30.

Sela zokogva �rt vissza az �jszakai h�zba. A szob�j�ba ment, hogy let�pje mag�r�l a ruh�t, �s Arlynhoz hasonl�an csak egy tal�rt vegyen fel. Legal�bb olyan �r�ltnek �rezte mag�t, olyan �r�ltnek akarta �rezni mag�t, mint a n�. Mag�nyosan kuporgott az �gy�n, de nem b�rt megmaradni a szob�j�ban, ez�rt n�m�n nyelve a k�nnyeit l�pett ki a folyos�ra. A p�lc�ja is n�la volt. Egy ajt� el� �rve halkan kinyitotta a z�rat �s bel�pett. Csendben k�zeledett az �gy fel� �s meg�llt f�l�tte. Nem tudott gondolkodni, de nem is akart. Undorodott �nmag�t�l, Arlynt�l, Dave-t�l, ett�l az eg�szt�l. Csak n�zte az �gyban fekv�t. Elgondolkodott, hogy mit tehetne vele. Hogy ak�r meg is �lhetn�. Igen, ak�r v�get vethetne ennek az eg�sznek, �s akkor nem kellene t�bbet szenvednie. De nem tette meg. Nem volt k�pes r�, nem akarta! V�gre, egyszer a saj�t akarata szerint akart cselekedni.

- Sela… mi az? - riadt fel �lm�b�l hirtelen a f�rfi, ahogy meg�rezte, hogy figyelik, kinyitotta a szemeit. Sela csak hirtelen �t�lelte a fel�l� f�rfit �s zokogott tov�bb. El akart mondani neki mindent, de… k�ptelen volt r�! Most �rtette meg Dave jel�t rajta. G�tolja b�rminem� inform�ci� kiad�s�t, ami vele kapcsolatos. Nincs ki�t. A szolg�ja lett. A tudat hat�s�ra hangosan zokogott fel �s csak szor�totta a vele szemben l�v� testet. Remus csit�t�an fonta k�r�l sebhelyes karjaival �s a n� haj�t simogatta, ahogy finoman ringatni kezdte a f�l�be sugdosva.

Mikor lenyugodott annyira, hogy meg tudjon sz�lalni, a f�rfira n�zett – K�rlek, hadd maradjak veled. Olyan �res a szob�m… - hunyta le a szemeit - Hideg.

A f�rfi v�laszul csak egy cs�kot nyomott a sz�j�ra, majd maga mell� h�zta �s betakargatta Sela-t, aki szorosan hozz�b�jt a forrad�sokkal d�sz�tett mellkas�hoz. A n� csendben fek�dt mellette, majd a nyak�hoz ny�lt �s lekapcsolta r�la a l�nc�t. Elm�l�zva figyelte a k�vet, majd lemond�an dobta az �jjeliszekr�nyre. �gy �rezte, hogy Martin hazudott neki. Ez�rt kellett neki, Sela-nak �letben maradnia? Ez�rt?! Arc�t a mellette fekv� f�rfibe temette �s felejteni pr�b�lt. M�r volt egy terve, ami lassan k�rvonalaz�dott benne, �s amire Dave se sz�m�tott. Megtanulta tartani a sz�j�t a f�rfi el�tt. Eddig sem fenyeget�znie kellett volna, hanem cselekednie. De erre t�l k�s�n j�tt r�. Remus elgondolkodva szor�totta mag�hoz finoman a kiborult n�t, �s nyugtat�an cir�gatta a karj�t. Nem tudta, hogy mi baja lehet, de �gy �rezte, hogy t�bbet seg�t azzal, hogy most csak jelen van, hogy nem kell egyed�l �reznie mag�t. Sela p�r perc m�lva a kimer�lts�gt�l nyugtalan �lomba mer�lt. Remus m�g sok�ig figyelte �t �s nagyot s�hajtva n�zett a plafonra. Esz�be jutott Nyphadora, a h�bor� �s a keser� helyzet, amiben mindannyian voltak. Kezdte t�lzottan megkedvelni a n�t, pedig tudta, hogy okosabb lenne, ha nem tenn�. De nem volt sz�ve �s ereje elhajtani mag�t�l, hisz neki is j�l esett, hogy valakinek sz�ks�ge van r�… legal�bbis n�ha. V�g�l hossz� id� ut�n siker�lt elszenderednie.

M�snap Sela hajnalban felriadt. Kiverte a v�z �s remegett eg�sz test�ben. Olyan k�peket l�tott �jra, amit soha t�bb� nem akart. �s olyan tiszt�n, �lesen… Remegve �lt fel az �gyban, mik�zben pr�b�lta tartani mag�t. �lm�ban �jra meg�lte Martint �s minden r�szlet �jra az agy�ba �gett. Nem tudta, hogy ez Dave j�t�ka vele, vagy valami m�s v�ltotta-e ki.

Lupin fel�bredt, ahogy Sela megmozdult. Gyeng�den sim�tott v�gig a n� vizes h�t�n. - Rosszat �lmodt�l?

Csak b�lintani tudott, majd, ahogy kicsit �sszeszedte mag�t a f�rfira n�zett �s megsz�lalt - Tudom, hogy megd�bbent�l, mikor Martinr�l k�rdeztelek. Nem hitted el a v�laszom vele kapcsolatban, igaz?

- Nem, nem igaz�n - n�zett r� szel�d arckifejez�ssel, jelezve, hogy nem hib�ztatja a n�t, ha nem akar t�bbet mondani – Ha… valamiben seg�thetek, hogy kicsit jobban �rezd magad…

- Szerettem �t - mondta halkan a n�. Lupin erre egy pillanatra nem tudott mit mondani, b�r nem �rte olyan v�ratlanul ez a kijelent�s. - Sejtettem - v�laszolta szint�n halkan.

- Honnan? - n�zett r� v�r�s szemeivel Sela.

- Nevezd meg�rz�snek - szomorodott el Remus tekintete a lehet�s�gt�l, hogy Sela az a n�, aki… - Mi�ta ismerted �t?

- F�l �ve. Mi�rt �rdekel? - b�r szinte tudta a v�laszt.

- Te volt�l az?

Sela nem felelt, csak az �gyra n�zett. Nem tudott felelni.

- Te seg�tett�l neki megsz�kni?

A n� csak hallgatott. Mintha a tork�rra forrasztott�k volna a sz�t. Remus fel�lt �s maga fel� ford�totta a n�t, majd megfogta bal kez�t, �s finoman felh�zta az alkarj�n a fekete tal�rt, hogy hossz� ujjai szomork�san cir�gatni kezdhess�k a csupasz feh�r b�rt. – De nem �rtem teljesen. Nincs rajtad a Jegy. Elm�letileg akkor nem lehetn�l hal�lfal�…

- Mit akarsz tenni? – k�rdezte.

A f�rfi lassan Sela szem�be n�zett. - M�g nem tudom. Hunyjam be a szemeimet, �s csin�ljak �gy, mintha mi sem t�rt�nt volna, vagy hagyjam, hogy a Rendben maradjon egy reped�s, ami sziv�rogtatja az inform�ci�kat?

- �n tudom, mit teszek - felelte c�ltudatosan a f�rfi szemeibe n�zve - Te is tedd azt, ami szerinted a leghelyesebb.

- �s te mit akarsz tenni?

- Arr�l nem kell tudnod.

Lupin szomor�an fordult el �s �lt az �gy sz�l�re, karmol�snyomokkal tark�tott h�t�t mutatva a n� fel�, s nagyot s�hajtott. Valahol csal�dott a n�ben, �s saj�t mag�ban is. Keser� sz�j�zzel vette tudom�sul, hogy felesleges is volt t�bbet v�rnia az �lett�l. Sela el�rehajolt a szekr�nyhez, amin a nyakl�nca fek�dt �s az ujjai k�z� z�rta - Sosem �rdekelt, hogy mi lett vele? Hogy hov� t�nt a teste?

- De igen, de nem tudtam, hogy valaha is v�laszt kaphatok-e r�. Te tudod, igaz?

A n� csak el�rehajolt �s Lupin tenyer�be ejtette a med�lt a l�nccal egy�tt, majd csendben elhajolt t�le. A f�rfi szeme elkerekedett, ahogy meg�rezte a k� h�v�ss�g�t a tenyer�ben, sz�ja egy kicsit elny�lt a d�bbenett�l. Megbabon�zottan n�zett a kez�ben tartott �kszerre. - Ez a k�… ez �?

- Nem vagy olyan ostoba, mint amilyennek tartanak. De t�vedt�l. �n el�g j�l ismerlek t�ged - mondta, majd kim�szott az �gyb�l �s finoman kivette a k�vet Remus tenyer�b�l.

- H�t persze… gondolom, ha onnan j�tt�l, mint ahogy azt hiszem, akkor kioktattak r�lam �s a t�bbi Rendtagr�l is el�g alaposan…

- Higgy, amit akarsz - mondta halkan a n�, de nem volt indulat a hangj�ban. T�bbet v�gk�pp nem mondhat. Remus szemeibe n�zett. A f�rfi szomor�an n�zett vissza r� borosty�n tekintet�vel - Most el kellene, hogy fogjalak - jelentette ki halkan.

- Mi tart vissza? - k�rdezte �szinte k�v�ncsis�ggal.

- Elf�radtam. Pontosabban belef�radtam a harcba. Mindenbe. Hogy minden m�s, mint aminek l�tszik, hogy folyamatos fenyegetetts�gben �lj�nk, hogy harcoljunk, �s az �let�nket adjuk azok�rt, amikre azt gondoljuk, hogy a n�zeteink szerint helyesek… Belef�radtam abba, hogy v�rfarkas vagyok, hogy t�l kell �lnem minden egyes Holdt�lt�t, csak hogy ut�na szinte haszn�lhatatlan roncs legyek p�r napig… a Rendbe… mindenbe… - hajtotta le a fej�t – Csak… el akarok t�nni egy kicsit, hogy ne csak a pusztul�st l�ssam… egy b�k�s helyre… de nem tehetem, tudom j�l… nem hagyhatom itt a bajban azokat, akik bajban vannak.

Sela keser�en elmosolyodott - Nem is tudom, hogy melyik�nknek rosszabb. Mindketten sokat vesztett�nk az �letben, tal�n t�l sokat. �n joggal teszem fel a k�rd�st, hogy van-e bennem emberi, de te… Meg�rdemelj�k egym�st. �s nem az�rt ismerlek, mert „kioktattak”, hanem az�rt, mert megismertelek. T�ged. �s nem azt, akit „oktat�sb�l” ismernem k�ne - mondta, majd visszavette a l�nc�t.

- Sela, �n sosem voltam igaz�n… ember - n�zett fel r�, s finoman az el�tte �ll� n� derek�ra cs�sztatta kezeit, hogy k�zelebb h�zza mag�hoz – M�g ha �gy is n�zek ki. De mindkett�nkben van emberi, ezt te is tudod, Martin is tudta. Igen, tudta - biccentett, mikor a n� sz�ja sz�l�sra ny�lt - Most m�r �rtem, hogy mi�rt volt olyan z�rk�zott �s szomor�.

- De te nem szeretsz engem. Hogy �rthetn�d? A f�jdalmam sem �rzed �t. Nem tudod. T�led ’csak’ elvett�k a szerelmed �let�t. De velem…- nem tudta folytatni.

- Veled mi? - n�zett fel r� �jra.

-… elvetett�k - ny�gte ki. Er�vel t�pte ki ezt a sz�t az elm�j�b�l.

- Ki? - r�ncolta �ssze a szem�ld�k�t a f�rfi a n�re koncentr�lva.

Sela tomp�n felny�g�tt – Nem… k�ptelen vagyok r�. Nem mondhatok t�bbet.

Remus kicsit �rtetlen�l n�zett r�, de nem firtatta tov�bb a dolgot. - Magamra hagyn�l most, k�rlek? �t kell gondolnom p�r dolgot.

- Hogy a hal�lba k�ldj vagy ne? - mosolygott r� - Persze.

- Nem k�lden�lek a hal�lba. Az nem az �n st�lusom.

- Mindegy, minek nevezed. A v�geredm�ny ugyan az - mondta, majd h�tral�pett, �gy szak�tva ki mag�t a f�rfi kezei k�z�l �s az ajt� fel� indult. Remus gondterhelten n�zett ut�na, de nem sz�lt semmit. Hagyta �t elmenni.

A n� a szob�j�ba l�pett �s fel�lt�z�tt. A kertbe ment, hogy nyugodtan s�t�lgathasson mereng�n. Dave nem h�vta. Tal�n nem is tudja, hogy a var�zslatai ellen�re is el�rulta mag�t. Akarattal. Nem tudta, hogy ez�rt milyen �rat fog fizetni, de nem t�l nagyot, ha bev�lik a terve. Elm�l�zva j�tszott a k�vel az ujjai k�z�tt. Nem hitte volna, hogy Martin a hal�lba is elk�s�ri. Elmosolyodott az ironikus gondolatra, majd le�lt a kis kerti t�n�l �s a v�zben t�kr�z�d� t�k�rk�p�t figyelte. Hossz� fekete szokny�ja sz�tter�lt k�r�l�tte. Fura jelens�g volt a b�k�s kertben �lve. Valami oda nem ill�, szomor� darabja az �sszk�pnek.

Dave a szob�j�ban �lt �s v�rt.  Tudta, hogy b�rmelyik percben befuthat az egyik hal�lfal�ja egy igen fontos inform�ci�val. Hamarosan be is l�pett a f�rfi �s al�zatosan meghajolt. Dave v�rt. A f�rfi elmondta neki, amit tudott, �s el�gedetten k�ldte el. V�gre megtudta… Elindult a folyos�n, hogy hamarosan bel�pjen Arlyn szob�j�ba.

A n� az �r�asztal�n�l �lt, �s l�zasan k�rm�lt valamit, majd egy r�gi k�nyv lapj�n futtatva ujjait ellen�rizte a le�rtakat. Mikor visszat�rt volna a pergamenj�hez, felpillantva megl�tta Dave-et. Egy pillanatra ijedts�g villant a tekintet�ben, de ezt r�gt�n beszippantotta higgadts�ga.

- Dave… micsoda kellemes meglepet�s. Mit �hajtasz? - hajolt vissza a pergamen f�l�, s a penna serceg�se �jra felhangzott a szob�ban. Dave Arlyn el� l�pett �s megt�maszkodott az asztal�n - Mond csak, mi is t�rt�nt a csal�doddal?

Arlyn meglepetten hagyta abba az �r�st, de nem n�zett a f�rfire, tov�bbra is a s�r�n tele�rt pergament b�multa. - Mi�rt k�rded?

- Felelj a k�rd�semre.

- Meghaltak.

- Arlyn… - s�hajtott fel Dave - Te vagy az, akit annyira kerestelek.

- Mi van? - kapta fel a fej�t.

- A csal�dod… csak anyai �gon volt az. De az ap�d teljesen m�svalaki volt. �pp az, aki a v�rfarkasokat k�ldte r�d.

- Nem. Az �n ap�m vel�nk �lt. Nem � volt az - r�zta meg a fej�t.

- De igen Arlyn.

A n� idegesen fordult el ledobva a penn�t, nem t�r�dve vele, hogy egy j�kora pac�t hagyott az eddigi munk�j�n. Az ablak fel� fordult m�g mindig �lve, s p�r pillanatig cs�ndben maradt. - �n nem lehetek…- teljesen sokkolta a h�r, m�gis szokatlan nyugodts�ggal viselte.

- De igen. Voldemort az ap�d. Az any�dat haszn�lta. Hogy mire azt nem, tudom. Milyen ironikus. Voldemort meg�lette azt a f�rfit, akit az ap�dnak hitt�l, �n meg meg�ltem az igazi ap�dat. H�t nem szomor�? - mosolyodott el. Arlyn d�he egy pillanat alatt fell�ngolt, s nagy zajjal pattant fel, ahogy a sz�k a padl�n koppant. �kleit �sszeszor�tva n�zett Dave-re, s a k�p�be kiab�lta - �N NEM VAGYOK VOLDEMORT L�NYA!

A f�rfi jeges nyugalommal n�zett vissza r� - De igen. Az vagy. Mi�rt hazudn�k ilyet, ha ez nekem is l�nyeges inform�ci�?

- �s ez sz�modra mi�rt l�nyeges inform�ci�? - k�rdezte m�r sokkal nyugodtabban, s az egyik ablakhoz s�t�lt, hogy a szoba fel� fordulva fenek�vel a sz�les p�rk�nynak t�maszkodhasson karjait �sszefonva mellkasa el�tt.

- Mert sz�ks�gem lesz r�d a k�zelj�v�ben - mondta �s megindult kifel� - Jah, �s m�g valami - fordult vissza az ajt�b�l - Mondj le Selar�l.

- Mi�rt k�ne lemondanom r�la?

- Lupin tudja, hogy ki �. �n levettem r�la a kezem.

- El�rulta mag�t? De h�t… megjel�lted, nem?

- Meg. De kij�tszott. Meg fog halni, Arlyn.

- Musz�j neki?

- Nem rajtam m�lik. Persze rajtam is m�lhat. Hal�lfal�nak hal�lfal�. Ezen nem nagyon lehet v�ltoztatni. Visszat�rhet ide. De �n m�r nem felelek �rte. Nem �rdekel a sz�nalmas kis l�nye. Tudod, mit jelent ez: ki van szolg�ltatva. Kirakom a bels� k�rb�l. Ez persze azt is jelenti, hogy te sem tal�lkozhatsz vele.

Arlyn m�g mindig karba tett k�zzel n�zett vissza r�, komoly tekintet�vel Dave szemeit f�rk�szve. Tudta j�l, hogy ez mit jelent. Tulajdonk�ppen odaveti a n�t a lejjebb �ll� hal�lfal�knak.

- �s ha �n kezeskedek �rte? - n�zett r� k�rd�n.

- Mi�rt tenn�l ilyet?

- Tal�n mert nem akarom, hogy a kuty�k el� vesd �t?

- Mi�rt nem?

Arlyn s�hajtott, �s a f�ldre pillantott - Tal�n mert eleget szenvedett m�r? - k�rdezte.

- Mit sz�m�t ez egy hal�lfal� �let�ben? A ti�dben. Az �v�ben.

- Jaj, Dave... tudod nagyon j�l, hogy mi van k�zte �s k�ztem, azt hiszem ezt nem kell magyar�znom.

- Vigy�zz Arlyn. Ez tesz t�ged gyeng�v�.

- �s mi�rt akarod, hogy sebezhetetlen legyek? Mindenkinek megvan a gyenge pontja, tudod j�l - n�zett fel az ajt�t�l p�r l�p�ssel k�zelebb j�tt f�rfira.

- Val�ban? - mosolyodott el g�nyosan.

- M�g neked is megvan. Mint ahogy a Nagy�rnak is megvolt. � rettegte a hal�lt, ez�rt kereste minden �ron a halhatatlans�ghoz az utat.

- A k�l�nbs�g csak az, hogy Voldemort gyengepontj�t ismert�tek. Az eny�met nem - mosolyodott el s�t�ten Dave, majd mag�ra hagyta Arlynt.

A n� elgondolkodva n�zett ut�na, �s amellett, hogy Sela sorsa aggasztotta, azon agyalt, hogy ez�ttal milyen tervbe akarja �t megint beler�ngatni Dave...

Remus �tadott p�r fontos pap�rt McGalagonynak, majd sz�lt, hogy most m�r elvonul szok�sos mag�nyos sz�m�zet�s�be, mint minden holdt�ltekor. Alig egy �r�ja maradt, m�g majd a Hold �jra fel nem bukkan, hogy felpezsd�tse az �tkot, amit a v�r�ben hordoz gyerekkora �ta. K�lsej�n m�r l�tszott, hogy egyre megviseltebb. B�re betegesen s�padt volt, borosty�n szemei szokatlanul ki�lesedtek, m�g alattuk s�t�t �rkok h�z�dtak. A f�rfi finoman remegett minden porcik�j�ban, ahogy ilyenkor mindig. A test�ben lassan megindultak a folyamatok, amiknek a v�g�n egy koszossz�rke v�rfarkas fog a Szellemsz�ll�son kuporogni - h�la a Farkas�l�f� f�zetnek, kevesebb f�jdalommal a test�ben.

Lement a szob�j�ba, hogy �t�lt�zz�n p�r viseltesebb ruh�ba, ezeknek a sz�tszakad�s�t nem sajn�lta. Gyorsan l�pkedett az iskola kihalt folyos�in, majd le�rve az udvarba a csapkod� f�riaf�zet mozdulatlann� dermesztve bem�szott a gy�kerek k�z�, amik m�g�tt egy hossz� nyirkos alag�t vezetett az elhagyatott Szellemsz�ll�sig. Ismer�sk�nt k�sz�nt�tte a helyet, hisz di�k�veiben Dumbledore seg�ts�g�vel mindig �gy vonult el, hogy t�rsait ne sodorhassa vesz�lybe. Az alag�t v�g�n felm�szott a poros szob�k egyik�be, de elker�lte azt, amiben az �rul� egykori bar�tjukat, Peter Pettigrewt leplezt�k le Siriusszal.

Lekuporodott a sarokba egy koszos priccsre, �s v�rt lev�ve gy�r�tt feh�r ing�t.

Sela csendben �lt �s figyelte a Hold f�ny�ben t�ncol� porszemeket, amik felkavarodtak a l�gz�s�t�l. Csak akkor mozdult meg, mikor hallotta az egyik szomsz�dos szoba ajtaj�t becsuk�dni. M�g nem �llt f�l. V�rt. Az�ta nem besz�lt senkivel, nem l�tott senkit, mi�ta Remus r�j�tt, hogy kicsoda is �. Nem att�l tartott, hogy elkapn�k: m�r �gysem sz�m�t. Csak azon csod�lkozott, hogy Dave nem leplezte le. Nos, ha f�z is valami rem�nyt hozz�, h�t, most fogja kereszt�lh�zni a f�rfi sz�m�t�sait. De nem csak azt. Dave indok�nak csak egyik fele volt. A m�sik fele Arlyn volt. Hogy f�lt�kenys�gb�l vagy bossz�b�l teszi, amit tesz, nem tudta volna pontosan megmondani. A kett� elegy�t�l, amihez hozz�ad�dott a keser�s�g, a b�nat, az �lland� f�jdalom, a mag�ny. Meghallotta az els� �llatias vony�t�st. Fel�llt. Nem volt n�la p�lca. Nem volt sz�ks�ge r�. Kil�pett az ajt�n, hogy a zajos szob�hoz l�pjen �s benyisson.

Remus a f�ld�n kuporgott. Ahogy g�rcs�sen pr�b�lta visszafojtani f�jdalm�t, el�re hajolt, s h�t�n mintha csak egy elhaszn�lt huzat lenne, b�re a gerince ment�n sz�trepedt, de ahelyett, hogy v�r bugyogott volna el�, ink�bb valamif�le kicsit ragacsos tiszta anyag folyt v�gig a h�t�n, amit azonnal k�vetett a v�zk�nt hull�mz� bunda, mik�zben a szob�ban hallani lehetett, s Sela szemmel is k�vethette az egyik ablakon besz�r�d� holdf�nyben, ahogy a f�rfi csontjai mintha csak cs�szk�lva a b�re alatt rendez�dtek volna �t, hogy felvegy�k a v�rfarkas nagyobb alakj�t.

A n� v�rt. Nem f�lt. Nem tartott att�l, hogy a fenevad esetleg kett�t�pi. Sz�ks�ge volt az �llat elm�j�re.

A farkas t�bbsz�r f�jdalmasan felord�tott. Az �talakul�st �s a f�jdalmat sosem lehetett megszokni, noha most sokkal elviselhet�bb volt, mint mikor m�g nem kapta a f�zetet. Kimer�lten lihegett elny�lva a padl�n a furcsa anyag k�zep�n.

Sela nem mozdult, csak n�zte az �llatot. Megpr�b�lt vele kapcsolatot l�tes�teni.

A v�rfarkas panaszos sz�k�l�se hirtelen maradt abba, ahogy �rz�keny orra friss h�st szimatolt. Felkapta nagy fej�t �s a f�jdalmat feledve egy m�sik elemi er� kezdett zubogni test�ben: az �hs�g.

A n� figyelm�t nem ker�lte el, hogy a farkas a zs�km�nyt l�tja benne. Agy�val min�l hamarabb megpr�b�lt az �llat�ra kapcsol�dni.

A farkas balj�san, de biztosan �llt a l�baira, pof�j�t felh�zva vicsorgott, t�mad�sra k�szen n�zett a n�re, karmos mancsai a poros padl�hoz �t�dtek, ahogy el�r�bb l�pett egyet. Hossz� r�zsasz�n nyelv�vel megnyalta pof�j�t, mintha csak el�re �lvezn� a n� h�s�nak friss �s forr� �z�t.

Sela nagyobb ellen�ll�sba �tk�z�tt, mint hitte. De nem adta fel. M�g t�bb er�vel ostromolta a farkas ment�lis fal�t.

Amaz megr�zta bus�s fej�t, ahogy megzavarta valami a koncentr�ci�ban. Olyan volt, mintha valami bog�r kezdett volna z�mm�gni a fej�ben. Egy pillanatra lehunyta s�rg�n izz� szemeit, de k�zelebb l�pett m�g egyet a n�h�z.

�rezte, hogy kezd bejutni. Egyre t�bb er�t vitt a t�mad�sba, �s kiadta az els� parancs�t: ne �lje meg.

Az �llat nem hagyta abba a morg�st, de kicsit megzavarodott. A z�mm�g�s er�s�d�tt a fej�ben, megpr�b�lta ki�zi azt. Zaklatottan h�z�dott kicsit vissz�bb, �s egy f�lk�rben kezdett ide-oda m�szk�lni, f�l szemmel m�g mindig a n�t figyelve. Mi t�rt�nt vele? Ilyenkor m�r r�g t�madni szokott!

Sela egyre m�lyebbre jutott. �rezte az �llat nyugtalans�g�t. L�trej�tt a kapcsolat. Ilyenkor mindig meg�rezte a m�sik f�l �rz�seinek egy r�sz�t, ahogy a m�sik f�l is az �v�t. Ez egy oda-vissza kapcsolat volt. Tudta, hogy ideges. Megpr�b�lta megnyugtatni. Egy�rtelm�v� tette a sz�m�ra, hogy nem akarja b�ntani, ugyanakkor meghagyta az �llatnak a szabad d�nt�s jog�t. Ha kell, meg tudja �ll�tani - legal�bb is rem�lte.

A morg�s halkult valamennyivel, ahogy az �llat j�rk�l�sa is lassult, majd v�g�l meg�llt a n�vel szemben �s k�rd�n n�zett r� n�ha megr�zva a fej�t a z�mm�g� hangt�l.

Sela nem sz�rakozott. Kitartotta a karj�t, majd meghagyta a farkasnak, hogy harapja meg, de ne mer�szelje meg�lni.

Az �llatnak nem tetszett ez az eg�sz. Egyszerre akart mozdulni �s a hely�n maradni. Most m�r k�t zaj is zavarta a gondolkod�sban. A z�mm�g�s a n�t�l �s a m�r j�l ismert jelenl�t, ami annak a bolond var�zsl�nak a halv�ny ottl�t�t jelezte. �jra hangosabban kezdett morogni, szinte vicsorgott a n�re. Nem �lheti meg? Pedig olyan finom friss h�s illata van! Finom �s zsenge! �ntudatlanul ker�lt egyre k�zelebb a n�h�z �s kitartott h�feh�r kez�hez, amire a farkas s�rga szemei szegez�dtek. Szinte �rezte a b�r meleg�t, a v�r szag�t �s pulz�l�s�t az erekben, a forr� oml�s h�st, ami elverhette volna �hs�g�t. Pof�j�n v�gigfolyt a ny�l, ez�rt gyorsan megnyalta nyelv�vel azt, azt�n a leveg�be szimatolt.

Sela csak n�zte, ahogy az �llat hezit�l. � nem engedte le a bal karj�t. Nem v�letlen azt aj�nlotta fel. Rem�lte, hogy leny�zza a b�r�t, let�pi a h�s�t r�la, ez�ltal lemosva a S�t�t Jegy b�lyeg�t, amit szinte a csontj�ig �gettek.

Nem b�rta tov�bb. A n� b�r�b�l �rad� �des illat megt�lt�tte az orr�t �s elk�d�s�d�tt az agya. Egyetlen ugr�ssal ott termett, �s a borotva�les fogak k�m�letlen�l lecsaptak a puha b�rre. A fej�ben �rezte, hogy az a m�sik, az a f�rfi fel�v�lt, de nem t�r�d�tt vele...

Sela is felord�tott, de nem r�ntotta el a karj�t. Tudata er�sebb volt, mint a f�jdalom. Csak hagyta, hogy az �llat marcangolja a h�s�t, let�pje r�la a b�r�t, hogy a v�re a padl�ra folyjon �s egy t�cs�ba �ssze�lljon, hogy utat tal�lva a parketta reped�sei k�zt az als� szintre cs�p�gj�n. Elborult elm�je egy id� ut�n m�r nem is �rz�kelte a f�jdalmat. Kinyitotta a szem�t �s elmosolyodott, ami v�g�l torz nevet�ss� fajult, ahogy elk�pzelte Arlyn �s Dave arc�t maga el�tt.

A v�rfarkas szinte ext�zisban lefetyelte a forr� v�rt �s t�rta orr�t is a sebbe, de miel�tt folytathatta volna tev�kenys�g�t, �rezte, hogy a fej�ben felharsan egy parancsol� hang, hogy azonnal eressze el a n�t. Remus tudata egy pillanatra a felsz�nre bukkant, �s ez el�g volt neki, hogy vill�mgyorsan elh�tr�ljon a sebes�lt n�t�l, aki pedig olyan k�nny� �ldozat lehetett volna! Visszakuporodott eg�szen a p�kh�l�s falig az �rny�kba, ahonnan csak s�rga szemei vil�g�tottak.

Sela remegve rogyott t�rdre. Ahogy elm�lt az �r�lete kezdett �lesedni benne a f�jdalom. De el�rte, amit akart. Csak n�zte �sszesz�k�lt pupill�val, ahogy a v�re patakk�nt csorog v�gig a karj�n, le a k�ny�k�n, onnan a padl�ra. A hangja, ahogy f�ldet �rt a v�zes�sre eml�keztette. Amikor m�g minden rendben volt. Amikor m�g nem volt Dave. Amikor Arlynnal voltak csak ketten. Vagy amikor m�g Martin is �lt. Az eml�kek valami �r�lt filmk�nt peregtek le el�tte, szinte belesz�d�lt. A l�gz�se visszhangk�nt jutott el hozz�, zsongott a feje, a feh�r elvak�totta a l�t�s�t. N�gyk�zl�bra esett. M�r nem l�tott semmit, csak feh�ret. Tudta, hogy el fog �julni. Sz�d�lt. A zsong�s �s a s�pol�s f�ls�ket�t� volt. Neh�z volt a l�gz�s. M�g p�r visszhangos l�gv�tel kiszakadt bel�le, azt�n elernyedt a teste.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s