37.

Egyenesen mellém. A hasára. Dave pedig megemelte szőkeségünk csípőjét, hogy kilazíthassa a nadrágját, majd otthagyva a sikeres akció után a ruhadarabot a pólóját tűrte fel a hátán, hogy a csupasz bőrt simogathassa és csókolhassa finoman harapdálva a fehér bőrt, miközben Martin felém fordítva fejét nézett rám. Elmosolyodtam félig lehunyt szemmel újra rabul ejtve a tekintetét, majd két ujjam eltűnt egy pillanatra a lábaim között, csak hogy utána a szájába csúsztassam nedvesen megcsillanó ujjaimat.
- Érzed Marty mennyire hiányoztál? Hogy mennyire kívánlak? - suttogtam egyenesen a szemébe nézve, mire kaptam egy rohamosan elsötétülő tekintetet, és éreztem, hogy mohón szopogatni kezdi az ujjaimat megragadva fél kézzel a csuklómat, torokhangon felnyögve. Megnyaltam kiszáradt számat, ahogy figyeltem a mozdulatait, s érzékeltem a tudatom szélén, hogy Dave közben lerángatta a nadrágot az alsóval együtt a szőkeségről, csókjaival és harapásaival áttérve a pucér fenékre.
Martin lehunyt szemmel felnyögött eleresztve a kezemet, amit én mindjárt újra magamra csúsztattam, egyenesen a csiklómra, hogy halkan felnyöghessek továbbra is az arcát figyelve.

Martin csak feküdt és hagyta, hogy azt tegyünk vele, amit csak akarunk és Dave szemmel láthatóan sokat akart tőle. Gyors mozdulatokkal rángatta le saját ruháit, szemét le nem véve barátjáról. Martinról is leszedett mindent és fektében magához ölelte. Martin ránézett és ebben a tekintetben minden benne volt. Határtalan szerelme, a boldogság, hogy Dave akarja őt és a vad érzéki vágyakozás párductestű szerelme után. Dave már eddig is fel volt hergelve, de ezt a pillantást látva megreszketett a teste és próbálva visszafogni magát, hogy ne essen Martynak lassan csókolgatta a gerince mentén végig szorosan átölelve.

Egészen a dereka tövéig haladt nyelvével és fogaival ingerelve Martin derekának érzékeny részét, amitől elhalón nyögdécselni kezdett. Én sem mentem a szomszédba engedélyért, hogy hozzájuk érjek. Szabad kezem Martin oldalán, vagy Dave meztelen combján, fenekén, hátán és karján siklott, éppen mit értem el, miközben már kibontott köntösben izgattam magam másik kezemmel egyre bátrabban.

Amikor egy pillanatra ezt abbahagytam mindkét szeretőm egyszerre mordult fel: - Csináld tovább! Nagyon izgató.

Felkacagtam és megkérdeztem: - Itt vagyok két ilyen isteni pasival, és önkiszolgálósat kell játszanom?

- Egyelőre igen, cica - sóhajtotta Dave csak egy pillanatra rám nézve, majd beszéd közben folytatta felfelé haladva Martin hátának kicsipkézését, amit az alany csak úgy bírt ki kiáltás nélkül, hogy ráharapott a szájára - Előbb Martinnal szeretnék egy-két dolgot lerendezni... - harapott egy nagyobbat, miközben láttam, hogy egyik keze eltűnik saját lábai közt, hogy a szerszámán kezdjen ügyködni.
Kicsit megemelve a fejemet erről meg is bizonyosodhattam, és balommal megmarkoltam egyik mellemet, másik kezem pedig folytatta a csiklóm izgatását, de már alig vártam, hogy összefonódjon a két gyönyörűségem, akkorra tartogattam az ujjaim lejjebbcsúszatását is, az egyesülés pillanatára...

Szokásával szöges ellentétben David óriási önuralomról tett tanúbizonyságot, mert ahelyett, hogy Martint magáévá tette volna abban a pillanatban csak a nyakát hajtotta hátra, hogy kapkodva és vadul megcsókolhassa. Majd beleőrültem, ahogyan Dave sötét feje és Martin fehér bőrének találkozását néztem. Előröl átfontam egyik lábammal Mart derekát, hogy pontosan lássa, lássák mit teszek éppen magammal. Ez már Dave-nek is sok volt és Mart fülébe súgott valamit, a válasz egy hangos, vágyakozó nyögés volt. Dave bólintott és Mart mögött fekve óvatosan beléhatolt magához ölelve. És nem vadult, ringatta Martint, aki csak nyöszörgött a karjaiban és szerelmét becézte olyan szavakkal, amiket még soha nem hallottam tőle.

A szó szoros értelmében SZERETKEZTEK, így, csupa nagybetűkkel. Gyönyörűség volt nézni őket, miközben éreztem, hogy a koncentrálástól és a testemben egyre intenzívebben erősödő érzésektől a halántékomra tapadt pár hajszálam. Széjjelebb tártam a lábaimat, hogy mélyebbre merülhessek magamban, ahogy alsóajkamra haraptam és egy pillanatra hátrahajtva fejemet lehunytam a szemeimet. Éreztem, hogy mennyire forró és nedves vagyok a látványuktól. Először kettő, majd három ujjam akadálytalanul csúszott magamban egyre mélyebbre, miközben finoman mozgattam őket ki-be. Forrón pillantottam újra rájuk szempilláim árnyékából halkan sóhajtozva.

David légzése egyre szaggatottabbá vált, látszott, hogy már az orgazmus határát súrolja. Csak a szemeivel intett a lehunyt szemű Mart irányába és bólintottam. Lejjebb csúsztam és a számba vettem Martint. Még szorosabbra zárta a szemeit és a hajamba markolt, Dave egyre jobban hajszolta a beteljesülést, míg végül torokhangon hörögni kezdett. Ez volt az a hang, ami Martint is, engem is mindig megőrjített, semmi ilyen izgató nem volt, mint ez a mély állatias hörgés a szapora lihegéssel. David élvezett. És nekünk kettőnknek ez volt a legszebb hang a világon.

Martin megremegett és hangosan felnyögött fölöttem, de nem ment el, pedig már ő is közel járt. Nem hiába, nem ő várt egyre jobban felizgulva ránk, hanem mi rá...
Dave zihálva csókolta és harapta tovább a hátát, majd lassan kicsúszott belőle, és a szőkeség másik oldalára hengeredett, aki a hajamnál fogva megállított, és megfogta a csuklómat, majd mikor végre egy szintbe kerültek a szemeink, kihúzta az ujjaimat belőlem, és a szemembe nézve egyenként lenyalogatta őket. A középső és a gyűrűsujjam között rekedten és halkan megszólalt: - Istenem Mia... hogy lehetsz ilyen finom?
Erre a kérdésre felnyögtem, és hátrafeszítettem a hátamat lehunyva szemeimet. Az a mellékzönge a hangjában arra késztetett, hogy szaporán kezdjem kapkodni a levegőt.
Miután végzett a kezemmel, mohón megcsókolt, és megragadta a csípőmet, hogy megemelje azt a lábaim közé térdelve. Kiegyenesedett, és végre mélyen és határozottan belém nyomult. Felkiáltottam az érzéstől, mint ahogy ő is felnyögött a plafonra, és egy pillanatra mozdulatlan maradt kiélvezve forró ölem simogatását. Ebben az egy pillanatban is éreztem, ahogy még nagyobbra duzzad bennem teljesen kitöltve minden porcikámat odabent. A tudattól újra felnyögtem, és a fejem fölé nyúlva erősen megmarkoltam a lepedőt mindkét kezemmel.

És most már ő is hajrázott. Nem volt kímélet. De nem is volt rá szükség, mivel mindketten vad vágtát akartunk. Rápillantottam Davidre, a bestia nagyon közel állt ahhoz, hogy elaludjon. Laposakat pislogva, szétvetett tagokkal, kielégülten hevert a hátán.

De a kisördög bennem nem hagyhatta, hogy elaludjon, miközben épp Martin ostromol, és pillanatokon belül elélvezek. Ha én kivártam, hogy ő elmenjen, akkor annyit muszáj neki is kibírnia hangos nyögéseim közepette...
Nem tudtam tovább összefüggően gondolkozni, mert egész testem belefeszült a régóta várt orgazmusba, és felsikoltottam, egy időben azzal, hogy megragadtam Dave alkarját, és körmeimet mélyen a bőrébe vágtam, míg jobbom Martin hátát karmolta végig csípőmet vadul megfeszítve, amitől hosszan és mélyen nyögve élvezett belém szinte fájdalmasan szorítva a csípőmet.

Nemigen hallatszott más hang csak kettőnk lihegése. Dave fel se vette a karmolást, viszont elértette a célzást és próbált ébren maradni. Nem sok sikerrel, hátulról befészkelte magát Marthoz átkarolva a derekát és már szuszogott is.

- Eszméletlenek vagytok! - jegyezte meg Martin pár percnyi levegő utáni kapkodás végeztével.
- Nem... te vagy az! - ellenkeztem testemen érezve a súlyát, ahogy az ágynak szegezett, s két kezem közé fogtam izzadt arcát.
- Nem...
- De! Nincs vita.
- Jól van, jól van - nevetett fel halkan, majd miután az ajkaimra nyomott egy csókot, kicsit komolyabban folytatta - Örülök, hogy újra ennyi tüzet láthattam benned.
Felsóhajtottam, és el akartam fordítani a fejemet, de ujjaival ezt megakadályozta és egy újabb, gyengéd csókot adott bevonva nyelvét is a játékba. Aztán újra a szemembe nézett. Nem várt választ az előző kijelentésére.
- És minek köszönhettem ezt a kitüntetett figyelmet? - mosolyodott el megcirógatva az arcomat.

- Annak a csodálatos érzésnek, amit szerelemnek hívnak - dünnyögte Dave az orra alatt.
- David, édes, mondd még egyszer! - kérte Mart.
- Nem. Hallottad, nem? Ha sokat mondogatom, még ráunsz!

- Nem, drága, erre nem lehet ráunni - ellenkezett, majd odahajolt Dave-hez és egy puszit nyomott az arcára, aztán ott is maradt kettőnk között a hasán fekve, egyik kezét Daviden a másikat rajtam nyugtatva.

- Hogy érzed magad? Jobban vagy? - kérdezte Mart. Lopva Dave-re pillantottam, aki engem nézett, de szerencsére nem szólt róla, mit műveltem csak egy pár órája. De elfelhősödött az arca a gondolatra.
- Most már jobban, hogy veletek vagyok - feleltem az igazsághoz híven.

Azért sejtettem, hogy megvolt az esély rá, hogy Dave be fog számolni Martinnak a hajnali "majdnem végzetes gyógyszerbeszedési szándékomról". Nem tudtam, hogy ezzel kapcsolatban mit érezzek, úgyhogy inkább csak megsimogattam Martin karját, ami a hasamon pihent.
- Akkor jó, kicsit megkönnyebbültem. Tudod, nagyon ijesztő volt látnom, ahogy kikeltél magadból, mikor visszafogtalak, hogy Dave kidobhassa azt a szemetet.
- Martin...
- Igen?
- Beszélhetnénk másról? - kérdeztem csöndesen, kerülve a tekintetüket.
- Persze, nem gond. Nem akartalak elszomorítani.
- Hát azt most nem nehéz... - jegyeztem meg miközben felültem, és még én is bántóan erősnek éreztem a keserűséget a hangomból.
- Történt még valami? - fogta meg az alkaromat.
Sóhajtottam.
- Meg fog halni a nővérem - hajtottam le a fejemet felhúzva a lábaimat.

- Oh, sajnálom, ne haragudj, nem akartam. Dave és megmondanád nekem téged mi bánt? Felesleges ellenkezni, 25 éve nézek azokba a zöld szemeidbe! Hmm? Történt valami? Miért titkolóztok előttem?

Dave a feje alá gyűrte a karjait és nagyot sóhajtva a plafont kezdte stírölni, de nem szólt.
- Jen. Tud Dave-ről és rólam - mondtam ki helyette átkarolva a térdeimet.
- Atyaég! - nézett elképedten Martin.
- Miért vagy úgy meglepve? Előbb-utóbb úgyis kiderült volna - nézett rá Dave.
- Nem kellett volna megcsókolnod a rajongóid előtt a folyosón - jegyeztem meg - Nem akartam és most sem akarom veszélyeztetni ezt a házasságot is - néztem a lábujjaimat.

- Nos, " the damage is done" nem igaz? Nincs mit tenni. Én akkor és ott meg akartalak csókolni, kicsit talán provokáltam is, hogy… hogy színt valljunk, hogy vállaljuk egymást. Vagy te nem akarsz vállalni? Problémás a velem való kapcsolat? - horkant fel hirtelen.

- Nem akarok vitatkozni - jelentettem ki halkan.
- Ez nem válasz a kérdésemre! - ült fel ő is fél kézre támaszkodva. Köztünk Martin ide-oda kapkodta a fejét. Sóhajtottam és lehunytam a szemem egy pillanatra.
- Szóval problémás! És ezt mindezek után sikerül csak közölnöd?
- Én nem közöltem semmit - kaptam felé a tekintetemet összehúzva szemöldökömet - Nem éppen problémamentes titeket szeretni, de ez nem jelenti azt, hogy ne akarnám, vagy hogy ne szeretnélek titeket. De nehéz. Tudtam, hogy az lesz.

- Olyan nehéz velem lenni, hogy csak úgy eldobtad volna magadtól az életet, igaz? Én meg Martin pedig dögöljünk bele a fájdalomba. Köszönöm szépen! B...d meg a problémás kapcsolatunkat! - ugrott fel az ágyról és már ordított. Igaza volt. Mi mindent meg nem tett értem, én meg... De nekem is igazam volt. Egyre két népdal járt a fejemben:
 

"Úgy kellett volna szeretni, hogy azt meg ne tudja senki,
Megtudta az egész világ, s minden rosszat reánk kiált."

Viszont az is igaz volt, amit általuk értettem meg és mélységesen gyönyörű érzések voltak:

"Megtanultam sírni, szenvedni,
Azt is tudom, hogy kell szépen szeretni."

Fáradt voltam a veszekedéshez. Nem néztem rá, aki még mindig az ágy mellett fortyogott ökölbe szorult kezekkel, várva, hogy végre megszólaljak. De én inkább csak elénekeltem magyarul ezeket a sorokat, majd mikor Martin csendesen megkért, hogy fordítsam le, megtettem.
Ez elég volt ahhoz, hogy Dave lenyugodjon, és fáradtan az ágy szélére üljön. Csöndben ültünk pár percig. Csak az óra ketyegése visszhangzott a félhomályos szobában.
- Tudom, hogy sokat hibázok, mindig is ilyen voltam. Azt hiszem, tehetségem van azoknak a megsebzésére, akiket szeretek. Sajnálom. Nem akartam fájdalmat okozni. Kétségbe voltam és vagyok esve, úgyhogy nem esik túl jól a labilis lelki egyensúlyomnak, hogy itt ordítozol velem - mondtam halkan - De tudom, hogy nagyrészt igazad van. Emlékszel? Nemrég azt mondtad, hogy tiszta nő vagyok, amiért például szerelemből Martin után mentem Koppenhágában. Hát én nem érzem magam tiszta nőnek. Már nagyon régóta nem. Inkább önző, szeretetéhes libának, aki fél egyedül maradni az érzéseivel - fakadtam ki a térdeimet szorítva már szinte fájdalmasan.

- Ezzel mi is így vagyunk, csak mi gúnároknak érezzük magunkat - nevetett fel keserűen Martin.

Halványan elmosolyodtam, majd óvatosan rájuk néztem.
- Most nagyon utáltok?
- Nem dehogy, cica! - tiltakozott rögtön Martin és Dave-re pillantott megerősítésért, aki még mindig borúsan figyelt.

- Az igazat akarod hallani Mia? Nem, nem haragszom rád. Csak baromira megbántottál. Ne, hagyjuk ezt, jó? - húzódott el tőlem, amikor meg akartam simítani. Felállt, magára kapta a törölközőt és behúzta maga után az ajtót.

Könyökeimet a felhúzott térdeimre támasztottam, ahogy az ágyon kuporogtam, és ujjaim fájdalmasan vájtak bele saját felkarjaimba, ahogy szorítottam magamat, hogy ne essek szét megint. A nyomás a mellkasomban újra erősödni kezdett és a fejem is megfájdult az erőlködéstől.
- Nem lesz semmi baj, Mia - súgta Martin végigsimítva meztelen hátamon.
- Miért kell nekem mindent elb*sznom? - préseltem ki az ajkaim között, majd felálltam, hogy magamra vegyem a ruháimat.
- Hova mész?
- Sétálni.
- Veled megyek, jó?
- Ne. Egyedül akarok lenni.
- De... biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdezte bizonytalansággal a hangjában.
- Nem fogom megölni magam, ha erre célzol - keményedett meg az arcom, és ingerülten magamra rángattam a pólómat is - Sajnálom Martin, hogy megint sikeresen elcsesztem az esténket. A te estédet.

Nem mentem messzire, csak a közeli utcákon kóboroltam. Hirtelen egy figyelő szempárt éreztem a hátamon. Először azt hittem, hogy a hülye újságok miatt valaki bámul, de ahogy haladtam tovább egyre határozottabb volt az az érzésem, hogy követ valaki. Megijedtem és visszarohantam a hotelba. Szaladtomban a folyosón beleütköztem Davidbe, aki Andyvel beszélgetett annak szobája előtt. - David, ja, Dave, valaki követett...
- Tudom - válaszolta csendesen.
- Hogy mi?
- Szívem, Darren volt az, én kértem meg rá. Nem merlek egyedül hagyni - súgta a fülembe, hogy Andy ne hallja meg.

Visszanyeltem egy csúnya megjegyzést holmi bizalomról, de valahol tudtam, hogy igaza van Dave-nek. Aggódtak értem. Aggódtak, hogy megint valami butaságot csinálok.
- Értem - vágtam zsebre a kezeimet és visszamentem a szobámba.
Annyira mérhetetlenül fáradtnak éreztem hirtelen magamat. Ettől az egész szituációtól, a turnétól, a történtektől, a fájdalomtól a mellkasomban és a fejemben. Csak ültem egyedül a sötétben csöndesen cigarettázva, majd hátrahajtottam a fejemet a fotel támlájára és próbáltam lecsendesíteni zsongó fejemet. Annyira egyszerű lett volna bekapni egy altatót... De nem, megígértem Dave-nek... Nagyot sóhajtva bámultam a plafont, majd úgy ahogy voltam, lassan elnyomott az álom.

A kölcsöncucc ügye végül rendeződni látszott a holnapi koncerthez. A fiúk kifeküdtek estére. Andy már a negyedik sörét nyomta le, Martin tekintete is ködös volt, ahogyan a bárban ültek. Jonathan egy eloltott szivart rágcsált, David pedig egy odatévedt rajongóval küzdött és próbálta nem lerombolni az image-et azzal, hogy elhajtja a p...ba.

Dave megunva a rajongóval való "küzdést" elköszönt a többiektől, és elindult felfelé. Mielőtt belépett volna a szobájába, elnézett a folyosón Mia ajtaja felé, és úgy döntött, ránéz a lányra, aki egész este nem mutatkozott mióta visszajött a sétájából. Halkan kopogott, de mikor nem kapott választ, halkan benyitott. A szobában sötét volt, nem látott hirtelen semmit a folyosó fényei után, aztán végül mégis észrevette a fotelban mozdulatlanul ülő alakot.

Szólongatni kezdte, de választ nem kapott, odament a kapcsolóhoz és feloltotta a villanyt. Ekkor látta meg Miát, a szája elé kapta a kezét de nem tudott elfojtani egy kiáltást. Odarohant hozzá és megpróbálta megállapítani mi a baj.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés