztem fel Martin még mindig eltorzult arcába. Dave-ből csak a haját és a homlokát láttam, ahogy Martin hátán nyugtatta a fejét hangosan zihálva, meg a szőkeség karjai mellett megtámaszkodó tetovált kezeinek képét fogtam fel.
Aztán Martin nem bírta tovább a kettejük súlyát, és óvatosan rám nehezedtek. Felnyögtem. Most kivételesen nem én voltam a szendvics közepe, hanem a drága szőke...

- Milyen volt? - adtam hangot suttogva kíváncsiságomnak Martinnak címezve. Nem tudom, hogy megdöbbent-e a kérdésemen. De Dave mintha igen... Talán Mart is, mert csak lassan felelt miután felém fordította az arcát, ahogy a vállamon nyugtatta a fejét.
Nem értettem Dave döbbent (?) tekintetét. Mi volt olyan extra ezen a kérdésen?

- Eufórikus. Ilyet még soha... nem éreztem - nyögte ki végül. Talán túl messze mentem a kérdésemmel?

Ekkor esett le, hogy...
- Ti még sosem csináltátok úgy... hogy ott volt egy harmadik személy is... igaz? - kérdeztem halkan.
- Nem. Te vagy az első és feltehetőleg az utolsó is, aki ezt láthatta - fújta ki a levegőt Dave, és Mart válla mögül rám nézett.

Döbbenten néztem Dave-re. A helyzet morbidsága engem is megcsapott. Ráadásul mindez megspékelve a kérdésemmel… Hirtelen úgy éreztem, hogy ott helyben elsüllyedek. Elkezdtem letolni magamról a Martin-Dave párost. Elszakadtam a szőkétől, a szőkémtől és Dave szőkéjétől, és egészen felhúzódtam az ágy tetejébe. - Sajnálom - mondtam - Nem volt jogom ezt kérdezni.

Tényleg úgy éreztem, hogy messzire mentem. Át kellett volna látnom a helyzetet vagy...  egyáltalán nem is kellett volna ezt hagynom? Ez azért morbid volt. Jó volt, nagyon jó, fura érzés volt és új távlatokban ismerhettem meg a fiúkat, de annyira más volt, annyira szokatlan és abszurd. És, ahogy Dave nézett rám, mikor feltettem azt a kérdést... lehet, hogy az váltotta ki belőlem, hogy Dave-et is meg tudtam döbbenteni? El akartam bújni előle, előlük.

- Ne érezd magad zavarban, Mia-cica - nézett rám Dave kicsúszva Martinból, és elhasalt a lepedőn a lábam mellett. Martin ott maradt az előbbi helyen szintén a hasára feküdve, majd a könyökeire támaszkodva rám nézett.
- De ez...
- Semmi baj. Ha nem vetted volna észre, előtted nem igazán vannak titkaink - jegyezte meg.

Hosszan néztem mindkettejükre. Aztán hirtelen odahúzódtam hozzájuk és ellenkezést nem tűrve bújtam mindkettejükhöz. Dave-be temettem az arcom, miközben mindkettejüket szorosan öleltem magamhoz. Annyira jól esett érezni a közelségüket, a testük melegét és azt a tudatot, hogy szeretnek. Éreztem, hogy az érzéseim sütnek belőlem, de nem volt elég lelki erőm mérsékelni őket. Csak szorítottam azt a két férfit, akik mindennél fontosabbak voltak számomra. Mindennél.

Erre ékes bizonyíték volt, hogy majdnem meghaltam miattuk. De ez az én döntésem volt. Mióta magamhoz tértem ott a kórházban, éreztem, hogy más lettem. Megrendített a tudat, hogy egyszer már meghaltam, és ki tudja, miért jöttem vissza. De most itt voltam, a kórházi magánynak vége volt. Velük voltam. Túlcsordult a szeretet és a szerelem a szívemben irántuk.
Mikor már képes voltam lazítani az ölelésemen, a hátamra feküdtem kettejük között, és hol az egyikükre, hol a másikukra néztem nagyot sóhajtva. Dave ujjbegyei a hasamat cirógatták, ahogy oldalára feküdve felkönyökölt és engem figyelt.
- Istenem, Mia, de sovány vagy. Rengeteget fogytál - jegyezte meg kicsit szomorúan csillogó sötét tekintettel - Hány kilót?
- Majdnem tizet - vontam meg a vállam.
Éreztem, ahogy gyengéden végigsimít kiálló medencecsontjaimon, vékony derekamon, a bordáimon, és hát... igen... kicsit laposabb melleimen. Magamnak sem tetszettem, de megpróbáltam viccel elütni a dolgot.
- Most legalább tudom, milyen az a modell-alkat.

- Ez komoly dolog cica - fedett meg Mart - Rendelek valami kaját, ilyen kiadós edzés után én megéheztem, Mia meg most amúgy is hízókúrára van ítélve.
Elmosolyodtam, majd szórakozottan néztem, ahogy a szőke felöltözik és telefonál. Én a helyemen maradtam Dave-vel. Pár perc múlva Mart meg is jelent egy jól megrakott zsúrkocsival.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés